Petőfi Népe, 1992. május (47. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-13 / 112. szám
8. oldal, 1992. május 13. MEGYEI KORKÉP Együtt vagy külön? — ez volt a kérdés A hercegszántóiak bennmaradnak a Csátalja és Vidéke ÁFÉSZ-ben Szinte izott a levegő a Csátalja és Vidéke ÁFÉSZ hercegszántói, a múlt heti negyedik részközgyűlésén. A huszonöt megjelent áfész-tagból — kezdetben hatvanötén voltak, de negyvenen már a kezdet-kezdetén kivonultak a teremből —, huszonnégyen tartózkodtak a szavazáskor, egy tag voksolt amellett, hogy az áfész hercegszántói részlege, a 791 tag váljon külön a Csátalja és Vidéke AFESZ-től, és alakítson önálló szövetkezetei. Az előzményekről annyit, hogy 92 hercegszántói szövetkezeti tag kérte aláírásával, hogy váljanak ki a nagyobb közösségből, és álljanak a maguk lábára. Ennek egyébként nincs akadálya, ha az erről határozó részközgyűléseken a tagok 50 százaléka megjelenik, és a jelenlévők kétharmados többséggel a különválás mellett döntenek. Hercegszántón a múlt hétfőtől csütörtökig megtartott négy részközgyűlésre a határozatképességhez szükséges 396 tagból csak 235 volt jelen, így a hercegszántóiak kiválási kísérlete nem sikerült. Sokan azonban úgy mondják, a procedúrában sok minden nem ment rendben. Távollétükkel szavaztak — A kiválási szándéknak inkább érzelmi, mint gazdasági indítékai vannak — véli egy hercegszántói gazda, aki megfelelőnek tartotta az eddigi közös szövetkezeti gyakorlatot., — A Csátalja és Vidéke ÁFÉSZ a megye 23 hasonló szervezetéből a gazdasági eredményeit tekintve az első öt között van. — Minek nekünk akárkivel közösködni. Legyen a szántói- aknak saját szövetkezetük. Aztán, ha sikerül, együtt nevetünk, ha meg nem, hát együtt sírunk — mondja egy fejkendős asszony, miközben meggyőzően bizonygatja, hogy azóta van csak nyugta, amióta az anyósától külön mentek. — Én azért tartok a jövőtől. Eddig — ha valamelyik ágazatban rosszabbul mentek a dolgok — más részlegek átsegítették a nehézségen. Aztán honnan veszünk piackutatókat, ki adja majd el az árut?! A mai könyörtelen gazdasági versenyben a kisebbet könnyen kétváll- ra fektetik — így morfondírozott egy szövetkezeti dolgozó. O sem kívánt névvel szerepelni a riportba!.. Amint mondta, Hercegszántón lassan már csak munkanélküliek lesznek. Amíg lehet, elodázza, hogy közéjük kerüljön. Szentesíti-e a cél az eszközt? Solymosi Tivadar szaktanácsadó — jóllehet Hercegszántón lakik —, rendületlenül az együttmaradás híve. Véleményét nyíltan vállalja, sőt, a harmadik részközgyűlésen fel is tett néhány ezzel kapcsolatos kérdést. Most nagyon fájlalja, hogy választ egyáltalán nem kapott. — Érdekes lenne például megtudni — mondja —, hogy a szétválás szervezői eddig miért nem valósították meg a kitűzött programot a község lakosságának jobb ellátását. Aligha akadályozta őket ebben valaki is, nem beszélve arról, hogy ezért kapták a fizetésüket. Solymosi Tivadar nem rejti véka alá a véleményét, hogy Rumbach István, a helyi ügyvezető és Tóth Tibor boltvezető a tagokat félrevezették. A közgyűlés előtt néhány nappal arra buzdították őket, hogy szüntessék meg szövetkezeti tagságukat. Ezzel együtt azonban a vagyonjegyüket is elvesztették, ami bizony nem kis dolog. (Ez után a szövetkezet az idén 4 százalékos osztalékot fizetett.) Zubán János a közgyűlés színe előtt nyíltan elmondta, hogy leánya nevében átvett 500, a maga részére 250 forintot a részjegy fejében, majd rövidesen visszakérték tőle. — Ötven forintot, bánatpénz címén, nálam hagytak, állítja határozottan, és meg is nevezte az adakozókat, majd hozzátette: — Ezt Rumbach úr jelenlétében is elmondtam volna. Erre egy megjegyzés a hallgatóság soraiból: — Nem igaz, hogy a cél szentesíti az eszközöket. (A közbeszóló arra gondolhatott, hogy ha a herceg- szántói taglétszám csökkent volna, könnyebben összejön a szétválás kimondására az 50 százalék.) A többség nyugalmat akar Jó lenne ezzel pontot tenni a dolog végére. Ha a többség, éppen a meg nem jelenésével, arra szavazott, hogy nem érdekli a szétválás, akkor abba kellene hagyni a civakodást, és közös erővel munkához látni — talán így foglalhatnám össze az emberek véleményét, már akik egyáltalán mondtak valamit. Elszorul a torkom, amikor látom, — a munkanélküliség árnyékában — mennyire ki vannak szolgáltatva. Elsősorban a bolti dolgozók érzik ezt, akiket az égvilágon semmi sem véd. (Ha nem így van, hát így gondolják.) Megszívlelendő Major Ferenc tanácsa, aki egyszerű gazda létére vagy éppen ezért, nagyon világosan fejtette ki: — Félre kell tenni minden sérelmet, mert csak így lehet — a feladatokra összpontosítva — a gazdasági versenyben helytállni. Ha pedig eljön az ideje, meg lehet próbálkozni ismét az önállósággal. Gál Zoltán • Több mint 400 millió forint volt a tavalyi áruforgalom. Tellett az erőből három nagyberuházásra: 18 milliót költöttek a nagybaracskai benzinkút bővítésére és az ABC-áruházra. 8 millió forintért a hercegszántói csárdát építették fel. Gaál Béla felvételén az említett csárda látható, néhány nappal az átadás előtt. RÁC ANDRÁS IS MEGÍRTA A LEVELÉT A Fidesz-képviselő a tömegsportot támogatja Május 6-ai lapszámunkban közöltük azt a 105 sportoló által aláírt levelet, amelyet Rác András kecskeméti önkormányzati képviselőnek címeztek. A válasz sem késett soká, s természetesen ennek is helyt adunk. Tisztelt Sportbarátaim! Köszönöm a megtisztelő figyelmüket, amivel levelüket nekem címezték, noha annak tartalmából kiderül az, hogy elsősorban a Kulturális és Sportbizottságnak írták. Megjegyzem: a bizottság másik hét tagja sértve érezheti magát azon állítások miatt, hogy az én befolyásom alatt állnak. Igazuk van, élsportoló valóban nem vagyok, de a város sorsáért felelősséget vállaló képviselő igen. Éppen ezért kötelességem gondolatmenetük ellentmondásaira felhívni a figyelmet. Úgy vélem, eszmefuttatásuk nemcsak ténybeli tévedéseket tartalmaz, hanem indokolatlan, megokolhatatlan személyeskedést is. Levelük végén közük, hogy ifjúságellenes tevékenységet folytatok — ez annyira nevetséges, hogy még sértésnek sem tudom venni —, s ezt az egyénileg értelmezett gondolatot próbálják az előzményekben bizonyítani. Én — s egyébként a kulturális és sportbizottság többsége, is — tömegsportpárti vagyok. Önök ezzel szemben azt próbálják bizonygatni, hogy a tömegsport ifjúságellenes! Önök szerint az 50 rendszeresen sportoló több, mint a 200 rendszeresen sportoló?... Én ezt fordítva látom. Tény, hogy a kialakított sporttámogatási rendszer is bizonyos mértékig a tömegsport támogatására ösztönöz. Bár nincs — és talán nem is lesz! — tökéletes támogatási pontrendszer, de a levelük alapján megállapítható, hogy a meglévő jól működik, hisz már Önök is elgondolkodtak azon, hogy esetleg több fiatallal kellene foglalkozni. Viszont, hogy a minőségi munkától ne menjen el a kedvük a későbbiekben sem, tájékoztatom Önöket arról, amit Önök is tudnak — de az újságolvasó nem —, hogy az ön- kormányzati támogatásuk 81 százalékát az eredményességük elismerése alapján kapták. Az viszont, hogy mekkora pénzösszeg áll a sport támogatásara, a mindenkori gazdasági helyzet függvénye. Kecskemét város az 1992-es évben sportlétesítmények fenntartására 55 millió forintot költ (ebben benne van az Önök részére is ingyen biztosított edzéslehetőség), direkt sporttámogatásra pedig ezen felül 14 millió forintot biztosít. Gondolják meg kérem: a városban létező munkanélküliség kezelésére 5, azaz ötmillió forint jut. Lényeges megjegyezni, hogy mindkettő önként vállalt feladat!. . . Egyébiránt, a sporttámogatási rendszerünk olyan jól működik, hogy 1991-ben a hasonló jóslások, felháborodások ellenére biztosította a városban működő, s önkormányzat által támogatott sportágak talpon maradásai. Ez az idén is így fog lenni. Azt viszont tudni kell, hogy aki nem képes a gondolkodásmódján változtatni, az lemarad, mégha-az év legeredményesebb edzője, akkor is. Végül mégegyszer köszönöm megtisztelő figyelmüket, tekintettel levelük azon részére, ahol közük, hogy megjegyezték nevemet. Biztos vagyok benne, hogy az idő engem fog igazolni, így a következő választásokon számítok szavazataikra. Tisztelettel: Rác András önkormányzati képviselő DONGÉR-CSATORNA: A vízjogi engedélyek felülvizsgálhatók • A Dongcr-csatorna ilyen aszályos időben is szállítja a vizet a Péteri-tó halgazdaságának. (Fotó: Walter Péter) El kell dönteni, hogy ilyen aszályos időben a haltermelő tógazdaságok, vagy a fentebb fekvő települések érdekei a fontosabbak egy-egy kiskunsági csatorna mentén — mondta dr. Kováts Gábor, a szegedi székhellyel működő Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatója Kiskunmajsán azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyen a Dongér menti községek és a környékbeli termelőszövetkezetek szakemberei, valamint a vízügy illetékesei cserélhették ki véleményüket a kérdésről. Az utóbbi évek csapadékhiánya a Homokhátságon katasztrófával határos talajvízszint-csökkenést okozott, s vészesen csökken az ivóvizet adó — mélyebb — rétegvizek nyugalmi vízszintje is. A rendszerváltás előtt — s lényegében ma is ez a helyzet — a víz- gazdálkodás államilag irányított hatósági tevékenység volt, egy-egy település csak vészhelyzet — főként belvíz - idején fogalmazta meg saját érdekeit. Az új önkormányzatok tevékenységének megkezdését követően Jászszent- lászlón tűzték ki elsőként célul, hogy saját területük vízgazdálkodásával kapcsolatban megpróbálnak érdemben beleszólni az eseményekbe, s kérték, hogy az aszály miatt a Dongér-csator- na télen is zárva lehessen. A Dongér fenékszintje ugyanis mélyebben van, mint a község talajvize, s a víz elfolyása a határ kiszáradását gyorsítja. A csatorna téli elzárása viszont a Péteri-tó halgazdaságát sértené, akiknek egyébként joguk van a vízhez. (A talajvíz jelenleg állami tulajdon.) A vízügy illetékesei számítanak rá, hogy a jövőben sokkal inkább szolgáltatójelleggel kell majd működniük, s a területeiken lévő települések önkormányzataival partneri viszonyban lenniük. Ennek a változó szemléletnek a jele a mostani kerekasztal-beszélgetés is, melyen dr. Kováts Gábor kérte az önkormányzatokat, hogy a készülő új vízügyi és környezetvédelmi törvény előmunkálataiba — országgyűlési képviselőiken keresztül — próbáljanak meg érdemben beleszólni, s egyébként is foglalkozzanak intenzívebben településük vízgazdálkodásával. Csak közös fellépésük eredményeként valósulhat meg ugyanis, hogy a kiszáradó Homokhátságra valamilyen módon vizet vezessenek. A jászszentlászlóiak megismételt kérésére ígéretet tett a Dongér vízszint- szabályozási rendjének felülvizsgálatára, ami a kerekasztal-beszélgetés konkrét eredményének is tekinthető. Az ön- kormányzatok részére — mintegy biztatásként — elhangzott az is, hogy a vízjogi engedélyek felülvizsgálhatók, nem kilátástalan tehát, hogy megkezdődjön a víz igazságosabb elosztása. Bálái F. István AZ IDEGENFORGALOM ELTARTHATJA DÁVODOT Hatszorosára bővül a gyógyfürdő • Teszárik József polgármester naponta kijár az építkezésre és személyesen felügyeli a munkafolyamatokat. Valószínű, hogy Magyarországon kevesebben ismerik, mint külföldön a Dávod melletti kistelepülés Püspökpuszta gyógyfürdőjét. Szezonban, a három kismedence körül naponta 300- 400 vendéget tudnak fogadni. A külföldiek közül elsősorban a németek látogatják előszeretettel a gyógyvizű strandot. A medencéket tápláló kútnak érdekes története van: 1914-ben a pécsi püspök az állatok itatására kutat fúrat- tatott. Amikor 380 méter mélységbe ért a fúrófej, 38 fokos meleg víz tört a felszínre. Hosszú évekkel később dr. Bruszt Pál bajai fogász főorvos felfigyelt arra, hogy az itt lakó emberek fogazatának állapota messze meghaladta az átlagost. Alapos vizsgálatnak vetette alá a vizet, és az eredmények azt mutatták, hogy literenként 2,6 milligramm fluort tartalmaz , és ettől ilyen egészségesek a fogak. 1970-ig kellett várni, hogy megépüljön az első medence. Azóta 126 üdülőtelket mértek ki a fürdő környékén. Az önkormányzat évek óta keresi a lehetőségét a fürdő bővítésének, és a kiszolgáló létesítmények kiépítésének fedezetét. Pályázaton 15 millió forintot sikerült szerezniük, melyet 15 év alatt kell visszafizetni. A megyei önkormányzat 7 millióval járult hozzá az őszszel elkezdődött fejlesztéshez. Amint Teszárik József polgármester elmondta a jelenlegi 1000 négyzetméteres terület 6000 négyzetméterre nő, így naponta több mint 1000 vendéget fogadhatnak. Új egyharmados medencét építenek, egy 200 nyaralót befogadó kempinget alakítanak ki, és megépül a vízforgató berendezés is. Párhuzamosan 240 darab üdülőtelket mérnek ki. Arra nagyon vigyáznak, hogy a jelenlegi zöldfelület megmaradjon, sőt az egész üdülőövezetet erdősávval levédik, de építenek parkokat és játszótereket is. Az építkezésen 20 dávodi munkanélkülit is foglalkoztatnak, akik az építkezés után a fürdő alkalmazottai lehetnek. Eddig nem sok nyereséget termelt a strand, de a megnövekvő idegenforgalomból ezután jó pénzt kereshetnek a dávodi polgárok. Többen vállalkozásba kezdtek, üzleteket építenek, de olyan is van, aki a terményeivel kíván kereskedni. A külföldi tőke is megjelent, és rövidesen apartmanokkal bővül a szállodai kapacitás. Arra is van kilátás, hogy fedett medence épül, s talán ezzel folyamatossá válhat a gyógykezelés. A falu nagyon büszke az üdülőövezetére, és a most megalakuló faluszépítő egyesület értékes munkákat ajánlott fel a rendbentartásra. Rápity László tanár vezetésével rendberakták a templomkertet, és a fürdőhöz vezető utat. Ha befejeződik az építkezés a kemping területét is kitakarítják. A május 23-ára tervezett nyitáskor a vendégek már sokkal jobb körülményeket találnak. így pihenésük, szórakozásuk ideális lehet. Papp Zoltán NYITÓBUU! LAJ0SMIZSEN Sztárvendég: EXOTIC s pCAM' kcMXll LaAi Ne leiedd! Május 16-tól minden szombaton neked Is Itt a helyedl
