Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-06 / 56. szám

4. oldal, 1992. március 6. MEGYEI TŰKOR MIÉRT NEM ADTA PORAIT A KECSKEMÉTI HOMOKNAK? Negyedszázada halt meg Kodály Zoltán Viharos taps köszöntötte, 1947- ben a Kodályt díszpolgárrá válasz­tó közgyűlésen, a zeneszerző meg­hatott, végrendeletként fogadott szavait: „Ha végigmegyek Kecske­mét utcáin, a kapuk mögül ismerő­sök és megértők tekintenek rám, akik valamit magukénak éreznek abból, amit tettem. Ezért örömmel adom poraimat a kecskeméti ho­moknak, hogy azt termékenyítse.” A csírázgató demokrácia eltip- rása után a Rákosi-rendszerben a városra kényszerített vezetők hal­lani sem akartak a nemzeti érzel­mű, vallásos Kodályról. Ötvenhat után is többször kinyilvánította a tanítóból lett megyei első titkár, hogy látni sem óhajtja „az ellenfor­radalmárokkal paktáló, hálátlan” Kossuth-díjast. (Ezért volt kényte­len az énekesiskola új épületének felavatásánál a Kodály jelenlétét furcsamód többre becsülő Ne- messzeghy Lajosné igazgató olyan napot választani, amikor, más irá­nyú elfoglaltsága miatt, a tanító­ból lett pártember semmiképpen sem vehet részt az ünnepségen. Át­látszó ürüggyel mondta le 1962 de­cemberében a 80 éves Kodály tisz­teletére rendezett szűkkörű, sze­rény ebédre szóló meghívást a me­gyei tanács akkori, gyorsan levi- tézlett elnöke ...) Ha a megyeszékhely illetékes funkcionáriusai teljesíteni akarták volna a díszpolgár jegyzőkönyv­ben megörökített óhaját, ha a vá­ros érdekeit képviselték volna, ak­• Kodály temetése. • A díszes okmány. kor azonnal díszsírhelyet ajánlot­tak volna föl 1957-ben Emma asz- szony halálakor. Még részvéttávi­rat küldéséről is „megfeledkez­tek”. . . A nagy kecskeméti kulturális kezdeményezéseknek köszönhető­en a hatvanas évektől soha nem re­mélt figyelemmel fordult szülővá­rosa felé a Psalmus Hungaricus szerzője. Földi léte utolsó évtizedé­ben annyiszor utazott a homok fő­városába, mint addig összesen. 1966-ban elvállalta, hogy zenemű­vet komponál Kecskemét város fennállásának hatszázadik évfordu­lójára. Fellelkesedve a korábbi hel- véciai tapasztalatain, örömmel mondott igent egy újabb meghívás­nak. Megígérte: 1967 tavaszán, a nagykőrösi Arany János, ünnepsé­gek után, 2-3 napot tölt a magyar gyümölcskultúra kisugárzó köz­pontjában, megtekinti a nagyüzemi ültetvényeket. Úgy tervezte a város tanácselnöke, hogy közösen tiszte­legnek Katona síremlékénél és ott tapintatos formában megerősítteti 1947-l?en elmondott^ végső nyug­helyére vonatkozó szavait. i A díszpolgár váratlan, halálaié-, hetetlenné tette a zeneszerző végle­ges döntésének megismerését. Né­hány órával a gyászhír megérkezé­se után Reile Géza tanácselnök te­lefonon ismertette Ilku Pál minisz­terrel a díszpolgári cím elfogadása­kor kinyilvánított kodályi szándé­kot és díszsírhelyet ajánlott föl. A politikus egy hivatalos végren­deletre és az özvegy kívánságára udvariasan elhárította a javasla­tot. A Petőfi Népe sem akarta ma­gára haragítani a megyei pártbi­zottságot, ezért szégyenletesen kis terjedelemben közölte Kodály ha­lálhírét. Csak Nyers Rezső, a zene­szerzőt is méltató választási beszé­dének és a közvélemény nyomásá­nak hatására jutott hely néhány napos késéssel a nekrológnak. Jelképesnek érzem, hogy a far­kasréti temető nyitott sírboltjánál kecskeméti ének-zeneisek búcsúz­tatták a tanár urat. Végtére is fon­tosabb Kodály állandó jelenléte az ifjú szívekben nyughelye megvá­lasztásánál. Halálának huszonötödik évfor­dulóján, sajnos, még mindig és egyre fájdalmasabban kell bizony­gatni, hogy életműve nemzeti kul­túr anik kiszákffhátátláfl1 Iré’SáS, ma­gmkat eásédjük elprédálását. Heltai Nándor LEFOGLALTÁK A FEHÉR MERCEDEST Befejeződött a nyomozás az ügyvéd és társai ellen Tíz gyanúsítottal szemben java­sol vádemelést a Szegedi Ügyészsé­gi Nyomozó Hivatal abban a vizs­gálati anyagban, amely a dr. Szi- gethy Zoltán és társai ellen folyta­tott nyomozás lezárásaként ké­szült s amelyet a hivatal megkül­dött az ügyészségnek. A múlt év novemberében egy feljelentés nyo­mán indult vizsgálat olyan össze­fonódásokra derített fényt, amely­ben a már említett ügyvéden kívül rendőrök is voltak és egy pénz­ügyőr is közreműködött. A sorozat 1990. február 28-án kezdődött. Lázár Péter kecskeméti vállalkozó a város belterületén it­tasan vezette autóját és karambo­lozott (később vérében 3,1—3,27 ezrelék alkoholt mutattak ki). Utasa Orlov Pálné Pető Rita volt, aki megsérült, de nem súlyosan. Lázár ellen eljárás indult. Á vizs­gálatot Péter Zoltán rendőr főhad­nagy vezette, védőként pedig dr. Szigethy Zoltán járt el. Lázár véde­kezésként azt adta elő, hogy a bal­eset előtt öt perccel 4,5 deci vodkát ivott, de az a balesetkor még nem szívódott fel, tehát nem volt ital hatása alatt. Dr. Szigethy Zoltán a rendőrsé­gi meghallgatás előtt pár nappal Orlovné Pető Ritát Lázár lakására hivatta és ott kioktatta, mit mond­jon a rendőrségen: azt, amit Lázár, így aztán a „koronatanú” — akit Péter Zoltán hallgatott ki — ter­mészetesen alátámasztotta Lázár vallomását. A rendőrség ezen az alapon a nyomozást megszüntette, mondván, hogy Lázár Péter cse­lekménye csupán szabálysértés. Csakhogy Orlovné Pető Ritá­ban mocorgott a lelkiismeret és 1990. május 10-én a városi ügyész­ségnek megírta az igazat, nevezete­sen, hogy Lázár már a gépkocsive­zetés megkezdése előtt ittas volt, utána pedig Táborfalván egy büfé­ben tovább ivott. E beadvány ha­tására az ügyészség elrendelte Or­lovné és egy másik tanú, Ubor- nyák Magdolna tanúkénti kihall­gatását. Péter Zoltán azonban a tanúkat nem hallgatta ki s így lehe­tővé tette, hogy Lázár Péter elke­rülje a bírói felelősségre vonást. De alig mászott ki Lázár Péter a bajból, hamarosan jött a követ­kező: 1991. május 16-án Kecske­mét belterületén ismét karambolo­zott. Ekkor vérében 2,9—3,3 ezre­lék alkoholt mutattak ki. A nyo­mozás megindult. Az ügy előadója most Martyin János rendőr alhad­nagy volt, a védő pedig természete­sen Szigethy doktor. A karambolozó Lázár most is a bevált verziót adta elő: öt perccel a baleset előtt, a szakadó esőben megállt és az autóban konyakot ivott, ami a karambolig nem szívó­dott fel. A rendőrség ezen az ala­pon a nyomozást megint megszün­tette. Az ügyészség azonban már nem vette be a mesét gyanúsak voltak ezek az öt percek. Folytatták a nyomozást. Ennek során a pálya­alkalmassági vizsgálat orvosai megállapították, hogy Lázár Péter gépjárművezetésre alkalmatlan. Lázár érthetően ezt nagyon sérel­mezte és 1991. november 1-jén megjelent a kecskeméti rendőrsé­gen és mindent elmondott. Azt is, hogy neki megígérték, visszakapja a jogosítványát. Ennek érdekében még tavaly augusztusban megje­lent nála dr. Szigethy és Martyin János akiknek négyezer osztrák schillinget adott a cél sikeréért. Sőt Martyin pár nappal később egye­dül jelent meg Lázár lakásán és további ezer schillinget kért és ka­pott ... Ilyen közlekedési balesetet oko­zó ittas vagy csupán gondatlan jár­művezetőt többet is kimentett az eljárás alól a már említett Martyin János és rajta kívül Orosz Ottó rendőr törzsőrmester, akik együtt­működtek dr. Szigethyvel. Az ügy­véd nagy dobása azonban nem az ilyen kis ügyek simogatása volt, hanem a múlt év elején megszerve­zett akció. Lázár Lászlóné, csongrádi lakos felhívta Vajda László körmendi la­kos figyelmét arra, hogy mivel mindketten Romániából menekül­tek Magyarországra, jogosultak arra, hogy vámmentesen hozzanak be gépkocsit. E jogosultságukat 30 ezer forintért át is engedhetik. A jogot dr. Szigethynek engedték át, aki 1991. február elején Lázár Péterrel és Pálfi Sándor pénzügyőr zászlóssal Németországba utazott kocsit venni. Meg is vett egy fehér Mercedest 1 millió 608 ezer forin­tért. Miután Kecskemétre érkeztek — papírokat még kint Pálfi segítsé­gével töltötték ki — Pálfi Sándor, mint a pénzügyőrség előadója, a Mercedest vámmentesen kezelte. Pedig a vám ez esetben 160 ezer forint, a forgalmi adó pedig 442 ezer forint lett volna .. . Amint említettük, a nyomozás befejeződött. A fehér Mercedest lefoglalták. Az ügyészség készíti a vádiratot, s a bíróság dönt. Akkor az ügyre természetesen visszatérünk. KECSKEMÉTI KATONA JÓ­ZSEF SZÍNHÁZ este 7 óra: SZENT- IVÁNÉJI ÁLOM. Németh László- bérlet. KECSKEMÉT, Városi mozi: fél 4, 3/4 6 és 8 órakor: BÖRTÖNCSAPDA (DEATH WARRANT). Színes, mb., amerikai film. Csak 16 éven felüliek­nek! Árpád mozi: 3/4 6 és 8 órakor: TÖK JÓ. VÁLNAK AZ ŐSEI M. Szí­nes, mb„ francia film. Otthon mozi: fél 6 és fél 8 órakor: SZEMET SZE­MÉRT. Színes, amerikai film. Stúdió­mozi: 6 órakor: AZ ÁLLOMÁS. Olasz film. Mcsemozi: 3/4 6 órakor: NO, MEGÁLLJ CSAK! Színes, szov­jet mesefilm. KISKUNFÉLEGYHÁ­ZA, Petőfi mozi: 5 és 7 órakor: MEG­HALSZ ÚJRA. Színes, amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. Stú­diómozi: 6 órakor: NIKITA. Színes, francia film. Csak 16 éven felülieknek! KISKUNHALASI mozi: fél 6 és fél 8 órakor: ESERNYŐTRÜKK. Színes, mb., francia film. BAJA, Uránia mozi: fél 4, fél 6 és fél 8 órakor: TRÜKKÖS HALÁL. 2. Színes, mb., amerikai film. Héven aluliaknak nem ajánlott. KISKŐRÖSI mozi: 7 órakor CSAPD LE CSACSI! Színes magyar film. KA­LOCSA, Otthon mozi: 6 és 8 órakor: Arany Szánkon Arany János születésének 175., halálának 110. évfordulója alkal­mából rendeznek előadóestet ma 18 órakor Szánkon, az általános művelődési központ közösségi há­zában. A költő verseit Banner Zol­tán erdélyi előadóművész és szer­kesztő adja elő. Solti nótaszerző A solti Alberczki családban apá­ról fiúra szálló hagyomány a nóta­szerzés. Alberczki Sándor, akit a környéken jól ismernek, mint a tangóharmonika és az orgona mű­vészi megszólaltatóját, követi a családi kötelességet: nótákat ír. Si­kerrel, mert a Csendül a nóta kiad­vány legújabb füzetében már sze­repelnek dalai. A nyomtatásban megjelent dalokat sokan ismerik már, azok, akik a népszerű zenészt kazettán vagy élőben hallgatják. Hamarosan a televízióban is fel­csendülnek az Alberczki-nóták: ugyanis a dalosfüzet legszebb dala­it népszerű énekesek előadásában bemutatják majd. MARHAKONZERV-AKCIÓ. Szí­nes, mb„ francia film. 14 éven aluliak­nak nem ajánlott. VÁROSI TELEVÍZIÓ: 9.00—11.00: KÉPÚJSÁG. 14.00—16.00-ig: KÉP­ÚJSÁG. 18.00—20.00-ig: Távközlési műsor telefonos játékkal, sok-sok ér­tékes nyereménnyel!!!! 20.00—21.00- ig: TV-Tévé-produkció. 21.00—22.30- ig: A kecskeméti televízió műsora: MEZŐGAZDASÁGI FÓRUM. Várjuk kérdéseiket a 28-333-as és a 24-315-ös , telefonokon! 22.30— 01.30- ig: TV-Tévé-produkció folyta­tása. Az IKTV műsora: 9.00: KÉPÚJ­SÁG-REKLÁM. 9.30: HT PRESS VIDEO-CASINO TV műsora (ism.). 13.30: KÉPÚJSÁG-REKLÁM. 14.00-ig. 18.00: KF.PÚJSÁG­Reklám. 19.00: FILMEX KFT. mű­sora (ism.). 23.00—23.30-ig: KÉPÚJ­SÁG-REKLÁM. A KISKUN TV műsora: 8.00— 19.30- ig: KÉPÚJSÁG. A MAGYAR TELEVÍZIÓ szegedi stúdiójának pénteki műsora: 12 óra­kor ismét jelentkezik az MTV kettes csatornáján a szórakoztató, informá­ciós magazin, a SZIESZTA. G. S. SZÍNHÁZ — MOZI — TÉVÉ (A \ A jói­y-r-) fésült úriemberek jobbnak láttak kitiltani a me­gye területéről. Gondolták, így legalább meg­szabadulnak tőlem. Földön­futó lettem a szó legszoro­sabb értelmé­ben. Bokrok alatt aludtam ázva, fázva. Munkám nem volt, a legalapvetőbb szükségletei­met sem tudtam fedezni. Elővet­tem a telefonkönyvet, és tíz percen belül tudtam, hol lakik valamikori első ügyészem. Budapest tizedik kerület, egyebek. Egy szó mint száz: magamhoz vettem azt a két­ezer dollárt, amit a szekrénye alján találtam, no meg száznegyvenezer forintot és néhány ékszert. Kivet­tem egy szállodai szobát, megfü- rödtem, felöltöztem, kerítettem egy pompás, fiatal leányzót. Egy hétig tombolva éltem. Pontosan ennyi időt adtam magamnak. Az ékszereket és a pénzt, már ami ma­radt, a lánynak adtam, és besétál­tam az illetékes kapitányságra, ahol részletesen beszámoltam az ügyész úrnál tett látogatásról. Ennyivel tartoztam neki. Először hülyének néztek, amiben volt is né­mi igazuk. Ki akartak dobni, de nem hagytam magam, hát utána­néztek a dolognak. Újból letartóz­tatásba kerültem. Az ügyemet tárgyaló bíró már nem azok közül való volt, akik a régi nótát fújták. Tisztességgel vé­gighallgatta mondandómat. Talán megértette, hogy egyszer a saját rendezésemben is el akartam végre játszani azt a szerepet, amit szinte gyerekként osztottak rám. Mint többszörös visszaesőnek, az alap­vetően kijáró két esztendőt rótta rám. Letöltöttem; ahogy "illik. ■ Nyolcvankilenc egyik-hideg j anuá- ri hajnalán szabadultam. Kitiltá­som még érvényben volt. Felaján­lották ugyan még odabent a haza­térés lehetőségét, de az árat túl ma­gasnak ítéltem. Vállaltam a szám- kivetettséget, de azt, hogy a tükör­ből egy olcsó kurva nézzen vissza rám, nem tudtam volna elviselni. Már rongyokban lógott rajtam a ruha, amikor véletlenül összefu­tottam egy régi ismerősömmel, akit akkor éppen az ország összes rendőre keresett. Nem érdekelt mi­ért, hiszen nem tartozott rám. Be­csületes alkut ajánlott. Neki, ko­moly tőkével, remekül működő gazdasága volt, amit nem akart el- vesziteni. Tudta azt is, hogy örökre nem bujdoshat, de függőben lévő ügyeit rendeznie kellett. Mentem vele mindenhová. Jártunk a tanyá­kon, ahol szerencsétlen, semmivé vált emberek dolgoztak látástól- vakulásig a gazdának, azért a tá­nyérételért amit eléjük löktek, meg a beígért havi két-három ezerért, amit soha nem fognak megkapni. Az őszi betakarítás idején őket küldte a gaz­da éjszaka terményt lopni. Ők meg tudnák mondani, ha mernék, egy zsák kukorica súlyát, amit a hajnali szélben cipelnek. Igaz, az illető gaz­da köztiszteletben álló embere a kö­zösségnek, csak az a baj, hogy túl sok ilyen tisztességes embertársunk van. Nemrég hallottam a rádióban egy ri­portot, amely arról szólt, hogy erdé­lyi menekültek embertelen körülmé­nyek között, ólakban laknak bizo­nyos tanyákon és éhbérért dolgoz­tatják őket: Nos hát, hasonló dolog­ról van itt is szó. Csak ha lehet, a ta­nyákon lapuló körözöttek még ná­luk is szorultabb helyzetben tengőd­nek. Vannak persze más vámszedői is a kiszolgáltatottságnak, nyomor­nak. Mikor eltörölték a REF és a kitil­tás intézményét, végre hazatérhet­tem. Nagy nehezen sikerült elhelyez­kednem, de nem sokáig. Néhány hó­napot dolgoztam csupán, amikor ki­rúgtak. Az üzemvezető úr bizonyára nem sír utánam. Dolgozott az üzemben egy szelle­mi fogyatékos lány, akit gyakran be­vonszolt a hátsó helyiségbe. Nem bántotta, csak „játszott” vele. Ha véletlen valaha elolvassa soraimat, jobb, ha tudja, akkor nagyon ural­kodnom'kellett maganion, hogy rié^1 verjem^agyon. Mer|,átrói;a .lányról nekem a börtönben, azok a perverz módon megalázott gyerekek jutot­tak eszembe. Ez a főnök úr sem volt különb mint a tököli börtönben ne­velkedett, primitív bikák. Most már nem kell félnie sem tőlem, sem a hoz­zám hasonlóktól. Mi nem mondunk neveket, mi nem jelentgetünk fel. Mi már gyűlöljük saját tönkrement éle­tünket, hiszen mi vagyunk azok, akikkel nem békéit meg senki. Ne­kem például mind a mai napig nincs munkám, és munkanélküli-segélyt sem kapok. Sorsom nem egyedi. Hasonló helyzetben van jó néhány börtönből szabadult társam. Én mindenesetté több, mint tizenkét, rács mögött el­töltött év után úgy határoztam, vég­leg szakítok a bűnnel. Nem lesz könnyű, de hiszem, hogy ezúttal si­kerülni fog. V. Sándor András ( Vége) HETI SOROZATUNK Egy betörő naplója • A képek Gaál Béla fotókiállításának anyagából valók.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents