Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-10 / 34. szám

HÚSZ KÉRDÉS A SZAKÉRTŐHÖZ AZ IDEI ADÓSZABÁLYOKRÓL Adótanács-adó A bevétel, ami nem számít annak • Jövedelempótló pótlékok A húsz százalék már negyven • Kiskapuk és nagykapuk Ötödik esztendeje, hogy együtt élünk a személyi jövedelemadóval, próbáltuk meg­szokni, ha nem is tudjuk szivünkből szeretni. Mire úgy-ahogy megtanuljuk a jogszabá­lyokat, a kedvezmények és kötelezettségek körét, elröppen az év, s a pénzügyi kor­mányzat máris módosítja az adótörvényt. Szabályok jönnek, szabályok mennek. A lakosság közel fele a legérzékenyebb pontján, a pénztárcáján keresztül érzi, ha valahol szorítottak a présen, ha szigorúb­bak lettek az elvonások, ha lejjebb vagy feljebb kúsztak a százalékban kifejezett adókulcsok. * Ilyenkor év elején sokan még a múlt évi kérdőívvel bajlódnak, számolnak, nyugtákat keresnek, megpróbálják sorra venni, kitől, hol, mekkora jövedelemre tettek szert, levonták-e tőlük a kellő elő­leget, vagy majd most, tavasszal kell ki­nyitni a bukszát és keservesen előterem­teni a törlesztésre valót. Az idén gyökeresen megváltoztak az adószabályok, s ha a most esedékes kér­dőívekkel a tavalyi tapasztalatok alapján még meg is tudunk birkózni, nem árt, ha már most kicsit a holnapra is gondo­lunk. Bizonyára sokkal többen választ­ják az idén a tételes költségelszámolás lehetőségét, mint ahányon tették koráb­ban, s akik ezt az utat választják, jó, ha már most elkezdik gyűjteni a számlákat, a kimutatásokat, időben számolgatnak, mert egy év múlva — ilyenkor — köny- nyen kellemetlen meglepetésben lehet ré­szük. Húsz kérdést tettünk fel személyijöve- delemadó-ügyben a legilletékesebbnek — Vámosi Nagy Szabolcsnak, az APEH fő­osztályvezetőjének. Ha kibúvót, kiskaput nem is kínálunk — okos tanácsokkal szolgálhatunk. íme. lamint EGYÉB tevékenységből származó jövedelem között. Mit je­lent ez a három kategória? Nem önálló' tevékenységből származó jövedelem a munkavi­szonyból, az országgyűlési képvi­selő tiszteletdijából, a társas vállal­kozás tagjának tagsági viszonyá­ból származó jövedelem. A nem önálló tevékenység bevételének egésze jövedelem, ami nem jelenti azt, hogy ha ilyen jövedelmet az összjövedelmet csökkentő tételek­kel (pl. az ún. havi gyermekked­vezménnyel) nem lehetne mérsé­kelni. Nem része egyébként az ilyen bevételnek a tevékenységgel összefüggésben kapott költségtérí­tés. Az olyan típusú jövedelemszer­ző tevékenység, amely a nem önál­ló tevékenység körén kivül esik, a személyi jövedelemadó szempont­jából önálló tevékenységnek tekin­tendő. (Nem sorolhatók ide a tő­kejövedelmek, hiszen ezeknél nem a tevékenység a meghatározó, ha­nem a tőkehozadék.) Az önálló tevékenységből — pl. szellemi tevékenységből, ingatlan- hasznosításból, egyéni vállalkozás­ból — származó bevételnek a tevé­kenység gyakorlásával kapcsolat­ban felmerült, igazolt és elszámol­ható költségek levonása után fenn­maradó rész a jövedelem. Az önál­1. Köztudott, a magánszemélyt az összes jövedelme után terheli az adókötelezettség. A jövedelem pe­dig az adóévben megszerzett vagyo­ni érték. Ebből határozzák meg vé­gül is magát az adót. De hogyan, milyen módon teszik ezt? A jövedelem megállapításának három módja ismert, így: — egyes esetekben a megszerzett bevétel egésze (ilyen például a munkabér, munkadíj, az érték­papír kamata, árfolyamnyereség); — más esetekben a megszerzett bevételnek a költségekkel csök­kentett része (például tipikusan ilyen az egyszeri vállalkozói bevé­telnek a tevékenység folytatása ér­dekében felmerült, igazolt, elszá­molható anyag-, áru-, karbantar­tás-, fűtés-, világítás- stb. költség­gel csökkentett része); — megint más esetekben a bevé­telnek a törvényben meghatáro­zott hányada (például az önálló tevékenységet folytatók választá­suk szerint a bevételük 90%-át te­kinthetik jövedelemnek, ha költsé­geikkel nem kívánnak tételesen el­számolni. A jövedelmet a bevételből kell levezetni. A törvény bevételnek te­kinti mindazt a készpénzt vagy ter­mészetben megszerzett vagyoni ér­téket, amelyet a magánszemély az adóévben megszerzett. 2. Mi az a bevétel, ami mégsem számít bevételnek? Nem minden bevétel esetében beszélhetünk azonban adófizetési kötelezettségről. Bizonyos meg­szerzett vagyoni értékek rendelke­zésre állhatnak ugyan, a magán- személynek mégsem kell utána adóznia, ezeket a jogszabály a „nem bevétel" kategóriaként keze­li. Nyilvánvaló, hogy a felvett köl­csön nem adóköteles a magánsze­mélyeknél (következésképpen vi­szont a visszafizetése nem kiadás). Nem lehet megadóztatni a vissza­térített személyijövedelemadó- előleget sem. A már adózott pénz­ből történő befektetés sem adókö­teles, ha azt a vállalkozásból ki­vonják. (Ezek eseteit a törvény ne- vesítetten fel is sorolja.) A bűncse­lekmény révén megszerzett vagyo­ni érték sem bevétel, ha azt jogerős bírói ítélettel elvonják. Nem bevétel az ún. ingyenes ér­tékpapír megszerzése sem és mind­addig nem kell adózni utána, amíg azt a magánszemély el nem idege­níti, illetőleg a kibocsátó jogutód nélkül meg nem szűnik. A nem bevétel kategóriába tar­tozik az is, ha a kifizető az általa foglalkoztatott magánszemélynek a munkavégzéssel összefüggő költ­ségeit utólag megtéríti. Ilyenkor a magánszemély bizonylattal köteles elszámolni. Ide nem értve azokat a kiadásokat, amelyekről mégis van a magánszemélynek adójogi elszá­molási kötelezettsége (pl. gépko­csiátalány). Bizonyos esetekben az ingatlan értékesítéséből származó jövedelem sem bevétel. Nem be­szélve a külföldi fizetőeszköznek jogszerű átváltásából származó jö­vedelem sem. 3. Az adótörvényben hangsúlyo­zottan szerepel ez a szó: ADÓ­MENTESSÉG. Kiket, milyen jöve­delmeket érint? Köztudott az is, hogy korábban adómentes jövedel­meink egy része mostantól ugyan­úgy adózik, mint minden más bevé­telünk. Vagy meg kell ismerked­nünk a részben adómentes fogalom­mal is? Az ún. nem bevétel kategória után érdemes szólni az adómentes­ségről is. Az adómentes jövedelmet az adóalap megállapítása során fi­gyelmen kívül kell hagyni, s fő sza­bályként be sem kell vallani. Az adómentességek köre ez évtől csökkent, de még mindig jelentős számú (számát többféle) jövede­lemre terjed ki. A tételes felsorolás helyett azt érdemes számba venni, hogy a korábbiakhoz képest mi­lyen jövedelemtípusok adómentes­sége maradt meg, illetőleg szűnt meg. Az állami szociálpolitika vagy a társadalombiztosítás keretében nyújtott különböző segélyek (anyasági, temetési) változatlanul adómentesek. A nyugdíjak három típusára biztosít az új törvény adómentes­séget. Ezek: az árvaellátásra jogo­sult gyermekre tekintettel kapott özvegyi nyugdíj, a baleseti állandó nyugdíj és a külföldről kapott nyugdíj. A családi pótlék adómentes. A gyermekgondozási segély, to­vábbá a szakmunkástanuló, vala­mint a közép- és felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatos hall­gatójának ösztöndíja eddig adó­mentes volt. E jövedelemtípusok adómentessége 1992. január 1-jétől megszűnt. Ezek a jövedelmek a nyugdíjjal azonos adókedvez­ményt élveznek a (108 ezer forintos kedvezmény nélkül). Ez azt jelenti, hogy a jövedelem megállapítása során figyelembe kell őket venni, de a rájuk eső adót nem kell megfi­zetni. Az üdültetési hozzájárulás — akár pénzben, akár természetben nyújtják azt — adóköteles. Az üdülés ára alatt vagy a beutaló megvásárlási költségét (amikor pl. a munkáltató, az érdekképviselet mástól vásárolja meg a beutalót) kell tekinteni, vagy — a saját üdü­lőben történő üdültetés esetén — a számviteli szabályok szerint meg­állapított önköltség az az összeg, amely a magánszemély jövedelme. A belföldi gyógyüdültetés (orvosi beutalással) mentes az adó alól, valamint az az érték is, amelyet az üdülési és szanatóriumi főigazga­tóság juttat. A szociális segélyek közül csak azok mentesülnek az adó alól, amelyeket az állami szociális rend­szer keretében nyújtanak vagy az önkormányzat juttat. A lakásvá­sárláshoz, -építéshez, -felújításhoz, a lakásbérleti jog megszerzéséhez nyújtott vissza nem térítendő mun­káltatói, helyi önkormányzati tá­mogatás és szociálpolitikai ked­vezmény adómentes maradt. Adó­mentes a lakásvásárlási hitel jog­szabály alapján elengedett része, valamint a külön jogszabályban ilyenként meghatározott hiteltör­lesztési támogatás. (A kormány­rendeleten alapuló OTP-tartozá- sok elengedése tavaly is, ez évben is adómentes. A társaság vagy a munkáltató által elengedett olyan hitelek összege után, amelyek nem jogszabályon alapulnak, a magán- személynek a hitel elengedésének évében adót kell fizetnie. Megmaradt a lakásbérleti jog le­mondásáért kapott térítés adó- mentessége. Megszűnt 1992. évtől a munkál­tató által viselt (átvállalt) albérleti és szállásdíj havi 4000,— Ft-ig ter­jedő adómentesség. (Kivéve a fegyveres erőket, testületeket, rendőrséget és a rendészeti szerve­ket a hivatalos állományú tagok esetében.) Adómentes a munkáltató által természetben biztosított étkezte­tés. Az étkeztetés pénzbeni meg­váltása teljes egészében adóköte­les. A havi 800,— Ft-os adómen­tesség tehát megszűnt. (Természet­ben nyújtott étkeztetésnek kell te­kinteni, amikor a munkáltató olyan bont, utalványt, jegyet ad a dolgozónak, amely vendéglátó­ipari egységben kizárólag étkezte­tésre váltható be. A munkáltató által természet­ben nyújtott munkaruha, forma­ruha, és védőeszköz adómentes. Ezek pénzbeli megváltása viszont teljes egészében adóköteles. Amennyiben a munkaruhát a cég pénzéből elszámolási kötelezettség mellett vásárolja meg az alkalma­zott, azaz a cég nevére szóló szám­lát a cég számolja el saját költségei között, úgy az ilyen összeg a ma­gánszemélynél nem bevétel, nem adóköteles. Az egyenruha pénzbe­ni megtérítésének adómentessége megmaradt. A tartósan külföldön foglalkoz­tatott részére fizetett devizaellát­mány, valamint az ehhez kapcso­lódó kiegészítő juttatás adómen­tessége változatlan. A vagyonszerzési illetékkötele­zettséggel járó érték megszerzése általában adómentes. Kivéve a gépjármű és a pótkocsi formájá­ban, valamint az ingatlanok és a vagyoni értékű jogok cseréjéből szerzett vagyoni értékeket. Isteni álmom Miit. a/l álmodtam. hogy a/ égés/ nem iga/. A neve Recesszió, mert nem tudhatod. hogy mikor harap meg. 1*1 M 11 bm s/.ilinkus lap A társadalmi szervezettől, to­vábbá a vetélkedők és a versenyek díjaként kapott tárgyjutalom érté­kéből az alkalmankénti_ 5000,— Ft-ot meg nem haladó összeg adó­mentes. fNenr tekinthető ‘ tárgyju­talomnak az értékpapír, a biztosí­tási kötvény, a takarékbetét, a vá­sárlási utalvány (kivéve a könyv­vásárlási utalványt), a nemesfém tárgy és az ékszer.] Az ingó vagyontárgyak nem üz­letszerű értékesítéséből származó jövedelemnél az évi 100 ezer forin­tos adómentesség megmaradt. Megszűnt viszont a találmány ellenértékének első százezer forint­ja utáni adómentesség. 4. És mi számít valóban adómentes­nek? A KST-betét, az iskolai takarék­bélyeg, az átutalási betétszámla, a látra szóló takarékbetét, a látra szóló csekkszámlabetét (ide nem értve az egyéni vállalkozó vállal­kozási bankszámláját), a deviza- számla kamata (!), valamint az if­júsági takarékbetét és egyéb lakás­célú takarékbetét kamata, ha a be­tét összegét lakás vásárlására, épí­tésére, bővítésére használják fel. Az 1988.1. 1-jét megelőzően ki­bocsátott kötvény és vagyonjegy kamata, illetőleg osztaléka to­vábbra is adómentes maradt. 1992. évtől adómentes a Kos- suth-díjhoz, a Széchenyi-díjhoz, a/ Életmentő Emlékéremhez kapcso­lódó pénzjutalom, a Magyar Köz- társasági Érdemrend- és Erdemke- reszt tárgyi formája, a honvédelmi miniszter, a belügyminiszter és a nemzetbiztonsági szolgálatot felü­gyelő miniszter által adományo­zott emléktárgy (dísztőr, gyűrű) értékéből a Kossuth-díjjal járó pénzjutalom 1/10 részét meg nem haladó összeg. A jogszabályban, vagy az 1987. január 1. napjától megállapított természetbeni juttatás — ide értve annak pénzbeni megváltását is — 1989. VII. 1. napja előtt természet­ben megállapított mértéke mente­sül az adó alól, a háztáji és illet­ményföld-juttatással együtt. Változatlanul a falusi turizmus­sal kapcsolatos évi 300 E Ft árbe­vételig terjedő adómentesség. Az ingatlan, illetőleg vagyoni ér­tékű jog átruházásából származó jövedelem tízéves adómentessége csak azokban az esetekben érvé­nyesül, ahol az értékesített ingat­lan vagy vagyoni értékű jog meg­szerzése 1982. január 1. előtt tör- tént. 5. A törvény különbséget tesz ÖNÁLLÓ és NEM ÖNÁLLÓ va­ló tevékenységből származó bevé­tel megállapítására tehát fő sza­bályként az ún. tételes költségel­számolás elve érvényesül. Kivétel e főszabály alól:-“- Annak, aki nem kíván a téte­les költségelszámolással élni, bevé­tele, amelynek része a költségtérí­tés is, 90 százalékát kell jövedelem­nek tekinteni. Az, aki a jövedelem megállapításának ezt a módját vá­lasztja, valamelyik, önálló tevé­kenységből eredő jövedelme meg­zó az adóköteles jövedelmének megállapításakor a vállalkozási te­vékenységével kapcsolatban a be­vételt meghaladóan felmerült költ­ségeket, azaz a veszteséget a követ­kező öt év egyéni vállalkozói bevé­telével szemben számolhatja el. Az egyéb bevételek egésze jöve­delem. Ilyen különösen a munka­nélküli-járadék és -segély, a gyed, a nyugdíj vagy pl. a szakszervezet által adott pénzbeli juttatás, a tő­kejövedelmek. 6. Az egyes jövedelemtípusokra más és más szabályok érvényesek. Melyek ezek például a mezőgazda- sági kistermelők esetében? A mezőgazdasági kistermelő — és nem a család, mint a korábbi években — kistermelésből szárma­zó évi 750 ezer forintot meg nem haladó bevétele adómentes, ha a bevételből a jövedelmet a törvény­ben meghatározott ún. diktált jö­vedelemhányad (10,30%) alapján határozza meg. A mezőgazdasági kistermelő vá­laszthatja a jövedelme megállapí­tására a tételes költségelszámolást. Ebben az esetben az e tevékenysé­géből származó jövedelmét 150 ezer forinttal mérsékelheti. Nem illeti meg a kedvezmény azt a kis­termelőt, aki a jövedelmét a tör­vény által diktált hányadban (10 és 30%) határozza meg. Abban az esetben, ha a bevétel részben állattenyésztésből, részben növénytermesztésből származik, a 750 ezer forintos részt arányosan kell figyelembe venni az állatte­nyésztés és a növénytermesztés kö­zött. Mezőgazdasági kistermelésnek a jövőben is azt a tevékenységet tekintjük, amelyet munkaviszony keretén kívül végez a magánsze­mély. A törvény a Mezőgazdasági Termékek Jegyzéke (METJ) és az Ipari Termékek Jegyzéke (ITJ) be- virolási számaival jelöli azokat a konkrét tevékenységeket, amelyek adózási szempontból a mezőgaz­dasági kistermelés kategóriába so­rolhatók. A kistermelőnek saját (bérelt) gazdaságában kell végeznie a tevé­kenységét. További feltétel, hogy az árbevétel az évi kétmillió forin­tot ne haladja meg. (Ebben az eset­ben már az egyéni vállalkozói ka­tegóriába kerül a magánszemély.) A mezőgazdasági kistermelő az általa fizetett földadót a me­zőgazdasági kistermelésre eső adóból levonhatja. A kisterme­lésre eső adót lineáris összefüg­gésben kell megállapítani, ami annyit jelent, hogy a kistermelés­Hivatalunk természetesen semmiképpen sem él vissza az ön legszemélye­sebb adataival — maga vén disznó! STERN német képes hetilap határozására, annak valamennyi önálló tevékenységéből származó jövedelmét így kell kiszámítani. Amennyiben tehát az ingatlan­bérbeadás jövedelmét egy magán- személy 90 százalékos jövedelem- hányad alapján veszi figyelembe, úgy annak az egyéni vállalkozásá­ra vagy a mezőgazdasági kisterme­lői tevékenységére is ezt a mód­szert kell alkalmazni. — A mezőgazdasági kistermelő (ilyennek minősül, aki a saját gaz­daságában gyakorolja a törvény­ben felsorolt tevékenységek vala­melyikét és árbevétele nem haladja meg a 2 millió forintot) a jövedel­me meghatározására továbbra is alkalmazhatja az ún. diktált jöve­delemtartamot. Eszerint az élő ál­latok tenyésztése és állati termékek előállítása esetén a bevétel 10 szá­zaléka minden egyéb esetben 30 százaléka tekintendő jövedelem­nek. Költség legfeljebb a bevétel ere­jéig számolható el, kivéve az egyé­ni vállalkozást. Az egyéni vállalko­re eső adó az összes személyi jö­vedelemadónak az a hányada, amennyi az összjövedelemből a mezőgazdasági kistermelés jöve­delme. A földadóval kapcsolatos kedvezmény egyébként a mező- gazdasági tevékenységből szár­mazó jövedelem esetében is fennáll. Ez bővebb fogalom, minthogy az említett kistermelé­sen kívül ide tartozik a más nö­vénytermesztésből, valamint az ezzel kapcsolatos egyéni vállal­kozói tevékenységből származó jövedelem is. 7. És ha valaki szellemi tevékeny­ségből származó jövedelemből él? Szellemi tevékenységet folytat az a magánszemély, aki eredeti jo­gosultként — a származékos jogo­sult, pl. az örökös nem minősül ilyennek — találmányértékesítés­ből szerzői jogi védelem alá tarto­zó alkotásból, valamint egyes tu­dományos és művészeti alkotó te­vékenységből szerez önálló tevé­kenységből jövedelmet.

Next

/
Thumbnails
Contents