Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-26 / 48. szám

MEGYEI KORKÉP 1992. február 26.. 5. oldal MI VAN A PAKLIBAN? Csátalja veszteség és adósság nélkül A Csátaljai Új Tavasz Tsz 1740 ha szántójával a kisebb szövetke­zetek közé tartozik. Már ők is megkapták á 22 ezer aranykoroná­nyi kárpótlási igényt, mely összes területük negyven százaléka. Gazdálkodásukról, a hogyan továbbról Heipl János főagronó- mussal beszélgettünk. — Sikerült átvészelni a tavalyi évet? —Termelésünk jelentős részét az alaptevékenység; búza, kukorica, napraforgó, illetve kisebb mennyi­ségben borsó és szója termesztése tette ki. Az ismeretes értékesítési ne­hézségek ugyanúgy sújtottak ben­nünket is, mint általában minden­kit, ennek ellenére az utóbbi három növény jövedelmezőségére nem le­het panaszunk. Sertéstelepünk át­vészelte az évet, a raklapgyártó üze­münket pedig be kellett zárni, mert nem találtunk piacot. Mindent ösz- szeadva jött ki a 14 milliós veszte­ség. Ennek csaknem a felét, a legna­gyobb érvágást — amiről még nem beszéltem—a cukorrépa jelentette, mely területünk tizedét foglalta el. A Mohácsi Új Barázda Tsz-szel kö­töttünk erre több évre szóló szerző­dést, akik jugoszláv cukorgyárak­Az ígéret szép szó... Túlzás nélkül állítható, hogy a halasi Kossuth utcai lakóte­lep (Kuruc vitézek tere) szép környezetben épült. A régi re­formátus temető, a Hősök lige­te, a főutca árnyas fái karéjoz- zák. Tágas, parkosított ügetek, a gyér, lecsendesített gépjármű- forgalom viszonylag nyugodt életfeltételeket biztosítanak az ott lakóknak. A Kuruc vitézek terén élők általában nem is pa­naszkodnak. Ha valamilyen vá­rosi fórumon mégis szót kér­nek, akkor a felvetésük tárgya: a lakótelep tőszomszédságában levő MÁV szociális intézmény. Pontosabban, annak is inkább a kéménye, amely olykor füst­felhővel borítja el a környéket. — Mikorra várható az épület fűtésének korszerűsítése? — kérdeztem Szegedi Pétert, a MÁV Szegedi Igazgatóság be­ruházási osztályának munka­társát. — Szeretném megnyugtatni a halasiakat, hogy a beruházás (a fűtéskorszerűsítés) folyamat­ban van. A munkálatok első üteme, a földgázvezeték bekö­tése megtörtént. Ez másfél mil­lió forintot emésztett fel, s még legalább ennyi pénz kellene a teljes befejezéshez. Amint a hi­ányzó összeg rendelkezésünkre áll, azonnal hozzáfogunk a bel­ső szerelésekhez, a széntüzelésű kazánok kiváltásához. Addig is kérjük az érintett lakosság tü­relmét, megértését — mondta Szegedi Péter. Kovács Pál kai voltak partneri kapcsolatban. A köztudott események miatt — a többi 18 gazdasággal együtt — ne­héz napokat éltünk át, mígnem előnytelen, de üzlet lett a dologból. A szomszédos polgárháborúnak, ha közvetve is, de vesztesei va­gyunk. A kárt tetézte az is, hogy harminchektárnyi répa a földben maradt; kifagytak a gépek. — Mégis, szinte a csodával hatá­ros az, hogy nem kerültek — mint sokan mások — a padlóra. — Már évek óta úgy próbáljuk irányítani a termékszerkezetet és a pénzügyi politikánkat, hogy ne ér­hessenek bennünket komolyabb meglepetések. Beruházásainkat az utóbbi időben úgy sikerült megol­danunk, hogy nem ettük meg előre a levesünket, és csak a legszüksége­sebbekre költöttünk. Ennek most az az eredménye, hogy nincs egy árva fillér adósságunk sem. — Hogyan látja a jövőt? — Ha addig nem módosul az időpont, akkor március 12-én tart­juk meg a zárszámadó közgyűlé­sünket, amikorra szeretnénk a va­gyonnevesítést is megejteni, tudat­ni a volt és aktív tagokkal: kinek és mekkora üzletrész jár. Az évet el kell és el is tudjuk kezdeni, ezzel nem lesz probléma. A későbbiekben abban látok re­ményt, hogy egy bizonyos földte­rület megmarad — annak ellenére, hogy magántulajdonba kerül —, amit majd meg kívánunk művelni, hiszen ez a dolgunk, értünk hozzá. Alkuba kell bocsátkoznunk a tu­lajdonosokkal, és laza szövetségre kell lépnünk velük úgy, hogy min­denkinek haszna származhasson belőle. Én —- jelenleg — nem a különválásban, hanem a szövetke­zés valamilyen formájában gon­dolkodom. — Nagyon sokan nem hisznek ebben. Lát valami biztosítékot? — Egyelőre látszatcsönd van, még senki sem verte az asztalt iga­záért, de hogy ebből a hallgatásból lesz-e robbanás, azt még nem tud­ni. Aránylag zárt közösség a mi­énk, és én hiszek az erejében. Egy picit bizonytalannak érzem azt, hogy mikor és milyen vége lesz a kárpótlásnak; a mostani, kívülálló vagyonhoz jutók mennyire lesznek erősek ahhoz, hogy tönkretegye­nek minket. Ez is benne van a pak­liban, de remélem, sikerül minden­kivel közös nevezőre jutnunk. Somogyi Gábor ANYAKÖNYVI HÍREK KISKUNHALAS Születtek (február 13. és február 21. kö­zött): Riccioli Nicoletta (Pap Zsuzsanna), Komáromi Zsolt (Kis-Kurgyis Éva), Tóth Béla (Hunyadi Veronika Gyöngyi), Óvári Andrea (Dobó Andrea), Lázár Dávid (Ma­gyar Ildikó), Turcsányi Alex (Tóth-Baranyi Ibolya), Körösi Viktória (Péjó Terézia), Gombár Zsuzsanna (Koskai Zsuzsanna), Csima László (Szabó Gabriella), Bordás Bet­tina (Maska Erzsébet), Német Agnes (Ördög Rozália), Kárpáti Lilla (Fárbás Agnes), András Andrea (Dragon-Faragó Etelka), Juhász Dóra (Csányi Andrea), Granyák Mónika (Rácz Marianna), Martinkó Zsófia (Garai Mária), Gyovai Viktor (Hetyei Zsu­zsanna), Bánszki Dávid (Krizsán Edit), Bánszki Milán János (Krizsán Edit), Gemer Dániel (Molnár Katalin), Vass Kitti (Bodor Ágnes), Szedmák Katalin (Bor Katalin), Tüske Nóra (Orosz Beatrix Beáta), Berényi Krisztina (Varga Julianna Zsófia), Király Dávid (Deák Anna Katalin), Vida Kitti (Ba- ranek Erika). Meghaltak (február 19. és február 24. kö­zött anyakönyvezettek): Modok Lajosné Kátai Mária (Kiskunhalas), András Mátyás- né Zsebi Mária (Kiskunhalas), Bakos Attilá- né Czifra Zsuzsanna (Tompa), Martonosi Ferencné Mészáros Mária (Kiskunhalas), Turu Józsefné Tóth Mária (Akasztó), Tiha­nyi Lászlóné Viszmcg Rozália (Kiskunha­las), Mészáros Sándor József (Jánoshalma), Szép Lászlóné Szeri Margit (Kiskunhalas), Kolonusz István (Kiskörös), Dági István (Jánoshalma), Szanyi Zoltán (Kiskunhalas), Fodor Józsefné Brenkusz Mária (Kisszállás), Nyúl-Tóth Józsefné Koch Zsuzsanna (Kis­kunhalas), Garas Jenő (Kiskunmajsa), And­rási András (Kecel). JUBILEUMI ELŐKÉSZÜLETEK Hétszázan a vaskúti falugyűlésen Előrelátó volt a község vezetősége, amikor a hétfői falugyűlést a torna­csarnokba hirdette meg, de ilyen ér­deklődésre senki sem számított. Hét­száz vaskúti állampolgár jött el meg­hallgatni az elmúlt esztendőről szóló beszámolót, és javaslataival hozzájá­rulni a jövő tervek kidolgozásához. Ami a kívülálló számára szinte le­nyűgöző élmény volt: a megszokott panaszáradat helyett egy sorsát hatá­rozottan irányító, magabiztos, két lábbal szilárdan a földön álló közös­ség döntött’ a legfontosabb kérdések­ben. Nagyon rokonszenves, hogy először a gyermekek és az öregek ke­rültek szóba. Az előbbieknek új is­kola, az utóbbiaknak bentlakásos otthon készül. Hasonlóan nagy ügy a község betelepítésének 250. évfor­dulója és a szeptemberig megvalósít­ható földgázbevezetés. VERSENYHELYZETET Á SZOLGÁLTATÁSBAN — Az önkormányzat mindent elkö­vetett, hogy eltüntesse a város és a falu közötti különbséget, már ami a város előnyeit illeti — kezdte beszámolóját dr. Vámos Ferenc polgármester. Ezért nem vezettünk be egyetlen helyi adót sem, hogy a szépen szaporodó vállal­kozások minél előbb talpra állhassa­nak. Még a bérleti díjat is elengedtük. Szeretnénk elérni, hogy ne kelljen min­denért Bajára utazni. Máris verseny­társ a pékségünk kenyere, rövidesen egy tafikosbódé nyílik, melyben do­hányáru és édesség mellett újság is vá­sárolható lesz. A vállalkozások támogatásával új munkahelyeket teremtenek a vaskúti- ak. Szükség is van erre, mert —jóllehet a helyzet e téren jobb az átlagosnál —, de a borászat például megszűnt, és dolgozói az utcára kerültek. (A borá­szatot az önkormányzat is szívesen megvásárolta volna. Megdöbbentő, de igaz: a körülbelül 80 milliót érő üzemet A MÉLYKÚTI DIÁKOKNAK Iskolatéré után iskolarádió Kevés általános iskola dicseked­het olyan komoly iskolarádióval, mint a mélykútiak. Kárász Péter oktatástechnikus irányításával tizenkét állandó és néhány kisegítő ifjú rádiós dolgo­zik a heti négy nap jelentkező mű­sorokban. A stúdió kiépítése ak­kor vetődött fel, amikor néhány évvel ezelőtt elkészült az iskola zártláncú tv-hálózata. Rendszeres adásidővel három éve sugároznak élőműsorokat, amelyekben fontos szerepet kap az irodalom, a zene, a rejtvény és az elektronikus sajtó­ra jellemző műfaji sajátosságok. A stúdió berendezései állandóan gyarapodnak, az iskola vezetésé­nek jóvoltából. A sulirádiósok munkájáról elismeréssel szólt Hor­váth László igazgató is. a privatizáció során elkótyavetyélték: az új tulajdonos 28 milliót fizetett érte. Ennyit akkor is megért, ha — mint most — nem is működtetik. RAJTUNK MÚLIK, HOGY LESZ-E GÁZ — Korszakalkotó ügye a községnek a földgáz bevezetése — vélte az egyik hozzászóló. A lehetőséget, melyet az önkormányzat teljesen előkészített, meg kell ragadni. Valóban, a próbaszavazáson szinte minden jelenlevő a bevezetés mellett voksolt: kezek erdeje emelkedett a ma­gasba. A megye 17 millió forintot adott a tervezéshez. Az összeg jelenleg a bankban kamatozik. Megvan az enge­dély óránként 10 ezer köbméter föld­gáz vételezésére, és vagy tucat cég ajánlkozik a kivitelezésre. Most kikül­dik a kérdőíveket, hiszen a munka megrendeléséhez szükség van a nyilat­kozatra, hogy a lakosság vállalja a költségeket. Ha minden jól megy, a téli tüzelőt már nem kell megvásárolni. Szeptemberre éghet a gáz a vaskúti ott­honokban. VISSZAVÁRJÁK A RÉGI VASKÚTIAKAT Rozmanitz Jakab képviselő beszá­molt a község betelepítésének 50. év­fordulójára tervezett ünnepségek elő­készületeiről. Mint ismeretes, a három nemzetiségi település német ajkú lakos­ságának nagy részét kitelepítették a há­ború után. Most visszahívják és várják a június 4-én kezdődő négynapos ün­nepségsorozatra egykori honfitársai­kat. Közösen állítanak méltó emléket a II. világháború áldozatainak, továb­bá Flach Pálnak, a nemrég elhunyt ki­váló helytörténésznek és Kraul Antal zeneszerő honvédkarmesternek, a község szülötteinek. Gál Zoltán MEGALAKULT A FÖLDFÓRUM JÁSZSZENTLÁSZLÓN Tisztességgel vállalt tisztség A kárpótlással, s a szövetkezetek átalakulásával kapcsolatos törvény he­lyi végrehajtása napi beszédtéma, s nagy esemény a kárpótlási érdekegyez­tető fórumok megválasztása, amelyek — mintegy vének tanácsaként — a község határában lévő földek jövendő sorsára lehetnek döntő befolyással. Hogy ki lehet ezeknek a fórumoknak a tagja, arról a helyi önkormányzati képviselő-testület dönt. Jászszentlász- lón az elmúlt héten pénteken emiatt tartottak közmeghallgatással egybekö­tött nyilvános ülést, amelyen megjelent a község több száz lakója, sőt, olyanok is, akik innen származtak el. A helybeliek tizenhárom személyt ja­vasoltak a fórumba, ám ez legfeljebb tizenegy tagú lehet. Tisztelt gazdatár­saim ...! — kezdte beszédét nem egy felszólaló, s ilyen közbekiáltások is el­hangzottak: „Az szegény ember fia, fia­tal is! Válasszuk be!” Ha bennünket beválasztanak ebbe a fórumba, akkor a magunk földjével csak utoljára, a sor végén törődhetünk! — tette hozzá az egyik jelölt. — Csak így tisztességes! Igen! — szólt közbe az egyik helybeli. — Őt válasszuk be, mert a mi dűlőnket ő ismeri legjobban! Én a szüléimét sze­retném visszakapni, mert tizenöt éves koromban már azon szántottam — így egy másik résztvevő. A közmeghallgatáson indulatos fel­szólalások is elhangzottak, de végül a higgadtság és paraszti bölcsesség me­derben tartotta az eseményeket. A fórumba végül a helyi képviselők Szabó Andrást, Bálint Jánost, id. Hideg Jenőt, Rácz-Szabó Antalt, Kamasz Lászlót, Atkári Ferencet, Kurucsai Jó­zsefet, Szöllősi Istvánt, Halász Mátyást, valamint Rácz Nándort választották be. Utóbbit az elszármazottak, de kárpót­lásra jogosultak képviseletében. A résztulajdonosok érdekeinek képviseletére a termelőszövetkezet ifj. Vass Jánost delegálta, s tagja a fórumnak az önkormányzat részé­ről Hatvani István, a termelőszö­vetkezetet pedig Kanyó István kép­viseli. B. F. I. ÉPÍTÉSÜGYI ZŰRZAVAROK 1MREHEGYEN Leállították a morzsaüzemet Egy imrehegyi üzemleállítás kapcsán kérdeztük a halasi polgármesteri hivatal műszaki főelőadóját, Székely Tibort, s így került szóba a község általános problémája. Miután a falu körjegyzőség alapján Halashoz került, egyre több esetben kellett a hivatal műszaki osztályának állást foglalnia a meglehetősen lazán kezelt és zűrzavaros építési ügyekben. Mindezt a műszaki főelőadó mondta el, s hogy. szavait illuszt­rálja is, előhúzza a legutóbbi hóna­pokig érvényben lévő rendezési tervet. — Nemrég csináltattuk meg az újat, ez 1952-ben készült — mond­ja Székely Tibor. — Mint látja, úgyszólván semmi nincs rajta, de ami halványan kivehető belőle, az sem használható semmire. Ez alap­ján dolgoztak, nem csoda, hogy az emberek nem veszik komolyan az előírásokat, mint ebben a konkrét esetben sem. — Az imrehegyi szakszövetkezet területén létesült, zsemlemorzsát gyártó üzemről van szó. Önök bezá­ratták nemrég, egy határozattal. Miért? — Teljesen elképesztő módon létesült ez az üzem. Annak ellené­re, hogy élelmiszert állít elő, szinte minden építésügyi előírást, sza­bályt mellőztek a tulajdonosok. — Ez egy svájci—magyar társa­ság által létrehozott üzem. Gondo­lom, Imrehegynek nagy segítséget jelentene, ha legalább néhány em­bernek munkaalkalma nyílna az üzemben. — Bizonyára így van, de az elő­írásokat akkor sem lehet felrúgni. Nincs sem építési, sem tisztiorvosi engedélyük, mellőzték a műszaki üzembehelyezési eljárást, nincs használatbavételi engedélyük sem, de beindították a gyártást. — Önök éltek Valami figyelmez­tetéssel? — Először egy helyszíni szemle során, tavaly májusban szóban, majd júliusban írásban is felszólí­tottam a káeftét, hogy pótolja a hiányosságokat. Azután már bün­tetések következtek, újabb felszólí­tások. Közben beindult az üzem. Most a február 13-ai határozatban a leállításról intézkedtem, és nyolc­ezer forint büntetést róttam ki. Tu­domásom szerint, azóta a kiskőrö­si tisztiorvos határozatát is meg­kapták, ő közegészségügyi szem­pontból nem járul hozzá az üzem működéséhez. A fenti beszélgetést követően helyszíni szemlét is tartott a mű­szaki főelőadó, ahol az ügyvezető igazgatóval a következő áthidaló megoldásban egyeztek meg. Már­cius 2-ára helyszíni bejárást hív össze a szakhatóságokkal közösen, addigra kellene beszerezni a hiány­zó dokumentumokat a kft. részé­ről. Remélhető, hogy az újabb lehe­tőséget nem szalasztják el ismét az üzem tulajdonosai, hiszen a falu­nak szüksége van rájuk. H. T. MENNYI MUNKÁJA VAN AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGNAK? Statisztika az 1991-es évről A napokban készült el az Alkot­mánybíróság 1991-es munkáját részletező statisztikai kimutatás. Érdemes és érdekes is tallózni a szá­mok között, mert ezáltal bizonyos­sá válhatunk abban, amit az állam­polgárok zöme eddig is sejtett, hogy bizony nem tétlenkednek az alkotmánybírák. Nemcsak azért, mert az említett esztendőben össze­sen 2302 indítvány érkezett hozzá­juk, hanem azért sem, mert ezek kö­zött vannak olyan ügyek, melyek megítélése bizony nem egyszerű fel­adat. Gondoljunk csak a rádió és a televízió elnökhelyetteseinek kine­vezésével összefüggő döntés meg­hozatalának nem éppen rövid ide­jére, vagy a Zétényi—Takács féle, a parlament által elfogadott, úgyne­vezett elévülési törvényre, amely­nek megítélésével máig „adós” az Alkotmánybíróság. Maradjunk azonban a statiszti­kai számoknál. A legtöbb ügy 1991. februárban érkezett a bíró­sághoz: 389, míg a legkevesebbet novemberben küldték: 115-öt. A kimutatás csoportokra bontja az ügyeket, s ebből kiderül, hogy az alkotmányellenesség utólagos vizsgálata elnevezésű csoportban volt a legnagyobb számú érkezés 1991-ben: 734 ügy. A legkevesebb — összesen kettő — volt a jogsza­bályok és az állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződés­be ütközésének vizsgálatát kérő in­dítvány. A konkrétan meghatáro­zott csoportokon túl az úgyneve­zett vegyes ügyek csoportjában ta­valy 1475 indítványt regisztráltak az Alkotmánybíróságon. A bíróság munkájának,eredmé­nyességét bizonyítja, hogy a de­cember 31-éig beérkezett és már emlitett 2302 ügyből az év végéig 2003-at befejeztek, tehát csupán 299 van folyamatban. Vannak olyan ügyek, amelyek főtitkári in­tézkedést igényelnek. Az elmúlt év­ben ebből 1530 volt, s közülük 1447-et fejeztek be és 1351-et el­utasítottak, 69-et más hatósághoz tettek át. A bírák által befejezett 556 ügyből 73-at utasítottak el, és 21 esetben állapítottak meg alkot­mánysértést. Visszautasításra — tehát, amikor az Alkotmánybíró­ság hatáskör vagy illetékesség hiá­nya miatt nem foglalkozott az ügy- gycl — 21 esetben került sor. Érdekes lehet még a statisztikai kimutatásból, hogy az 1991-ben re­gisztrált indítványok többsége 1864 — magánfelektől érkezett, nem magánféltől pedig a többi, vagyis mindössze 438. Természete­sen — amint emlitettük is—ez a ki­mutatás csupán az Alkotmánybíró­ság munkájának számszerűségét mutatja, az erdemi intézkedések et­től sokkal fontosabbak. Mint aho­gyan az is csupán informatív tartal­mú tény, hogy a nem magánféltől ér­kezett ügyek között 132-vel az ér­dekvédelmi szervezetek vezetnek, az egyházaktól három, egyetemektől, iskoláktól pedig mindössze egy in­dítványt kapott az Alkotmánybíró­** G.S. Tartozz nagyot, de biztosat! Sajnos, mindennapossá váltak az olyan hírek, ame­lyek szerint megszüntetnek valamilyen szolgáltatást egy- egy család otthonában, mert a térítési dijakat nem tudják az érintettek kifizetni. Laká­sok maradnak áram nélkül, víz nélkül, szüneteltetik vagy megszüntetik a fűtést és a melegvíz-szolgáltatást. Az adósságok oka legtöbb esetben a munkanélküliség, a jövedelmek csökkenése, az áremelések; s a tartozás tu­data nyomasztó. Pár ezer vagy tízezer forintos tartozás bizony már tragédiákat oko­zott. Tudvalévő talán, hogy or­szágunkban nem csak magánemberek tartozhat­nak. A termelőszövetkeze­tek, kisebb állami vállalatok milliós tartozást görgetnek maguk előtt, könyvelik rend­szeresen és tisztelettudóan, de szemrebbenés nélkül, mert nekik is tartozik a gyár, aho­vá szállítottak. A gyár tarto­zása már százmilliós, mert neki a másik gyár, a külker, vagy a nagyker. tartozik. Persze, nekik is tartoznak. Könyvelve, nyilvántartva, szabályosan, ahogy illik. Gazdaságunkban hatal­mas összegű tartozásokról lehet hallani többnyire meg- nevezetlenül, nehogy jogot sértsünk. Ahogy én sem me­rem nevén nevezni azt a ma­gánvállalkozó tüzelőanyag­nagykereskedőt, aki 22 milli­ós tartozással „lóg" a MA V- nak, szállítási díjak fejében. Amikor már nagyon nyomta a letiltások terhe, hogy csak készpénz fejében adhatott fel árut a vasúton, átfestette a cégtáblát. Most a felesége kisvállalkozásában folytatja mint ügyvezető igazgató a jól bevált módszert. Jelenleg a 16 milliót meghaladja a tar­tozása. Minél nagyobb a tartozás, annál biztosabb a büntetlen­ség. Kikapcsolás, retorzió nincs, vagy csak elvétve, mert akkor elindul a lavina az adósok között. Van ellenben a szegényedő háztartásokban a fiataloknak, középkorúak- nak és a nyugdíjasok töme­gének, akik még pironkod­nak is, szégyellik, félnek a következményektől... Kis Gyula • Földre, kárpótlásra váró arcok a jászszentlászlói közmeghallgatáson. (Fotó: B. F. I.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents