Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-04 / 54. szám

8. oldal, 1992. március 4. PETŐFI NÉPE ZSANAI TÉESZSZERVEZÉS Kunfehértói munkásó'rök agitáltak FOGLALT A STERIL SZOBA Hetvenketten Horváth István az eligazításon azt mondta: eleget vártunk már a pa­rasztokra, most rá kell lépni a tyúk­szemükre! Felosztották maguk kö­zött a terepet és szétszéledtek. A szervezés heteken át folyt, én nem jártam ki. Egyik nap a feleségem telefonál, hogy menjek azonnal haza. Ott ült a lakásomon egy síró parasztember, Pintér Szilveszter. Mi a baj, Veszter bácsi, kérdeztem. Az agitátorok be­szakították a fülemet es meggyom- roztak, mondta. Megtudtam, hogy egy kunfehértói munkásőr volt az. Azonnal hazaküldtem, s mondtam neki, hogy Horváthtal és Bilekov- val is közölheti, hogy én zavartam el. Ki is jöttek másnap, de nekik is megmondtam, hogy ezeket a mód­szereket nem tűröm! Fegyelmit kaptam, amit aztán több más eljá­rás, majd büntetőeljárás követett. Pénzügyi szabálytalanságokat varr­tak rám. Persze egy ideig még tanácselnök maradtam, s egy nap kijött Bilekov Pál. Megkérdezte, hogy Dudás Mi­hály belépett-e már a téeszbe. Úgy tudom, még nem, válaszoltam, mire utasított, hogy menjek ki hozzá. Ki­mentem, szívesen fogadott, vendé­gül látott, s a környékbeliek is ösz- szejöttek a tanyáján. Egy páran, így Dudás Mihály is, aláírták nekem a belépési nyilatkozatot, mert néhány hold földet meghagytam nekik. Úgy töltöttük ki a papírt. Azt is mondták, hogy nekem aláírnak, de pufajkásoknak nem! Dudás Mihályon akkor sérülés nem látszott, s nem panaszkodott, hogy bárki is bántalmazta volna. A téeszszervezés után megkezdő­dött a kálváriám. Hatvani Gáborral lovakat cseréltem, hogy a község­nek szép fogata legyen, buszmegál­lót építtettem, fát termeltünk ki, s az eladott fáért kapott pénzt nem véte­leztük be, hanem balatoni úttörőtá­borra költöttük. Ilyesmit minden ügyes tanácselnök csinált, de nekem ezt nem nézték el. Rám szálltak, s vizsgálati fogságban kellett tölte­nem három hónapot. Később bá­nyában dolgoztam, majd hazajöt­tem, s a vasútnál kötöttem ki. Ilyen volt az én életem, így szere­pelt benne a zsanai téeszszervezés. Kiss Tiborra rosszat nem mondha­tok. Őt, mint áfész-dolgozót ismer­tem, jól együttműködtünk. Meg­öregedtem, s 1988-ban tagja lettem a szabadkeresztyének gyülekezeté­nek. Amíg az erőm engedi, állato­kat, teheneket tartok, abból van egy kis jövedelmem — fejezte be visszaemlékezését Erdősi István. Bálái F. István Ki pofozta be a zsanai paraszto­kat a téeszbe? A kérdés itt, Bács- Kiskunban egyike a rendszerváltás azon vitáinak, amelyek a múltat igyekeznek feltárni, de — mint má­sutt — a dolog itt sem megy köny- nyen. A kiskunhalasi MDF-szerve- zet Kiss Tibor áfész-osztályvezetőt vádolta atrocitások elkövetésével, ő azonban rágalmazási pert nyert el­lenük. Lapunkban is megpróbál­tunk néhány írással hozzájárulni az ügy tisztázásához, de a nyilvános­ság előtt nem szólalt még meg Er­dősi István, Zsana egykori tanácsel­nöke, aki ma Kelebián él. Vissza­emlékezése hiteles részletekkel bő­víti eddigi ismereteinket, s újabb bizonyítékokkal szolgál: Zsanán — mint annyi más településen — a téeszszervezés során megverték az embereket. A ma 72 esztendős Erdősi István­ról el kell mondani, hogy nem jeho- vista — mint egy korábbi írásunk egyik szereplője állította —, hanem a szabadkeresztények gyülekezeté­nek tagja. S 1962-ben azért kellett felállnia a tanácselnöki székből, azért folytattak különböző ürü­gyekkel büntetőeljárást ellene, s utóbb — alföldi ember létére — azért kényszerült bányamunkára, mert a téeszszervezés során ember­séges tanácselnök volt. — Disznóvágáson voltunk az apósomnál 1961 elején az egyik hét végén — kezdte visszaemlékezését —, amikor futár jött, hogy azonnal vonuljak be a zsanai tanácsházára. Persze csak a disznóvágás után mentem, amiért letolást kaptam Horváth Istvántól, a járási partbi­zottság első titkárától, aki utóbb a kijevi repülőszerencsétlenség áldo­zata lett. Ő Bilekov Pállal, a járási tanácselnökkel együtt várt, s meg­kérdezték tőlem, hogy miként kép­zeltük a téeszszervezést. A helyi ta­nácsi végrehajtó bizottság szerint hegyközséget vagy szakszövetkeze­tét kell szerveznünk, válaszoltam. Hol élsz te, Erdős elvtárs, jegyezte meg, még nagyon sok brosúrát el kell olvasnod! Itt harmadik típusú termelőszövetkezet lesz. Ezután átvezettek a tanácsterem­be, ahol vagy harminc munkásőr ült. A vezetőjük Körmendi Géza, a Kunfehértói Állami Gazdaság igaz­gatója volt. Ezek a munkásőrök fő­leg kunfehértóiak voltak, de jöttek máshonnan is. Kiss Tibor nem volt köztük! Megdöbbentem, amikor • Erdősi István, Zsana egykori tanácselnöke. MINDIG KÉRNI KELL A SEGÉLYT A kassza kulcsa az önkormányzatok kezében van Néhány forinttól húszezerig ter­jed azoknak a segélyeknek az ösz- s?ege, amelyekért a helyi önkor­mányzathoz lehet fordulni. Sajnos, az utóbbi időben is tovább nőtt a munkanélküliek száma, ismét emelkedtek az árak, drágább lett néhány szolgáltatás díja is. Mind többen szorulnak támogatásra. A szociális ellátásokról kértünk tá­jékoztatást* dr. Szabó Lajostól, a Belügyminisztérium önkormány­zati főosztályának vezetőjétől. — Egy felsorolás szerint legalább huszonötféle jogcímen lehet szociá­lis segélyt kérni. Melyek ezek?- Mielőtt a legfontosabbakat ismertetem, felhívom a figyelmet: ezek a segélyek egyelőre nem auto­matikusan járnak, csupán adha­tók, és minden esetben a helyi ön- kormányzathoz kell fordulni ki­utalásukért. A teljes összegű köz­ponti szociális segély havonként és személyenként jelenleg 5360 forint. A helyi önkormányzatok saját ke­retük terhére szintén adhatnak rendszeres segélyt a rászorulók­nak. A felső határ — hetven éven aluliaknál — 500Ö, a náluk időseb­beknél 5360 forint. Ez utóbbi ösz- szeget kaphatják a velük egy ház­tartásban élő családtagok is, ha betöltötték a hetvenedik évüket, az ennél fiatalabb hozzátartozók ha­vonta legfeljebb 4600 forint támo­gatásban részesülhetnek. — A mezőgazdasági szövetkeze­tek öregségi járadékosai közü fiso­kon szorulnak támogatásra. Őket ki segíti ezentúl? A rájuk vonatkozó lehetősé­gekről érdemes az önkormányza­toknál érdeklődni, mert például a munkaképtelenségi járadékosok­nak méltányosságból ők utalhat­nak ki segélyt. Az összegről hely­ben döntenek. — Nehéz helyzetbe kerülhet a család, ha a családfőt, mondjuk, tartalékos katonai szolgálatra hív­ják be. Pótolhatják-e ilyen esetben a jövedelemkiesést? — Tíz napot meg nem haladó szolgálat esetén munkanaponként 279 forint segély adható, hosszabb időre pedig a fegyveres erőktől ka­pott illetményt 6410 forintig lehet kiegészíteni. — A magatehetetlen hozzátarto­zóikat ápolók mekkora jövedelemre számíthatnak? — A felső határ nem lehet ma­gasabb a mindenkori minimálbér­nél, a legalacsonyabb pedig nem lehet kevesebb 2000 forintnál. — A magas tej- és tejtermékárak miatt tavaly vezették be a tejutal­ványt. A hadigondozottakon kívül a rendszeresen szociális, illetve neve­lési segélyben részesülök kaphattak tejutalványt. Néhány napja ismét emelkedett és a hírek szerint még tovább fog emelkedni a tej és tejter­mékek ára. Követi-e az utalvány értéke az inflációt?- Ez a kérdés a helyi önkor­mányzatok hatáskörébe tartozik és az idén a jogosultak körét már a helyi önkormányzatok jegyzői állapítják meg. A lakbér és a fűtési díj növeke­dése miatt igényelhető-e segély? — A lakbértámogatás felső ha­tára havonta 600 forint, míg egy fűtési szezonban családonként 3000 forint segélyt utalhatnak ki. Különösen a családos munka- nélküliek panaszkodnak, hogy már a gyerekek óvodai, iskolai étkezését sem tudják befizetni. Ők kitől és mekkora támogatást kérhetnek ? — Rendkívüli esetben az óvo­dai, iskolai étkezés térítési díját tel­jes egészében átvállalhatja az ön- kormányzat. Ennek részleteiről az óvodákban és az iskolákban ad­nak részletesebb felvilágosítást. — A hátrányos helyzetűek közül a mozgássérültek többféle jogcímen kaphatnak térítést, például üzem­anyagköltségre, a kocsi felelősség- biztosítási díjára és így tovább. A vakok személyi járadéka viszont kötött összegű. Miért? — Járadékként a vakoknak 6010, mig nyugdíjkiegészítésként 520 forint jár. A mozgássérülteké­hez hasonló támogatási lehetősé­gekről nem rendelkezik a törvény. Az okát a törvényhozóktól kellene megkérdezni. — Viszonylag új lehetőség a ma­gas százalékú hadigondozottak tá­mogatása. Mit mondhatunk erről? — A hadigondozottak, akiknek rokkantsága eléri vagy meghaladja a 75 százalékot, ezentúl havonként 3000 forintot kaphatnak, míg a ha­diözvegyek 1500 forintot. — Ha már az időseknél tartunk : több száz ezer kisnyugdíjasnak las­san már arra sem lesz pénze, hogy a házastársát tisztességesen elte­messe. Az úgynevezett köztemetés­hez — számlák alapján — 20 ezer forintos felső határig adható se­gély. Mindent egybevetve, végső so­ron az önkormányzatok anyagi le­hetőségétől is függ, hogy a legala­csonyabb vagy a legmagasabb ha­tár között milyen összeget utalnak ki. Ahol nagyon sok a rászoruló, a munkanélküli, az ellátatlan idős ember, ott bizony előfordulhat, hogy átmenetileg csak kevesebb pénz jut a személyek, családok tá­mogatására. Az önkormányzatok azonban szeretnék bővíteni a számbavehető forrásaikat, mert egyre több a megoldásra váró fel­adat. A jogszabályok módosítása­kor ezeket a szempontokat is igyekszünk figyelembe venni. — szabó — várnak szívátültetésre Az első két hazai szívátül­tetés után a vi­szonylagos csend, az ese- ménytelenség napjait éljük. Ez azonban nem jelenti a műtétek fölfüg- gesztését; a szü­netnek gyakor­lati okai van­nak. Például az, hogy a beülte­tett szív kilökő­dését megaka­dályozó gyógy­szerek elnyom­ják a szervezet védekező im­munrendszerét, s egyúttal hoz­záférhetőbbé teszik a fertőző betegségek szá­mára. Jelenleg a steril szoba fog­lalt, szívátülte­téssel műtött újabb beteget nem tudnának hol elhelyezni, ráadásul ezekben a járványos napokban a szokásosnál nagyobb a veszélye annak, hogy esetleg valamelyik or­vos, ápolónő megkapja az influen­zát, s így a vírus utat talál a páci­enshez. Egyelőre tehát nem kezde­nek hozzá sem a Városmajorban, sem a többi hazai szívcentrumban a sorozatműtétekhez.. Az előkészítő vizsgálatok azon­ban országszerte gyors ütemben folytatódnak. A kardiológusok annyit már megállapítottak, hogy 72 beteg van előjegyzésben, akinek állapota szívátültetést indokol, kö­zöttük hat olyan, akinél — ahogy az orvosok mondják — „élesben ketyeg az óra”, tehát a szó szoros értelmében életfontosságú, hogy mielőbb műtőasztalra kerüljön. Tudósítónknak alkalma nyílt megismerkedni azzal az angol nyelvű „chartával”, amely a szív- átültetés tízparancsolatát — pon­tosabban több tucat parancsolatát — ismerteti. Szakszerű útmutatás­sal szolgál például arra, hogy mi­lyen állapotban levő betegnél ja- vallt, milyennél nem ajánlott a transzplantáció. Indokolt a műtét annál, akinek szívelégtelensége már olyan stádiumban van, hogy a gyönge szívműködés súlyos lég­zési, vizenyősödési és egyéb tüne­tekkel jár. Indokolt annál is, aki­nek általános állapotából az orvo­sok arra következtetnek, hogy át­ültetés nélkül egy évnél hosszabb ideig nincs kilátása normális, elvi­selhető életre, s más sebészi bea­vatkozás nem jöhet szóba. Kizáró tényezők között szere­pelnek bizonyos betegségfajták, köztük a kezdeti stádiumban levő daganatos megbetegedések. A da­ganatok leküzdésében ugyanis fontos az immunrendszer szerepe, s ha ezt visszaszorítják, a daganat is gyorsabban terjed. Ilyen esetben nyilván előbb a daganatot kell el­távolítani és csak azután kerülhet sor a szívátültetésre. — szi — Koncz Antal (a második újszíves, balról) és Schwarz Sándor (az első újszíves). • A két újszíves kezelőorvosaikkal. Átadták az ajándékokat a borotai ÁB-bébinek A szerencse, ha van ilyen, sosem jön rosszkor. Azonban olyan rit­kán találkozik vele az ember, hogy gyakran támad az az érzése, mint­ha direkt kerülné. Bár olyan is akad, aki születése pillanatában üstökön ragadja, s ha jól sáfárkodik vele, kevesebb gondja marad a későbbiekben. Ta­lán a borotai Faragó Gáborka is az utóbbiak közé tartozik, akiről már korábban hírül adtuk, hogy — mivel az új év első órájában született — magáénak tudhatja az Állami Biztosító százezer forint ér­tékű Életút biztosítási kötvényét, amit az elmúlt hetekben Csányi István, az ÁB kiskunhalasi fiókjá­nak vezetője adott át az édesanyá­nak. Gáborka még csak nem is sejti, hogy mi történik körülötte. Béké­sen alussza ebéd utáni álmát a ta­karos faluszéli házban. Számára egyelőre egy személy létezik, az édesanya, aki oda-odakapja féltő tekintetét kisfiára. — Számított rá, hogy talán Gá­borka a szerencsések egyike lehet ? — Nem is sejthettem — mondja az anyuka —, hiszen ha akkor jön, amikorra kiírtak szülésre, január 1-jén már több hetes lett volna. — De mégis ezen a napon, 0 óra 40 perckor látta meg a napvilá­got... — Az orvosom rögtön telefonált a biztosítóhoz, akik fél órán belül visszahívtak, és közölték, hogy ő az egyik nyertes. Nagyon örültem neki. — Ezután hogyan lesz? — Egyedül fogom nevelni a fia­mat — mondja. — Az idén leszek 31 éves. Már korábban elváltam, és nem akarok többé férjhez men­ni. Gyereket azonban nagyon sze­rettem volna. Gáborka az édesapja tudtával és beleegyezésével szüle­tett. Magyarán megbeszéltük . .. Egyébként ő is nagyon szereti. Rendszeresen látogatja, később a nevére is veszi. Kép és szöveg: Váradi Ilona • Az édesanya átveszi a nyereményt. Budapesten január 3-án és január 19-én szívműtétet hajtottak végre. A felvételek a két újszívesről készültek a klinikán, február 19-én.

Next

/
Thumbnails
Contents