Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-25 / 47. szám
EDGAR WALLACE A Bűn utcai banda • ji Amint Sir Ralph mondta: az üzlet üzlet 16. T.B. Smith kilépett hivatali szobájából az elülső helyiségbe. — Mr. Pretherstonról még mindig semmi hír? — Eddig semmi. — És Bárról? — Arról sincs. Hanem voltak más aggodalmaskodók is. Reggel Moya Felton nézett el a rendőrségre. Sir Ralph kétszer is járt a főhadiszálláson, bár némi kétség fér hozzá, Michael Pretherston egészségi állapota lett volna a nagy aggodalmaskodás oka. — Gondolom, a bandát megtalálja Michael — mondta T.B. —, de talán már későn: az aranynak akkorra lába kelt. — Bánom is én a bandát! — fakadt ki Sir Ralph haragosan. — Ad nekem értük a kormány 2 800 000 fontot? Ami engem illet, bánom is én, ha az egész bandát el is viszi az ördög. Nekem az arany kell. — Meglehet, nem kapja meg egyiket se. Annyi bizonyos, önnek nagyon kellemes lehet, ha Michael Pretherston az életét kockáztatja, hogy az ön kincsét előkerítse. Lord Flanborough nem lábat- lankodott nála sok kérdéssel. Mo- yával már annyira megbékült, hogy felindulás nélkül tudott beszélni a dolgukról, a családot fenyegető házasságról pedig hallgatott, mint a hal. — Azt hiszem, Moya — mondta a lord —, legokosabb, ha nem keresem meg Ralphot. Utóvégre is az üzlet üzlet, a barátság meg barátság, én minden felelősséget elhárítok magamtól attól a pillanattól fogva, hogy az arany lekerült a hajóról. Ez tisztán Ralph dolga, én semmiképpen sem fogadom el az ő álláspontját, hogy osztozzam vele a felelősségben, akár egy makulányit is. — Neki kell viselni az egész veszteséget? — Részben neki, de egy részét viselik a biztosítótársaságok. Attól tartok, hogy Ralph silány ember. Én azt ajánlottam, biztosítsa az aranyat, és hogy a biztosítási díjból egy nyomorult garast megtakarítson, csak a felét biztosította. Egy nappal Michael Pretherston eltűnése után találkoztak. Sir Ralph idegei egy kicsit nem voltak rendben. Szerencsétlen gondolat volt, hogy meglátogatta azt az embert, aki egy héttel ezelőtt még jövendőbeli apósa volt. Lord Flanborough elkövetett egy nagy vigyázatlanságot: nem figyelmeztette a cselédséget, hogy Sir Ralph számára nincs otthon. így csak magát okolhatta, mikor dolgozószobájának az ajtaja egy délután egyszerre csak felcsattant, és Sir Ralph Sapson lépett be nagy méltósággal. — Hadd csukjam be az ajtót — mondta a lord riadtan. — Kedves barátom, kérem gondoljon rá ... — Nem gondolok semmire azonkívül, hogy a tönk szélén állok. Erről van szó. A tönk szélén állok — ismételte Ralph dühösen az íróasztalra ütve az öklével. — Másfél- millió fontomba kerül ez a dolog és önnek, Flanborough, viselnie kell a részét! Ön is felelős! Csak az ön pokolbeli lánya az oka mindennek. — A lányom kívül áll ezen a vitán — mondta Lord Flanborough kevélyen, aki most egyszerre szilárd talajt érzett a lába alatt. — Csak a lány az oka, ha nem jutott az eszembe, hogy Griggset visszaküldjem. — A vasút nem tartozik az én hatáskörömbe — mondta a lord gúnyos szerénységgel. — Viselnie kell a részét — morogta haragosan Sir Ralph. — Erkölcsileg felelős ön is. Bárcsak soha eszembe se jutott volna, hogy átkozott hajóit Seehamptonba hozzuk. — És mennyire rúgna az én részem? — Hétszázezer fontra — hörögte Sir Ralph. — Hétszázezer fontra! Lehetetlen! — felelte a lord hévvel. Ralph kékült-zöldült. — Ha pedig nem vállalja — csikorogta és öklével belevágott a másik tenyerébe. — Ha pedig nem vállalja ... Ekkor Moya alakjában a lord váratlan segítséget kapott. Moya hidegen megbólintotta a fejét Ralphnak és atyjához lépett. — Michaelről semmi hír — szólt Moya. IflUMllllSHHiitHU — Istenem — sóhajtott a lord. — Michael! — fintorgott Ralph. — A pénzről nincs semmi hír! Az a baj, Moya! — Mi most már nem vagyunk olyan viszonyban, hogy Moyának szólíthasson, Sir Ralph — mondta Moya nyugodtan. — Csak forgassa meg a kést. — Eszem ágában sincs. De mindenkinek megvannak a maga bajai, csak némelyek nem viselik olyan bátor lélekkel, mint mások, önt nem tenné tönkre még az se, ha ezt az egész összeget elvesztené. Hiszen ön nagyon gazdag. — De nem vesztem el — morogta Sir Ralph megátalkodottan. — Az ön apjának is viselnie kell a részét. E pillanatban kopogtak az ajtón. A férfi átnyújtotta a névjegyét. Moya átvette. Üzleti kártya volt: Acton és Arkwright szállítók ajánlják szolgálataikat, szállítanak bármit, gépektől bútorig és a közönség szolgálatára több teherautójuk van, mint Dél-Angliában bármely más nemű cégnek. — Azt hiszem, itt tévedés van. Én nem hívattam önöket. — Nem, miss, mi árukat hoztunk. — Árukat? — kérdezte Moya elképedve. Az ember az ajtóhoz lépett. Az utca másik oldalán az ő házuktól kezdve, le a közeli Gaspard tér sarkáig vagy tíz teherautó állt soijában. — Itt a cím — nyújtotta át az ember a cédulát: — Lord Flanborough, Felton House, Grosvenor Avanue — olvasta az ember hangosan Moya vállán keresztül. — Levelet nem hozott? — Nem, miss, nekem egyebet nem mondtak, mint hogy hozzam el ezeket a vegyszereket őlordságá- nak és a misst kérjem. Moyával lement a lépcsőn az első teherkocsihoz. Moya benézett: mintha üres lett volna. — Hát mit hoztak? —- kérdezte meglepetten. • Ott vannak a holmik a kocsi fenekén. Hogy jobban odanézett, csakugyan meglátott egy rakás zsákba burkolt csomagot. — Jó nehezek — mondta az ember —, pedig nem is nagyok. — Van kése? — kérdezte az embert. A szállító elővett egy jókora kést és Lord Flanborough szó nélkül felhasította a zsákot, és sárga fém tárult a szeme elé. Kiejtette kezéből a kést és hátralépett. — Tíz van, sir. Mindegyiknek egyforma rakománya van. Vigyük tán a dokkokba? Lord Flanborough hevenyében számolgatni kezdett magában. — Vigyék le a pincébe, a szeneskamrába — mondta és rohant visz- sza a dolgozószobájába, két lépcsőt is ugrott egyszerre. Sir Ralph még egyre várt. A házigazda tapintatlansága se nem fokozta, se nem enyhítette felindulását. Lord Flanborough egyszerre csak elébe toppant. — Hallgasson ide, Sapson. Hát mondja meg, mit akar, mekkora felelősséget vállaljak ebben az aranyhistóriában? — A felét. — Hát én többet vállalok. Kétszázezer fontért magamra veszem a teljes felelősséget. Ralph felugrott. — Vállalja? — kérdezte tanúskodva. — Vállalom. — Áll az alku — mondta Sir Ralph és kirántotta csek-könyvét. Gyorsan, idegeskedve, de azért egész olvashatóan megírta a csekket, aztán átadta a lordnak, aki azalatt az íróasztal másik oldalán kényelmesebben, de éppen olyan felindultan szintén írt valamit. — Tessék a csekk — mondta Sir Ralph. — Itt az én elismervényem is, amely minden felelősséget levesz a válláról. — Restellem, hogy az előbb olyan durva voltam — mondta a baronet verejtékező homlokát tö- rölgetve —, de érthető a dolog. — Nagyon érthető. — Utóvégre is az üzlet, üzlet. — Az üzlet üzlet — mondta utána a lord. összehajtogatta a csekket és belecsúsztatta a zsebébe. (Szerdán folytatjuk) nill]BHII!flndlliyUili:UlliiitiJM!Ílílj.ii,Jái!.. ji . . HÜB ..r P ETŐFI PÉPE 1992. február 25., 9. oldal Japán, az automata ország • A fiatal hölgy szóban rendeli meg kiválasztott szendvicsét az első, beszédet értő burgerautomatától, amelynek vizuális kijelzőjén ellenőrizheti, hogy azt kapja-e majd, amit a mikrofonba mondva megrendelt. Ha Japánban séta közben az ember szeretne valamilyen látványt megörökíteni, de fényképezőgépét otthon felejtette, az utcasarki automatából vásárolhat egy eldobható kamerát. Ha megszomjazik, az automaták üdítőkkel szolgálnak, sőt ami Japánban egyedülálló, dobozolt kávéval is, télen hideggel, nyáron meleggel. Bort, vagy más szeszes italt is árulnak az itteni gépek. Nem lehet kikerülni az automatákat Japánban — még ékszert, friss vágott virágot, fagyasztott húst, rizst, hamburgert, friss kenyeret, hírlapokat, elemeket, videokazettákat és még ki tudja mi minden mást adnak ki magukból érmék ellenében ezek a gépek. Kétszer annyi automata üzemel a lakosság számához viszonyítva a szigetországban, mint az Egyesült Államokban, így az „automata ágazat” a kiskereskedelem meghatározó csatornájává vált. Negy- venötmilliárd dollárt kasszíroztak a gépek tavaly abban a Japánban, ahol a hagyományos társadalmi szokások szerint a kiszolgálásnak, az eladó és vevő közti előírásszerű kapcsolatnak mindig is óriási jelentősége volt. — Az automaták dömpingje a tradicionális szokások módosulását tükrözi — mondják. Enyhítenek a lelki terheken A felgyorsult nagyvárosi élet miatt egyre terhesebb, hogy a japán vevő, ha mondjuk névkártyát akar csináltatni, vagy metrójegyet beszerezni, a szokásos udvariassági rítusokat gyakorolva juthasson csak e dolgokhoz. A gépek megkímélik ettől az embereket, időt mentenek meg a japánoknak, akik rendszerint későn távoznak a munkahelyükről, hogy órákig tartó utazás után jussanak cSak haza. Enyhítenek azonban az automaták még a lelki terheken is, azon például, tt»tt»tttt»tttttttttt n Árverésre kerül n £ Kecskemét, Kisfái 22. alatt ff található ún. volt Csikó-tanya tt Kikiáltási ár: 3 OOO OOO Ft, tt árverési előleg: 300 OOO Ft. Az ingatlan adatai: £ vendégfogadó, panzió céljára alkalmas épület, £ gazdasági épület, istállók, fedett szín 2877 tt m!-es földterülettel. tt tt Az árverés helye: 6000 Kecskemét, tt Katona József tér 1.1. emelet, tt Az árverés ideje: tt „ 1992. február 28-án, 8.30 óra „ W 99133 ö tttttttttttttttttttttttt ami számos japán férfinak még ma is kellemetlen érzéseket okozhat, ha tudniillik kedvesének virágcsokrot vesz, ezzel érzelmeit a virágboltban óhatatlanul az eladóknak is tudomására hozza. Az automata megoldja ezt a gondját, sőt néhány száz jenért még kedves üdvözlőkártyát is mellékel a virág mellé, átvállalva ezt a „tehertételt” is a szemérmes japán udvarlótól. Kiskorúaknak is kiadják a szeszes italt A Sotengaj, vagyis a japán sétálóutca, a kis boltok tucatjával még mindig meghatározó látképe a tokiói városnegyedeknek, ám ma már a halas, a fűszeres, vagy a borbély üzletébe nem lehet úgy betérni, hogy ne kelljen az ott álló pénzváltó-, cigarettavagy italautomatákat kerülgetni. Az életmód változásával szorítanak maguknak egyre nagyobb teret a gépek, amelyek már nemcsak kis üzletek, hanem hirdető cégek is egyben. Már működnek olyan automaták, amelyekből az árut a beISMÉTELTEN ÉRTESÍTJÜK tisztelt olvasóinkat, hogy február 27-én, 9 órakor, Ásotthalmon, február 28-án, 9 órakor. Pusztamérgesen szőlőültetvényárverést tartunk. SZEGEDI ÁLLAMI GAZDASÁG 526 épített mikrosütőn felmelegítheti az ember, és közben nézheti az automata gép képernyőjét, amint a cég kínálatát hirdeti. „Miért ne változtassuk hétszázezer kis eladónkat hétszázezer hirdetővé” — mondja a japán automaták legtöbbjét üzemeltető kólacég képviselője. Az üzleti szempontok változása a világon mindenütt az automaták térnyerésével fog járni, még ha ezt sokan ellenzik is. Még az elektronizált japán gépek sem képesek ugyanis arra, hogy megállapítsák, hány éves a vásárló — kiskorúaknak is kiadják tehát a szeszes italt, és a cigarettát. Egy valami miatt azonban bizonyosra veszik a szakértők, hogy az automaták sehol sem fognak olyan karriert befutni, mint Japánban, ez pedig a biztonság. Amerikában vagy Európában a védtelen masinák ki vannak téve a vandálok pusztításának, Japánban emiatt nem kellett az eladógépeket vészjelzővel vagy egyéb módon a védekezésre is képessé tenni. — Az üzemeltető vállalatoknak Japánban a vandalizmus, vagy a lopás miatt gyakorlatilag nincsen vesztesége — közölték. Marton János Látlelet Naponta látom. Ha szél fúj, ólmos eső esik, ha szitál a hó; meg akkor is, amikor hétágra süt a Nap, ha lanyha szellő játszadozik a fák ágai között. Naponta érzem: az egyedüllét ösz- szevissza szabdalja a szivét, a magány ólomnehezékkel ráül a lelkére. S amikor egykorvolt perceket elevenít fel magában, olyankor belesajog minden porcikája — gondolom én, amikor a kerítéshez támaszkodva látom. Naponta átélem későbbi önmagamat, amikor majd én is kilencvenéves leszek, s ha nem lesz senki mellettem a hűvös estéken, fényes délelőttönként. Amikor alig hallom meg majd a falevelek apró zördüléseit az avaron. Naponta elfog vele kapcsolatban a keserűség: hát ezért volt neki minden ? Ezért a háború, a forradalom: a cselédsors, a járvány, az éhezés, a küzdelem ? Ezért volt a családban a sok betegség és a gyakori temetés? Naponta bánt a lelkiismeret: ö az apám. Varga Mihály ANYAKÖNYVI HÍREK KECSKEMÉT Születtek 1992. február 7. és 14. között: Steiner Máté (a. n.: Gáspár Marianna), Bagó Balázs (Lévai Márta), Simonyi Tibor (Gyetvai Edit), Lázár István (Pulai Éva), Bera Szandra (Murányi Zsuzsanna), Szórádi Éva (Oravecz Éva), Fekete Kitti Bettina (Sain Klára), Patai Alex (Lakatos Irma), Krasnyánszki Máté András (Kosa Melinda), Zöldi Zoltán (Molnár Ilona), Kovács Levente (Balogh Mária), Keresztes Renátó (Szécsi Éva), Lévai Nóra (Vincze Éva), Oláh Andrea (Szepesi Julianna), Bódis Dorina (Berberovics Gyöngyi), Pólyák Eszter (Betlehemi Tünde), Nagy Szabolcs (Szabó Tünde), Nagy Gergely (Rudniczai Gizella), Pál-Szabó Kálmán (Font Zita), Jurászik László (Nyeste Éva), Takács Mariann (Balog Eszter), Szerdahelyi Fruzsina (Szelner Judit), Szabó Melinda (Zátrok Magdolna), Göbölyös Edit (Thám Edit), Papp Krisztián (Lakos Edit), Tóth László (Csernus Erzsébet), Lantos Róbert Dávid (Ország Anita), Szalai Attila (Vidus Éva), Szalai Zsolt (Vidus Éva), Kuti Erik (Kókai Erika), Radics István (Sztankó Ibolya), Molnár László (Szólát Irén), Kothencz Fatime Kinga (Teket Ilona), Rebek Renáta Viktória (Farkas Emília), Nagy Réka (Kasza Irén), Sváb-Kovács Renáta (Galamb Mária), Sándor Csaba (Venczel Jolán), Veréb József (Papp Tünde), Péli Béla (Felföldi Katalin). ********************************************** * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * ********************************************** Önkormányzatok, kórházak, rendelőintézetek, figyelmébe ajánlom a következőket! Nálam megrendelhetik az egészségügyben használatos összes nyomtatványukat. Ezek elkészítését a kért minőségben, a legrövidebb határidőre vállalom. Kérésükre térítés nélkül a helyszínre szállítom a megrendelt árut. Cím: SIPOS GYULA nyomdász, papírfeldolgozó 2701 Cegléd, Pf. 166 521-ifflSDD rrnTFTTTrúAj Kecskemét, Róbert Károly krt. 3. Tel.: 29-677, 22-679 Cukorvásár febr. 25—29-éig 50 kg-os cukor 36,— Ft/kg, Kilós cukor 37,50 Ft/kg 30% árengedménnyel! • levesporok, • FINO 0,33 üdítőitalok, • MAKITA japán kisgépek. Amíg a készlet tart! 3/2 tlfOIO HÓVfmmi KfRfSKfOllMI IV SZÍNES HÍREK A legújabb tinidivat: az árcédulás ruha Az amerikai tinik meßint kitaláltak valami feltűnőt: mar nem az a „menő” aki kopott farmerben jár, vagy mesterségesen foltokkal díszíti ruházatát, hanem az, aki azzal dicsekszik, hogy vadonatúj a szerelése. Ezt az is jelzi, hogy hatalmas árcédulát aggat a ruházatára, legyen az dzseki, szoknya vagy éppen baseballsapka. A kereskedelmi szakemberek máris valami cselt sejtenek a dolog mögött. Mégpedig azt, hogy a vásárolt árun még rajta van az árcédula, akkor könnyebben kicserélhetik azt, ha egyszerűen megunták. Eladták a Borsalinót A legendás olasz kalapgyártó céget, amelyet Giuseppe Borsalino 1857-ben alapított, most megvette egy japán vállalkozó. Ez valósággal megrendítette az olaszokat, hiszen a harmincas-negyvenes években oly népszerű, nagy karimájú puha férfikalapot Európa minden királyi és főnemesi sarja éppúgy viselte, mint a filmsztárok zöme. A Borsalinót annak idején leginkább Humprey Bogart tette ked- velté. A 70-es években pedig Jean- Paul Belmondo és Alain Delon főszereplésével világsikert aratott a Borsalino című film. S ez a kalaplegenda mostantól kezdve már a japánokhoz fűződik. A hideg északon eszik a legtöbb fagylaltot Európában az a hír járja, hoßy a legjobb fagylaltot az olaszok készítik. Ez ugyan ízlés kérdése, amiről mint tudjuk, nem lehet vitatkozni, ám a mennyiségi adatok már mérhetők. Eszerint nem a napfényes délen, hanem a hideg északon fogyasztják a legtöbb fagylaltot Európában. A svedek vezetnek: évi átlagban 12 literfagylaltot fogyasztanak. Őket egy másik skandináv ország, Dánia követi évi csaknem 8 literrel és a listát további hűvös éghajlatú országok folytatják: Nagy- Britannia, Írország és Svájc. Meglepő módon Olaszország csak a nyolcadik helyet foglalja el és a lista végén kullognak a legmelegebb éghajlatú országok: Görögország, Portugália és Spanyolország évi átlagos 2-3 liternyi fagylalt elnyalo- gatásával. Robot takarítónő Hamarosan egy új találmány könnyíti meg a háziasszonyok életét: a programozható robot takarítónő, amely önállóan felmegy a lépcsőn, egyedül kiporszívózza a függönyöket, és még a székek alá is befészkeli magát. Külsőleg egy zsákhoz hasonlít, s trükkje, hogy elektromos agyába beprogramozzák a takarítandó szobák „térképét”. Ennek alapján felismeri a szőnyegeket, a bútorokat és a függönyöket, majd elvégzi az ugyancsak „parancsba adott” takarítást. Ferenczy Europress Házasságot kötöttek 1992. február 14. és 15-én: Csobot Zoltán és Sárkány Melinda, Bíró Pál és Sárai-Szabó Mária, Csíkos András és Bürüs Zita, Szakái István és Kovács Etelka, Varga Sándor és Lévai Anikó. Meghaltak: Ócsai Sándorné Márkus Mária (Kunszentmiklós), Kovács Józsefné Török Erzsébet (Kecskemét), Deák Ferencné Csősz Erzsébet (Kecskemét), Pajor Józsefné Gombos Erzsébet (Kunadacs), Dósa István (Kiskunfélegyháza), Hubert Gyula (Kecskemét), Vigh Mihályné Magony Piroska (Pál- monostora), Horváth József (Kecskemét), Lestár Jánosné Somodi Mária (Kecskemét), Nádas Jánosné Uhlig Ilona (Kecskemét), Major István (Kecskemét), Szivák László (Lajosmizse), Bozsik János (Kecskemét), Mezei József (Kerekegyháza), Strasser József (Kecskemét), Biter László (Kecskemét), Szirmai Ferencné Bujdosó Izabella (Lajosmizse), Takács István (Kunadacs), Gubacsi Imréné Kosa Eszter (Eülöpháza), Kiss József (Lajosmizse), Kuli Jánosné Deák Ilona (Szentkirály), Patai Sándor István (Kecskemét), Tóth Istvánné Szlávik Margit (Kecskemét), Bagi Mária (Kecskemét), Szabó Sándor (Jakabszállás), Fodor Györgyné Erős Ilona (Kecskemét), Kéri Pálné Lapu Erzsébet (Kecskemét), Szakolczai Ferenc (Kecskemét), Szakonyi Mihályné Barna Mária (Kecskemét), Kovács Lajosné Pataki Mária (Kecskemét), Herédi Imréné Födi Mária (Kiskunfélegyháza), Molnár Ferencné Szekér Margit/Kecskemét), Nagy János (Kecskemét), Farkas István (Kecskemét), Kovács István (Kecskemét), Kovács László (Kecskemét), Magyar Gábor (Kecskemét), Medvegy Mihályné Csathó Erzsébet (Izsák), Varga István (Kecskemét), Dósa Lajos (Tiszaal- pár), Duzmath Pál (Kerekegyháza).
