Petőfi Népe, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-08 / 84. szám
1992. április 8., 5. oldal MEGYEI KÖRKÉP KISSZÁLLÁSON NINCS BÉKE A VÁLASZTÁSOK ÓTA Tettlegesség a testületi ülésen Kisszálláson tettlegességig jutott a választási küzdelem. Az elmúlt két év viszálykodással teli eseményei a legutóbbi képviselő-testületi ülésen csúcsosodtak ki. Dr. Holló Attila állampolgár írásos beadványa olyan indulatokat gerjesztett Torma István képviselőben, hogy a vita dulakodássá fajult. Az eseményt követően kérdeztük meg a legilletékesebbeket: mi történt pontosan? Sörös József polgármester: — Sajnálatos és a képviselő- testülethez méltatlan esemény történt. Az esetnek vannak előzményei is, amelyek — ha nem is mentik — magyarázzák a történteket. Dr. Holló Attila állampolgár az egyik képviselőnket írásos beadvánnyal kereste meg, amelynek másolatát a jegyzőnőhöz is eljuttatta. Annak ellenére, hogy nem a polgármesternek, s nem a képviselő-testületnek címezte Holló úr a levelet, én írásbeli meghívót küldtem neki, tanácskozási joggal. Mivel egy korábbi üléssel kapcsolatban „álarcos kommunista diktátorának nevezett, s kifogásolta a levezetésemet: az ő napirendjének tárgyalásakor átadtam az elnöki tisztet az alpolgármesternek. Többségi szavazattal döntött úgy a testület, hogy meghallgatják a beadványt, de amikor egy-két mondat elhangzott, néhányan felálltak, s azzal, hogy erre nem kíváncsiak, elindultak kifelé az ülésteremből. Torma István képviselő részéről az is elhangzott, s kérte jegyzőkönyvbe venni, hogy ez az ember nem tett a faluért semmit. Az ajtóból visszafordulva személyesen Holló urat is megkérdezte, mit tett a faluért, amióta itt él? A válaszból csak annyit értettem, hogy „de legalább nem loptam”. Akkor Torma képviselő magára véve a célzást, felháborodottan és indulatosan követelte, mondja a szemébe, ha azt állítja, hogy ő lopott. Amikor Holló doktor megismételte, hogy „én nem loptam”, Torma képviselő odalépett és megragadta a pulóverét. Nem tudom, hogyan történt, hogy Holló úr székestől hanyatt esett, majd amikor felkelt, maguk közé kapott egy széket. Miközben ők a terem sarkába sodródtak, mi közbeléptünk, hogy megakadályozzuk a továbbiakat. — Mi volt ebben a levélben, miért mondta, hogy voltak előzményei? — Holló doktor nem először ragadtatja magát minősíthetetlen kijelentésekre személyemmel és az önkormányzattal kapcsolatban. Most is olyan állítások szerepeltek a beadványban, hogy meghamisítjuk a jegyzőkönyvet, letagadjuk, ami történik, mert félünk, hogy napvilágra kerülnek az üzelmek. Bár többen úgy fogalmaztak, szándékos provokációk ezek, a testület azt is megállapította, hogy nem szabad még egyszer ilyesminek megtörténnie. A képviselők le fogják vonni a tanulságokat. Dr. Holló Attila állampolgár: — Kisszálláson a múlt rendszerből megmaradt összefonódás van hatalmon, illetve a velük szimpatizálók, akik a hatalom hasznát élvezik. Mást nem is engednek szóhoz jutni. Ezért fordultam egy képviselő útján az önkormányzathoz, mert attól nem vonhatják meg a szót. Még így is megszavaztatták, hogy egyáltalán elhangozzék-e a beadványom. — Önnek, személy szerint, milyen afférja volt ezt megelőzően Torma képviselővel? — Annak idején elüldözték a faluból a feleségemet, Mikó Piroskát, aki a művelődési ház vezetője volt, s aki ezt nem érdemelte meg. A munkáját kívülálló emberek tartották kiemelkedőnek. Torma javaslatára történt az, hogy megszüntették az állását. Egyébként a VÁLSÁGBAN A BÁCSKÁI TEESZEK A vagyonuk felélésére kényszerülnek... A rendszerváltást kísérő gazdasági folyamatokban az egyik leglátványosabb fordulat a termelő- szövetkezetek életében következett be. A termelésnek és az értékesítésnek szinte nem volt egyetlen olyan eleme sem, mely ne okozott volna válságot. A mezőgazdasági termelés soha el nem képzelt veszteségekkel járt, a termelők, szektoroktól függetlenül, vagyonuk további felélésére kényszerültek. A fizetés- képtelenség az üzemek jelentős körét csődbejelentésre készteti, és egyeseket a felszámolás helyzete elé állítja. Az ötvennyolc termelőszövetkezetet tömörítő Bácskai és Duna Melléki Mezőgazdasági Szövetség keddi küldöttközgyűlésére készült jelentés a gondokkal, problémákkal foglalkozott. Igazából a földterületek privatizációja még nem kezdődött el, de már 9,3 százalékkal kevesebb szántóterületen gazdálkodhattak. A növénytermesztés szerkezete nagyságában igazodott a várható kereslethez, és a tavalyi hozamok is megfeleltek a terveknek, mégis a betakarított termékek értékesítését, az árbevételeket sok bizonytalansági tényező nehezítette. Különösen a búzaexporthoz szükséges kormánygarancia késett és nem működött a felvásárlási váltórendszer. A hazai feldolgozóipar, a keleti piac összeomlása miatt, fizetésképtelenné vált, és az előfinanszírozási hitelek akadozva jutottak el a termelőkig. Az elmúlt évben a gabonafélék vetésterülete 4,6 százalékkal csökkent, ezenbeíül a búzáé 7,7 százalékkal. , Az állattenyésztési ágazatok kilátástalan helyzetét az általános válságjelenségeken túl az irreális takarmányárak is fokozták, így nem csoda, hogy veszteségessé vált. A szarvasmarha-állomány 9 százalékkal, ezenbeíül a tehénlétszám 13, a tejtermelés 21 százalékkal csökkent. Az összes sertés 19, az anyakoca 9 százalékkal kevesebb, mint az elmúlt év elején volt. A szövetkezetek tulajdonában levő, a termelés fenntartásához, folytatásához szükséges gépek, eszközök több mint 50 százaléka nullaértékü volt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az ismert pénzügyi gondok miatt tavaly egyetlen taggazdaságnál sem volt jelentős gép- beruházás, akkor egyértelművé válik, hogy a termelési feladatokat alig tudták elvégezni. Ezt sokkolta még az energiaár-emelés, mely 1990-hez viszonyítva 60 százalékkal emelte a költségeket. Kapacitáskihasználtság miatt több területen megszüntették, vagy teljesen felszámolták az ipari tevékenységet. A jelentős műtrágya emelés miatt kevesebbet használtak fel, és az ipari eredetű takarmányok is hasonló csökkenést mutatnak. A kifizetett bérköltség 8,6 százalékkal visszaesett, ezzel párhuzamosan az állományi létszám is 3000 fővel kevesebb az előző évihez képest. Munkanélkülijáradékban 2044-en részesültek. A tsz-tagok átlagos havi bruttó járadékai: 7110,— Ft, amely 11,6 százalékkal kevesebb a megyeinél. A munkanélküliségi ráta 15,3 százalék, mely 4 százalékkal több a megyei átlagnál. A mérleg szerinti eredmény szintén sokkoló mértékben romlott, az elért nyereség 71 százalékkal kevesebb az elmúlt évinél (ez az összes tagszervezet adatát tartalmazza). A beszámoló elemzi a jelenlegi helyzetet is, és szomorúan állapítja meg, hogy az általános pénzhiány miatt a szövetkezetek nagy része nem tudta maradéktalanul elvégezni az őszi munkákat. Tovább csökkent a kalászosok vetésterülete. A kedvezőtlen időjárás miatt állapotuk gyenge, tápanyag-utánpótlásra nincsen pénz, de nem telik üzemanyagra, vetőmagra, gyomirtó szerre sem. A foglalkoztatást nehéz helyzetbe hozza, hogy a térség speciális fűszernövénye, a fűszerpaprika szerződött területe alig fele a korábbinak, de a paradicsom és a zöldborsó termesztésére is ezek a jellemzők. Változatlanul nincs kereslet vágóbaromfira, vágómarhára, viszont élénkül a gyapjúpiac. Az üzemek takarékon üzemelnek, a gazdaságok dolgozóinak jelentős része munkanélküli-segélyen van. P. Z. választások idején több ember előtt fogadkozott, hogy elüldöz a faluból, nekem nincs itt keresnivalóm. Nyilvános fórumon patkánynak nevezett, most pedig tettlegesen is megtámadott. — Mi a szándéka? — Látleletet vetettem, nemcsak a falu körzeti orvosával, hanem benn, Halason is, mert bírósághoz kívánok fordulni. Egyébként a képviselők közül is többen felháborodtak, primitívnek minősítették ezt az eljárást. Torma István képviselő: — Engem nemcsak ez volt, ami kiborított, hanem az évek óta tartó pocskondiázás, amit dr. Holló és a hozzá tartozók folytattak a faluban a képviselő-testület ellen. Ugyanazt hajtogatta mindig. Mindenhol meghurcolt bennünket, ezt a levelet olvasta fel a falugyűlésen, a bíróságon, az önkormányzati ülésen. Amikor meghallottam a második mondatát, amiben megint a polgármester úr birkái szerepeltek, szót kértem, s közöltem, hogy nem vagyok hajlandó még egyszer meghallgatni. Felálltam, s velem együtt többen is, hogy elmenjünk. Közben mondtam azt, hogy ilyen ember ne rabolja az időmet, aki nem tett a faluért semmit. Amikor odavágta, hogy „de nem loptam”, az számomra azt jelentette, hogy tehát én igen. Amikor a felszólításomra még egyszer megismételte, erélyesen megmarkoltam a kabátját, s ő a széken ülve hanyatt esett. Ütés nem volt egyikünk részéről sem, csak benyomtam a sarokba, mikor rámfogta a széket. — Hogy vélekednek mások az esetről? — Megosztott a testület is emiatt. Nem akartam én bántani, csak hirtelen elegem lett. Az a baj, hogy nem tudnak veszíteni. Hajós Terézia HALASI ÁMOKFUTÓK Jogosítvány nélkül vezettek a cserbenhagyok Két, cserbenhagyásnak induló baleset is történt szombaton, Kiskunhalason. Az egyik a későbbiek során segélynyújtás elmulasztására módosult, azaz az elkövető önszántából feladta magát. Szombat délután, négy órakor, a külterületről a város felé közeledve, a Brinkus Lajos és a dr. Monszpart utca kereszteződésében K. Z., 16 éves szegedi fiatalember, az általa vezetett UO 88-88 frsz. személygépkocsival az Elsőbbségadás kötelező! táblát figyelmem kívül hagyva, belehajtott a jobbról érkező, szabályosan közlekedő BJS 832 frsz. személygépkocsiba. A balesetet okozó, jogosítvány nélkül autózó fiatalember megállás nélkül továbbhajtott a helyszínről, bár elmenekülni nem tudott, mert a rendőrjárőr őt és fiatalkorú társát a Felszabadulás utcán elfogta. A baleset során személyi sérülés nem történt. Még aznap éjjel, 23 óra 45 perckor ismét egy jogosítványnyal nem rendelkező fiatalember okozott balesetet. G. L. gyalogost gázolt az 53-as főút és a Kossuth utca keresztező- dősében lévő zebrán, majd segítségnyújtás nélkül távozott a helyszínről. Később kerülőúton visszatért, s az ott intézkedő járőröknek elismerte, hogy ő ütötte el a tompái Szabó G. Zoltánt. Tette így nem cserbenhagyásnak, hanem segítségnyújtás elmulasztásának minősül. Mint kiderült, a TZ 37-44 frsz. gépkocsi nem is az övé, hanem nagyanyja tulajdona volt. A baleset sértettje súlyos, de nem életveszélyes sérülést szenvedett. SZAKSZERVEZETI VÁLASZTÁSOK ELŐTT ... Együttműködnek a halasi orvosmozgalmak? Eddig az orvoskamara helyi csoportja s a Másodorvosok Egyesülete között fennálló rivalizálás is színesítette azt a képet, amelyet a kiskunhalasi kórház belső viszonyairól kaphatott az érdeklődő, ha megismerkedett az intézmény utóbbi egykét esztendejének történetével. A sajtóban sokat szerepeltek, hisz betegek tettek panaszt orvosokra, orvosok egymásra, s kiéleződtek az ellentétek néhány osztályvezető főorvosi állás betöltése körül. A tanácskozások és gyűlések sűrűn követték itt egymást, ami nem csoda, mert érdekes vetületet adnak a kórház belső viszonyai a helyi hatalom- gyakorlás szemszögéből nézve is. Három orvos is tagja a városi közgyűlésnek, s közülük ketten a helyi kormánypárt, az SZDSZ színeiben jutottak a testületbe, egy pedig —- s éppen az orvos igazgató — a helyi ellenzék, az MDF támogatásával. Mondhatnánk úgy is, hogy a kiskunhalasi kórház a mostani átalakulások állatorvosi lova, melyen plasztikusan rajzolódnak ki az orvostársadalom átalakulásának belső mozgásai is. Ebben a közegben működnek a helyi érdekegyeztetés itt kialakult különleges szervezetei, amelyek a fentebb vázolt szövevényes viszonyok között próbálják meg felmutatni saját igazságaikat. A Másodorvosok Egyesülete annyiban különleges — sőt, országosan egyedülálló —, hogy tagjaik közé csak gyakorló-, segéd- vagy alorvosokat, illetve adjunktusokat vesznek fel, vagyis főorvosokat nem, még akkor sem, ha nem osztályvezetők. Az Orvosi Kamara helyi csoportja azért különleges, mert a kamara megyei szervezetéhez képest önálló jogi személy, tehát mellérendelt viszonyban vannak. A két szervezet a kórházon belül néha éles vitákban csapott össze egymással, s most úgy látszik, együttműködnek. —Mi hangsúlyozottan rétegérdekeket képviselünk, azzal a szándékkal, hogy elsősorban szakszervezeti feladatokat lássunk el—mondja clr. Kecskés István, a másodorvosok elnöke. — Úgy láttuk, hogy a kórházban csak néhány befolyásos főorvos szűk körű összejövetele befolyásolhatja a fontos döntéseket, amelyek végrehajtása és a következmények viselése elsősorban a beosztott orvosokra hárul. Szeretnénk elérni, hogy a főorvosok kiválasztásában elsősorban szakmai szempontok érvényesüljenek, s az alkalmatlanokat el lehessen mozdítani. Ma már meghívnak bennünket a fontosabb tanácskozásokra, s vannak eredményeink is. Szerintünk egy beosztott orvos érdekeit szakszervezeti vonalon sajátosan kell képviselni,. s erre mi alkalma-' sak vagyunk. A kamara amelynek sokan szintért a tagjai közé léptünk — szerintünk elsősorban a szakma egészét kell, hogy képvisel• Az Orvosi Kamara helyi szervezetének titkára, dr. Tassi György. • Dr. Kecskés István sebész adjunktus, a Másodorvosok Egyesületének elnöke munka közben. je, például az etikai szabályok kidolgozása és elfogadtatása által, tehát elsősorban nem szakszervezetként kell működnie. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a munka- vállalói érdekvédelem vonalán — ha foglalkoznak vele — ne működjünk velük együtt, s a napokban éppen arról tárgyaltunk, hogy vitáink ellenére egyezzünk meg, s a kórház vezetése egyik helyi szakszervezettel se köthessen külön . megállapodást. Az Orvosi Kamara helyi szervezetének titkára dr. Tassi György. Ő sok mindent másként lát. Az orvoslás olyan foglalkozás, amellyel kapcsolatban — szerintünk a szakmai érdekképviselet és a munkavállalói érdekvédelem nem választható szét. Tagjaink tekintetében mindkettővel foglalkozunk. Orvosnak lenni egy olyan sajátos értelmiségi létet jelent, amelyet a társadalomban nem egy szakszervezet tud igazán megjeleniteni, hisz a szakszervezeteket — történelmileg — ipari bérmunkások hozták létre, más mentalitás talaján. A szakmai szabályok felett természetesen a kamarának kell őrködnie, de képviselni kell a tagok érdekeit az egészségügy privatizációjában is. A kamara biztosít inkább lehetőséget a politikai függetlenségre, amire nagy szükség van. mert a politika fékezi a kreativitást... Mi nem törekszünk kizárólagosságra, s itt a kórházban a másodorvosi egyesülettel küszöbön áll a meg- állapodásunk, hogy a munkavállalói érdekvédelmet illetően közösen lépjünk fel. Bálái F. István VASKÚTRÓL A PARLAMENTBE j A legjobb a torta volt A napokban történt, hogy Knipf Endre vaskúti fiatalember címére pecsétes, sok bélyeges levél érkezett a Miniszterelnöki Hivataltól. Örvendetes hírt tartalmazott: egy meghívást a Parlamentbe, a 25 ezer forintos alkotói díj átvételére, és azt az értesítést, hogy a Magyar Posta megvásárolja a szerzői jogot. A szülők felolvasták Endrének a levelet, ugyanis ő csak a nyomtatott nagybetűket ismeri még, lévén az I. számú vaskúti óvoda növendéke, mindössze hatesztendős. Megtörtént az országházi kirándulás, ami nagy élmény egy ilyen kisfiúnak. — Nagyon szép volt az Országház, egy bácsi mondott beszédet. Azt mondta, hogy ügyesek vagyunk — nyilatkozott Endre röviden, amikor otthonában felkerestem. — A legjobb azonban a torta volt, amit az ünnepség után kaptunk. Most látom, még adós maradtam a legfontosabbal: milyen pályázaton jeleskedett a kisfiú. A Miniszterelnöki Hivatal és a Magyar Posta írta ki, a legjobb csoportok és egyéni jelentkezők számára. Összesen kétezer rajz érkezett be, Endre a hat egyéni fődíj egyikét nyerte el „Szépségkirály leszek" című alkotásával. A rajzot — miután a posta megvásárolta -, sajnos, nem láthattam. Rövidesen azonban mindannyian találkozhatunk vele, ha a nemsokára megjelenő, felülfizetéses bélyegsorozatból vásárolunk. (A névértéken felüli pénzt ifjúsági alapítványra fordítják.) Félmillió példányban bocsátja ki a posta. Ezenkívül jótékony célú képeslapokra és kártyanaptárakra kerülnek az ifjú művészek alkotásai. Endrének régi vágya teljesült: a jutalomból megkapta az áhított sétálómagnót. Én kipróbáltam, tanúsíthatom, remek hangja van. (Az igazsághoz tartozik, hogy a két évvel „öregebb" testvér, Tamás is ugyanilyen magnó boldog tulajdonosa lett. Ő azonban inkább a barkácsolásban, a fúrás-faragásban jeleskedik.) G. Z. • A kis grafikus.