Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-21 / 44. szám

4. oldal, 1992. február 21. PETŐFI NÉPE Nagy Feró a világ dolgairól A nép egyszerű, buta gyermeke a pártokról, abortuszról, Bibliáról, Istenről — és zenéről Nemrégiben Kecskeméten kon­certezett a Beatrice. Sikerült Nagy Feróval leülni egy asztalhoz, és megbeszélni néhány dolgot. — Az utolsó lemezed eléggé pesz- szimista hangvételű lett. Milyen lesz az új? — Optimistán lesz pesszimista, vagy illetve úgy mondanám, hogy pesszimistán lesz optimista, ha-ha- ha! Na, komolyabban: optimista lemezt fogunk csinálni. — Ezen a válaszodon biztos so­kan meg fognak lepődni, hiszen egy „lázadó” embertől nem ezt várják. — Egyszerűen most nincs arra szükség, hogy szomorkodjunk a ki­alakult helyzeten ... Egyébként a legtöbb újságíróból már elegem van. Mindig valami hülyeséget kér­deznek. Ha az ember azt mondja, hogy hülye kommunista, akkor azt mondják, hogy most miért kell őket bántani? Ha optimista, akkor meg, hogy lehet valaki ebben a világban az? Ha pedig azt mondom, hogy utálom a XX. századot, akkor pe­dig miért utálod, Feró? Hát ezért! — Elterjedt rólad, hogy kor­mánypárti vagy? Ebből mi igaz? — Ki mondta ezt neked? Én a Boldogság pártnak vagyok az elnö­ke. Az, hogy én egyetértek a kor­mánnyal egy csomó dologban, az az én magánvéleményem. De nem az, hogy kormánypárti vagyok. Mit csináljak, ha a Csurka jobban tet­szik, mint az Orbán Viktor? Én a nép egyszerű, buta gyermeke va­gyok, akinek ha azt mondják, hogy gyere, lesz kaja, akkor arra elme­gyek, és azt mondom, hogy jeeee! Már nem merek mondani senkiről véleményt. Nem mondhatom azt se, hogy Füschel Tibi egy jó keve- rős, mert akkor azt mondjak, hogy Füschel-rajongó vagyok. — Mi a helyzet a népszerű Ga­rázs műsoroddal, továbbra is marad vagy megszűnik? — Nem szűnik meg, csak szépen háttérbe fogják szorítani. Amint van egy focimeccs vagy egy sport- ünnepély, a Garázs nincs. , — Ez miért van szerinted? Elmondom én'neked, de azt fogják rám mQjp&űi, h.ogy, kor­mánypárti vagyok. Ma az SZDSZ kijelentette a rádióban, hogy attól fél, hogy a kormánypárt a kezébe kaparintja a rádiót. Attól fél, hogy a Komjáthyék ott maradnak, és engem meg kiszorítanak. Attól fél, hogy véletlenül a Csurka lesz a rá­dió elnöke. Nem értem, hogy miért nem ül le az SZDSZ az MDF-fel, és köt egy paktumot a rádió felett? A másik pedig az, hogy hülyeség egy párttal szemben elfogultnak len­ni. A menedzserünk például SZDSZ-es, és mégis üvöltözött a ka­binetfőnökével, amikor a Demszky Gábor csinált egy nagy hülyeséget: egymillió forintért leszedette Pesten az összes plakátot, ahelyett, hogy abból a pénzből kisorsolt volna egy lakást a lakásnélküliek között. — Miért hoztátok létre a rock­kongresszust? Mi volt vele a célotok? Nagy Feró alakít. — Elismertetni a rockzenét ugyanolyan művészetnek, mint barmi másikat. Nem feltétlenül azt jelenti, hogy anyagi támogatásban részesüljünk, mint itt például a színház. S ne azt mondja az egyik államtitkár, hogy mi nem vagyunk tárgyaló partnerek. Tehát elfogad­tatni a rockzenét, mint művészeti ágat. — Az abortuszról mi a vélemé­nyed? — Bonyolult véleményem van róla. Magát az abortuszt azt nem szeretem. Nem értek egyet a gyere­kek elpusztításával. De jelen pilla­natban mégse ez a megoldás, hogy be legyen tiltva az abortusz. Való­színűleg, hogy egy hihetetlenül nagy felvilágosítómunka kellene, hogy hogyan lehet védekezni. Már a fogamzás megtörténte előtt kell megakadályozni, mert utána már isten ellen való vétek. — Egy decemberi televíziómű­sorban meglepő volt téged együtt látni László atyával... ..— A rendezők szóltak, én és az. együttes pedig elfogadtuk. Sokan azt hiszik, hogy én ateista vagyok. Nem tudom, honnan veszik. Ne­kem közvetlen kapcsolatom van Istennel, nincs szükségem prédiká­torra, ugyanakkor pedig úgy ér­zem, hogy mégiscsak kell prédiká­tor. Az embernek a véleményét el kell mondani akkor is, ha esetleg akkor nem lesz népszerű. Én mind a mai napig ezért vagyok egy lehe­tetlen alak. — A Bibliát minek fogod fel? — Egy nagyon bölcs könyvnek. A meséket nem hiszem el belőle. — Például? — Sok olyan van benne, amit nem tudunk megmagyarázni, s amit nem tudunk megmagyarázni vagy nem értünk, az mese. — Ezzel az erővel Istent se lehet megmagyarázni... ÚJ NÉV, KIBŐVÍTETT SZOLGÁLTATÁS! Tájékoztatjuk tisztelt megrendelőinket, hogy a Kunság Volán felelősségvállalásával működő Precíz, Ötödik kerék, Nonstop Szerviz Gmk m a m a m m m m m m a AUTO UNIVERZAL Járműjavító, Szolgáltató, Kereskedelmi Korlátolt _____________Felelősségű Társasággá.____________ K özületek, kft.-k, magánfuvarozók részére az alábbi kibővített szolgáltatást végezzük: • I. szemle, olajcsere, zsfrzás, magas nyomású alsó, felső mosás, • gépjármű-diagnosztika, kerékkiegyensúlyozás (tgk., autóbusz), • fékpofa-felújítás, tengelykapcsolótárcsa-felújítás, • fékpofák, fékdobok gépi szabályozása, • gépjárművek javítása, motorjavítás, -felújítás, • karambolos javítás, ponyvajavítás, • II. szemle, műszaki vizsgára felkészítés, vizsgáztatás, • járművek karosszériafelújítása, teljes festés, • autómentés (tgk., autóbusz, pótkocsi, kamion stb.) külföldről is. • ABS, ASR rendszerek utólagos beépítése autóbuszokra. Az alábbi típusok javítását vállaljuk: Liaz, Ikarus, Rába, IFA, Tátra, Barkas, ZSUK, Robur haszongépjármüvek, személygépjárművek, BSS, Rába, HLS 100—02, HL 60—02 típusú pótkocsi, teljes körű anyagbiztosítással. Nyugati típusú jármüvek javítása hozott anyagból. Nyitva tartás: szemlemüveletek, gyors hibaelhárítás 0—24 óráig, egyéb javítás hétfőtől péntekig 6—18 óráig. Cím: Autó Univerzál Kft., 6000 Kecskemét, Csáktornyái u. 4—6. Információ: Sáfár Mihály, Kovács Lajos, Rigó János ügyvezetőknél. Telefon: 76/29-877 (229, 230, 207, 232). Telefax: 20-737, 22-880. — Ezek mind a mi fejünkben, a pszichikumban léteznek végső so­ron. Egyet azonban nem szabad elfelejteni, hogy a Biblia is egy em­berek által alkotott törvénykönyv. — De isteni sugallatra .., — Hadd kételkedjem, mert Is­tentől kaptam a kételkedés jogát is. Most akkor mondjam azt, hogy én isteni sugallatra csinálom azt, amit csinálok egész életemben? Ez egy jó kibúvó. Ezt nagyon egysze­rű mondani, emögé el lehet bújni. A gonosz ember mondhatja, hogy ő isteni sugallatra öl meg engem. De miért mondaná? Na, ezért kell ezekkel a mesedolgokkal csínján bánni. Van egy intelligenciaszint, ahonnan beszelhetünk isteni sugal­latról. Azt nem tudjuk, hogy pél­dául a hangya isteni sugallatra végzi-e a dolgát, ellenben mikor rálépsz véletlenül, akkor az nem isteni sugallat, hanem véletlen. Nem szabad összekeverni a vélet­lent az isteni sugallattal. .. (A beszélgetést félbeszakítottuk, a Beatricének színpadra kellett lépni.) Nagy Róbert Börtönmisszió Kalocsán Nem szívesen nézünk szembe azzal a ténnyel, hogy a magyar börtönviszonyok, bármennyire is közelítünk az európai nor­mákhoz, potenciálisan a bűnö­zés melegágyai. A nevelés, átne- velés nehéz feladata a legtöbb esetben kudarccal zárul. A szé­gyellni való intézmény falai kö­zött az elítélt gyakran rokonta­lanná válik, a bekövetkezett környezeti változás hatására lel­kiekben is összetörik. A teljes válság hatására felerősödik a minden mindegy önpusztító haj­lam. Női elítéltek esetében talán még inkább jelentkezik a tá­maszkeresés, a kétségbeesett rab minden emberibe görcsösen ka­paszkodik. E felismerés jegyében a kalo­csai női börtön falai között dol­gozik a Máltai Szeretetszolgálat helyi szervezetének héttagú bör­tönmissziója. A Róna Gábor je­zsuita atya vezette „misszionári­usok” elsősorban azokat az el­ítélteket keresik rendszeresen, akiket nem látogatnak, nem kapnak csomagot, egyedüli kap­csolatuk a külvilággal a nyo­masztó emlékeik. Egy-egy be­szélgetés a szabad világból érke­zővel, információ az anyját megtagadó gyermek felől, lám­pás a lelki sötétségben. A kapcsolat mára odáig fejlő­dött, hogy 20 elítélt a rabkeres­ményéből süt-főz, vendégeli meg a farsangi összejövetelre érkező misszionáriusokat. A közeledés kölcsönös, a külső segítőkben is oldódtak a görcsök, a börtön­ben már nem a lidércnyomásos sötét folyosókat látják, s az elé­jük kerülő elítéltről sem jut eszükbe: arcára van írva a „hit­ványsága”, hanem az ember, aki segítségre szorul. A misszióra egy éve lehetősé­get kapott szolgálat aktivistái és az, elítéltek közösen mondják: ez (már) egy más világ.J b-i)> At) i4cg'9'/ *! Zs, F. Országos egyesületet alakítanak a titkárnők Február 22-én a gödöllői Ag­rártudományi Egyetem vezetőto­vábbképző intézete (Budapest II., Frankel L. út 114.) ad ott­hont a titkárnők országos egye­sülete alakuló ülésének. A 10 órakor kezdődő rendezvény célja a szakmai képviselet, az érdekvé­delem, függetlenül a titkárnőket foglalkoztató munkáltatók jelle­gétől. Az egyesület feladatának tekinti a szakmai fejlődés segítését, a to­vábbképzés lehetőségeinek megte­remtését, a korszerű szakmai in­formációk továbbítását, konferen­ciák, tapasztalatcserék szervezését. Állandó kapcsolatot tart a hazai és a külföldi szakmai szervezetekkel. Értékeli a tagok anyagi és erkölcsi megbecsülését, foglalkozik a to­vábbképzési és elhelyezkedési problémákkal. A találkozó vendé­ge lesz dr. Horváth Balázs minisz­ter is. A már működő területi klubok — Debrecen, Szeged, Kecskemét — is képviseltetik magukat. A me­gyeszékhelyről indulók szombaton reggel 7 órakor találkoznak az au­tóbusz-pályaudvaron. Az ülés nyi­tott, azon bárki részt vehet. ÖKUMENIKUS EGYHÁZI NAPTÁR FEBRUÁR 21. Damiani Szent Péter (11072) Az igen szegény családból szár­mazó Péter nagy nehézségek árán, pap bátyja segítségével tudta csak tanulmányait elvegezni. Amikor maga is tanítani kezdett és jobb módba került, nem feledkezett meg korábbi rossz soráról, hanem istápolta a szegényeket és min­dennap egy vakot látott vendégül. Megismervén a Fonté Avillana környékén lakó remeték életét, maga is csatlakozott hozzájuk, s ők hamarosan elöljárójukká vá­lasztották. Amikor 1057-ben IX. István pápa parancsára el kellett hagynia remeteségét, hogy bíbo­rosként Rómába költözzek, hatá­rozottan bekapcsolódott a re­formtörekvésekbe. Legnagyobb tette az volt, hogy a császárok és pártok által állított ellenpápákkal szemben két ízben is sikerült a törvényesen megválasztott pápát a székébe juttatnia és így az egyházszakadást megszüntetnie. Ezt követően visszatért szerzetesi magányába. Ünnepét 1823-ban vették fel a római kalendáriumba és 1969-ben helyezték február 21- ére. SZÍNHÁZ—MOZI—TV 37831 f^jj j^| j^j föl fö föl föj Kecskeméti Katona József Színház, este 7 órakor: GÜL BABA. Odry A.-bérlel. KECSKEMÉT, VÁROSI mozi: lel 4, 3/4 6 és 8 órakor: CSAPD LE CSACSI. Színes magyar film. ÁRPÁD mozi: 3/4 6 cs 8 órakor: MARHAKONZERV-AKCIO. Színes, mb. francia film. 14 éven aluliak­nak nem ajánlott. OTTHON mozi: fél 6 és fél 8 órakor: KRUMPLIRÓZSA. Színes, amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. STÜDIÖMOZ«: 7 órakor: KÖ­NYÖRTELEN IDŐK. Magyar film. ME­SEMOZI: háromnegyed,6 órakor: TAVA­SZI NAGYTAKARÍTAS. Színes mese- film.KISKLNFÉLEGYHÁZA: S és 7 óra­kor: KEGYETLEN HEGYCSÚCS. Szí­nes, amerikai—kanadai—német film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. STÚDIÓ­MOZI: 6 órakor: CSENDES NAPOK CLICH YBEN. Dán erotikus film. Csak 18 éven felülieknek. KISKUNHALAS: fél 6 és fél 8 órakor LESZÁMOLÁS KIS- TOKIÓBAN. Színes, amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott. BAJA, URÁNIA mozi: fél 4, (él 6 és fél 8 órakor: VISSZAKÉZBŐL. Színes, amerikai film. Csak 16 éven felülieknek. KALOCSA: 6 és 8 órakor: OSZTÁLYTALÁLKOZÓ. Szí­nes, olasz filmvigjáték. 14 éven aluliaknak nem ajánlott KISKŐRÖS, PETŐFI mozi: 7 órakor: ESERNYÖTRÜKK. Színes, mb., francia filmvígjáték. IKTV: 9.00: Képújság—Reklám. 9.30: HT Press video-casino tv műsora (isrr ' 13.30—14.00: Képújság—Reklám. I8.< Képújság— Reklám. Kiskun TV: 8—19.30-ig: Képújság. Kecskeméti Városi Televízió adásának módosítása a következő: 20.00—21.(X): TV-TEVE-produkció. 21.00—22.00: A kecskeméti televízió műsora: Parkoló­ház a főtér alatt? Fórummüsor. Kérdései­ket várjuk a 24-315 és a 28-333-as telefo­non. 22.00—22.30: Bemutatjuk Szoboszlai Péter rajzfilmrendezőt. 22.30—1.30: TV- TÉVE-produkció folytatása. EDGAR WALLACE: A Bűn utcai banda Egy nagy lopás története 14. A francia Le Flavier, aki most a modern nagy bűntények történetében a legnagyobb te­kintély, Kate Westhanger mes­terművét Napóleon első olasz hadjáratához hasonlítja. Május 14-én este fél kilenc­kor a Charter Queen besiklott a seahamptoni dokkok harma­dik számú kikötőhelyére, az E- öbölbe. A nyolcezer tonnás ha­jó páncélkamrájában negyven- négyezer-nyolcszáz font ara­nyat, négyszáznegyvennyolc darab százfontos rúd ban, me­lyen mindegyiken rajta volt a bányatársaság bélyege. Az utasok kiszálltak és kü- lönvonaton mentek Londonba, míg a poggyászokat egy másik vonat mar előttük elvitte. A tehervonat 9 óra 27 perckor, az utasvonat 9 óra 42 perckor indult. 10 óra 17 perckor az aranyrudakat is partra szállí­tották, az utolsókig ellenőrizték és berakták a készenálló vonat­ra, ahol a kikötőrendőrség pa­rancsnoka, K. Morris rendőr- felügyelő jelenlétében újra vé­gigszámolták. Tíz óra 22 perc­kor a mozdonyt a vonat elé kapcsolták és mivel a vonalü­gyeletes tiszt megmagyarázha­tatlan módon távol volt (más­nap reggel akadtak rá: be volt zárva egy lakatlan házba), Tho­mas Massy segédfelügyelő adta meg a jelet a vonatvezetőnek az indulásra. A segédfelügyelő az­nap érkezett Londonból és in­dulás előtt maga beszélt a gé­pésszel és a fűtővel. — Remélem, ismerik a pá­lyát — mondta nekik. — Igenis, felügyelő úr — fe­lelte a gépész — már többször jártam erre. A vonat elindult és megkez­dődtek a kalandok. Attól a perctől fogva, hogy a vonat elhagyta a seahamptoni állomást, tízperces időközöket leszámítva, állandóan szem előtt volt. Az egész vonalon minden őrház külön, rendkívüli utasítást kapott, hogy jelezze amikor a vonat elfut előtte. Esős éjjel volt: a szitáló eső, amely este hat órakor kezdő­dött, egyre esett, a végén sza­kadt. Az időbeli adatok igen érde­kesek: 11 óra 32 perckor a vonat befut a beckami alagútba, 11 óra 42 perckor a pinhami alagút északi oldalán szolgáló pályaőr jelenti, hogy a vonat elhaladt. A beckami és a pinhami őrház között 5 kilométer távolság van, de valószínűnek tartják, hogy itt a vonat óránként harminc kilo­méterre lassított, csak így érthe­tő meg, hogy ezt a rövid távolsá­got olyan szokatlan hosszú idő alatt tette meg. Catford Bridge előtt a legkö­zelebbi állomás pályaőre a ké­sőbbi kihallgatáson azt vallot­ta, hogy rendben jelezték az aranykülönvonatot. Catford Bridge 10 percig vár­ta a vonatot, de színét se látta, mire telefonált Quexley Pad- docksbe és megkérdezte, nincs-e itt valami tévedés, mert az út mindössze csak hét percig tart­hat. Quexley Paddocks azt fe­lelte, hogy a vonat óránként öt­ven kilométeres sebességgel ha­ladt, amikor ő jelezte. Azóta semmi újabb hír nem érkezett a vonatról. Catford Bridge nyug­talankodni kezdett és jelentette a dolgot az ügyeletes főtisztnek, aki nyomban kiküldött két pá­lyamunkást a vonalra. A két munkás egész Quexley Pad- docksig lement, de a vonatnak híre-hamvát se látta. Az arany­vonat úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. T.B. Smith a hivatalában volt, de nem tudott semmi újsá­got. Michael hazament és lefe­küdt. Fél egykor telefon verte fel álmából. T.B. Smith beszélt. — Megtették, Mike! Rögtön jöjjön. — Mit tettek meg? — kérdez­te Michael szinte aléltan. — Elsinkófálták a vonatot! — mondta T.B. A rendőrség számára külön- vonatot szereltek fel és Michael fél kettőkor a Catford Bridge állomáson már a jelentéseket olvasta, amelyeket a pályaőrök adtak. — Biztosították az aranyat? Sir Ralph megrázta a fejét. — Nem egészen: csak a Sea- hamptonig volt teljes értékre biz­tosítva — felelte mogorván. — Attól fogva a felelősség részben engem és Flanborough-t terheli, s részben a biztosítókat. Hát nem rémes? E pillanatban T.B. lépett a vá­róterembe esőköpenyben, víz­hatlan kalapban. —Legokosabb lesz, ha a kezé­be veszi az ügyet, Mike—mond­ta T.B. Smith.—Sir Ralph bizto­san mindenben támogatja. —Kaphatok egy vonatot? — Húsz perc alatt rendelkezé­sére áll —jelentette ki Sir Ralph. Egy nyitott teherkocsiban töl­tötte az éjszakát. Lassan végig­járta az egész vonalat, és nyomot keresett, ami a titok nyitjára ve­zetné. Különösen beható volt ez a vizsgálat a három alagútban, de semmit sem talált. Hajnalban megérkezett Seahamptonba, de a legcsekélyebb nyomra se akadt. Ugyanazzal a vonattal vissza­indult Quexley-be, a vonaton aludtésamikormegérkezett, hal­lotta a szolgálatból kilépő jelző altiszttől egy romlott sorompó históriáját. Michaelt egyszerre érdekelte a dolog és egy vasutas kísérővel vé­gighaladt a sorompót szabályo­zó drót mellett, amely egy vas­csőben vezetett a jelzőfülkétől a sorompóig. — A villanyszerelő azt mond­ja, hogy a drótot valahol elvág­ták — mondta a vasutas. — Ki­próbálta. — De nem vághatták el, ha benne van a vashenger tokban. — Pedig elvágták vagy össze­olvasztották. Michael lassú lépésben haladt előre és közben meg-megállt, hogy újra meg újra szemügyre ve­gye a feketére festett vascsövet. Egyszerre csak észrevett valamit. Lehajolt és jól megnézte a csövet. Nyilvánvaló volt, hogy ott frissen . festették. Lassan körültapogatta és váratlan puhaságot érzett. — Ez itt nem vas — mondta. Elővette a kését, megvakarta az acélcsövet: kis lyukat égettek rajta és a hő hatására a drótveze­ték összeolvadt. — Itt a bibi — mondta Mi­chael. — Aztán milyen hatása van ennek a sorompóra? — Hát, a fülkéből nem lehet nyitni-csukni. — Kézzel azért lehet? — Igenis. Egy embert odaállí­tottunk, akinek egyéb dolga sincs, minthogy örökösen nyis- sa-csukja a sorompót. Ha áram van, a sorompó záródik. Most úgy jár, mint a közönséges so­rompó, csak záráskor óvatosnak kell lenni. Michael megvárta, míg egy vonat elhaladt, és próbát tett. A sororrfpó elég könnyen nyílt és záródott. — Mire gondolt, mikor azt mondta, hogy záráskor óvatos­nak kell lenni. — Mert ha áram nélkül hasz­nálja az ember, a.zár lecsapódik és csak a villanykapcsolóval lehet felemelni. Michael megvizsgálta a zárt: tengely körül járó acélnyelv volt, amely nyilván elektromágneses hatásra működött. — Most nem jár le s fel —je­gyezte meg Michael, próbát teve vele. — Úgy látom, feszítették — mondta a vasutas. Nyilvánvaló volt, hogy igaza van. Michael tisztán látta a zár fatokján egy harapófogó világos nyomát. Itt állították meg a vonatot és feltéve, hogy fel tudták törni a ke­rekeken járó széfet, a tolvajok át­rakták az aranyat a maguk jár­műveire és kereket oldottak . . .a vonatnak azonban se híre, se hamva. Holtra fáradtan, gyűrötten je­lentkezett T.B. Smith-nél és je­lentést tett. — Csak nem gondolja komo­lyan, hogy a vonatot levették a sínről és lerakták az országútra? — mondta T.B. Smith ámulva. — Hiszen az lehetetlen! — Természetes, hogy lehetet­len — felelte Michael ingerülten —, de ez az egész história lehetet­len. Vonatot is lehetetlen ellop­ni... mégis megtették. ( Szombaton folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents