Petőfi Népe, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-08 / 84. szám

TISZTELT SZERKESZTŐSÉG Kedves Olvasóink! Leveleket kaptunk jóhiszemű becsapottaktól, válaszlevelet az IKTV-tól a sajnálatosan „felfuttatott” víz és csatornadíj számításával, fizetésével kapcsolatos problémáról. Egyik olvasónk pártfogásba veszi az IKTV-t, lakásügyben. Kiskunhalasról érkezett az a levél, mely a képviselői tisztelet­díjakat veszi nagyító alá. Egyebek között e témákról olvashatnak az alábbiakban. S hogy kinek miben van igaza? Döntsék el Önök, s az esetleges különvéleményüket írják meg szerkesztőségünknek. Természetesen minden egyéb témában várjuk leveleiket. (A szerk.) LEVÉLVÁLTÁSOK Mit ér a Paraméter Kft. „utazási iroda” ígérete? Hivatkozással a március 25-ei, Visszakérem a tandíjat, kamatos kamataival című írásra, kérjük Önöket, alábbi válaszunkat szíves­kedjenek közölni. A kedves levélírónak mi is igazat adunk abban, hogy vissza kell kér­nie a tandíjat, mert a madárdal ugyan pénzbe abban az időben sem került, de a közüzemi szolgál­tatásokért akkor is fizetni kellett, már ahol voltak ilyenek. Úgy hisszük, már a kisiskolás is tudja, hogy a vízmű néven közis­mert vállalat foglalkozik a vízter­meléssel, annak elosztásával és a szennyvíz elvezetésével. Ez viszont pénzbe is kerül. Hogy mennyibe, azt országosan állapítják meg, de mióta az állami támogatás itt is megszűnőfélben van, az 1989. évi 2,60 forintról három év alatt sike­rült 48,70 Ft/m3 egységárat kiala­kítani, ami több mint 18-szorosa az eredetinek. A Kecskeméti IKTV a vízdíj be­szedésében csak közvetítő szerepet tölt be, a bérlők által fogyasztott víz árát szedi be a lakbér mellett, és utalja át a vízműnek. A vízdíj, illetve -fogyasztás megfizetésének két lehetősége van: egyéni vízóra felszerelése, vagy a 18/1990. (I. 31.) Mt. rendelet által előírt víz- és csa­tornamennyiség normák alapján meghatározott vízmennyisége, ha a vízfelhasználás nem mérhető. Bizonyára különösebb elemzés nélkül az is belátható, hogy jelen­tősebb különbség van a hobbiker­tet öntözővízzel kiszolgáló eszköz, valamint a több száz kilométer há­lózattal és a hozzá tartozó számta­lan eszközzel rendelkező, minőségi A minap hallottam a rádióban, hogy Kónya úrnak, az MDF frak­cióvezetőjének 130 ezer, Gaál úr­nak, az MSZP frakcióvezetőjének 90 ezer forint a képviselőséggel já­ró tiszteletdíja. Felmerül bennem a kérdés, nin- csenek-e kissé túlfizetve képviselő uraimék? Ugyanis, ahogy számol­gatom magamban, honatyáink és -anyáink az élbolyban — ha a megtartott állásaikból eredő jöve­delmeiket is belekalkulálom — ha­vonta képesek zsebre tenni sokunk éves jövedelmét. Persze, az nyilvánvaló, hogy nem irigykednék ezért abban az esetben, ha olyan jól képviselnék érdekein­ket, hogy annak előnyeit mi is ta­pasztalnánk. A baj az, hogy miköz­ben honatyáink és -anyáink soha nem látott pénzeket tesznek zsebre, természetesen a közösből, addig választóiknak a korábbinál jóval kevesebből kell megélniük. Lehet, hogy emiatt is elégedetlen vagyok a tisztelt urak, hölgyek munkájával, még akkor is, ha mint utóbb is tet­ték kiabálásaikkal, kivonulgatása­ivóvizet termelő, és szennyvizet is kezelő berendezés temielői ára kö­zött. Márton Lajos igazgató Kecskeméti IKTV * * * A Kénytelen leszek lopni, rabol­ni című levélhez — mely a Petőfi Népe március 11 -ei számában je­lent meg — szeretnék hozzáfűzni néhány gondolatot, a pontosság kedvéért. Ladánybenén segélyezési ügyek­ben — kivétel a temetési és az ele­mi kár miatti segély — a szociális és egészségügyi bizottság dönt, amely hét tagból áll. Valamennyi­en köztiszteletben álló helyi lako­sok. Ladánybene kis település, ahol mindenki jól ismer minden­kit. Ebből eredően a hivatalosan szükséges adatokon túl is vannak olyan információk a bizottság tag­jainak birtokában, melyek alapján tisztességes döntést tudnak hozni. így történt ez Gondos Lászlóné esetében is. Természetesen a dön­tésről írásban értesítést kapott, melyben felhívták a figyelmét a fel­lebbezés lehetőségére. Fellebbezést a mai napig nem adott be, ehelyett fenyegető levelet írt a polgármeste­ri hivatalhoz. Meggyőződésem, hogy közsé­günkben segítő szándékkal, becsü­letesen történik segélyügyekben a döntés, s ez nem ad indítékot sen­kinek arra, hogy lopni, rabolni menjen. ikkal, műsort csinálnak számunk­ra. S bár a nyugdíjvitánál Palotás János rácáfolt erre, mégis úgy gon­dolom, csaknem százezres jövede­lem mellett, pláne azon túl, nem le­het igazából érteni, még kevésbé át­érezni a kisnyugdíjasok, a munka­nélküli-segélyből élők gondjait. Gondolok számolgatás közben ar­ra is, hogy uraimék ezért a pénzért talán jobban koreografált műsoro­kat is készíthetnének számunkra, hiszen a jelenlegi munkájukat és an­nak eredményességét figyelembe véve, én inkább fizetésre köteleznék néhány képviselőt az elfecsérelt időért, az elszenvedett bosszúságo­kért, nem is beszélve az általuk ho­zott törvények bennünket érintő kedvezőtlen hatásairól... Szeret­ném hangsúlyozni, hogy nem azért választották meg képviselő uraimé- kat — az önkormányzatiakat sem —, hogy több pénzt tegyenek zseb­re, hanem elsősorban azért, hogy választóiknak jobb legyen a sorsa. Csonka István Kiskunhalas, Bercsényi u. 10. A fent említett kft.-vei, illetve szervezésében, március 19-én, egy csoporttal, Izraelbe utaztam. Az úttal nem volt semmi gondom, csak a kft. ígéretével. Itthon ugyanis azt ígérte, ha a csoporttal utazom, akkor nekem majd Izrael­ben — amikor visszautazni szán­dékozom —, a Malév-jegyemet le­igazoltatja, elintézi. Ehelyett jött a hidegzuhany... Izraeli ismerőseim ez év április végéig szereztek nekem szállást. Mint festőművész, a csodálatos or­szágban boldogan fogtam munká­hoz. A csoport visszaindulása előtt két nappal nem a kft. vezetője, ha­nem egy általa megbízott személy (a kibuc dolgozója), a vélt tartóz­kodási helyeimen keresett telefo­non, mígnem megtalált. Közölte, hogy utazzak vissza a csoporthoz, mert jegyemet, amivel őt megbíz­ták, nem lehetett elintézni. Telefon a Malév-képviselethez, s több kinti barátom is próbált segíteni, de hiá­ba. Közölték, hogy maradhatok ugyan, de a jegyemet elveszítem, s egy új jegy (Tel-Aviv—Buda­pest) kb. 700 dollár. Ezt már nem tudtam vállalni. Szombat lévén — Izraelben ünnep — nincs busz- közlekedés sem. így egy arab ve­zette taxival, borsos összegért utaztam 120 kilométert a csoport­hoz. Ott a kft. vezetője már nem is beszélt vetem, mert ő volt meg­sértődve. Ám itthon felhívtam őket azzal, hogy kárpótoljanak a jegy árával. Igen erős hangon szó­ba álltak velem: hol van írás arról, hogy ezt nekem ígérték, meg hogy Férjemmel 1990 nyarán fűszer­paprika-termesztésre vállalkoz­tunk. Egy részét csövesen értékesí­tettük, másik részét, 11 mázsát pe­dig megszáritottuk. Bár ne tettük volna. Ugyanis a szárítást vállaló személy, Vereb József, Kiskunfél­egyháza, VI. kér., tanya 106. szám alatti lakos befüllesztette a papri­kánkat. Nem fűtött rá rendszere­sen és kellően. Ennek ellenére, ki­válogatás után, ledarálta a papri­kát. Mi el is vittük haza, miután a szakértő érzékszervi vizsgálat alapján megfelelőnek találta. Tet­tem belőle levesbe, amit a kutya evett meg. Ezután Kecskeméten a labor- vizsgálat kimutatta, hogy a papri­ka étkezési célra alkalmatlan. A dohos, penészes paprika gőze átjárta az egészet. A vizsgálati eredménnyel felkerestük a szárítót, de nem tudtunk vele zöldágra jut­ni. Bírósági ügy lett belőle, amely még mindig tart. Tavaly öt alka­lommal tűztek ki tárgyalást, s eb­ből két alkalommal nem jelent meg az alperes. December 4-én már másodszor kötelezte őt a bíróság a nyers pap­. Tisztelt Szerkesztőség! Kérem Önöket, hogy az alábbi nyílt üzene­temet szíveskedjenek megjelentetni az újságban. Kesves Honfitársaim, Barátaim! Hazánkban az elmúlt esztendőkben végbement egy rendszerváltás, ami magával hozta a privatizációt. El­tűnnek cégek és helyükbe lépnek szép és hangzatos nevű nyugati cé­gek nagy kooperációkban, együtt a magyar magáncégekkel. Hogy a ne­vük mit jelent, azt homály fedi, de hatni tudnak másokra. Van hatal­muk! Bizonyítja ezt az is, hogy egy olyan szervezetet is, mint a Kermi, véleményének, állásfoglalásának gyors megváltoztatására tudják késztetni. Melyik ez a cég? Nem más, mint az újságokban agyonra hirdetett Home Shopping. Óva intem Önöket, Tisztelt Honfi­társaim, hogy felüljenek olyan rek­lámfogásoknak, amilyennek jóma­gam felültem. Ázóta is futok a pén­zem után. Aki még nem tudná, a fent nevezett cég még a múlt év ok­tóberében hirdetett egy teflonnal be­vont sütőserpenyőt, úgy, hogy visz- szafizetési garanciát ad. Hittem, megrendeltem, megkaptam. Az első próbasütésnél kiderült, hogy a hir­detéssel ellentétben az étel leégett, és egy negyvenéves embernek azt tudnia kell, a jegyet nem lehet átdátumoztatni. Valóban, ezt nem tudtam, de én megbíztam ígéretükben. Azt vi­szont már tudom a Maiévtől, hogy hány fő után jár ingyenjegy. Velem együtt olyan létszámú csoport volt, ami után már jár az ingyen­jegy. Azt viszont, lehet, hogy csak én tudom — szintén 40 évesen —, hogy az úttal kapcsolatosan min­den befizetésről a kft.-nek kérés nélkül, kötelessége lett volna szám­lát adni. Ők ezt elmulasztották. Az út költségei sem voltak szeré­nyek, amit családi segítséggel szed­tem össze, s számla alapján _— mint tanulmányutat — egyébként leírhattam volna az adóból. Ám a Paraméter hamis ígéretével olyan veszteségek értek, amit pénzben nem lehet elszámolni. Mint festő­nek plusz egy hónap Izraelbert, jó baráti körben, kirándulások, vala­mint egy hónapi alkotói munka — ez megfizethetetlen! Ezt nem le­het újra megismételni, még ha ké­sőbbre ismét kaptam meghívást. Ezt az első utat már nem pótolhat­ja semmi. A kft.-re mindent lehet monda­ni, csak azt nem, hogy korrekt. Azt is kétlem már, hogy egyáltalán uta­zási iroda. Ha mégis, a hozzájuk forduló ügyfeleket óva intem tő­lük! Én nagy árat fizettem, ők vi­szont meg a szabadjegy árát is megnyerték. rika 30 Ft/kg-onkénti egységáron történő megfizetésére, részletfizeté­si kedvezménnyel, amihez bele­egyezésünket adtuk. Az őrlemény egyébként akkor még a dupláját érte volna. Sajnos, a mai napig egy árva fillért sem kaptunk. Ámikor felkerestük, mindig azt mondta, hogy nincs pénze. Nagyon el vagyunk keseredve. Hiába dolgoztunk egy nyáron át.. . Csak tárgyalás meg tárgya­lás, eredmény sehol. Az alperesnek hivatalos munkahelye nincs, egyé­ni gazdálkodását is abbahagyta, így letiltani nem tudják tőle. Az autóját és a kistraktorát is eltaka­rította a tanyájáról, hogy a végre­hajtó ne találjon semmit. Csak azt tudnám, miből él? Mindebből azt a tanulságot vontam le, hogy aki pórul jár, az viselje a kárát, hiszen a paragrafu­sok őt nem védik annyira, mint amennyire a gazembereknek kibú­vót adnak. Aki hasonló cipőben jár, mint mi, és hivatalos úton akarja ügyét rendezni, az örüljön, hogy futhat a pénze után. Rádi Józsefné Gátér, Szegfű u. 9. hosszas áztatás után a teflonréteg is kezdett elválni. Visszaküldtem az árut három nap után, és reklamáltam, s azóta több­ször is írtam levelet ennek a cégnek, de a mai napig se kaptam választ, se pénzt. (Ma 1992. III. 23-át írunk.) Hogy mennyire rossz minőségű áruról van szó, engem bizonyít, hogy a Kermi az újságokban közöl­te, leállította a cég áruinak értékesí­tését és kötelezte a reklamált, rossz minőségű áruk összegének visszafi­zetésére. Néhány nap múlva az újságok­ban újból megjelent egy hír, hogy a cég külföldi tulajdonosa vagy képvi­selője tárgyalt az intézettel, mire ott egészen más megvilágításban látták a dolgokat, és egészen más véle­ményt nyilvánítottak. Elgondol­kodtató, hány ember vissza nem küldött pénzén tárgyalt a nyugati úr a Kermi illetékesével. Ezeket a sorokat azért is adom közre, hogy Önök is okuljanak a példámon, és megvédjem Önöket a Home Shopping reklámhadjáratá­tól és a minősítetlen áruitól. Tiszte­lettel: Tisza Béla Harta, Dózsa Gy. u. 90. NAPJAINK HUMORÁBÓL Visontay István polgármester Ladánybene, Fő út 66. Néhány képviselőnek inkább fizetnie kellene Ambrus Lajos festőművész, Ballószög A paragrafusok a gazembereknek kedveznek Óva intek mindenkit a Home Shoppingtől 1992. április 8., 7. oldal FOGADÓÓRÁKON Elveszett lottószelvény Szabó Józsefné, Kecskemét, Damjanich utca 5.1.2. szám alat­ti lakosnak nagy a bánata. Négy találata volt a lottón a 12. játék­héten, hat szelvényének egyikén, az ötödiken, s a lottózóban nem találják a nyertes szelvényt. A Szerencsejáték Rt. igazgatósá­gához írt levelére azt a választ kapta, hogy nem tehetnek sem­mit, mert a lottózás részvételi szabályzata szerint „a lottószel­vény szállítás közben történő el­vesztésének, illetve késedelmes beérkezésének veszélyét kizáró­lag a fogadó viseli”. Mit lehet tenni? Legfeljebb annyit, hogy a lottózónak továbbra is köteles- ségszerűen keresni kellene az el­tűnt szelvényt, melynek feladását Szabóné bizonyítani tudja. Kegyetlen szomszéd T. F.-né Lakitelekről kereste fel szerkesztőségünket. Idős, be­teges asszony, s talán ezt használ­ja ki szomszédja: becsmérli, rá­galmazza, s időnként meglopja éjszakánként. Szőlőkarókat, elő­nevelt csirkéket lopott el tőle, ta­valy pedig leszedte az ősziba­rackját is az éj leple alatt. Segítsé­günket kéri. Mi annyit tehetünk, hogy a tisztelt urat megkérjük — ha olvassa lapunkat —, hagy­ja békén idős szomszédját, mert nem vezetnek jóra az ilyen dol­gok. Az ügy egyébként hatósági eset. Csakhogy T. F.-nének már nincs ereje a pereskedéshez. A szikvizes védi szamarasát A közelmúltban, ezen a he­lyen, panasz nyomán megírtuk, hogy Kecskeméten a Kuruc kör­úton szamaras fogattal járó szó- dás állandóan üti-veri igavonó­ját. Gönczöl József szikvízkészí- tő utánajárt a dolognak, de nem talált semmi bizonyítékot alkal­mazottjának brutalitására, sőt, a „feljelentőt” sem találta az egész körúton. Pénztárca kerestetik K.-né H. E. a napokban a kecs­keméti Alföld Áruház melletti gyorsbüfénél elveszítette nagy­méretű pénztárcáját, miközben a kisgyerekének vásárolt hambur­gert felszeletelte. Az adóhivatal­hoz szükséges igazolások, csek­kek voltak benne, s a munkanél­küli-segélyként felvett 7030 Ft- ról szóló igazolás a pénzzel együtt, melyből alig 300 forintot költött el. Kéri a megtalálót, leg­alább az iratait juttassa vissza ne­ki, emberségből, bár a pénzre is nagy szüksége lenne. — rapi — Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Hagyta magát „bepalizni” A Petőfi Népe április 1-jei számá­ban megjelent, Ez nem gilisztaügy, hanem osztrák biztosítás című levél­hez szeretnék hozzászólni. Kérem, közöljék levelemet. Valóban szomorú dolog az, hogy embereket becsapnak, kihasználva jóhiszeműségüket, s így próbálnak meggazdagodni. De ... Ebben a le­vélben nem erről van szó. Ismerem én is ezt a fajta biztosítást, nekem is felajánlották. Részletesen elmond­tak mindent, még azt is, hogy Ma­gyarországon ez illegális. Nem is mentem bele, mert a józan eszem ezt diktálta. Pedig engem is csábítottak a schillingmilliók. A tisztelt Tóth Ist­ván úr (A fent említett levél írója. A szerk.) is tudott erről a dologról mindent. Akkor jó volt az „állam pénze”, a segítség, amit adtak neki. Csak később rájött, hogy nem tud „bepalizni” senkit, és most siránko­zik. Kérem, senki félre ne értsen, én nem a felbujtókat akarom védeni, csupán azt szeretném érzékeltetni, hogy nem szabad sajnálni az ilyen embereket, akik elfogadják a fel­ajánlottsegítséget, shanemjön össze a dolog, azokat támadják, akik segí­tettek nekik. Hatos István, Kecskemét, Pozsonyi út 22. .. míg mások a kukákban keresgélnek Én még sohasem fogtam tollat, hogy írjak önöknek. Amiért most ezt teszem, leírom. Teljesen felháborít ez alottópénz, amitállandóan átvisznek a következő hetekre, hónapokra. Ez a pénz elég lenne sok nagybeteg ember gyógyítására. Ezt a pénzt nemcsak az gyűjtötte össze, aki majd eltalálja az ötöst, ez mindannyiunk pénze! Miért tesznek egyetlen embert egész életére boldoggá, mígmások a kukákban ke­resgélnek. Hiszen mindennap olva­som a borzasztó eseteket a szegény­ségről. Nagyon kérem, jelentessék meg az újságban levelemet. Haján Ferencné Jánoshalma, Áchim A. u. 52. Nem rokonom az IKTV, de... Ha a hangvétele eleinte nem lát­szana megalapozottnak az 1992. április 1-jén megjelent Én és az IKTV című levélnek, komolyan mondom, áprilisi tréfának venném. A megalapozatlan panasz írója a ti­pikus elváró, önző, élősködő szem­lélettel nézi a világot. Nekem nem rokonom az I KT V. sőt, soha semmi közöm nem volt hozzá, de nem hal­lottam róla azt sem, hogy szociális gondozásban kell részesítenie az önálló lakást és városközponti ké­nyelmet elváró, fizetésképtelen, gyermekét a saját örömére vállaló, egyedülállónak minősülő anyát. Feltételezem, hogy a gyermekét nem azért szülte, hogy hivatkozási alapot, önigazolást szerezzen ma­gának mások előtt az anyasági és egyéb előnyök megszerzésére, mert mindazok, akik gyermekeik nyu­galma érdekében OTP-s lakást vet­tek, vagy építésbe fogtak, nyögik az adósságot, a fenntartás terheit, és ezen felül nekik is kijut a napi megél­hetés gondjaiból. Ha az Anyuka nem tudja fenntar­tani a lakást, az nem kötelező! Men­jen olcsóbb lakásba, ami lehet, hogy nem a város szívében és abszolút ké­nyelemmel lesz felszerelve, de a gyermeke biztonságos lakhatása ér­dekében áldozatot kell tudnia hoz­ni, és ne másoktól várja problémája ellenszolgáltatás nélküli megoldá­sát. Abban az emeletes házban má­sok is hasonló fizetési feltételekkel laknak, miért csak ez az egyetlen személy adja elő melodrámáját? Azért, mert mindannyiunktól el­várja, akik panaszát olvassuk, hogy meghatódva, együttérzésből elítél­jük a mord és hajthatatlan IKTV-t. Pedig vigyázat! A mi bőrünkön akar élősködni, amikor semmit nem tesz annak érdekében, hogy ol­csóbb lakhatással, de kevesebb ké­nyelemmel megváltsa éjszakáinak nyugalmát. Elvárná, hogy az ön- kormányzat az adófizetők pénzé­nek terhére — az önére, a tiedre, az enyémre—lakáshozjuttassa, netán segéllyel segítse hozzá az általa vá­lasztott, nem mindenkinek kijutó kényelemhez. Utólag megjegyzem, mielőtt vád érne: két gyermeket neveltem úgy, hogy albérlettel kezdtem, hat hétig tartott a gyes, szövetkezeti lakást vettem-nyögtem. majd elváltán is­koláztattam gyerekeimet (építész és tanár), és ma itt állok egészsegileg és anyagilag lerobbanva. Mégsem fo­gok senki terhére lenni, mert ha kell, átalakítom az életem még szeré­nyebbre, hiszen elsősorban önma­gunknak tartozunk felelősséggel életünkért. S ha már mindent meg­léptünk, de nem jutunk sehová, ak­kor, és csak akkor szabad segítő ke­zet kérni, mert lehet, hogy sokkal rászorultabbak elől vesszük el az utolsó szalmaszálat. Gulyásné Tünde, Kecskemét, Apály u. 1. Az oldalt összeállította: Rapi Miklós No, anyjuk, ha naponta csak az egyik lábunkat mossuk, akkor 300 forintot spórolunk meg a vízdíjból.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents