Petőfi Népe, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-14 / 113. szám
8. oldal, 1992. május 14. MEGYEI KÖRKÉP ELETSORSOK ___________________ C sakazértis túlélte a hajósi ezermester A közelgő Orbán-nap egy gyönyörűen döbbenetes élettörténetre emlékeztet évek óta. Végre továbbadhatom. Azt kértem hajósi ismerőseimtől, hogy hozzanak össze egy kál- váriás sorsú német anyanyelvű helybélivel, egy kitűnő szőlésszel és egy jó iparossal. Az Orbán-nap vidám napfényes forgatagából kalauzoltak Várhelyi János pincéjébe. így mutatták be a házigazdát. — Ő a Te embered! — Melyik? — Mind a három egy személyben. Az aláfalazott, ablakos, szépen bútorozott, felül kitéglázott pincében borkóstolóval kezdődött a múltidézés. — Díjazottak — jegyezte meg fölöslegesen barátom. Éreztük minden cseppjében a gazda tudományát, ügyszeretetét. Idős vendéglátónk egy pillanat alatt több mint fél évszázadot ment vissza az időben. — Nagyon rossz volna fölidézni ifjúságomat. Árva gyerekként 1931-ben szabadultam az asztalosszakmában. Lassan-lassan egyenesbe jöttem. Légófigyelőnek osztottak be a háborúban. A ledobott léggömböket egyszer ökrös szekérrel szedtük össze. Bejöttek az oroszok. Jött 1945. január tizenötödike. Elhallgatott Várhelyi gazda. Mintha ennyi idő után is félne a sebek fölfakasztásától. Körbenézett a löszös pincében. — 1926-ban épült, megvettem, aláfalaztam, ajtókat, ablakokat, válaszfalat csináltam. Már gyerekként elgyűrüzött a munka. Töltött, erőt gyűjtött a nagy szembenézésre. • — Azt mondták, hogy két hétre viszik el a német ajkúnkat. A na- ' gyébb városok újjáépítésénél van szükség az iparosokra, a munkáskézre. Miért ne hittünk volna? Alig őriztek bennünket, pedig sok kocsin mentünk . Kecelen még jót ihattunk is. Másnap reggel korán, mintha tegnap lett volna, feljött a napocska, riadó. Halason, a tüzérlaktanyában voltunk két hétig. Még onnan is meg tudtam volna szökni, de dokumentet ígértek a munkát elvégzőknek. Február elsején zsúfoltak bennünket a vagonokba, egy teljes hónapig szorongtunk százan egy kocsiban. A vagon közepére fúrtunk egy lukat, ott vécéztünk. Addig sohasem gondoltam arra, hogy ennyi szenvedést kibírhat valaki. „ Tagadd le, hogy iparos vagy — tanácsolta valaki —, így hamarabb elengednek." így tettem. Egy bányába vittek. Csak kifigyelték, hogy jól áll kezemben a szerszám. Jött a csoportvezető: „házat építek, csinálj egy európai stílusú ajtót!”. Nem mondhattam nemet. Legközelebb összeszedette a cuccomat, le- dzsippeltünk a direktor lakására, neki dolgoztam egy hétig. Várhelyi Jánost megviselte évtizedek múltán is az emlékezés, pihenésként váratlanul hajdani szőlőhegyi délutánok jó ízeivel ajándékozta meg hallgatóságát. Névnapokat, születésnapokat ünnepeltek itt a pincesoron. József-nap után nyitottak, Hugó után metszettek, a fiatalok a fonót kedvelték leginkább. — Gyorsan ment az idő, nem úgy mint a szovjetben. Kínos lassúsággal cammogtak a napok. Hét hét, hónap hónap, év év után. Már jóval kevesebben voltunk, mint amikor a fagyos télen a vagonokba zsúfoltak bennünket. Kint azt kaptuk, amit az oroszok, de ott mindenki nyomorgóit. Az őrök között volt ilyen is, olyan is, a többségük rendesen viselkedett. A rendszerek aljasítják el az embereket. Kézről kézre adtak a nacsalnikok. Csináljak különbet mint a másiknak, ezt akarták. Magam is elgyönyörködtem egy-egy jól sikerült bútordarabban, pedig rab voltam.-Csupán azért szakítottak el hazámtól, mert más nyelven dicsértem az Istent. Volt aki már- már beletörődött abba, hogy sohase látja többet hajdani otthonát, mert sokáig egyetlen hazautazásra vonatkozású ígéretüket sem tartották be parancsnokaink. Teljesen váratlanul jelentették be 1948. szeptem• Várhelyi János (Stras/.cr András felvétele) bér elsején, hogy a magyar nevüek ne menjenek munkába, indulhatnak Magyarországra. Csak pillanatokig tartott örömöm. „ Te maradsz — mondták — továbbra is szükség van a munkádra ...” Éjfélkor mégis másként döntöttek. „Auf, auf... . úgy vittek a többiek után. Volt kuffervizsga, megnézték rendben vannak-e a papírok. Jön hozzám a parancsnok. Kérdezi, nincs egyszínű ruhád, mert más színű volt a kabát, meg a nadrág. Gyönyörű szép beszédet mondott, sírtunk. Ott maradt a szívem egy darabja, bármennyire furcsa. Kezdetben idehaza sem volt jobb a sorsunk mint kint. Ránk erőszakolták a közöst, nyomorították a népet, de mindig többet dolgozva valahogyan elboldogultunk. Családot alapítottam, neveltük gyermekeinket, csendesen éldegéltünk. Azt is megértük, hogy hazalátogathattak a Nyugatra kikergetettek. Erre koccintsunk. Megtörtént. Belém bújt a kisördög. — Megkínálná-e egy pohár dókával őreit, ha erre vetődnének? — Jó szívvel. Nem ők tehettek arról, hogy olyanok lettek, amilyenek. Csak rosszat láttak maguk körül. Megmutatnék nekik itt mindent. Lássák, így is lehet élni, emberül. RosszuVésrié 'azért, ha nem kérnének bocsánatot, , ,, , , Kint a pincesor főutcáján víg zeneszó, móka, gondtalanság. Csak a helybéliek tudják, hogy milyen emberpróbáló sorsokra emlékeznek a kis számú túlélők. Heltai Nándor ANYAKÖNYVI HÍREK KALOCSA SZÜLETTEK: (május 4-e és 11-e között) Horváth Attila (a. n.: Péntek Zsuzsanna Beáta), Rácz Evelin (Kapitány Katalin Klára), Gergely Péter (Somogyi Éva), Bagó Nóra (Kapronczai Rózsa). HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Csorba Csaba és Greksa Szilvia. MEGHALTAK: (május 4-e és 11 -e között anyakönyvezettek) Kovács Jánosné Mészáros Julianna (Foktő), Mayer Dávidné Sziegl Jusztina (Hajós), Okvátovity János (Kalocsa), Bujáki Bálint (Solt), Tatai László (Dusnok). KISKŐRÖS MEGHALTAK: (április 28-ától május 12-éig anyakönyvezettek) Szuhánszki Sándor (Kiskőrös), Szlovák Pál (Kiskőrös), Wilde Bettina (NSZK), Lenk Susan (NSZK). HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK (május 2-án) Bolemányi Zoltán és Mucsai Ágnes, (május 9-én): Albert Sándor és Sinkovicz Éva. KECSKEMÉT SZÜLETTEK: (1992. április 30. és május 8. között) Ábel Norbert (a. n.: Gál Katalin), Benkő Márton (Ambrus Emese), Szabó Krisztina (Mozsárik Györgyi), Novák Adrienn (Kovács Éva), Kovács Alexandra Judit (Kele Judit), Szabó Polett (Vízhányó Zsuzsanna), Szabó Krisztina (Bőszén Terézia), Seregély Kitti (Domonyi Éva), Gyenes Dávid (Csaba Erzsébet), Nagy Attila (Patik Katalin), Tasi Roland (Csontos Éva), Tóth Roland (Nagy Ildikó), Apró Béla (Holló Sára), Lovas Ánnabella (Tóth Veronika), Nagy Henriett (Pulai Andrea), Róka Eszter Sarolta (Szekeres Gabriella), Bárnai Áron (Dr. Márton Rozália), Balázs Anett (Mező Ildikó), Bory Péter (Butyka Andrea), Bódogh Milán (Reketyei Zsuzsanna), Török Gergő (Balázs Éva), Mikulás Bence Dániel (Fodor Katalin), Keresztes Petra (Zubonyai Magdolna), Drabancz Kristóf (Kovács Judit), Bognár Dávid (Tóth Ágnes), Juhász Zoltán (Nagy Klára), Berkes Máté (Király Judit), Vágó Miklós (Schiszler Zsuzsanna), Hochmon Attila (Tánczos-Szabó Gyöngyi), Fekete Ziza (Király Anna), Németh Márk (Balogh Erika), Makai Róbert (Kozma Áranka), Galamb Emőke (Dányi Anna), Földesi Dalma (Örmándi Gabriella), Bodor Tímea Kitti (Lantos Ilona), Szabó Viktória Sára (Tóth Marianna). HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: (május 8-án és 9-én) Kovács Zsolt és Juhász Júlia Eszter, Tóth Károly és Varga Zsuzsanna, Ferenczi Imre és Csősz Irén, Rudasi Attila és Kis Mónika, Tari István és Sá- rai-Szabó Emese Mária, Kállai András és Berki Andrea, Lóránd Zoltán Nándor és Hajnal Márta Margit, Fodor Mihály Dezső és Ficsor Andrea, Szabó László és Sándor Krisztina, Csapó István és Kovács Aranka, Nagy Gergely és Nagy Ágnes, dr. Gál Zsolt és dr. Goldea Zsuzsanna Éva, Söröli László és Bagonya Katalin, Popa Miklós és Szabó Gabriella, Varga Zsolt és Herceg Veronika. MEGHALTAK: Jusztin József (Kecskemét), Búcsú Péter (Kalocsa), Nagy Sándor (Kecskemét), Virág József (Lajosmizse), Szűcs Józsefné Bódogh Irén (Kecskemét), Zsikla József (Bocsa), Almá- si János (Kecskemét), Morvái Ferenc (Fülöps^állás), Rokolya Balázs (Kiskunmajsa), Kóczián Ala- josné Veszelszki Erzsébet (Kecskemét), Adorján József (Kecskemét), Nagy Andrásné Zeleszkó Margit (Csengőd), Takácss Sándorné Piros Jolán (Kecskemét), Csik Istvánná Kokovai Terézia (Kecskemét), Horváth Sándor (Kecskemét), Katona György (Kecskemét), Balázs Jánosné Mészáros Rózsa (Kecskemét), Balázs János (Kecskemét), Kovács József (Kecskemét), Mátraházi Mihály (Tiszakécske), Kálózi Imre (Szabadszállás), Éantos Ferencné La- szák Mária (Kecskemét), Jávorka Miklós (Kecskemét), Ács Ferencné Trepák Terézia (Kunadacs), Vízhányó János (Városföld), Rákosi Árpádné Benkő Lili (Kecskemét), Tóth Imréné Juhász Katalin (Kerekegyháza); Megyesi József (Kecskemét), Seres Lászlóné Kovács Anna (Lajosmizse), Farkas Menyhért (Kecskemét), Sebestyén Ferencné Kozák Erzsébet (Kecskemét), Martin Jánosné Weisz Olga (Kecskemét), Rehó Sándor (Ágasegyháza), Pulai Sándor (Kecskemét), Búzás Pálné Börényi Erzsébet (Kecskemét), Nagy La- josné Lázár Erzsébet (Kecskemét), Tarjányi Erzsébet (Kecskemét), Pálinkás Jánosné Fehér Ilona (Tiszakécske), Rácskai Nándorné Anka Ilona (Tiszakécske), Szabari Vince (Kecskemét). SOLTVADKERT ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET IGAZGATÓSÁGA az első kiskunhalasi részközgyűlését határozatképtelensége miatt 1992. május 18-án, 18 órára ÚJRA ÖSSZEHÍVJA részközgyűlés helye: Kiskunhalas, ÁMK-sportcsarnok 27637 Segíteni a bajbajutottakon Nyílt mentősnap Kiskunfélegyházán „A bajbajutottak megsegítése ősi ösztön, amely vélhetően egyidős a tudatos emberi cselekvés kialakulásával ... Időszámításunk kezdetével egyidőben jelent meg az irgalmasság gondolata, melynek jelképe, a segítségnyújtó szamaritánus, a későbbi szervezett mentésnek jelképe lett”. Ezekkel a szavakkal kezdte ünnepi beszédét Guth János mentőápoló, az Országos Mentőszolgálat fennállásának 105. évfordulója alkalmából, május 10-én, a félegyházi mentőállomáson. A nyílt mentősnapon több százan vettek részt. Érkezett busz is. A gátéri iskolásokat hozta. És megszólaltak a kürtök, felvisítottak a szirénák, villogtak a kék fények. Volt ingyenes vérnyomás- mérés, elsősegély-nyújtási bemutató, összetört testeket mereven tartó vákuummatrac használatának ismertetőre, és minden, ami csak tevékenységükkel összefügg. Születésnapot ünnepeltek. A 105.-et. Ugyanis éppen ennyi esztendő telt el szóta, hogy a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület első lófogatú mentőkocsija útnak indult, az akkori belvárosi Lipot bazár elől, hogy teljesítse a magyar mentők első feladatát. És ez a tevékenység azóta is folyamatos. Történhetett bármi hazánkban, a mentők megállás nélkül, egy percet sem kihagyva teljesítették kötelességüket. Ha kellett akkor gyalog, kerekes hordággyal is ... S bár ezek az idők elmúltak, helyzetük ma a legjobb indulattal sem nevezhető rózsásnak. Kiskunfélegyházán a városi tűzoltóságon belül alakult ki elsőként szervezett mentőtevékenység. A ’20-as évek elején a város egyetlen lovas mentőkocsival rendelkezett, melyet az akkori tűzoltóság Kazinczy utcai épületében tartottak. Jelenlegi helyükre, a Hunyadi utca 8,. szám alá 1971- ben költöztek. Ám az új környezet és pillanatnyi felszereltségük — az egyre növekvő feladatok ellátására — úgy tűnik, kevésnek bizonyul, sőt, helyzetük már-már kritikussá válik. Mint Fazekas Istvánnéval — a mentőállomás gazdasági vezetőjével, és Guth János mentőápolóval folytatott beszélgetésünkből kiderült: jelenlegi üzemanyag-ellátásuk és az egyéb eszközeik pótlása, nem beszélve a mentős dolgozók anyagi elismeréséről, olyan mélypontra süllyedt, ami a negyedik negyedévre már beláthatatlan állapotokat hozhat. E helyzet javítására, azaz a híradás korszerűsítésére, munkaeszközök beszerzésére, valamint szakmai továbbképzésük finanszírozására tavaly a Bács-Kiskun megyei mentődolgozók alapítványt hoztak létre. A kezdeti 100 ezer forintos tőke, az adományozóknak köszönhetően, jelentősen növekedett, de még mindig kevés. A feladatok pedig egyre sokasodnak ... Míg tavaly egész évben 11 082 esetben, idén csupán az első negyedévben 3108-szor riasztották őket. Három hónap alatt 66 073 kilométer távolságot tettek meg. Szász András HALASI GYŐZTES SZEGEDEN Alighanem színész lesz belőle 1992. május 10-én rendezték meg Szegeden „Én ezt tudom!” címmel az idei Ki mit tud tehetség- kutató-versenyt, amelyen a városkörzetéhez tartozó gyermekek mérhették össze tudásukat. A selejtezők, az elődöntők és a középdöntők után a rostán már csak az igazán tehetségesek maradtak fenn, akik a nemes versengésben érezhették e művészeti fesztivál fontosságát. A közel hetven résztvevőt a zsűri kategóriákban értékelte. A prózai csoportban Vezendi Gábor győzött. A kiskunhalasi hatodikos tanuló nevét már többen ismerik, tehetségét újra bizonyította. Ez már nem az első Ki mit tud. amint részt veszel, ha jól tudom. Eddig milyen eredményeid voltak ? — 1990-ben prózai kategóriában első, 1991-ben második helyezést értem el. Mindkét alkalommal közönségdíjat kaptam. — Most ismét első lettél. Számítottál erre? — Az előzőekben elért eredményeim s a sok ráfordított idő miatt reménykedtem, hogy most is helyezett leszek. — Ki segített a felkészülésben ? — Venczelné Misán Györgyi, aki alsó tagozatban magyartanárom volt, s azóta is rendszeresen foglalkozik velem. • Ye/cndi (labor Szegeden is Karinthyt mondott és nyert. (Fotó: Ferincz) — Mindig humoros szövegeket mondasz? — Igen. Szeretem a vidám dolgokat. Úgy érzem, ez az egyéniségemből fakad. — Ki a kedvenc szerződ? — Karinthy. Néhány művének gondolatvilága nagyon közel áll hozzám. — Mióta foglalkozol prózamondással? — Bár már óvodás koromban szívesen mondtam mesét, komolyabb sikereim Szegeden kezdődtek. — Úgy tudom, a városhoz más szálak is kötnek. — Igen, hetente járok ide színitanodába. Hogy kerültél ide? — Á tavalyi verseny után szervezett színjátszó táborból választottak ki 15 gyereket, köztük engem is. — Mivel foglalkoztok ott? — Eddig a színjátszás elméleti alapjait tanultuk. Körülbelül két hónapjai készülünk a Légy jó mindhalálig című regény színpadi változatának előadására, amely június 9-éig heti két alkalommal lesz látható a Százszorszép Gyermekházban. — Nem izgulsz a fellépések előtt? Ennek semmi jelét nem láttam. — Nem szokott lámpalázam lenni. — Mik a terveid a jövőre vonatkozóan? — A mai győzelemmel továbbjutottam a Csongrád megyei versenyre. Ezután is szeretnék színjátszással foglalkozni. — Gratulálok és további sok sikert kívánok Neked! Sz. Huber Helga VÉLEMÉNYEK — SZABADON Lapzártakor kaptuk a hírt Nagy Attila országgyűlési kepúsclö haláláról. Énkor már nyomdában volt utolsó írása és egy vitacikk. Közlésünkkel a politikust idézzük. Az alagút vége A Mi van az alagút végén? című Nagy Attila-cikket háromszor elolvastam, megértsem mit is akar. A jelenlegi tsz-ek tömegével tönkremennek. Ez nem 2 év eredménye. Nem lett volna szabad az alagútba lökdösni a parasztokat és ma nem tartanánk itt. De ezen már nem változtathat senki. Jelenleg szabadon választhat a paraszt, nem üti senki, ha akar, szövetkezeti tag, ha úgy bízik, egyedül gazdálkodik. Ezért nem kell az uraknak kiáltozni. Mindenki megtalálja a helyét. A parasztot nem kell félteni. Nem nagyigényű fajta, szívesebben lakik a saját kis viskójában, mint a más palotájában. Mi már csak ilyenek vagyunk, ragaszkodunk a sajátunkhoz, de meg is becsüljük azt. Arra kérem Nagy urat, ne ilyen cikkel segítsen, hanem próbáljon meg piacot keresni a megtermelt áruinkra. A szakmákról csak annyit, böllér nem kell már, hentest fogadunk és a család végzi a disznóölést, birkás nincs és soha nem is volt a faluban, aki birkákkal foglalkozik, azt juhásznak hívjuk, téglagyártó se volt, vályogvető cigányok voltak, akik ebből becsületesen meg is éltek, nem jártak segélyért. Nádas ház már kevés van, így a falusi építkezéshez is kőműves és ács kell, az meg van is. Elnézést kérek a csúnya írásért, de ritkán fogok tollat és már 72 éves parasztasszony vagyok. Mégis remélem, az út végén süt a nap. Tisztelettel: Magyar Ferencné Kifejezetten örültem neki, mikor Goór Imre, az MDF veteránnak nevezhető forradalmárja a sajtó nyilvánossága előtt leírta: az MSZP megyei elnöki tiszte ma már ugródeszkának számít! Nehéz és hosszú út vezet idáig! Le kellett lepleződnie hamis ígéreteknek és indokolatlan vádaskodásoknak! Én ezt a spontán tisztázódási folyamatot szeretném elősegíteni, amikor fel akarom vázolni a sorsunkat befolyásoló három politikai irány közérthető körvonalait! A jelenlegi kormányerő keresztény- konzervatív elkötelezettségű. Ez Magyarországon azt jelenti, hogy a keresztény értékeket más értékek elébe helyezi! (Gondoljunk Jeszenszki, András- falvi, Surján urak közismert nyilatkozataira.) Ezen túl a magántulajdon abszolút szentségére alapozódó társadalmat kíván felépíteni. Nos, ebben az ambíciójában könnyen sértheti meg a nem keresztény és elég nagy létszámú „nem vallásos” emberek értékítéleteit, sőt érdekeit is! Ráadásul a tulajdon szentségére alapozott berendezkedéssel automatikusan együtt járnak bizonyos ellentmondások. A tulajdon öröklési elaprózódásának veszélyei. Az egyszeri vagyonosztás után örökre megszűnhet az esélyegyenlőség! A sérthetetlen jogait gyakorló tulajdonos nem feltételenül tehetséges. Így a gazdaságnak számolnia kell a „Haszonélvezők” koloncával is. Lelassulhat a nemzet gazdaságának hatékonysága és ezzel a várva várt társadalmi felemelkedés is! A liberalizmusnak nevezett elvek emberi, lelkiismereti, politikai toleranciát hirdetnek, a gazdaságban pedig többre becsülik a versenyképességet, mint a tulajdonlási rendszer szentségét. Nyugodtan mondhatom, hogy a vállalkozó ember oldalán állnak! A társadalmi élet minden területén a természetes erők szabad érvényesülését szeretnék megvalósítani. A társadalom természetes erői: a kiemelkedő emberi képességek, a tulajdon és a politikai kiválasztottság biztosította hatalom. Ezeknek versengése elvben egy igen hatékony társadalom képét vetíti előre, ráadásul abban a társadalomban senkinek sem sérülhetnek emberi, vallási, világnézeti és politikai jogai! A hatalom azért van, hogy ezt a szabadságfokot folyamatosan garantálja. A szocialisták úgy vélik, hogy a leghatékonyabban termelő társadalom szolgálja legjobban az emberek általános érdekeit. A vállalkozók tehát minden lehetőséget meg kell adni ahhoz, hogy eredményesek legyenek. Eddig a szocialisták teljesen együtt gondolkodnak a liberálisokkal! A liberális gazdaság azonban elhullani hagyja az átlagot meg nem haladó képességekkel rendelkező és jelentős tulajdonnal nem büszkélkedő embereket. Hazánkban a liberális nézetek alapján brazíliai társadalomkép alakulhat ki, mert a sikeres társadalmi erők önkéntesen sohasem szociális gondolkodásúak! Mi, szocialisták úgy képzeljük az „abszolút” vállalkozói szabadságot, hogy annak csak az az egy feltétlen korlátja legyen, amely garantálja a versenyben leszakadó emberek emberi létbiztonságát! Nagy Attila * A három fő irány
