Petőfi Népe, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-30 / 102. szám

Ágasegyháza • Fülöpháza • Izsák • Kerekegyháza • Kunbaracs • Ladánybene • Lajosmizse • Orgovány Kecskemét vidéke A POLGÁRMESTERI SZE] ÍKBEN Mindennap szembesülni kell a feladatokkal Zsigó Viktor lajosmizsei polgármes­ter ladánybenei, tizennyolc éve él azon a településen, ahol most első ember­ként dolgozik. A polgármesteri szék­ben című sorozatunkban ezúttal ő szó­lal meg. — Tulajdonképpen ha nem is va­gyok tősgyökeres lajosmizsei, azért nem számítok idegennek — mondja. — Ide húz a szivem, ide köt minden. A kecskeméti Katona József Gimnázi­umban érettségiztem, majd a kertészeti főiskolán végeztem. Akkoriban költöz­tünk Lajosmizsére, édesapám körzeti orvos. A főiskola után a Helvéciái Ál­lami Gazdaságban kezdtem el dolgoz­ni. A katonaság, a családalapítás után én is ide költöztem Mizsére és a Kos­suth Tsz-ben egy rendkívüli kertészgár­dában (Pap László irányításával) kap­tam munkát. Tizenhét évet töltöttem ágazatvezetőként a faiskolában. In­nen csöppentem számításon kívül a polgármesteri székbe. — Számításon kívül? Hogyan tör­tént? — Az elsők között léptem be a helyi kisgazdapártba, az akkor még egysé­ges, történelmi vonulatot választó alapszervezetbe. Azóta nagyot fordult a világ, a kisgazdákkal, Torgyánnal nem értek egyet, ezért csendestársként figyelem őket, aktívan nem politizálok. Két évvel ezelőtt sokan nem gondolták volna, hogy egyik napról a másikra polgármesternek választják őket. Ilyen váratlan helyzetbe kerültem magam is, bevallom felkészületlenül és illúziókkal teli. Azóta persze rutint szereztem, de az illúziók megkoptak. — A kisgazdapárt is szétzilálódott. Mindettől függetlenül meg kell oldani a gondokat. Hogyan sikerül mindez? • Zsigó Viktor: — Azt vallom, nem az a legény, aki adja a pofonokat, hanem aki állja. (Fotó: Gaál Béla) — Nem szeretném, ha az egész be­szélgetésünk a kisgazdák körül forog­na, de annyit még elmondanék, hogy Lajosmizsén is két pártra szakadtak az emberek, nagyobbrészük Torgyán- hívő. Furcsa helyzet, hogy a tagtársaim „ellenségeimmé” váltak. Persze, dol­gozni kell, mindennap szembesülni kell a feladatokkal, a tennivalókkal. Azt vallom, nem az a legény, aki adja a pofonokat, hanem aki állja. — Milyen célokért küzd Lajosmi­zsén? — A legfontosabb: a falu működő- képességét megtartani. Ez nem látvá­nyos cél, de nagyon meghatározó. Fej­lesztések, felújítások, az alapozóprog­ramok elindítása — mindezeken már túl vagyunk. Sok településen azt vall­ják, a helyi adók segíthetik a fellendü­lést. Itt úgy gondoljuk, ettől meg kell kímélni a lakosságot, van rajtuk már éppen elég teher. Az elkövetkezendő időszakban a legtöbb pénzt szociálpoli­tikai kiadásokra fordítjuk majd. Sze­mészeti szakrendelőt nyitunk. A kör­nyezetvédelem ügyében a szeméttelep kialakítása a tehnivalónk. A temető felújítását sem halogathatjuk tovább. És van egy titkolt vágyunk: Szeret­nénk, ha Lajosmizse az év végére el­nyerhetné a városi rangot. Az elmúlt 20-25 év feljogosítaná már a települést az előrelépésre. — Igazán frekventált hely a régi 5- ösön, Kecskeméthez közel. — Az új 5-ös révén Európa fő ütő­erére kapcsolódtunk! Pest negyven perc, Kecskemét tizenöt. A jövendő vi­lágkiállítás elé reményekkel tekintünk, a tranzitforgalom révén a tanyasi turiz­mus is fellendülhet. Biztosan lesznek új lehetőségeink. A fejlődés ebben rejlik. — Mi maradt a szakmájából? — Minden. Magángazdálkodóként fél hold őszibarackosom van, most for­dul majd termőre, de már újabb terüle­tet is telepítettem. Édesanyám kárpót­lási jegyéből földet szeretnék venni, ott majd igazi farmergazdálkodást folytat­hatnék. Negyvencsaládos méhészetem is van. A szabad óráim teljes mérték­ben az említettekre mennek el. Igazá­ból így tudok kikapcsolódni. Zsigó Viktor azt sajnálja, hogy ked­venc szenvedélyére, a horgászásra egy­általán nem jut ideje. Két kislánya is­kolás, felesége elfoglalt kiskereskedő, így a nagymama segítségére szinte min­dennap számítaniuk kell. És mint a polgármester mondja, szeret főzni oda­haza, így nemcsak a község ügyeit „főzi ki”, hanem a családot is meglepi időn­ként. b. T. KEREKEGYHÁZÁN KÉSZÜLNEK A DÖNTŐRE Ki lesz Magyarország legszebb asszonya? Tessék, még egy szépségverseny. Ám ez a szépségverseny nem olyan szépség- verseny. Vagyis várhatóan nem lesznek botrányok és nem lányoknak hirdették meg. A szervezők azt gondolták, miért ne adhassanak végre esélyt Magyaror­szágon azoknak a családanyáknak is, I akik üdék, szépek, egy-két gyermekük is van már, s ezért nem indulhatnak a Miss Hungary-versenyen. Miért maradjanak le hát a bizonyítás lehetőségéről? A budapesti Art XX. Művészetpár­toló Alapítvány titkárának, Szilágyi Zoltánnak volt az ötlete az egész. Az elmúlt évek során több művészeti pro­dukciót támogattak Szentendrén, Vi- segrádon, Budapesten. A szépségverse­nyeket azonban „irigykedve” nézték, de arra gondolva, hasonló megmérette­tést a szép asszonyoknak is lehetne hir­detni. A tervből most lett valóság. Az országos pályázatra 450-en jelentkez­tek nagyvárosokból, kistelepülésekről egyaránt. Bács-Kiskun megyéből is megírta levelét néhány asszony. Már az első sajtótájékoztatón hangoztatták a szervezők, hogy nem törekednek busás bevételekre, ami pedig összejön, szoci­ális célokra ajánlják majd fel. A Ma­gyarország legszebb asszonya címért versengő hölgyek több fordulón mu­tatkoztak be, lévén a zsűri ítélőképessé­ge is véges annyi szépség láttán. Na­ponta tíz hölgyet vett szemügyre a ma­nökenekből, divatszakemberekből, új­ságírókból ,álló zsűri, így alaposan megfontolhatták, hogyan döntsenek. A jelentkezőknek magukról kellett be­szélniük, a ruháikról, a sminkjükről és a családjukról. (Nem valami megeről­tető feladat!) Azok sem sértődtek meg, akik nem jutottak tovább. Egy kedves hölgyike még levelet is írt az alapítvány címére, melyben megköszönte a jó han­gulatú versenyt és felajánlotta szpon­zori tevékenységét. Tizenöt hölgy készül a döntőre. Itt, Kecskeméthez közel, Kerekegyházán, • Még csak ez a látvány tárult elénk, amikor a menedzser asszony megtiltotta a fotózást... • Azért sikerült egy pillanatot megörökíteni: a szépségverseny résztvevői kocsiká­zásra indulnak. (Fotó: Gaál Béla) a Langó-házban. Szetlik Ferenc tulaj­donos ajánlotta fel, hogy egy héten át ingyen és bérmentve tölthetik a hotel­ban az időt, az étkezésről, a finom fala­tokról is a kerekegyházi szakácsok gondoskodnak. (Ahogy elnéztük a hét­fői ebéd menüjét, talán még egy-két kilót is felszednek az asszonykák!) Hét­köznapokon manökenek, fodrászok, sminkesek, varrónők, újságírók láto­gatják meg a családból kiszakadt anyu­cikat, akik szombaton lépnek majd a szigorú zsűri és a közönség elé. Addig el kell sajátítaniuk néhány fogást, hi­szen ők nem járatosak a reflektorok világában. A döntőt a Magyar Televí­zió is sugározza (felvételről) szomba­ton este fél kilenckor. Az Arizona Szín­házban lesz az asszonyok „csatája”, melyet Bogyay Katalin riporter és Ko­vács István színművész közvetít majd. A zsűri tagjai nemcsak pontoznak, ha­nem egy-egy műsorszámmal is kedves­kednek, hiszen legtöbben a művészvi­lág ismert egyéniségei. Csak néhány név: Moór Mariann, Lukács Sándor,. Hámori Ildikó, Dóra. A szép asszo­nyok helyezéseiről dönt még Farkas Bertalan, Vámos Magda, Szőnyi Kin­ga és még több hazai híresség. A mű­vészzsűri mellett lesz szponzorzsűri is, akiknek köszönhető a szépségverseny anyagi feltételei. A díjakat szintén ők ajánlották fel. Az első helyezett család­jával együtt Sri Lankára utazhat. Bé- csig egy csodaszép régi Jaguár autó szállítja majd Magyarország legszebb asszonyát. Mások az Euro-Disney- landba látogathatnak el, megint mások a görög tengerpartra. Felsorolni sem lehetne itt, mennyi értékes díj vár a versenyzőkre. Tulajdonképpen min­denki kap valamit. A döntő legvégén pedig a tizenöt hölgy gyermekei is meg­jelennek a színen. Lesznek bőségesen. Majd meglátjuk. Mi mindenesetre próbálkoztunk Kerekegyházán talál­kozni az esélyesekkel, ám ebben meg­akadályozott bennünket az a hölgy, aki menedzseri feladatokat lát el a felké­szülés hetében. Nem tartotta szeren­csésnek, hogy előzetesen nyilatkozzon bármelyik asszony is. Fotózásukról pe­dig szó sem lehetett! Már a fényképező­gép láttán bezárta őket a Langó-házba. Kérem, a versenynek tisztának kell len­ni, egyenlő esélyeket kell teremteni minden versenyzőnek. Azért néhány óra elteltével (mert eléggé kitartónak bizonyultunk fotós kollégámmal) még­is sikerült a menedzser szívére hatni, így olvasóink nemcsak a szombati té­véadásból ismerkedhetnek meg azok­kal az asszonyokkal, akik Kerekegyhá­zán jártak és arra készültek, ők lesznek a legszebbek. Egy közülük biztosan! (borz) AZ ORGOVÁNYI IDŐSEK SEGÍTŐJE Még a királydinnye is megszökik? Milyen lesz az idei baracktermés? (Fotó: Straszer András) C sernus Mihály bácsi hetvennyolc éves, de ahogy mondani szokás, nem látszik meg rajta. Évtizedekkel ezelőtt került Orgoványra. A főváros­ban dolgozott, ám a háborús időszak semmi jót nem tartogatott számára. Egy hét alatt kétszer bombázták azt a házat, ahol lakott. Fogta a kofferjét és elmenekült Pestről. Csongrádon, édes­anyjánál kötött ki. A városban egyszer csak igazoltatták, de hirtelen feltalálta magát a fiatalember. Azt mondta, azért jött haza, mert bizonyos papírokat kell beszereznie Gátéron. Ez olyannyira hi- hetően hangzott, hogy „megúszta” a szigorú ellenőrök intézkedését, misze­rint a frontra irányították volna. Cser- nusék Orgoványra indultak, ahol fele­sége édesanyja lakott. Egy tanyán kap­tak lakást. Áz élet szép lassan beindult. Mihály bácsi feljárt Pestre dolgozni, hiszen festő-mázoló leginkább városon kellett. Egy nap baleset érte és úgy dön­tött, végleg hazamegy Orgoványra. Kocsmáros lett, majd a földmüvesszö- vetkezetnél dolgozott. Anyósa földjén gazdálkodott, a terület nem esett bele a tagosításba. Szép gyümölcsös, szőlő­kért, lassan épülő családi ház került a birtokra. A bútorok a nagyszülők ha­gyatékából vándoroltak a szobákba. Misi bácsi nyugdíja tízezer forint, a feleségéé hatezerkétszáz. Nem panasz­kodnak. Gyönyörűen rendben tartott portájukon a napokban jártunk. Cser­nus Mihályt azért kerestük fel, mert azt hallottuk, szívén viseli az orgoványi idős emberek sorsát. — Kétfajta szegény ember van, a szemérmes és a rámenős — állítja Misi bácsi. — Sokan előbb ismerik a rájuk vonatkozó törvényeket, mint az megje­lenne a Közlönyben. Az önkormányzat szociális bizottságának vagyok a tagja. Igyekszünk igazságosan szétosztani azt a pénzt, amit a nyugdíjasok segítésére szánunk. Bevallom, ez nem könnyű, néha szó éri a ház elejét. A létminimu­mot figyelembe vesszük, de szívünk szerint mindenkinek adnánk támoga­IZSÁKI PÉLDA A birtok kiált a birtokosért Javában tart Izsák „nagy csatája”: az új földosztás. Az érdekegyeztető fó­rumok ma sem zárták le a vitákat a földalapok kijelöléséről. Amint azt Bognár Péter egykori gedeoni gazda írta: „jól látható, hogy a régi, bűnös rendszer urai nehezen tudnak belenyu­godni régi előjogaik megnyirbálásába. Megint jönnek a bolsevista trükkökkel. Ahogy tudják, akadályozzák az embe­riség legősibb, legtisztább tulajdoni el­vének az érvényesülését: a birtok kiált a birtokosért.” Vagyis, mindenkinek azt a földet kellene visszaadni, amely a sajátja volt. — Izsáki példa! Sokfelé így emlege­tik a helyi tsz kezdeményezését — mondja K. Szabó József polgármester, amikor asztalára teszem Bognár Péter „sok magamhoz hasonló szerencsétlen nevében” írt levelét. — Az volt a cél, hogy a szövetkezeti és a kárpótlási tör­vény megszületése előtt eredeti helyén adják vissza a szántóföldeket a gazdák­nak. Sikeres mozgalom volt ez. A kör­nyéken sokfelé hivatkoztak rá. — Amikor azonban az új törvények megszülettek, gondot okozott az újítás. — Nehéz megérteni, hogy ha egye­sek hozzájuthattak egykori családi bir­tokaikhoz, miért nem kaphatja meg a sajátját más is. A földalapok kijelölésé­nek ellenőrzésére létrehívott testületek az érdekegyeztető fórumok ezért nem zárták le a témát. — Konkrétan: mit követelnek? — Elsősorban azt sürgetik, hogy a földalap-kijelölésre megszabott időszak határát módosítsa a kárpót­lási hivatal. így a bonyolultabb ügyeket is el lehetne még intézni. Az állami gazdasági földek kijelölé­sénél például, a kárpótlásra jogosul­tak képviselői nem tartották elfo­gadhatónak a vállalat álláspontját, mely szerint vételi jogot biztosított a használóknak olyan területekre is, ahol az ültetéstől nem telt el még a törvényben előírt öt év. Fiatal, két- három éves gyümölcsösökről van szó: a cég nem látja garantáltnak az ültetvényalapítók kárpótlását. A fórum tagjai azt is kérték, hogy , induljanak meg a földcserék a gaz­daság és a Jsz között. Voltak ugyanis birtokosok, akiknek az ál­lami gazdaság birtokaihoz csatolták a földjét. Ezért kaptak csereingat­lant, de azt mindjárt „elpofozták” tőlük a tsz-szervezők; azzal lettek tagok. A károsultak most azt sze­retnék, ha az ingatlanok visszacse- rélésével az eredeti jó földek kerül­hetnének a tsz-tagok birtokába. — Mire számíthatnak a gazdák? — Még nem döntött az illetékes hivatal. Elméletileg nem kizárt, hogy így is megoldható a probléma. A termelőszövetkezet és a földhiva­tal szakembereivel egyeztetve azon­ban úgy tűnik: gyakorlatban ez na­gyon nehezen kivitelezhető. Talán évekig is elhúzódna a kárpótlás. Több százan várhatnának, hogy végre lezáruljon ez a vitás időszak. F. P. J. tást. Egyszeri alkalommal 3—5000 fo­rintot, állandó segélyként 1700-at tu­dunk segítségképp fizetni. Mihály bácsi jól ismeri az orgoványi- akat. Nem egyszer útra kel, megláto­gatja az idős embereket. Azt tapasztal­ja, sokan rászorulnak a támogatásra, de maguktól biztosan nem szólnának, nem kilincselnének a polgármesteri hi­vatalban. Olyan is van, akinek enniva­lóra, ruhára sem telik a „gúnydíjából”, de Misi bácsi ezt észreveszi és szól az érdekükben. A tanyákat is járja. Ott még szomorúbb a helyzet. Orgovány legszegényebb része Tolvajosban van, ahogyan Csernus Mihály mondja, on­nan még a királydinnye is megszökik és akik ott élnek, szobrot érdemelnének. — A falu egy lábon áll — szól ismét a házigazda, -r A mezőgazdaságból kellene megélnie az embernek, de ez bizony manapság egyáltalán nem könnyű. Nem kell a sertés, a bort, a gyümölcsöt nem lehet jó pénzért elad­ni. A tejjel is csak baj van. Sokat pa­naszkodnak az emberek, és fáj a szí­vem, mert vigasztaló szót nem mond­hatok, hiszen ki az, aki látja az alagút végét. Nem akarom visszasírni a régi rendszert, de akkor legalább jobban éltek az emberek. Ezzel a kárpótlással is csak felpiszkálták a népet. Mit érnek el vele? Inkább az foglalkoztatja a pol­gárokat, hogy miből veszik meg a téli tüzelőjüket. És kinek adják majd el ősszel a gyümölcsöt. Csernusék kertjében virágzanak a fák, a szőlő rendben. A jó gazda nem hanyagolja el a földet sem. De vajon mit hoz a jövő? Érdemes lesz-e gazdálkodni? Talán csak a hangulat változott. Búcsúzóul, a kapuban a régi szüretekről beszél a házaspár. Az is csak emlék. Mostanság épp hogy leszedik a szőlőt, és házalhat­nak a vevőért. Bíznak abban, újra megéri majd vidám hangulatú szüre­teket szervezni. B. T. Az oldalt szerkeszti: Borzák Tibor Hírek Ágasegyházáról Végre ismét van jegyzője Ágas­egyházának! A helyi képviselő- testület április 8-án nevezte ki erre a posztra dr. Simon Jenőt, aki júni­us 1 -jével veszi át hivatalának gya­korlati teéndőit. Az új jegyző 50 éves, jogi egyetemi végzettségű, ed­dig a volt megyei tanács személyzeti osztályát vezette Kecskeméten. Mint ismeretes, a korábbi jegyző kilenc év után mondott fel, minden­féle indok nélkül. A meghirdetett pályázatra a határidő elteltéig nem jelentkezett senki, már-már, úgy tűnt, hogy nem lesz jegyző Ágas­egyházán. Simon úr Kecskemétről naponta jár majd át új munkahelyé­re. * Nemcsak a pedagógusok, hanem minden önkormányzati intézmény­ben dolgozó,fizetését felemelték 10 százalékkal Ágasegyházán. A már­cius végén hozott kepviselő-testüle- ti döntés január elsejétől visszame­nőleg érvényes. Felfüggesztett igazgató Áprilij 9-étől nincs igazgatója az Izsáki Állami Gazdaságnak. Dr. Horváth Istvánt, az eddigi vezetőt felfüggesztette állásából a cég pri­vatizációját szervező állami hivatal. Sokáig nem találtak embert, aki vállalta volna az átalakítás szerve­zését. Amikor jelentkező akadt, az Állami Vagyonügynökség felejtett el választ adni az ajánlatra. A pri­vatizáció mindettől függetlenül el­kezdődött. Tűzoltó verseny Kerekegyházán Április 25-én, szombaton Kerek­egyházán rendezték meg az önkén­tes, vállalati és diáktűzoltó-verseny területi erőpróbáját. Az eredmé­nyek a következők: Diákfiú: 1. La- kitelek, 2. Szabadszállás, 3. Lajos­mizse. Diáklány: 1. Lajosmizse. Önkéntes tűzoltó egyesület, férfi: 1. Lajosmizse, 2. Kunszentmiklós, 3. Szabadszállás. Fiú: I. Tass, 2. Sza­badszállás, 3. Lajosmizse. Lány: 1. Tass. Vállalati, férfi: 1. Viktória Rt., 2. Mol-Gov. 3. MÁV. Fiú: 1. MÁV. A legeredményesebb ver­senyzők a május elsején Imrehe- gyen megrendezendő döntőn mér­hetik majd össze tudásukat, ügyes­ségüket. Helyi televízió Lajosmizsén Lajosmizsén immár négyszáz ott­hont kötött be a közösségi kábelté­vé rendszerbe a Globál Kft. A ked­velt müholdasjidások mellett a kft. vezetője, Csire Vince irányításával idén már helyi adásokat is továbbí­tanak a rendszeren. Rendkívül nép­szerűek az óvoda és iskola gyer­mekrendezvényeinek közvetítései, de a múlt heti falugyűlés felvételét is odahaza, kényelmes fotelekből nézhették végig a polgárok. Rend­szeresen közvetítik felvételről a ki­válóan szereplő Mizse KC NB Il-es férfikézilabda-mérkőzéseit is. A he­lyi adások este fél nyolckor kezdőd­nek a Lifestile csatornáján. Csire Vince elmondta, hogy a lajosmizsei helyi televízió teljesen politikamen­tes média kíván lenni, az emberek szórakoztatását tekintik feladatuk­nak. Város és vidéke Május hetedikétől hetilapja lesz Kecskemét környékének. Városföld, Lajosmizse, Ballószög és Helvécia után Izsákon, Ágasegyházán, Orgo- ványon és Bugacon is megjelenik a Kecskeméti Lapok a már beindult Város és vidéke oldallal. A Kecske­mét környéki településeknek friss in­formációkat kínál a szerkesztőség. A heti magazint az újságárusoknál és a postai terjesztőknél is megvásárol­hatják az érdeklődők. Ördög bújt a vonóba Ördög bújt a vonóba címmel nó­ta- és dalestet rendeznek a lajosmi­zsei moziban. Május 9-én, este hét órakor Dallos Gizella, Bálint Erika énekesek lépnek fel, a műsorvezető pedig Klein Imre lesz. Akik pedig arról a bizonyos ördögről is gon­doskodnak: Kállai János és cigány­zenekara.

Next

/
Thumbnails
Contents