Petőfi Népe, 1992. február (47. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-15 / 39. szám

4. oldal, 1992. február 15.

MEGYEI KÖRKÉP

BAJAI

NÉPESSÉGTÜKÖR

A harminckilenc évesek vannak a legtöbben

Az elmúlt évtizedek urbanizációs programja alaposan átrendezte a települések népességét. A fiatalok a jobb megélhetés reményében elhagyták a falvakat, és a körzetközpontoknak számító városokba költöztek. Ez a jelenség a Bácskában is nagy mozgásokat eredményezett. Az 1960-as népszámlálási adatok alapján, Baja lakossága mára több mint 15 ezerrel növekedett. Akkor 5400 lakást tartottak nyilván, amíg ma 16 ezer háztartással számolnak.

A polgármesteri hivatal számítógépközpontja az elmúlt hónapokban feldolgozta a bajai népesség-nyilvántartó kartonjait és évenkénti bontásban, nemek szerinti statisztikát készítettek. Dr. Völgyesi László jegyző engedélyével lapunk is megkapta az adatbank anyagát. Az elemzés egyik legfontosabb megállapítása, hogy ebben az évben, két 100 éves asszonyt köszönthet a város. (Reméljük, megérik ezt a szép születésnapot!) Baja állandó lakosainak száma 39 028 fő, a férfiak 18 399-en, a nők 20 629-en vannak. Az átlagéletkor 39,96 év, a férfiaké 38,01 év, a hölgyeknél 41,70 év. Az ideiglenes lakosok száma 3 559 fő, az átlagéletkor 28,79 év. Ennek a csoportnak nagy részét a diákok és a katonák teszik ki.

A korcsoportok szerinti adatok azt bizonyítják, hogy legtöbben a harminckilenc évesek vannak, 753 fő, őket a negyvenévesek követik 739 fővel, majd a harminchét évesek következnek 701 fővel. A nemek szerinti rangsorban a negyvenes nők Vezetnek, 423 fővel, a férfiaknál a 39 évesek az elsők 382 fővel.

Figyelemre méltó, hogy a többi korcsoporthoz viszonyítva a 2—10 évesek száma igen alacsony, évenként átlagosan 450-en vannak. Az 54 éveseknél a férfiak 189 fővel először mutatnak nagyobb lemaradást a hölgyek számától, 235 fő. Ez az arány már csak a 74 éveseknél alakul ilyen drasztikusan. (111 fő, illetve 209 fő a hölgyek javára.) A legidősebb férfi 98 éves és egyedül van, a hölgyeknél viszont 4 fő 99 évest is találtunk.

Papp Zoltán

SZERZŐDTETÉSEK, ELKÉPZELÉSEK, PÉNZ

MÁRCIUSBAN:

Volt egyszer egy színidirektor

Illés István, a kecskeméti Katona József Színház igazgatója, lelkendezve magyarázta a minap:

— Márciusban lesz egy hatalmas show nálunk. Radó Vili bácsinak csináljuk, Volt egyszer egy színidirektor címmel. Több mint húsz neves színész érkezik erre a bemutatóra azok közül, akik Vili másfél évtizedes direktorsága idején, a kecskeméti deszkákra léptek. És mindenki ingyen lép fel. Ahogy a színházunk dolgozói is ingyen vállalják ezt a szupergálát.

— Említene néhányat a fellépő vendégművészek közül?

— Gábor Miklós, Bárdi György, Szilágyi Tibor, Sas József ... Nagyon hosszú a lista.

— A február már az új szerződtetések időszaka. Kik jönnek a következő évadra?

— A Nemzeti Színház örökös tagját, Bessenyei Ferencet, legalább egy szerepre feltétlenül szerződtetem. Hozzánk igazol Csernyák János, a Madách Színháztól, s pillanatnyilag még három most végző főiskolással is tárgyalunk. Bor József — aki az ország egyik legjobb rendezője, ami a zenés darabokat illeti, igazolja ezt az idei évadban színre- vitt Helló, Dolly! is —, szeptembertől két produkció rendezésére is vállalkozik színházunkban. Dán Micu, az európai hírű román rendező, most serénykedik teátrumunkban a Szentivánéji álom próbáival, a bemutató e hónap 28-án lesz. De már ígéretet tett arra, hogy a következő évadban is visszatér Kecskemétre, egy rendezés erejéig.

— Szóval, lesznek érkezők, visz- szatérők, de gondolom, lesznek távozók is.

(Hétfői lapszámunkban beszélgetést közlünk a rendezővel. A szerk.)

• Tizenötmilliós bevételt tud garantálni a színház.

— így igaz. Többeknek nem hosszabbítom meg a szerződését, a jelenlegi társulat művészei közül.

— Kikét nem?

' — Erről egy héten belül pontos listát adok.

— Egy évvel ezelőtt, amikor átvette a színház vezetését, több mindent ígért. Ha az emlékezetem nem csal, nem valósult meg valameny- nyi...

— ígértem, hogy neves művészeket szerződtetek, növelem a nézőszámot, racionálisabb gazdálkodásra törekszem a dolgozói létszám csökkentésével is, valamint azt, hogy a kamaraszínházunkat egyfajta kísérletező, az elvontabb szakmai vágyakat is kiélhető intézménnyé teszem. Nos, ez utóbbi az, ami nem sikerült. Mindenekelőtt pénzügyi gondok miatt. Csak az Odúlakó című darab került színre a kamarában ebben az évadban, mégpedig a következő hónapban. Nagyon bízom benne, hogy szeptembertől ezt a tartozásomat is sikerül rendezni.

— Ám e remény nem csupán optimizmus és elszántság, hanem pénz kérdése is. Ebből mennyire számíthat a kecskeméti színház?

— Na, ez egy igen nehéz kérdés. A Pénzügyminisztérium ugyanis, német mintára alakította ki a magyarországi színházak támogatási szisztémáját, ami a jövőt illeti. Ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy 60 százalékot, azaz 70 millió 800 ezret ad, de csak akkor, ha az ön- kormányzat és a színház a maradék 40 százalékot melléteszi.

— És ha nem?

— Akkor arányosan csökkenti a támogatást.

— Mennyi bevételt tud garantálni az intézményük?

— Mintegy 15 milliót. Ha az önkormányzat mellétenné a hiányzó 25 milliót, remek színházat lehetne csinálni Kecskeméten, a következő évadban.

Úgy legyen! Persze, pillanatnyilag még a városatyákon a sor . . .

Koloh Elek

Táncosok

adatbankja

A közelmúltban megalakult a Táncpedagógusok Országos Szövetsége. A szervezetet a balett, modem tánc, társastánc szakemberei hozták létre. A szövetség célja a szakmai ösz- szefogás megteremtése, továbbképzések, bemutatók, előadások, versenyek szervezése és tagok érdekképviselete, érdekvédelme. Először adatbankot hoznak létre. Ha Bács-Kiskun megye táncosai is érdeklődnek, jelentkezni az alábbi címen lehet: Táncpedagógusok Országos Szövetsége, 1068 Budapest, Gorkij fasor 38.

VISSZAVONULÓ VÍRUSOK

Inffuenzatérkép — Tolnától Baranyáig

A jelek, pontosabban az orvosi statisztikák szerint túlvagyunk az influenzajárvány mélypontján, s az ország nagy részében fokozatosan visszavonulnak a vírusok — mondja dr. Straub Ilona, az Országos Közegészségügyi Intézet járványügyi osztályának vezetője. Az utÓD- bi napok tapasztalatai alapján azonban bizonyos változás figyelhető meg a megbetegedettek kor- összetételében: míg eddig elsősorban a 15 éven aluli gyerekeket, most a középkorú és az idősebb generáció tagjait vette célba a vírus.

Az orvosnő elmondta azt is, hogy a megbetegedések általában nem súlyosak — erre vall, hogy az érintetteknek mintegy 20 százalékát vették betegállományba, s ez utóbbiak körében minden ötödik-hatodik esetben lépett föl szövődmény.

A járvány, természetesen, nincs tekintettel a közigazgatási határokra, a megyék szerinti influenzatérkép azonban meglehetősen változatos képet mutat. Az adatokból kiolvasható, hogy Nógrád most érkezett a járvány kezdeti szakaszába, Hevesben emelkedőben, Jász- Na^ykun-Szolnok megyében stag- náloban, Baranya, Bács, Békés, Komárom-Esztergom, Somogy és Tolna megyében viszont csökkenőben van a fertőzések száma.

Az említett megyékben a lakosság számához viszonyított megbetegedések aránya: Bács 6%, Békés 8%, Baranya 4,2%, Heves 3,2%, Jász-Nagykun-Szolnok 2,3%, Komárom-Esztergom 4,5%, Nógrád 1%, Somogy 6,1%, Tolna 6,9%.

— szó —

Ferenczy Europress

Dubrovnikért — kulturális rendezvénysorozat

Dubrovnik megsegítéséért kulturális rendezvénysorozatot szervez a Fővárosi Önkormányzat a zágrábi Concert Managementtel és az In- terkoncerttel közösen, február 19 —23. között. A programok bevételét a világhírű dubrovniki műemlékegyüttes helyreállítására fordítják — jelentette be Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere csütörtöki sajtótájékoztatóján.

Az Adria gyöngyszeméhez hasonlóan Budapest es Hollókő is az UNESCO „Világörökségek” koncepciójának része, amely különleges védelmet nyújt a világ kiemelkedően értékes műemlékeinek. Elsőként Budapest ad otthont ilyen rendezvénysorozatnak, s a főpolgármester reméli, hogy e megtisztelő rangra rászolgált városok között igazi szolidáris kapcsolat épül ki.

történelemtanároknak/Pedagógusoknak

Könyörtelen idők

Országos premier előtt láthatják szombaton délelőtt tíz órától a kecskeméti Otthon moziban az érdeklődők Sára Sándor legújabb játékfilmjét; a Könyörtelen időkét. Az ezúttal elsősorban a történelemtanárok, pedagógusok kérésére szervezett — ingyenes — bemutató azért is rendhagyó, mert létrejöttét a pedagógusokhoz intézett körlevéllel a Kossuth-díjas rendező személyesen készítette elő.

A rendező ajánlása szerint a Könyörtelen idők ugyan a második világháború időszakában játszódik, ám mégsem „háborús film”. Öt fiatal katona sorsát követhetjük nyomon, akik — saját szakállukra — ki akarnak lépni a háborúból. Sára általuk emberi sorsokról, akaratokról, jellemekről, döntésekről, döntésképtelenségekről beszél. Mint mondja, a történet nem

kötődik szorosan az 1945-ös évhez, sőt, még magához a háborúhoz, mint konkrét szituációhoz sem. Ezért akár napjainkra is érvényes lehet, hiszen tanulsággal szolgálhat arra nézve, hogy egy adott veszélyes helyzetben mi a helyes. Az, ha az ember félrehúzódik, nem cselekszik, vagy épp az, hogy megpróbálja maga kezbe venni a sorsat.

„Számos filmben ábrázolták már, hogyan is nézett ki az, amikor ideje Magyarországra bejöttek a szovjet csapatok 1945-ben. Ezeknek az ábrázolásoknak megvolt a maguk bejáratott koreográfiája, csakhogy mindnyájan tudtuk, mindez a valóságban nem így történt. Azt gondolom, hogy a Könyörtelen idők az első hiteles ábrázolása annak, hogy valójában mi is történt ezekben az időkben”.

EDGAR WALLACE:

A Bűn utcai banda

A részvényesek gyűlést tartanak, de megzavarják őket

10. Westhanger ezredes az órájára nézett.

— Már húsz percet késik.

Együtt volt az egész Bűn

utca, a derék Mr. Millet kivételével. A szelíd arcú püspök úr Francis Stockmarral kártyázott. Colling Jacques újságot olvasott, olyan volt, mint egy megtollasodott mészáros, aki öreg korára visszavonul az üzlettől saját házába. A tiszteletre méltó Mr. Mulberry, szürkülő oldalszakállával és szomorú kutyaszemével a reneszánsz építészetről vitatkozott a másik Stockmar- ra. Az ezredes türelmetlenül járt le s fel a szobában, meg- megállt és odavetett egy-egy szót hol ennek, hol annak.

Egyszerre lent a haliból halk nesz hallatszott, mire az ezredes az ajtóhoz sietett.

— Végre itt van — mondta, és kilépett a lépcsőházba Kate elé.

Kate körülnézett a szobában.

— Hol van Milet? — kérdezte.

— A sürgönyön dolgozik — felelte az ezredes, mire Kate elégedetten bólogatott.

A hosszú asztalt a szoba közepére húzták, és az egész társaság felszólítás nélkül köréje telepedett. Egyik végén Westhanger ezredes ült, a másik végén Kate, aki reti- küljéből elővett egy vastag papírtekercset, elvágta rajta a zsinórt és kiterítette maga elé az asztalra az írást. Sorra felolvasta mindenkinek a nevét és kinek-kinek nyomban át is adott hol egy, hol két vagy három ív papírt, amelyen mind az ő írása volt.

— Egész hetük van, hogy az emlékezetükbe véssék — mondta Kate —, egy hét múlva aztán újra találkozunk és meglátom, érti-e mindenki a dolgát.

Jacques ránézett és tekintetük találkozott.

— Az emberek? — mondta Kate. — Hány emberről gondoskodott?

— Hatvanról, már a múlt hónapban Angliába hoztam őket.

— Hatvan elég lesz? — kérdezte Kate bizonytalanul. — A BankofEdingburgban . . .

— Az megint más munka volt — felelte Jacques. — Akkor egy harminc láb vastag falat kellett keresztülvágni és harmincas csoportokban kétszázhúsz emberem dolgozott.

— Csakugyan, hatvan elég lesz — mondta Kate egy pillanatnyi gondolkozás után.

— Most pedig mindenki a maga módján írja fel az utasításokat a jegyzetfüzetébe, még pedig egy-kettőre, szaporán.

A szoba sarkából egyszerre csak halk, de felötlő berregés hallatszott.

Valamennyien talpra ugrottak.

— Rakják szét az asztalokat — parancsolta a lány suttogva.

Az asztalokat egyszerre háromfelé bontották. Az ezredes korához képest nagy fürgeséggel mindegyikre térítőt vetett, egyikre egy cserép virágot állított, másikra egy arcképet helyezett, a harmadikat pedig meghagyta kártyaasztalnak. Maga Kate leült a zongora mellé, kinyitotta és elkezdett a Rigolettóból játszani.

— Énekeljen — suttogta Kate.

Az engedelmes Mr. Mulberry odasuhant mellé. Megnyerő hangja volt, és a lány belekezdett egy áriába.

— Sajnálom, hogy megzavarom a koncertet — szólt

Michael Pretherston a küszö- j bőn.

— Szabad kérdeznem, mit | jelent ez a betörés a házamba? — fordult hozzá kevélyen Westhanger ezredes, amikor J vagy tíz rendőr tódult be a | szobába főnökük háta mö- Sj gött.

— Ez bizony nem más, mint razzia — felelte Michael.

— Mindenki maradjon a helyén, és várja a parancsaimat. Parsons, vigye be ezeket az urakat egyenként a szomszéd szobába és motozza meg őket a legalaposabban. Mrs. Gray!

— kiáltott ki, mire egy szálas középkorú asszony jelent meg a szobában — ön majd szíves lesz ugyanezt a műveletet végrehajtani Miss Westhange- ren.

— Miért nem mondja: Ka- te-en? — kérdezte gúnyosan a lány. — Mike, vén fejjel a végén maga még udvarias lesz.

— Miss Westhangeren — ismételte a legbarátságosabban.

— Remélem, van meghatalmazása? — kérdezte Wes- ji thanger ezredes.

— Kedves, jó ezredes uram, csak nem képzeli, hogy | e csekély formaság nélkül indultam a dolgomra?

Azzal előhúzta a meghatalmazó levelet.

— Westhanger — mondta élesen —, ki volt ennek a lánynak a gyámja?

— Nem értem önt? —- felelte a másik arcátlanul.

— Ki nevelte Kate-t tolvaj- I nak, így már világos a kérdés?

— Ha Kate tolvaj, akkor a hajlandósága vitte rá. De tagadom, hogy tolvaj, vagy |j hogy részes lenne bármilyen bűnös cselekedetben, amelyben boldogtalan barátaim esetleg belekeveredtek. Nem tanította őt senki lopásra.

— Kate sok hálával tartozik nekem — hivalkodott az ezredes. — Én atyja voltam I ennek a gyereknek, sőt még § több, mint az atyja és én mondhatom önnek, Mr. Pret- | herston, hogy ön szörnyen té- | ved, ha azt hiszi, hogy Kate tolvaj. Különben miért kérdi? |

— szakította felbe hirtelen a | szót.

— Mert — felelte Michael farkasszemet nézve vele — nekem az a hitem, hogy ön tudatosan nevelte tolvajnak ezt a kislányt, így akarta a tehetségét a hasznára fordítani. Ön, csakis ön ferdítette el a gondolkodását, tette tönkre a | lelkét. Még nem vagyok biz- | tos a dolgomban, de ha meg- f bizonyosodom róla . . .

— És ha megbizonyosodik, | akkor mi lesz? — kérdezte csúfondárosan az ezredes.

— Akkor én önt börtönbe juttatom — felelte Michael | egyszerűen —, és ott tartom a j§ börtönben holta napjáig.

Az ezredes összeborzon- gott. Valami végzetes, kárörvendő, alig palástolt gyűlölet jj csendült ki a rendőrfelügyelő j hangjából. Egy pillanatra J megvonaglott, meggörnyedt Michael átható, metsző hangjára, de aztán gyáva létére is | féltében, dühében, vad gya- lázkodásban tört ki.

Michael a motozást végző asszonyra nézett, aki megrázta fejét, mire Michael egy fejbiccentéssel elbocsátotta.

— Nem bűnös! — jelentette ki hangosan.

Aztán hideg nyugalommal ránézett az előtte reszkető emberre.

— Nem felejtem majd el, amit mondott, és a napokban majd hallja a hírem, Wes- thanger.

Azzal a kandallóhoz lépett, mert fél szemmel meglátta az elégetett papír hamvát. Beledugta a hamuba az ujját.

— Még meleg — mondta.

— Egy kicsit elkéstünk.

(Kedden folytatjuk)