Petőfi Népe, 1992. április (47. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-16 / 91. szám

Lakitelek, Szentkirály, Tiszaalpár A LAKOSSÁG SEGÍTSÉGÉRE SZÁMÍTANAK Telefonközpont — hatvanmillióért A SZÖVETKEZET ELNÖKE SZERINT: Nincs válságban a kécskei áfész Hazánkban az áfész 46 évvel eze­lőtt épült ki, s azóta, az utóbbi pár évet kivéve, nem panaszkodhattak a dolgozók, hiszen a befektetések bőségesen megtérültek. Ez a helyzet állt fenn a tiszakécskei áfésznél is. Tavaly év végén azonban az a hír röppent fel, hogy felszámolják a szövetkezetét. Most viszont, 1992. áprilisában, az áfész működik, sőt, mint kiderült, nyereséggel zárta a tavalyi évet. — Válságban van-e a kécskei áfész? — kérdezem Kerekes Vincét, a helyi áfésziroda elnökét. — Egyáltalán nem. A piacon va­lóban jelentkezett jócskán konku­rencia, de mi ennek ellenére felvál­laltuk a szövetkezeti tagság áruellá­tását. — Az egykori papír- és írószer­bolt jelenleg ott tart, hogy eredeti funkciója mellett játék- és könyves­boltként is üzemel. Miért az üzleti tevékenységek összevonására van szükség, miért nem inkább a köz­ponti irányítás költségvetését csök­kentik? — A csökkentés is megtörtént. Két irodaépület közül jelenleg csak egy üzemel, s az egykori ötven dol­gozó helyett huszonöt-huszonhat fővel működik a tiszakécskei áfész. — Most ismét történt némi vál­tozás a város üzlethálózatát illető­en. Az áfész zöldségüzlete átköltö­zött a háztartási bolt helyére. Hová helyezték a háztartási boltot? — Kénytelenek voltunk költöztet­ni, mert a zöldségbolt helyiségének tulajdonosa felmondta a bérle­ményt. A háztartási bolt egyébként a vasbolt helyére került. — És a vasbolt...? — A vasbolt, mint önálló egység, megszűnt és az áru átkerült a me­zőgazdasági szaküzletbe, amelynél jelenleg eladótér-bővítést végzünk, de a jövő héten már ismét megnyí­lik a vásárlók előtt. — A város lakóinak tetszésindexe elég negatív a Tisza étteremmel kapcsolatban. A központi étterem ugyanis délután 5 órakor már be­zár. — Ez is a költségcsökkentésünk­höz tartozik. Az étterem igen nagy, a fűtés nagyon drága, esténként vendég pedig elég kevés. Ezért dön­töttünk úgy, hogy az étkeztetés az étterem melletti bisztróban történ­jen. A húsvét utáni héttől kezdődő­en azonban visszaállunk az eredeti rendre. így este tíz óráig fog üze­melni a konyha is, s az étkeztetés visszakerül az étterem falai közé. — A beszélgetés elején ön azt mondta: az áfész nincs válságban. Ez azt jelenti, hogy elégedett a ki­alakult helyzettel? — Nem vagyok elégedett, de mi legalább működünk. A tevékenység­összevonást, a létszámcsökkentést én nem válságnak nevezem, hánem alkalmazkodóképességnek a piaci helyzethez. K. I. HOL HÚZÓDIK A MEGYEHATÁR? Alpár igényt tart a Holt-Tisza-ágra • Alpáré lesz-e az alpári Holt-Tisza-ág? A legtöbb tiszaalpári ember bizonyára ■^"meglepődik, amikor azt állítja neki valaki: ha átmegy a Holt-Tisza hídján, a rétbe, ott már Szolnok megyében van. Ugyanis valaha úgy alakították ki a ha­tárokat, a vármegyék közt is, hogy ha ott folyó folyt, akkor a határt annak közepére helyezték. Tehát ha nyáron Alpáron valaki a Holt-Tisza közepén túlra úszik, már Szolnok megyei vízben lubickol, nem Bács-Kiskun megyeiben. Miért érdekes most mindez? Azért, mert a tulajdonrendezés során fölvető­dik, az állami tulajdonban lévő vizek ezután kié legyenek? A múlt századi ha­tárok a vármegyék között a Tisza szabá­lyozása után is eredeti helyükön marad­tak. Alpámál levágták a kanyart — az így holttá vált folyószakasz* hossza mintegy 13 kilométer, a két vége az Élő- Tiszánál mindössze hatszáz méterre van egymástól —, de a megyehatárt sosem helyezték át az Élő-Tisza vonalára. Mindez tavaly derült ki a tiszaalpári önkormányzat kutatása, pontosabban a tulajdoni lap beszerzése után. Ugyanis az alpári képviselő-testület úgy döntött, a megyei vagyonátadó bizottságtól kéri a közvetlenül a falu alatt található holt­ág tulajdonjogát. Decemberben az érdekelt felek, köz­tük a kezelői jogot gyakorló Alsó-Tisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság képviselői, egyeztető tárgyalást tartottak. Éz utób­bi akkor nem értett egyet azzal, hogy a Tisza holt ága — ágai — önkormányza­ti tulajdonba kerüljenek, de a későbbi­ekben változtatott álláspontján. A tiszaalpári önkormányzat — bár nyil­vánvaló, hogy jó darabig a Holt-Tisza csakis viszi a pénzt — a megszerzés mel­lett döntött, s kérte a víz tulajdonjogát a vagyonátadó bizottságtól. A bizottság a március 19-ei ülésen foglalkozott a kéréssel, de még döntés nem született. Itt vált ismertté az Ativi- zig új álláspontja, mely bizonyos föltéte­lek mellett egyetért az önkormányzati tulajdonba adással. Ezek a föltételek a kiépített tiszaalpári öntözőrendszer mű­ködéséhez és az élővilág létfenntartásá­hoz jelentenek garanciákat, továbbá a belvízbefogadási kötelezettség elismeré­sét és az árvízvédelemben való további együttműködést várja el az igazgatóság az alpári önkormányzattól. A képvise­lő-testület kész ezek vállalására. A vagyonátadó bizottság áprilisban dönt az alpári Holt-Tisza-ágról, előbb azonban meg kívánja ismerni a másik fél, az érintett Szolnok megyei község, Tiszasas önkormányzatának álláspont­ját is. A tiszaalpáriak szerint a sasiak is ragaszkodnak a tulajdonjoghoz, amiről egyébként eddig nem is tudtak semmit. A tiszaalpári önkormányzat vélemé­nye az, hogy az ő községük mellett hú­zódó ág gazdasági, természetvédelmi, turisztikai stb. szempontból csakis hely­beli kezekben hasznosulhat igazán, s bíznak az ilyen irányú döntésben. A víz- , part rendbetételéhez már hozzá is Iát-- tak, egy tízfős csapat dolgozik ott. A hosszú távú rendezéshez tervet ren­deltek. A. T. S. Csődöt jelentett a Solohov Téesz A Tiszakécskei Solohov Tsz elvégezte a kárpótlással kapcsolatos feladatát, föl­mérte a földtulajdont. A kárrendezési hi­vatal által meghatározott 67 993 arany­korona-érték helyett azonban csak 40 530 aranykorona- értékű földet tud felosztani. A kécskei tsz összterülete 9986 hektár, de kiderült, hogy 8967 hektárnyi a fel­osztható rész. Ennek tagi részarányául 4715 hektárt jelöltek ki, s ebből tsz- tulaj­don, megváltott föld: 4252 hektár. Ebből a mennyiségből tagi és alkalmazotti föld­alapképzésre 1963, kárpótlásra pedig 2289 hektárt jelölt ki a helyi termelőszö­vetkezet. — Ezek a számok valószínűleg más­ként alakultak volna — mondja Erős József, a kécskei termelőszövetkezet megbízott elnöke —, ha egyetlen termé­szetvédelmi hatóságnak se lenne érde­keltsége a városban. Azonban a buda­pesti és a debreceni székhelyű természet- védelmi hatóság is bejelentette igényét olyan földekre, amelyek tulajdonukban vannak. — Ez összesen mekkora területet je­lent? — Először körülbelül 1000 hektárnyi területet kértek, de végül többszöri meg­beszélés után az a döntés született, hogy 518 hektár kerül állami tulajdonba és természetvédelmi kezelésbe. — Milyen területeket érint ez a döntés? — Főleg a gát és a Tisza közötti részt, ahol ősgyepek, nádas és erdő található. — Április 29-én közgyűlést tartanak. ahol az első napirendi pont a vagyonnevesí­tés lesz, míg a második a csőd bejelentése. — A tsz élt törvényadta jogaival és április 8-án jeleztük az illetékesek felé a csődöt. Hiszen mi is azok közé a gazdál­kodószervek közé tartozunk, akik az ese­dékességet követő 90 napon belül nem tudtuk rendezni tartozásainkat — mond­ja Erős József. — Mennyi a Solohov adóssága? — Negyvenhét millió forint, s ebből 27 millió a 90 napon túli tartozásunk.-— Kiknek tartoznak? — Főleg a szállítóinknak, körülbelül 150—180 cégnek. — Van-e kintlévőségük? — Bizony van, 50 millió forint! Ha ezeket az adósságokat be tudnánk hajta­ni, fizetőképesek lennénk! — Lehetséges, hogy ismét csökkenteni fogják a költségvetést és újabb emberek kerülnek utcára? — Nem valószínű, hiszen a gazdálko­dásnak tovább kell folynia, s ezt biztosít­ja a jelenlegi létszám. Másrészt már így is 230 munkanélkülink van. — Ön szerint mi várható a távolabbi jovore nezve! — Tiszakécskén lesz szövetkezés, ez a március 12-ei közgyűlésen is kiderült. Az, hogy egy nagyobb vagy több kisebb szö­vetkezet jön-e létre, azt az elkövetkező hónapok döntik el. A mi feladatunk az, hogy a tartozásainkat tisztázzuk, a csőd­biztost pedig elkerüljük, így tehermente­sen és tiszta lappal indulhatnak majd az új szövetkezések. Koczó Ildikó • Az utóbbi hetekben igen nagy a forgalom a tsz-irodában. ki a munkanélküli segélyt, ki pedig a földjét követeli. Tiszakécske új polgármestere, Tóth Dezső nem mondhatja, hogy unal­masan telnek napjai. Már az első munka napján a gondok özöne zú­dult rá. Sok a panaszos, nincs olyan reggel, hogy ne várakoznának ket- ten-hárman szobája előtt. A város jó néhány ügye megoldatlan, nehezíti a helyzetet, hogy nincs jogásza a hiva­talnak. A sűrű polgármesteri progra­mot egy-egy újságíró megjelenése is színesíti. Legalább egy éve hallani a telefon- hálózat bővítéséről, de milyen konk­rét intézkedések történtek ezzel kap­csolatban? — érdeklődtem Tóth De­zsőtől. — Folyamatosan tárgyalunk a Matávval —- felelte. — Jövő év kö­zepére talán olyan helyzetet sikerül teremteni, hogy a városban minden telefonigényt ki lehet elégíteni. En­nek természetesen feltétele van. A Matáv részvénytársasággá alakul, s Tiszakécskének 60 millió forinttal kellene belépnie. Ebből az összegből az önkormányzat csak 30 milliót tud vállalni, de ezt is csak akkor, ha már a jóváhagyott költségvetést módosít­juk. Tehát bizonyos beruházásokat nem csinálunk meg. • Nem telnek unalmasan a kécskei pol­gármester, Tóth Dezső napjai. A sok tisztázatlan, megoldásra váró feladat közül a telefonhálózat fejlesztése csak az egyik. — Honnan teremtik elő a másik 30 milliót? — A lakosság segítségére számí­tunk. A kécskei polgárok adnák ösz- sze a másik felét, ami szintén rész­vénnyé válna. Ennek persze még a pénzügyi, jogi bonyolítását nem tud­juk. Mindenesetre a nyár folyamán, ha meg akarjuk valósítani a bővítést, el kell különítenünk a 60 millió fo­rintot. — Mennyit kellene fizetni az ál­lampolgároknak ? — Egy részjegy 30—40 ezer forint, ami után valószínűleg osztalék járna. Ezen felül természetesen fizetni kelle­ne a bekötést. — Mi történik, ha nincs elég je­lentkező, nem jön össze a 30 millió? — Sajnos az önkormányzat nem tud többet fizetni. Akkor legföljebb 4—5 év múlva valósul meg a terve­zett telefonközpont. Egyébként úgy tudom, kamatmentes kölcsönt lehet felvenni a telefonbekötésre. — Nem lehet esetleg szövetkezni a térségben lévő többi településsel? — A fejlesztési tervben benne van­nak a környékbeliek is, de ettől nem kerül kevesebbe a kécskei telefonhá­lózat bővítése. — Mi lesz az első konkrét intézke­dés ez ügyben? — Az önkormányzatnak hamaro­san egy szándéknyilatkozatot kell adnia a Matávnak arról, hogy 60 millióval belépünk a részvényesek közé. Az önkormányzatnak tehát el kell döntenie, akarja-e, össze tudja-e szedni a pénzt s hajlandó-e erre Ti­szakécske lakossága. B. M. CSÖNDES SZORONGÁS ÉS REMÉNY Mit éreznek a szentkirályi emberek? • Szentkirály egyik legszebb része. Az itt élőknek nem kis szerepük volt abban, hogy megszépült a templom és környéke. NT ap mint nap átutazom Szentkirá­lyon. Látom a határban dolgo­zó embereket, a templomból kijövő időseket, a boltba igyekvő asszonyo­kat. Vajon hogyan élnek ezekben a nehéz napokban? — gondolom sok­szor. Amikor a falu polgármesterétől, Szabó Gellérttől Szentkirály életéről faggatózom, ő csak ennyit mond: miért írjunk a betegségről akkor, amikor még nem tudjuk a gyógymó­dot? Mint más községben, Szentkirá­lyon is forrong minden; felbomlóban a téesz, kevés a munkahely, a falu irányítói és az ottlakó emberek egy­aránt keresik a mostani helyzetből kivezető utat. Kik a segítői? — kérdezek maka­csul tovább. Mit gondolnak, hogyan éreznek a szentkirályi emberek? Erre így válaszol a polgármester: fordul­jak a helyi lelkipásztorokhoz, pró­báljam meg a szentkirályiak lelkiis­meretét rajtuk keresztül kikutatni. Puskás Mihály plébánost nem könnyű otthon találni. Hittanórát tart, betegeket látogat a tanyavilág­ban, a hívőkkel együtt készül az ün­nepre. Amikor végre találkozom ve­le, így tudósít a szentkirályi embe­rekről. V — Röviden annyit mondhatok: csöndes szorongás jellemzi az itteni­ek életét. De olyan emberrel nem ta­lálkoztam, akinek a lelkében ne len­ne remény. Az utóbbi időben mintha a vallásosságuk megmozdult volna. Nagyon nagy bizalommal vannak az Úristen iránt. Tudják, hány történel­mi sorsfordulón keresztül ment már Isten segítségével ez a nép. Mondják, hogy annál már csak jobb lehet, ami poklot már végigjártak. Várják az emberek a kibontakozást, optimis­ták, elenyésző a borúlátók száma. Nekem pedig az a feladatom, hogy ezt a bizalmat élesszem, erősítsem. Nem illúziókat táplálok, hiszen tisz­tában vagyunk azzal mindannyian: eltart még a válság. A magyarság történelmi küldetése tele kátyúkkal, de minden vészt kihevertünk. Én a magyar nép hitének nagy erőt tulaj­donítok. Párhuzamot vonok a zsidó­ság és a magyarság sorsa közt. Mert mit csináltunk mi? Saját testünkkel védtük a keresztény Európát s mi lett a sorsunk: a szétszóratás, szétté- petés. • A plébános úr ugyan tiltakozott a fotó­zás ellen, mégis sikerült lencsevégre kap­nom. Személyisége nyugalmat és derűt áraszt. Hadd ismerjék őt minél többen. — Néhány hónapja polgármesterünk a szentkirályiak közönye miatt keser­gett. — Én nem tótom katasztrofálisnak ezt. A jelenlegi sorshelyzet fásulná tette az embereket. De komoly dologra mozdulnak. Nagy-nagy szeretet és tü­relem kell. És hosszú idő ahhoz, hogy az emberek a bizalmukba fogadjanak valakit. Én 15 éve vagyok itt s úgy érzem, megnyílnak a szívek, és a jóval azonosulni tudnak. Nekem is nehezen szavaztak bizalmat, tartózkodóak vol­tak. Egyébként nagyon barátságosak a szentkirályiak. Sajnálom ezt a népet, mert hangyaszorgalmú emberek, s most egy kicsit meg vannak riadva. Kell nekik a jó szó és a biztatás. A református lelkész, Hegedűs Bélá- né, aki négy gyermek édesanyja, szinte szó szerint a plébános urat ismétli: — A szentkirályiak melegszívűek, nyitottak, amijük van, azt szívesen ad­ják. Ragaszkodásuk, főként a tanyán élőkéé, mélyről fakadó. Most van ben­nük némi keserűség, félelem a bizony­talanságtól. Én kitartásra, türelemre intem őket. Az igehirdetéseket is úgy formálom, hogy erősítsem híveimet. — Mit érez? Mire van szükségük a szentkirályiaknak ? — A biztonságra. S nem elsősorban az anyagiakra, hanem arra, hogy béké­ben élhessenek. Sokszor elmondják, hogy ők eddig is sokat dolgoztak, most is sokat dolgoznak. Az ország és a falu békéje a fontos. Én pedig erősíteni pró­bálom őket: legyen erejük elviselni azt a terhet, ami rajtuk van. Ha van hitük, lesz erejük. Benkc Márta- X A tőserdei szezonnyitók a tompái lányok A tompái gimnázium húsz di­ákja és kísérőik már tanúk arra, hogyan készül a lakiteleki ön- kormányzat a nyárra. Ugyanis a napokban — mintegy szezon­nyitóként —• ők voltak az első „fecskék” a tőserdei üdülőterü­leten. A kempingben a nagytakarí­tás végefelé közeledik. Jó lenne, ha a kertész munkájába később se nyúlnának bele illetéktelenek. A tizenöt, egyenként háromsze­mélyes faház hetven százaléká­nak már megvan a lakója. A Ba­golyvár használati joga is az ön- kormányzaté. A teljes felújítás­sal, személyzetcserével nagy re­ményeket fűznek a nyárhoz. Ed­dig német és cseh csoportok je­lezték érkezésüket. A 9 napos MDF-rendezvény szinte az or­szág minden területéről a Tőser- dőbe toborozza a vendégeket. A fürdő is már a lakitelekieké. A medenccjavítások befejeződ­tek, a parkra pedig különösen büszkék — mondta dr. Fincicky Sándorné üdülőterület-vezető. A Holt-Tisza-parti sátortábor több mint évtizeddel ezelőtt spontán alakult ki. Az utóbbi időben e területen is sokat tettek a kultúrált környezet kialakítá­sáért: öt faházat állítottak fel, a tábort bekerítették és megfelelő a vizesblokk is. Kécskei népművészek sikere A X. Országos Népművészeti Kiállítás április 10-ei megyei.for­dulóján Tiszakécskéről Kovács Miklós és Kovács Gabriella kékfestő, Iván János fafaragó, valamint Kristóf Márta, a helyi könyvtár vezetője mézeskalács­remekműveivel jutott tovább az országos döntőbe. Pályáznak az ÉPKER Kft.-re A tiszakécskei ÉPKER Kft. sorsa még mindig bizonytalan. A nyolcvan munka nélkül ma­radt dolgozó közül tizenhármán vették fel a napokban a köz­hasznú munkát, a többiek fize­tés nélküli szabadságot kértek. Biztató, hogy a kft. hasznosítá­sára többen is jelentkeztek. Ket­ten Tiszakécskéről s egy iadány- benei vállalkozó is nyújtott be pályázatot. A város vagyon­hasznosító bizottsága a napok­ban hallgatta meg a pályázók hasznosítási tervét. Ki gondozza a szabadstrandot? Furcsa helyzet alakult ki a ti­szakécskei szabadstrand körül. Már készülni kellene az üdülők fogadására, előbb viszont tisz­tázni kell, hogy ki kezeli a terüle­tet. A Tisza-part ugyanis, ami eddig a Solohov Téesz birtoká­ban volt, most a Hortobágyi Nemzeti Park tulajdonába ke­rült. A kárpótlási törvény vi­szont nem rendelkezik a kezelő­ről. Logikusnak tűnik, hogy az önkormányzat kapja meg ezt a jogot, mindez azonban még tisz­tázás előtt áll. Ennek ellenére az önkormányzat készül a szezon­ra: gondoskodik a szemételszál­lításról, valamint sürgősen ösz- szehívják a területen lévő vállal­kozókat. Folyamatban van a sé­tahajó és a kisvonat javítása, re­mélhetőleg május első napján mind a két közlekedési eszköz el­Az oldali szerkesztette és a fotókat készítette: Benkc Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents