Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-04 / 29. szám
1992. február 4., 8. oldal PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC Július 3—12. Ipari vásár Szegeden Korábban számos Bács-Kiskun megyei üzem termékeivel lehetett találkozni a szegedi ipari vásárokon. (PNarchív) A több mint százéves múltra visszatekintő Szegedi Ipari Vásárt az idén július 3. és 12. között rendezik meg. A szervezők főként a fogyasztási javak seregszemléjéhez kívánnak a korábbiaknál jobb körülményeket teremteni. A vásárigazgatóság új, fedett és nyitott kiállítási területeket bocsát a hazai és külföldi érdeklődők rendelkezésére, növelve az összterületet. Az infláció természetéről Magyarországon az év eleje az áremelések időszaka. Bár sokan azt hitték, hogy ez csak az éves tervezési rendszer szükségszerű kísérője, az elmúlt két év gyakorlata erre rácáfolt. Tavaly is — idén januárban is bejelentettek több olyan áremelést, amelyek továbbgyűrűző hatása az egész év fogyasztói árait befolyásolni fogja. Tipikusan ilyen a benzin árának növelése, de széles körben hat az élelmiszer-gazdaságban a tej és tejtermékek áremelésére is. Érdemes tehát szemügyre venni az infláció természetét, annál is inkább mert e téren mindig felbukkan egy-egy olyan tényező, amelyet szeretnek a gazdasági folyamatok végrehajtásáért felelős személyek túlhangsúlyozni. Napjainkban ilyen az „inflációs várakozás”, amelyet sokan a fogyasztói áremelés bűnbakjának tartanak. Nem ok, hanem okozat Kétségtelen, hogy az inflációt gerjesztő tényezők egyike az, ha a termelők és a forgalmazók előre számításba veszik a lehetséges és az ő köreiket is érintő áremeléseket és „megfelelő előrelátással” ezeket beépítik termékeik és szolgáltatásaik árába. Beépítik—ha tehetik. Ha nincs piaci verseny vagy ha kevésszámú versenytársukkal összehangolva léphetnek. Erre bőven volt példa az elmúlt évben. Tehát az inflációs várakozás önmagában nem ad magyarázatot az áremelésekre. Úgy vélem, minden közgazdász egyetért abban, hogy az infláció nem ok, hanem okozat, tünet, amely a gazdaság problémáit tükrözi, láz, amely a betegség valamilyen formájának meglétét jelzi. Ha pedig így van, akkor az infláció megfékezését ijem lehet megoldani az árak mesterséges szinten tartásával, amit sokan szeretnének. Az elmúlt évtizedek számos példája jelezte, hogy ez a módszer csak átmeneti lehet, a problémát nem oldja meg, sőt azzal, hogy továbbgörgeti, hatását esetenként még fokozza is. Alapkérdés az infláció szempontjából az is, hogy a gazdaság számos területén jelentkező torzulásokat miként tudják kiküszöbölni. Nem működő piac esetében mind a termelői, mind a fogyasztói árak nem a termék vagy a szolgáltatás reális értékét tükrözik. Ezekben az árakban megjelennek az irreálisan magas anyag- és munkaráfordítások, a rossz szervezés, az elavult technika és technológia hatása. Kétségtelen, hogy működik a bér- és árspirál, de a meghatározó tényező mégis a nem eléggé hatékony munka. Magas munkaráfordítás Évtizedek óta ismert tény, hogy a magyar munka termelékenysége az iparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelem és a szolgáltatások területén egyaránt számottevően alacsonyabb mint a piacgazdaságokban vagy akár a nálunk kevésbé fejlett országokban. Ez a magas munkaráfordítás évről évre növekvő árakon kerül be a gazdaság vérkeringésébe, s ezt az „árat” nem is mindig az adott munkát végző személy kapja meg. A bérhez viszonyítva jelentősek a közterhek, mértéküket az elmúlt évben is, az idén is tovább növelték például a szolidaritási alaphoz való nagyobb hozzájárulással. Az így növekvő kiadásokat pedig — jól működő hazai piaci feltételek híjján — a termelő és a forgalmazó át tudja hárítani a fogyasztóra. Néhány tevékenységi körben van csupán érzékelhető l ivétp|; ilven például a ruházati termékek piaca, ahol az egyre dráguló—bár minőségileg alig jobb — termékek versenytársa lett az importált használt ruházati cikkek nagy mennyisége. E téren az árnövelésnek vannak már korlátái, a drágább cikkeket egyszerűen nem tudják eladni. Ennek apiaci versenynek egyik" árnyoldala/hogy mind több fogyasztó kénytelen megvenni már hordott vagy divatjamúlt, külföldön nem értékesíthető terméket! Erősen hat az inflációra a hitelkamatok szintje is. Ez a hatás két módon is érvényesül: egyfelől korlátozza a keresletet a magas kamat, ami az infláció növekedését fékezi, másfelől azokon a területeken, ahol a fogyasztó a termelők és a forgalmazók kiszolgáltatottja, ott érdemes még magas kamattal is hitelt felvenni, mert ezt is át lehet hárítani a vásárlókra, a fogyasztókra. Gondoljunk például az irodabútorokra, irodai felszerelési eszközökre, amelyeket a tízezres nagyságrendben induló új vállalkozások biztosan megvesznek akár drágább árakon is, költségeit az új vállalkozó be fogja építeni saját értékesítési áraiba. Kétségtelenül szerepe van az inflációban a bizalomnak és a biztonságérzetnek is. Más módon kalkulál az, aki nagy biztonsággal akár több évre is tervezni tudja a költségeit, mint az, aki kénytelen számolni a mind szorosabb adópréssel, aki nem tudja előre, hogy a társadalombiztosítás miként fogja terhelni a költségeit. E téren igen jelentős a megfelelő piaci ismeret és a piaci előrelátás szerepe, hiszen bővülő forgalmat lehet alacsonyabb árakon is kalkulálni. Ismeretlen piaci lehetőségek esetében azonban sokan a magasabb — de az adott évi nyereség szempontjából kedvező — árak mellett döntenek. Mindebből adódik, hogy az infláció leszorításához szorosan hozzátartozik a vállalkozások jó marketing- és reális költségkalkulációs tevékenysége, valamint a stabil (legalábbis az eddigieknél stabilabb) kormányzati politika. A kárpótlási jegyek is Napjainkban inflációgerjesztő tényezőként kell számításba venni a kárpótlással kapcsolatos kiadásokat — bár ezek szükségessége nem vitatható. Tudomásul kell venni azonban azt fs,’fi5^“f992-T>ért á kár-' pótlási jegyek pútkíla^os.A'ásádór. erő-kiáramlást jelentenek, aminek árnövelő hatása aligha kétséges. ' Mindezen tényezőkhöz járulnak a bevezetőben említett és ma kissé túlhangsúlyozott inflációs várakozások is. A kormányprogram és az idei elfogadott költségvetés is hangsúlyozza a kormánynak azt a szándékát, hogy 1992-re jelentősen le akarja szorítani az infláció növekedését. Ehhez nyilvánvalóan arra van szükség, hogy a gazdaság mind nagyobb hányadában működjön a piac, érzékelhetően bővüljön a verseny. Ennek kétségkívül nem tett jót, hogy az elmúlt évre tervezett előprivatizáció csak a vártnál jóval kisebb körben valósult meg, s hogy a nagyvállalatok privatizációja is sok esetben akadozik. Az infláció megfékezéséhez elkerülhetetlen, hogy mind szélesebb körben legyen választási lehetősége a magyar fogyasztónak a tekintetben, hogy mit és mennyiért vesz meg, s ha van megtakarítható jövedelme, azt közvetlenül befekteti-e a termelésbe, a forgalomba vagy értékpapírokban kamatoztathatja. Mindehhez persze elengedhetetlen, hogy az olyan alapvető termékek árát, amelyek a gazdaság széles körét befolyásolják, ne emeljék. Ezért örvendetes, hogy a kormány a villamos energia idei áremeléséhez nem járult hozzá. Nyitrai Ferencné dr. FEB A Microsystem tőkeemelése Sikeres tőkeemelést hajtott végre a közelmúltban a Microsystem Műszaki és Számítástechnikai Részvénytársaság, aminek révén három neves külföldi befektetőtársaság, illetve egy nemzetközi bank is az rt. tulajdonosai közé került. Az alig több mint 7 millió dollár tőkebevonás nem tekinthető ugyan nagy befektetésnek, de a részvénykibocsátás módja hazánkban egyedülálló módon történt: zárt körben, kizárólag külföldi intézményes befektetők részére kínálták részvényeiket. A befektetők összetétele is érdekes, hiszen pénzbefektető cégekről és nem számítástechnikai vállalatokról, vagyis nem szakmabeliekről van szó. A részvénykibocsátás révén az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank 15 százalékos tulajdont szerzett a Microsystem Rt.- ben, a Magyar—Amerikai Befektetési Alap 13 százalékkal, a Invesco MIM angol befektető cég 6 százalékkal, a Salomon Brothers londoni székhelyű tőzsdecég 3 százalék arányban lett a vállalat birtokosa. A jövőben a telekommunikációs piacon kívánnak aktívabban részt venni: ott akarnak lenni a helyi telefonhálózatok szervezői között. A Microsystem Rt. 1983-ban alakult 100 ezer forint alaptőkével, 8 fővel. Ma értéke másfél milliárd forint és 240 dolgozót foglalkoztat. Az 1983-as 4 milliós forgalmát 1991-ben több mint 3 milliárdra emelte. TALLÓZÓ A HÉT GRAFIKONJA A világ legnagyobb számítógépgyártói Forrt»: Der Spiegel (Figyelő, 1992. január 31.) „A MAI HÚSÁRAKNÁL EGYKUTYA MÁR-MÁR STÁTUS- SZIMBÓLUM...” NEBELSPALTER - svájci szatirikus lap Mit tartalmaz az iparátalakítás új koncepciója? Beszélgetés dr. Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszterrel — Mindenképpen új iparpolitikai koncepció szükséges ahhoz, hogy meghatÁroz^atók legyenek a magyar ipar súlypontjai és az egyes régiókban élők tudják, hogy mire számíthatnak rövid, közép-, illetőleg hosszú 'távon -*'51 szftgezteie dr. Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter, akivel az MTI-Press munkatársa beszélgetett. Csak piacképes termékeket — Az új iparpolitikai koncepció nem azt jelenti, hogy az eddigi elképzelésektől gyökeresen eltérő elgondolások látnak napvilágot, de azt igen, hogy a realitásokból kiindulva határozzák meg az iparvállalatok helyét. A koncepció e napokban készül és várhatóan az első negyedév végére ölt végleges formát — hangsúlyozta a miniszter, s kifejtette, hogy a dokumentum alapelve: a magyar ipar igazodjék az Európában és a világ gazdaságában tapasztalt folyamatokhoz. Az nyilvánvaló, hogy fölösleges olyan területeket fejleszteni, amelyek nem piacképes termékeket állítanak elő. Fontos viszont, hogy mihamarabb sikerüljön feltárni a magyar ipar azon részeit, amelynek termékei keresettek a világpiacon. Állást kell foglalni arról is, hogy hol célszerű visz- szafejleszteni, illetőleg milyen finanszírozási prioritásoknak kell érvényesülniük. E döntések természetesen igen nehezek, hiszen kollektívákat, cégeket, emberi sorsokat érintenek. Mégis sürgetők, mert már rövid távra is információt adnak a hazai és a külföldi befektetőknek, valamint az állami tulajdonban levő vagyon kezelőinek egyaránt. Ahhoz, hogy a koncepció megvalósuljon, természetesen elengedhetetlen az azt segítő eszköz- rendszer kialakítása is — fejtette ki a miniszter, hozzátéve: a kormány, majd a parlament elé kerülő privatizációs törvénycsomag két új törvény- javaslatot és több törvénymódosítást tartalmaz. E törvények szervezetileg is meghatározzák a működési területeket. így a parlamenti elfogadással lehetővé válik, hogy elkülönüljenek a privatizációs, illetőleg az állam vállalkozói vagyonának kezelésével kapcsolatos feladatok. Az autógyárak beszállítókra várnak Az iparpolitika újragondolása azt is jelenti, hogy újra kell értékelni egyes szakágazatok helyzetét is. A miniszter példaként az alumíniumipart említette, ahol most az 51 százalékos állami többségi tulajdon feladásának lehetőségeiről kezdtek vizsgálatot. Külföldi befektetők ugyanis érdeklődnek a magyar alumíniumipar iránt. Amennyiben a tárgyalások sikerre vezetnek és az üzlet megköttetik, a székesfehérvári Könnyűfémmű Közép-Európa egyik legmodernebb alumíniumfeldolgozó központjává válhat. Az más kérdés, hogy ezzel egyidejűleg fel kell számolni például a tatai alumíniumkohót. Egyértelműen a fejlesztendő ágazatok közé sorolta viszont a miniszter az autóipart. Ez érthető, hiszen az idén két jelentős beruházás: a Suzuki, valamint a General Motors magyarországi gyárának építése fejeződik be, és megkezdődik a gyártás is. A cél e területeken az, hogy a műszaki fejlesztés révén lehetővé váljék a magyar háttéripar, a beszállítók részarányának jelentős, hatvan, esetleg hetven százalékra emelése. A válságágazatoknak nincs mentőöv Ha a magyar iparpolitikai koncepcióról szólunk, nem lehet kihagyni a válságágazatokat sem. A miniszter ezzel kaf>csolatban a kohászatot és az acélipart emelte ki. E területeken az idén sajnos, csődeljárásokra, felszámolásokra és az ezzel együtt járó munka- nélküliségre lehet számítani. A tárca vezetője 2-7000-re tette azoknak a számát, akik csak Észak-Magyarországon emiatt veszítik el munkájukat. — Ha valaki figyelmesen szemléli az utóbbi hónapok folyamatait, nem kerülheti el figyelmét, hogy megindult egy kedvező változás is — tette hozzá Szabó Iván. — így például a gépipar, amely elviselte a keleti piacvesztést, sőt két év alatt 70 százalékkal növelte nyugati exportját, tapasztalhatóan továbbra is képes újabb technológiák fogadására. A privatizáció folytatásával az ágazatban a differenciálódás ugyan erőteljesebbé válik, végül is azonban a megmaradó cégek sikeresek. A könnyűiparban a nagy hullámvölgy után vélhetőleg az idén fellendülés kezdődik. A magyar textiliparnak perspektívát jelenthet, hogy sikerült megállapodni az Európai Közösséggel a textilkvótákról. Végezetül a miniszter az építőiparról szólva kijelentette: az ágazat az idén is nehéz év elé néz, de várhatóan enyhül a feszültség az elhatározott beruházások megkezdésével. Az út-, vasút-, sztrádaépítés az építőiparban is megrendeléseket eredményez, akárcsak a horvát újjáépítésbe való aktív bekapcsolódás. Ö. Z. A GAZDASÁGOK ÉS AZ ÁLLAMI FELÜGYELET Marad a vetőmag és a nóniusz A Földművelésügyi Minisztérium és az Állami Vagyonügynökség megegyezett abban, hogy több mint 80 allami gazdaság a jövőben állam- igazgatási felügyelettel működik tovább. Több gazdasági körre bontva folyik ennek az előkészítése. Az állami gazdaságok egy részénél — szám szerint 27 mezőgazdasági nagyüzemben —a Földművelésügyi Minisztérium munkatársai már sűrűn látott vendégek e napokban. Öcsödi Gyulától, az FM biológiai alapok fejlesztési főosztálya vezetőjétől kérdeztük: mi az oka a vendégjárásnak? — Mi kaptuk a feladatot — a minisztérium privatizációs főosztályával közösen —, hogy az állami gazdaságok köréből emeljük ki azokat, ahol genetikailag egyedülállóan értékes vetőmagok, szaporítóanyagok termesztése folyik vagy hasonlóan jellemezhető tenyészállatokat tartanak. Huszonhét ilyen gazdaságot választottunk ki, s a helyi vezetőkkel — nemcsak az igazgatóval, hanem szakmai vezetők egész sorával — leülve arról tárgyalunk, hogy milyen tevékenységi körre mondjuk ki egy-egy helyen a privatizáció tilalmát. Másképpen fogalmazva: milyen területek tartós állami tulajdonban maradását javasoljuk. Húsztagú csoportunk most járja a kiszemelt gazdaságokat, mert egy hónapon belül a kormány elé kell tennünk az ajánlást. — Mire lehet számítani? — Az érintett állami gazdaságoknak a fele, összesen 13 esetében indokoltnak látjuk, hogy legalább 51 százalékos maradjon az állami tulajdon. Az ott fellelhető biológiai és technológiai értékek miatt foglaltunk így állást. A többi tizennégy gazdaság esetében kisebb rész, de legalább 25 százalék vagyonértékre mondjuk, hogy maradjon az állam felügyelete alatt. — Vagyis azt, hogy kerüljön ki a privatizáció lehetőségének köréből. — így van. Mezőfalván például — ahol legutóbb jártam — a vetőmagtermesztés és az új-zélandi birkatörzs megőrzését látjuk így a leginkább biztosítottnak, a Hortobágyon pedig — hogy másik példával világítsam meg munkánkat — a nóniusz félvér lóállomány megvédése céljából választottunk ki tenyészállatokat. — Hogyan fogadják szándékaikat a gazdaságokban? — Ügy tapasztalom, hogy megkönnyebbüléssel és talán azt is mondhatom: örömmel. Megbeszéléseinkről ugyanis jegyzőkönyvet veszünk fel, s ha a benne foglaltak megvalósulnak, akkor megnyílik az út az illető gazdaságok többi — általunk nem kiemelt — területeinek privatizációs tervezése és egyéb függő ügyek kezelése előtt. — Mikorra készülnek el a munkával? Február 20. táján már minden rendeződik. S. J.
