Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-24 / 46. szám
PETŐFI NÉPE 1992. február 24., 7. oldal ELETMOD Külön vélemény Kétfajta ember van. Az egyik olyan, hogy, ha az egészséges életmód kifejezést hallja, akkor magára húzza a paplant, vagy kér még egy sört, esetleg elszalad ijedtében. A másikfajta meg, miután szíven ütötte a szókapcsolat, magába néz, és azt mondja: — De tényleg! Hogy milyen egészségtelenül élek én, sose futok kitárt tüdővel a havasokban, még a Dunát sem úsztam át eddig, pedig milyen kívánatos a folyam így jégzajlás idején. Ez utóbbi típus a nagy fölismerés után általában vesz magának egy Adidas melegítőt, és reggelente abban fut el a közeli trafikba cigarettáért. Ezzel azt akarom mondani, hogy hiába van kétféle ember, bizony egyformák vagyunk. Tele gyarlósággal. Én magam úgy vagyok ezzel az egészséges életmóddal — nem mintha bárkinek is ajánlanám a nézeteimet —, hogy hiába él száz évig egészségesen az ember, ha közben mindig sóvárogva nézi az egészségteleneket, nem mer ránézni egy tányér töltött káposztára, mert fél, hogy kicsurran a nyála, állandóan a levegőt szimatolja a finom cigarettafüst élvezetéért, míg a többiek borozgatnak, ő az ásványvizet vedeli mértéktelenül, pedig már hányingere van. ha ránéz. Ezek után nem marad más, mint másoknak és főleg önmagának lépten-nyomon az egészséges életmód előnyeit bizonygatni. Nem kívánom senkinek, hogy ilyen emberrel hosszabb ideig összezárva legyen, mondjuk egy vonatfülkében, mert bele lehet pusztulni. Képtelen ugyanis abbahagyni az egészséges életmód előnyeinek ecsetelését, mindenáron meg akar győzni. Gondolom, az az örök emberi motívum vezérli erőfeszítéseit, hogy miért legyen jobb másoknak, mint nekem. Neki disznótoros, nekem meg szőjapogácsa? Ház ezt neki! Olyan ez, mint a túlvilági örömök. Majd ott elnyerjük az örök boldogságot, ha eleget szenvedtünk e földi ámyékvi- lágban. Nem beszélve arról, hogy a legnagyobb pech, egészségesen meghalni. Mert azért ne tagadjuk, előbb-utóbb mindenki befejezi. — hámori — MI NEM VAGYUNK FELNŐTTEK! Elvált gyerekek tíz kérése Döntés előtt nézz a szemembe ... (PN-archív) „A gyerekek sokkal többet kb bírnak, mint gondolnánk. Csak az a fontos, hogy a szülők a válás során vegyék figyelembe a gyerekek tíz legfontosabb kívánságát” — állítja Morten Nissen dán pszichológus, aki összeállította a gyermekek kívánságlistáját: íme az a tíz kérés, amelyet a szülőknek a válás alatt és után érdemes teljesíteniük: 1. Mielőtt szétköltöztök, beszéljetek vélünk, és mondjátok meg, milyen változások várhatók az életünkben. 2. Ezt úgy magyarázzátok el, hogy meg is értsük, és mondjátok el azt is, hogy a válásnak nem mi vagyunk az okai. 3. Győzzetek meg bennünket, hogy a válás valóban megoldja a problémáitokat. 4. Nem mi akarjuk eldönteni, hogy melyiktekhez kerülünk. 5. A megszokott környezetünkben szeretnénk maradni, hogy továbbra is ugyanabba az iskolába vagy óvodába járhassunk. 6. Kettőtök közül azt is látni akarjuk, aki nem lakik velünk. És azt is szeretnénk, hogy akkor láthassunk titeket, amikor mi akarjuk. 7. Továbbra is szeretnénk találkozni minden nagyszülőnkkel, és annak az egész családjával, aki nem lakik velünk. 8. A vitáitokba és veszekedéseitekbe nem akarunk beleavatkozni, azt sem akarjuk hallani, hogyan szidjátok egymást. 9. Ne kezeljetek úgy bennünket, mintha felnőttek lennénk. Vegyétek tudomásul, hogy gyerekek vagyunk. 10. Kérünk benneteket, ne költözzetek össze rögtön egy új barátnővel, mert ez nekünk tényleg nagyon rossz lenne. FEB Légy ^ csodabogár! Nagynéném igazi nagyasszony volt, úgy járt le a fővárosból regnálni vidéki rokonaihoz, hogy reszkette mindenki a jöttét. Megfellebbezhetetlen tanácsokat adott: éppen ez volt az egészben a kellemetlen, mindig igaza volt. Nekem, a kamaszlánynak is jutott szentenciáiból. — Kislányom — mondta —, azért kell minden házimunkát megtanulnod, hogy tudd irányítani a cselédet! Ami a házimunkák csínjának-bínjának elsajátítását illeti, nem is volt hiba, s a cselédet is egészen jól elirányítgat- tam: magamat. A tanácsból azonban évekkel később igen hasznos tanulságot vontam le: mélységesen igaz, hogy csak az tud utasítani, munkát megkövetelni, aki maga is tisztában van az elvégzendő feladattal. Azzal, hogy mit hogyan lehet, hogyan kell megcsinálni. Mert különben átverhető: látszatmunkával, slendriánsággal, főképp, ha olyan emberekkel van körülvéve, akiknek cselekedeteit egyetlen szándék vezeti, minél kevesebb energiával túllenni a dolgon. Ha valami, hát az nagy bűne az elmúlt évtizedeknek, hogy mélyen belegyökerezett az emberekbe a szemlélet: nem a tisztességesen elvégzett munka minősít, hanem az, hogy látszatát keltsék az erőfeszítésnek. Ez a munkamimikri eredményezi, hogy a fogjuk meg, azt csináljuk helyett az lett a jelszó: fogjuk meg, és vigyétek! Nehéz is megbirkózni sokaknak mostanában azzal a követelménnyel, hogy nem a szándék, hanem az eredmény minősít! Hogy kevés azt hangoztatni, hogy de én akartam, meg a legjobb tudásom szerint csináltam ... Nehéz lesz arra is visz- szaszokni, hogy nem a látszatmunka látszattel- jesíményeinek kell megfelelni, hanem önmagunk igen magasra emelt mércéjének. Annak, hogy a legtökéletesebb munka végén sem a tapsot, az elismerést várjuk, hanem azon gondolkodunk, hogy holnap hogyan tudjuk még jobban, még tökéletesebben megcsinálni. Persze, ehhez el kell felejteni a kényelmes cselédmagatartást, amelynek lényege: kijátszani a munkaadót. Az önmagáért, cselekedeteiért mindenkor felelősséget vállaló embernek ez a magatartási forma nem idegen. Hisz önmagának irányítója és céljainak megvalósítója is egyszemélyben. Mégha -— nemritkán — úgy néznek rá, mint valami csodabogárra. Higgyük, hogy nem sokáig ... Nagy Mária Na, gyertek ... A galambok pedig itt élnek közöttünk A városhoz tartoznak a galambok. A csapatokban kerengő hófehérek, akiket gazdájuk röptét, gondoz, és azok is, akik csak megtűrt lakók. S akik azért csak nem maradnak pártfogó nélkül, mert mindig akad, aki eteti őket: érzelmes kenyérmorzsával, pénzért vett gabonával. Kivívva e cselekedettel azok haragját, akik nem kedvelik a bájosan szemtelen, elvadult madarakat. Akik le- piszkolják a templom kőszentjeit, Kossuth-apánk fejére szállnak tollászkodni, a nyomukat reggelente otthagyják a járdán. Mégis, ezek a városi madarak, örömet is szereznek. Amikor elfogadják az ételt. Okos szemükkel figyelik, jószán- dékú-e az adományozó, riadtan rebbennek tovább, ha gyanús mozdulatot tapasztalnak. S aki elővarázsolta nekik a terített asztalt, azzal a jó érzéssel folytatja a reggeli sétát, hogy rá is számíthat valaki. Mégha az csak egy városi galamb is. Ne haragudjunk rájuk. A galambokra. Meg a galambot etetőkre. Ők igazán tudják, érzik, hogy az életben milyen kiszolgáltatottak vagyunk. Mindannyian. (s. a.—n. m.) TESTI-LELKI EGESZSEG A Iku, felnőtt módra Alkuszik a piacon vevő és eladó, a piacgazdaságban versenytárgyalások folynak, munkatársak osztoznak a munkán, és házastársak a felelősségen, politikusok vetélkednek a hatalomért, zajlik a munkavállalók és munkaadók béralkuja. Az alku két személy vagy csoportok között lejátszódó társas lélektani folyamat. Nagyon gyakran anyagi javak birtoklása körül forog. Ez pedig, tudjuk, „vérre megy”, hiszen anyagi haszonért embert is ölnek, háborút is indítanak. Más esetben a hatalom a tét, vagy bármi, amihez a feleknek érdekük fűződik. Az érdekek mindenképpen ellentétesek, viszont az alku lényégé a megjegyzés keresése (hogy ki mit ad és mit kap, mit teljesít és mit várhat). Az alku során az ellentétes oldalon álló személyek vagy csoportok olykor egyenrangú, de gyakrabban felemás, aszimmetrikus pozícióból indulnak. Ha a piacon kevés az uborka, és így drágán adják, a vevő hiába próbál alkudni, az árus kapásból — és örüljünk, ha nem gorombán — elutasítja. Ha viszont egy jó termés után minden standon uborkát kínálnak, akkor a vevő kerül jobb helyzetbe, mert nemcsak olcsón juthat az áruhoz, de még kedvesen kí- nálgatják is neki. A béralkuban napjainkban a munkaadók diktálják a feltételeket, a munkavállalók és érdekképviseleteik — a munkaerőpiac törvényei szerint kedvezőtlen helyzetből tárgyalnak. Az alku során különböző interperszonális (személyközi) taktikákat használnak a felek. Az egyik jellegzetes viselkedés- mód az ígérgetés. Elaltathatja a partner éberséget, aki felül az ígéretnek, és en^ed követeléseiből, vagy túl sokat kínál cserébe. Ha viszont túl sok már a (teljesítetlen) ígéret, akkor elveszti a hitelét. Azt hinnénk, a behódolás. a hízelgés mindig célravezető az alku során. Ha a másik fél hitelesnek fogadja el, akkor meglágyulhat és enged (hiszen a dicséret jelentős társas lélektani jutalom, a „nagyság” érzése nemkülönben). Mégis fennáll annak a veszélye, hogy álságosnak hat a bók, és ilyenkor visszájára sül el a dolog. (A szándékos hízelgést, ha felismerik, nem kedvelik az emberek.) Hasonlóképpen kétélű fegyver a fenyegetés. Az a fél, amelyik szankciókat helyez kilátásba, megfélemlíti, és ezzel megfutamodásra vagy behó- dolásra készteti a másikat. A fenyegetés hatásossága a fenyegető mögött álló valóságos hatalomtól függ elsősorban. (Az erős felnőttnek elsöprő előnye van a gyenge gyermekkel szemben.) Emellett szerepe van a vitapartner fellépésének is, magabiztos viselkedéssel mindent el lehet érni. A fenyegetés „másik oldala”, hogy a végtelenségig nem fokozható. Egy ponton túl (vagy innen) ellenállást vált ki, és a kiszolgáltatottabb fél harci kedvét, küzdőerejét, elszántságát fokozhatja. Minden alku, minden harc lezárul végül. Vagy az egyik fél győzelmével (mely szükségszerűen a másiknak a vereségét jelenti), vagy kompromisz- szummal. Az első esetben a győztes jól teszi, ha vigyáz, nehogy fejébe szálljon a dicsőség: civilizált ember a legyőzött ellenfelét nem bántja tovább. Egyébként is percről percre új ellentétek születnek, új alkudozások indulnak, a szerencse pedig forgandó. A vesztesnek pedig — ugyanezen okból — nem szabad elveszítenie a reményt. A kompromisszum, azaz a kölcsönös engedményekkel járó megegyezés az az eset, amikor mindkét fel visszafogja magát, és bizonyos mértékig enged a másiknak. Ez a legegészségesebb, igazán „felnőttes” megoldás. £)r, Ignáez Piroska Amit az okos nőnek tudni kell... A modem nők küzdenek férjükért, és nem engedik át minden további nélkül másnak. Ehhez szükség van egy nagy adag ravaszságra, jókedvre és cselre is. Legfőbb parancs a nő számára: a férjével kapcsolatban hitesse el mindig mindenkivel: amit más tud, ő már rég felfedezte! Azért néhány további jótanácsot nem árt az asszonyoknak megfogadniuk. 1. Beszéljen szexuális kívánságairól férjével mindig nyíltan, kertelés nélkül! 2. Töltse estéit általában férjével, különben párja elhagyatottnak érezheti magát, és más szoknya után néz, ahol ő áll a középpontban és kitombolhatja magát. 3. Időnként szervezzen önállóan is programot magának, mert így hiányozni fog annak, aki urának is hiszi magát. 4. Legyen egy aprócska titka: ha egyedül tölti az estét házon kívül, csak vonakodva meséljen róla férjének! 5. Ne főzzön minden este a férje kedvéért! • A férfit kézbe kell fogni. Vagy karjainkba?! 6. Ne telefonáljon gyakran férje irodájába, mert akkor úgy érezheti, állandó ellenőrzés alatt áll, és ez dacreakciókat válthat ki belőle. 7. Tegye őt kicsit féltékennyé! Mondjon ilyesmit: „Szivecském, ma kaptam a főnökömtől egy hatalmas virágcsokrot!” Vigyázat, ne feszítse túl a húrt! 8. Mutassa ki, hogy maga is kicsit féltékeny! Akkor a férje úgy fogja érezni, szükség van rá, a férfira. 9. Ne panaszkodjon soha, ha fáj a feje! Ezöregíti. 10. Ne anyáskodjon túlságosan, ne igazgassa lépten-nyomon a férje nyakkendőjét! Egy teleség anya típust a légtöbb férfi szeret, de szexuálisan nem Káván. 11. Hagyja, hadd nézze a férje a spoi t- közvetítéseket! Utána viszont kényeztesse egy kicsit, hadd vegye észre: nem rossz a tévézés, de a feleséggel lenni sokkal jobb. 12. Lepje meg férjét fantáziadús szexuálisjátékkal, és vegyen időről időre izgató fehérneműt magának! Időnként őt is lepje meg ilyesmivel! Utóirat: ami igaz a férjekre, még in'- kább igaz a szeretőkre, barátokra, mert szabadnak érzik magukat, és többet engednek meg maguknak, mint a férjek. A kivételek csak erősítik a szabályt. Ferenczy Furopress ANYASZÍV — Milyen rendes gyerek, egész nap a videót nézi, és nem betörni jár, mint mások!
