Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-04 / 29. szám
6. oldal, 1992. február 4. PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC PÉNZ-TÁRCA Tár sas-játék Sorozatunkban az elmúlt alkalommal az egyéni vállalkozásokról szóltunk. Ebből bizonyára sokak számára kiderülhetett, hogy bármennyire állampolgári jog is a vállalkozás, mégsem lehet mindenki egyéni vállalkozó. Ehhez ugyanis az elhatározáson, a bátorságon túl kellenek egyéni adottságok és alapvető vállalkozásbeli, vállalko- zásviteli ismeretek. A „vállalkozni tudás” —jó pénzért — tréningekkel elsajátítható ugyan, sokan mégis úgy gondolkodnak, túl nagy a kockázat egyedül, társak és kontroll nélkül belevágni a nagy kalandba. Nos, aki önbizalma, elegendő tőkéje híján így gondolkodik, jól teszi. A társas vállalkozások ugyanis megosztják a szükséges kockázatvállalásokat, de nem mindegy, hogy milyen társakkal és milyen vállalkozásba kezdünk. Kőkemény szempontok A társválasztásnál alapvető, hogy baráti vagy szakmai szempontokat vegyünk figyelembe. Mindkét választásnak vannak előnyei és hátrányai. Ha barátot választunk, előny az eleve meglévő bizalom, a nagyobb megértés, az érdek- és értékszempontok rugalmasabb kezelése és egyáltalán a nagyobb rugalmasság, az oldottabb vállalkozási légkör, hangulat. Hátrány azonban — éppen ebből adódóan — a szigorú kontroll, a számonkérés, a szükséges belső fegyelem hiánya, a szakmai szempontok kőkemény érvényesítésének következetlenségei. Ilyenkor kevésbé nézünk szembe a kegyetlen racionalitásokkal, a felelősséggel, és nem a kellő időben történik a válságmenedzselés. Természetesen ezzel nem szeretném azt sugalmazni, mintha barátokkal nem lehetne eredményesen vállalkozni. Mindössze a veszélyekre kívántam a figyelmet felhívni. Például a társaságban valakinek kézbe kell vennie a kormányaidat, utasításokat kell osztania, számon kérni sem lehet mindig baráti hangon, megértéssel. A tudás is tőke Ha kiválasztottuk a társainkat, dönteni kell a tervezett vállalkozás társasági formájáról. Ezt a döntést a kockázatvállalási szándékunk és tőkénk nagyságának függvényében, mérlegelését követően kell meghoznunk. Ha több lehetőség közül áll módunkban választani, célszerű szaktanácsadó szervezethez fordulni. (A sorozat későbbi fejezeteiben mi is fogunk erre vonatkozó számításokat végezni, tanácsokat adni.) Nyilvánvaló azonban, hogy nemcsak alapíthatunk társas vállalkozást, hanem vásárolhatunk is tulajdonrészt már működő vállalkozásban. Ehhez azonban előzetesen a vállalkozásról és a tulajdonosokról alapos ismereteket kell szereznünk. Nehéz eldönteni persze, minek van nagyobb kockázata: vállalkozást alapítani és indítani vagy tőkével belépni egy már működő társaságba. Ez ugyanis mindig az adott helyzettől függ, hiszen minden vállalkozás — akárcsak maga az ember — egyszeri és megismételhetetlen. És ha már a társas vállalkozásokról van szó, említést kell tenni arról, hogy nemcsak pénztőkével, hanem eszközökkel, szakmai tudással (know-how), vagyonértékű jogok átengedésével (pl. bérleti jog, koncesszió), szabadalommal — vagyis úgynevezett apporttal — is lehet alapítani vállalkozást, ha a minimálisan előírt pénztőke már rendelkezésre áll. Tehát a vállalkozó ember maga és/vagy vagyona is lehet tőketényező egy társas vállalkozásban. A menedzsment megszervezése Gazdasági társaságban kétféle módon vehetünk részt. Csak a tőkénkkel — másként fogalmazva úgynevezett csendestársként — vagy tőkével és tevékenységgel. Ez utóbbi esetben — amikor a tulajdonos s saját vállalkozásának egyben alkalmazottja is — a haszon kiszámításánál és az érdekek érvényesítésekor több szempontot is figyelembe kell venni. Például azt, hogy mikor jár jobban a vállalkozó: ha tőkejövedelmet húz vagy ha bért kap. Az esetek döntő többségében a tőkejövedelem magasabb ugyan, de csak kevés vállalkozó engedheti meg magának, hogy év közben ne legyen jövedelme. Ez esetben viszont derekasan kell pengetni az adót, a biztosítást és a különféle járulékokat. Komoly döntéseket igényel a tulajdonosi érdekek maradéktalan érvényesítése és a menedzsment megszervezése is. Ezek a dolgok — általában — csak jó arányérzékkel hangolhatok össze. Ugyanis a jó menedzsment költséges, de nélküle nincs eredmény. A tulajdonos viszont a költségek minimalizálásában, örökös csökkentésében érdekelt. Remélem, senkit sem rettentettem el a társas vállalkozásokban való részvételtől. Ám ha mégis túl kockázatosnak ítélné valaki, ajánlom számára a tőzsdézést. És hogy miként kell ezt a dolgot elkezdem? Arról a sorozat következő fejezeteiben szólunk. Merth László MEGSEM OLYAN NAGY ÜZLET? V áltoznak az alapítványi befizetések elszámolási feltételei Az 1992. évi adótörvények alapján változik az alapítványi célra befizetett összegek eLszámolhatóságának feltételrendszere. Az eddigi gyakorlat szerint az alapítványi célra történő befizetéseket automatikusan le lehetett vonni az adóalapból, 1992. március 15-étől azonban ez nem vonatkozik minden alapítványra, csak azokra, amelyek megszerzik ehhez az APEH engedélyét. Banánárus a kapu alatt Mondják, a hölgyeknek nincs koruk, de Hidas Lajosnénak esze ágában sincs tagadni, hogy már nehány éve nyugdíjba vonult. Sőt, büszke arra, hogy még segít a fiataloknak az önálló életbe indulásban. Főképp ez vezérelte, amikor egy évvel ezelőtt vállalkozásba kezdett: zöldség-gyümölcs kereskedést nyitott. Boltról nincs szó, már ami a helyiséget illeti. A kapu alatt sorakoznak a különböző termékek, a narancs, a banán, a dió, a hagyma, a káposzta és így tovább. Mintha erre a célra épült volna a hajdani bajai polgárhaz. — Vajon tényleg olyan nagy üzlet ma zöldséget árulni, amint az közszájon forog? — Egy ilyen kieső helyen, mint a Szabadság utca, biztosan nem. Hiszen itt kicsi a forgalom, gyakorlatilag csak azok térnek be hozzám, akik a közelben laknak, vagy erre járnak. Persze, más a helyzet a belvárosban. Ott viszont olyan magasra felverik a közterülethasználati díjat, hogy a kispénzű vállalkozók nem rúgnak labdába. Bár igaz, hogy aki egy ottani helyet ki tud bérelni, végül nem jár rosz- szul. A díjat leírhatja költségként. Hidasné a keveske nyugdíjat igyekszik pótolni, de nem érzi vállalkozásbarátnak a jelenlegi adórendszert. A zöldég és gyümölcs pedig gyorsan romló áru. Kitesz egy karton gyönyörű banánt reggel, és előfordulhat, hogy délutánra csupa pettyes lesz. Akkor aztán mehet a szemétbe az egész. De ha nem, akkor sem hoz komoly pénzt. Egy karton banán 18 kilogramm, 1600 forint. Ha 100-ért sikerül eladni kilóját, akkor kilónként 11 forint a haszon. Legkevesebb 20 százalékos árrés kellene ahhoz, hogy a szállítási és más rárakódott költség ellenére érdemes legyen vállalkozni. Egyébként is — mondja Hidasne — legalább másfél év kell, hogy egy kezdő vállalkozás talpra álljon. Azért nem adja fel. Úgy gondolja, ha meggazdagodni nem is fog; kárpótolja a vevők szíves szava, amikor elégedettek a szép áruval és a szerény arakkal. — Hatvanötért adom ezt a kiváló narancsot — mutatja a most érkezett árut. öt forint kilónként a haszon. G. Z. A január 1-jén már működő alapítványok február 15-éig nyújthatják be a területileg illetékes adóhatósághoz kérelmüket az engedély megadására. Az 1992. januar 1 -je után megalakuló közérdekű alapítványok pedig a cégbírósági bejegyzésüket követően tehetik meg ezt. Az APEH-nek a törvény értelmében 30 napja van a válaszadásra, hogy közölje az alapítvánnyal: hozzájárul-e ahhoz, hogy az alapítvány olyan igazolást adhasson ki, amely a részere adományozót felhatalmazza az adókedvezmények igénybevételére. Ezen igazolás alapján csökkenthetik a magánszemélyek összjövedelmüket a befizetett összeggel. A vállalkozások szintén csakis ilyen dokumentum alapján csökkenthetik adózás előtti eredményüket, ha alapítványi célra pénzt adnak át. Az alapítványnak a kérelmében szerepeltetnie kell az alapító célokat, és nyilatkoznia kell arról, hogy az adományozó által befizetett összegből az adományozó sem közvetve, sem közvetlenül nem részesedik és vagyoni előnyhöz sem jut. A törvény értelmében ugyanis, ha ez utóbbi körülmény fennáll, akkor az alapítvány számlájára befizetett összegekkel szemben nem érvényesíthető az adóalapcsökkentő kedvezmény. Gyermekbank-igazgató • Az Egyesült Államokban sajátosan — meg kell mondani, nagyon realista módon — értelmezik a gyermekek életre nevelésének alapelvét. így aztán az üzlet, a versenyszellem behatol a pedagógiába is. E célt szolgálják a „Children’s Bank”-ok, azaz gyermekbankok. A képen egy ilyen „pénzintézet” igazgatója (Nebraska állam, Omaha), a kilencéves Andrew J. Burns látható, aki álmainak állását pályázaton nyerte el. A hozzá forduló gyermekügyfeleket Burns igazgató pénzügyi tanácsokkal látja el. OKOK ÉS KILÁTÁSOK Miért jobb most a dollár ? A mindmáig alapvalutának számító, de az utóbbi években bizony gyakran gyengélkedő dollár a legutóbbi napokban felfelé gurult a lejtőn és a nagy pénzügyi szorítóban pontozásos győzelmeket arat legko- molyabbellenfelei, a német márka, a svájci frank és a japán yen ellen. Áz esztendő legeleje az amerikai zöldhasú árfolyamának már megszokott bizonytalankodásával kezdődött, de aztán a trend hirtelen megváltozott és néhány napon belül a dollár értéke 1,52 márkáról — átlépvén az 1,60-as bűvös lélektani Rubikont — 1,64-re emelkedett. Ilyen rövid idő alatt az amerikai pénz 12 pfenniges értéknövekedése az utóbbi idők rekordjának számít. A dollár értéke ugyanebben a rövid időben a svájci frankkal szemben 4, a japán yennel szemben pedig csaknem 2 (pontosan 1,9) percenttel emelkedett. Egy dollárért a szóban forgó időszak elején 5,3875, a végén már 5,5475 francia frankot adtak. A jelenség oka-több komponensből áll össze. Az Egyesült Államokban elnökválasztási esztendő kezdődött. A kormány nem utolsósorban ezért tesz meg mindent azért, hogy Képünkön egy féldolláros. Ez sem a miénk. az országot akár a hajánál fogva kirángassa a recesszió politikailag sem veszélytelen kátyújából. A pénzpolitikát irányító testület, a Federal Reserve Board e cél jegyében markánsan leszállította a kamatlábakat, hogy hazai és nemzetközi viszonylatban vonzóbbá tegye az amerikai beruházásokat és ezzel értelemszerűen növelje — a jelek szerint eddig sikerrel — a dollár iránti keresletet. Ez az érem egyik oldala. A másik, talán legfontosabb faktor Németország. Itt a Bundesbank még karácsony táján az amerikaival éppen ellentétes irányú döntést hozott, tetemesen megemelte a kamatlábakat. Ez értelemszerűen önmagában is csökkentheti a németországi invesztíciók — és a márka — iránti hazai, valamint nemzetközi érdeklődést. Ráadásul akkor, amikor a németországi bértárgyalások — amelyeknek az eredménye minden elemi gazdaságossági számítás rendkívül lényeges részé — a legkényesebb szakaszukhoz érkeztek. És akkor, amikor, amint ez várható volt, a német gazdaság, a maga továbbra is impozáns ereje ellenére, már (vagy talán még?) kezdi érezni az ország egyesítésének és Kelet-Európa megsegítésének árát. Mindez azonban a jelek szerint csak most igaz. Hosszabb távon a jelenlegi trend ezúttal is átmenetinek bizonyulhat. Egyrészt azért, mert az erősebb dollar ugyan jó az Amerikában beruházóknak, de rossz az amerikai exportőröknek. Másrészt azért, mert bebizonyosodhat Kohl próféciája, amely szerint „a német gazdaság mindent kibír”. FEB Az osztrák munkás Kelet-Európától félti a kenyerét A Dunai Vasmű megvásárlása volt az utolsó csepp a pohárban: az osztrák államosított ipar („Austria Industries”) legtekintélyesebb gyáregysége, a linzi Voest Alpine több mint tízezer munkása a budapesti hírrel igazolva látta összes félelmét. A tiltakozó gyűléseken, a gyár vezetéséhez intézett ultimátumokban, de még a transzparenseken sem szerepelt név szerint az acélóriás magyar telephelyének ügye, a keleti olcsóbb munkaerőtől való félelem azonban a legtöbb iparág dolgozói között terjedőben van. A linzi gyár egyre nehezebb helyzete persze sok mindennek betudható. Nem utolsósorban az acélipar általános válsága, a termékek eladhatatlansága, a nyomott ár az ok. A linzi gyár elsősorban az autóipar számára gyárt lemezeket, márpedig ezen a téren aligha számíthat a jelenlegi visszaesés közepette elegendő megrendelésre. Emellett a Voest Alpine csak sokmilliós beruházással tudna megfelelni a szigorodó környezet- védelmi előírásoknak. A gyár vezetői egyes részegységek fokozatos kitelepítését — más leányvállalatukra ruházását — tervezik, ami Linzben elbocsátásokat jelent, mégpedig az egyébként is elhatározott létszámcsökkentés felett. Bár senki nem beszélt róla, mégis egyre nyilvánvalóbb volt, hogy a gyáróriás leépítése a cél. Ezt a vadat eddig mindig sikerült valamilyen „elterelő érvvel” kivédeni, a munkásokat úgy-ahogy megnyugtatni. Gyorsuló ütemű magyar tőkekivitel 1991-ben 367 engedélyt adtak ki magyar vállalatoknak és vállalkozásoknak külföldi székhelyű vegyes vállalatok alapítására. Az ily módon külföldön befektetett magyar tőke értéke megközelítette a 2 milliárd forintot. A Magyarországon vegyes vállalatokba befektetett mintegy 2,8 milliárd USA-dollár értékű külföldi tőkével összehasonlítva ez igazán nem nagy összeg, viszont 1990-hez viszonyítva jelentős mértékben emelkedett mind a kiadott engedélyek, mind a kivitt tőke értéke. A külföldön alapított magyar külföldi vegyes vállalatok száma 1991-ben több mint kétszerese volt az 1990. évinek — 159-ről nőtt 367-re. Ugyanakkor a kivitt tőke értéke kisebb mértékben, az 1990-ben regisztrált 1,42 milliárd forintról csupán 1,98 milliárd forintra emelkedett. A magyar befektetők többsége a volt szocialista országokat célozta meg. Romániában 87, a Cseh és Szlovák Köztársaságban 64, a volt Szovjetunió országaiban 52, Németországban 45 magyar érdekeltségű vegyes vállalat alakult. A kivitt tőke értékének szempontjából azonban más a sorrend. A Független Államok Közösségének államaiban 1,19 milliárd forint értékű tőkét fektettek be magyar cégek. Ennél jóval kisebb összeg jutott az ebből a szempontból második helyen szereplő Németországba — 159 millió forint, és a harmadik Ausztriába — 109 millió forint. Az alapított vállalatok száma szerint az első helyen szereplő Romániába kivitt tőke értéke ezzel szemben csupán 91 millió forint, ami vei az érték szerinti sorrendben csak az ötödik helyen szerepel keleti szomszédunk. A vegyes vállalatok alapításánál a tapasztalatok szerint a piacszerzés a leggyakoribb cél. A hír, hogy a Voest Alpine több milliárd schillinges beruházással átveszi a Dunai Vasművet, mindennél nyilvánvalóbbá tette: a folyamat beindult. A Linz körüli hírverést csak fokozza, hogy az ügy igencsak belevág az éppen időszerű politikai csatározásokba. Rudolf Streicher közlekedési miniszter az államosított ipar felügyeletét is ellátja. Márpedig ő a szociáldemokraták elnökjelöltje. A kampány eddig viszonylag békésen folydogált, a linzi többezres tüntetés, az esetleges általános sztrájk kicsit megélénkítheti ezt az „egyhangúságot”. így aztán nem csoda, hogy maga Vranitzky kancellár tartotta mindennél sürgetőbbnek a gyors nyilatkozatot: Linz maradjon az acélipar fellegvára, az üzemvezetés járjon el körültekintőbben, a munkások lét- biztonsága mindennél fontosabb — mondta. A néppártiak, akiknek jó alkalom ez a Streicher elleni fellépésre, érthetően az államosított ipar koncepciótlanságára hegyezik ki a történteket. Csakis az elnökválasztási kampány az oka, hogy nem az olcsóbb keleti termelési lehetőségek már említett félelme áll az előtérben. Éppenséggel eleget hallani mostanában erről is. Különösen mert Ausztriában 37 év óta a legmagasabbra szökött a munkanélküliek aránya. Amikor a vendégmunkásokat teszik mindezért felelőssé, a Kelet-Euró- pából „importálható” kvalifikált munkaerőről is szó esik, valamint egy másik lehetőségről: ott a helyszínen kell termejni, olcsóbban, mint Ausztriában. Éppen Hugo Sekyra, az Austrian Industries vezetője érvelt e lehetőség mellett néhány nappal a budapesti üzletkötés előtt: az olcsóbb termékkel piacokat lehet megtartani, vagy akár újakat szerezni. Ez utóbbit az is elősegíti, hogy az osztrák pénzen működtetett gyárakban dolgozó kelet-európaiak jobb keresetükkel mapuk is idővel vásárlóképes fogyasztóvá válnak. A linzi munkásokat mintha nem hatnák meg Sekyra érvei. Ők saját vásárlóképességüket szeretnék megőrizni, s a jelek szerint ezért minden eszközzel harcolni fognak. Szász Júlia A MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMAI * Érvényben: 1992. február 3. devizanem vételi árfolya közép eladási i l egységre, forintban Angol font 138,64 138,99 13934 Ausztrál dollár 58,09 58,24 5839 Belga frank (100) 23430 234,88 235,46 Dán korona 12,45 1238 1231 Finn márka 17,70 17,75 17,80 Francia frank 14,15 14,19 14,23 Holland forint 42,85 42,96 43,07 ír font 128,46 128,78 129.10 Japán yen (100) 61,53 61,68 61,83 Kanadai dollár 6537 66, W 66,21 Kuvaiti dinár 26536 266,05 266,74 Német márka 48,21 4833 48,45 Norvég korona 12,29 1232 1235 Olasz Ura (1000) 64,13 64,29 64,45 Osztrák schilling (100) 684.23 685,93 687.63 Portugál escua (100) 56,03 56,17 5631 Spanvol peseta (100) 76,62 76,81 77,00 Svájci frank 54,21 54.35 54,49 Svéd korona 1337 13,30 1333 Tr. és cl. rubel 27,43 27,50 2737 USA-dollár 77,30 77,50 77,70 ECU (Közös Piac) 98,49 98,74 98,99 Pénznem A MAGYAR NEMZETI BANK VALUTA (BANKJEGY Í.S CSEKK) ÁRFOLYAMOK véled An|;i»l font Ausztrál dollár Belga frank (100) Dán korona Finn márka Francia frank Gdrög drachma (100) Holland forint Ír font Japán yen (100) Kanadai dollár Kuvaiti dinár Német márka Norvég korona Olasz Ura (1000) Osztrák schilling (100) Portugál esrua (100) Spanvol peseta (100) Svájci frank Svéd korona USA-dollár ECU (KlizOs Piac) árfolyam I egységre, 1373» 57.62 23235 1235 1735 14,05 41,42 4233 127,48 61,08 6534 26330 47,85 12,20 6335 679,13 55.62 7605 53,81 13,17 76,72 97,76 eladási forintban 140.39 58,86 237,21 12,61 17,95 1433 42,26 43.39 130,08 62,28 66,74 268,80 48,81 12.44 64,93 692,73 56.72 7737 54,89 13,43 78.28 99.72 VALUTÁK A FEKETEPIACON Német márka 50—51 forint USA-dollár 78—79 forint Svájci frank 54—56 forint Osztrák schilling 7.20—7.30 forint
