Petőfi Népe, 1992. március (47. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-17 / 65. szám
PÉNZ VÁLLALKOZÁS. PIAC 1992. március 17., 7. oldal Nincs szükség magánnyomozóra, de ... (2) Információ nélkül nem megy A céginformációkat megrendelő vállalatok — a fejlett piacgazdaságok tapasztalatai szerint — zömében nem csupán partnereik regisztrált adatai, hanem elsősorban azok bontása, hitelképessége iránt érdeklődnek. Erre felkészültek ma már a hazai céginformációs szolgálatok is, s ennek érdekében beszerzik egyfelől a mérlegbeszámolókat, másfelől — ahol erre mód van — a banki hitelállományok adatait. A mérlegbeszámolók adataiból az elsődleges információt a vizsgált cég termelése vagy forgalma adja, ha lehetőleg többéyes idősorban vizsgáljuk. Ezért célszerű az állami vállalatból részvénytársasággá vagy esetleg több kft.-vé alakuló cégek esetében a jogelőd termelési vagy forgalmi adatait is megismerni legalább 3, de inkább 4-5 évre visszamenően, mert csak így lehet következtetést levonni partnerünk üzletmenetének alakulásáról. Manipulálható számok Minden esetben igényeljék a céginformációt szolgáltatóktól a tárgyévet megelőző ev zárómérlegéből az állóeszközök, a forgóeszközök értékét, a nyereség vagy veszteség adatait, a cég követeléseit és tartozásait. Sokan azt mondják, hogy ezeket a számokat a cégek manipulálhatják, megszépíthetik. Ebben van is némi igazság. Közismertek azok a módszerek, amelyekkel egy jól képzett vállalati főkönyvelő az év zárónapjának adatait befolyásolni tudja: a nyereség egy részét átviheti a következő év első napjaira vagy az egyes számlák kifizetését visszatarthatja néhány napra. Arra is van mód, hogy az állóeszköz-állomány záró adatait hasonló módon átigazítsák. S ha még ehhez hozzátesszük, hogy az új számviteli törvény a legképzettebb főkönyvelőket is új feladatok elé állítja, kétségkívül korszerűbb ismeretek megszerzésére ösztönzi, akkor joggal mondható, hogy a mérlegbeszámolók adatai alapján nem lehet egyértelmű következtetést levonni egyetlen vállalat munkájáról, eredményességéről sem. Ám ezek az adatok jórészt nagyságrendi tájékoztatásul szolgálnak, s bár teljes körű és abszolút megbízható betekintést nem nyújtanak a vállalat működésébe, arra mégis alkalmasak, hogy a partnercég ismeretet szerezzen társa eszközigényességéről, és közelítően eredményességéről is. Igen fontos — különösen nálunk — a cégek kintlevőségeinek és tartozásainak összevetése. Jelenleg ugyanis — a közismert dominó elv alapján — egy sor vállalatra érvényes az a megállapítás, hogy „tartozik mindenkinek és mindenki tartozik neki”. Ha azonban a vállalat tartozásai követeléseinek két-háromszo- rosát is elérik — s ilyenekkel gyakran találkozunk — nem árt, ha óvatosak vagyunk a tárgyalások során. Mi jelzi az előrelátást? Előnyös — bár nem mindig megoldható — a cég tartozásait legalább rövid, közép- és hosszú távú szakaszra bontani; esetenként a szállítóiknak való tartozását különválasztani a bankhiteleitől. Vannak olyan megkérdezett cégek, akik ilyen adatszolgáltatásra is szívesen hajlandók, mert tudják, hogy a bontás pénzügyi helyzetükről már elegendő ismeretet ad partnereiknek. A felsorolt mutatószámok mellett a céginformációs szolgálatok általában tájékoztatnak a vizsgált vállalkozás éves beruházásairól is. Ez az adat — összevetve az állóeszközállomány értékével s az előállított nyereséggel — már jelzi a vizsgált vállalat előrelátását, s gyakran azt is, mennyire bizik a saját jövőjében. Az 1990—91. évi adatok több száz általam ismert vállalatnál jelezték, hogy csökkent a beruházási kedv, a megújulási folyamat gyakorlatilag megállt, a zömében elavult technika tovább konzerválódott, s ez a magatartás nem ösztönözte őket újabb piaci kapcsolatok létesítésére. Külpiaci megmérettetés Fontos információt ad a vállalat működéséről a vizsgált év exportja és importja, ha összevetjük a termeléssel vagy a forgalom egészével. Hiszen a külföldi kapcsolatokkal rendelkező vállalatokról feltételezhető, hogy — exportálók esetében — ismerik termékeik, szolgáltatásaik külpiaci megmérettetésének eredményeit, s tapasztalataikat a fejlesztéskor felhasználják. Végül fontos, hogy a lehető legfrissebb mérlegbeszámoló adatait igényeljük a céginformációs szolgálattól, mert mondjuk 1992 februárjában az 1990. évi adatok már nem sokat mondanak, az akkor esetleg még sikeres cégek egy része időközben már akár tönkre is mehetett. Nyitrai Ferencné dr. TŐZSDEKALAUZ Hogyan válasszunk magunknak brókert? RESZKESS, HITELEZŐ! Bukás helyett vállalkozzon »•'esődbe jutott A csődöt — ha erre okuk van — április közepéig kell bejelenteniük a vállalkozóknak. A csőd nemcsak valaminek a végét jelentheti, hanem kezdete is lehet egy új gazdálkodásnak. Ezt állítja a szakértő dr. Kovács Márta, akinek a véleményét a Falutévé riportja alapján idézzük. — Ha egy vállalkozás számára nem látszik más út, mint az, hogy csődbe- megy, az önmagában még nem ok arra, hogy a vállalkozás résztvevői pánikba essenek. Ehelyett inkább azt ajánlom az ilyen helyzetbe jutottaknak, hogy kezdjenek el mielőbb gondolkozni. Hogy miről? Nos, azt hiszem, a csőd egy olyan alkalom, a szövetkezetek és bármilyen más, fizetési gondokkal küzdő gazdálkodási szerv részére, amely módot kínál arra, hogy más formában, más kivezető úton megpróbálja a gazdasági problémáit megoldani. — Válasszunk példát a mezőgazdaságból. Mit tehet egy bajba jutott tsz? — Az elmúlt időszakban kialakultak azok a területek, ahol a mezőgazdasági termelésnek igenis van jövője. Kivált ha össze lehet kapcsolni olyan melléküzemági és ipari tevékenységgel, amelyek aztán a kereskedelmen végigvezetve egy teljes vertikumot jelentenek. Ezáltal olyan vállalkozásokat lehet létrehozni, amelyek nyereségesek. A csőd, illetve a csődeljárás során való egyezkedés a hitelezőkkel ideális alkalom arra, hogy — külső segítséggel — új szervezeti formákat találjanak ki a tsz-ek. Kft.-ket alakítsanak, külső tőkét vonjanak be és olyan vállalkozásokba kezdjenek, amelyek kifejezetten nyereséget termelnek. — Ez olyan szépen hangzik, mintha a csődtől elsősorban a hitelezőknek kellene félniük ... — Ez igy is van! A dolog haszna pedig az, hogy ilyenkor legalább a hitelező is érdekelt lesz abban, hogy beszálljon olyan megoldások finanszírozásába, amelyek segítségével a partnere talpra tud állni és a jövőben eredményesen képes gazdálkodni. Kössön például a hitelnyújtó bank olyan egyezséget a csődeljárásban, amikor veszélyben látja a kintlevőségét, hogy a partner meglévő vagyonát egy felszámolási eljárás során egy közös vállalkozásba befogadja. Ellenkező esetben azt a vagyont csak — mondjuk — féláron lehetne értékesíteni, míg ha ad egy kis hitelinjekciót, kihozhatnak belőle egy olyan vállalkozást, amely hosszú távon nemcsak a befektetett tőke megtérülésével kecsegtet, hanem még további nyereségforrást is jelenthet. Sokan talán ma még azt mondják: mindez költői kérdés csupán. Pedig egészen biztosan közel van már az az idő, amikor fordul a gazdasági helyzet, amikor megjelennek a hazai értékpapírok piacán a belföldi kisbefektetők, akik biztonságos üzletet keresnek. És akkor máris fontossá válik a címben felvetett kérdésre feleletet kapni. Az értékpapír-kereskedők — vagy a közismert jövevényszóval ismert brókerek — gyakorlatilag közvetítők. Bár egyes angol szótárak szerint, az angolból átvett bróker szó alkuszt, ügynököt, tőzsdei bizományost is jelent és csak második értelmében közvetítőt. A szó első értelmezése azonban jogilag teljesen elkülönülő tevékenységeket takar. A mai magyar értékpapírpiacon jelenleg három nagy brókercég mintegy 25 olyan képviselete működik, amelynek munkatársai jószerével csak bizományosi tevékenységre kaptak felhatalmazást, mások — mintegy negyven ilyen céget jegyeztek be a múlt év végéig — teljes körű értékpapír-kereskedelemre is jogosultak. A szakma „securities traders” névvel „illeti” ezeket a többnyire külföldi tőkések, bankok, biztosítótársaságok kezében lévő vállalkozásokat, bár néhány ezek közül már magyar vállalkozók egyéni tulajdonában van. Az 1991-es év az osztrák idegen- forgalom számára kiemelkedő volt. Rekord volt a vendégéjszakák száma — egyidejűleg a devizabevételek erőteljes növekedésével és a vendégkör markáns változáHogy mégis kire bízzuk a pénzünket? Erre a kérdésre akkor kapunk megbízható választ, ha egy sor szempontot megvizsgálunk és érékelünk. Nagyon fontos tudni, hogy az illető cég milyen típusú megbízásokat fogad el és mennyire tartja fontosnak ügyfelei „kényelmét”: hajlandó-e mondjuk faxon, telefonon, vagy akár csak levélben is megbízást felvenni az ügyféltől, vagy ezt a kényelmet kizárólag az intézményeknek, bankoknak tartja fenn? Haj- landóak-e szóba állni a csak tanácsért bekopogtató „reménybeli” ügyféllel is, vagy sem; elfogadnak-e vagyonkezelési megbízást, vagy sem; s az sem közömbös: mindezt mennyiért teszik, mekkora jutalékszázalékkal dolgoznak? A megbízható brókert kereső kisvállalkozóknak az sem közömbös, hogy a cég, akire tőzsdei ügyeit bízza, foglalkozik-e értékpapír-kibocsátással, azok tőzsdei bevezetésével, s így elképzelhe- tő-e valamiféle jövőbeli együttműködés mondjuk ezen a téren is. Természetesen sok egyéb tényezőt is érdemes figyelembe venni: a kiválasztott brókercég tőkeerejét, a tisztviselők tárgyalási stílusát, a cég irodai körülményeit, menedzsementjét... Látszólag ezek harmadrendű szempontok, ám ebben a speciális üzletágban sok mindenről árulkodhatnak. sával; 130 millió vendégéjszaka — 5%-kai több, mint az előző évben, és több mint 160 millió schilling devizabevétel (+ 9%). 1991. így az osztrák idegenforgalom történetében a legsikeresebb év. Ferenczy Europress Ausztria idegenforgalma 1991-ben • Eiscnstadt bevásárlóutcáját előszeretettel keresik föl a külföldiek. (Fotó: Gaál Béla) Egyetlen kamion annyi kárt okoz az útban, mint százezer személyautó. BEFEKTETÉSI SZÓTÁR A-tól Z-ig — Letéti jegy (angolul: Certificate of Deposits; CD): 1. Rövid és középlejáratú pénzpiaci papírok, letéti igazolások, amelyeket az amerikai kereskedelmi bankok vezettek be a hatvanas évek elején. A kamatok a piaci viszonyokhoz és a futamidőhöz igazodnak. 2. Letétről adott elismervény, igazolás. — Nem jegyzett részvény: olyan részvény, amelyet hivatalosan nem jegyeznek, hanem a párhuzamos piacon vagy a bankok között folyó kereskedelemben adnak-vesznek. — Népi részvény: privatizáció során, gyakran kedvezményes feltételekkel kibocsátott részvények, amelyeket a lakosság széles rétegei számára kínálnak megvételre. — Névre szóló értékpapír: olyan értékpapír, amelyet részvénytársaság nyilvántartásában egy természetes vagy jogi személy neve alatt jegyeznek be. A tulajdonos tehát nem a bemutató, hanem a papíron feltüntetett, a társaság részvény- könyvébe bejegyzett természetes vagy jogi személy. — Osztalék: az évi nyereség azon hányada, amelyet a részvényeseknek kifizetnek. Az összegre az éves zárás után az igazgatóság és a felügyelőbizottság tesz javaslatot, amiről végül közgyűlés dönt. A kifizetés az osztalékszelvény "benyújtása ellenében történik. Ha a részvények pénzintézetnél vannak letétben, akkor az gondoskodik az osztalékszelvény beváltásáról. Az osztalék kifejezhető a névérték százalékában vagy konkrét összegben. Az országok többségében évente fizetnek osztalékot, de egyes helyeken elterjedt az ideiglenes osztalék intézménye is. — Osztalékgarancia: egy minimális osztalék biztosítása a részvényes számára. Ez főként akkor szokás, ha valamely részvénytársaság egy nagyrészvényes befolyása alatt áll vagy nyereségbefizetési szerződés van egy másik vállalattal. Ezenkívül a szavazati jog nélkül elsőbbségi részvények mellé — a szavazati jog pótlásául — szoktak osztalékgaranciát adni. — Osztalékszelvény (hozamszelvény, kupon, nyereségrészesedési jegy): a részvényhez mellékelt, az osztalék átvételére jogosító okirat. A többévi osztalékszelvények és a szelvényutalvány alkotják az ívet. Az osztalék kiváltása céljából az adott évre szóló osztalékszelvényt le kell választani az ívről, és be kell nyújtani a részvénytársaságnak (letétben lévő papíroknál a letéti bank mutatja be). Az osztalékszelvény felhasználható az elővételi jogosultság igazolására is. — összevont osztalék: az elsőbbségi részvényekhez járuló jogosultság az osztalék utólagos kifizetésére. Ez annyit jelent, hogy az osztalékkövetelés érvényben marad akkor is, ha egy adott évben nem kerül sor osztalékfizetésre, de amint lehetőség van rá, utólag kifizetik. Ferenczy Europress Az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt a tranzit-kamionforgalom hazánkban. Míg 1980-ban naponta 182 külföldi tehergépkocsi haladt át hazánkon (a végcélként hazánkba érkezők száma 114, az innen indulóké 107 volt), addig 1990-re a külföldi tranzitkamionok száma elérte a napi 754-et (ezenkívül az ide érkezőké 227, az innen indulóké 241 volt). Az évi 350 ezer külföldi tranzitkamion és 100 ezer ide érkező tehergépkocsi nagyrészt településeinken keresztül hajt át. Az emiatt keletkező környezeti és egészségi ártalmakért soha senki nem fizetett kártérítést az érintett lakosság részére. Az utak elhasználódása a tengelyterhelés növekedésének negyedik hatványával növekszik. Ez azt jelenti, hogy egyetlen kamion any- nyi kárt okoz, mint százezer személyautó. A megrongált épületek, utak, hidak és egyéb létesítmények miatti többletköltségeket a magyar állampolgároknak kell megfizetniük — részben közvetlenül, részben pedig magasabb adóval. A nehézgépjárművek súlyos lég- szennyező és rengéskeltő hatása sok helyütt tönkretette az ottlakók életfeltételeit, nem egy esetben visszafordíthatatlan egészségkárosodását okozva. A tranzitforgalom által igénybe vett utak a települések legszennyezettebb részéivé váltak (például Budapesten az egykor zöldövezetnek számító Bocskai út és környéke). A heidelbergi Jövőkutatási és Környezetvédelmi Intézet számítása szerint Németországban a közúti tranzitfuvarozók mindössze 12 százalékát fizetik meg azoknak a károknak és költségeknek, amelyet okoznak. Joggal feltételezhetjük, hogy Magyarországon ez az arány még alacsonyabb, hiszen a fuvarozók a nyugati országokhoz képest itt jóval olcsóbban tankolhattak (a gázolaj ára hazánkban még a legutóbbi áremelés után is csak 40 forint, míg Ausztriában —■ a hivatálos középárfolyamon átszámítva — 58 forint/liter), a tranzitforgalmi díj pedig nevetségesen alacsony volt (mindössze 30 fillér tonna/kilométerenként), s a más országokkal kötött kétoldalú megállapodások következtében még ezt a csekély díjat sem fizette a tranzitkamjonosok kétharmada! Ezen indokolatlan adókedvezmények miatt az elmúlt évtizedben legalább 20 milliárd forint adóbevételtől esett el a magyar állam, melynek nagy részét a külföldi fuvarozók profitként kasszírozták be. A külföldi kamionok részére kiadott díjmentes fuvarengedélyeket törvényellenesnek kell minősíteni, hiszen ez olyan — évi 3-5 milliárd forintnyi — adókedvezményt jelent, amelyet az Országgyűlés nem hagyott jóvá, s így a költségvetési törvényben sem szerepel. Egyébként is elfogadhatatlan, hogy a magyar állampolgárok fizessék meg az adót a náluk legalább ötször nagyobb jövedelemmel rendelkező külföldiek helyett! Ausztriában már évek óta 0,35 schilling (2,50 Ft) a tranzitforgalmi díj és az osztrák hatóságok számos korlátozást vezettek be a közúti tranzitforgalom csökkentésére. Ami Ausztria esetében már elfogadott gyakorlat, azt a nemzetközi fuvarozók Magyarországon minden erejükkel megakadályozni igyekeznek. Úgy tűnik, hogy elmaradott országnak, szinte gyarmatnak tekintik hazánkat. Technikai erőfölényükkel visszaélve a magyar kormányt és az Országgyűlést rá kívánják kényszeríteni a magyar nép érdekeivel ellentétes intézkedések meghozatalára. Semmiféle nemzetgazdasági vagy politikai érdek nem indokolhatja, hogy a küföldi kamiontulajdonosok által okozott költségeket a magyar lakosságra hárítsák át. A statisztikai adatok egyértelműen arra utalnak, hogy a közúti tran- zitfuvarozás nincs közvetlen összefüggésben a gazdasági fejlődéssel (vagy ha igen, akkor azzal éppen ellentétes előjelű): Magyarországon 1980 és 1991 között a közúti tranzitforgalom csaknem 500 százalékkal növekedett, miközben a nemzeti jövedelem nagysága gyakorlatilag nem változott! A tranzitforgalom haszna nem ott jelentkezik, ahol az áthalad (oda csak a szennyezés, a rongálás és az ezzel kapcsolatos költségek jutnak), hanem a két végponton (és természetesen a fuvarozóknál). (Lélegzet, 1992. febr. 7.) Tanfolyamok, szakmai napok a DmGK szervezésében Az új munka törvénykönyve a gyakorlatban címmel a kamara áprilisban (a törvény megjelenését követően) 5 hetes kurzust szervez Szegeden. Számlavízetés és pénzforgalom címmel 40 órás tanfolyamokat indít Szegeden márciustól, hat alkalommal, elsősorban azon kisvállalkozók részére, akik nem rendelkeznek gyakorlott pénzügyi szakemberekkel, Négynapos vámkurzust szervez áprilisban Szegeden, elsősorban vámügyintézők részére, amelyről oklevelet is kapnak a résztvevők. A tanfolyamok időpontjáról stb. a DmGK szegedi irodájánál lehet érdeklődni. Vám technikai és vámpolitikai témában szervez szakmai napot a kamara Bács megyei irodája április közepén Kecskeméten és kellő érdeklődés esetén későbbi időpontban Kiskunhalason vagy Kalocsán is. Az új számviteli törvény végrehajtási utasításának a közeli napokban várható megjelenését követően 2 és 3 napos tanfolyamokat szervez a kamara Bács megyei irodája április második hetére, az időpontokról, a tanfolyamok helyéről stb. a kecskeméti irodánál lehet érdeklődni. Telefon: 76/22-424. LESZ EXPO!... A tranzitforgalom ára
