Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-23 / 70. szám

1992. március 23., 3. oldal MEGYEI KÖRKÉP SOROZZÁK A LEGÉNYEKET BAJAI VÁLLALAT A CSŐD SZÉLÉN Bevonulnak a többgyermekesek is • A három- és többgyermekesek is kézhez kapják rövidesen a sorozási felhívást. Ezekben a napokban állnak a sorozóbizottságok elé azok a fiata­lok, akik várhatóan majd május­ban és augusztusban fogják meg­kapni a behívóparancsot. Az egészségügyi vizsgálat és a szociális helyzet mérlegelése után tudják meg a hadkötelesek, hogy mikor, hova és milyen jellegű kiképzésre fognak bevonulni. Mint Bán Sándor őrnagytól, a megyei kiegészítő parancsnokság osztályvezetőjétől megtudtuk, a megyében több mint háromezer fi­atalnak küldtek sorozási felhívást. Az érintettek többségét már eleve abba a városba hívták, amelyben a katonai szolgálatot is teljesíteni fogja. Ez az elv alól tulajdonkép­pen csak a leendő gépjárműveze­tők a kivételek. Egy nem várt meglepetéssel is szolgált a sorozás: most a sokgyer­mekesek sem kerülhetik el az ösz- szeírást. Ez azért megdöbbentő, mert az elmúlt években pontosan ellentétes elv érvényesült. Ugyanis mint ismeretes, jelentős mértékben csökkent a katonaidő, bevezették a fegyver nélküli és a polgári szol­gálatot, és a háromgyermekes apá­kat már emberemlékezet óta be sem hívták katonának. Február­ban pedig fél év szolgálat után le­szerelhettek a két gyermeket neve­lő családapák. Hogy miért lett ilyen égető szükség a többgyerme­kes apák hathónapos szolgálatára? Az okokról az illetékesek a napok­ban nyilatkoznak, s erről természe­tesen olvasóinkat is tájékoztatjuk. — galambos — AZ ALPOLGÁRMESTER VÉLEMÉNYE Jobb lesz a nagyvadaknak, ha távoznak . Megmenekült a kecskeméti va- daskert különös kompániája — adtuk hírül szombaton, nem tit­kolt örömmel. Pólyák Péter, a vá­rosgazdasági vállalat igazgatója ugyanis reménnyel szólt a kecske­méti kisállatkert jövőjéről. Mint írtuk: évente harmincöt-negyven- ezer látogató keresi föl az értékes, ritka állatokat bemutató parkot. A cikkhez kapcsolódva, Hideg An­tal alpolgármester is elmondta a véleményét. . . — Nem tudom emlékszik-e még valaki, hogy mikor és miért szüle­tett a kecskeméti vadaskert? — mondta a fideszes városatya. — Az 1975-ös Vadászati Világkiállításra befogott — a vadászható magyar- országi állatokat reprezentáló — vadakat kapta meg Kecskemét, hogy a Műkert egyik szögletén be tudjuk mutatni az iskolák növen­dékeinek. Nem voltak még egzoti­kus állatok és nem volt zsúfoltság sem. Aránylag szerény összegből fönn lehetett tartani a bemutató- helyet. Aztán ugyanott, szaporo­dott, gazdagodott a kínálat. A be­mutatás lehetőségei romlottak. Az állatvédő egyesületek tiltakoznak: hogy lehet, ilyen kínzó körülmé­nyek között élőlényeket tartani? Ha beköszönt az esős idő, a zebra hasig áll a sárban. Szűk ketrecek­ben szenvednek a ragadozók. A vendég állatok nem kapnak megfelelő kezelést. Az egyik, Eszékről átmenekített zebra itt, Kecskeméten pusztult el. Bővítésre nincs lehetőség. Nem tudjuk ki­sajátítani a szomszéd portákat. Emeletes állatkertről pedig még nem hallottam. Jobb lesz a nagy­vadaknak, ha távoznak. —'Úgy érti: a másvilágra egy segítő injekcióval? Pólyák úr sze­rint nincs a városban olyan vezető, aki vállalná a vadirtás felelősségét. Eladni nem lehet a vadaskert lakó­it, nincs fizetőképes kereslet.-— Ez így nem igaz! Igenis el lehet adni a vadakat. Tavaly egy dán—magyar társaság már vásá­rolt is lámákat. Szerintem a nagy­ragadozók is érdekelnék a külföldi kereskedőket... — Komoly bevételre tehetnének szert? — Nem hinném. Egy láma nem drágább mint egy tehén. Mi azt sze­retnénk, ha a műkerti intézmény végre ismét az lenne, aminek szán­ták: vadaskert. Megszűnne a zsú­foltság. Korszerűsíteni lehetne a bemutatóhelyet. A városi közgyű­lés kulturális és sportbizottsága áp­rilis 30-áig készíti el a vadaspark jövőjét tárgyaló előterjesztést. Ak­korra kiderül, mit kívánunk meg­menteni és mit nem, az értékek kö­zül. Félelmetes vadak vannak a Műkertben, de szeretném hinni, hogy nem ők az urak, ha a város ügyeiről, terveiről esik szó. Farkas P. József KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK A szövetkezeti törvényről — Milyen szabályok vonatkoz­nak az állami gazdaságok földjét érintő egyes földalapok kijelölésé­re? — Állami gazdaságok eseté­ben kétféle földalap elkülönítése szükséges. Egyrészt a kárpótlási törvény 17. §-a szerint az állami gazdaságokban is el kell különí­teni az alkalmazottak létszámá­hoz igazodó földalapot. A föld­alap mértéke alkalmazottanként 20 AK. Alkalmazottként az ve­hető figyelembe, aki 1991. janu­ár l-jén és azóta is a gazdaság alkalmazottja, és nincs földtulaj­dona, vagy annak mértéke a 20 AK-t nem éri el. Ennek a föld­alapnak az elkülönítésére az ál­talános földkijelölési szabályok az irányadók. Az állami gazdaság kezelésé­ben levő földekből ki kell jelölni a kárpótlási céllal árverésre bo­csátható földalapot is a kárren­dezési hivatal összesített értesíté­sében meghatározott AK-érték- nek megfelelően. E földeket úgy kell kijelölni, hogy átlagos AK- értékük reprezentálja az állami gazdaság kezelésében lévő földek átlagos AK-értékét és egyéb jel­lemzőit. Az alkalmazotti földalap és az árverésre kijelölt földek esetében is alkalmazni kell az ilyen célú szövetkezeti földek kijelölésének együttes szabályait (lásd. 14. kérdést), és értelemszerűen vala­mennyi egyéb rendelkezést is (természetvédelmi területek ren­dezése, érdekegyeztető fórum lét­rehozása, földkijelölés ellenőrzé­se stb.). Egyetlen dolgozó sem kapott fizetést Szombati számunkban beszá­moltunk arról, hogy bajban van a bajai Folyamszabályozó és Kavics­kotró Vállalat. Az utóbbi négy hó­napban egyetlen dolgozó sem ka­pottfizetést, táppénzt, de még az ala­nyi jogon járó családi pótlékot sem fizették ki. Hogyan vélekednek erről az érin­tettek? Tinusz Sándor ügyvezető igazga­tó azzal fogad, hogy a munkások problémája rá is vonatkozik, mert az utóbbi időben ő sem látott egy fi- tyinget sem. — A legnagyobb gond az — mondja —, hogy az Állami Vagyon­ügynökség túlértékelte az egész válla­lat vagyonát, így a bajai üzemegység nem került a svájci érdekeltségű Hal- derbank által létrehozott részvény- társaságba. Sőt, az rt. megrendelést sem tudott adni, és hiába keresték meg fél Európát, munka nem adó­dott. Ezért első lépcsőben száz főt kellett elküldeni. Az utána alapított kft.-ben az Állami Vagyonügynök­ség 99,5 százalékban tulajdonos. Mi­vel továbbra sem jött fontosabb meg­rendelés, ezért meghirdették a céget. Hiába róttam a tiszteletköröket a mi­nisztériumoktól a bankokig, pénzt sehol sem kaptunk. Jelzálogkölcsön felvételére sincs mód, ezért arra kény­szerültünk, hogy az eszközparkból eladjuk a nélkülözhetetlen felszerelé­seket, gépeket. Ez a bevételi forrás csak a villanyszámlára és a gázolajra futotta, hogy a termelés folyamatos­sága megmaradjon. A maradékból, a rászorultságot is figyelembe véve, kétszer 4-5 ezer Ft-ot juttattunk egy- egy munkásnak. A megoldás az, ha minél előbb eladnak bennünket, és az új tulajdonos kifizeti a több mint ÍO millió forintos tartozást. Arra is fel­készültünk, hogy haeznemjön össze, megkezdődik a felszámolás, és mivel január 3-án bejelentettük a munka­erő-szolgálati irodának a létszámle­építést, azonnal végrehajtjuk. A szerelőcsarnokban, ahol oszt­rák megrendelésre egy új sétahajó építésén dolgoznak a munkások, rögtönzött munkásgyűlést tartunk. Bak Antal tizenöt éve dolgozik a vállalatnál, három gyermeke van és a felesége is munkanélküli. Ha nem lett volna a 3000 Ft-os szociális se­gély —- panaszkodik —, akkor igen­csak felkopott volna a család álla. Az a szerencse, hogy a csátaljai pék­ben van annyi emberség, hogy más­fél hónapja hitelben adja a kenyeret, így legalább nem éheznek. Ferencz Dezső tizenkilenc éve dolgozik itt, és azért kesereg, mert elmaradt fizetéséből nem tudja tel­jesíteni a bíróság által kiszabott gyerektartást —, ami neki nagyon fáj, de január óta, a viz- és a gáz­számlát sem egyenlítette ki, abból él, hogy ingóságait viszi a piacra. Tokodi Tibor még fiatal ember, csak hat éve van az üzemnél, és leginkább azt sérelmezi, hogy mi­ért nem mehetnek ők is munkanél­küli-segélyre, hisz az valamivel jobb, mint a szociális segélyért kö­nyörögni. Karászek János portás novem­bertől februárig táppénzen volt, és egy fillért sem látott ez idő alatt. A kollektíva megfogalmazta: mindenféleképpen itt akarnak ma­radni, mert attól tartanak, hogy kijátsszák őket, és nem kapják meg a törvényes végkielégítést. A nagy bizonytalanságban csak egyetlen biztos pont maradt, melyet Nagy András országgyűlési képviselő vállalt fel, miszerint eljár a megfe­lelő fórumokon, és számon kéri a további stratégiát, és megszerzi azokat a garanciákat, melyek a munkabérek és egyéb tartozások kifizetését jelenthetik. P. Z. A GÉPJÁRMŰADÓ FÉLEGYHÁZI TAPASZTALATAI Kétezer bejelentés hiányzik Mintegy 10 millió forint bevételre számolnak a gépjárműadóból Fél­egyházán. A bevallások feldolgozá­sa jó ütemben halad, ám végleges adatot csak néhány nap múlva tud­nak mondani. Miről árulkodnak a számok? — kérdeztük Pallági Fe- rencnétől, a polgármesteri hivatal adóügyekkel foglalkozó csoportjá­nak vezetőjétől. — Az adóbevallások számát te­kintve — 7500 — úgy tűnhet, Fél­egyházán minden harmadik felnőtt gépjáművel közlekedik. Ez a kép né­mileg módosul, ha figyelembe vesz- szük, hogy 600-700 embernek van egynél több autója, s a magánszemé­lyek között is vannak szép számmal, akik tíznél több gépjármű után fizet­nek adót. Sok az utánfutó, ami arra enged következtetni: a legtöbb csa­ládnak az autó nem luxusigényt elé­gít ki, hanem munkaeszközül szol­gál. Á többség a nyugati gyártmá­nyú kocsit részesiti előnyben, a keleti négykerekűek közül viszont tovább­ra is a Trabanté az elsőbbség. Mint megtudtuk, nagyon megle­pődtek, amikor megkapták a BM nyilvántartását, amelyben kétezerrel több jármű szerepel, mint amennyit az itt lakók bevallottak. Mi történik azokkal, akik valami oknál fogva elmulasztották a bejelentést? — kér­deztük a csoportvezetőt. Nos, utólag is megtehető a bevallás — a kitűzött határidőtől számított 60 napön belül —, ám az 5 százalék mulasztási bír­ságtól nem tudnak eltekinteni. Kasuba Erzsébet TÚL A VASÚTON Községrendezés Lajosmizsén? Lajosmizsét mintegy száz esztendeje alapították, mint telepesközséget, ezért jól áttekinthető, sakktáblaszerü telepü­lésszerkezete van. Kivéve a Budapest— Kecskemét vasútvonalon túli részt. Az előző tanácsi vezetés — különféle prakti­kus meggondolásból — nem akarta, hogy a vasúton túlra terjeszkedjen a nagyközség. Az élet azonban keresztül­húzta a számításokat: az elmúlt húsz év­ben jó néhány ház épült itt engedély nél­kül, magánparcellázásokkal hobbik sora jött létre a futóhomokon, miközben a vasút E5-ÖS főút felőli oldalán, az értékes feketeföldön épült, terjeszkedett a ma már 12 ezres lélekszámú nagyközség. A kaotikus településrészre 1988-ban íróasztal mellett készült ugyan egy rende­zési terv, amit azonban a tanácsi appará­tus emberei megvalósításra alkalmatlan­nak találtak. Az új önkormányzat leg­utóbbi ülésén is felvetődött ez a problé­ma, és elfogadták dr. Cserényi Péter kép­viselői javaslatát: a vasúton túli rész ke­rekegyházi kövesút, balra az első dűlő és a Bartók Béla út által határolt terület rendezésére árajánlatokat kémek terve­zőktől. Az ülésen elhangzott, hogy lénye­gében elég lenne a keskeny, egynyomsá- vos utakat kiszélesíteni, melyhez talán az érintett telektulajdonosok még ingyen is felajánlanák a területükből szükséges részt. Hiszen a terület rendezéséig sem víz-, sem gázvezetékben nem reményked­hetnek az i)j telepesek. (m- gy-) VITA A SOLTVADKERTI BÖLCSŐDÉRŐL A szülők sokallják a térítési díjat A soltvadkerti képviselő-testület legutóbbi ülésén a legnagyobb vi­tát a bölcsőde további működése váltotta ki. Az állami támogatás hiánya miatt ugyanis kénytelenek voltak a napi térítési díjat felemel­ni. Ám így is — gyermekenként havonta — mintegy 40 ezer forin­tot fordít az önkormányzat a leg­kisebbek támogatására. A rendelqt nyilvánosságra kerü­lésekor az érintett szülők felhábo­rodtak. Rendkívüli szülői értekez­letet tartottak, amelyre meghívták Berkecz László polgármestert, dr. Schwarcz László körzeti orvost, a szociális-egészségügyi bizottság el­nökét és Sörös Évát, a polgármes­teri hivatal gazdasági csoportveze­tőjét. A gyermekintézmény számszaki átvilágításakor kiderült: az évi költségvetése 4,8 millió forint. Ez­után következtek az elgondolkod­tató számok: a félszáz szülő közül huszonheten gyeden, illetve gyesen vannak, s ugyancsak huszonhét az a gyerek, aki már túlhaladta a 3 éves kort. (Ez a szám azért is figyel­met érdemlő, mert az óvodásokra már jár az állami támogatás.) Az adatok között hangzott el az is, hogy az intézménynek tizenöt dol­gozója van. Az önkormányzat képviselői el­mondták, mindezek ellenére nem szeretnék bezárni a bölcsődét, de a térítési díjat április elsejétől kény­telenek felemelni: gyermekenként havonta 2500 forintot kell fizetni a szülőknek. Dr. Schwarcz László arra buzdí­totta a szülőket, hogy a lakosság körében szorgalmazzanak egy ala­pítvány létrehozását, „bölcsőde ja­vára” megjelöléssel. Ezután a szü­lők közül többen kifejtették véle­ményüket az árameléssel kapcsola­tosan is. Egy apuka azzal állt elő: tudomása szerint Vadkert nem küszködik pénzhiánnyal, akkor miért nem szán többet a bölcsődé­• Milyen kár, hogy ezek a kicsik meg nem tudnak beleszólni a vitába! Ők bi­zonyára bölcsődeellcnesek. (PN-archív) re? Mások a pénzügyminisztert emlegették, a gyed és a gyes mérté­kével, a gyermekholmi árával ösz- szefüggésben. Többen azt kérdez­ték a polgármestertől, hová tegyék a gyereket, ha a szőlőt /növelik, vagy másutt dolgoznak? Érvek, el­lenérvek csaptak össze afölött, hogy sok vagy kevés az új térítési díj, s ha fizetik, mire fordítják azt, hiszen például a ruhák hihetetlenül kopottak. Berkecz László többször kifej­tette: az önkormányzat nem böl­csődeellenes, sőt, a rászorulóknak segély formájában kifizetik a térí­tési díj egy részét, de a költségve­tésből a bölcsődére többet fordíta­ni nem tudnak. Elképzelhető, hogy az érintett szülők mégiscsak elgondolkodtak a megismert számokon, ugyanis a végső határidőre a többség jelezte szándékát, miszerint kifizetik a megemelt díjat. Mások máris kér­ték a támogatást, a szociális se­gélyt, amit indokolt esetben — mint ígérte a polgármester — meg­ad az önkormányzat. Pulai Sára ÁRVERÉSI HIRDETMÉNY A KÖZÉPMAGYARORSZÁGI TEJIPARI VÁLLALAT árverés útján kívánja értékesíteni a tulajdonát képező KECSKEMÉT, Kuruc krt. 16. sz. alatti SZÁLLÍTÁSI ÜZEMÉT Az ingatlan adatai: MŰHELYCSARNOKOK, SZOCIÁLIS HELYISÉGEK, IRODAHELYISÉGEK, SZILÁRD BURKOLATÚ UDVAR. Az árverés ideje: 1992. április 6., 10 óra, helye: Kecskemét, Kuruc krt. 16. Az árverésre jelentkezni fedezetigazolással 1992. március 31-éig, TORMÁSI SÁNDOR száll, csop.vezetőnél lehet az adott elmen. V) Kecskeméten folytatódik a közgyűlés A kecskeméti városháza dísztermé­ben ma, délután egy órától folytatódik a múlt hétfőn félbeszakadt képviselő- testületi ülés. A költségvetés elfogadá­sának időigényessége és a múlt heti eredménytelen közgyűlés miatt nem kevesebb, mint harmincöt napirendi pont vár megtárgyalásra. Az ülés meg­hívójának érdekessége, hogy a Dorn- birnba utazó hivatalos delegáció meg­választására ugyanaz az előterjesztés kerül a testület elé, amely miatt a múlt héten kenyértörésre került sor. Nagy érdeklődésre tarthat számot a lakáshi­telek támogatásának helyi rendszeré­nek és a város szociális otthonai alapí­tó határozatának tervezett módosítása, továbbá a szociális otthonokban fize­tendő új térítési díjak megállapítása. Családpótló otthon Bácsalmáson Az 1962 óta működő bácsalmási ne­velőotthonnak jelenleg 67 lakója van: 6 óvodás, 50 általános iskolás, 12 szak­munkás, illetve szakközépiskolás és két dolgozó fiatal. Új típusú, család jellegű rendszerben, heterogén, tízfős csopor­tokban élnek itt a gyerekek, a testvérek mindig egy csoportba kerülnek. Jelen­leg nincs köztük olyan, akiről a szülők lemondtak volna. A drága utazási költ­ségek miatt azonban egyre kevesebb a látogató, ezért inkább a gyerekek utaz­nak haza, így legalább egyszerre több családtaggal találkozhatnak. Figye­lemre méltó kezdeményezés: az üresen álló szolgálati lakásba, a nevelőtestület döntése nyomán, beköltözhetett két nagykorú szakmunkás, akik munka­hellyel rendelkeznek. Csak kérdezem... Miért különleges sorscsapás mos­tanában betegnek lenni? Még akkor is, ha enyhe nátháról van szó, és kö­zel a gyógyulás. A komolyabb beteg­ségekről már nem is beszélve. A hatvanas években egy magyar humorista a következőket fejtette ki a keleti és nyugati országok közötti lényeges különbséget.- — Ott kint mm érdemes betegnek lenni, ha elkap valami kór, az összes pénzed rámegy az orvosra, kezelés­re, gyógyszerekre, ráadásul kiesel a munkából és így még tovább szegé­nyedsz. Bezzeg nálunk! Itt minden ingyenes, a gyógyszerek fillérekbe kerülnek, tiéd a betegség, magadnak gyógyulsz. Úgyhogy, summa sum- márum, itt a szocializmusban sokkal jobb betegnek lenni. Csak az a baj, hogy egészségesnek lenni meg sok­kal rosszabb. A helyzet azóta annyiban válto­zott, hogy már nem érdemes megbe­tegedni se. A táppénzes állományba vétel bonyolultságán túl az orvossá­gok árai hátráltatják leginkább a gyógyulást. A patika pénztárához lépve még az egészséges is rosszul lesz, nemhogy á beteg. Egy enyhe lefolyású, szövődménymentes, né­hány napos influenza minimum öt­száz forint, csak gyógyszerben. Ko­molyabb betegségekről ne beszél­jünk, mert azt csak a leggazdagab­bak engedhetik meg maguknak. Rá­adásul az orvosok, nővérek nincse­nek megfizetve, mint ez egy közel­múltbeli tüntetésből is világosan ki­derült, és ez amúgy is a beteg pénz­tárcáját betegíti tovább. Nem marad más hátra, próbál­junk meg egészségesnek maradni. Ez mégis egyszerűbb megoldás, nem? Csak kérdezem ... Hámori Zoltán V J

Next

/
Thumbnails
Contents