Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-24 / 71. szám
PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC 1992. március 24., 7. oldal EGYELŐRE CSAK A BANKOK KÖZÖTT DÁVID LEGYŐZI GÓLIÁTOT Júniustól—szabad devizapiac Az egyszerű polgár talán észre sem fogja venni, ha júniusban beindul Magyarországon a bankközi devizapiac. Ha mégis, akkor úgy véli: csupán arról van szó, hogy a kereskedelmi bankok, a különböző pénzintézetek egymás között már nemcsak a nemzeti valutával, hanem a külföldi fizetőeszközökkel, illetve az azokra szóló követelésekkel is kereskedni fognak. Pedig a forint konvertibilitásának megteremtése szempontjából lényeges elem lép be a nyáron. Egy konvertibilis valuta ugyanis általában úgy képzelhető el, ha annak árfolyamát nem a központi bank alakítja ki — többé- kevésbé önkényesen —, hanem a piac formálja a kereslet-kínálatnak megfelelően. Ahhoz azonban, hogy a kereslet és a kínálat éreztetni tudja a hatását, létre kell hozni a piacot. Ebben az esetben a devizapiacot, amelynek szereplői egyelőre csak a bankok lesznek, a későbbiekben azonban bekapcsolódhatnak a vállalatok, a vállalkozók is. Mindez, persze, nem megy egyik napról a másikra. Hosz- szabb időszak telik el majd, mire a piac valóban működni fog. Hárshegyi Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke egyelőre fontosnak tartja, hogy bizonyos területen továbbra is érvényesüljön a Magyar Nemzeti Bank által diktált fix árfolyamrendszer. Ezt úgy oldják meg, hogy magán a piacon valójában az árfolyamok fognak mozogni, a bankok egymás között korlátozás nélkül kereskedhetnek, általuk választott áron, a külföldi valutákkal, ám amint a bankok közötti piacról kikerül a pénz, ott már az MNB által támasztott korlátok érvényesülnek. Ez azt jelenti, hogy ha a kereskedelmi bankok ügyfeleiknek értékesítik a pénzt, vagy azoktól vásárolnak devizát, akkor nem léphetik át az MNB által naponta közzétett hivatalos vételi és eladási árfolyamok által képzett alsó és felső határokat. Ez a rendszer tehát úgy fog működni, hogy az MNB részben fix árfolyamokat diktál, részben a piacon szabad kurzusok alakulnak ki. A kettő, természetesen, nem szakad el egymástól, de a piac egyre inkább fontos jelzéseket adhat a hivatalos árfo- lyammegállapítók számára. JeVegyes tulajdonba kerül az Általános Vállalkozási Bank Többségi külföldi tulajdonba kerül az Általános Vállalkozási Bank. A részvényeinek több mint 51 százalékát az egyik legnagyobb német pénzintézet, a Westdeutsche Bank AG. vásárolja meg. Az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa ezzel kapcsolatban már a múlt év novemberében döntött, a kormány viszont csak a legutóbbi ülésén hagyta jóvá az elképzelését. A banknál a Magyar Távirati Iroda munkatársának elmondották: azt még egyelőre nem lehet tudni, mekkora részesedést szerez a külföldi partner. A Westdeutsche Landesbank AG. opciós szerződést kötött az Állami Vagyonügynökséggel, ennek tartalmát azonban'a bank menedzserei nem ismerik. A vételi szerződés pedig március végén születik meg. A külföldi partner már korábban tárgyalásokat kezdett a magyar pénzintézet tulajdonosaival. Nemcsak az Állami Vagyonügynökség részesedését vásárolja meg, hanem más értékpapírokat is, amelyek hazai pénzintézetek tulajdonában vannak. Valószínűleg jelentősen átalakul a pénzintézet tulajdonosi szerkezete. Két nagy tulajdonosa lesz az Általános Vállalkozási Banknak, a Westdeutsche Landesbank, valamint egy magyar- országi kft. Kettőjük részesedése eléri majd a 80-85 százalékot a pénzintézet 2,32 milliárd forintos alaptőkéjében. A fennmaradó hányad viszont sok kis befektető kezében marad. A bank gazdálkodására jellemző, hogy merlegfőösszege folyamatosan növekedett, ám nyeresége a múlt esztendőben visszaesett. Tavaly ügyánis jelentős kockázati alapot képeztek a kétes követelések ellensúlyozására. Az ÁVB adózatlan nyeresége 1990-ben 840 millió forint volt, 1991-ben pedig 436 millió forintra csökkent. A főösszeg tavaly meghaladta a 12 milliárd forintot, szemben az előző évi 11 milliárd forinttal. Kanadai segítség a takarékszövetkezeteknek 800 ezer dollárhoz ugyanennyit forintban A mezőgazdasági vállalkozások útnak indításához és eredményes működtetéséhez ugyanaz a három dolog a legszükségesebb, amit Mon- tecuccoli hajdan már a hadviseléssel kapcsolatosan megfogalmazott, vagyis: pénz, pénz, pénz. Tehát éppen az, amiből most a legkevesebb van. Hogy mégsem reménytelen a helyzet, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy szinte naponta hallunk olyan kezdeményezésekről, amelyek a pénzszűke okozta gondok enyhítésére hivatottak. Egy ilyen lehetőségről értesültünk dr. Gergely Sándortól, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnökétől a Falutévének adott tájékoztatás alapján. — Az ország legnagyobb fiókhálózattal rendelkező pénzintézete együttműködési megállapodásról írt ala szándéknyilatkozatot a québeci Dejardin szövetkezettel. Ez — a pénz nyelvére lefordítva — 800 ezer dollárt jelent, amit a kanadai kormány bocsájt testvérszervezetünk, a Dejardin rendelkezésére. Úgy jut hozzánk ez a pénz, hogy kikötötték: természetesen nekünk ennek megfelelő összeget kell magyar forintban társítanunk — magyarázza az elnök. — Mire lesz fordítható majd ez az összeg? — Használható arra, hogy tanácsadókat kérjünk fel abban a reményben, hogy helyzetünket feltérképezve megóvnak bennünket néhány, esetleges tévedéstől. Használható arra, hogy tanácsaikkal segítsenek kialakítani stratégiánkat. Mindezt persze nem öncéllal, hanem a magyar vidék szolgálatában. A pénzből egyébként futja például számítógépesítésre is. Akár olyan programra, amely egy egész megye teljes takarékszövetkezeti hálózatának számítógépes rendszerbe való összefogását teszi lehetővé. A finanszírozási terv tartalmaz képzési, továbbképzési programokat és a két ország közti iskolaszövetkezeti együttműködést is támogatja. — Összefoglalva: mit profitál ebből a magyar falu és a mezőgazdaság? — Arra a haszonra számíthat, amit gyorsan fejlődő és egyre szélesedő, hálózattá szervezett szolgáltatási körünk jelent a mi kétmillió tagunknak és a többi, vidéken élő állampolgárnak. lenleg a Magyar Nemzeti Bank a külföldi pénzpiacokon kialakuló keresztárfolyamok alapján naponta állapítja meg a kurzusokat a különböző valuták esetében. Időnként sor kerül leértékelésre is, ebben az esetben az történik, hogy a forint valamennyi valutával szemben gyengül. Erről általában — évi 5 százalékig — a jegybank dönt, azon túl pedig a kormány. Mivel a piac meg nem Inűködik, így a szakemberek döntéseiknél elsősorban a statisztikai adatokra vannak utalva. Ezeken keresztül figyelik, hogy milyen mértékben inflálódik a forint. Ilyen döntési mechanizmus mellett könnyen előfordulhat, hogy tévednek. Ez persze kiderül, ám többnyire utólag. A devizapiac egyre szélesebb körű működése viszont már a kezdeti időszakban fontos tájékoztatást fog nyújtani a jegybanki szakembereknek az árfolyamot meghatározó döntések meghozatalához, a későtíbiekben pedig maga a piac diktálja majd az esetleges le- vagy felértékelést. P. F. Szakkönyvtár A bankok ke/deti. klasszikusnak mondható üzleti tevékenysége, mint például a betétgyűjtés és hitelezés, az utóbbi években színes skálára váltott (lízing- és devizaügyletek stb.). Ezek mind olyan, a legtöbb bank számára új üzletágak, melyek szakszerű vitele megkövetelte és naponta megköveteli nemcsak a bank és partnere, a vállalat vezetőségének üzleti gondolkodását, hanem a vezetőség és a személyzet állandó szakmai továbbképzését is. Mind többen szeretnék a bankszakma rejtelmeit megismerni, a nemzetközi színvonal alá süllyedt magyar pénzintézményi szintet újra régi hírnevére hozni. A banküzletag lényegét gyűjtötte össze a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó új kötete, dr. Geller Andor Banküzlet című munkája. A nemzetközi Bankárképző Központ Rt. támogatásával készült kötet sorra veszi a betétügylet tudnivalóit, az elszámolási (folyó)számla, a rövid lejáratú hitelügylet, a projektfinanszírozás, a lízing, a faktorális, a forfetirozás, az akcepthi- tel, a devizaügyletek legfőbb tudnivalóit, a bankok jutalékos üzleteit. Mellékletében a bizományos szerződés, értékpapírok vásárlására, a részvényjegyzés, a befektetési menedzsmentre vonatkozó szerződések (angol nyelven is) szerepelnek, majd részletes irodalomjegyzék, az idegen kifejezések magyarazata és jól szerkesztett tárgymutató zárja a Bankárképző könyvek sorozat újabb kötetét. k. m. Néhány évvel ezelőtt még az volt a jellemző, hogy a kereskedelem nagyrészt az állami vállalatok által fenntartott bolthálózatokra épült. Az utóbbi években azonban egyre inkább erősödnek a nagyrészt magánkézben levő kis boltok. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az állami vállalatok részesedése a belföldi kereskedelem forgalmából már csak mintegy 50 százalékot tesz ki. Ezt az arányt a KSH egy úgynevezett reprezentációs vizsgalat során nyerte, de általánosíthatónak tartja az egész magyar gazdaságra. Eszerint tehát a belföldi kereskedelemnek már a fele jut a szövetkezetek, kis társas vállalkozások és magánkereskedők kezelésében lévő üzletekre. Ezeket az adatokat erősíti az is, hogy 1991-ben mintegy 80 ezer hazai boltból már 45 ezer volt magánkézben. Tényleg ennyi a kereskedő? A vásárlói szokások is változnak, a lakosság lassan már több pénzt hagy a kiskereskedőknél, mint a nagy áruházakban. Ez a növekedés nem csak annak az eredménye, hogy a kis üzletek száma folyamatosan nő. A kis boltok sokkal gyorsabban képesek alkalmazkodni a vásárlói igények változásához. A statisztikai adatok szerint ugyan mindenből — főleg iparcikkekből — kevesebbet vásárolunk, míg az élelmiszerek és a tisztítószerek forgalmában a csökkenés mértéke minimális. A rugalmasság, illetve rugalmatlanság bizonyítéka, hogy amíg a kis boltok kínálatában az élelmiszerek és a tisztítószerek uralkodnak, addig az áruházak csak minimális mértékben változtattak alapvetően iparcikkekből álló termékkínálatukon. Mi várható az idén? — erről a Kisosz közgazdasági főosztályának vezetőjét kérdeztük, aki először a rendelkezésre álló adatok ..... I....... i • ABC-kisáruház Martán. bizonytalanságairól beszélt. A Kisosz adatai a bolthálózat alakulásáról elsősorban a kiadott vállalkozói engedélyeken alapulnak. Az ezekből levont következtetések azonban több bizonytalansági tényezőt is tartalmaznak. Az engedélyek általában többféle tevékenységre szólnak, így azokból csak következtetni lehet arra, hogy mivel foglalkoznak valójában. Tavaly 35 ezren kértek olyan vállalkozói engedélyt, amellyel első helyen a kereskedelmi tevékenységet jelölték meg. A vállalkozások száma Csongrád, Fejér és Komárom megyében nőtt a leginkább, ezekben a megyékben tavaly 60 százalékkal több engedélyt adtak ki, mint 1990-ben. A város — a vállalkozók paradicsoma Érdekes jelenség, hogy sok vidéki vállalkozó törekszik Budapest meghódítására. A fővárosban 50 százalékkal több új vállalkozás indult, mint tavalyelőtt. Az összes új egyéni vállalkozó 85 százaléka vidéki állandó lakhellyel rendelkezett. A vállalkozásalapítási kedv a városokban a legélénkebb. Az 500—2000 lelket számláló településeken azonban lassú a változás. Az üzletek többsége az áfészek tulajdonában van es valószínűleg . marad is még jó ideig. Ugyanis ezeken a településeken a vásárlóerő szintje igen alacsony. így a kisvállalkozóknak nem kifizetődő a boltnyitás, mert a minimális forgalom ipiatt nem tudja nyereségesen működtetni az üzletet. A jelenlegi jogszabályok szerinti adó- és egy eb terhek még akkor is megakadályozzák ezt, ha esetleg az önkormányzatok elengednék a helyi adókat és kötelezettségeket. A Kisosz főosztályvezetőjének várakozásai szerint, habár folytatódik az állami kereskedelmi hálózat privatizálása és a bolti szerkezet dinamikus átalakulása, 1992- ben a kis boltok száma nem nő már olyan ütemben, mint az idén. Ezzel párhuzamosan azonban a kis boltok tovább növelik majd piaci részesedésüket, mégpedig a számarányuknál nagyobb mértékben. U. Z. ADÓPRÉS: Vállalkozz — jövedelem nélkül? „Több szempontból is hátrányosan érinti a jelenlegi személyi jövedelemadórendszer az egyéni vállalkozókat” — állapítja meg az az önálló képviselői indítvány, amelyet Gaál Gyula, Matyi László és Kuncze Gábor SZDSZ- képviselők javaslata alapján a T. Ház hamarosan tárgyal. Mint azt Kuncze Gábortól megtudtuk, a jelenlegi rendszerben az egyéni vállalkozók adóelőleg-fizetési kötelezettségének nem a megállapított jövedelem, hanem az árbevétel szolgál alapul. így a befizetendő adó olykor meghaladhatja a teljes jövedelem összegét. — A mostani szabályozás szerint — mondja a képviselő —, ha az egyéni vállalkozó értékesít, akkor a kifizetőnek a vállalkozó számlájának áfa nélküli értékéből le kell vonni 3 százalék adóelőleget, s be kell fizetnie a költség- vetésbe. Ez a mezőgazdasági termelők esetében 2,5 százalék, állattenyésztők esetében 0,5 százalék. A gondot az okozza, hogy az előleg levonása nem a tényleges jövedelem: hanem a bevétel alapján történik, még akkor js, ha a vállalkozónak vesztesége van. így megeshet, hogy egy alacsony, 3-4 százalékos árréssel dolgozó nagykereskedőtől a vásárlók pont azt a pár százalékot fogják előleg címén elvonni és befizetni az államkasszába, ami a haszna volna, így előfordulhat az a helyzet, hogy a nagykereskedő egész évben jövedelem nélkül dolgozik. E szabályozás jelentős adminisztratív többletterhet ró mind a vállalkozóra, mind a kifizetőre. Abszurd helyzetet teremt, hogy pl. egy vállalat felvásárlója mondjuk hajnali fél négykor, zuhogó esőben, miközben vásárol a termelőtől, egyenként, ott helyben vonja le a 2,5 százalékot, s állítja ki a bizonylatokat... — Önök szerint tehát a jelenlegi rendszer szinte végrehajthatatlan ... — Ez a rendszer nem is működik. A vállalatok, a vállalkozók jelentős része nem is hajtja végre. Ráadásul így a költségvetés szempontjai sem érvényesülnek. Mit javasol? — Törvénymódosító javaslatunkban azt a megoldást ajánljuk, hogy az egyéni vállalkozó negyedévenként határozza meg a bevételei és a költségei különbözeiéként adódó jövedelmét, és ennek év elejétől göngyölített összege után fizessen 20 százalék jövedelemadó-előleget. Természetesen a befizetendő összegből a korábban már befizetett, vagy levont összeg visszatartható. Ez annyiban is eltér a törvény más pontján megfogalmazott szabálytól, hogy az eredeti szöveg szerint ha pl. egy vállalkozó az első negyedévben 100 000 Ft veszteséget ért el, akkor nem fizet adót, ha a második negyedévben 100 000 Ft jövedelme van, akkor 20 000 Ft előleget fizet, noha a félév során valójában nem keletkezett jövedelme. A mi javaslatunk ezt a problémát is kezeli, amennyiben az előbbi esetben az egyéni vállalkozónak nincs adóelőleg-fizetési kötelezettsége. (Jjvári Gizella Öncsődöt jelent a Tatabányai Bányák Vállalat Öncsődöt kér maga ellen a Tatabányai Bányák Vállalat és ezt Szikrai Miklós vezérigazgató az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban bejelentette. Az öncsőd megindításával a tulajdonos egyetértett, és,az ezt tartalmazó nyilatkozatot Bakay Árpád helyettes államtitkár távollétében Ligeti Pál főosztályvezető írta alá. Ezt követően kerülhet sor a Komá- rom-Esztergom megyei bíróságon a csődeljárási procedúra megindítására. Szentpéteri Emese, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium képviselője elmondta: a Tatabányai Bányák Vállalat vesztesége az elmúlt évben elérte a 261 millió forintot. A 90 napon túli és az állami alapjuttatást nem tartalmazó tartozása elérte a 300 millió forintot. Minden további adatot a megállapodás szerint üzleti titokként kezelnek. A vállalatnak 90 nap, illetve indokolt esetben további 30, tehát összesen 120 nap áll a rendelkezésére, hogy lépéseket tegyen a felszámolás elkerülésére, a hitelezőkkel való megállapodásra. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium a felszámolás elkerülésének esélyeit illetően nem kívánt állást foglalni. A magyar szénbányászat mélyülő válságát jelzi egyébként, hogy az ország 8 szénbányája közül a tatabányaival együtt hétnél kezdődött meg a felszámolás, és már csak egy van talpon, • Az ország nyolc szénbányája közül hétnél kezdődött meg a felszámolás ez ideig. az oroszlányi. Szentpéteri Emese elmondta még, hogy a bányáknak az állammal szemben fennálló adósságállománya 1991. december 31-én 22,6 milliárd forintot tett ki. Ez akkor csökkenhet drasztikusan, ha a parlament jóváhagyja az adósságok bizonyos részének leírását. Felszámolják az ország egyetlen cigányszövetkezetét Megkondult a lélekharang az ország manapság már egyetlen cigányszövetkezete fölött: felszámolják a nógrádmegyeri Vastömegcikk Ipari Kisszövetkezetet. Az egy éve még több mint száz, ez idő szerint már csak 34 cigányt foglalkoztató kisszövetkezet a tavalyi 20,5 millió forintos árbevételt terhelő 8 millió forint veszteségből adódóan nem kerülhette el sorsát. Jellegzetes színfolt tűnik el vele a hazai gazdaság palettájáról. Csaknem 40 éven át prosperált a megyeri szegkovácsokként ismert szín Roma Szövetkezet. Első elnöke az országos tekintélyt élvező vajda, Rácz Béla volt, aki legalábbis sajátosnak mondható módszerekkel szoktatta rá a fegyelmezett munkára a javarészt Rácz és Botos dinasztiákból kikerült, s rendszeres szorgosságot korábban nem gyakorló munkásokat. A kezdetben sínszöget, lópat- kószöget, s az errefelé szenesrampának mondott széntárolót készítő szövetkezet híre messze a határokon túlra is eljutott: a hetvenes években például maga Fellini forgatott Nógrádmegyerben a cigányok letelepedéséről szóló dokumentumfilmjéhez, tíz évre rá pedig japán filmesek keltettek nem csekély érdeklődést a kicsiny nógrádi faluban. Miután szögekből, csatornatartó vasakból és vontatókapcsokból már bajos volt a megélhetés, beszerezték az akkoriban csak „csodamasinaként” emlegetett nagy teljesítményű automata alumínium- profil-hajlító gépet, melyen hőszigetelt ablakokhoz készítettek alkatrészeket. Ez a gép lett a vesztük, teljesítőképességét az építőipari pangás miatt alig-alig tudták munkával leterhelni, hasznot nem hajtott a gép, a költségeket viszont „ette”. így nem maradt más hátra, mint dobra verni a megmaradt vagyont, s lefolytatni a jogutód nélküli felszámoláshoz szükséges eljárást. V A kisboltoké a jövő?
