Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-26 / 73. szám
8 oldal, 1992. március 26. PETŐFI NÉPE ALKOHOLBETEGEK INTÉZETE KASKANTYÚN A végállomás, ahonnan van visszaút EMBERSÉGES ÜZLET Hogyan választanak orvost Amerikában ? Hazánk és ezen belül Bács- Kiskun megye különösen előkelő helyet foglal el az alkoholfogyasztás statisztikájában. Az okokat hosszan sorolhatnánk. Ám a poharak mélyén keresett vígasztalások, megoldások csak látszólagosak, mert a delirium elmúltával minden kezdődik elölről. Sajnos az alkoholbetegek közül csak kevesen jut(hat)- nak el ahhoz a végállomáshoz, ahonnan van még visszaút, mint például Kaskantyúról. — Még fehér hollónak számít ez az intézmény, ahol nemcsak őrzik az alkoholbetegeket, hanem a rehabilitációjukkal is foglalkoznak. r — Mi is fiatalok vagyunk még. Április 1-jével mindössze két esztendő lesz mögöttünk — mondja Kertészné Veres Sarolta, a Harmónia Szakosított Szociális Otthon fiatal igazgatója. — Általában hetven lakónk van. Az átlagéletkor 54 év. A legfiatalabb 26 esztendős, a legidősebb túl a nyolcvanon. A nők tízén, a férfiak — akiknek 90 százaléka elvált hatvanan vannak, ßokan a megyehatáron túlról jöttek, többén najtéíctala- nok, nincs családi kapcsolatuk sem. Néhányan önszántukból kerültek ide, másokra szinte hihetetlen körülmények között, elszomorító állapotban találtunk rá. — Hogyan telnek a mindennapok? — Reggeli után kötelező dolgozni. Többfajta foglalkoztatási lehetőséget kínálunk, de elsősorban mezőgazdasági munkát. Huszonnégy hektáron gazdálkodunk. A zöldség-, hús-, tojásszükségletünket magunk állítjuk elő. Ipari jellegű foglalkoztatást ad egy budapesti cég, s dossziékat hajtogatunk a halasi papíripari vállalatnak. Ebédtől két óráig csendespihenő, majd 4 óráig ismét munka. Hetente háromszor van kimenő is. Szervezünk közös szórakozásokat, kirándulásokat, és 1500 kötetes letéti könyvtárunk van Kiskőrösről. , — A rendszeresen alkoholt fogyasztó ember egyik napról a másikra nem tud lemondani az italról. — Inni — mármint szeszes italt — itt is lehet, sőt! Étkezések előtt mindenki kaphat egy-egy deci bort, s a büfében vehetnek is, de az adagot az orvos és a főnővér ellenőrzi. Korábban naponta 125,5 liter fogyott, ma már elég 12-15 liter is. Huszonnégyen például egyáltalán nem isznak. Eddig két év alatt hatvannyolcán gyógyultan távoztak tőlünk. Volt, aki önként ment • Kertészné Veres Sarolta általában megtalálja a megfelelő hangnemet a lakókkal, de most mégis — a három gyermeke nevelése mellett — az ELTE pszichológiai szakára jár. • Aki önként vállalta a bőr alá történő csperál beültetését, s attól kezdve esztendeig biztosan nem ihat. el, az idősebbek közül néhányat pedig — a jó együttműködésnek köszönhetően — a bácsborsódi Őszi Napfény Időskorúak Szociális Otthonában helyeztünk el. Sajnos, azt is tudjuk előre, hogy kik azok, akik visszajönnek hozzánk, mert nincs, aki befogadná őket, s kezdődik minden elölről. . . — Itt élnek egy kis község határában. Milyen kapcsolatuk van a település lakóival? Nehezen fogadtak el bennünket. Ezért a közelmúltban nyitott napokat rendeztünk. Végigjártuk a házakat, elbeszélgettünk az emberekkel. Legtöbbjük nem ismerte intézetünket, sőt a község orvosa sem. Február 1-jéig nem is vállalt nálunk munkát. Amikor pedig rászánta magát, megdöbbent, sőt el is mondta, azt hitte, részeg emberek gyülekezete a miénk, s csodálkozott a renden, a tisztaságon. Egyszóval: kellemesen csalódott. Ez is elismerés... És az is az 57 dolgozó kitüntetése, ahogyan együtt, egymásért élnek. A nem éppen hétköznapi feladatra vállalkozó kollektíva átlagéletkora mindössze 33 év. A három műszakban mentálhigiénés, lelki gondozásra is jut idejük. Pedig ezekkel az emberekkel nagyon nehéz megtalálni a megfelelő hangot. Ezért bevezették az egyéni gondozási tervet, az életút-beszélgetést, ami valamelyest könnyít a bánásmód receptjén. — Szinte semmilyen szakmai segítségre nem számíthat, mégis nagy tervei vannak. — Nincs tmk-műhely, zsúfolt a foglalkoztató, bővíteni kellene az ebédlőt, hogy ne turnusokban étkezzünk. De ezeknél is fontosabb lenne a fekvőhelyek számának növelése. Néhány védett szállást is létre kellene hozni, hogy az innen kikerülők mégis kapun belül maradnának, és segítségünkkel minden tekintetben összeszedhetnék magukat. De nem tudom, hány pályázatot írtam már! Egy komplett, egész intézmény az álmom, s hogy megszűnjenek a ragadványneveink, s itt lenne — kategóriánkban — az országos módszertani intézet. Ehhez viszont milliók kellenének, de most — sajnos — legkevésbé az alkoholbetegek felkarolása a „divat”, a drog került a porondra ... — fejezte be keserűen, de csöppet sem lemondóan az igazgatónő. Pulai Sára • Munkát ad a kiskunhalasi papírgyár is. • A Harmóniában a harmonikus epvüttlétre törekednek. (Fotók: Straszer András) • A felvétel egy magyar fogorvosi rendelőben készült, Mosonmagyaróváron. Érdekessége, hogy csak valutával fizető páciensek vehetik igénybe. Az is igaz, hogy az itt folyó munkát a legkorszerűbb svájci és finn gyártmányú gyógyászati eszközök segítik. Sok országban már hosszú múltra tekint vissza a társadalombiztosítás, az egészségügyi privatizáció gyakorlata — és a betegnek több-kevesebb megelégedésére működik is. Külföldet járt, ott huzamosabb időt eltöltött magyarok bizonyára számos példát említhetnének ottani tapasztalataikról. Jómagam hadd mondjam el, mit láttam a texasi Austinban. Ott, ha történetesen megfájdul az ember foga, kínjában elmegy a lakásához legközelebb eső fogász — természetes magán — rendelőjébe. Bejelentkezik, bemutatja biztosítási kártyáját. S míg a kellemes félhomályban, halogenlámpákkal megvilágított pálmák alatt üldögél a beteg, s igyekszik elernyedni a lágy sztereozene hangjain, az orvos „előretolt” csinos szarnysegédje az üvegfal mögött diszkréten odatelefonál a nevezett biztosítótársasághoz. S miután kiderül, az adatok egyeznek, nyilván, mert külföldiről van szó, az orvossal folytatott halk beszélgetés után közli: vállalja a kezelést, ám csak akkor, ha azonnal fizet a kedves beteg. Tartozzon neki a biztosító, hajtsa be ő a dollárokat, a lényeg, hogy a „dentist” a pénzénél legyen. Az óvatos külföldi ilyenkor szívja a fogát: ügyintézés 1-2 hónap, akkor talán már repül is haza, és esetleg bottal ütheti a pénze nyomát. Fogja magát és nagy dérrel-dúrral távozik. Ott tényleg szabad a vásár: keres egy másik orvost. Kézről kézre adják a pácienst Nőgyógyászt általában nem úgy választ az ember, hogy felüti a telefonkönyvet. Több éve ott élő magyar családok egymásnak adják a tanácsokat: hova szabad és hova nem szabad menni. A „favorit”, a kedvenc várótermében nincs zsúfoltság, mert ki-ki előre megbeszélt időben érkezik. Az orvos magán- rendelőjét nálunk bármelyik intézet megirigyelhetné: két vizsgáló, kis műtő, egy diszkrét beszélgetésre alkalmas orvosi szoba és jól felszerelt laboratórium, asszisztensekkel. A rutin nőgyógyászati ellenőrzésre érkező pácienst kézről kézre adják a hölgyek: kérdezgetik, méricskélik, szurkálják. Mire az orvos színe elé kerül, többoldalas dokumentációt adhat át le- és fölmenőinek betegségeiről, saját életének eddigi egészségügyi eseményeiről, ott megmért összes paramétereiről. Nincs az az alapos belgyógyászati vizsgálat, amely nálunk ennél jobban föltérképezné az ember pillanatnyi állapotát. S ami a meglepő: a nőgyógyász a néhány napot igénybe vevő vérvizsgálat laboreredménye ismeretében még egyszer „utánanyúl” a betegének. Nem úgy, hogy visszarendeli, fárasztja es várakoztatja, hanem asz- szisztense telefonál oda a lakásra: „A triglicerid és a koleszterinszint kissé magasabb a vérben” — mondja és közli, máris borítékba tették az életmódra vonatkozó tanácsokat, az ajánlott és tiltott élelmiszerek listáját, valamint a leletet. A biztosított fontossága teljes tudatában böngészi az adatokat, a tanácsokat, és úgy érzi, egy emberséges, „fair” üzlet részese, amelynek ő isj orvosa is nyertese — ki-ki a maga módján. Megemlítem még: nem mindenki keresheti föl ezeket a magánrendelőket, hiszen vannak elesettek, szegények, akiknek nincs biztosítási kártyájuk. Van azonban a városban egy többemeletes épület, tetején helikopterleszállóval: ez az állami gyógyintézet. Aus- tini ismerőseink röviden így minősítették: „ott szörnyű az ellátás”. Szakorvost ki választhat nálunk ? Hogy miért tartom fontosnak mindezt elmondani? Mert a napokban olyan orvosokkal volt alkalmam itthon beszélgetni, akik a társadalombiztosítási törvény tervezete miatt igencsak elkeseredettek. Azt mondják: van ebben az országban egy kiváló, külföldi tapasztalatokat szerzett, vállalkozásra kész, rizikót is vállaló szakembergárda, amely rendelőket, fekvőbeteg-intézményeket hozhatna létre. Példát is említettek: az egyik nyugati egészségügyi hálózat egy láncszemét tudnák itt fölépíteni. A tárgyalásokon túl vannak, adnák a terveket, adnák a pénzt, itthon pedig ugrásra készen áll jó néhány nagy tapasztalatú orvos, aki külföldi keresetét, szakmai kapcsolatait értékes műszerek beszerzésére fordította, ám úgy érzik, kezük-lábuk meg van kötve, nem mernek lépni. Merthogy a törvénytervezet nem szól arról: a társadalombiztosítás fizetne a magánellátásban dolgozó orvosoknak is. Elbizonytalanítja őket az is, hogy a beteg megválaszthatja ugyan a befizetett tb.-járulék ellenében a háziorvosát, de nem mehet a maga kiszemelte szakorvoshoz. Úgy tűnik, azt is majd a családi orvos dönti el, kinek címezi a beutalót. Föltehetően, még ha akarná se küldhetné betegét magánrendelésre, hiszen — úgy tudják — az ottani kezelésért az egyetlen, versenyhelyzetbe se hozott biztosító nem fog fizetni. Még akkor sem, ha a beteg úgy érzi: bizalmat, kellemesebb ellátást, emberséges bánásmódot ott kapna. Ha tetszik, ha nem: a befizetett járulékért kénytelen lesz a hámló vakolatú, gyöngén felszerelt, zsúfolt rendelőket és kórházi szobákat elfogadni. Egyelőre várnunk kell arra is, hogy az alapellátás teljesítményarányos finanszírozása után, majd a második lépcsőben kidolgozzák a szakrendelések, később pedig a fekvőbeteg-intézmények hasonló működésének feltételeit. Azaz azt az üzleti világra jellemző rendszert, amelyben majd mindennek ára lesz. S hogy a biztosítónak üzletfele lesz- e egy magánklinika orvosa, akihez bekopoghat minden járulékfizető? Ez a jövő zenéje. Tájékozott biztosítási szakember mondta: az elképzelhető, hogy a kötelező biztosítás mellett kötött kiegészítő biztosítás fejében akár magánklinikán is kezeltethetjük magunkat. Kísérleti jelleggel ugyanis máris fölvették a kapcsolatot néhány egészségügyi vállalkozással, azt vizsgálandó, milyen mértékben tudna együttműködni velük a társadalombiztosítás. Chikán Ágnes FIGYELEM! CSAPDA! Ha nincs is jövedelem — fizetni kell Az 1992-ben eladott vagy elcserélt ingatlanok kapcsán felmerülnek olyan kérdések, amelyekre sem a jogszabályokból, sem az eddig megjelent magyarázatokból nem könnyű kihámozni a helyes választ. Dr. Mészáros Gyulánét, az APEH adónemek főosztálya helyettes vezetőjét kérdeztük: — Sokan nem tudják, mikor kell és mikor nem kell adót fizetniük az eladott ingatlanok után . .. — Abban az esetben nem kell adót fizetni, ha a tulajdonos 1982 előtt vette, szerezte az eladott ingatlant, illetve ha ugyan később jutott hozzá, de a bevételt teljes egészében maga, házastársa, vagy egyenes ági rokona lakásgondjának megoldására fordítja, azon tulajdont, haszonélvezeti vagy bérleti jogot szerez. — És ha azt később az örökösök eladják? — Feléled az adókötelezettség és nem is évül el. Akár 20 év múlva is érvénybe léphet. — Ki tartja nyilván ezt a kötelezettséget? Netán bejegyzik a tulajdoni lapra? — Az érintetteknek kell számon tartaniuk a kötelezettségüket. Mi csak ellenőrizzük. — Levonható-e a jövedelemből az azonnal visszafizetendő kölcsön, hitel összege? — Nem! A szerződésben szereplő teljes eladási árat kell lakásszerzésre fordítani, különben nem teljesül a törvényben megfogalmazott követelmény. — Ez azt jelenti, hogy mondjuk egy 3 millióért eladott lakás után — amelyet még 2 millió hitel is terhelt — csak akkor nem kell adót fizetnie az eladónak, ha a teljes 3 milliót újra lakásra fordítja ? Azt az egymilliót is, amit visszafizetett mondjuk az OTP-nek? — A jogszabály úgy rendelkezik, hogy ebben az esetben valóban a teljes 3 milliót kell az új lakás megszerzésére fordítani. — Az eladás pillanatában meg sem levő pénz befektetéséhez kötik az adómentességet? — A törvényeket nem mi hozzuk, mi csak végrehajtjuk. — Hogyan kell kiszámítani ebben az esetben a fizetendő adót ? — A bevételből le kell vonni a megszerzés idején képviselt forgalmi értéket, a vásárlással kapcsolatos kiadásokat és az értéknövelő beruházásokra fordított összegeket. — És mekkora hányadot kell ezek után adóalapnak tekinteni? — Az így ki&zámított jövedelem fele az adó alapja. Ez a jogszabály rendkívül veszélyes csapda, óvatlanok könnyen beleeshetnek! Országgyűlési képviselők körében egyre gyakrabban hangoztatják, hogy érdemes volna újragondolni, szabad-e jövedelemnek tekinteni az ingatlan eladásakor kapott pénzt? Ugyanis az eredeti vételár és az eladási ár ugyanakkora tulajdon értékével egyenlő, a „számokban” megjelenő különbség egyedül az infláció szüleménye. (vogl—bognár)
