Petőfi Népe, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-08 / 84. szám

1992. április 8., 5. oldal MEGYEI KÖRKÉP KISSZÁLLÁSON NINCS BÉKE A VÁLASZTÁSOK ÓTA Tettlegesség a testületi ülésen Kisszálláson tettlegességig jutott a választási küzdelem. Az elmúlt két év viszálykodással teli esemé­nyei a legutóbbi képviselő-testületi ülésen csúcsosodtak ki. Dr. Holló Attila állampolgár írásos beadvá­nya olyan indulatokat gerjesztett Torma István képviselőben, hogy a vita dulakodássá fajult. Az ese­ményt követően kérdeztük meg a legilletékesebbeket: mi történt pontosan? Sörös József polgármester: — Sajnálatos és a képviselő- testülethez méltatlan esemény tör­tént. Az esetnek vannak előzmé­nyei is, amelyek — ha nem is men­tik — magyarázzák a történteket. Dr. Holló Attila állampolgár az egyik képviselőnket írásos bead­vánnyal kereste meg, amelynek másolatát a jegyzőnőhöz is eljut­tatta. Annak ellenére, hogy nem a polgármesternek, s nem a képvise­lő-testületnek címezte Holló úr a levelet, én írásbeli meghívót küld­tem neki, tanácskozási joggal. Mi­vel egy korábbi üléssel kapcsolat­ban „álarcos kommunista diktá­torának nevezett, s kifogásolta a levezetésemet: az ő napirendjének tárgyalásakor átadtam az elnöki tisztet az alpolgármesternek. Többségi szavazattal döntött úgy a testület, hogy meghallgatják a beadványt, de amikor egy-két mondat elhangzott, néhányan fel­álltak, s azzal, hogy erre nem kí­váncsiak, elindultak kifelé az ülés­teremből. Torma István képviselő részéről az is elhangzott, s kérte jegyzőkönyvbe venni, hogy ez az ember nem tett a faluért semmit. Az ajtóból visszafordulva szemé­lyesen Holló urat is megkérdezte, mit tett a faluért, amióta itt él? A válaszból csak annyit értettem, hogy „de legalább nem loptam”. Akkor Torma képviselő magára véve a célzást, felháborodottan és indulatosan követelte, mondja a szemébe, ha azt állítja, hogy ő lo­pott. Amikor Holló doktor megis­mételte, hogy „én nem loptam”, Torma képviselő odalépett és meg­ragadta a pulóverét. Nem tudom, hogyan történt, hogy Holló úr szé­kestől hanyatt esett, majd amikor felkelt, maguk közé kapott egy szé­ket. Miközben ők a terem sarkába sodródtak, mi közbeléptünk, hogy megakadályozzuk a továbbiakat. — Mi volt ebben a levélben, miért mondta, hogy voltak előzményei? — Holló doktor nem először ra­gadtatja magát minősíthetetlen ki­jelentésekre személyemmel és az önkormányzattal kapcsolatban. Most is olyan állítások szerepeltek a beadványban, hogy meghamisít­juk a jegyzőkönyvet, letagadjuk, ami történik, mert félünk, hogy napvilágra kerülnek az üzelmek. Bár többen úgy fogalmaztak, szán­dékos provokációk ezek, a testület azt is megállapította, hogy nem szabad még egyszer ilyesminek megtörténnie. A képviselők le fog­ják vonni a tanulságokat. Dr. Holló Attila állampolgár: — Kisszálláson a múlt rendszer­ből megmaradt összefonódás van hatalmon, illetve a velük szimpati­zálók, akik a hatalom hasznát él­vezik. Mást nem is engednek szó­hoz jutni. Ezért fordultam egy kép­viselő útján az önkormányzathoz, mert attól nem vonhatják meg a szót. Még így is megszavaztatták, hogy egyáltalán elhangozzék-e a beadványom. — Önnek, személy szerint, mi­lyen afférja volt ezt megelőzően Torma képviselővel? — Annak idején elüldözték a faluból a feleségemet, Mikó Piros­kát, aki a művelődési ház vezetője volt, s aki ezt nem érdemelte meg. A munkáját kívülálló emberek tar­tották kiemelkedőnek. Torma ja­vaslatára történt az, hogy meg­szüntették az állását. Egyébként a VÁLSÁGBAN A BÁCSKÁI TEESZEK A vagyonuk felélésére kényszerülnek... A rendszerváltást kísérő gazda­sági folyamatokban az egyik leg­látványosabb fordulat a termelő- szövetkezetek életében következett be. A termelésnek és az értékesítés­nek szinte nem volt egyetlen olyan eleme sem, mely ne okozott volna válságot. A mezőgazdasági terme­lés soha el nem képzelt vesztesé­gekkel járt, a termelők, szektorok­tól függetlenül, vagyonuk további felélésére kényszerültek. A fizetés- képtelenség az üzemek jelentős kö­rét csődbejelentésre készteti, és egyeseket a felszámolás helyzete elé állítja. Az ötvennyolc termelőszövetke­zetet tömörítő Bácskai és Duna Melléki Mezőgazdasági Szövetség keddi küldöttközgyűlésére készült jelentés a gondokkal, problémák­kal foglalkozott. Igazából a földte­rületek privatizációja még nem kezdődött el, de már 9,3 százalék­kal kevesebb szántóterületen gaz­dálkodhattak. A növénytermesz­tés szerkezete nagyságában igazo­dott a várható kereslethez, és a tavalyi hozamok is megfeleltek a terveknek, mégis a betakarított termékek értékesítését, az árbevé­teleket sok bizonytalansági ténye­ző nehezítette. Különösen a búza­exporthoz szükséges kormányga­rancia késett és nem működött a felvásárlási váltórendszer. A hazai feldolgozóipar, a keleti piac össze­omlása miatt, fizetésképtelenné vált, és az előfinanszírozási hitelek akadozva jutottak el a termelőkig. Az elmúlt évben a gabonafélék ve­tésterülete 4,6 százalékkal csök­kent, ezenbeíül a búzáé 7,7 száza­lékkal. , Az állattenyésztési ágazatok ki­látástalan helyzetét az általános válságjelenségeken túl az irreális takarmányárak is fokozták, így nem csoda, hogy veszteségessé vált. A szarvasmarha-állomány 9 százalékkal, ezenbeíül a tehénlét­szám 13, a tejtermelés 21 százalék­kal csökkent. Az összes sertés 19, az anyakoca 9 százalékkal keve­sebb, mint az elmúlt év elején volt. A szövetkezetek tulajdonában levő, a termelés fenntartásához, folytatásához szükséges gépek, eszközök több mint 50 százaléka nullaértékü volt. Ha ehhez hozzá­vesszük, hogy az ismert pénzügyi gondok miatt tavaly egyetlen tag­gazdaságnál sem volt jelentős gép- beruházás, akkor egyértelművé vá­lik, hogy a termelési feladatokat alig tudták elvégezni. Ezt sokkolta még az energiaár-emelés, mely 1990-hez viszonyítva 60 százalék­kal emelte a költségeket. Kapacitáskihasználtság miatt több területen megszüntették, vagy teljesen felszámolták az ipari tevékenységet. A jelentős műtrá­gya emelés miatt kevesebbet hasz­náltak fel, és az ipari eredetű ta­karmányok is hasonló csökkenést mutatnak. A kifizetett bérköltség 8,6 szá­zalékkal visszaesett, ezzel párhu­zamosan az állományi létszám is 3000 fővel kevesebb az előző évihez képest. Munkanélküli­járadékban 2044-en részesültek. A tsz-tagok átlagos havi bruttó járadékai: 7110,— Ft, amely 11,6 százalékkal kevesebb a me­gyeinél. A munkanélküliségi ráta 15,3 százalék, mely 4 százalékkal több a megyei átlagnál. A mér­leg szerinti eredmény szintén sokkoló mértékben romlott, az elért nyereség 71 százalékkal ke­vesebb az elmúlt évinél (ez az összes tagszervezet adatát tartal­mazza). A beszámoló elemzi a jelenlegi helyzetet is, és szomorúan álla­pítja meg, hogy az általános pénzhiány miatt a szövetkezetek nagy része nem tudta maradék­talanul elvégezni az őszi munká­kat. Tovább csökkent a kalászo­sok vetésterülete. A kedvezőtlen időjárás miatt állapotuk gyenge, tápanyag-utánpótlásra nincsen pénz, de nem telik üzemanyagra, vetőmagra, gyomirtó szerre sem. A foglalkoztatást nehéz helyzet­be hozza, hogy a térség speciális fűszernövénye, a fűszerpaprika szerződött területe alig fele a ko­rábbinak, de a paradicsom és a zöldborsó termesztésére is ezek a jellemzők. Változatlanul nincs kereslet vágóbaromfira, vágó­marhára, viszont élénkül a gyap­júpiac. Az üzemek takarékon üzemel­nek, a gazdaságok dolgozóinak jelentős része munkanélküli-segé­lyen van. P. Z. választások idején több ember előtt fogadkozott, hogy elüldöz a faluból, nekem nincs itt keresniva­lóm. Nyilvános fórumon patkány­nak nevezett, most pedig tettlege­sen is megtámadott. — Mi a szándéka? — Látleletet vetettem, nemcsak a falu körzeti orvosával, hanem benn, Halason is, mert bírósághoz kívánok fordulni. Egyébként a képviselők közül is többen felhá­borodtak, primitívnek minősítet­ték ezt az eljárást. Torma István képviselő: — Engem nemcsak ez volt, ami kiborított, hanem az évek óta tartó pocskondiázás, amit dr. Holló és a hozzá tartozók folytattak a falu­ban a képviselő-testület ellen. Ugyanazt hajtogatta mindig. Min­denhol meghurcolt bennünket, ezt a levelet olvasta fel a falugyűlésen, a bíróságon, az önkormányzati ülésen. Amikor meghallottam a második mondatát, amiben me­gint a polgármester úr birkái szere­peltek, szót kértem, s közöltem, hogy nem vagyok hajlandó még egyszer meghallgatni. Felálltam, s velem együtt többen is, hogy el­menjünk. Közben mondtam azt, hogy ilyen ember ne rabolja az idő­met, aki nem tett a faluért semmit. Amikor odavágta, hogy „de nem loptam”, az számomra azt jelentet­te, hogy tehát én igen. Amikor a felszólításomra még egyszer megis­mételte, erélyesen megmarkoltam a kabátját, s ő a széken ülve ha­nyatt esett. Ütés nem volt egyi­künk részéről sem, csak benyom­tam a sarokba, mikor rámfogta a széket. — Hogy vélekednek mások az esetről? — Megosztott a testület is emi­att. Nem akartam én bántani, csak hirtelen elegem lett. Az a baj, hogy nem tudnak veszíteni. Hajós Terézia HALASI ÁMOKFUTÓK Jogosítvány nélkül vezettek a cserbenhagyok Két, cserbenhagyásnak indu­ló baleset is történt szombaton, Kiskunhalason. Az egyik a ké­sőbbiek során segélynyújtás el­mulasztására módosult, azaz az elkövető önszántából feladta magát. Szombat délután, négy óra­kor, a külterületről a város felé közeledve, a Brinkus Lajos és a dr. Monszpart utca keresztező­désében K. Z., 16 éves szegedi fiatalember, az általa vezetett UO 88-88 frsz. személygépko­csival az Elsőbbségadás kötele­ző! táblát figyelmem kívül hagyva, belehajtott a jobbról érkező, szabályosan közlekedő BJS 832 frsz. személygépkocsi­ba. A balesetet okozó, jogosít­vány nélkül autózó fiatalember megállás nélkül továbbhajtott a helyszínről, bár elmenekülni nem tudott, mert a rendőrjárőr őt és fiatalkorú társát a Felsza­badulás utcán elfogta. A bal­eset során személyi sérülés nem történt. Még aznap éjjel, 23 óra 45 perckor ismét egy jogosítvány­nyal nem rendelkező fiatalem­ber okozott balesetet. G. L. gyalogost gázolt az 53-as főút és a Kossuth utca keresztező- dősében lévő zebrán, majd se­gítségnyújtás nélkül távozott a helyszínről. Később kerülőúton vissza­tért, s az ott intézkedő járőrök­nek elismerte, hogy ő ütötte el a tompái Szabó G. Zoltánt. Tet­te így nem cserbenhagyásnak, hanem segítségnyújtás elmu­lasztásának minősül. Mint ki­derült, a TZ 37-44 frsz. gépko­csi nem is az övé, hanem nagy­anyja tulajdona volt. A baleset sértettje súlyos, de nem életve­szélyes sérülést szenvedett. SZAKSZERVEZETI VÁLASZTÁSOK ELŐTT ... Együttműködnek a halasi orvosmozgalmak? Eddig az orvoskamara helyi cso­portja s a Másodorvosok Egyesüle­te között fennálló rivalizálás is szí­nesítette azt a képet, amelyet a kis­kunhalasi kórház belső viszonyairól kaphatott az érdeklődő, ha megis­merkedett az intézmény utóbbi egy­két esztendejének történetével. A sajtóban sokat szerepeltek, hisz betegek tettek panaszt orvosokra, orvosok egymásra, s kiéleződtek az ellentétek néhány osztályvezető fő­orvosi állás betöltése körül. A ta­nácskozások és gyűlések sűrűn kö­vették itt egymást, ami nem csoda, mert érdekes vetületet adnak a kór­ház belső viszonyai a helyi hatalom- gyakorlás szemszögéből nézve is. Három orvos is tagja a városi köz­gyűlésnek, s közülük ketten a helyi kormánypárt, az SZDSZ színeiben jutottak a testületbe, egy pedig —- s éppen az orvos igazgató — a helyi ellenzék, az MDF támogatásával. Mondhatnánk úgy is, hogy a kis­kunhalasi kórház a mostani átala­kulások állatorvosi lova, melyen plasztikusan rajzolódnak ki az or­vostársadalom átalakulásának bel­ső mozgásai is. Ebben a közegben működnek a helyi érdekegyeztetés itt kialakult különleges szervezetei, amelyek a fentebb vázolt szövevé­nyes viszonyok között próbálják meg felmutatni saját igazságaikat. A Másodorvosok Egyesülete annyiban különleges — sőt, orszá­gosan egyedülálló —, hogy tagjaik közé csak gyakorló-, segéd- vagy alorvosokat, illetve adjunktusokat vesznek fel, vagyis főorvosokat nem, még akkor sem, ha nem osz­tályvezetők. Az Orvosi Kamara he­lyi csoportja azért különleges, mert a kamara megyei szervezetéhez képest önálló jogi személy, tehát melléren­delt viszonyban vannak. A két szer­vezet a kórházon belül néha éles vi­tákban csapott össze egymással, s most úgy látszik, együttműködnek. —Mi hangsúlyozottan rétegérde­keket képviselünk, azzal a szándék­kal, hogy elsősorban szakszervezeti feladatokat lássunk el—mondja clr. Kecskés István, a másodorvosok el­nöke. — Úgy láttuk, hogy a kórház­ban csak néhány befolyásos főorvos szűk körű összejövetele befolyásol­hatja a fontos döntéseket, amelyek végrehajtása és a következmények viselése elsősorban a beosztott orvo­sokra hárul. Szeretnénk elérni, hogy a főorvosok kiválasztásában első­sorban szakmai szempontok érvé­nyesüljenek, s az alkalmatlanokat el lehessen mozdítani. Ma már meghívnak bennünket a fontosabb tanácskozásokra, s vannak eredményeink is. Szerin­tünk egy beosztott orvos érdekeit szakszervezeti vonalon sajátosan kell képviselni,. s erre mi alkalma-' sak vagyunk. A kamara amely­nek sokan szintért a tagjai közé léptünk — szerintünk elsősorban a szakma egészét kell, hogy képvisel­• Az Orvosi Kamara helyi szervezetének titkára, dr. Tassi György. • Dr. Kecskés István sebész adjunktus, a Másodorvosok Egyesületének elnöke munka közben. je, például az etikai szabályok ki­dolgozása és elfogadtatása által, tehát elsősorban nem szakszerve­zetként kell működnie. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy a munka- vállalói érdekvédelem vonalán — ha foglalkoznak vele — ne működ­jünk velük együtt, s a napokban éppen arról tárgyaltunk, hogy vi­táink ellenére egyezzünk meg, s a kórház vezetése egyik helyi szak­szervezettel se köthessen külön . megállapodást. Az Orvosi Kamara helyi szerve­zetének titkára dr. Tassi György. Ő sok mindent másként lát. Az orvoslás olyan foglalko­zás, amellyel kapcsolatban — sze­rintünk a szakmai érdekképvi­selet és a munkavállalói érdekvé­delem nem választható szét. Tagja­ink tekintetében mindkettővel fog­lalkozunk. Orvosnak lenni egy olyan sajátos értelmiségi létet je­lent, amelyet a társadalomban nem egy szakszervezet tud igazán megjeleniteni, hisz a szakszerveze­teket — történelmileg — ipari bér­munkások hozták létre, más men­talitás talaján. A szakmai szabá­lyok felett természetesen a kama­rának kell őrködnie, de képviselni kell a tagok érdekeit az egészség­ügy privatizációjában is. A kama­ra biztosít inkább lehetőséget a po­litikai függetlenségre, amire nagy szükség van. mert a politika fékezi a kreativitást... Mi nem törekszünk kizárólagos­ságra, s itt a kórházban a másodor­vosi egyesülettel küszöbön áll a meg- állapodásunk, hogy a munkaválla­lói érdekvédelmet illetően közösen lépjünk fel. Bálái F. István VASKÚTRÓL A PARLAMENTBE j A legjobb a torta volt A napokban történt, hogy Knipf Endre vaskúti fiatalember címére pecsétes, sok bélyeges levél érkezett a Miniszterelnöki Hivataltól. Ör­vendetes hírt tartalmazott: egy meghívást a Parlamentbe, a 25 ezer forintos alkotói díj átvételére, és azt az értesítést, hogy a Magyar Posta megvásárolja a szerzői jo­got. A szülők felolvasták Endrének a levelet, ugyanis ő csak a nyomta­tott nagybetűket ismeri még, lévén az I. számú vaskúti óvoda növen­déke, mindössze hatesztendős. Megtörtént az országházi kirándu­lás, ami nagy élmény egy ilyen kis­fiúnak. — Nagyon szép volt az Ország­ház, egy bácsi mondott beszédet. Azt mondta, hogy ügyesek va­gyunk — nyilatkozott Endre rövi­den, amikor otthonában felkeres­tem. — A legjobb azonban a torta volt, amit az ünnepség után kap­tunk. Most látom, még adós marad­tam a legfontosabbal: milyen pá­lyázaton jeleskedett a kisfiú. A Mi­niszterelnöki Hivatal és a Magyar Posta írta ki, a legjobb csoportok és egyéni jelentkezők számára. Összesen kétezer rajz érkezett be, Endre a hat egyéni fődíj egyikét nyerte el „Szépségkirály leszek" cí­mű alkotásával. A rajzot — mi­után a posta megvásárolta -, saj­nos, nem láthattam. Rövidesen azonban mindannyian találkozha­tunk vele, ha a nemsokára megjele­nő, felülfizetéses bélyegsorozatból vásárolunk. (A névértéken felüli pénzt ifjúsági alapítványra fordít­ják.) Félmillió példányban bocsát­ja ki a posta. Ezenkívül jótékony célú képeslapokra és kártyanaptá­rakra kerülnek az ifjú művészek alkotásai. Endrének régi vágya teljesült: a jutalomból megkapta az áhított sé­tálómagnót. Én kipróbáltam, ta­núsíthatom, remek hangja van. (Az igazsághoz tartozik, hogy a két évvel „öregebb" testvér, Tamás is ugyanilyen magnó boldog tulaj­donosa lett. Ő azonban inkább a barkácsolásban, a fúrás-faragás­ban jeleskedik.) G. Z. • A kis grafikus.

Next

/
Thumbnails
Contents