Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-05 / 30. szám
1992. február 5., 5. oldal MEGYEI KORKÉP Falusi dilemma Az ígéret szerint március végéig, de fél évig bizonyosan mindenki megkapja a Társadalom- biztosítási Főigazgatóság borítékjában a hőn áhított egészségkártyát. Még a falusiak is. Ezzel aztán mehetünk a szélrózsa minden irányába, de legfőképpen háziorvost keresni. Nagyon sietni azért nem fontos, mert július 1-jéig a régi szakállas szisztéma él és e szerint addig jogunk van a gyógyításhoz. A doktorok meg úgyis megvárnak. A jogunk utána sem veszik el, csak akkor már ezzel a bizonyos kártyával bizonyítani is kell ezt. Hihetjük azt is, repesve várnak a doktor bácsik bennünket, hiszen tőlünk függ majd az: lesz-e munkájuk és mennyi, mert megmérettetésüknek, fizetésüknek valószínűleg a betegek lesznek a mérői. Hogy a mértékegység pont- rendszer, szorzószámos módszer vagy valami más lesz-e, még sűrű homály fedi. A teljesítményre, a lelkiismeretesebb munkára ösztönzés derék dolog, de mi van akkor, ha valaki csupán az előbbiekre törekszik, mert azt lehet a leginkább regisztrálni? Megszűnik-e az a gyakorlat, hogy bármilyen betegek vagyunk is, kirándulásra küldenek bennünket, beszerezni leleteinket? Rövid időn belül biztosan nem, mert gátat szab ennek a körzeti orvosok gyér műszerezettsége. Ha helybendiagnózis a cél, ki adja majd az ehhez szükséges pénzt, hiszen egy egyszerű vérvizsgálatot sem tudnak mindenhol elvégezni? Nemrégiben volt szó a televízióban arról, hogy egy hároméves program keretében át- és kiképzik az orvosokat a bevezetendő új rendszernek megfelelően. Vajon mit szólnak ehhez az érintettek? Az orvosok meg az adófizetők. Az orvos legfőbb feladata a gyógyítás mellett a megelőzés. Ez már nagyon régi tézis, ennél jobbat még nem sikerült senkinek kitalálnia. Képtelen ötlet, de mi történik akkor, ha dokink mindenkit meggyógyít, minden bajt megelőz? Valószínűleg egyrészről megkapja az orvosi Nobel-díjat, míg a másik oldalról nem kap fizetést, mert elfogytak a betegei. Visszatérve eredeti dilemmánkra, a háziorvos-választásra, úgy tűnik, a legkönnyebb helyzetben a falusiak vannak, mert nekik a legegyszerűbb ezt megejteniük, választhatnak abból az egyből, aki jelenleg a körzeti orvosuk. De legalább nem küszködnek a bőség zavarával ... „ S. G. VETNI KELL, HOGY LEGYEN KENYERÜNK Átalakulás buktatókkal Nagybaracskán Még tavaly december 19-én huszonötén írták alá azt a társasági szerződést, melynek kapcsán a Nagybaracskai Haladás Tsz, tagjaiból verbuválódva megalakult egymillió-hatszázezer forintos törzstőkéval az Agro- term Kft. Létrejöttüknek az volt a nem titkolt célja, hogy amikor tisztázódnak a körülmények, megpróbálják a közös vagyont, illetőleg annak egy részét működtetni, vagyis termelni mindenki hasznára. Már februárt írunk és mindebből nem valósult meg semmi. Erről kérdeztem Tóth Józsefet, a kft. ügyvezetőjét, aki a szövetkezet növénytermesztési ágazatvezetője és jelenleg is irányítja a folyó munkákat; mi ennek az oka? — Több is. Az egyik, hogy a tagság egy szűk rétege nagymérvű ellenállást fejtett ki ellenünk. Akik nem akarnak változtatni, féltik a pozíciójukat. A másik már generációs problémát jelent, mert a földterületek jelentős része a nyugdíjas tagok tulajdona. Velük kellene ésszerű egyezségre jutnunk, hogy megindíthassunk egy olyan jellegű termelést, melyben mindenki érzi, látja értelmét a munkájának. Ez utóbbiakkal kapcsolatban már tartottam tájékoztatót, ahol, aki akarta, megérthette, hogy minden tevékenységünket értük és velük szeretnénk folytatni. — Mit mondanak az ellendrukkerek? — Csak szövetkezetben gondolkodnak. Még nem hallottam senkitől erre vonatkozóan olyan elképzelést, amit kész tervként el lehetne fogadni. Mindezek ellenére nagyon örülnék, ha lenne ilyen és végre kiléphetnénk az alagútból. Ne értse félre senki; nem vagyok ellene semmiféle szövetkezésnek, abban az esetben, ha olyan kész tények és elképzelések elé állítanak, ami jobb lenne a miénknél.- Miben látja a megoldást? — A megjelent szövetkezeti és átmeneti törvény szellemében és figyelembe vételével szeretnénk dolgozni. Ehhez szükség volna egy vagyonkezelő központ létrehozására, mellyel tárgyalni tudnánk a tagság vagyonának gazdaságos üzemeltetési módjáról. Szorosan ide tartozik a kárpótlás és a vagyonnevesítés kérdése is, de mindezek megnyugtató rendezése még hosszú hónapokat vesz igénybe. Addig nem várhatunk. Az idő sürget, hamarosan vetnünk kell, hogy legyen mit aratni. Nem táplálhatunk olyan reményeket, hogy vagyonjegyből vagy kárpótlásjegyből lehet majd vetőmagot, . üzemanyagot, alkatrészt vásárolni. Ehhez működő tőke kell, melyet a kft. a reorganizációs és más hitelek formájában — tárgyalási szinten — már megvalósíthatónak lát. •— Tudomásom szerint a szövetkezet több tízmillió forintos veszteséggel zár. Mi lesz a kifizetetlen számlákkal, banki hitelekkel? — A mérleg szerinti eredménytelenség nem egyenlő a likviditással. A fennálló tartozások ki- egyenlítésére csak akkor van mód, ha megtörténik a szervezeti átalakulás és az újonnan alakultak a jelenlegi készleteket megvásárolják. Ezzel a mobilizációval nullára hozhatnánk a szövetkezet fizetőképességét. — Lát mindezekre — ésszerű határidőn belül — lehetőséget? A lehetőség adott. Ennek érdekében, a tagság kezdeményezésére, hamarosan rendkívüli közgyűlést hívunk össze, ahol mindenki elmondhatja véleményét, vitatkozhatunk, de mindenképpen döntenünk kell: hogyan tovább. Somogyi Gábor VASKÚT JUBILEUMRA KÉSZÜL Vidámságról, közügyekről—felelősen A hagyományait méltóképpen tisztelő, a történelmi fordulókra emlékező falu e téli hónapokban farsangol is, holnapot is tervez; meglévő és várható pénzét számolgatja, közeli és távlati terveket fogalmaz. A farsangi mulatságok a bunyevác prélóval kezdődtek, a székelyek hagyományos báljával folytatódtak, s a mindig nagy érdeklődéssel kísért sváb bállal fejeződtek be február 22-én. A minap tartott székely bál kiemelkedő színfoltja volt Kóka Rozália előadóművész helybéli szereplése és a szomszédos garai székely asszonykórus vastapsot érdemlő fellépése. Annak idején közel kétszáz bukovinai székely család vert új hazában, új gyökereket, együvé tartozásuk gyakorlata ma is példaértékű. (Akik helyszűke miatt kívül rekedtek, talán megértik: az adott teremben mindössze 180 vacsorázó vendégnek tudtak helyet adni.) Azon már meg sem lepődtünk, hogy mindhárom hangulatos báli rendezvényen egymást megbecsülve, az ősi gyökereket nem firtatva együtt mulattak svábok, székelyek, bunyevácok, született vaskútiak és Felvidékről, Békésből e faluba telepítettek. Közös hazájuk lett e bácskai település. Az év kezdete lévén, a helyi önkormányzat választott képviselői, a polgármesteri hivatal munkásai sem tétlenkedhetnek. Az ez évi első testületi ülésen a fő napirendipont volt az idei költség- vetési tervjavaslat megvitatása, az éves munkaprogram elkészítése. Az 1992-es esztendő várható bevételi forrásai alig haladják meg a 77 millió forintot; ennek az összegnek a duplája sem volna elég ahhoz, hogy a jogosnak ítélt igényeket és a keretek szabta lehetőségeket szinkronba hozzák a választóiknak felelős képviselők. Arra figyelemmel, hogy az esztendő nyarán lesz 250 éves jubileuma a svábok Vaskútra telepítésének, meghatározó elemmé lépett elő a faluszépítés. Utak, járdák építése, felújítása, a parkosítás, 50-60 új lakóház építésére alkalmas telkek kiképzése, közművesítése, a bennlakásos idősek gondozóházának befejezése, a köz- biztonság és közrend javuló feltételeinek megteremtése, hogy csak néhányat emeljünk^ ki a fontosabbak közül. És ami a falu nagyobbik hányadát érinti: Mikor ér ide a vezetékes gáz ? Megyei segítséggel épül már a több települést is kiszolgáló lefejtőállomás, s a február 24-ére tervezeti falugyűlés várhatóan újabb lökést ad a község fejlesztéséért felelős szenátoroknak. Sokan várják, sürgetik a korszerű fűtési energiát,' lépéskényszerben van • Vaskút címere. hát a helyi önkormányzat. E hírcsokorból bűn lenne kihagyni a szociális gondoskodás és törődés mai és holnapi tennivalóit. A rászorulók rendszeres és eseti segélyezésén túl abban is egyhangúlag döntött a képviselő-testület, hogy február 14-én kora délután a művelődési ház nagytermébe hivja és várja a falu 65 év feletti polgárait; az idős emberek találkozójára invitáló meghívó mellé valamennyien kapnak 500-500 forintos vásárlási utalványt az önkormányzattól, amelyeket az erre kijelölt boltokban élelmiszer vásárlására fordíthatnak. Szakács Gyula 55 Mindennek rendelt ideje van...” Interjú Dobozi Eszterrel Dobozi Eszter türelmes alkotó. Mindösz- sze két verseskötete jelent meg eddig. Az Egy 1986-ban a Magvetőnél, a Látó pedig nemrégen az ^Orpheusznál. És egy dokumentumkönyv „Csak a napnyugtát níz- tük ..." címmel a Csokonai Kiadónál. Ebben a megható műben a Donyecbe elhurcolt magyar nők vallanak keserves sorsukról. — Eszter, a kérdés kínálja magát: nehéz-e a vidéken élő (megélő?) költőnek? — Lehet, hogy Pestről nézve nehéz a vidéki alkotó sorsa. Az biztos, ritkábban találkozom a pályatársakkal, szinte el sem jutok a fővárosi szerkesztőségekbe, kiadókba. Ettől függetlenül megjelennek a verseim, van két kötetem, de könnyen előfordul, hogy egy ugyancsak irodalommal foglalkozó ember nem tud a létezésemről. Kétségtelen, kialakult egy belterjes irodalmi élet a fővárosban, ahová nincsen bejárásom. Ez nem zavar, nekem nem az a fontos, hogy együtt kávézgassak XY-nal. Ha ezt nem tudnám nélkülözni, már tettem volna ennek érdekében lépéseket. Nem tudnék Pesten gyökeret verni. Vidéken, Cegléden születtem, ott nevelkedtem. Szeged után Kecskemét következett az életemben. Dolgozom, örömet ad a tanítás a kecskeméti Kodály- iskolában. A kenyérkereső munka mellett jut időm az írásra. Számomra nincs fontosabb, mint az, müveim eljussanak az olvasókhoz. m- — Tanár vagy és költő egysze- mélyben. Könnyen egyeztethető? — Nem hiszem, hogy ha csak az írással foglalkoznék, akkor felsza- badultabb lennék. Nincsenek szabad pillanataim. Egy alkotó ember életében a pihenés, a kötetlen létezés és a munka nemigen válik el egymástól. A költő akkor is verset ír, ha egészen mással foglalja le magát. — Tíz év alatt mindössze két köteted látott napvilágot. A mostani verseidről jó kritikát kaptál, egyik kritikusunk most avatott érett költővé. Magad is érzed az érlelődés folyamatát ? — Nem tartom furcsának azt, hogy mindössze két kötetem jelent meg. Az elsőt harmincéves koromban sikerült a Magvetőnél kiadni. Előtte volt egy próbálkozásom, de az akkori lektorok nem támogatták a kötetté formálást. Az Égy megjelenését szerintem annak köszönhetem, hogy akik kezébe került, azoknak hasonló az ízlésvilága, mint amilyen a verseimben tükröződik. Pusztán ezen múlik, hogy elindulhat-e egy költő a pályán. Azt is tegyük hozzá, az elmúlt évtizedek kultúrpolitikája nem támogatta az induló szerzőket, így engem sem. — Mindig csodáltam a türelmedet. — Nem szükséges, hogy minden ötlet megiródjék. Az igazán fontos üzenet viszont mindenek ellenére is követeli magának a helyet a világban, követeli a megszületést. Ki kell várni azt az optimális időt, amelyben a mű, a hitem szerint valódi, megformálódni képes és létre akar jönni. Van időm. Én várhatok. Ahogyan a Prédikátor könyvében olvasható: „Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” Ez az én nyugalmamnak és türelmemnek is a forrása. — Rendkívül szívszorongató az a dokumentumkönyved, amely nemrég jelent meg és a Donyecbe elhurcolt magyar nők sorstragédiáit ismerteti meg velünk. — A véletlen összehozott Sajtos Lászlóval és feleségével, Ilka nénivel. A tokaji írótáborból egyik nap átmentünk Tiszaladányba, írófalu találkozóra. Ott találkoztam Sajtosékkal. Éreztem, velük még kell beszélgetnem. Azután pedig nem volt nyugtom, amikor megtudtam, hogy mi történt 1945 januárjában a faluban. Fiatal, többnyire gyerek lányokat hurcoltak el „jóvátételi munkára” a Szovjetunióba. A környék településeiről szedték őket össze és kegyetlen bánásmódban volt részük. Akik hazatértek, hallgattak, évtizedeken át szótlanul nyelték a könnyeiket. A csönd 1989 tavaszán tört meg, amikor felkerestem az idős embereket. A hazai politikai légkör is változóban volt, a sokat szenvedett idős asszonyok, férfiak úgy érezték, most már beszélhetnek Azt gondoltam, ha nem sikerül nyilvánosságra hoznom a visszaemlékezéseket, akkor is kötelességem feljegyezni, megőrizni a jövőnek. Abban az esztendőben kaptam Móricz-ösztöndíjat, tehát megadatott az is, hogy csak a munkára koncentráljak, zavartalanul utazgassak, napokon át hallgassam az elbeszélőket, és a magnóra felvett történetekből összeállítsak egy egységes, dokumentativ müvet. — A könyv részletei a Hitelben láttak napvilágot. A megható és meghatározó találkozások óta eltelt három év. Hogyan él benned tovább az akkori sokk ?- Elcsitultak az akkor felszínre tört emlékeim, érzéseim. Nincsenek már rossz álmaim, pedig akkoriban nem egyszer felriadtam éjszakánként. Újraéltem, amit tőlük hallottam. Az emberek olyan él- ményszerűen, átéléssel és szép nyelvezettel adták elő a gyötrelmeiket, sorstragédiájukat, hogy azok szinte változtatás nélkül kerültek papírra. Nem tudom azt sem megmagyarázni, miért fogadtak az asszonyok bizalommal az első perctől fogva. Nem sejtem, mikor teremtődött meg az a pillanat, melyben megérezték, hogy őszintén elmondhatják a titkaikat. Azt a félelmet, amelyet átéltek a kényszermunkán és hazatérésük után sok-sok éven át. Beléjük ivódott a rettegés, amely fogva tartotta őket 1989 tavaszáig. Megtiszteltetésnek veszem, hogy én voltam az első idegen ember, akinek elmondták, el merték mondani a velük történteket. Volt egy férfi, aki még a lányának sem beszélt a részletekről, megaláztatásairól. Először nem akarta nekem sem elmesélni, azután mégis hozzákezdett. Sírva fakadt, együtt sírtunk ... Borzák-Tibor Az interjúban szóba kerülő két új Dobozi-könyv kecskeméti premierje február 17-én lesz a Kecskeméti Képtárban. FEBRUÁRBAN HOZZA A POSTAS Mennyi a családi pótlék? A hagyományok őrzésében a lalu apraja-nagyja közreműködik. (PN-archív) A családi pótlékról szóló törvény módosítása értelmében az együttélő szülők bármelyike igényelheti előzetes együttes nyilatkozatuk alapján — a saját háztartásban nevelt gyermek után járó családi pótlékot. A családi pótlék havi összege gyermekenként a következő: egygyermekes családnak 2370 forint, egygyermekes egyedülállónak 2820 forint, kétgyermekes családnak 2830 forint, kétgyermekes egyedülállónak 3250 forint, három- és többgyerekes családnak 3250 forint, három és többgyerekes egyedülállónak 3400 forint. Az intézeteket — a náluk gondozott — gyermekenként 2820 forint családi pótlék illeti meg. A tartósan beteg, illetve testi vagy értelmi fogyatékos gyermek után járó összeg 4350 forint. A módositott törvény nyomán a támogatás mértéke az egygyermekeseknél 9,2 százalékkal, a kétgyermekeseknél 9,7 százalékkal, a három- és többgyermekeseknél 12,1 százalékkal nő. Az egyedülállók eseté ben e támogatás mértéke magasabb. A január hónapra járó összegeket már a fentiek szerint számítják a társadalombiztosítási szervek. Ferenczy Europrcss • Dobozi l s/tcr: — Ki keli várni az optimális időt. (Gaál Béla felvételt')
