Petőfi Népe, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-27 / 99. szám
KÖRNYEZETÜNK NEM ILYENNEK ÁLMODTÁK A FELSZABADULÁST A gépmadarak elűzik az élőket? Kivonultak a szovjet csapatok, elcsitult a kiskunlacházi repülőtér környéke. A kiskunsági szikes puszták nyugalmát nem zavarják többé a dübörgő égi masinák! Ezt hitték hónapokig, a Kiskunsági Nemzeti Park szakemberei. Hamar kiderült: nem örülhetnek sokáig a felszabadult Felső- Kiskunságnak. A szovjet gépek távozása után megjelentek a vidéken a magyar légi közlekedés mérnökei. A felmérések szerint a lacházi pálya lenne a legalkalmasabb kereskedelmi repülőtérnek. A természetvédők azonnal akcióba kezdtek, hogy a terv ne válhasson valóra. — Milyen sikerre számíthatnak a kiskunsági szikes puszta gazdái? — kérdeztem dr. Iványosi-Szabó Andrástól, a KNP igazgatójától. — Ügy látszik, nem tudjuk megakadályozni, hogy Ferihegy III. — a MALÉV teherfuvarozó járatainak állomása — távolabbra kerüljön — mondja az igazgató. A kiskunlacházi szovjet katonai repülőtér drótkerítése nyolcszáz méterre esik a nemzeti parkunk északnyugati határától. Értékes, ritka, védett növények és állatok élettere a felső-kiskunsági szikes puszta. A szovjet megszállás idején hiábavaló volt minden tiltakozás és minden akció. A Varsói Szerződés terveit nem befolyásolták a mi panaszaink. Most remélem sikerül elérnünk, hogy a terület ellenőrzése közösen történjen a környezet- védőkkel és a repülőtér gazdáival... — Ön tehát belenyugodott a megmásít h a ta t tanba ? — Hiszek benne, hogy szót értünk a légiforgalmi vállalattal. • A Felső-Kiskunság ritka védett madara a túzok. Úgy tűnik, az állatok meg tudták szokni a motorzajt, a fel- és leszálló repülők hangos zúgását. — De a madaraknak, úgy gondolom, erről más a véleményük. — Furcsa, de a madarakat a gépek zaja, mozgása nem zavarja. A nagy hangú szovjet vadászgépek miatt nem költöztek távolabbra a térségből az állatok. Megszokták a zúgást. A különböző kusza légvezetékek jobban zavarják a szárnyasokat. — Egy teherpályaudvarra százával érkeznek a vontatók, a kamionok. Örökké zúg és reng a föld. — Szerencsétlennek találom ezt a vidéket, hogy a szovjet gépek után a magyar gépek következnek hamarosan. A közúti szállításról azonban magam sem mondhatok mást: a környékbeli bányákból évtizedek óta hordják a sódert a túlsúlyos teherkocsik. És szerencsére még mindig van védelemre méltó élőlény, élőhely a környéken. Ismét hangsúlyoznám: reményem alapja, hogy ma már nem egy mindenható, sötét katonai hatalom képviselőivel állunk szemben. Vagyis a helyzet — minden visszásság ellenére — sokkal jobb, mint volt. Bár azt sem tagadom, hogy mi nem ilyennek álmodtuk a felszabadulást. F. P. J. KÉT ÉS FÉL MILLIÓ — ÉRTÉKMENTÉSRE Alapítvány a faluközpontokért Ismét meghirdette pályázatát a Bács-Kiskun Megyei Vidékfejlesztési és Falufelújítási Alapítvány. A szombaton közzétett felhívásról kérdeztem Borbély Lajos megyei főépítészt, az alapítvány kuratóriumának titkárát. — Falvainkat járva azt tapasztaljuk, hogy a kistelepülések sorra elveszítik apró, jelentéktelennek tűnő, de a hely karakterét lényegesen meghatározó építészeti emlékeiket — mondja Borbély Lajos. — Pedig ami az elmúlt évtizedek során megmenekült, meg kell óvni! Csak a régi és az uj együttélése adhatja meg az embernek azt az érzést, hogy valóban egyedi környezetben él. Különösen fontos értékeket hordoznak a falusi, főterek, lakótelepi központok. Általában ott találjuk a legszebb régi épületeket és építményeket is. Igaz, az átépítési és a bontás igények is igen gyakran oda koncentrálódnak. Alapítványunk célja, hogy segítséget nyújtson a vidék, a falu műszaki-építészeti értékeinek a, feltárásához, megmentéséhez. Úgy gondoljuk, hogy ezt jól szolgálják a pályázataink. — Az idei kiírás eltér a tavalyitól? — Szinte szóról szóra ugyanaz. A kuratórium tagjai úgy látták, hogy jól sikerült az 1991-es akciónk. Egyre több kistelepülésen látjuk, hogy az iskola, az ködtetése mellett áldoznak a falugazdák a főterek szépítésére, helyreállítására is. Szerény összegeinkkel ezeket a törekvéseket kívánjuk támogatni. Tavaly tizenhárom település pályázott eredményesen. — El is készültek már a pályázatokban leírt munkák? — Mint már említettem, a mi segítségünk csak a részfeladatok elvégzésére lehet elég. Több forrásból is pénzt kell szereznie annak, aki valóban végezni akar a munkákkal. Sajnos ez a forintgyűjtés nem minden esetben volt sikeres. Voltak, akik nem teljesítették határidőig a vállalásukat. A kuratórium tagjai úgy döntöttek: szigorúan be kell tartani a kiírás feltételeit. Csak akkor fizetünk, ha az építkezések véget értek. — 1992-ben mennyi pénzt lehet kiosztani a pályázók között? —- Két és fel millió forintunk van. — Meddig lehet benyújtani a terveket? — Szeptember 7-éig várjuk az igényeket. Nem csak önkormányzatok pályázhatnak. Egyházak, intézmények, egyesületek vállalkozói szervezetek és magánszemélyek tervei is remélhetik a segítséget. Előnyben részesülnek azok, akik igazolni tudják: a kitűzött céljuk a település- központok értékeinek megmentését segíti. Ahol a helyreállítás, felújitás folyamatban van: a támogatás a közeli befejezéshez feltétlenül fontos. Farkas P. József ovoda es a művelődési ház mű• Romos kastély Tass központjában. Gazdája bizonnyal sikeresen pályázhatna az alapítvány támogatásáért. Euromérnök Baján Az euromérnöki diplomát három évvel ezelőtt alapította a párizsi székhelyű Európai Mérnök- szervezetek Szövetsége (FEANI). Egy határok nélküli minősítési rendszer megteremtése volt a fő cél. A FEANI szakemberei több éven keresztül vizsgálták a magyar műszaki felsőoktatási intézetek munkáját, s nemrég úgy döntött a vezetőség, hogy magyar szakemberek is elnyerhetik a rangos elismerést. A kitüntető cím megszerzésének feltétele a megfelelő műszaki végzettség, az ipar számára végzett jelentősebb szakértői tevékenység, s legalább kétéves szakmai mérnöki gyakorlat. Áz első magyar eurodiplomások között a magyar műszaki elet számos kiválóságát találjuk. Dr. Pungor Ernő es Siklós Csaba miniszterek, Michelberger Pál, a Budapesti Műszaki Egyetem rektora, Rubik Ernő feltaláló. Örömmel értesültünk, hogy dr. Kászonyi Gabor, a Pollack Mihály Műszaki Éőiskola Bajai Vízgazdálkodási Intézetének tanszékvezetője is az elsők között érdemelte ki az elismerést. Gratulálunk! F. G. Új oktatási központ Fülöpházán A Kiskunsági Nemzeti Park igazgatósága Fülöpházán, Bugacon es Pálmonostorán évek óta szervez nyári madárgyűrűző és természetismereti táborokat. Sajnos, eddig gondot okozott az elhelyezés. Fülöpházán például a KÖJÁL többször is kifogásolta az étkezés, a tisztálkodás körülményeit. Reméljük, hogy a kedvezőtlen táborozási lehetőségek hamarosan már csak az emlékekben élnek. Befejezéséhez közeledik ugyanis a nemzeti park új oktatási központjának építése. A tízmilliós beruházást az Agrober kecskeméti kirendeltsége tervezte; a kivitelező a Fedél Kft. Várhatóan május végén adják át a 290 négyzetméter hasznos alapterületű épületet. Az új létesítmény huszonnégy gyermeknek és a kísérő tanároknak biztosít majd kényelmes elhelyezést. A fülöpházi táborozok tanulását és kikapcsolódását a tantermek, a munkáltatóösvények, az erdei tomapálya, valamint a kondicionálóterem szolgálja majd. k. Á. Szerkeszti: Farkas P. József. (Walter Péter felvételei) HOMOK ÉS VÍZ Pusztul a táj Ismét száraz volt a tél. Rohamosan fogynak a talaj mélységi tartalékai. Ä hidrológusok szerint úgy kell számolnunk, mintha két évig egyáltalában nem esett volna eső vagy hó. Kétségbeejtő a helyzet, különösen itt a Duna—Tisza közén, a Homokhátság pusztáin. Pusztul a táj, egyre nagyobb területet hódít meg a sivatag. A nem kívánt állapot számvetésre készteti a tudósokat, a politikusokat és a gazdasági szakembereket. Egy év óta rendszeresen találkoznak Kiskőrösön „a Homokhátság megmentéséért” bizottság tagjai. A tudósok, politikusok, agrár-, természetvédő- és hidrológiai szakemberek közössége széles körű mozgalmat szeretne indítani a végveszélybe került hátság élővízrendszerei helyreállításáért. Elképzeléseikről, terveikről a jövőben rendszeresen beszámolunk a Környezetünk „Homok és víz” rovatában. Mint megtudtuk, legközelebb csütörtökön, kilenc órakor találkoznak a bizottság tagjai a Homokhátsági Vízi Társulat kiskőrösi székházában. F. P. J.--------------------------------------J AVÍTJÁK A ZSILIPEKET Tavasz a csatornák mentén A Homokhátsági Vízi Társulat Kiskőrös környékén látja el a vízgazdálkodási tevékenységét, ott, ahol talán a legdrámaibb a helyzet. A magunk lehetőségeivel igyekszünk mindent megtenni, hogy a kevéske vizet a területen tartsuk. Ezt a feladatot a korszerű zsilipeken keresztül a legegyszerűbb föld- dugós elzárás és ennek kombinációjának alkalmazásával oldjuk meg. Csatornáink átlagosan 0,8 km-enként vannak elzárva. Ezzel a területünk felén eredményt tudunk elérni. Meg tudjuk tartani a vizet egészen augusztusig. Több helyen egész évben a vízborí- tottság jellemző. Tavasszal főként a vízelzárások karbantartását végezzük. Megjavítjuk, amit az időjárás, illetve emberek elpusztítottak. Sajnos, aszály idején is többször előfordul, hogy valamilyen helyi érdek alapján megbontják az elzárásokat és elengedik azt a víztömeget, melyet hosszú időn keresztül tudtunk csak összegyűjteni. Ezzel kárt okoznak a környezetnek, hiszen ez a víztömeg befolyásolja a szűkebb környezet vízgazdálkodását, illetve ennek következtében a mezőgazdasági termelést. Tavasszal tesszük rendbe azokat a csatornákat, ahonnan öntözővizet szolgáltatunk partnereinknek. Készen állunk az öntözési lehetőség kialakítására, illetve a meglévő vízkészlet átadására, amennyiben erre igény van. Sajnos, a jelenleg kialakult gazdasági helyzet nem kedvez az öntözési beruházásoknak, és a meglévő öntözőművek üzemeltetésének. Minden nehézség ellenére arra törekszünk, hogy jól gazdálkodjunk a vízzel és ne engedjük elfolyni a területünkről. Szabó Benedek Az 1970-es évek végétől tartó hosszú, száraz periódus következtében, és a felszín alatti vizek fokozottabb igénybevétele miatt, a Duna—Tisza közi hátságon a talajvíz szintje minden korábbinál mélyebbre süllyedt. A belvízcsatornák, melyek korábban alig győzték elvezetni a fölszaporodó, nagy területeket elöntő vizeket, mostanság jórészt üresek. A homoktalajok a lehulló csekély csapadékot teljesen elnyelik, de a kötöttebb és a szikes talajokon sem marad meg a víz. A csatornák fenekén csordogáló víz általában vegyes összetételű: a minimális felszíni víz mellett magában foglalja a településekről, ipari és mezőgazda- sági telephelyekről származó különféle használt vizeket (például csurgalék hévizeket), s a helyenként mélyebb bevágású csatornákon beszivárgó talajvizeket is. A hátságról lefutó csatornák a nedvesebb — de az átlagos időjárású — években is, összegyűjtöttek annyi vizet, hogy azt az alsóbb szakaszokon érdemes volt felfogni és halastavakban hasznosítani. A már régebben halastóvá átalakított szegedi Fehértó mellett, az Alsó-Tisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság területén a 60-as és 70-es években halastóvá képezték ki például a Dongéri-főcsatorna menti Har- ka-tót és Péteri-tavat, valamint a Széksóstói és a Madarász-tói főcsatorna menti tavakat. Ekkor épültek a Körös-éri főcsatorna vizét hasznosító kelebiai halastavak is. Ezek a tavak — a szegedi Fehértó kivételével, mely szivattyúsán a Tisza vizéből is tölthető — az utóbbi években komoly vízhiánnyal küszködnek. Több tóegységet ki kellett kapcsolni a termelésből, az üzemelő tóegységeknél be kell érni a szükségesnél jóval alacsonyabb vízszintekkel. Ilyen száraz tavaszokon, mint az idei is, a csatornákon föntről nagyon kevés víz életmentő lehet, ezért a főcsatornákat a halastavak fölötti szakaszokon — a vízjogi engedélyeknek megfelelően — április 15. előtt nem zárják le. A tavak alatti csatornaszakaszok természetesen mindenütt zárva vannak. Ugyancsak zárva tartják a halastavakat nem tápláló csatornák mindazon vastáblás vagy egyszerű betétpallós elzáró szerkezetét is, amelyek segítségével vizet akarnak visszatartani. Az elzárásokat a helyi gazdaságok kezdeményezésére a vízgazdálkodási társulat vagy a vízügyi igazgatóság közreműködésével hajtják végre. A betétpallós elzárások őrzése a helyiek feladata, amely a lopások miatt nem kis gondot okoz nekik. A talajvíz, illetve felszíni víz kormányzása nem a köz- igazgatási határok szerint, hanem nagyobb térséghez, vízrajzi határokhoz igazodva történhet. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem szakemberei által végzett legújabb vizsgálatok — többek között a kömpöci kísérleti állomás adataira támaszkodva — kimutatták, hogy a hátság talajvízszintjének nagyarányú süllyedésében a csatornák leszívó hatása alárendelt szerepet játszik. Nyilvánvaló, hogy azokon a szakaszokon, ahol a talajvíz szintje a csatorna fenékszintje alatt helyezkedik el, nem beszélhetünk a csatorna leszívó hatásáról. A hátság legmagasabb részein, ahol legjobban alászállt a talajvíz szintje, ez a helyzet: a csatornák általában csak 1,5-2 méter mélységig hatolnak le, a talajvíztükör viszont 3-4 méteren vagy még mélyebben helyezkedik el. A hátság alacsonyabb részein mélyebb bevágások is vannak, de a, csatorna oldalirányú leszi- vó hatása legfeljebb néhány száz méterig mutatható ki. A csatornák önmagukban tehát regionális talajvízszint- süllyedést nem okozhatnak. Az elmondottakat egy példával illusztrálom: a Fehértó— Majsai főcsatorna alsó szakaszán a mostani száraz tavaszon másodpercenként 25 liter víz folyt le, mely a 300 négyzetcentiméteres vízgyűjtőre vetítve havonta 2 mm-t tesz ki. A talajvíz a csatornahálózattól függetlenül is lassú szivárgó mozgással a mélyebb területek, a folyó felé igyekszik. A hátság mere- dekebb nyugati lejtőjén a fenti érték többszöröse szivárog le a Dunavölgyi-főcsatornába. A talajvízkészletnek ezt a természetes elszivárgását nincs módunk meggátolni. A vízhiányos állapoton általában csak vízpótló rendszerek létrehozásával és működtetésével lehet javítani. Az Ativizig szakemberei készségesen vállalkoznak Jászszentlászlón vagy bármely településen, hogy meghallgassák a helyiek véleményét és javaslatát és közvetlenül válaszolnak a vitás kérdésekre. Török Imre György ASZÁLY A HOMOKHÁTSÁGON nrr ff j f • Termo táj vagy sivatag?
