Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-06 / 04. szám
PETŐFI NÉPE 1992. január 6., 7. oldal KAPASZKODÁS AZ ÉLETBE Műtét a születés előtt AZ OK A ROMLÓ LEVEGŐ? Európa erdó'iből eltűnnek a gombák • Az anyaméhben operált magzat kapaszkodó keze. Dr. Michael Harrison, a Kalifornia Egyetem gyermek- és újszülött-sebészeti osztályának főorvosa nem tudott beletörődni, hogy röviddel születésük után meghalnak olyan gyermekek, akiken néhány héttel korábban még segíteni lehetejtt volna: „A születés előtti diagnosztika az elmúlt években óriási ütemben fejlődött. Ultrahanggal számos fejlődési rendellenességet fel tudunk ismerni, de mire a gyermek megszületik, már túlságosan károsodott, és semmi esélye nincs az életben maradásra.” Harrison és kutatócsoportja a magzat két fejlődési rendellenességére összpontosította a figyelmét: az összenőtt húgycsőre és a rekeszizomsérvre. Ez utóbbi egy luk a mell- és a hasüreg között. A nyíláson a hasüregi szervek — gyomor, belek, lép —- felcsúsznak a mellüregbe, és gátolják a tüdő fejlődését. Harrison és csoportja tiz évig kísérletezett állatokon. Először a megfelelő operációs technikát kellett megtalálni, aztán be kellett bizonyítani, hogy a műtéttel tényleg meg lehet szüntetni a magzati rendellenességet, és közben nem okoznak újabb károsodást. Eddig tizenöt magzatot operáltak meg születése előtt, és a kis betegek fele él. A legkisebb magzat 8 hetes volt. „Ma már sokkal pontosabban tudjuk — mondja Harrison — milyen esetekben lehet egyáltalán segíteni a műtéttel. A túlságosan károsodott magzaton semmilyen műtét nem segít.” Bár az elmúlt évben Harrisonnak még egy jóindulatú daganatot is sikerült eltávolítania egy magzat tüdejéből, úgy véli, hogy a születés előtti operáció továbbra is kivételes beavatkozás marad. Az ilyen fejlődési rendellenességek ugyanis nagyon ritkák és még ezek közül sem mindegyik operálható. Azonkívül mindig az anya biztonsága a legelső szempont. (MTI-Press) EGÉSZSÉGES ÉLETMÓDDAL MEGELŐZHETŐ Mitől ritkul a csont? • Ritkulásos combcsont. A terhelést viselő csontgerendák hiányával. Az emberi test szilárd vázát alkotó csontozat életünk során -— egyéb szöveteinkhez hasonlóan —t állandó változáson, átépülésen megy át. Alkalmazkodik a szervezet fojtö- c Réséhez, a terhelésekhez, függ a táplálkozástól, erősen befolyásolja a terhesség és sokféle betegség, végül pedig a korral járó leépülési folyamat is. Ebben a változásban fő szereplők a kalcium, a foszfor, néhány hormon és vitamin. Normális táplálkozás, egészséges életmód, mozgás, levegő, napfény segít előkészíteni és felhasználni ezeket az alapanyagokat. A kalciumnak legfontosabb szerepe a csontok és a fogak szervetlen vázának kialakításában van, de fontos a véralvadás, az idegizom-ingerlékenység, a sejthártyák permeábilitása (átjárhatósága) területén is. Elfogyasztott élelmiszereink általában fedezik a szervezet kalciumszükségletét, hacsak nincs olyan többletre igény, mint például a fejlődésben lévő szervezet, terhesség, szoptatás vagy csonttörés esetén. A kalcium hasznosítását az élelmiszerekből a mellékpajzsmirigy hormonja, nemi hormonok és a D-vitamin szabályozzák. Kiválasztása a vesén keresztül történik. A folyamat bonyolult, lényeges a szabályozók összehangolt működése, mert az egyensúly többféle módon is felborulhat. Ezek részletezése meghaladja egy rövid ismertetés kereteit. Kalciumszükségletünk nagy részét tejből-tej termékekből, továbbá sovány húsokból, halakból, tojásból fedezzük. Fontos hangsúlyozni, hogy mindezekből a sovány változatok előnyösek, s azt is tudni kell, hogy a kalcium csak napfény segítségével, mozgás közben épül be a csontokba. A szobában üldögélő, tejet szür- csölő, sajtot rágcsáld és vajas kenyeret evő ember csak kövér lesz, de egészséges csontú, erős fogazaté sohasem. Sokféle csontelváltozás jöhet létre a fent vázolt működési zavarok következtében, most a közép- és időskorú emberek betegségeit, a csontritkulást kíséreljük meg bemutatni. Leginkább a változás korába lépő nőknél, a nemi hormonok csökkenő termelése indítja el a betegséget. Idősebb korban a kevesebb mozgás, emésztési és táplálékfelszívódási zavarok és néhány betegség már a másik nemet is érinti, nem csupán a nőket. Fő tünete a fájdalom, mely elsősorban a gerincből indul ki, leginkább derék- és hátfájdalom. A csontok teherbírása csökken, elformátlanodnak, törékennyé válnak, a gerinccsigolyák összeroppanhatnak. Mivel a mozgásszervek csontok, inak, izmok, erek és idegek együtteséből állnak, ennek megfelelően, esetünkben csontból kiinduló elváltozásnak is sokféle megjelenési formája lehet. Legjobb útmutatónk a röntgenvizsgálat, mely kimutatja az üvegesen átlátszó, ténylegesen „ritka” csont képét. Az állandó fájdalom sok szenvedést okoz, mely korlátozza mozgásában, gátolja éjjeli pihenésében a beteget, és a külsőleg látható elváltozások esetén lelkileg is megviseli. Mi a teendő? Orvosi kezelés szükséges! Kalcium, hormonok, vitaminok és gyógyszerek sokat segíthetnek, de alapos vizsgálat és ellenőrzés nélkül minden gyógyszeres beavatkozás visszaüthet. Mást ne mondjak, még vesekőképződés formájában is, mert említettem, hogy a kalcium a vesén keresztül ürül ki a szervezetből. Hasznos a gyógyfürdő és a fizioterápia is, de a mértékre itt is ügyelni kell. Ne végezzünk öngyógyítást, s ne hallgassunk a szomszédasszony tanácsára. Vigyázzunk magunkra, óvakodjunk a hirtelen mozdulatoktól, az eséstől, mert látszólag kis sérülés is csonttörést okozhat (csukló, combnyak, bordák). A gyógyszeres kezelés a klimaxkor kezdetén, a vérzés kimaradása utáni években a leghatásosabb. A legfontosabb a megfelelő táplálkozás, az egészséges mozgás, a napfény és a szabad levegő. Kálmán doktor Fülünk és a zajos világ A fül egyik fő feladata a hallás. De ha nem tudnánk megállapítani testhelyzetünket vagy nem érzékelnénk fejünk forgását, elveszítenénk egyensúlyunkat, és felfordult világban éreznénk magunkat. Az egyensúlyozás érzékszervét a belső fülben találjuk, amely szervezetünk legrejtettebb helyén, a koponyaalapon, a sziklacsont belsejében, igen kemény csontállományból felépült tokban foglal helyet, s itt van a hallást szolgáló csiga is, amelyet folyadék tölt ki. A fülkagyló fontossága az ember esetében alárendelt: árnyékolja a hátulról jövő hangokat. A fülkagyló és a hallójárat képezi a külső fület, a középfül a dobhártyából és a dobüregből áll. A dobhártya 7-11 milliméter átmérőjű, kb. 0,1 milliméter vastagságú hártya. A dobüreg levegővel telt, tégla alakú üreg, számtalan apró részlete közül a legfontosabb a hallócsontláncolat, amely a kalapácsból, az üllőből és a kengyelből áll. A hangingért a hallójárat vezeti a dobhártyához, amely a hallócsontláncolatnak adja át. A dobhártyára ható hangnyomás a kengyeltalp útján jut a belső fül folyadékába, itt alakul át folyadékrezgéssé. Ez a csiga mentén elhelyezkedő Corti- szerv szőrsejtjeit ingerli, amelyek a hangingért idegingerületté alakítják át, és ezeket értelmezi agyunk hangként. Hallószervünk érzékenysége igen nagy, képes érzékelni olyan mély hangot, amelynek rezgésszáma másodpercenként 16, és olyan magasat is, amely másodpercenként 20-22 000 rezgésszámú. (De például a kutya meghallja a 20 000-nél nagyobb rezgésszámú hangokart is!) Az ember hallása igen jó, csaknem meghalljuk a molekulák termikus mozgását, de torzítás nélkül vagyunk képesek ennek egybilliószorosát is felfogni. Körülbelül 300 000, különböző erősségű és magasságú hangot tudunk megkülönböztetni. Hallásunk segítségével tanulunk meg beszélni, és egész életünkön át fülünkkel ellenőrizzük ritmusát, hangosságát. Ahogy az erős fény árt a szemnek, úgy károsítja a zaj az ember hallását. A zaj idegesítő, kellemetlen, sőt fájdalmas is lehet, s az egyik okozója a hallás elvesztésének. Az időskori halláscsökkenés kezdetének időpontja és mértéke változó, az érrendszer állapotától, az életkörülményektől, az izgalmaktól függ. Ne szégyelljük hordani a hallókészüléket! Alig észrevehető, és megkönnyíti tájékozódásunkat, újra kapcsolatot teremthetünk környezetünkkel, a világA tudósok félnek a gombák tömeges pusztulásának a fák életerejére nézve súlyos következményeitől. A gombák eltűnésének pontos okai eddig ismeretlenek. Eef Arnolds a holland mezőgazdasági egyetem gombaspecialistája, aki 1912 óta vizsgálja az európai gombatermés adatait, megállapította, hogy a gomba sohasem volt olyan ritka mint most. Különösen a rókagombát' és a vargányát (boletus) fenyegeti a kipusztulás veszélye. Arnolds szerint: „Néhány évvel ezelőtt Hollandiában, az erdőben, könnyen össze lehetett szedni egy délután egy kosár rókagombát. Ma ez már lehetetlen. Jó, ha tíz darabot talál az ember egy helyen.” 1912 és 1954 között a hollandiai gombapopuláció vizsgálatainál ezer négyzetméteren 71 különböző fajtát találtak. 1973—1982-ig csak 38 fajtát. Ma már ugyanekkora területen számuk 12 fajtára csökkent. Hasonlók a megfigyelések Ausztriában, Lengyelországban, Magyarországon, Csehszlovákiában, Németországban és Nagy- Britanniában is. Arnolds megvizsgálta a valószínű okokat. Lehetetlennek tartja, hogy a gombák eltűnése az elmúlt években történt mértéken felüli gombaszedés eredménye lenne. Ugyanis ehető és mérges gombák egyformán érintettek. Véleménye szerint az erdőgazdálkodási módszerek változása sem lehet az ok, ugyanis a gombapusztulás minden erdőtípust érint. Inkább az a meggyőződése, hogy az egyre növekvő levegőszennyeződés áldozatai a gombák, ugyanis előfordulásuk mértéke és a levegő nitrogén-, kén- és ózonkoncentrációja között kapcsolat áll fenn. A gombamizériához Európa- szerte hozzájárul a földek túltrá- gyázása nitrogénnel, mely nitro- gén-dioxidként a széllel és esővel az erdőbe jut. A gombapopuláció pusztulásának katasztrofális hatása lehet az erdőkre. A gombák a fákkal együtt életközösséget alkotnak. Víztartalékot képeznek, ásványi anyagokat szállítanak és cserébe szénhidrátokat kapnak. Arnolds: „Ha a gombák eltűnnek, akkor a nagy hideg vagy a tartós szárazság a fák tömeges kipusztulását eredményezheti.” Philip Mason, skót gombaszakértő megállapította, hogy a fák és gombák szimbiózisának rendszerében aggodalmat keltő változás történt: „A fák öregedésével váltják egymást a közelében tenyésző • A homoki szömörcsög kellemetlen szagú, de azért kár volna érte, ha kiveszne. • Látványnak is gjönyörü a nagy ö/lábgomba, nem szólva arról, hogy milyen finom tartármártással. gombafajták is. Most azonban sok A tudós végkövetkeztetése: „A fák helyütt a középkorú fák körül gyorsabban öregszenek és idő előtt olyan gombafajták nőnek, ame- elpusztulhatnak.” lyek az idős fákra jellemzőek.” Ferenczy Euíopress IGAZ RÉMSÉGEK Gyilkos szerszámok a műtőben A műtősnő talán még a szokottnál is idegesebb volt. Most ő került sorra, őt fogják hamarosan begurítani a hordágyon a műtőbe. Jól tudja, hogy néhány percig fog tartani az egész, „ugyan már, igazán semmiség” — mondaná a betegnek, ha nem ő feküdne itt. „Egyszerű rutinműtét, kár aggódni” — nyugtatja önmagát. Az orvosok és a műtősök igen jó hangulatban készülnek elő a műtőben, hiába, most „akasztják a hóhért”. Aztán csak arra emlékezett, hogy az arcára tették a kaucsukból készült altatómaszkot. A műtétet végző orvos valóban végzett néhány perc alatt (meg is volt elégedve a munkájával), és lassan kigurították a beteget a műtőből. — Ezért kár volt ennyire aggódnia! — jegyezte meg az orvos. A műtősnő az altatás kábulatából iszonyú fájdalomra eszmélt. A mellkasában eddig soha nem tapasztalt fájdalom tombolt. Az arca egyre sápadtabb lett, nem kapott levegőt. Kiverte a verejték, egész teste hideg és nyirkos volt. Eltorzult az arca, a nyelve, a gégéje megduzzadt, hörgő hangokat hallatva, kétségbeesetten próbált levegőt préselni a tüdejébe. Aztán elvesztette eszméletét és pár pillanat múlva meghalt. Ezalatt a műtőben még mindig azon tréfálkoztak, hogy lehet egy ilyen apró műtéttől ennyire félni. A betegtársai figyeltek fel a hör- gésre, ők hívták az orvosokat.-— Anafilaxiás sokk — állapította meg a főorvos. — És nem is az első a dolgozóink között. Mi történik itt? Valaki gyilkolja a kórház alkalmazottait? * Igenis, meg nem is — válaszolhatjuk a képzeletbeli főorvosnak. Valóban, egyre több áldozata van a kaucsukból készült eszközöknek, szerte a világon. Az első közlemény 1979-ben jelent meg, ami figyelmeztetett arra, hogy a kaucsukból készült, vagy azt tartalmazó eszközök allergiás rohamokat okozhatnak. Sokáig figyelmen kívül hagyták ezt e tényt, de egyre több az áldozat, így napjainkban végre elkezdték keresni a kiváltó okokat. Megállapították, hogy a műtőben dolgozók 6-7 százaléka, a nyitott gerinccel születettek 18- 40 százaléka allergiás a kaucsukra. Miért pont ők? Az allergiát okozó anyag az első találkozáskor nem vagy csak enyhe tüneteket okoz. A második vagy a sokadik találkozás egyre komolyabb tüneteket vált ki, az egyéni érzékenységtől függően. Ez lehet csak viszketés, vagy mint az előző esetben, halált okozó sokk. A műtősök nap mint nap érintkeznek ezekkel az anyagokkal, ezért őket nagyobb veszély fenyegeti. A nyitott gerinccel születettek pedig életükben olyan sok műtéten estek át, hogy ezek során alakulhatott ki az érzékenységük. A leggyakrabban a beöntések után jelentkezik a sokk, valószínűleg azért, mert a végbélben sok olyan sejt van, amely felelős az allergiás reakciókért. Most folynak a kutatások, hogy valójában a kaucsuk mely alkotói váltják ki a reakciókat. A gyanúsítottak listáján egyelőre ketten vannak. Az egyik egy 14 000, a másik egy 100 000 molekulasúlyú vízben oldható komponens. Az Egyesült Államok vezető hivatalnokai sürgetik a gyógyászati segédeszközöket gyártókat, hogy próbálják kivonni ezeket a vízoldékony vegyü- leteket a kaucsukból. Reméljük, hamarosan sikerül megoldani ezt a kérdést, hiszen mindenki, aki kórházba kerül, találkozik ezekkel a felszerelésekkel. Kaucsukból készülnek páldául a műtőskesztyűk, az altatómaszkok, de a kondomok is. Hiába, a fenti példa is azt bizonyítja, ha sokáig akarunk élni az a legjobb, ha nem betegszünk meg, ha nem megyünk kórházba. Dr. Buczkó Krisztina
