Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-26 / 48. szám
TISZTELT SZERKESZTOSEG 1992. február 26., 7. oldal Kedves Olvasóink! Ugye tapasztalták már, hogy egyes hivatalokban furcsán bántak Önökkel? Egyik kecskeméti olvasónk három ilyen esetéről számol be egyszerre. Az alábbiakban olvashatunk továbbá Hetényegyháza lakóinak tiltakozásáról a falu áldatlan útviszonyai miatt, egy kecskeméti levélíró „nyilvános ház” ellen emel szót, s helyet adtunk egy „tengeri kígyós” végrehajtási eljárás leírásának is. Hercegszántóról kapott biogazda-köszönet apropójából ismét közöljük a vegyszer nélküli termesztést szervező magyar—francia kft. nevét és címét. Várjuk további közérdekű leveleiket. (A szerk.) Veszélyes útviszonyok Hetényegyházán Hetényegyháza belterületének közlekedési viszonyai tarthatatlanok. A műút állapota nem felel meg a minimális gépjárműforgalomnak sem. Különösen a kerekegyházi út megnyitása után nagy mértékben megnövekedett az áthaladó forgalom. A gépkocsivezetők nem az útviszonyoknak és a közlekedési szabályoknak megfelelően (nagy sebességgel) közlekednek. Főleg a falu központjában veszélyes a helyzet, ahol naponta több száz óvodás, iskolás gyerek, valamint felnőtt közlekedik. Szomorú példa erre a február 17-én történt súlyos gyermekbaleset is, amely sajnos, már nem az első. Ezért mi, gyermekeinkért aggódó szülők, pedagógusok és lakosok kérjük a következőket: Hetényegyháza területén vezessék be a 40 km/h sebességkorlátozást, a Tamási Áron utcától az Iskola utcáig pedig a 30 km/h sebességkorlátozást. Ennek betartását szigorúan, rendszeresen ellenőrizzék. Kérjük a Kossuth Lajos utca burkolatának javítását, a járda és kerékpárút kiépítését. Különösen fontos a járda építése a Kossuth utca páratlan oldalán, valamint a Posta utcában. A forgalmasabb pontokon gyalogátkelőhelyeket kell kijelölni, a buszmegállókban kitérőket kell létesíteni, az ABC előtti buszmegállót pedig a saroktól át kell helyezni. Hetényegyháza lakossága nevében sürgős intézkedést kérünk! (A fenti levelet a hetényegyházi- ak — több száz aláírással — elküldték az önkormányzatnak is. (A szerk.) Nem üzleti vállalkozás volt Kákonyi Mátyásné lapjuk 1992. február 12-ei számában, Kié a halomi domboldal Homokmégyen? címmel írott, valótlan állításokat tartalmazó levelére kívánok válaszolni. 1981—82 telén a halomi domboldal tanácsi kezelésben lévő, műveletlenül maradt részét a községi tanács zártkertként felparcellázta és tartós bérletként kiadta. Későbbi földszomszédaim szóltak, hogy van még bérelhető parcella, ahol közösen szőlőt telepíthetnénk. Én akkor városi tanácselnök voltam, Halom pedig a járáshoz tartozott. Ezért vettem szívesen a lehetőséget. Az ominózus parcellát — tehát — jelentkezés alapján béreltem, mint mások abból, ami maradt még. A területet jelentős rendezés, trágyázás, talajforgatás után kor- donos szőlővel telepítettem be. Közben Kecskemétre kerültem. A termőterületet Kecskemétről nem tudtam megfelelően művelni. Ez, valamint akkori szándékunk, hogy véglegesen Kecskemétre költözünk, arra késztetett, hogy lemondjak a területről. A felmért befektetés és szakértői vélemény alapján 35 088 forint visszatérítést kaptam. Ez, azt hiszem, nem tekinthető üzleti vállalkozásnak. Az új bérlők — természetesen — ennek megfelelően vették át a kész termőültetvényt. Megjegyezni kívánom, hogy akkor már készülő új földtörvény ezeket a tartós bérleteket az új bérlők tulajdonába adta. Ennyit erről a „vállalkozásról”. A rágalmazás tisztázását pedig birói úton kezdeményezem. Tájékoztatásul mellékelem a földhasználati szerződést és a homokmégyi községi tanács 283/1987. sz. határozatát. Tisztelettel: Dr. Geri István Milyen az ilyen biztosító? Úgy érzem, az Állami Biztosító kecskeméti fiókjának vezetője arra vár, hogy megunjam a levelezést. 1991. augusztus 19-én éjjel, Budapesten — Németországból hazafelé jövet — karamboloztunk egy rendőrségi autóval. Elismerték a hibájukat és kötelező biztosításukat kellett igénybe vennünk a kár rendezéséhez. Dacia TLX személygépkocsinkat egy tréler hozta haza, férjem kíséretében, én pedig két kiskorú gyermekemmel és rengeteg csomaggal, taxival tértem haza éjjel 1 óra 13 perckor Kiskunfélegyházára. A taxiszámla 7808 Ft volt, melyet nem térítettek meg, azzal az indokkal, hogy csak személyvonat II. osztályt tudnak fizetni. 1991. októberétől kétszer írtam az Állami Biztosító kecskeméti fiókja vezetőjének, először ajánlottan, azután jeleztem, hogy más fórumhoz fordulok panaszommal. A fiókvezető válaszra sem méltatott. Ha elutasít, abbahagyom a levelezést, de ez felháborító. Kérdéseim a következők. Csak addig tud kedves hangnemben szólni — s egyáltalán szólni — az ügyfelekhez, amíg díjemelésről vagy befizetésről van szó? Vajon a többi biztosító is így reagált volna kérésemre, hogy az éjszaka közepén miért nem vonattal jöttünk haza? Nem ennyi kár ért bennünket, de a kötelező biztosításban mindenképpen megrendült a bizalmunk. Még nincs késő helyretenni. Kisné Hunyadi Katalin Kiskunfélegyháza, Dr. Holló Lajos u. 59. II. 82. Mi lesz a szövetkezettel Izsákon? Mi Izsákot az ország közepének gondoljuk, de ötven év alatt kommunista-cumin itt is felnőtt egy generáció. És ők még mindig azt hiszik, hátuk mögött áll a nagy Szovjetunió, mint 1951-ben, amikor egy éjjel összeszedtek 19 embert (köztük engem is). A 19-ből hármat halálra ítéltek, én kaptam a legkevesebbet, öt évet. A legnagyobb bűnünk az volt, hogy magyarok voltunk. 1952-ben megalakították az állami gazdaságot, 800 és 1000 öles területeken, azután következett 1962-ben a téesz. Izsák az ország egyik legjobban kiszolgáltatott községe lett. Egyetlen gazdát nem tudok, akinek itt volt birtoka és egyéni gazda maradhatott. Az elhurcolt személyekből is csak én élek már egyedül, de azt hiszem, az elvtársakból lett urak ezt is legszívesebben megfellebbeznék, ha közelebb állnának Szent Péterhez. Többedmagammal szeretném még egyszer olyannak látni Izsák határát, mint 1947—48-ban volt. Véletlenül sem láttam akkor a maihoz hasonló mezsgyéket. Sajnos, most ezerholdszámra van elhagyott, parlagos, gazban heverő terület. De még mindig nagy dolog lesz hozzájutni a földekhez. Igaz,*a tsz-elnök úr azt ígérte, tavaszig még három közgyűlés lesz. De sajnos, olyan szépen levezeti a közgyűlést, hogy a jelenlévők kétharmada a felét sem érti a témának. Ha valaki felszólal, azt nehezére esik meghallgatni. Szeretném a tagság figyelmét felhívni, legalább most nagyon figyeljenek, mit szavaznak meg, mire tapsolnak! Több évtizedes munkánk eredményének egy kis megmaradt részéről kellene dönteni. Előre is köszönöm azok figyelmét, akik mindent nagyon megfontolnak. Még szeretnék pár sort írni azokról a „falakról”, amelyek gátolják a község fejlődését. Háromnégy héttel ezelőtt megalakították az izsáki gazdakört, 50 taggal. Kezdett örülni az idősebb réteg: elkérjük a régi olvasókört és lesz hová behúzódni, beszélgetni, nem kell a főtéri szobornál ácsorogni. A régi olvasókörben jelenleg könyvtár van, melyet az önkormányzat nem akar áthelyezni. Nemrég arról olvashattunk egy cikkben, hogy az új tsz-vezetés azt nyilatkozta, hogy Szemők József, a híres Hazafias Népfront-elnök, új tsz-t szervez, de azt hiszem, ez a gondolat az új vezetés fejében is megfordult. Ugyanis az új tsz- elnök a gazdaság összes fiatal gyümölcsösét — mely az idén is a tsz jövedelmének 4/5-ét tette ki — kiadta az öccsének és pár jó barátjának, vállalkozásba. Vagyonjegy felvásárlásáról is szó van abban a szeptemberi cikkben. Ok ezt is megvalósitották. Úgy hírlik, vagy tízmillió forintról szóló vagyonjegyet felvásároltak, szegény öregektől és megszorult fiataloktól, fillérekért. De az igazi csattanó most következik, a vagyon másik 50 százalékának felosztásánál! Mert ez is órájuk vár! Jó lenne, ha a tagság saját érdekében a következő közgyűléseken jobban odafigyelne, mit szavaz meg, és mire tapsol, függetlenül attól, hogy ki akar lépni, vagy tag akar maradni, mert ez a vagyon csak most osztható el igazságosan. De csak, ha odafigyelünk! Juhász János Izsák Ingyengyógyszer — méltányosságból Elutasították közgyógyellátási igazolvány iránti kérelmét, mit csináljon? — kérdezi Balotaszállásról egyik olvasónk, Herédi Dezsöné. Férje II. fokú rokkant, így alanyi jogon jár neki az ingyen gyógyszert biztosító igazolvány. Levélírónk úgy tudja, erre ő, mint családtag, szintén jogosult. A polgármesteri hivatalban azonban elutasitották kérelmét azzal, hogy ilyen rendelet nincs. Igazat mondtak. Levélírónk méltányossági alapon juthat közgyógyellátási igazolványhoz. Mivel maga is 50 százalékos rokkant, s mindössze 5240 forint járadékot kap havonta, erre hivatkozva kérheti a polgármesteri hivatalban az igazolvány kiadását. Kérelméhez csatolnia kell kezelőorvosa igazolását arról, hogy rendszeres gyógyszerfogyasztásra kényszerül. Köszönet egy biogazdától Megköszönöm, hogy a biotermesztéssel kapcsolatban közölték velem az ezzel foglalkozó budapesti kft. cimét. Azóta már felvettem velük a kapcsolatot, a többi ismerős termelő nevében is. Remélem, lesz valami a termelésből. Még egyszer köszönöm. Tisztelettel: Likár István Hercegszántó, Dózsa Gy. u. 59/A (Tisztelt Likér Úr! Örülünk, hogy segíthettünk. Hátha másokat is érdekel, ezúttal közöljük a bio- gazda-toborzó cég pontos nevét és címét: Biogenique Éurope Magyar -—Francia Kft. 1126 Budapest, Böszörményi út 13—15. Telefon: 06/ 1/1566-533. A szerk.) LEVÉLVÁLTÁS Én nem bántottam a fiát Kedves anyuka! Én nem bántottam a fiát, mint azt ön állítja vádjában. Én csak figyelmeztettem, hogy hagyja abba a rosszalkodást, amit még két másik gyerekkel csináltak együtt a buszon. Nekem is van két gyerekem, az egyik szintén 11 éves, de az nem viselkedne úgy a felnőttekkel, mint az ön gyereke. A fiát azért küldtem le, mert rongálta a buszon elhelyezett gyermekcsengő feliratot. Én csak figyelmeztettem, hogy az nem azért van felírva oda, hogy ő lekaparja, s akkor szemtelenül hazudott, hogy ő csak jelzett. Én ezért küldtem le a megállóban a buszról, de nem vágtam nyakon és nem lök- döstem, csak egyszerűen leküld- tem, de ő hazudik most is és én nem értem, hogy miért. Fábián Sándor buszvezető Kecskemét, Zsinór u. 102/A (A fenti írás válasz a február 19- ei lapszámunkban megjelent, Félelmetes buszsofőr című levélre, melyben Nagyné Balogh Éva Kecskemét, Szinyei M. P. utca 4. szám alatti lakos írta le panaszát. Miután helyet adtunk Fábián Sándor levelének is, a magunk részéről lezártnak tekintjük a témát, abban a reményben, hogy a Kunság Volánnál megfontolt lesz a felelősségre vonás. A szerk.) NAPJAINK HUMORÁBÓL Sajnos, nálunk is egyre több a munkanélküli. A pert megnyertem. És? Volt egy peres ügyem 1989 júliusában, B. Lajos kunszentmiklósi adósom ellen. A pert megnyertem. A bíróság kötelezte B. Lajost, hogy 15 napon belül fizesse meg az 5915 Ft-ot, mert amennyiben nem fizeti meg, úgy évi 20 százalék kamattal kell megfizetni tartozását. A mai napig sem kaptam meg a pénzt. Annak idején felkerestem dr. Varga Tamás bírót, aki tárgyalta az ügyemet, s kértem, segítsen. A bíró úr intézkedett, elkezdődött a végrehajtás. Először 1990. július 19-én Vörös Katalin végrehajtó lefoglalt az adósnál egy 300 literes Gorenje fagyasztóládát, erről levélben értesítettek, s ezzel ő be is fejezte munkáját, mert átadta az ügyet Szabó István végrehajtónak. Aztán, 1990 szeptemberében lefoglalt a végrehajtó egy MZ motorkerékpár-vázat és két vagy három süldőt, árverezésre, de így sem sikerült a végrehajtás. Szabó István végrehajtó 1990. november 15-én megismételte az árverezést, de az sem járt sikerrel. Hadd ne mondjam, hogy kéthetente hülyítettek, hogy telefonáljak, talán majd többet tudnak mondani. Megsokalltám az örökös hitegetést, és 1990 novemberében beírtam az Igazságügyi Minisztériumba, ahonnan rövid időn belül közölték, hogy*panaszos levelemet elküldték a Bács-Kiskun Megyei Bíróság elnökének. Tőle még a mai napig sem kaptam választ. Ezek után felkerestem, pontosabban fel szerettem volna keresni az elnök urat, mert a titkárnő jött ki és kérdezte, hogy milyen ügyben keresem. Elmondtam, hogy a levelemre nem kaptam választ és érdeklődni jöttem, mi ennek az oka. A hölgy azt válaszolta, hogy nincs bent az elnök úr, sem a helyettese, különben is hétfőn van félfogadás. Mivel szabadszállási vagyok és a kétéves gyermekemmel mentem, nem hiszem, hogy a titkárnő nem tudott volna ebben valamilyen módon segíteni, hogy még egyszer ne kelljen gyerekestől bejönnöm. Ezen a napon felkerestem Szabó István végrehajtót, hogy mi lesz már az ügyemmel. Neki is elmondtam, hogy írtam a minisztériumba, erre azt a választ kaptam, hogy „írjon Antall Jóskának, hogy küldjön neki fegyvert vagy csináljon adósok börtönét”. Olyan cinikusan beszélt velem, mintha egy bűnöző lennék. Különben is — mondta — az ügyemet már átadta Dudás Attilának. Nem tudták elviselni a reklamációmat, erre a másik irodából beszólt Vörös Katalin végrehajtó, hogy gyertek, hívat a főnök, vagyis a Pa- tócs úr, pedig előtte Szabó István azt mondta, nincs bent a főnök. A távozásukkal szó szerint kirúgtak, vissza se jöttek, én meg távoztam a tanúmmal. Aztán Dudás Attila végrehajtó 1991. február 18-ai dátummal küldött egy árverezési papírt, amelyben az van, hogy március 14-én milyen ingóságokat foglalt le. Azután jöttek a levelek árverezésekről, tovább utazgattam Kecskemétre. Egy alkalommal Dudás Attila és Patócs László urak azt mondták, hogy mivel a többszöri árverezés sikertelen volt, írjak egy újabb kérelmet, 300 forintos okmánybélyeggel ellátva, hogy ismét kezdeni tudják az árverezést. Nem értettem, hogy miért kell ezt elölről kezdenem, hiszen már minden végrehajtó ismeri az ügyemet. Akkor miért van a bírói végzés? Elkeseredésemben, 1991. novemberében felkerestem a megyei bíróság elnökét. Tőle levélben azt a választ kaptam 1991. december 5-ei dátummal, hogy a végrehajtók soron kívül intézkednek. Vártam az eredményt, de 1992. január 29- én reménytelen választ kaptam Patócs László úrtól. Ugyanis a levélben az áll, hogy „a lefoglalt ingóság elszállításáról a mai napon intézkedem”. Erre én január 30-án személyesen beszéltem Patócs úrral, akitől a lehető legrosszabb választ kaptam, azt, hogy a fagyasztóládát elszállíttatja a bizományiba értékesítésre, s az árából majd levonják a szállítási költséget, ami azt jelenti, hogy én nemigen kapom meg a megítélt összeget. Érthetetlen, hogy miért engem károsítanak meg, miért nem B. Lajos kunszentmiklósi lakoson hajtják be a szállítási költséget, hiszen ő az adós. Bezzeg, ha az államnak tartozna, már régen behajtották volna rajta. Amit leírtam, mindenről megvan a levél, s a velem jött tanú is. Kérem, szíveskedjenek a Petőfi Népében leközölni panaszomat, hátha másoknak is tanulságos lesz levelem olvasása. Maradok tisztelettel: Sz. Károlyné Szabadszállás (teljes név és cím a szerkesztőségben) Az oldalt összeállította: Rapi Miklós Címünk: Petőfi Népe 6000 Kecskemét. Szabadság tér 1/A A villany- számla megelőzte a villanyóra állását Legutóbbi átutalási betétszámlám kivonatának megérkezésekor arra lettem figyel- • mes, hogy hobbikertem villanyórája nagyon megugrott, pedig nem is használtam. Élve a gyanúval, kiutaztam és ellenőriztem. Gyanúm nem volt alaptalan, a szabályosan lepecsételt villanyóra 365 kW-tal kevesebbet mutatott, mint a villany- számla. Mint ilyenkor szokás, felkerestem a szolgáltatóvállalatot, ügyfélfogadási időben. Először az ügyintéző megkérdőjelezte szavahihetőségemet, mondván, hogy a területi villanyóra-leolvasója a legjobb munkatársuk. Én ezt elhiszem, de akkor -milyen lehet a többi? Ezt követően megkerestem az üzemvezető irodáját, de ö nem volt bent. így minden bizonynyal a vezető munkatársával beszéltem. S mintha összebeszéltek volna, ő is azt mondta, hogy ilyen nem létezik. Kértem, menjünk ki és tekintsük meg a villanyóra állását. Ezt nem vállalta. Viszont szólt annak a Nagyné nevű munkatársának, aki engem elküldött, hogy itt van nálam egy „öreg ember”, rendezzék már le az ügyét. Megjegyzések közepette Nagyné kitöltött egy soron kívüli áramelszámolás című nyomtatványt, helyesbítve az óra állását és kifizetett számomra 1350 Ft- ot, túlszámlázás miatt. Más. Öt esztendővel ezelőtt személygépkocsimra újérték- biztosítást kötöttem. Az új biztosítás időtartama lejárt, de tőlem még mindig a felemelt ösz- szegű biztosítási díjat vonta az Állami Biztosító. Ä közelmúltban megkerestem a biztosítót, és szóvá tettem a három hónapi díjat, amelyet visszatérítettek. Megint más. Minden bizonynyal a szerencse is hozzájárult ahhoz, hogy saját jogon ez ideig nem vettem igénybe a casco- térítést. így évente jogot szereztem a biztosítási díj 50 százalékának a visszatérítésére. Gyanús volt nekem, hogy mintha az 1991-es évben esedékes díjtérí- tést nem utalták volna át az átutalási betétszámlámra. Megnéztem a betétszámla-kivonatokat és gyanúm beigazolódott, így az elmúlt esztendő októberében esedékes térítést a közelmúltban vettem fel. A három ügynek az a sajátos jellemzője, hogy még azt sem mondták, uram, „öreg úr”, hibáztunk és elnézést kérünk. Sajnos, a tapasztalat azt mutatja, hogy nem egyedi eset az ilyen ügyintézés. Kiszolgáltatottak vagyunk ott is, ahol mi fizetjük meg a szolgáltatást. Ajánlatos minden átutalási betét-, lakossági folyószámlával rendelkezőnek, hogy ellenőrizze a folyószámla-kivonatokat, mert különben úgy járhat, mint én. Bedő Tibor Kecskemét, Batthyány u. 37. 11/10.
