Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-03 / 02. szám
PETŐFI NÉPE 1992. január 3., 9. oldal Egy kecskeméti polgár vallomásai Emlékezés Tóth Lászlóra • Tóth László (balról) Kodály Zoltán társaságában. 1950 tavaszán vállalati adminisztrátorként kerültem Kecskemétre, Tóth Lászlót először sakkozóként kerestem fel. Beszélgetéseink alapján Tóth Lászlónak módja volt meggyőződni arról, hogy szemléletünk politikai, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt közelálló. A kecskeméti nyomda Tóth László tevékenysége folytán vált országos hírűvé, ami elsősorban a Németh Lászlóval kiépült baráti kapcsolatának volt köszönhető. Németh László „Tanú” esszésorozatának megjelenése jelentős sikert hozott mind Németh László, mind a kecskeméti nyomda számára, ami részben a Tóth László által irányított népszerűsítő rendezvényeknek volt köszönhető. Tóth László nemcsak a kecskeméti nyomda anyagi érdeke miatt támogatta a „Tanú”-kiadványok terjesztését, hanem azért is, mert Németh László esszéiben olyan kulturális, társadalmi és ideológiai álláspontot fogalmazott meg, mely közel állt ifjúkori, demokrata jellegű elgondolásaihoz is. Nemcsak azonosult Németh László elveivel, hanem azok erősitették benne a népi-nemzeti tudatot, a tízparancsolaton és a keresztény erkölcsön alapuló humanizmust. Közlése szerint magáévá tudta tenni Németh László ideológiai elgondolásainak legfőbb pontjait is. * A szovjet csapatok bevonulása után Tóth Lászlót Kecskemét város polgár- mesterévé választották. Az 1945 és 1948 közötti időszakról megemlékezve Tóth László ideálisnak tartotta volna „nemzeti demokrata összefogás” keretében az együttműködést a keresztény- demokratáktól és a polgári demokratáktól kezdve a Független Kisgazda- párton, a Nemzeti Parasztpárton, az „igazi” szociáldemokratákon keresztül a „nemzeti és humanista kommunistáké”. A leghatározottabban elhatárolta magát mind a nyilas, mind a rákosista diktatúrától, de mélységesen elítélte azokat a kétkulacsos politikusokat is, akik a magyar szociáldemokrata pártba beépülve vitték a híreket a Rákosi- klikknek vagy a szovjet parancsnokságnak. Említette: Kecskemét elfoglalása után megpróbálta a tudomására jutó törvénytelenségeket és túlkapásokat megakadályozni, de ennek ellenére értesült arról: ebben az időszakban Kecskeméten élve kettéfűrészeltek embereket, a politikai rendőrség egyik női tisztje pedig — aki később végleg elhagyta az országot — kiheréltette volt udvarlóját. * A beépített hírvivők becstelen tevékenységével kapcsolatban saját problémájáról is részletesen beszámolt. Sem ő, sem a kecskeméti szociáldemokraták túlnyomó többsége nem volt híve annak, hogy egyesülés ürügyén beolvadjanak Rákosiék kommunista pártjába. Döntésük után, 1948 elején megpróbálta telefonon felhívni Szélig Imrét, a beolvadást ellenző szociáldemokraták meghatározó egyéniségét, de mert nem volt az irodájában, titkárának mondta el a kecskeméti szociáldemokrata vezetőség üzenetét: „Ragaszkodunk a párt önállóságához és egy emberként állunk Szélig Imre mellett”. A kierőszakolt beolvadás után politikai nyomozók jelentek meg Tóth László tálcásán. Módszereiket ismerve, tartani lehetett attól, az egyik nyomozó fegyvert helyez el a szekrényében, néhány perc után azt a másik megtalálja, ezzel bizonyított lett volna a „demokrácia elleni fegyveres összeesküvés” vádja, aminek halálos Ítélet lehetett volna a következménye. Tóth László életét azok az orosz sakkozók mentették meg, akikkel a második világháború alatt is tartotta Svájcon keresztül a kapcsolatot. Az ő közbenjárásuk eredményeként intették le Moszkvából Rákosiékat ez ügyben. Tóth László hívő református volt, rendszeresen úrvacsorázott. Nagy Imre első miniszterelnöksége időszakában meghatottan említette, „végre karácsonykor újra lehet a rádióban Jézuskáról hallani”. Az állampárt helyi vezetői tudták, a megyében sokan bíznak Tóth Lászlóban, ezért támogatták megválasztását a Hazafias Népfront megyei elnökévé. De Tóth László nem Évfordulók 1992-ben A DPA német hírügynökség részletesen felsorolja az 1992-es év kerek évfordulóit. íme néhány: 500 éve, április 8-án halt meg Lorenzo de Medici, a renaissance-herceg, aki korának híres művészeit pártfogolta és naggyá tette Firenzét. 450 éve, február 13-án végeztette ki engedte nevét cégérnek felhasználni. Határozottan kiállt a nemzeti hagyományokért, az egyházak jogaiért és az igazságtalan elbánásban részesültek érdekében. E tevékenységét egy idő után egyes konzervatív kommunista politikusok a pártra nézve károsnak tartották, leváltatták a megyei elnökségről és a Hazafias Népfront városi elnökévé „minősítették” át. Tóth László megnevezte leváltásának kezdeményezőjét. (Tudomásunk szerint jelenleg az MSZMP tagja. A szerk.) Az illető későbbi beszélgetésünk során említette is neki: „Egy nagy tévedésem volt”. * Tóth Lászlónak egyik legkedveltebb témája a népi írókhoz, különösen Németh Lászlóhoz való kapcsolata volt. Közlése szerint a „Cseresznyés” című drámában az író róla „mintázta a Margit halála után megjelenő nyomdász alakját, aki a főhősnek (azaz az írónak) új erőt adott koncepciójának megvalósításához (a drámában Margit az író koncepciójának megtestesítője). Bár Tóth László tudta azt, hogy mind a „Minőség Forradalma” könyvet, mind a „Tanú” számait olvastam, mégis felhívta figyelmemet az „Egy különítményes vallomásai” című esszére, melyben Németh László a liberális körök támadásaira válaszolt. Egyben megjegyezte: bár Németh László a „Kisebbségben” c. könyvében említett „mély- magyarság”, „hígmagyarság” kifejezések nem származásbeli fogalmak, hanem, a magyar hagyományokkal való azonosulás igényét fejezték ki, de ezt még a nemzeti liberálisok egy része sem tartotta elfogadható magyarázatnak. Tóth László úgy látta: Illyés Gyula koncepciója az, amely jól kifejezi a népi-nemzeti törekvések lényegét, a liberálisok és a szociáldemokraták túlnyomó többsége számára is elfogadható, így kiindulópontja lehet a nemzeti demokrata összefogásra irányuló mozgalomnak. * Tóth Lászlónak külpolitikai ambíciói is voltak. Szeretett volna Magyar- ország londoni nagykövete lenni, mert angol sakkozó barátain, valamint az angol munkáspárton keresztül, különösen a magyar őstörténettel is foglalkozó MacCartney professzor segítségével, az ország számára kedvező békeszerződési feltételeket remélt elérni. Nagy csalódás volt számára, hogy a szociáldemokrata párt központjátóf nem kapott kellő támogatást. * Tóth László többször nagy szeretettel beszélt azon zsidó származású magyarokról, akik azonosulni tudtak és akartak a magyar hagyományokkal. Példaként a népi írókhoz csatlakozott Sárközi György barátját említette. Beszélt arról is: sokan vannak az Izraelbe kivándoroltak között, akik magyar nyelven verseket, novellákat, cikkeket írnak, kötődnek a magyarsághoz is. Bár leszögezte, a sztálinista diktatúra hazai helytartói — Rákosi, Gerő, Farkas, Révai — zsidó származásúak voltak, és sok zsidó volt az 1945 utáni politikai rendőrség tisztjei között is, de hangsúlyozta, a magyarországi zsidó értelmiség túlnyomó többsége nem szimpatizált Rákosiék törvénysértéseiVIII. Henrik angol király ötödik feleségét, Catherine Howardot. Ugyanebben az évben december 8-án született Stuart Mária, Skócia királynője, aki szintén a vérpadon végezte. 350 éve, január 8-án halt meg a háziőrizetben tartott nagy fizikus és filozófus, Galileo Galilei. Erre az esztendőre esik a Franciaországot európai nagyhatalommá tévő Richelieu bíboros halála is. (December 4-én.) 250éve, január 25-én halt meg Edmond Halley angol csillagász, a róla elnevezett üstökös felfedezője. 200 éve, február 29-én született Giovel. Például István igazságügy-miniszterként, az 1947. évi választások alkalmából kísérletet tett a „kékcédulás” hamisítások megakadályozására, az ötvenes évek első felében Vas Zoltán is szembefordult a kommunista konzervatívokkal, 1956-ban is a magyar felkelés mellett foglalt állást. * Beszélt nekem a kommunista világuralmi törekvések összeomlásáról is. Említette a Szovjetunióban a gazdasági nehézségek egyre fokozódnak, és a teljes csőd annál hamarább következik be, minél több elmaradott országban győz a kommunisták által irányított forradalom. Rámutatott arra, már a hatvanas évek elején, Moszkva tud a felkelőknek fegyvereket szállítani, de a forradalmak győzelme után nem tud élelmet küldeni. Sőt, az erőltetett ütemű fegyverkezés a Szovjetunió népei számára is egyre nagyobb ellátási gondokat fog okozni. Úgy látta, a fentiek miatt a szovjet rendszer kénytelen lesz fokozatosan a szociáldemokrácia elvei felé közeledni, és demokratikus reformok útján állampolgárai számára nagyobb emberi szabadságot nyújtani. Úgy látta, a kommunista rendszerek gazdasági okokra visszavezethető „szelídülése” a jövőben megteremtheti hazánkban is a demokrata mozgalmak újjászerveződését, egyben a nyugati, kapitalista rendszerekhez való közeledést. E téren azonban figyelmeztetett az ehhez kapcsolódó veszélyekre. Bár úgy látta, a liberalizmus elméletileg a humanista elvek tökéletes megvalósításához is alkalmas lenne, de egyben lehetőséget nyújt egyes nagytőkés köröknek, hogy a „kezükben tartott” sajtó, folyóiratok, magánrádiók, magán-televízióállomások és anyagilag támogatott mozgalmak segítségével megteremthesse a pénzügyi befolyásolásnak a háttérből sugallt „szelíd diktatúráját”. Említett olyan nyugati eseteket, amikor a befolyásolás eszközei nem is voltak „kifejezetten szelídek”. * Az igazsághoz tartozik, hogy Tóth László jó diplomáciai érzékkel rendelkezett, azaz koncepciója lényegéhez való ragaszkodása mellett ügyelt arra is, hogy az általa eléggé tágra nyitott nemzeti demokrata összefogás keretébe illő személyek mindegyike a vele való beszélgetés stílusával meg legyen elégedve, értekezletek alkalmából pedig olyan kompromisszumos álláspontot képviselt, amely minden általa pozitívnak tartott irányzat számára elfogadható volt. Baráti körben azonban kiélezett stílusban és tömören beszélt, egyben a nagyfokú segítőkészség volt rá jellemző, amire konkrét esetet is említhetek. 1956 novemberének elején a Szabadság téren Tóth László jött velem szemben. Bár sógornője vissza akarta tartani — azt mondta, Laci ne nyilatkozz senkinek —, ő hozzám lépett és azt mondta: „Megtámadták a Szuezi- csatornát, ezek után se a nyugati, se a semleges országok, se az ENSZ segítségére nem számíthatunk. A becsületes túlélésre kell koncentrálni.” Én elindultam ellenkező irányba, de néhány lépés után hátrafordulva láttam, megállított egy másik ismerőst. Dr. Henkey Gyula acchino Rossini zeneszerző, a romantikus opera szülőatyja. Száz éve, november 25-én élesztette fel az olimpiai játékokat Pierre de Coubertin báró, a francia atlétikai szövetség titkára. 75 éve halt meg két nagy francia művész: Edgar Degas, az impresszionista festészet egyik úttörője (szeptember 6-án) és a világhírű szobrász, Auguste Rodin (november 17-én). Ugyanebben az esztendőben, 1917. február 15-én mondott le trónjáról II. Miklós orosz cár, stért vissza svájci száműzetéséből Lenin. Mindenki tudja, hogy milyen eseményekre került sor november 7-én. HÁNY MAGYAR ÉL A VILÁGON ? Összeállítás a magyarok létszámáról a világ JUGOSZLÁVIA 650 000 országaiban, különböző népszámlálások, staKANADA 140 000 tisztikák és becslések alapján: NAGY-BRITANNIA 10 000 ARGENTÍNA 10 000 NSZK 50 000 AUSZTRÁLIA 50 000 OLASZORSZÁG 10 000 AUSZTRIA 70 000 ROMÁNIA 2 000 000 BELGIUM 10 000 SVÁJC 10 000 BRAZÍLIA 70 000 SVÉDORSZÁG 16 000 CSEHSZLOVÁKIA 700 000 SZOVJETUNIÓ 200 000 DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG 5 000 URUGUAY 5 000 EGYESÜLT ÁLLAMOK 730 000 EGYÉB DÉL-AMERIKAI FRANCIAORSZÁG 35 000 ORSZÁGOK 10 000 HOLLANDIA 5 000 EGYÉB NYUGATI IZRAEL 220 000 ORSZÁGOK 10 000 • Határon túli magyarok: bogácsi (erdélyi) asszony kórus all. kecskeméti népzenei találkozón. Szovjet legendák nyomában A cárt lelőttük, a kutyákat felakasztottuk „Nyikolaj Romanov szó nélkül karjára vette a fiát és a családja kíséretében megindult a lépcsőn lefelé. Belépett a szobába, melyet már korábban elkészítettünk, a kisfiút a karosszékre helyezte, ő meg állva maradt a szoba közepén, a többiek mellette helyezkedtek el jobb és bal oldalt, az ajtó felé fordulva. A tartományi vezetők az ajtónál álltak. Köztük volt Mihail Medvegyev is, aki lehetőséget kápott, hogy elsőként lőjön II. Miklósra. Feladatát sikerrel teljesítette, alighogy eldördült a lövés, a cár a földre zuhant, de már nem volt benne élet. Ezután az ajtónál álló elvtársak, a félig nyitott ajtón a többieket kezdték lőni, köztük én is.” 1918. július 18-ának éjszakájáról ez az első hiteles tudósítás, napló, melyet a hóhérok egyike vetett papírra. A dokumentumot a Kom- szomolszkaja Pravda közölte, hozzátéve, hogy a két csekista, Alek- szandrés Mihail Kabanov beszámolója véletlenül került elő a kaukázusi Pjatyigorszk múzeumának irattárából. Valakinek eszébe jutott, hogy a város eme két veteránja a múzeumra hagyta „emlékiratait”. Múltjukról egyébként csak annyit tudtak, hogy a sztálini kollektivizálást segítették a 30-as években, így kerültek a Kaukázusba. Nos, a naplóból kiderül, hogy a cárral még azt sem közölték: eljött az utolsó órája ... „A család este 11 körül szokott lefeküdni, de azon a napon még kettőkor sem aludtak. Jarovszkij elvtárs ment oda hozzájuk és azt mondta: A városban nyugtalanság tapasztalható, ezért biztonsági okokból javaslom, hogy menjenek az alsó szintre.” Az ajtó közelében egy öreg Fordot működtettek, szakadt kipufogójával el kellett nyomni a lövések zaját. Minden esetleges tanúval végezni kellett volna. „A motor fülsiketítő zajjal működött és én mégis tisztán hallhattam a lövéseket és azt, hogy a kutyák őrült ugatásba kezdtek.” Az öreg bolsevik megijedt és azonnal az elvtársaihoz rohant, hogy előbb a kutyákkal végezzenek. „A fiúk kijöttek, megfogtunk három kutyát és felakasztottuk őket. Amelyik nem ugatott, a negyediket — Jack volt a neve — úgy döntöttünk, hogy életben hagyjuk.” Kabanov közli az utókorral, hogy a halottak elszállításában nem vett részt. „Szobám ablakából láttam, hogy az elvtársak saroglyán vitték a testeket és egy fehér ponyvával letakart kocsira rakták. Összesen 11 embert és 3 kutyát.” A Komszomolszkaja Pravda szerint Kabanovék élete kalandos volt és egyáltalán nem volt könnyű. A Romanov-család kivégzéséért nem kaptak kitüntetést. Összességében ennek ellenére boldogok voltak . .. Gagarin nem az űrhajóban ért földet • Gagarin és társai a felkészülés során víz alatt. Ivan Bori- szenko, r a Szovjet Űrhajós Szövetség elnökhelyettese a dolgozószobájában fogadott. Csodálkozva húzta fel szemöldökét, amikor megkérdeztem, mi a véleménye azokról a közelmúltban megjelent cikkekről, amelyek kétségbe vonják Gagarin űrútját? — Érdekes időket élünk, egyik szélsőségből a másikba esünk — válaszolta elgondolkodva a 69 éves Bori- szenko, azok egyike, akik közel 30 évvel ezelőtt Gagarin űrrepülését regisztrálták. — Az ember néha olyasmiket hall, hogy a haja égnek áll tőle. Tegnapi hőseink minden alap nélkül pletyka és gúny tárgyává lesznek. Úgy látszik, most Gagarinon a sor .. . Boriszenko egy dossziét mutat, amelyben Gagarin űrutazásának adatait rögzítették. Az első példányt elküldték Párizsba, a Nemzetközi Asztronautikai Bizottsághoz. A csaknem 30 éves dokumentum másolatát lapozgatva a következő sorokra bukkanok: „Alulírott Ivan Boriszenko, a Cskalov Központi Repülőklub sportbiztosa tanúsítom, hogy moszkvai idő szerint 10 óra 55 perckor a szaratovi területen Szmelovszka falu közelében földet ért a Vosztok űrhajó. A leszállás koordinátái: északi szélesség 51 fok 16 perc, keleti hosszúság 45 fok 59 perc. Ivan Boriszenko”. — Itt némi pontosításra van szükség — mondta beszélgető- partnerem. — A terveknek megfelelően 7000 méter magasságban Gagarin még az űrhajóban volt. Ezután ülésével együtt katapultált és ejtőernyővel ért földet. Az űrhajó nem messze tőle szállt le. Az űrhajós és az űrhajó földetérésének több tucat tanúja volt: a mezőn dolgozó kolhoztagok és a leszállást egy autóbuszból figyelő, egységükhöz éppen visszatérőben levő katonák. Boriszenko — elmondása szerint — 15-20 perc múlva ért Gagarin földetérésének helyéhez. — Abban az időben sajnos nem lehetett pontosan megállapítani a leszállás helyét — mondja. Boriszenko szerint Gagarin a földetérés után az őt körülvevő embergyűrüben kicsit csalódottnak tűnt: „olyan benyomásom volt, hogy nem egészen tudja, mi is történt vele”.
