Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-29 / 24. szám
MEGYEI KORKÉP 1992. január 29., 5. oldal Menetrend az átmeneti törvényhez A környezetvédők szerint nincs előkészítve az Expo A törvényalkalmazók helyzetének megkönnyítésére elkészült a szövetkezeti átmeneti törvényben található határidők listája, melyet az MTI a szaktárca tájékoztatása alapján az alábbiakban tesz közzé: A törvény szabályait 1992. június 30-áig, mezőgazdasági termelő- szövetkezet esetén 1992. december 31-éig lehet alkalmazni. A tsz-ek és az ipari szövetkezetek esetén a vagyonnevesítés befejezésének határideje ez év április 30. A kívülállók vagyonnevesítési igényeinek bejelentési határideje a törvény hatályba lépésétől számított 60 nap, mely határidő jogvesztő. A vételi jog gyakorlásának határideje a szövetkezet felhívásától számított egy hónap. Az érdekegyeztető fórum megalakításának határideje 1992. február 29. A fórum megalakítását az igénylők vagy a szövetkezet az ön- kormányzatnál kezdeményezheti. Az önkormányzat ezt az igénybejelentéstől számított 15 napon belül köteles megalakítani. A szövetkezet a kárpóglási hivatal értesítésétől számított 30 napon belül köteles elkészíteni a földkijelölési tervezetet, és azt az érdekegyeztető fórumnak véleményezésre 30 napon belül megküldeni. Az érdekegyeztető fórum a tervezetre nyolc napon belül tehet különféle észrevételeket. Észrevétel esetén további nyolc napon belül kötelező az egyeztetési kísérlet az érdekegyeztető fórum és a szövetkezet között. Egyeztetés esetén azonban a földkijelölési tervezetet meg kell küldeni a megyei kárrendezési hivatalnak. Amennyiben nem jön létre egyezség, a szövetkezet köteles nyolc napon belül a szóban forgó tervezetet megküldeni a megyei kárrendezési hivatalnak. A megyei kárrendezési hivatal 15 napon belül hoz határozatot az ügyben. Az elsőfokú határozat ellen a szövetkezet, az érdekegyeztetési fórum vagy a résztulajdonosok képviselője fellebbezhet az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalhoz. A jogerős államigazgatási határozat ellen bírósági felülvizsgálatnak van helye. A szakcsoportnak a jövőbeni státusukra döntést kell hozniuk. A mezőgazdasági szakcsoport esetén a döntés határideje ez év december 31. Ha nincs döntés e határidőtől számított 31. napon, a szakcsoport — a törvény erejénél fogva — megszűnik. A vagyonnevesítésről hozott közgyűlési határozatról a távol lévő érdekelteket 15 napon belül — a határozat megküldésével — értesíteni kell. További két hónapon belül lehet szervezeti változást, kiválást kezdeményezni. Több környezetvédő csoport — így például az ELTE, a TDDSZ környezetvédői, az Ökoszolgálat — nem tartja megfelelőnek a világkiállítás előkészítését. Magyarországnak nincs a parlament áltaí jóváhagyott hosszú távú településfejlesztési koncepciója — állítják. A Fővárosi Közgyűlés csak most kezdett foglalkozni Budapest fejlesztési tervével. Szorgalmazzák: ne az Expo Iroda alkalmazottai és csak a haszon szempontjából mérlegelő vállalkozók határozzák meg az ország településfejlesztési irányait. Hiányzik Magyarország hosz- szú távú közlekedésfejlesztési koncepciója is. Még a vasút vagy autópálya kérdésére sincs megfelelő válasz. Ez esetben sem lehet csak a vállalkozói szempontok szerint határozni: Nem készült megfelelő környezeti hatástanulmány. Budapest csatornázottsága, szennyvíztisztítása terén igen nagy az elmaradás, a környezetvédők szerint nehezen hihető, hogy koncessziós módon ez megoldható. Ha mégis jelentkeznek erre vállalkozók, akkor így megfizethetetlen lesz a csatornadíj. A tömegközlekedést csak úgy tehetnék alkalmassá a világkiállításra, ha megoldanák a budapesti autóbuszpark cseréjét Ennek költségeire még becslések sem készültek. A nagy mennyiségű szemét elhelyezésére nincs megfelelő terv figyelmeztetnek rá a környezetvédő csoportok. Észrevételeiket eljuttatták a B1E szakembereinek is. (MTU A biokertészeti termelés véd az önmérgezéstől Dr. Böngyik Árpád szőlészprofesszor az új termesztési módról Január közepén biokertészklub alakult Baján, a József Attila Művelődési Központ támogatásával, mely önzetlenül helyet adott a kertészeknek. Megkérdeztem dr. Böngyik Árpád kandidátust, szőlészprofesszort, mi a jelentősége a világszerte szélesedő biotermesztési mozgalomnak. — Azt fenntartások nélkül el kell ismerni, hogy az utóbbi évtizedekben a kert- és mezőgazdasági vívmányok kitűnő élelmiszer-ellátást teremtettek. De ezzel együtt, éppen a jól ellátott ipari országokban, riasztó mértékben jelentek meg a civilizációs betegségek. Jeles tudósok mutatnak rá a betegségek és az élelmiszer-termelési mód ösz- szefüggéseire. Másik figyelmeztető jel, hogy a vizeket a kert- és mező- gazdaságban felhasznált műtrágya is szennyezi. Az óvás azonban hatástalan maradt, mert a termésátlagot nagyban emelték a kijuttatott vegyszerek. Ezzel együtt azonban az is kiderült, hogy a gyorsan növekedő növények sejtfalai elvékonyodtak, a szövetek lazává váltak. A kártevő rovarok vagy a gombabetegségek így szinte ellenállás nélkül hatoltak be a levélbe vagy a termésbe, ami azután a termés csökkenését idézte elő. — Milyen veszélyekkel jár a mérgek használata a növényvédelemben ? — A szintetikus szerek a permetezés során felborítják a természeti egyensúlyt. Pusztítják a hasznos rovarokat, a madarakat és a talajbaktériumokat. Az általában alkalmazott növényvédő szerek többsége csak nagyon lassan bomlik le, így az emberi szervezetben felhalmozódik, sőt, veszélyes szintet érhet el. A műtrágya felborítja a biológiai egyensúlyt, és szennyezi a talajvizet. A talaj egyébként lassan kimerül, és terméketlenné válik. — Mi tehát a megoldás? Hogyan kerülhető el a kemizálás káros hatása ? — Vissza kell térni az istálló- és a komposzttrágya használatára. A rovarkártevők és a gombabetegségek ellen biológiai növényvédelmet alkalmazni, azaz a környezetkímélő bordói lével, kénkészítményekkel és a kártevők természetes ellenségeivel—mint katicabogár, für- készdarázs, fátyolka, aranyos bábrabló és így tovább — védekezzünk. — Miben rejlenek a biotermesztés előnyei? — Mindenekelőtt a környezetkímélő és egészségvédő technológiában. A kemizálás helyett a természet önszabályozó erejét kell alkalmazni, figyelembe véve a növények genetikai teljesítőképességét, környezeti igényeit és egymásra gyakorolt kedvező vagy kedvezőtlen hatását. A biotermelési rendszer a gazdaságossági szemléletben, az anyag- és energiatakarékosságban is új szemléletet jelent. A termés pedig mérgek helyeit több vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, magasabb a tápértéke, és jobban is tárolható, mint a ke- mizálással termesztett. A bioszőlő, a biobor, a biozöldség és a biokenyér, továbbá a biogyümölcs fogyasztása védi az embert az önmérgezéstől. • Gál Zoltán FÓRUM HALAS KÖZMŰVELŐDÉSÉRŐL Átvilágítás, átszervezés • Előtérben: akiknek művelődési esélyeiről dönteni kell, háttérben a kiskunhalasi általános művelődési központ. Pénteken lakossági fórumra hívja a polgármesteri hivatal a halasiakat a város közművelődése ügyében. A hír semmi többet nem árul el, mint a helyszínt: ÁMK zeneterme, s az időpontot, 17 óra. Úgyszólván az önkormányzat megalakulása óta „lóg a levegőben” Halason is a közművelődés átszervezése. Az átszervezés alatt mi, magyarok egyre inkább megszüntetést értünk. Ezeknek voltunk ugyanis tanúi nap mint nap. Eleinte nagy sajtóviharok kísérték egy-egy köz- művelődési intézmény bezárását, szakemberei szélnek eresztését. Majd apránként megszoktuk, hogy pénzszűke világunk legelőször is a kultúrát húzza ki, mint mellőzhető kiadást, a költségvetés tételeiből. Megszoktuk, hogy mozikat zárnak be, művelődési házak válnak kocsmává egy-egy vállalkozó keze nyomán. A halasi népművelők sem hitegették magukat és egymást, amióta elhangzott a bűvös jelszó: „át kell világítani az intézményeket”. Az átvilágítást rendszerint átszervezés követi, azaz lásd mint fennt. Nem ringatták tehát magukat hiú reményekben, bár a képviselő-testület szemérmesnek mutatkozott. Az első előterjesztést ez ügyben visszaadta kimunkálásra azzal, hogy a hivatal vonja be a szakmát is az átszervezés koncepciójának kidolgozásába. Ez ügyben történtek is több ízben összeülések, egyeztetések, ígérgetések és (némely megátalkodott népművelő szerint) megvesztegetések. Még egy kétnapos hajósi pinceszeres kirándulás is belefért (hivatali finanszírozással) a győzködésbe. Már tudniillik, hogy meggyőzzék egymást a szakma emberei, hogy nekik mi a jó abban, ha megszűnnek az intézményeik. Hogy rangot adjanak az „átvilágításnak” neves, pesti közművelődési szakemberek is belefolytak (százezer forint tiszteletdíjért) az ügyek menetébe, vagyis hogy megtalálják az egyedül üdvözítő megoldást az elegánsabb lapátra tevés érdekében. Mostanra azonban a finishez érkezett a közművelődés ügye. Immáron naponta többször is összehívják az érintetteket: van-e kifogásuk, véleményük, óhajuk-sóhajuk, vagy végre szó nélkül tudomásul veszik a sorsukat. Fáradságot nem sajnálva — ha kell századszor is — elmondják újra, meg újra. hogy itt minden az ő érdekükben, az ő kívánságukra történik, s nagyon sajnálják, hogy még mindig vannak, akik erre nem jöttek rá. Biztató azonban, hogy egyre többen hisznek benne, a szemináriumok végül eredménnyel járnak, s a döntés napjára már nem marad egy hang ellenvélemény se. Csak vastapsolni nem akarnak az istennek sem! — hajós — ÖTVENHÁROM KISEMMIZETT EMBER HOSSZÚHEGYEN Már csak a nyilvánosságban bíznak Elkeseredett munkáskollektíva meghívására látogattunk ki Hild- pusztára, a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát szolgáltatóágazatának volt telephelyére. A dolgozók panasza nem újkeletű, hiszen igazságuk keresése közben már bírósághoz is eljutottak. Kétségbeesésükben fordultak a nyilvánosságot jelentő újsághoz és a Magyar Rádióhoz. Ázt kifogásolják, hogy a lízingelés és a most folyamatban lévő privatizáció kapcsán nem tisztázottak a munkajogi kérdések, a fizetések, és most egy új munkaszerződés kapcsán zsarolják őket. Sőt, aki nem hajlandó az igába dugni a fejét, annak visszatartják a fizetését, és kirekesztik a munkából. Az emberek egy része félve a munkanélküliségtől, aláírta a nem éppen méltányos szerződést, de nem fél kimondani, hogy itt bizony csúnyán kihasználják őket, és tulajdonképpen csak bábuk, valaki vagy valakik gyors meggazdagodásának manipulációjában. Nagyon bántja őket, hogy az a hatalmas géppark, ami eddig a gondjaikra volt bízva, a szemük láttára megy tönkre és válik használhatatlan roncsokká. Bár becsületesen dolgoznak ma is, ha esetleg kapnak munkát, és nem küldik őket fizetetlen szabadságra. Többen közülük a törvényesen előírt minimálbért sem keresik meg. Már a telep kapujában látszik, hogy mindenre elszántak az ott dolgozók, mert a portásfülkében fogadóbizottság várja az újságírót, hogy biztonságosan jusson be a műhelyekbe, ahol minden kész a rögtönzött munkásgyűléshez. Méltánytalannak tartják, hogy őket senki sem hallgatja meg, még a tulajdonosnak kikiáltott Márton István sem, hisz egy éve nem járt Hilden, és amikor végre a napokban lemerészkedett, akkor is csak a vezetőkkel tárgyalt, köztük Umenhoffer Istvánnal, aki egyben az apósa is. • A munkások közül többen a törvényesen előírt minimálbért sem keresik meg. Lássuk: miként alakult ki ez az áldatlan állapot, az emberek idegeit romboló munkaadói, munkavállalói viszály. 1990 nyarán kezdődött, amikor a Hosszúhegyi Mező- gazdasági Kombinát a szanálás előtti menekülésben elhatározta, hogy mindenáron felszámolja a közel 400 főt foglalkoztató szolgáltatóüzemet. A különböző szakmáknak a szerelőkön és a szállítási dolgozókon kívül sikerült kft.-kbe tömörülniük. Ezt az üzemágat a Szintetorg GM vette lízingbe, ám amikor még májusban sem kötötték meg a munkaszerződéseket, a dolgozók munkaügyi döntőbizottsághoz, majd bírósághoz fordultak. Ekkor derült ki, hogy ilyen nevű vállalatot a cégbíróság sehol sem jegyzett be. Ez tovább fokozta a felháborodást. Úgy november táján új kft.-névvel és munkaszerződéssel lepte meg Márton úr a kollektívát. A Martronic Kft. azonban csak azt hajlandó átvenni az állományba, aki az előző fantomcégtől nem követel semmit. A dolgozók pedig úgy érzik, hogy az elmúlt évben személyenként közel 200 ezer forintos kár érte őket. Az új szerződés kapcsán azt is kilátásba helyezték, aki nem ír alá, annak nem jár a decemberi munkabér sem. Á kilencvenkettő főből aláírtak harminckilencen, ötven- hároman megtagadták azt. A tulajdonos úgy döntött, és erre utasítást is adott a telep vezetőjének, az ötvenhármaknak nem ad munkát. Bár a telepről még nem tiltotta ki őket, a dolgozók minden reggel pontosan érnek a blokkolóórákhoz. Amint Bohner István üzemeltető mérnök és Spahl Vilmos üzemvezető elmondta, tarthatatlan ez az állapot, és kérték Márton urat: tegyen rendet, de ez csak ahhoz volt elég, hogy az időközben reklamáló apósnak is felmondjanak. Abban bíznak, hogy a bírósági eljárás mellett sikerül tárgyalóasztalhoz ültetni a kombinátot és a tulajdonost, valamint a munkástanács képviselőit. Az ügy fejleményeire visszatérünk. Papp Zoltán Jegyzetek egy nyugaton élő vendégmunkás közérzetéről Ismereteim szerint mintegy hetven vaskúti férfi keresi kenyerét Ausztriában, s főleg Németországban. Többségük szakképzett (villanyszerelő, kőműves, szobafestő, lakatos stb.), de többen vállalnak alkalmi munkát, dolgoznak szállító- munkásként is. Közülük egy villany- szerelővel, Wolf József negyvenéves szakmunkással beszélgettem közérzetéről, a kinti munkafeltételekről, személyes érzelmeiről, a magyar munkások megbecsüléséről. —A Vaskúti Vegyesipari Szövetkezetben dolgoztam; tizennégy esztendő után — tapasztalva, zsebemben is érezve a fokozatos leépülést — döntöttem: a szövetkezetben szerzett jövedelem nem garantálja i családom biztos, megélhetését, Tét, kiskorú gyermekem felnevelését, taníttatását. Mertem vállalni a változtatás kockázatát, s már több mint tíz hónapja vendégmunkás vagyok Münchenben. Várhatóan 1992 végéig garantált magam és kis csapatom itteni kenyere. — Ami közérzetemet, a családtól való tartós távollétet illeti: helyzetem, helyzetünk nem irigylésre méltó. Mint németül jól beszélő, anyanyelvemet célszerűen hasznosító ember — gyakran megkapom: könnyű a Wolf Józsinak, tele a zsebe német márkával... Hát én erre azt mondom: nyitva az út, csiA bajorországi, egykori királyi kastélyban is dicséretes munkát végeztek a vaskúti vendégmunkások. nálják* mások ■ is." Mert 4-5 hetenként ezerhatszáz kilométert autózni, hogy lássam a családom, bizony nem szívderítő szituáció. — Havi 160-170 órát ledolgozva keresek ezerhatszáz, ezerhétszáz német márkát, s az önellátás, a szükséges itteni kiadások, a családtagoknak vásárolt kisebb ajándékok megvásárlása után maradó havi ezer márkát itthon helyezem el a bankban. Megkönnyíti sajátos helyzetünket, enyhíti a családtól való távolság negatív hatásait, hogy németországi munkaadóink, itteni megrendelőink maximálisan elégedettek szorgalmunkkal és szaktudásunkkal, általában megbecsülés és tisztelet övezi a magyar munkásokat. — A külföldön munkát végző közérzetéhez, persze, az is hozzátartozik, hogy miként bánnak vele a határokon, az ott szolgálatot teljesítő tisztségviselők. Szerintem minden határőr és vámos született (vagy jól képzett?) lélekbúvár: eleddig soha semminemű vitánk, összeütközésünk nem volt velük. —- Az esztendő végét követő jövő még kérdőjeles — mondja egyebek között Wolf József. Sok függ a hazai viszonyoktól, a piacgazdálkodás remélt előnyeitől. Miután Vaskúton több mint félezer otthonban működik már telefon, közvetlenebbé vált a kapcsolatteremtés feleségemmel, leányaimmal, szüleimmel. Ha ritkán is látom őket, legalább a hangjukat hallom, s a távolban dolgozó, kenyérkereső embernek már ez is haladás, közérzetjavító állapot. Szakács Gyula
