Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-16 / 13. szám
PETŐFI NÉPE 6. oldal, 1992. január 16. ÚJ ORSZÁGOK SZÜLETÉSE Történeti kronológia A jugoszláv királyság, 1918. december 1. Szerbia, Montenegró (Crna Gora) és az Osztrák—Magyar Monarchia délszláv területeinek egyesülésével kikiáltották a Szerb—Horvát—Szlovén Királyságot. Első uralkodója I. Péter lett, a Karagyorgyevics szerb dinasztiából. Az új állam határait az első világháborút befejező Párizs környéki békeszerződések garantálták. 1921. január 1. — Új alkotmány lépett életbe, Pasic vezetésével új kormány alakult, amely a szerb centrista és nacionalista törekvéseket támogatta, a hor- vátok ellenzékbe szorultak. Még abban az évben, I. Péter halála után, fia, I. Sándor került az ország trónjára. 1921. június 28. — Elfogadták az ún. Vidovdan-alkotmányt. Ez az országot parlamentáris örökletes monarchiává nyilvánította, amelynek élén a Karagyorgyevics dinasztia állt. 1929. január 6. — Sándor király érvénytelenítette az alkotmányt, Zivkovic tábornok monarcho-fasiszta katonai diktatúrát vezetett be, a parlamentet és a pártokat feloszlatták, és cenzúrát léptettek életbe. Az ország új neve Jugoszláv Királyság lett. 1931. szeptember 3. — A király bejelentette a diktatúra megszűnését, az alkotmányos monarchia kinyilvánítását, új alkotmányt hirdettek ki, és a törvény- hozást a két házból álló parlamentre ruházták. 1934. október 9. — A horvát nemzetiségű Ante Pavelic, az Usztasa Párt tagja Marseille-ben meggyilkolta I. Sándor királyt. (A 11 éves II. Pétert királlyá kiáltották ki, és Pál herceg lett a régens.) 1941. március 27. — Katonai puccs Simovic tábornok vezetésével, megbukott Cvetkovic fasisztabarát kormánya. Pál régens lemondott, II. Péter lett a király. 1941. április 6. — A náci Németország megtámadta Jugoszláviát. 1941. április 10. — Horvát usztasák kikiáltották Horvátország függétlensé- (gét. 1941. április 17. — Jugoszlávia feltétel nélkül kapitulált, Londonba menekült a kormány és a király. 1941. április 20—22. — A bécsi olasz —német tanácskozáson feldarabolták Jugoszláviát. 1941. június 27.—A kommunista párt vezetősége, Tito vezetésével megalakította a partizán-főparancsnokságot, és júliusban fegyveres felkelést indított. 1943. november 28—december 1. — A teheráni konferencián Sztálin, Roosevelt és Churchill elismerte a Tito vezette népi felszabadító hadsereget. 1944. június 16. — A londoni emigráns kormány, Subasic vezetésével, megegyezett Titóval az ideiglenes együttműködésben. 1944. október 20. — A szovjet hadsereg támogatásával a partizánok felszabadították Belgrádot. 1945. május 15. — Jugoszlávia egész területe felszabadult. 1945. november 11. — Az általános, egyenlő és közvetlen választójog alapján, titkos szavazással megtartott választásokon az augusztus elején megalakult népfront jelöltjei a szavazatok 90,5 százalékát szerezték meg. A titóista köztársaság 1945. november 29. — Az alkotmá- nyozó nemzetgyűlés (skupstina) nyilatkozatában eltörölte a királyságot, és az országot Jugoszláv Szövetségi Népköz- társasággá nyilvánította. Tagköztársaságai: Szerbia (Vajdaság autonóm tartománnyal és Koszovó autonóm területtel), Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Crna Gora (Montenegró). 1946. január 31. — Kihirdették az új alkotmányt. 1946. december 5. — Megkezdődtek az államosítások. 1946. február 1. — Tito vezetésével megalakult az új kormány, a népfronthoz tartozó politikai pártok által delegált tagokból. 1947. február 10. — Az Olaszországgal kötött párizsi békeszerződés értelmében Jugoszláviához került Isztria nagy része és Zára. Trieszt szabad város lett. (Lényegében az 1919-es jugoszláv határokat állították vissza.) 1948. június 20—22. — Az év folyamán kiéleződött a viszony egyrészről Jugoszlávia, másrészről a Szovjetunió és a szocialista országok között. 1950. június 26. — „Alaptörvényt” fogadtak el arról, hogy a dolgozói kollektívák önigazgatásába kerül a vállalatok vezetése. 1952. november 2—7. —• A kommunista párt 6. kongresszusa a párt nevét Zágrábban Jugoszláv Kommunisták Szövetségére változtatta. 1953. január 13. — Alkotmánymódosítást hajtottak végre. 1954. október 5. — Trieszt szabad terület felszámolása után Jugoszlávia megkapta a terület déli részét. 1971. június 30. — Az új alkotmányreform életbe lépésével bevezették a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnöksége intézményét, azzal, hogy az egyszemélyes köztársasági elnöki intézmény fennállását Tito személyéhez kötötték. 1974. február 21. — Az elfogadott új szocialista alkotmány összefoglalta az önigazgatáson alapuló jugoszláv rendszer elveit és a soknemzetiségű állam föderációs rendszerének modelljét. 1974. május 27—30. — A JKSZ 10. kongresszusa Titót a mandátum korlátozása nélküli időtartamra a JKSZ elnökévé választotta. 1980. május 4. — Meghalt Joszip Broz Tito. Az alkotmányos reform alapján az ország vezetését kollektív elnökség vette át. A hat tagköztársaságból és a két autonóm tartományból rotáció szerint kerül ki az elnök, egy-egy évre. Az államszövetség bomlása 1981. március — Az albán többségű (90 százalék) Koszovóban nemzeti megmozdulások robbantak ki, bevezették a rendkívüli állapotot. A nyolcvanas években folytatódó megmozdulásokat hivatalosan albán nacionalista és szeparatista törekvéseknek minősítik. 1989. március 16. — Ante Markovié vezetésével új, szakértői kormány alakult. Markovié radikális gazdasági reformprogramot hirdetett meg. 1990. január 20—23. — A JKSZ 14., rendkívüli kongresszusa elismerte a pluralizmust. 1990. március 7—8. — A szlovén parlament alkotmánymódosítása értelmében a köztársaság új neve „Szlovén s Köztársaság”. ..... 1 990. április—december — Hat köztársaságban először ' tartónak szabad,“' demokratikus, többpárti parlamenti választásokat. 1990. július 2. — A ljubljanai parlament Szlovénia teljes állami szuverenitását deklarálta. 1990. július 25.—A horvát parlament módosította a köztársaság alkotmányát, kimondta Horvátország szuverenitását, törölte elnevezéséből a szocialista jelzőt, és visszaállította a régi címert. 1990. szeptember 7. — A feloszlatott pristinai képviselőház albán tagjai alkotmányt fogadtak el, amely Koszovói független köztársasággá nyilvánította. 1990. szeptember 28.—Négy hónapos vita után kihirdették az új szerb alkotmányt, amely a köztársaság elnevezéséből törölte a szocialista jelzőt. 1990. december 26. — Ljubljanában a parlament a december 23-ai népszavazás eredménye alapján kihirdette a Szlovén Köztársaság önállóságát. 1991. május 15. — Alkotmányos válság alakult ki, mivel Szerbia és támogatói fellépése miatt a horvát Stipe Mesic nem kapta meg a szükséges számú szavazatot a szövetségi elnöki tisztség betöltéséhez. 1991. május 19. — A horvátországi népszavazáson a lakosság a függetlenség mellett döntött. 1991. június 18. — A vajdasági parlament elfogadta a tartomány statútumát. Az alaptörvény az 1974-es vajdasági alkotmány helyébe lép, megszünteti a Vajdaság tartományi elkülönülését Szerbiától, de meghagyja területi autonómiáját. 1991. junius 25. — Szlovénia és Horvátország kinyilvánította függetlenségét és elszakadását Jugoszláviától. A jugoszláv parlament szövetségi tanácsa a hadsereget felszólította a két köztársaság elszakadásának megakadályozására. 1991. június 27. — Harcok törtek ki egész Szlovénia területén, miután a szövetségi néphadsereg alakulatait a köztársaságba vezényelték. 1991. június 29. — A polgárháborús helyzet megoldására az Európai Közösségek külügyminiszteri küldöttsége megállapodott a szlovén és a horvát elnökkel, hogy három hónapra felfüggesztik a függetlenségi nyilatkozat megvalósítását, ha a szövetségi hadsereget visszavonják, és az alkotmánynak megfelelően megválasztják a szövetségi államfőt. 1991. július 1. — Államfővé választották a horvát Stipe Mesicet, aki egyben a néphadsereg főparancsnoka is. 1991. július 5. — Halálos áldozatokat követelő összecsapások robbantak ki Eszék közelében a horvátok és a köztársaságban élő szerbek között. Állandósultak a harcok Kelet-Szlavóniában. 1991. július 8. — Brioni szigetén az EK a jugoszláv szövetségi, a szlovén és a horvát vezetőkkel megállapodott a tűzszünetben. 1991. szeptember 8. — A macedóniai népszavazáson a szavazók 95,05 százaléka a szuverén és független Macedónia mellett döntött. 1991. szeptember 12. — A bosznia- hercegovinai Trebinjében kikiáltották a „Hercegovinái Szerb Autonóm Térséget”. 1991. szeptember 12. — A hágai nemzetközi Jugoszlávia-konferencián megállapodtak, hogy a békekonferencia keretében megalakuló döntőbizottságot Franciaország, Olaszország, Belgium, Spanyolország és Németország képviselői alkotják. 1991. szeptember 24. —,A pristinai parlament határozatot hozott a szuverén és független koszovói államról. 1991. szeptember 30. — Brüsszelben az EK Miniszteri Tanácsa a jugoszláv válsággal kapcsolatban elfogadta azt a magyar javaslatot, hogy a jugoszláv— magyar határon, magyar területen is legyenek EK-megfigyelők. 1991. október 3. — A jugoszláv államelnökség csonka ülésén Branko Kostic alelnök vezetésével a „szerb tömb” (Szerbia, Crna Gora, Vajdaság és Koszovó) az alkotmányra hivatkozva úgy döntött, hogy átveszi a szövetségi parlament bizonyos jogkörét, mivel az országot közvetlen háború veszélye fenyegeti. 1991. október 8. — Horvátország és Szlovénia parlamentje kihirdette a két köztársaság függetlenségét és önállóságát. 1991. október 8. — Szlovéniában új pénzt vezettek be, a tolart. 1991. október 9. — Cyrus Vance volt amerikai külügyminisztert nevezték ki az ENSZ-főtitkár személyes megbízottjává a jugoszláv válság megoldására. 1991. november 8. — Az EK külügyminiszterei a római NATO-csúcstalál- kozó szünetében azonnali hatállyal gazdasági tilalmi intézkedéseket határoztak el Jugoszlávia ellen. 1991. december 4. — A horvát parlament elfogadta a kisebbségek védelmét szavatoló alkotmánytörvényt. 1991. december 19. — A jugoszláv államelnökség az ENSZ védelmét kérte az ország nemzetközi jogi státusának és szuverenitásának megőrzéséhez. A bel- ügyekbe való beavatkozásnak és az ENSZ alapokmánya megsértésének minősítette az EK tervezett lépését a jugoszláv tagköztársaságok januári elismeréséről. 1991. december 19. — Izland elismerte Horvátország és Szlovénia függetlenségét. 1991. december 20. — Lemondott Ante Markovié kormányfő, azzal az indokkal, hogy munkáját lehetetlenné tették, és nem értett egyet a hadiköltségvetés elfogadásával, amely a háború folytatását finanszírozná. 1991. december 23. — Bevezették a horvát dinárt, a köztársaság önálló fizetőeszközét. 1991. december 23. — Németország független államként elismerte Szlovéniát és Horvátországot. 1991. december 23. — Ljubljanában ünnepélyesen kihirdették az új szlovén alkotmányt, amely megteremti az önálló és független szlovén állam jogi kereteit. 1992. január 3. — Életbe lépett a 15. tűzszünet. 1992. január 8. — Az ENSZ BT határozatában jóváhagyta, hogy azonnali hatállyal 50 katonai megfigyelőt küldjenek Jugoszláviába a tűzszünet betartásának ellenőrzésére, és a békefenntartók kiküldésének előkészítésére. 1992. január 9—10. — Brüsszelben, a nemzetközi Jugoszlávia-konferencia állást foglalt amellett, hogy az EK minden tagállama önállóan dönt január 15. után az egyes jugoszláv tagköztársaságok elismeréséről. 1992. január 9. — A Bosznia- Hercegovinában élő szerb népcsoport Szarajevóban kikiáltotta elszakadását és saját köztársaságát, amely a jugoszláv szövetség része marad (a terület a korábban létrehozott szerb autonóm területeket öleli fel). A boszniai elnökség 10-én törvénytelennek nevezte a lépést. 1992. január 12. — Alija Izetbegovic boszniai elnök szerint létre kellene hozni a délszláv államok közösségét, amelynek a jelenlegi tagköztársaságok lennének, szuverén államként, a tagjai. 1992. január 14. — Ötven ENSZ- megfigyelő érkezett Jugoszláviába, hogy előkészítse a kéksisakosok tele- pitését. (MTI) Ausztria Magyarország VAJDASÁG (AUTONÓM TERÜLET) összlakosság 2.034.772 Szerbek 1.107.378 Magyarok 385.356 Morvátok 109203 Szlovákok 69.549 Románok 47289 Montenegro lak 43.304 Ruszinok 19205 Magukat Jugoszlávnak vallók 167215 Egyéb nemzetiségűek 67276 Románia I GAZDASÁGI MUTATÓK Részesedés Jugoszlávia Egy tűre esi éves Adagos havi exportjában nemzed Jövedelem (GNP) jövedelem j S S Szlovén la 29* 12.520 533 Horvátország 21* 7.110 512 Vajdaság 21*-6.790 440 Szerbia 21* 4.950 423 Montenegro 2* 3.970 •371 Bosznia-Hercegovira 14 % 3.590 365 Macedonia 4* .3.330 300 Koszovo 1* 1.520 254 Görögország összeállítottá: Szálai Attila Megjelent az Új Magyarországban. Részletek az ENSZ béketervéből • Ljubljana főterén mutatja egy férfi az új szlovén pénzt. Az ENSZ békefenntartó erőinek jugoszláviai bevetéséről a Biztonsági Tanácsnak kell döntenie, a főtitkár javaslatára. A javaslat koncepcióját Cyrus Vance es Marrack Gouding készítette elő. Erről a koncepcióról tárgyaltak a jugoszláviai vezetőkkel. Az ENSZ-főtitkár azonban a javaslatot csak akkor terjeszti elő, ha meggyőződik arról, hogy a viszály minden részvevője eleget tesz a vállalt kötelezettségeknek. Ezek között a legfontosabb a feltétlen tűzszünet, összhangban az 1991. november 23-án Genfben kötött megállapodással, íme az ENSZ jugoszláviai akciójának terve, egyelőre nem hivatalos fordításban. Általános elvek 1. Az ENSZ békeakciójának ideiglenesnek kell lennie, és az a feladata, hogy békét és biztonságot teremtsen a jugoszláviai válság átfogó megoldására vonatkozó tárgyalásokhoz. Ez a terv nem vetítené előre a tárgyalások kimenetelét. 2. Az akciót az ENSZ Biztonsági Tanácsa indítaná el, a főtitkár javaslatára. A javaslat beterjesztése előtt a főtitkárnak meg kell győződnie árról, hogy a viszály minden részese komolyan és folyamatosan betartja a megbeszélteket, beleértve az 1991. november 23-án, Genfben kötött tűzszünet feltétlen betartását is. Kü- lönmegbízottja által a főtitkárnak szilárd garanciákat kell kapnia arról, hogy minden, viszályban lévő fél elfogadta a koncepciót, amelyet a Biztonsági Tanács elé terjesztenek, és minden lehető támogatást megad a zavartalan békeakcióhoz. 3. Az akció érvényesítéséhez szükséges katonai és rendőrségi erőket az ENSZ tagállamainak kormányai biztosítják önkéntes alapon, és a főtitkár kérésére. A BT a jugoszláviai felekkel folytatott konzultációk után, a főtitkártól kapott javaslat alapján hagyná jóvá az országok részvételét. Az ENSZ védnöksége alatt álló területek 8. Az ENSZ védnöksége alatt álló területek (a továbbiakban az UNPAS) Horvátországnak azon részein lennének, amelyekben a főtitkár értékelése szerint különleges bánásmódot kell szavatolni egy bizonyos időszakra, hogy biztosítsák a tartós tűzszünetet. Ilyen területek a szerbek által többségben vagy jelentősebb kisebbségben lakott területek, ahol a feszültség a közelmúltban fegyveres összetűzéshez vezetett. Ez a bánásmód ideiglenes lenne, és nem vetítené előre a politikai tárgyalások kimenetelét — amint már elhangzott. 9. UNPAS-nak a terv szerint három területet minősítenének: Kelet-Szlavóniát, Nyugat-Szlavóniát és Kraji- nát. A felsorolt területek pontos határait az ENSZ erőinek előőrse határozza meg, miután a helyi vezetőkkel konzultált, és még mielőtt az erőket elosztják. AzENSZ-erők elhelyezése és funkciói 10. AZ UNPAS lakosainak védelmét az ENSZ gyalogsági erői és polgári rendőrségi megfigyelői biztosítanák. A gyalogság arról gondoskodna, hogy az ENSZ védnöksége alatt álló területek demilitarizáltak maradjanak. A rendőrségi megfigyelők a helyi rendőrség munkájára felügyelnének. Kitelepült személyek hazatérése A nemzetközi elvekkel összhangban az ENSZ politikájához tartozik, hogy megkönnyítse a hazatérést azoknak a személyeknek, akik ezt óhajtják, s akik az ellenségeskedés idején kitelepültek. E folyamatot az ENSZ emberbaráti ügynöksége irányítja. Ha ENSZ-erőket telepítenek Jugoszláviába, ez szavatolná e folyamat megfelelő támogatását az ENSZ védelme alatt álló területeken. Ebben az ENSZ rendőri megfigyelőire rendkívül fontos szerep hárulna. • A béke és háború határán.
