Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-09 / 58. szám

■25IS2E53S 1992. március 9., 5. oldal MIÉRT DRÁGA A TEMETKEZÉS KECSKEMÉTEN? ~W~ ~W~ozzátartozóink elvesztése fölötti fájdalom alig eny- m—M híthető. Ugyanakkor intézkedni kell a temetésről, M M hivatalos iratokat beszerezni, az egyébként is ter­hes ügyintézés ilyenkor a legelviselhetetlenebb. Rá­adásul a temetkezés, halottaink búcsúztatása és az ezzel járó, több intézmény munkáját is igénybe vevő procedúra, a részt­vevőknek nagy üzlet. A kecskeméti, ellentmondásos viszo­nyoknak a nyilvánosság előtt eddig ismeretlen részleteibe avat be alábbi riportunk. A hetényegyházi nyugalmazott rendőr 1991. szeptember végén kapta meg vállalkozói igazolvá­nyát. A tisztiorvosi szolgálat erre vonatkozó, nagyon szigorú feltéte­leit teljesítve októberben kezdte meg szolgáltatását, amely az el­hunytak szállítását, öltöztetését, koporsók és egyéb kegyeleti kellé­kek értékesítését, szertartások lebo­nyolítását, valamint az ezzel kap­csolatos ügyintézést jelentette. Mi­után vállalkozásába közel egymil­lió forintot befektetett, bizakodva várta, hogy majd csak beindul az üzlet. Sorozatos kísérleteket tett, hogy valamilyen módon bejusson abba a zárt rendszerbe, amelyet Kecskeméten lényegében a Város- gazdasági Vállalat és a Bács- Kiskun Megyei Önkormányzat Hollós József Kórház-Rendelőin­tézet alkot. Arra még csak gondolni se mert, hogy ez a bebocsátás mind a mai napig nem történik meg. A játszmát elvesztette? — A helyi önkormányzati kiren­deltségen keresztül felajánlottam Pólyák Péternek, a Városgazdasá­gi Vállalat igazgatójának, hogy el­vállalnám a helyi temető gondnok­ságát, teljes körű szolgáltatással együtt — meséli Gulyás János. A hetényi temető állapota ugyanis elszomorító. A ravatalozó majd­nem összedől, s a benne levő kellé­kek, a saját súlyuktól, bármikor leszakadhatnak. Olyan vízvezeték működik, hogy ha egy csapot meg­nyitnak rajta, a másiknál már nem folyik a víz. Kíváncsi vagyok an­nak a másfél millió forintnak a sorsára, amit állítólag a temető fel­újítására megszavaztak. Visszatér­ve a Városgazdasági Vállalathoz írt levelemhez: „a játszmát elvesz­tette Gulyás úr, elküldtük a leve­let” — közölte egyszer érdeklődé­semre telefonon a vállalat jogásza. Meg is jött a levél, hivatkozva ar­ra, hogy a temetők felügyelete a helyi önkormányzatok hatásköré­be tartozik, még hogy temetkezési vállalkozást (szolgáltatást) vállal­kozásszerűen kizárólag a ... meg­jelölt vállalat végezhet. Vajon mit jelenthet ez a három pont? Mint temetkezést előkészítő vállalkozó­val, igaz kész lett volna velem az igazgató az együttműködésre, a mindenkor hatályos díjtételek mel­lett. — Miért nem fogadta el ezt az ajánlatot? — Két okból. Először is én nem kívánok a vállalat alárendeltje len­ni. Elmúlt már az a világ, hogy Pólyák úr azt mondja nekem, hogy ezt a tevékenységet csak ő végezhe­ti. Milyen alapon végezheti csak ő? Én a jogszabályoknak megfelelő, ugyanolyan jogositványokkal ren­delkezem, mint ők, s tevékenysé­gemmel kizárólag az önkormány­zatnak kívánok elszámolni. Az elutasításom másik oka az áraink közötti különbség. Míg én a beszerzési árra ugyanannál a mi­nőségnél maximum 25 százalékot teszek, addig a Városgazdasági Vállalat 35-40 százalékot. Úgy gondolom, nem lenne szabad eny- nyi bőrt lehúzni a hozzátartozók­ról. — Volt már szállítása a Közte­metőbe? — Vidékről szállítottam kétszer, de nem volt benne sok köszönet. A temetkezési részlegnél ugyanis mindkét alkalommal csúnyán lejá­rattak a hozzátartozók előtt, két­ségbevonva még a jogosultságo­mat is. Az is rendkívül kompro­mittáló volt számomra, hogy egy február 4-én elhunytat, akit en szállítottam be, csak február 19-én temettek el, holott maximum 7-8 nap a várakozási idő. — Ön mennyiért végzi a halottak öltöztetését? — Még nem öltöztettem, de ha szegény emberről lenne szó, talán ingyen is megcsinálnám. Égyéb- ként ebben is szabadáras vagyok, s 500-600 forintot tervezek érte kérni. Ez még mindig kevesebb, mint az új megyei kórházban és az Izsáki úti kórházban, ahol ugyan­ezért ezer forintot kérnek. Ezt én úgy hallomásból tudom, hiszen be­szélnek róla az emberek. Annak ellenére elkérik tőlük ezt a pénzt, hogy a halottak öltöztetéséért a kórbonctan hivatalosan is kap bi­zonyos összeget, amit aztán szét­osztanak egymás között. Túl olcsó ... — Mennyire volt sikeres együtt­működési kísérlete a kórházzal? — Kértem az igazgatót, hogy a kórbonctanra be-, illetve kiszállí­tást végezhessek, amire elvben meg is kaptam az engedélyt. Gyakor­latban viszont ezt csak kizárólag a Városgazdasági Vállalat végzi, an­nak ellenére, hogy az én feltételeim kedvezőbbek ezen a téren is. Kér­tem ezenkívül egy körülbelül 15 négyzetméternyi eladóteret a kór­házban, hozzátéve, hogy amennyi­ben biztosítják, úgy a teljes bevéte­lem 10 százalékát felajánlom a kórháznak belátás szerinti felhasz­nálásra. Az igényelt helyiséget ezek után sem kaptam meg. Próbálkoztam egyéni kapcsolat- teremtéssel is a temetkezési gmk- kon keresztül. Az újkórházban a hölgy szóba se állt velem, az Izsáki úti kórházban viszont Kórossy Ar­tur azt mondta, hogy tárgyalha­tunk éppen vidéki szállítás ügyé­ben, de meg ne tudja a köztemető, mert akkor nem úgy fogják a teme­téseket ütemezni, ahogy ezt ők ké­rik. Ugyanezt mondta az új kórház­ban Keserű Ferenc boncmester is. Kórossy Artur azt is közölte velem, hogy szállításonként 500 forintot kér tőlem. Én végül ebbe is belemen­tem volna, mint kezdő, de a mai na­pig még egyetlenegy szállítást se kaptam tőle. Hozzáteszem még, hogy ezek a gmk-k már az ügyinté­zésért is felveszik halottanként az 1000—1500 forintot. Otthagytam egy árjegyzéket is ennél a Kórossy- nál, azzal, hogy csináljon nekem forgalmat. Nagyon kevesellte az árakat, s még rá akart tenni, meg kérte volna a számlatömbömet, ami után kiszálltam ebből a buliból. — Nem tart tőle, Gulyás úr, hogy a Mécses utcai magánvállalkozók sorsára jut, akiket tavaly a Város- gazdasági Vállalat néhány nap alatt „eltemetett" ? — Egyáltalán nem félek. Ha ugyanis a cég leszállítja az árait, másnap már en is le fogom. Tekin­tettel arra, hogy nem kell titkárnőt fizetnem, én kis haszonnal is be­érem. Rövidesen a bemutatóterme­met is megnyitom a belváros köze­lében, mindenkit meggyőző áruvá­lasztékkal és kedvező árakkal. Amíg nekem egészségem lesz, nem fogok engedni, állok a verseny elé. A Városgazdasági Vállalat nem kíván nyilatkozni Kórossy Artúr, a Funerátor te­metkezési gmk ügyintézője: Üzleti harc a halottakért • A temetés nagy üzlet. — Gulyás János valóban meg­keresett, de meg kell hogy mond­jam őszintén, valahogy mindig fenntartásaim voltak vele szem­ben. Nem láttam át tisztán az ügyi­ratait, úgy kért például szállítást, hogy nem volt megállapított kilo­méterpénze, következésképpen én se tudtam tájékoztatni megrende­lőimet a várható költségekről. A mai napig nem vagyok például meggyőződve arról, hogy Gulyás úrnak van-e cégbírósági bejegyzé­se, ami számomra már nyolcévvel ezelőtt is természetes dolog volt, vállalkozásom kezdetekor. Az az állítása, hogy én 500 forin­tot kértem volna a vidéki szállítá­sokért, egyszerűen valótlan. Ő an­nak idején eleve azzal kezdte e tár­gyalást velem, hogy természetesen honorálja majd a segítségemet. Én ezt joggal el is vártam tőle, hiszen mint adófizető polgár, milyen ala­pon végeztem volna én neki plusz­munkát ingyen? — Adjon annyit, amennyit megér magának ez a munka — közöltem vele. Mire ő arra hivatkozva, hogy az emberek­nek is 500 forintot szokott adni, akikkel kint dolgozik, nekem is megajánlotta ezt az összeget. Az esetleges sikeres szállítás közvetíté­sét pedig nem lett volna semmi okom titkolni a köztemető előtt, ugyanis én tőlük teljesen függetle­nül dolgozom. Az öltöztetésért kapott pénzhez a Funerátor Gmk-nak az égvilá­gon semmi köze, hiszen nem mi végezzük ezt a szolgáltatást. Mivel az én irodám is a kórbonctanon van, természetesen be szoktam se­gíteni a ruhaátvételt illetően, hi­szen a boncmesterre olykor na­gyon sokat kellene várni. Ilyenkor a legtöbben megkérdezik, hogy mi­vel tartoznak, mire én közlöm, hogy nem kötelező adni, de ahogy gondolják. Jelenleg valóban 1000 forint a bevett szokás, tudják ezt egymástól jól az emberek, ez a tari­fa is az inflációval emelkedett. Azt viszont hangsúlyozom, hogy mi soha nem kérjük ezt a pénzt. Keserű Ferenc, az új megyei kór­ház boncmestere: — Gulyás János személyemre vonatkozó állításait kategorikusan visszautasítom. Dr. Lesznyák József, a megyei kórház pathológiai osztályának vezetője: — Már tavaly is nyilatkoztam a helyi sajtóban arról, hogy ha a boncmester munkájával a hozzá­tartozó elégedett (végtisztességre való előkészítés, öltöztetés, borot- válás, stb.), és honorálni akarja, azt el lehet fogadni, de kérni nem szabad. Természetesen tudom, hogy az állítólagos agitálás a fize­tésre a ruha átadásakor történik, amikor még semmiről sem győződ­hetett meg a hozzátartozó. Viszont azt se várhatja el tőlem senki, hogy odaálljak a kórboncnokok mellé és figyeljem őket, hogy vesznek-e át pénzt és azt mikor teszik? Az ártat­lanság vélelme nagyon fontos alapelv itt is, nem feltételezhetem eleve, hogy a kórboncnokok tisz­tességtelenüljárnak el. Ha a névte­len levélírókkal ellentétben valaki hivatalosan is panaszt emelne elle­nük, természetesen azonnal megin­dítanám a kivizsgálást. Kétségtelen tény, hogy a szemé­lyi jövedelemadó bevezetése óta romlott a morál ezen a téren. A paraszolvencia után adót fizető boncmestereink mintegy jogot for­málnak arra, hogy az öltöztetésért külön fizetséget kapjanak és erre esetleg célzást tegyenek. Azt vi­szont ismét kihangsúlyozom, hogy amíg ezt nem bizonyítja be valaki, addig jóhiszeműen kell eljárnom. Az öltöztetésért egyébként való­ban kap a kórbonctan halottan­ként bruttó 150 forintot. Ugye mondanom sem kell, hogy milyen nevetséges ez az összeg? Egy 70-80 kilogrammos, nem egyszer össze­roncsolt hulla felöltöztetése bizony nemcsak gusztustalan, hanem fizi­kailag is megerőltető fejadat. Sze­rintem legalább 600-800 forintot kellene ezért a szolgáltatásért fizet­ni. Mivel az országban egyedül Kecskeméten van boncmesterkép­zés, így nagyon jól ismerem e szak­ma honi közállapotait, amelyre ál­talánosan jellemző az alkoholizá­lás. Budapesten már-már kataszt­rofális a helyzet, hiszen nemcsak hogy alkoholisták, hanem igen je­lentős részben olyan börtönjárt emberek végzik ezt a munkát, akiknek a további útjuk is általá­ban odavezet. Kecskeméten, sze­rencsére, az alkoholizmus ismeret­len fogalom. Tudatában vagyok persze annak, hogy a mi embere­ink se angyalok. Pólyák Péter, a Városgazdasági Vállalat igazgatója: — Gulyás János vállalatunkat érintő állításairól nem óhajtok nyi­latkozni. Megkeresésére hivatalos választ kapott, s mi a benne foglal­takhoz tartjuk továbbra is magun­kat. Rövidesen egyébként önkor­mányzati döntés születik a Város- gazdasági Vállalat átalakításáról, amely alapvetően meghatározza a továbbiakat, értve ezalatt a priva­tizációt is. Mi addig is az érvényes eü. minisztériumi rendelkezés sze­rint végezzük szolgáltatásainkat. Polgár Miklósné, a Városgazda- sági Vállalat temetkezési részlegé­nek vezetője: — Hatodik éve végzem ezt a te­vékenységet, de az a sok alaptalan vádaskodás és piszkálódás, ami az elmúlt hetekben ért, már kezd az idegeimre menni. Majd én is foga­dok egy újságírót, ahogy Gulyás úr tette (? P. I.) és alaposan beolva­sok. Megjegyzésemre, hogy felesleges lenne bárkit is keresgetnie, akár azonnal itt a lehetőség, hogy dikta­fonba elmondott véleményét Gulyás Jánoséhoz hasonlóan változtatás nélkül közzétegyük, la­konikusan így válaszolt: — nem kívánok nyilatkozni. Utóirat: a sors kegyetlen, amo­lyan bevett szokásaként, az idén is több száz kecskeméti polgár távo­zik örök nyugalomra. Béke pora­ikra? Pál Imre Kivel köt szerződést az önkormányzat? — A temetők fenntartását törvényi kötelezettség írja elő az önkormányzatoknak, amely legjobb belátása szerint azzal köt szerződést, akit leginkább alkalmasnak tart erre a feladat­ra — mondja dr. Hajnal Lajos- né városi főkertész, a Mérnöki és Környezetgazdálkodási Iro­da csoportvezetője. — Mennyibe kerül az önkor­mányzatnak a kecskeméti teme­tő fenntartása? — Az idei évre mintegy 4 mil­lió 500 ezer forint van erre a célra beütemezve. Az önkor­mányzattal szerződésben álló Városgazdálkodási Vállalat minden hónap végén leszámláz­za az általuk elvégzett munkát. Januárban például csupán a köztemető fenntartási költsége 300 ezer forint volt. — Az mindenki előtt világos, hogy a fenntartás pénzbe kerül. Ezzel szemben a temetkezési szolgáltatás közismerten nyere­séges. Profitál ebből valamit a város? — Elvileg igen, hiszen a sír­hely árbevételt a vállalat rend­szeresen befizeti az önkormány­zatnak. (A Pénzügyi Irodán megtud­tuk, hogy ez az összeg 1991-ben 1 millió 300 ezer forint volt, ami viszont különböző fejlesztések és beruházások címen „vissza- csorgott” a vállalathoz.) — Sokaknak tűnhet úgy, hogy a Városgazdálkodási Vál­lalat monopolhelyzetben van ... — Annak ellenére, hogy ez a szolgáltatói struktúra való­ban régóta kialakult, úgy gon­dolom, hogy nincs monopol­helyzetben a vállalat. Egy rövi­desen közgyűlés elé kerülő ren­delettervezet ezt a lehetőséget még inkább ki fogja zárni. En­nek értelmében ugyanis a Kom­munális- és Környezetvédelmi Bizottság az ajánlatok alapos kiértékelése után fogja csak ja­vasolni, hogy az önkormányzat melyik szervezettel kössön szer­ződést. — Elképzelhető, hogy ez a szervezet a jövőben éppen egy magánvállalkozás lesz? Ez a lehetőség sincs kizárva. Amennyiben a magánvállalko­zó a jogi- és engedélyezési szem­pontoknak megfelel, ajánlatot tehet az önkormányzatnak. Az viszont mindenképpen elvárha­tó, hogy csak korrekt, jól meg­alapozott, részletesen kidolgo­zott ajánlatokkal keressenek meg bennünket. A közköltségesek A vagyontalanul elhunyt polgár temetéséről, amennyi­ben nem volt eltartásra kötelez­hető vagy képes hozzátartozó­ja, a helyi önkormányzat köte­les gondoskodni - tudtuk meg a megyeszékhely szociálpoliti­kai csoportjánál. A szállítási költségeket megtakarítandó, függetlenül az illető lakhelyé­től, mindig annak az önkor­mányzatnak kell a temetés költ­ségeit állni, amelynek a köz- igazgatási határain belül a halá­leset bekövetkezett. Kizárólag a legalacsonyabb osztályú te­metés rendelhető el részükre, ami jelenleg koporsós temetés­nél nyolcezer, hamvasztásosnál pedig tizenkétezer forint össz­költséggel jár. A Városgazda- sági Vállalat kezdeményezésé­re, amennyiben nem áll fenn kizáró ok, főleg ez utóbbi te­metkezési formát választják. A miértre kérdéssel válaszol a csoportvezető: vajon ki gon­dozná ezeknek a szerencsétle­neknek a sírját? 1990-ben nyolc, az elmúlt évben huszonegy, az idén pe­dig már az első két hónapban nyolc személyt temettetett el ilyen módon a kecskeméti vá­rosi önkormányzat. Vajon hányra emelkedik év végére azok száma, akiknek még a megmaradt kegyeletből és végtisztességből is a legkeve­sebb jut?

Next

/
Thumbnails
Contents