Petőfi Népe, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-25 / 98. szám

4. oldal, 1992. április 25. MEGYEI KORKÉP Miként lehet az Expo az egész országé ? Régen várt kérdésre kapott vég­re választ a közvélemény: a kom­munikáció lesz az 1996-os buda­pesti világkiállítás központi témá­ja. Ez magában foglalja az embe­rek egymás közötti kapcsolatát, a professzionális médiákat — a nyomdától a műholdig — és a kü­lönböző kultúrák egymásközti kommunikációját egyaránt. Bár a javaslatot még nem fogadta el a Világkiállítások Nemzetközi Iro­dájának közgyűlése, de nagy való­színűséggel igent mondanak majd, hiszen éppen ők sugallták a ma­gyar rendezőknek ezt a témakört. Barsiné Pataky Etelka, címzetes államtitkár, a világkiállítás főbiz­tosa, érdeklődésünkre elmondta, hogy a vidéki települések kétféle­képpen kapcsolódhatnak az Expo rendezvényeihez. Egyrészt bemu­tatkozhatnak Budapesten, az úgy­nevezett megyei, városi hetek kere­tében, másrészt szűkebb pátriájuk­ban rendezhetnek olyan progra­mokat, amelyekkel oda tudják csa­logatni a hazai és a külföldi érdek­lődőket. A Belügyminisztérium il­letékes főosztálya ezekben a na­pokban gyűjti össze, hogy 1996- ban az ország területén valójában milyen rendezvényeket is szeretné­nek tartani az önkormányzatok, a különböző szakmai és érdekvédel­mi szervezetek. De mint a kor­mánybiztos asszonytól hallottuk, a világkiállítási tanács írja majd ki a kísérő rendezvényekre vonatkozó pályázatot. A programiroda ugyan­is csak a fővárosi központi kiállí­tást szervezi. Tehát csak ezután derül ki, hogy miként kapcsolódhat a vidék a vi­lágkiállításhoz. Valójában tehát a helyi leleményességen, összefogá­son múlik, hogy a budapesti ren­dezvényre érkezők mennyire is­merhetik meg Magyarország egé­szét. FEB Ezek ilyenek Van egy ismerősöm; a kutyák feltétlen szeretete hozott össze ben­nünket, jó tíz évvel ezelőtt. Azóta minden egyes találkozáskor ö mér­gelődik, dohog, kesereg. Például így: — Idefigyelj, öreg! Hát ezek­nek van egyáltalán lelkűk? Mire én: — Mit gondolsz, milyenek ? Mire ö: — Ezek ilyenek! Vagyis nem olya­nok, mint mi voltunk! Megkérdez­tem: — Miért, mi milyenek vol­tunk? Mire ő: — Mi legalább nem firtattuk, hogy mások milyenek! De ezek ...! Ezek mindent firtatnak. Erre megkérdeztem: — Tulaj­donképpen mit firtatsz? Erre ő: — Hát azt, hogy ők milyenek . . . A kör bezárult. V. M. NEMCSAK A VÁROSIAK ÉLNEK A BOLTBÓL... Három szakmári asszony M ost jöttünk össze pár perce, itt a házunk előtt. Jól esik panaszkodni egymásnak. Tudja, nem kellünk mi már senkinek, még a gyerekeinknek se. Miért? Miért? Maguk szeretnek azok is élni. Nincs félórájuk arra, hogy kiszaladjanak hozzánk segíteni. Ahogy bírunk, úgy élünk. Na nem úgy, mint régeb­ben. Itt van az olló a nyakamban, a kézimunkázást nem tudom abba hagyni. Igaz, szeptember óta a kalo­csai háziipar nem ad munkát, a nyugdíjasokra nem számítanak, pe­dig egykor 1500-an is dolgoztunk ott. 1963 óta készítettem nekik a ka­locsai térítőkét, de nem fizették ám meg jól. Persze ők szépen kerestek rajta! — Paraszt voltam, végigdolgoz­tam az életemet. 1968-ban meghalt az uram, 44 évesen, gégerák vitte el. A téeszben dolgozott, növényvédős volt, állandóan a mérgező szerekkel foglalatoskodott. Hatezer forint nyugdíjat kapok, a féljem után meg semmit. Gondolhatja, nogy mire elég ez a pénz. Egyedül lakom itt, nagy a lakás, látná csak belülről. — Hát, kérem, uram nagyon „jó” itt az élet. Jól tönkre ment a téesz, nincsen munka, állunk, mint a sza­már a hegyen. Nem bánom, írja I Útban hazafelé. (Fotó: Walter Péter) csak meg! így van, nem hazudunk. Az én nyugdíjam 5100 forint. Egy kiló kenyér pedig 37 forintba kerül. Nos, maga hogyan osztaná be ezt a pénzt? Nem csak a városiak élnek a boltból! Van pár tyúkom, de a tojá­sért se adnak semmit. A háztáji? Azt se adnak már. Ebből a földcirkusz­ból is elegünk van, senki nem tud semmit, de még a kormány sem, mert akkor nem így intézkedett vol­na. — Mit csinálnánk a földdel het­venévesen? Uram, megmondom én. Semmit! Elvették a földjeinket, a lo­vainkat, a teheneinket... mindent. Egy kapa maradt. Most meg vissza­adják a földet, de ugyan mit csinál­junk vele. Másfél hold fogasolásáért kétezer forintot kérnek, akkor va­jon mennyiért szántanák fel!? A ku­korica-vetőmag kilója 180 forint. Mire beveti az ember a földet, a ga- tyája is rámegy. Menjek kapálni két szívinfarktussal? Na, tessék rám­nézni, két infarktus gazdája vagyok, ezt szereztem az életben. — Inkább a fiatalok vállalkoz­nak. A fiamék már tavaly is gazdál­kodtak. Nem paprikával foglalkoz­nak, az már nem éri meg. Árpát, ku­koricát vetettek, és négy anyakocá­juk van. A fiam a téeszben üzem­mérnök, 24 évi munka után tizenhá­rom ezer forintot visz haza. Ezért nem kellett volna egyetemet végez­nie! Jaj, nem győz az ember sirni, de már azt sem tud mindig. — Az árakat állandóan emelik. Tudja, annak adnám a nyugdíja­mat, aki nincs tekintettel a kevés pénzüekre. Büntetésből arra köte­lezném, próbáljon kijönni annyi ez­resből. Inkább koplalnék, de ezt megcsinálnám. Mit mondott a múltkor a rádió? A zsírosoknak emelik a fizetésüket. így, a fülem hallatára. A szegény ember, a pa­raszt nem buta, tud ám gondolkod- ni„van esze, és megérti amit monda­nak. A véleményét is megmondaná, csak nem lehet, mert a kutya nem kíváncsi rá. — Itt, Szakmáron nemigen törté­nik semmi. Mostanában gyűléseket tartanak, a földügyekben. Ez az ösz- szes. □ □ □ (Három szakmári asszony — özv. Tóth Sándomé, özv. Salak Menyhértné és Széchényi Gyuláné véleményét ismerhették meg olvasó­ink. Őszintén beszéltek jelenlegi helyzetükről. A reményt azonban még ők sem adták fel.) (borz) Csillagásztalálkozó Baján A Magyar Csillagászati Egye­sület változócsillag szakosztálya és a nemzetközi egyesület ma­gyar tagozata Baján rendezi meg idei találkozóját, szombaton, a Tóth Kálmán u. 19. szám alatti bemutató teremben. Az egészna­pos programban jeles magyar csillagászok tartanak előadáso­kat, de külföldi tudósok is jelez­ték érkezésüket. Egy angol ven­dég például magával hozza kü­lönleges távcsövét, és bemutatja a találkozó résztvevőinek. Várják a kecskeméti színtársulatot — Szinte el sem kezdtük a bérle- tezést, s már alig van jegyünk — mondja elégedetten Csilics Sán­dor, a kecskeméti színház szerve­zőtitkára. — Igaz, most nem a szo­kásos nyári szezonban jöttünk. Ugyanis a műsortervünkben, nem egy olyan előadás szerepel, mely a tízezer bajai diáknak is ajánlhatok, így a Kőszívű ember fiait vagy a Szentivánéji álom című Shakes- peare-vígjátékot. Május 15-étől, június 10-éig ösz- szesen 20 előadással örvendezteti meg a színházszerető bajai közön­séget az itt mindig szívesen látott, nagyon népszerű társulat. Igényes műsort hoznak. Molnár Ferenc: A TÁRGYALÓTEREMBŐL: A rejtelmes FIAT Egy évvel ezelőtt, a múlt év ápri­lisának elején feltűnt a tompái Ha­tárcsárdában dolgozóknak és mindazoknak, akik rendszeres lá­togatói voltak a csárdának, hogy a parkolóban már hetek óta ott áll egy jó állapotú, fehér színű FIAT Unó 45 S, típusú személygépkocsi. Természetesen többen közelebbről is megnézték a jármüvet és kide­rült, hogy az üres és az ajtaja nincs lezárva. A rejtelmességet csak fo­kozta, hogy az autó elején mű­anyag lapra nyomtatott, fehér ala­pon fekete betűkből álló rend­számtábla volt, hátul pedig sárga alapon fekete betűk, de természe­tesen más betűk. A puszta kíváncsiskodóknál sokkal „mélyebben” érdekelte a kocsi Sz. L. és B. L. tompái lakoso­kat. Ők már azt is megállapították, hogy a jobb első tárcsa, a jobb első fényszóró és az irányjelző sérült, az egyik hátsó sárvédő horpadt, a ki­pufogócső torkolata törött. Meg­állapították azt is, hogy a kocsit csak akkor tudják elvinni, ha az automata kormányzárat feloldják. Ezt egy éjszaka meg is tették, majd a gyújtást „rövidre zárva” az autót elindították. Útközben a leszerelt rendszámtáblákat eldobták és meg sem álltak egyik ismerősük gará­zsáig, ahol elhelyezték a talált ko­csit. Sz. L. másnap vásárolt egy gyúj­táskapcsolót, amelyet B. L. sza­bályszerűen beszerelt a FIAT Unoba, így azt már kulccsal lehe­tett inditani. De a kocsi mégsem volt teljesen üres. Találtak benne egy térképet — a pótkeréken és az emelőn kívül. A térképen erős, piros vonallal az alábbi városok voltak összekötve: Malaga—Sevilla—Perpingnan— Genova—Padua—Klagenfűrt— Graz—Rábafüzes—Nagykanizsa —Bátaszék—Baja—Szeged. A Baja—Szeged útvonal, az 53-as és az 51-es út kereszteződésétől kö­rülbelül 3 kilométerre van a már említett tompái Határcsárda, ahol a sérült gépkocsit ismeretlen veze­tője, vagy tulajdonosa, ugyancsak ismeretlen okból otthagyott, az in­dítókulcsot kivette belőle és a kor­mányzár így automatikusan lezár­ta az autót. A két fiatalember ellen, május 12-én indult eljárás, a kocsit az említett garázsban megtalálták és a rendőrség lefoglalta. A bíróság azonban nagy dilemma elé került. Az ügyészség ugyanis lopás bűn­tettével vádolta a két férfit, hiszen a törvény erről a következőket mondja: „aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el”. A jelen esetben viszont — hangzik a bíróság érvelése — nem állapít­ható meg teljes bizonyossággal, hogy a vádlottak a kocsit mástól — az azzal rendelkezni, használni, birtokolni kívánótól — vették el. Az eljárás során ugyanis nem lehe­tett kideríteni, hogy a kocsit a tu­lajdonosa, vagy használója milyen szándékkal hagyta a parkolóban. A kocsi nyitott állapota — mégha az indítókulcs nem is volt benne — arra utal, hogy azt véglegesen elhagyták. Erre utal az a körül­A testőr c. vigjátékát, a Mona Ma­rie mosolya c. zenés darabot, Huszka jenő Gül baba című köz­kedvelt daljátékát. Szerepel a programon Őrkény Macskajátéka, és a nem kevésbé népszerű, bár más műfaj, Hello, Dolly! című mu­sical is. — Csak már itt lennének — mondja egy kislány a barátnőjének a plakát előtt. — Úgy imádom a színházat. Nem Vagyok babonás, de jó jel, hogy ezt hallottam a vendégjáték­ról legelőször. Amúgy meg egyet is értek a megfogalmazással. G. Z. mény is, hogy az autó már körül­belül másfél hónapja ott állt a par­kolóban. így a Kiskunhalasi Városi Bíró­ság úgy ítélte meg, hogy nem álla­pítható meg a vádlottak terhére a lopás büntette, hanem csak a jog­talan elsajátítás vétsége. Ezért Sz. L.—B. L.-t a bíróság egy évre pró­bára bocsátotta. Ugyanakkor fi­gyelmeztette őket, hogy a próbára bocsátást meg kell szüntetni és büntetést kell kiszabni, ha az egy év alatt bűncselekmény miatt elíté­lik őket. A FIAT Unó magyarországi belföldi forgalmi értéke — a mű­szaki szakértő megállapítása sze­rint — 383 ezer forint. És bár is­mert a kocsi motor- és alvázszáma, tulajdonosának nevét még az In­terpol sem tudta megállapítani. Ehhez a rendszám kellett volna, de, mint említettük, azokat eldob­ták és az sem biztos, hogy eredeti­ek voltak. A bíróság végül úgy döntött, hogy a FIAT Unó tulaj­donjoga a magyar államra száll. Az ítélet még nem jogerős. G. S. HETI SOROZATUNK A világkiállítások története <s.) ST. LOUIS Az amerikai előretörés melles­leg az új évszázad beköszöntével sem maradt abba. 1904-ben is­mét egy „belső”, közép-keleti szövetségi állam, Missouri leg­nagyobb települése, St. Louis került fel a világkiállítást rende­ző városok listájára. E fontos körzet a polgárháború idején végig az északiak kezén maradt, s a XIX. század második felé­ben csodaszámba menő fejlődési hullám gócpontja lett. Gomba­módra szaporodtak a kis- és na­gyobb üzemek, a nehézipartól az élelmiszer-feldolgozásig. 1904-re, korabeli jelentések szerint, St. Louis szabályosan a csúcsra ér­kezett, s az Expo idején szinte az egész USA központjává vált. Újra bámulok hadát vonzotta az irányítható léghajó, működés közben lehetett tanulmányozni egy automatikus telefonközpon­tot, s mind grandiózusabbá vál­tak a nemzeti pavilonok. Mivel a kiállítási terület egy része fo­lyópartra esett, a rendezők vízi programok szervezéséhez is ki­használták e szerencsés adottsá­got. Akadt olyan, emelkedett hangú korabeli beszámoló, amely egyenesen arról írt: „me­sepaloták között, gondolákon csónakázhattak a vásár látoga­tói ...” Ugyanakkor nem feled­keztek el a kézenfekvő történel­mi apropóról sem, a megemlé­kezések jó része ugyanis a fran­ciákkal Loiusiana Purchase-ban kötött megállapodáshoz fűző­dött. (Annak idején e létfontos­ságú megállapodás révén került voltaképp ez a kiterjedt körzet francia kézből a fokozatosan nyugat felé terjeszkedő Egyesült Államok tulajdonába.) SAN FRANCISCO S még mindig az USA. 1915- ben San Francisco következett, vagyis első ízben Kalifornia, a nyugati partvidék. S a világkiál­lítás központi témája is az or­szág növekvő önbizalmát jelezte. San Franciscóban az alig néhány hónappal azelőtt átadott Pana­ma-csatorna szolgált „vezérfona­lul”. Az Egyesült Államok a franciák által megkezdett, ám csődbement építkezést fejezte be, és katonai, stratégiai érdekei mi­att létrehozott egy új államot: Panamát. A század elején, az önállóság kikiáltása után, a friss panamai vezetés első diplomáciai lépése az volt, hogy megkötötte Washingtonnal a hírhedtté vált csatornaegyezményt, amely egy 16 kilométer széles sáv kiszakítá­sával, a csatorna-övezet létrejöt­tével államot kreált az államban. Közben azonban, még a világ­háború kirobbanása előtt, tör­tént egy s más világkiállítás ügy­ben az öreg kontinensen is. Egy­re világosabbá vált, hogy vala­milyen fokú központi szervezett­ség, összefogottság nélkül óha­tatlanul eluralkodik a zűrzavar, az egymással párhuzamosan futó kiállítások egymás sikerét ront­ják. Akadt például olyan eszten­dő, amikor három ország is ma­gának vindikálta a világkiállítás házigazdaságának jogát. így Itália is, de ebben az idő­ben csökkent az elérhető gazda­sági haszon: a szakértők nem kis részben ennek tulajdonítják pél­dául az Észak-Olaszországban egymás után rendezett két Expo — az 1906-os milánói és az 1911 -es torinói — kudarcát, ér­zékeny veszteségeit. Amikorra Európa kilábalt a világháború vérzivatarából s ismét békésebb, kereskedelmi célokra koncentrál­hatott, egyértelművé vált, hogy e túlburjánzó folyamatot meg kell állítani. E felismerés nyomán jutottak el az államok egy kordináló központ létrehozásának' gondo­latáig. S az eredmény: 1925-ben, Milánóban megalakult a Nem­zetközi Vásárok Szövetsége (UF1), majd három évvel ké­sőbb, 1928-ban a Kiállítások Nemzetközi Irodája (BIE). E párizsi székhelyű intézmény névbetűivel találkoztunk oly sű­rűn az elmúlt hónapokban az 1996-os budapesti Expóról szóló döntés kapcsán. • Henry Ford és fia, Edsel, a nagy sikerű „F"-modellen fényképezteti magát (St. Úouis, 1904). SZÍNHÁZ, MOZI, TÉVE KECSKEMÉTI KATONA JÓ­ZSEF SZÍNHÁZ: este 7 óra: MO­NA MARIE MOSOLYA. Berky Lili-bérlet. KECSKEMÉT, Városi mozi: fél 4, 3/4 6 és 8 óra: HUNCUJKA. Színes, mb., amerikai film. Árpád mozi: 3/4 6 és 8 órakor: A KOBRA. Színes, mb., amerikai film, csak 16 éven felülieknek. Otthon mozi: fél 6 és fél 8 órakor: A HÚS. Színes, olasz film, csak 16 éven felülieknek. Stúdiómozi: 7 órakor: KETTŐS SZEREPBEN. Színes, mb., ameri­kai film. .Mesemozi: fél 4 és 3/4 6 órakor: JÉGKIRÁLYNÓ. Színes, mb., szpyjet film., KISKUNFÉL­EGYHÁZA, Petőfi mozi: 6 és 8 óra­kor: CSOKOLTAT A HÁLÁL. Színes, amerikai film, csak 16 éven felülieknek. Stúdiómozi: 7 órakor: QUERELLE. Színes, német—fran­cia film, csak 18 éven felülieknek. VÁROSI TELEVÍZIÓ műsora: 8.00—12.00: A TV-Víkend. Szóra­koztató hét végi magazin, a tarta­lomból: MESE ES REJTVÉNY GYEREKEKNEK. Horoszkóp­suli, Foci vb-k története, CNV- világhíradó, Játsszunk zenét, Uta­zunk. 14.00—16.00: KÉPÚJSÁG. KISKUN-TV műsora: 05—08: KÉPÚJSÁG. 08—12: AGRO-TV mjísora. 12.00—24.00-ig: KÉPÚJ­SÁG. Április 26., vasárnap: KECSKE­MÉTI KATONA JÓZSEF SZÍN­HÁZ: este 7 óra: MONA MARIE MOSOLYA. Latinovits Zoltán- bérlet. Mozik műsora megegyezik a szombatiéval, kivétel: KECSKE­MÉT, Stúdiómozi: 7 óra: KIÁLTS SZABADSÁGÉRT. Színes, mb„ angol film, 14 éven aluliaknak nem ajánlott. KISKUNFÉLEGYHÁZA, Petőfi mozi: 6 és 8 órakor: OPEL MANTA. Színes, német film. KISKUN-TV műsora: 05—08: KÉPÚJSÁG. 08 12: TV-Tévé csütörtöki ismétlése. 12.00-20.00- ig: KÉPÚJSÁG. 20.0Ú 24.00: TV- Tévé pénteki ismétlése. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents