Petőfi Népe, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-22 / 95. szám

1992. április 22., 5. oldal MEGYEI KORKÉP KINEK MENNYIT ÉR A JOGA? Tompa blokádra készül • Az átkelő milliókat hoz devizában, s a falunak egy clkerülöútra nem jut belőle. R adikális, sőt, drasztikus mód­szereket sürgetnek már türel­mük fogytával a tompaiak. A leg­utóbbi kamionos baleset „cseppje” már teli pohárba csordult. Az ön- kormányzat rendkívüli ülést hívott össze a lakosság követelésére. A képviselők mellett a halasi rend­őrkapitányság s néhány falubeli panaszos is meghívást kapott. A tanácskozásnak az volt a célja, hogy az amúgy is tervezett május elsejei demonstráció részleteit, tör­vényi lehetőségeit megvitassa. A polgármester asszpny a múlt hétfői tragédiáról való beszámoló­val kezdte az egyetlen napirend tárgyalását. A már lapunkban is hírül adott szerencsétlenség — hogy egy olasz kamionos belero­hant özvegy Stof Jánosné házába — részleteihez hozzátartozik, hogy ejgel egyidejűleg több házban is karok keletkeztek. Megrongálód­tak az ütközés erejétől, illetve két fvcsalád például áram nélkül ma­radt, mert az egész vezetéket kirán­totta a szerencsétlenül járt teher­autó. Egyikük vállalkozásban na- pbscsikéket nevel, így az áramki­maradás számára tetemes kárt okozott. Lengyelné László Veronika pol­gármester elmondta: ha eddig vol­tak is kétségei afelől, szabad-e az önkormányzatnak engednie a la­kossági nyomásnak, s hozzájárulni a figyelmeztető útlezáráshoz, mára ezek a kétségei elmúltak. Részint fiiért, mert úgy véli, az összes tör­vényesen járható utat megpróbál­ták már sikertelenül, másrészt pe­dig nincs is több érve, s nem tudja, de nem is igen akarja már lebeszél­ni a polgárokat erről az akcióról. Mint mondta, az események lénye­gében maguktól is bekövetkeznek, az önkormányzat csupán annyit tehet, hogy élére állva a szervező­désnek, megpróbálja elkerülni az atrocitásokat. A kapitányság részéről Vas- manszki Károly százados úgy nyi­latkozott, hogy a tervezett blokád az utazás, a szabad helyváltoztatás jogában annyi állampolgárt sérte­ne — tekintettel az 53. számú út nemzetközileg is jelentős forgalmá­ra —, hogy még a félpályás útlezá­ráshoz sem járulhatnak hozzá. A hivatalos véleményt sorban követték a képviselők és más tom­pái polgárok hozzászólásai, ame­lyek keserűséggel, kétségbeesett el­szántsággal ecsetelték helyzetüket, jogfosztottságukat saját falujuk­ban, saját házaikban. Azt, hogy nem tudnak az- elzárt házakból időre munkába menni, hogy 14-16 órai kemény munkáTftfáffejjéí M- mionkürtölést, rendőrségi sziréná­zást hallgatnak, hogy rettegnek, nehogy tűz üssön ki, mert három ház is leég, mire a tűzoltók átjut­nak a kamionfalon. Hazautazó di­ák gyerekeiket leteszik az ország­utak kereszteződésében, öt kilo­méterre a falutól, mert nem tud bejönni a busz, s vidékről érkező vendégeik visszafordulnak, mert nem lehetett kocsival megközelíte­ni a falut. Saját pénzükön épített utcáikat tönkreteszik a beirányí­tott többtonnás szörnyek, és sofőr­• A polgármester asszony már nem akarja lebeszélni a lakosságot. jeik az első háztól az utolsóig nyil­vános illemhelynek használják a falujukat. Kérdezik, az ő jogaikat ki tartja számon? nem hajlandók tovább belátóak lenni, s nem vára­koznak ígéretekre. Ha a május el­sejei lezárás nem jár eredménnyel, addig ismétlik, mig el nem kezdik építeni az elkerülőutat. Végül a megállapodás úgy fogal­mazódott meg, hogy a bejelentést mégis elküldik a* kapitányságra, s egy utolsó találkozót szerveznek péntekre, meghíva az összes illeté­kes minisztériumot, a rendőrséget, az országos sajtót, ahol bejelentik szándékaikat. Hajós Terézia NYOLC HÓNAPI MEGÉLHETÉS Közmunkát oszt Kisszálláson az álláskeresők egyesülete Kisszállás a második legna­gyobb terepe a halasi álláske­resők egyesüle­tének. Ez is in­dokolta, hogy ott tartsa meg a szervezet leg­utóbbi vezető­ségi ülését. Mintegy har­minc munka- nélküli jött el a faluból, hogy meghallgassa a vezetőség be­számolóját az elmúlt eszten­dőről. Az 1991-ben alakult egyesü­let 104 bejegy­zett taggal zár­ta az esztendőt, s azóta több mint duplájára duzzadt a szá­muk. Bár szere­pe egyre növek­vőben, a tele­pülések önkor­mányzatai még nem kezelik sú­lyának megfelelően — panaszolták az egyesület vezetői. Kisszállás eb­ben is kivétel. Mint azt az elnök többször is hangoztatta, itt tapasz­taltak a legtöbb segíteni akarást, s a legnagyobb együttműködési készségét. Most például a 28 közmunkára jelentkezett rászoruló között oszt­• Munkanélküliek járművei. Erre még telik. hatnak el nyolc hónapig megélhe­tési forrást nyújtó közmunkát. Igaz, csak 15 emberre van szükség, de a leginkább rászorulók névso­rának összeállítását az egyesületre bízták. Mint az egyesület elnöke Ígérte, megpróbálnak a többiek számára is hasonló lehetőséget ke­resni. Ha a települési önkormányza­tok egyelőre nem is, a megyei és országos szervezetek szívesen nyújtanak segítő kezet a próbálko­zásoknak, például az országos pá­lyázatokon keresztül. A hallgatóság soraiból érkező felvetések árulták el igazából,, mennyire nagy szükség van ese­tenként egy ilyen támaszra, ame­lyet az egyesületi összefogás, je­lenthet. Több, törvénytelennek tűnő el­bocsátást például nagyobb eséllyel támadhatna meg bírósági úton a szervezet, mint az az egy-egy gye­sen, gyeden lévő elszigetelt kisma­ma, akiket utólag értesített mun­kahelyük, hogy felmondták az ál­lásukat. Vagy milyen sokat jelentett a se­gítő gesztus annak, a könnyeit nyelő asszonynak, aki négytagú családjával már hónapok óta a leg­nagyobb kétségbeesésben és létbi­zonytalanságban él. Férjét leszáza­lékolták, kisebbik gyermeke most végez az általános iskolában, a na­gyobbik pedig mindenféle szak- képzettség híján, mindössze négy­havi munkaviszonnyal maga mö­gött, még a pályakezdők címén sem kaphat munkanélküli-segélyt. O maga állatot hizlalt tagként a balotaszál lási szakszövetkezetnek, s mint ilyen nem jogosult sem a munkanélküli-járadékra, sem az azt követő négyezer forintos ön- kormányzati segélyre. Most leg­alább arra is ígéretet kapott, hogy a nagyobbik fia bekerül a közmun­kások közé. H. T. A HELYISMERET TESZI A RENDŐRT . . . Űj bűnügyi osztályvezető Baján Alig egy hó­napja, hogy dr. Kocsis Attila, a megyei rendőr- főkapitány sze­mélycserét l haj­tott végre a bajai rendőrség veze­tésében. Az egyik meglepő kinevezés Ben- cses László őr­nagyé volt, hi­szen elődjét, dr. Kovács Józsefet mindenki kitű­nő rendőrnek is­meri. Természe­tesen az új fel­adatok a rend­őrség munkájá­ban is új arcokat követelnek. Bencses őrnagy a rendészeti főiskola elvAzése után, 1974- ben került bajára, és végigjárta nyomozói ranglétra valamennyi fokát. — Engem is meglepett a kine­vezés, mert teljesen váratlanul ért, és mivel tudom, hogy ez a munka mennyi felelősséggel, pluszterheléssel jár, így az örö­möm sem volt határtalan. Első tevékenységem az volt, hogy le­ültünk az új kollégákkal és átér­tékeltük a város és a térség bűn­ügyi helyzetét. Abban állapod­tunk meg, hogy a összrendőri munkát helyezzük előtérbe, és • Minden nyomozót megfelelő helyre oszt he Bencses László bűnügyi osztályvezető. amennyire lehet, feltöltjük az ál­lományt szakképzett nyomozók­kal, és megerősítjük a technikai csoportot. A nyomrögzítésben korszerűbb eljárásokat szeret­nénk bevezetni. A vagyonvédel­mi alapítvány jóvoltából van már, számítógépünk, amivel az intézményeket és a rákötött la­kásokat folyamatosan figyelni tudjuk, de a nyilvántartásaink is pontosak és gyorsak lettek. Az osztályvezető úr azt is el­mondta, hogy a számítógépet a szolgálatszervezésben és a felde­rítésben remekül lehet alkalmaz­ni. Igaz, éhhez az állománynak szüksége van a rendszeres to­vábbképzésre, szakmai oktatás­ra. Arra törekszik, hogy minden nyomozót a megfelelő helyre osszon be, és ezért most több mozgás is lesz az osztályon be­lül. Azt tartja a legfontosabb­nak, hogy valamennyi rendőr tö­kéletes helyismerettel rendelkez­zen. Ezzel eredményesebb lehet a felderítés, a nyomozati munka. A térségben jelenleg igen fe­szült a közbiztonsági helyzet, ezért rendszeres akciókkal pró­bálják elejét venni a bűncselek­ményeknek. Elsősorban a legfer­tőzöttebb részeket, az Újvárost és a piac környékét ellenőrzik gyakrabban. A falvak közül Sü- kösdön és Bácsbokodon kell többször megjelenni a csoport­nak. Az akcióknak az az előnye is megvan, hogy a rendőrök mozgásban vannak, így gyorsan és eredményesen beavatkozhat­nak. Legutóbb a Táncsics utcai lakástűznél ezzel sikerült kimen­teni két kislányt. A razziák alkalmával azt ta­pasztalták a rendőrök: nagyon sok gépkocsi nem rendelkezik műszaki vizsgával, gyakori az it­tas vezetés és a gépkocsival elkö­vetett bűncselekmény. Bencses László azt reméli, hogy intézkedéseik rövidesen megfelelő közbiztonságot ered­ményeznek az egész Bácskában. Papp Zoltán ELMOZDUL-E A HOLTPONTRÓL A BAJAI SZOVJET LAKTANYA ÜGYE? Legalább a titkosságot megőrzik Ha a tervek valóra válnak, szep­temberben megnyílik a Duna— Majna—Rajna-csatorna, amitől a bajaiak a város régi, mozgalmas életének megújulását remélik. (A múlt század közepén még a bajai volt az ország négy legnagyobb du­nai kikötőjének egyike.) Vajon mi­lyen látvány fogadja majd a vízi úton vagy a Duna-hídon átkelő tu­ristákat a város határában? Elárulom: kedvetlen, sivár, le­hangoló képpel találkoznak elő­ször. Amikor a szovjet déli hadse­regcsoport műszaki dandára, negyvenöt évi ideiglenes tartózko­dás után, elhagyta a Duna-híd és a tervezett kikötő mellett levő lak­tanyát, gondoskodott arról, hogy egyetlen csaptelep, konnektor, vagy egyetlen méter elektromos vezeték ne maradjon, melyet emlé­keztetőül a helyi Türr István Mú­zeumban el lehetne helyezni. A lakosságot pedig egyre inkább irritálja a leromló, pusztuló hatal­mas objektum sorsa. Baján négy­száz család vár lakásra mond­hatnám reális remény nélkül —, ugyanakkor itt, szó szerint, ebek harmincadján a laktanya, melyben két évvel ezelőtt még több száz csa­lád lakott. A köztudatban az van elterjed­ve, hogy aríaktanyát nem őrzi sen­ki. Én is így, tehát nem jól tudtam. Amikor egy kis terepszemlét vé­geztem — igaz, akkor még csak a főkapu közelében , megjelent a Mészáros Lázár Gépesített Lö­vészdandár őrjárata. A rokon­szenves kiskatonák szemmel látha­tóan nem gyanakodtak, hogy lop­ni mentem volna — összes felszere­lésem egy jegyzetfüzet meg egy fényképezőgép volt —, bekísértek tehát az őrszobára, és telefonon eligazítást kértek, beengedhet­nek-e az épületbe. A több, maga­sabb fórumot megjárt kérdésre a végső válasz határozott nem volt. Miután a szovjetek kivonulása utáni napon láttam az elszomorító állapotokat, különösképpen nem is erősködtem. Sok meglepetést aligha okozott volna a laktanya belseje. Érdekesebb lenne tudni, hogy történik-e valami változás, és ha igen, mikor? A szabványnak meg nem felelő épületeket alighanem csak eldózerolni lehet. Utána keres­ni kellene egy tőkeerős befektetőt, aki az ideális területre szupermar­ketet, benzinkutat, idegenforgalmi központot építene. Az érte kapott pénzből pedig a város emberhez méltó lakásokat húzhatna fel. Gál Zoltán • Valamikor ezen a kapun nem tehette be a lábát közönséges halandó. Még a tekintettől is óvták az udvaron állomásozó, hatalmas önjáró kompo­kat, hidakat és tankokat. Egyetlen ablakszem nem sok, de annyi sem maradt épen a hatalmas épületegy üt lesben. • A térkép, mely feltünteti a szovjet érdekeltségű magyar városok Bajától való távolságát. Aki ismeri a cirill betűket, méltán lepődik meg Veszprém, Szolnok és a többi magyar település nevét olvasva. (Gál Zoltán felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents