Petőfi Népe, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-27 / 99. szám
SEGÍTHETÜNK? S. 0. S. jelek Másodszor jelentkezik a Segíthetünk? Köszönjük az egy hónappal ezelőtti, első összeállításhoz fűzött észrevételeiket, szerkesztési javaslataikat, témaajánlataikat. Igyekszünk valamennyit hasznosítani. Továbbra is várjuk olvasóink leveleit: továbbítsák nekünk a környezetükben fogott S. O. S. jeleket, ha a nyilvánosság erejét hasznosnak tartják az igazi segítség megtalálásában. Az első eredményről is beszámolhatunk. A múltkori összeállításban bemutatott kunszentmikló- si autista kisfiú és sorstársai érdekében egy emberként mozdult meg a helyi zeneiskola diáksága és tanári kara. Őt előadásból álló hangversenysorozatot szerveztek, melynek bevételét a megyei autista gyerekek otthonának létrehozására ajánlják fel. Talán az egyik alábbi cikkünkben megszólaló, izomsorvadásban szenvedő fiatalember sem ítéltetett még — önjáró rokkantkocsi híján — örökös szobafogságra ... TÁRSAT KERES Szabadságvágy és rokkantkocsi A tiszakécskei Szóráth Tibor lassan fél éve az öregek kecskeméti Margaréta Otthonának lakója. Izomsorvadása tizenhárom évesen kényszerítette tolókocsiba. Reménye sincs, hogy valaha is felálljon onnan. Tibor most huszonnégy esztendős. A halk szavú fiú csöndes derűje korát meghazudtoló bölcsességről árulkodik, a következő pillanatban ábrándozó kamasz benyomását kelti. Egyvalami állandó benne, rajta: a szeme mindig mosolyog. Mégsem tévedek, mikor azt gyanítom: nem volt mindig így.. . — Volt egy időszak, amikor lelkiekben is nagyon mélyre zuhantam. Ez akkor történt, mikor Pestre kerültem, a mozgássérültek gimnáziumába. Addig még voltak illúzióim az állapotom javulását illetően. Ott kellett rádöbbennem — látva a hozzám hasonlókat —, hogy erre nincs semmi remény. De ami a legijesztőbb volt: ők beletörődtek ebbe, elfásultak, semmit nem akartak már az élettől. Végül pont ez mondatta ki velem, hogy én nem akarok ilyen lenni! — Ez lehet elhatározás kérdése? — Igen. Bár néha vissza-vissza- térnek ezek a hullámvölgyek, hiszen nap mint nap szembesülök a betegségemmel, a korlátáimmal. De az elkeseredés hamar valamiféle daccá alakul bennem, ami tettvággyal párosul. — És mire sarkall ez a tettvágy? — Ilyenkor szoktam verseket írni, rajzolni. Pesten tagja voltam egy vizuális körnek, volt egy közös kiállításunk is. Sajnos, mindez megszakadt, amikor leérettségiztem. Akárcsak a kapcsolataim. Az általános iskolaiak már korábban, mivel tizennégy évesen elkerültem a városból. A középiskolaiak pedig — mikor hazatértem Tiszakécskére — ugyancsak a távolság miatt szűntek meg, fokozatosan. — Ez a kis lakosztály, ahol élsz, mondhatni, pazarul berendezett: könyvek, tévé, video, music center, elektronikus játék. Mind a sajátod? — Igen, a gimnázium utáni években gyűjtögettem össze őket. Én tudatosan készültem erre az életmódra. Tisztában voltam vele, hogy a szüleimnek egy idő után megoldhatatlan gondot jelent az ellátásom. De nem akartuk, hogy ez a végső pillanat bekövetkezzék. — Mi az, ami a legjobban hiányzik neked? — Egy kicsivel több szabadság, mozgási lehetőség. Hogy ne legyek mindig valakire utalva, ha szeretnék kimenni friss levegőt szívni. Jó lenne néha csak úgy csavarogni egyet a városban! Fiatalokkal is találkozni... — Mi ennek az akadálya? — Én nem tudom kézzel hajtani a rokkantkocsit. Éppen az izomsorvadásom miatt nincs hozzá erőm. Engem mindenhová tologatni kell. Ahhoz, hogy önállóan tudjak helyet változtatni, egy elektromos kocsira lenne szükségem. Arra viszont az én 7 ezer forintos rokkantnyugdíjamból sohasem fog telni. A Margarétában most emelték a havi térítési díjat 8 ezer forintra . . . Már abba is be kell segítenie a családomnak, hogy csak ezt ki tudjam fizetni. Tibor tehát — egyelőre — nem tud kortárskapcsolatokat kezdeményezni. De talán lesz valaki, aki segít neki a számára a szabadságot jelentő, önjáró rokkantkocsihoz jutni. Mielőtt az egészséges gondolkodású fiú lelke is sérüléseket szenvedne. Addig is, szíve és szobája ajtaja nyitva áll a hasonló érdeklődésű fiatalok előtt. (Levélcíme: Margaréta Szociális Otthon, 6000 ^Kecskemét, Nyíri út 77.) Sz. K. • Az elektromos rokkantkocsival önállóan is közlekedhetne Szóráth Tibor... (Fotó: Walter Péter) Előítéletek nélkül A Bicebóca Alapítvány korábban meghirdetett, Én nem olyan vagyok, mint más című országos gyermek- rajzpályázatának Bács-Kiskun megyei tárlatán a 12—16 évesek kategóriájában első díjat kapott Mikola Borbála, a kecskeméti Református Kollégium Gimnáziumának tanulója, Tamás Zalán (keceli Nevelési Központ) pedig különdíjat érdemelt ki. Ebből az alkalomból rövid vallomást kértem tőlük, miben látják ők ezt a másságot. Mikola Borbála Tamás Zalán • Tamás Zalán F őleg bohócokat, buszokat, autókat szeretek rajzolni, s filccel a legjobb. Hát sok lap elfogy. De eltesszük. Anyunak nőnapra magam csináltam az ajándékot. Szerintem szép lett. A nagypapát is lerajzoltam már. A keceli újságban is nyertem egyszer második díjat. Járok — azt mondják kivételesen — a nevelési központ rajzszakkörébe, Baloghné Halas Ilona tanít, egy héten egyszer. • Beteg volt a lábam. (Fotók: Gaál Béla) Amit itt kiállítottak, az azt mutatja, hogy milyen rossz annak, akinek beteg a lába. Az enyém még nem fájt. Igaz, rajzolni ülve is lehet. De akinek mindig fáj a lába, annak nagyon rossz. Még a bohócnak is. Azok közül is sokfele van. Ha nagy leszek, festő szeretnék lenni. A nagyapát akkor is lefestem. De legjobb volna, ha soksok rajzlapom, filctollam lehetne. — pulai — • Mikola Borbála V an egy barátom. A lába és a csípője sérült. Sokszor bejön az atlétikai edzésekre. Neki nagyon szomorú a sorsa. Szeretne versenyezni is, de a szülei nem nagyon akarják engedni. Pedig már a mozgássérültek olimpiáján gerelyhajitásban egyszer a harmadik helyezést is elérte. Úgy tud küzdeni. Ebben is más. Talán ezért adtam a kép címének: Nekik is olimpia. Engem nagyon meghat, amikor látom, hogy sok épületbe milyen nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak a rokkantkocsival bejutni. Segíteni kellene rajtuk. Nem az ele- settséget látni bennük, mert nem is azok. .. Nekem az volt a célom, hogy felhívjam az emberek figyelmét rájuk. Egyébként rajzszakkörös vagyok, Szappanos István tanár úrnak sokat köszönhetek. • Nekik is olimpia (grafikai kollázs). A SZERETET SZOLGÁLÓI Adománygyűjtés szerdánként A rászorulók számának rohamos emelkedése, a tömeges elszegényedés több karitatív szervezet újjáéledését eredményezte. A régiek mellett újak is megjelentek. Néhány éve alakult meg a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a katolikus máltai lovagrend hazai segély- szervezete. Kecskeméti csoportjuk tavaly ősz óta működik. A máltai önkéntesek mindenütt ott vannak, ahol a testi-lelki gyötrelmeket enyhíteni lehetséges. Hitük szerint ők minden elesettben a szenvedő Krisztust látják. Nemrégiben nyitották meg a megyeszékhelyen, a Hoffmann János utca 11. szám alatt a gondviselés házát. Egyelőre hétfőn és csütörtökön délelőttönként várják itt a kenyérre és jó szóra éhes, szegénysorsú embereket. Szerény készletükből a közbeeső napokra is adnak élelmiszercsomagot a leg- rászorulóbbaknak. A házban tisztálkodásra, borotválkozásra, ruhaváltásra is van lehetőség. Mindezt elsősorban a szeretetszolgálathoz beérkező adományokból tudják nyújtani. Szerdánként a kórháztól kapott furgonnal gyűjtik össze a felajánlott adományokat. Felajánlásokat a jelzett időben a gondviselés házában, illetve a katolikus főplébánia ci- mén és telefonszámán lehet tenni (Hock J. u. 1. Tel.: 23-548). Értesítést lehet hagyni az adományról a főplébánia kapuján elhelyezett segélykérő levélládában is. Aki szégyelli, titkolja rászorultságát, szegénységét, vagy egyéb okok miatt nem tudja személyesen felkeresni a máltaiakat, ugyancsak bedobhatja segélykérő üzenetét a szeretetszolgálat levélládájába. • A kecskeméti főplébánia kapuján elhelyezett levélládába adományozásról szóló értesítést, segélykérő üzenetet is be lehet dobni. Adókedvezmény súlyos fogyatékosoknak Az adószabályok szerint havi 2000 forinttal — összesen legfeljebb évi 24 000 forinttal — csökkenthetik adóalapul szolgáló évi jövedelmüket a súlyosan fogyatékos személyek. Az érintettek közül is kevesen tudják, hogy orvosi igazolással mindazokra a hónapokra érvényesíteni lehet ezt a kedvezményt, amelyekben a fogyatékos állapot legalább egy napig fennállt. Azt, hogy ki számít súlyosan fogyatékosnak, részben az adótörvény előírásai, részben pedig különböző miniszteri rendeletek szabályozzák. Ezek szerint ebbe a kategóriába tartoznak például, akik látásukat tartósan (1 evre) vagy véglegesen elvesztettek, a mozgáskorlátozottak, az elzáródást okozó érbetegségben szenvedők. Adókedvezményben részesülnek a rokkantsági járadékból élők, a siketek és nagyothallók, az értelmi fogyatékosok, a veleszületett és szerzett szívbetegségben szenvedők, a súlyos szervi károsodással járó immunbetegek, a maiabszorpciós (a tápanyagok felszívódásának zavaraival járó) betegségek számos válfajában szenvedők. Az adókedvezmény igénybevételének jogosságát dokumentáló „Súlyos fogyatékosság” igazolására, az állapot végleges vagy átmeneti jellegének megállapítására csak meghatározott orvosok jogosultak. Az illetékességi körök a következők: Siketek és nagyothallók esetében a területileg illetékes audiológiai állomás szakfőorvosa, értelmi fogyatékosok esetében a területileg illetékes ideggondozó intézet szakfőorvosa. Veleszületett és szerzett szívbetegség esetén a megyei, fővárosi kardiológus főorvos vagy megbízottja. Vérképzőrendszeri betegségben szenvedők esetében a szakrendelés, kórházi osztály kezelő orvosa. Gégecsővel élők esetében a területileg illetékes gégészeti szakrendelés főorvosa. Ileo, illetve colostomás beteg esetében, műtéti zárójelentés alapján, az illetékes körzeti vagy üzemi orvos, egyéb esetekben csoportvezető, felülvizsgáló főorvos; a kórházi, szakintézeti zárójelentés alapján a körzeti vagy üzemorvos. Ferenczy Europress Máriaalapítvány Kecskeméten élő egészség- károsodott személyeket kíván támogatni a Bálint József és felesége által létrehozott Mária Segély alapítvány. Számláját az OTP Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságán nyitották meg, s az adományokból, egyebek között, külföldi gyógykezelésre, műtétre szorulókat szeretnék anyagilag segíteni. Az alapítvány nyitott, minden természetes és jogi személy csatlakozhat hozzá. Az MNB-szám: 259-98009, a számlaszám: 597-001642-7. KITEKINTŐ Félkarú rablók a rokkantakért Finnországban a szerencsejátéküzlet igazi nyertesei a társadalom vesztesei. A bevételek nagyobb hányadát ugyanis szociálpolitikai célokra fordítják. A HVG április 4-ei számának erről szóló cikkéből idézünk az alábbiakban részleteket. A finn állam már 1933-ban a törvény erejével korlátozta a játékpiacot: rendeletet hoztak, mely szerint csak jótékony célú szervezetek tarthatnak fenn játékautomatákat. Finnországban több mint 7000 helyen közel 16,5 ezer játékautomata üzemel, 1,7 milliárd finn márka — majd 30 milliárd forint — éves bevételt hozva. A szerencsejáték-üzlet legfőbb finn specialitása az, hogy a bevételek 60 százalékát segély formájában osztják szét a RAY Pénzautomata Egyesület „tagszervezetei”, főként olyan közhasznú egyesületek és alapítványok között, mint például a Finn Vörös- kereszt, a Mannerheim Gyermekvédelmi Szövetség vagy például a különböző krónikus betegségekben szenvedők érdekvédelmi egyesületei. A tipikus működési terület mindenképpen a közegészségügy, ezen belül is az utógondozás és a rehabilitáció. De részt vesz a Pénzautomata Egyesülés örökbefogadások közvetítésében, házi szociális szolgáltatások és napközi otthonok, nyugdíjas szervezetek finanszírozásában, a nyugdíjasok rehabilitációjában, az időskorúak, valamint a rokkantak gondozásában is. Jut pénz az alapból ez utóbbiaknak épített és felszerelt, speciális lakások és szolgáltatások üzemeltetésére, ifjúsági táborok és tanfolyamok szervezésére, a veszélyeztetett helyzetben lévő fiatalok ideiglenes elhelyezésére, sőt az igényjogosult családok és magányosok kedvezményes üdülésének támogatására is. Részben a játékautomaták „nyeresége” fedezi az alkohol- és kábítószerbetegek gondozásának, de még a polgári katasztrófavédelemnek a költségeit is. ÖN IS SEGÍTHET! Könyv az esőemberkékről „Olyan bájos volt — mogyoróbarna szem, hosszú, göndör szempilla és elvékonyodó szemöldök, lenszőke fürtök, kedves, távolba révedő arckifejezés; reméltem, egyre csak reméltem, hogy állapotában minden jobbra fordul és csak az a baj, hogy lassan fejlődik.” Ez az anyai levélből származó részlet a gyermekkori autizmusnak nevezett rendellenesség sok rejtélyéből az elsőt mutatja meg. A legmeglepőbb az autizmusban szenvedő gyermek tipikus külleme. Akik ismernek más komoly fejlődési rendellenességektől szenvedő gyermekeket, tudják, hogy azok fogyatékosnak is látszanak. Ezzel szemben a fiatal autista gyermek az esetek többségében meglepi a szemlélőt szívbe markoló, szinte túlvilági szépségével. Nehezen képzelhető el a babaszerü szépség mögött a rejtett, ám pusztító hatású defektus, amely mind a gyermekkel, mind pedig családjával kegyetlenül elbánik. Ezekkel a gondolatokkal kezdi Uta Frith, a londoni pszichciátriai intézet munkatársa Autizmus — A rejtély nyomában című könyvét. A kiadvány alapmű a magyar szakirodalomban is: ennél többet — sajnos — nem lehet ma tudni erről a titokzatos fejlődési rendellenességről. A művet azonban nemcsak szakembereknek, hanem érdekelt vagy érdeklődő laikusoknak is ajánlja a szerző. A könyv eloszlat egy sor félreértést az autizmus kialakulásáról, az autisztikus jellemvonásokról. Megpróbál magyarázatot találni az autisták időnként különleges, „szigetszerű képességeire” — emlékezzünk csak az Esőember fantasztikus memóriájára! —, az autista gyermekek magányosságára. Egyet nem nyújt ez a könyv: megnyugvást a mogyoróbarna szemű, lenszőke fürtű magyar esőemberkék szüleinek. Nálunk ugyanis jószerivel elérhetetlenek azok a — szerző által ismertetett — fejlesztési lehetőségek, amelyek révén az autista gyerekek többé-kevésbé alkalmassá tehetők a társas életre, önmaguk ellátására. Aki azonban megveszi ezt a könyvet, egy lépéssel közelebb segíti őket hozzá. A kiadvány teljes bevételét a magyar Autizmus Alapítvány támogatására fordítják. Magát a könyvet is az alapítvány saját kiadója, a Kapocs jelentette meg. A következő címen lehet megrendelni: Kapocs Kiadó, 1041 Budapest IV., Nyár u. 40—42. (Telefon: 169-7730.) A kiadvány ára 450 forint. (sz) Jubilál a hallássérültek szervezete A Hallássérültek Országos Szövetségének Bács-Kiskun Megyei Szervezete május 2-án, szombaton, a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola nagytermében jubileumi emlékünnepséget tart. A 15 órakor kezdődő műsoros találkozót abból az alkalomból rendezik, hogy negyven esztendeje alakult meg a szervezet. így — Mig Sándorné megyei titkár előadásában — szó lesz az eltelt négy évtized munkájáról, majd az alapító és a 25 éves tagok jutalmazása következik. A kultúrműsor keretében a helyi csoport mellett fellép a győri is, amelynek tagjai az András kovács királysága című vígjátékot adják elő. Ezután megtartják a megyei taggyűlést, ahol jelölőbizottságot választanak, a Táncsics Mihály utca 19. szám alatt lévő szervezeti helyiségben estétől pedig zenés táncmulatságon vesznek részt. (p. s.) Az oldalt szerkeszti: Szabó Klára
