Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-15 / 39. szám

6. oldal, 1992. február 15. HÉT VÉGI MAGAZIN Ugye fölhív? Valamelyik este, amikor ügyeletesként éppen a másnapi újság készítésének legsűrűbbjé­ben dolgoztunk — a címoldal, azért mégiscsak a legfontosabb! — csöngött a telefon. Egy re­kedtes férfihang (öregemberé­nek véltem) köszönés, bemutat­kozás nélkül közölte: — Azonnal kapcsolja be a Pe­tőfi rádiót! Nem vagyok egy ellenkezős típus, de egy-két évvel túlnőttem azt a kort, amikor reflexszerben végrehajtom a parancsokat (s talán már a korszakot is, amikor a parancs értelmét nem szaba­dott firtatni), így válaszoltam: — Szívesen hallgatnám a rá­diót, ám jelenleg mással vagyok elfoglalva. A munkámat végzem, gondoltam, késői hívómat ezzel lefegyverzem: én még emlék­szem ugyanis: annak a korosz­tálynak, amelybe a rekedi hangú férfiú tartozhatik, a kötelesség a „szent" jelzővel együtt emlege­tett. Nem hatódott meg a sza- badkozáson. Sőt! Újabb utasí­tást adott: — Kapcsolja be a Kossuth rá­diót! — Most, tartsanak bár nyeg­lének, tiszteletlennek, szórakoz­tatni kezdett a dolog. — Tessék szives megmondani, a Kossuth vagy a Petőfi rádiót kell bekapcsolnom? S na tudom (mert azért az is ősi erény, hogy a parancs egyértelmű és végre­hajtható legyen, ha már valaki rászánja magát a kiadására?!) mit hallgassak, nagy figyelem­mel, csapot, papot, lapot oda­hagyva? — Arról van szó a Kossuth rádióban (hopp, akkor egy rész­letkérdés tisztázva!), hogy mi­lyen rosszul, dadogva beszélnek a riporterek a rádióban. Es erről holnap látni akarom a cikket az újságban!— lépett tovább a pa­rancsolásban a hívó. Rendben van, gondoltam ak­kor, most én jövök, tisztázzuk tovább a tisztáznivalókat: —- Milyen indokkal tetszik nekem, a napilapkészítönek cí­mezni a rádió munkájának hiá­nyosságait? Nem tán a beszédhi­bák az újság nyomtatott sorai­ban is feltűnnek? Nem lenne cél­szerűbb az észrevételt, kifogást annak az intézménynek a tudo­mására hozni, amelyik esetleg — saját hatáskörén belül — ké­pes is tenni valamit a hibák kija­vításának érdekében? — Nekem arra nincs pénzem! — csattant a sértődött válasz. Remélem, sikerült udvariasan elköszönnöm, mert nagyon el­ment a kedvem ettől a beszélge­téstől. A legkevesebb, hogy az öreg­úrnak van telefonja. Kapta. Járt neki. Akkoriban. Amikor még így utasítgathatott. Sejtem, hogy manapság csak feleségé­nek parancsolgathat (istenem, hozzászokott az asszony). Le­het, hogy az a bölcsmártír típus, aki évtizedeken keresztül tűrte az ura szekatúráját—de hál mit csináljak ? — sóhajjal. Szegény anyánk!— éreztek együtt vele a gyerekek. Akik aztán elpárolog­tak, legfeljebb sátoros ünnepkor kerülnek elő, menekülésre ké­szen ülve a széken. Szegény öregúr! Nincs kivel megbeszélni a bemondók pösze- ségét, dadogását sem. Még ezt sem, ezt a jelentéktelen semmi­séget, ami, hu az ember nem te­hetetlenül kiszolgáltatott az öregkor magányának, eszébe se jutna. De hallgatni kényszerül a rádiót (ezzel csöndre kárhoztat­va az asszonyt, aki tiszteletben tartja ura szórakozását, persze könnyes szemmel, sóhajtva) dü­höng, telefonál, együttérzésre vár, együttérzést parancsol! Hogy a rádiót olykor ki lehet kapcsolni {ez a legszebb benne, meg a televízióban is) nem jut eszébe. Háborogni akar, megnyerni indulatának közvetítésére en­gem, mást, akárkit... Bocsásson meg nekem, ha tü­relmetlen voltam akkor. Tudja be annak, hogy alkalmatlan idő­pontban hívott. így utólag, már én is belátom: a magány, a tehe­tetlenség legalább akkora ok a türelmetlenségére, mint az én kötelességlázam. S ha kedve tartja, hívjon fel. Visszahívom. Úgy nem fog sok­ba kerülni. Kibeszélgetjük ma­gunkból ezt a kellemetlen emlé­ket., És lássa, csak lett cikk belőle. Lehet, hogy anno, nem is parancsolgatott, hanem jól, ér­telmesen irányított? Lehet, hogy én voltam igazságtalan magával? Ügye hív? Nagy Mária Akik minden áldozatra készek ... hogy hízzanak A „Több kiló” szanatóriumban is állandóan az evésről esik szó, ám ellenkező előjellel, mint a többi di­étás klinikán. Ennek az intézmény­nek a lakói nem fogyni, hanem hízni szeretnének. A diéta elég szi­gorú: napi nyolc étkezés és édes­ség, vég nélkül. Este, lefekvés előtt egy tábla csokoládét kell elmaj­szolnia a beutaltaknak és ha min­den előírást betartanak, a klinika igazgatója, Jean-CIaude Zachary heti 3 kg plusszt garantál. — Mindig csak a kövérekről esik szó. De ki gondol azokra a szerencsétlenekre, akik hízni sze­retnének? — nyilatkozta a klinika meglehetősen túlsúlyos tulajdono­sa, aki igazán gazdag tapasztalato­kat szerzett a hájnövelés terén, amikor az Au Trou des Halles étte­remben dolgozott. A párizsi ven­déglő óriási adagjairól híres. Zachary feleségével a Cöte d’Azúrtól nem messze, St. Tropez közelében építette föl klinikáját. A hizlalókúra napi 1000 frankba kerül, ezért a szálláson és az uszo­dahasználaton kívül napi nyolc ét­kezést kínálnak. A reggelit termé­szetesen az ágyba viszik és egész nap korlátlanul állnak a vendégek rendelkezésére a bonbonokkal, csokoládékkal, süteményekkel teli tálak. (FEB) • Akik nem szorulnak klinikusi segítségre ... (PN-archív) IDŐSEK OLDALA TANÁCSOK ADÓBEVALLÁSHOZ Mennyi jövedelemadót fizet a nyugdíjas? A következő hetekben kell elké­szíteni az 1991-es jövedelmek után fizetendő adó bevallását, s március 20-áig kell postázni az adó összegét. Noha a nyugdíjak után nem kell adót fizetni, a nyugdíjasoknak is kell adóbevallást készíteniük, ha a nyugdíjon felül tavaly volt bármi­lyen egyéb bevételük. Sok nyugdíjas adóalapját csök­kenthetik azok a különféle kedvez­mények, amelyek egyébként min­den adózót megilletnek. A súlyosan testi fogyatékos személyek például havi 2000 forinttal, összesen tehát legfeljebb évi 24 000 forinttal mér­sékelhetik adóalapul szolgáló évi összjövedelmüket. Orvosi igazolás­sal mindazokra a hónapokra érvé­nyesíteni lehet ezt a kedvezményt, amelyben a fogyatékos állapot leg­alább egy napig fennállt. Gyakori, hogy nagyszülők neve­lik az unokát vagy nyugdíjasok ne­velőszülőként gondoskodnak a gyermekekről. Havi 1000 forinttal — egész évre 12 000 — forinttal csökkentheti gyermekenként adóa­lapját az, aki óéven aluli gyermeket nevel vagy legalább három (egye­dülállóként két) 14 éven aluli kisko­rút tart el saját háztartásában. Ha a 14 éven felüli, de 30 évesnél fiata­labb eltartott gyermek közép- vagy felsőfokú iskola nappali tagozatán tanul, szintén jár utána a havi 1000 forintos adóalapcsökkentő kedvez­mény. A súlyosan fogyatékos gyer­meket eltartók ugyancsak élhetnek ezzel az adókedvezménnyel. A munkaviszonyban levő nyug­díjasok figyelmébe ajánljuk: 1991- től megszűnt ugyan az adóalapot csökkentő havi 1000 forintos alkal­mazotti kedvezmény. Helyette azonban a fizetendő adó — tehát nem az adóalap! — összegét annyi­szor 250 forinttal lehet csökkenteni, ahány hónapig munkaviszonyban állt az adózó. Ha egész évben dol­gozott, akkor összesen 3000 forint­tal kevesebb adót kell fizetnie. Csökkenteni lehet az adóalapot a szakszervezeti tagdíj egész évi ősz- szegével és az önkormányzatok ál­tal kiszabott, helyi adóként 1991- ben befizetett összegekkel is. Helyi adóként az építményadót, a kom­munális adót, az idegenforgalmi adót és a helyi iparűzési adót lehet figyelembe venni. Nem vonható vi­szont le az adóalapból például a régi házadó, a nem lakas céljára szolgáló építmények régi adója, a korábbi telekadó és a régi gyógy­üdülőhelyi díj. Sz. G. Mit gondol a plébános? • Tarjányi Ferenc — titkos tábori lelkész volt. Ingyen gyógyszer — nem szívességbó'l Tudnivalók a közgyógyellátási igazolványról Sajnos, mind több nyugdíjas, já­radékból élő, munkanélküli szorul rá a közgyógyellátásra, vagyis ar­ra, hogy az ismét megdrágult gyógyszereket, gyógyászati segéd­eszközöket ingyen kaphassa meg. A közgyógyellátásra jogosító igazolványokat mindig az állandó lakhely szerinti önkormányzat ad­ja ki. A tavaly ősszel hatályba lé­pett 125/1991. (IX. 29) számú kor­mányrendelet szabályozza az emlí­tett igazolvány kiadását. Ennek birtokában kizárólag saját felhasz­nálásra lehet a patikákban a nép­jóléti miniszter által meghatáro­zott gyógyszerek közül az orvos által felírtakat kiváltani, illetve a gyógyászati segédeszközöket be­szerezni. (Tavaly egyébként mint­egy kilencmilliard forint értékű gyógyszert és segédeszközt kaptak ingyenesen az érintettek.) Alanyi jogon jutnak a köz- gyógyellátasi igazolványhoz azok, akik rendszeresen kapnak szociális segélyt — beleértve a központilag kiutaltat is — valamint a baleseti nyugellátásban részesülők és azok is, akik az egyes vagy kettes rok­kantsági csoportba tartoznak. Szintén alanyi jogon jár a közgyógyellátási igazolvány a sor­katonai családi segélyben részesü­lőknek, továbbá azoknak, akik szellemi fogyatékos, sérült gyere­keket nevelnek. Megkapja az iga­zolványt a felsoroltakkal egy ház­tartásban élő házastárs, élettárs és a kiskorú gyermek is. A helyi önkormányzat jegyzőjét ajogosultságról a nyugellátást, a já­radékot és a családi pótlékot folyó­sító társadalombiztosítási szervezet értesíti. Ennek alapján—külön ké­relem nélkül — a jegyző kiállítja a közgyógyellátási igazolványt, s ezt kell a kezelő- vagy körzeti orvosnak bemutatni. Fontos, hogy a recepten mindig fel kell tüntetni az igazol­vány számát, mert e nélkül azok nem térítésmentesek. Méltányosságból kaphatnak közgyógyellátási igazolványt a be­tegek és nehéz szociális helyzetben levők közül elsősorban azok, akik elérték a nyugdíjkorhatárt, illetve akiknek a jövedelme nem éri el a mindenkori legalacsonyabb öreg­ségi nyugdíj összegét. Külön kére­lemre az önkormányzat képviselő­testülete a három- vagy többgyere­kes nagycsaládosoknak és gyerme­küket egyedül nevelő szülőknek is megadhatja az igazolványt, amely legfeljebb egy évig érvényes, de megújítható. — szabó — NEM ART TUDNI Ismert gyógyszerek ismeretlen hatásairól A vastagbélrák nem feltétlenül halálos betegség — közli a New .England Jornal of Medicine orvosi szaklap egyik tanulmánya. Készí­tői egymillió amerikai táplálkozá­sát és gyógyszerfogyasztását fi­gyelték meg tíz éven keresztül, s a vizsgálatokat kétévente végezték el. Arra a következtetésre jutottak, hogy a vastagbélrákban szenvedők közül azok, akik havonta legalább 16 tabletta aszpirint fogyasztanak, fele annyian halnak meg, mint azok, akik nem vagy rendszertele­nül szedték. * A Methadon tébolyulttá tesz — erre gyanakszanak a milánói orvosok. Egy 36 éves taxisofőr, akit kábítószer-fogyasztás ellen e gyógyszerrel kezeltek, annyira megbolondult, hogy megölte ap­ját. A fiatalemberen a Methadon- kezelés előtt az őrültségre utaló semmilyen jelet nem vettek észre. Alzheimer-kórt okozhat a fejsérülés? — A fejet ért erősebb ütés kivál­tója lehet az Alzheimer-kórnak — állapították meg angol orvosok. Balesetet szenvedettek és ökölví­vók agyában olyan abnormális proteincsomókat fedeztek fel, amelyek az Alzheimer-kórban megbetegedetteknél észlelhető. Remélik, hogy két éven belül sike­rül olyan gyógyszert kifejleszteni- ■ ük, amely eloszlatja ezeket a cso­mókat. Dr. Gareth Roberts, a londoni St. Mary kórház orvosa egy szak­lapban részletesen publikálta leg­újabb eredményeit. Eszerint a be­tegeinek 40 százaléka fejsérülés kö­vetkeztében hal meg. Az ütés után az agyban kifejlődő proteincso­mók rosszindulatú folyamatot in­dítanak el, ami végzetessé válhat. A férfiak rosszabbul hallanak A férfiak hallása 30 éves kor után kétszer olyan gyors ütemben romlik, mint a nőke — erre a kö­vetkeztetésre jutott egy felmérés, amelyet az amerikai kormány fi­nanszírozott. A nemzeti életkorku­tató intézet munkatársai 1158 férfi és 551 nő hallásának alakulását tíz éven keresztül regisztrálták. Annak, hogy a férfiak hallása gyorsabban romlik, nemcsak bio­lógiai, hanem foglalkozási és tár­sadalmi okai is vannak. A vizsgá­latot végzők szerint a férfiak álta­lában szabad idejükben is — a sportban, a vadászatokon, az ott­honi rádiózásnál, magnózásnál — jóval nagyobb zajszintnek van­nak kitéve. A betyár kendője — régen és most Meghívásra vár a nyugdíjas-színjátszókor — Nagy káosz van a világban és a lelkekben! — mondja a Kiskun­ság lelkipásztora. Tarjányi Ferenc szabadszállási plébános, aki nem­rég honvédségi kitüntetést vehetett át több évtizedes, titkos, tábori lel- készi munkájáért. Ő volt ugyanis a szabadszállási ezred spirituálisa, természetesen, Czinege Lajos tud­ta és beleegyezése nélkül. — Az emberek ma már nem csak vallási kérdésekben keresnek föl. Tanácsot kérnek: mint véle­kedjenek az ország dolgairól. Bi­zony kell a vigasz, mert sokan csa­lódtak a demokráciában. A való­ság eltér attól az ideától, amit a lelkűk mélyén őrizgettek a bolse­vik időkben. Hogy milyen lenne a szabadság, ha kimennének az oro­szok. Nos, megszabadultunk az idegen katonáktól, de megmaradt a nehéz valóság. Szegénység, kiáb­rándultság, közöny. Legnagyobb örömöm, hogy a különféle egyhá­zak most példát adnak a megbéké­lésre. Működési területemen — Páhi, Soltszentimre, Izsák, Fülöp- szállás és Szabadszállás — a krisz­tusi szeretet példáit kínálja a refor­mátusok, a katolikusok és az evan­gélikusok együttmunkálkodása. Igazi testvérség ez. Megnyugvást kínál a megkeseredetteknek. És példát azoknak, akik kihasználva a zavaros időket, az ezreket érintő átalakulást a viszály konkolyát ve­tik. Akiknek annál jobb, minél rosszabb. Pedig, ha békétlenség van, képtelenek vagyunk odafi­gyelni a rendszerváltás kárvallott­jaira. Azokra, akiknek most el kell viselniük az anyagi javak líiányát, akik betegek, akik magányosak, magatehetetlen öregek. En azt re­mélem ettől a rendszertől, hogy a gyengék, az elesettek demokráciá­ja lesz. Hogy követhetjük Krisztus példáját, aki a siker egyetlen krité­riumává azt tette: figyelünk, figyel­tünk-e igazán a legkisebbre, a rá­szorulókra ... Lejegyezte: Farkas P. József Január 31-én és február 1-jén a kun- szentmiklósi nyugdíjasklub tagjai be­mutatták Abonyi Lajos: A betyár ken­dője című népszínművét. A műkedvelő előadás óriási sikert aratott, az ÁMK nagytermét zsúfolásig megtöltő közön­ség körében. Joó Józsefnét, a nyugdíjasklub veze­tőjét, a darab rendezőjét a nem min­dennapi vállalkozásról kérdeztem. — Klubunk 1986-ban alakult, s én már rá két évre létre akartam hozni egy ilyen előadást. A klub tagjainak tetszé­sét azonban nem nyerte meg az ötlet: féltek a szerepléstől. Később aztán né­hány ünnepi alkalomra verset tanultak be, énekeltek, táncoltak, szép fokoza­tosan hozzászoktak a szerepléshez. A darabban szereplő nyugdíjasok na­gyon közel kerültek egymáshoz, hiszen szabadidejükben együtt tanulták a szö­veget. Az ünneplés óriási sikerélmény! — Tervezik, hogy más településen is bemutatják a darabot? — Nagyon jó lenne, hiszen rengeteg munkával tanulták be a szereplők a szöveget. De ezzel több gondunk is van. A jelmezeket úgy kölcsönöztük, s a díszleteink is kiegészítésre szorulná­nak. Ha meghívást kapnánk, nagyon szívesen mennénk vendégszereplés­re... * A betyár kendője című darabot ját­szották már egyszer a környező tanya­világban: Bösztörön. Ennek éppen fél évszázada. Felkerestem az akkori elő­adás egyik szereplőjét, Papp Gábor bá­csit, aki Kunszentmiklóson él és arra kértem meséljen az akkori fellépésről. — Az akkori fiatalság, nem lévén más szórakozása, sűrűn gyűlt össze kocs­mákban, csárdákban. Fiúk, lányok ve­gyesen. Énekeltünk, beszélgettünk. Fő­leg a hosszú téli estéken ütöttük agyon ily módon az időt. Egyszer aztán aján­lották nekünk ezt a darabot, s úgy dön­töttünk, betanuljuk. Tóth László tanító úr segített ebben. A bösztöri csárdában többször is nagy sikerrel játszottunk. A sikeren felbuzdulva később még jó pár darabot megtanultunk és minden év farsangján tartottunk színielőadást. Bi­zony régen volt mindez, de az akkori szerepem 70 százalékát még ma is el tu­dom mondani — meséli. Gábor bácsi, aki nem látta a minapi előadást, s ezt nagyon sajnálja. Reméljük, neki is, másnak is lesz még alkalma megtekinteni... Sitkéi Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents