Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-15 / 12. szám
8. oldal. 1992. január 15. PETŐFI NÉPE VOLT, AKI FUTÓVERSENYT NYERT Reménykedhet a magyar újszíves Beszélgetés az orvoscsoport vezetőjével • A szívátültetés kritikus pontja a szervezés. Ha megvan a donor, azonnal hozzá kell kezdeni a munkához. Az első magyar szívátültetést végző orvoscsoport vezetője, dr. Szabó Zoltán egyetemi tanár, a Szív- és Érsebészeti Klinika igazgatója exkluzív interjút adott az MTI-Press munkatársának a műtét hátteréről, tudományos, orvosi és emberi vonatkozásairól. _— Professzor úr, egy héttel az Ön által végrehajtott első magyar szívátültetés után, milyen állapotban van most a beteg? '— Megfelelő az állapota, pénteken volt egy komolyabb szívbiop- sziás vizsgálat. A mintavétel eredménye nem utal kilökődésre. Az első két-három nap volt a legkritikusabb, de szerencsére gyors kilökődés nem lépett fel. — Az első, Christian Barnard által végzett műtéthez viszonyítva, mennyivel könnyebb ma szívátültetést végezni? — Akkor még sok ismeret nem állt rendelkezésre, és a technika, bár kidolgozott volt, kutyákon kísérleteket végeztek, de az ember immunrendszerének ismerete még nem volt ilyen magas fokú, hiszen a szívátültetés alapvetően immunológiai kérdés. Műtétileg ennél jóval komolyabb és egyszerűbb operációk is vannak. Az általunk végzett műtét egy kicsit nehezebb volt az átlagosnál, mert a szívet szabni kellett. A főütőér, a tüdőverőér át van vágva, de a pitvarok és a sövény hátsó fala megmaradt. A donor szivét is ehhez kellett kiszabni, a pitvarokat és a sövényt egyesíteni. — Milyen szívbetegségekben alkalmazható a szívátültetés? — Szívátültetés azoknál a betegeknél jön szóba, akik a szívbetegség végső szakaszában vannak, akiknél a szívizom-károsodás olyan fokú, hogy a szívpumpa funkcióját, gyógyszeres kezelés ellenére, már alig tudja ellátni, s akiknek várható élettartamuk fél és egy év alatti. Ezek lehetnek veleszületett vagy szerzett szívbetegségek, amelyeknél a koszorús erek átjárhatósága áthidaló műtétekkel sem biztosítható, és a veleszületett szív- betegségek szűkebb körében, olyan elhanyagolt esetekben, amikor nem került sor időben szívműtétre. — Milyenek a szívátültetéses betegek életkilátásai? — Drámai változást hozott a 980-Cyclosporin nevű gyógyszer alkalmazása. Ez az egész immun- rendszerre hat, és ma már az egyéves túlélés esélye 80 százalékos, és az ötévesé meghaladja a 60 százalékot is. — Mi volt az a döntő szempont, ami eldöntötte, hogy Schvartz Sándor legyen az első hazánkban, akinek testébe idegen szívet ültessenek be. — Ennek az a háttere, hogy négy beteg volt a várólistánkon, és az adott donorra ő volt a legmegfelelőbb. — A donort mikor kezdték vizsgálni szervátültetésre való alkalmassága szempontjából? — Amikor az erre jogosult bizottság megállapítja az agyhalál bekövetkezését, és ezután kapunk jelzést és készülünk fel a szerv fogadására. A nehézséget az okozza, hogy legfeljebb négy óra áll rendelkezésre az átültetésre, és csak fiatalabb személyek alkalmasak szívdonornak. Átmeneti műszerekkel rövid ideig életben lehet tartani a beteget, amíg megérkezik a beültethető szív. — Milyen életkilátásai lettek volna Schvartz Sándornak szívátültetés nélkül? — Egy éven belül meghalt volna, de lehet, hogy előbb. Szeptember óta súlyos, ágyhoz kötött állapotban volt. — Az egész országban körülbelül hány olyan ember van, akin ez a fajta műtét segítene? — Pontos számot nem tudok mondani, de a statisztikák szerint Magyarországon körülbelül, ha minden esetet ismernénk, 100 ember lehet, de a mi nyilvántartásunkban jelenleg három beteg van, aki erre a műtétre vár. — Hány orvoscsoport van az országban, akiknek jogosítványa van, illetve a feltételek rendelkezésre állnak szívátültetéshez? — Több évvel ezelőtt mi kezdtük ezt a munkát, ismereteim szerint Szegeden dolgozik még hasonló csoport, de mi jobb infrastrukturális körülményekkel rendelkezünk. A szívátültetés kritikus pontja mindenképpen a szervezés. A szervkivevő csoportok jelzik, hogy ha van egy agyhalott, és felajánlják a mi kritériumainknak megfelelő szervet. — A beteg saját immunrendszerének működése gyógyszeresen gyengítve van. Hogyan védekezhet így a saját magában lévő vírusokkal szemben ? — A kilökődés és a fertőzés veszélyét kell mindig egyensúlyban tartani, s ez az egyensúly most megvan. De hogy mikor lép fel egy nem várt fertőzés, azt nem lehet tudni. De gyógyszerek adagolásával igyekeznek ezt a veszélyt távoltartani. — Hogyan készült fel professzor úr, a sokévi gyakorlaton túl, erre a típusú műtétre? — Végigéltem egy egész korszak kudarcait é$ sikereit, és amikor a szívátültetési programot meghirdettük, az intézet sebészei kirajzottak, és valahol külföldön, egy-egy orvoscsoport tagjaiként gyűjtöttek tapasztalatokat. — Miért veszi körül még ma is misztikum a szívátültetéseket? Esetleg tisztázatlan etikai problémák vannak a szívátültetés körül? —A magyar jog rendelkezései ebben a tekintetben igen modernnek, előremutatónak mondhatóak, nincsenek akadályai a donorszerv igénybevételének — hacsak valaki magával hordott donorkártyával egyenesen nem tiltja meg szerveinek felhasználását. —Hogyan készítettékfel a beteget pszichikailag erre a műtétre ? —Nyilvánvaló, hogy sokkal több lelki előkészítésre van szükség. Fel kell világosítani a beteget a lehetőségekről, és meg kell nyerni a beleegyezését, mint bármely más műtétnél. Sokan visza is léptek, és meg is haltak, nem vállalták a műtétet, hiszen gyakran, ha valami új kezdődik, senki sem szívesen akar az első lenni, de mindenképpen a beteg dönt. — Elképzelhető, hogy munkaképes lesz az újszíves beteg? — A szívátültetésen átesettek általában jól rehabilitálhatóak, volt, aki versenyfutást is nyert az új szívével, és teljes értékű életet élhetett. Dürr János AUTÓSZENZÁCIÓ: Az amerikai „spórkocsi” A General Motors, a világ legnagyobb autógyára, új négykerekű csodákkal rukkolt elő: három „spórkocsivai” — azaz rendkívül kis fogyasztású járművel —, melyek alig több, mint két liter benzinnel is elfogadható sebességet érnek el. A három fürge paripa közül a legtöbb jót az Ultralite nevűről hallani, amely leginkább egy holdbéli járműhöz hasonlít. Jobb és bal oldalán egy-egy szárnyas ajtó, hátsó kerekeit pedig teljesen elrejti a karosszéria. Az igazi szenzáció a fogyasztás: az Ultralite 80 kilométeres sebességnél csak 2,3 liter benzint fogyaszt kilométerenként. A háromhengeres, 1500 köbcentiméteres autócsoda egyébként a kétüteműek egyre szűkebb családjába tartozik. Végsebessége 200 km/ óra, sőt, annál is több. A kocsit a General Motors három év múlva akár szériában is tudná gyártani. A másik kocsi a Pontiac Salsa, amely 100 kilométerenként 5 litert fogyaszt. A harmadik az Oldsmobile: 231 lóerős motorját már számítógép navigálja. Fogyasztása 8 liter/100 kilométer. Ferenczy Europress Tolerancia szükséges A pozsonyi Národná Obroda hétfői számának cikkírója szerint a szlovák állami önállóságot célzó természetes fejlődési folyamatban a szlovákiai magyar kisebbség autonómiára törekvő szándékait toleránsabban kell megközelíteni. A cikkíró kifejti, hogy az európai integrálódás feltételei között a szlovákiai magyarok is érthető módon törekednek a saját nemzeti egyenjogúságra és kisebbségi jogaik védelmének alkotmányos garanciáira. Zavarónak találja, hogy a szlovák politikai színtéren sokak csak a csehszlovák államszövetség fundamentalista pártolóit tekintik a demokrácia őszinte híveinek, miközben a Szlovákia egyenjogúsítását szorgalmazó politikai erőket egy csoportba sorolják a mindenkori totális ideológiák képviselőivel. Ebben az „időszerű kontextusban” tartja figyelemre méltónak Duray Miklósnak a magyarországi lapokban a közelmúltban megjelent nyilatkozatait, különösképpen azt az „előjelzést”, amely szerint „Szlovákia a nemzetközi politikában rövidesen önálló államként fog fellépni”. KÜLDJÖN EGY SZTORIT Fő az éberség... Nándi barátom és felesége, Joli nagy motorosok. Nemrég egy vasárnap történt, hogy jöttek Tőser- dőről, és a motort leállították a közismert presszó előtt, nem véve észre a végzetet... A közeli hirdetésoszlop mögül egy éber rendőr őrmester figyelte csendesen az eseményeket. Barátaim, kifagyva az úttól, rumosfeketét ittak, kísérőnek konyakot! Őrmesterünk a presszó üvegfalán keresztül figyelte őket. Mikor kijöttek és a motorhoz mentek, az őrmester hirtelen Nándi elé toppant: — Ön alkoholt fogyasztott! —- Igaz, de bocsánat, őrmester úr, itt lakom a közelben. Innen már úgyis gyalog akartam tolni a motort . . . Azzal el is indultak gyalog, mentek pár lépést, azután Nándi villámgyorsan bepöccentette az MZ-t, Joli pedig felugrott a hátsó ülésre, szoknyájával letakarva a rendszámot és elsepertek. Az őrmester hosszan bámult a száguldó motor után, majd félhangosan maga elé dünnyögte: „A kurva életbe! Hát nem itt kukkolok egy negyedórája a presszó előtt, s elfelejtettem felírni a rendszámot. Farkas Kornél Kecskemét Buszon Még a buszkalauzos időkben történt, úgy a ’70-es évek elején. Naponta utaztam végállomástól végállomásig. Beállt a busz, előveszem a bérletet, felszállók, felmutatom a kalauznak, zsebre vágom és ha van szabad hely, leülök. így ment ez nap mint nap, reggel, este, már vagy tíz éve, még az egyik hónap elején elutaztam, és csak a hónap utolsó néhány napját töltöttem ismét a városban.. Erre a néhány napra már nem váltottam bérletet, így felszálláskor'a kétforintos tarifát rendes szokás szerint a kalauz melletti perselybe dobtam; mint mindenki más, ha bérlet nélkül utazott. Egyik reggel, mint később kiderült, a szokásosnál is szórakozot- tabb voltam. Beállt a busz, elő a kettest, felszállók, felmutatom a kalauznőnek, majd zsebre vágom és leülök. Egy idő után észreve- szem, hogy a kalauznő figyel. Na és? Gondolom, tetszem neki. Nem ő az első, aki rajtam felejtette a tekintetét, és egy barátságos mosollyal értékelem kitüntető figyelmét. De ő továbbra is merev tekintettel ül a hivatalában, akár egy sóbálvány. Hűm! Úgy tűnik, ez kissé más, mint az előző kolléganői. Ha néz, hát csak nézzen! Gyönyörködje ki magát! Engem nem zavar! A busz haladt tovább, közeledik a végállomás, de az én kalauznőmet mintha kígyó bűvölte volna el. Te jó ég, a kettes! szakad rám a gyanú. Óvatosan megtapogattam a zsebem: a kettes ott lapult. Országh Sándor Kecskemét Szabad kéz Akiről szó lesz, már kb. 15 éve nincs közöttünk. Csak ha ezt az esetet elmesélem. Akkor látjuk őt magunk előtt. Maris néni a tanyájáról beköltözött a faluba a gyerekeihez. Sokat kerékpározott. A gyerekei, gondolom, figyelmeztették, ha elfordul jelezze a kezével. Hát a szabály az szabály, gondolta a Maris néni. Az elfordulás a következőképpen történt: Maris néni az utcasarokhoz közeledve jól láthatóan kitette a bal kezét. És elfordult jobbra. Megkérdezték tőle: — Maris néni, miért a bal kezét tett^ki, mikor jobbra fordult? — Tudod, fiam — felelte —, a bal kezem volt szabad. A jobb kezemmel a kormányt kellett fognom. Frittman Istvánná Soltvadkert Ahová az út visz Képzeljenek el egy 50 év feletti, idős, de morgós bácsit, aki frissen elvégzett jogosítvánnyal Pestre készül a feleségével vásárolni. A felesége, félve ugyan, de mégis beült mellé a kocsiba, hiszen mégiscsak a férje. A bevásárlás megtörtént és hazafelé indultak. Az útvonal az E5-ÖS autópálya lett volna. Már elhagyták Budapestet, amikor félve megszólalt a feleség: — Gábor, mi a Balaton felé megyünk! Az öregúr mérgesen visszaszólt. Tudom, de nem tudok megfordulni! A jelige: „Megtörtént” Vikiké Ez a kis történet azt meséli el, amikor rádöbbentem, hogy a kisebbik lányom is egyéniség. Viki lányom harmadik születésnapja felé haladva, karácsony második napján meglátogattak bennünket a szomszédok, két gyermekükkel. Magukkal hozták megmutatni az ajándékba kapott felhúzós és morgós játékkutyát. A hosszú ünnepi sorozat kislányom idegeit is megviselte, ezért este 9 óra tájban ágyba tessékeltük. Ő nem akarta abbahagyni a „jézuskázást” amit azzal nyomatékosított, hogy a pont útban lévő morgós játékkutyába hatalmasat belerúgott. Mikor már feküdt az ágyában mind a két és fél évével, fölé tornyosultam (megjegyzem: borzasztó látvány lehettem) és megkérdeztem az előbb lezajló incidenssel kapcsolatban: — Mi vagy te, ember, vagy állat? — A válasz nem késett: Vikiké. Szabó László Kecskemét Két történet Az 1991. december 18-ai számukban közzétett, küldjön egy sztorit felhívásukra, én két megtörtént esetet küldök, helyesebben írok le önöknek. Az ország egyik belgyógyászatán feküdt egy középkorú cigányember, kivizsgálás céljából. Mikor szívkatéterezésre vitték, a műtős elfelejtette a kellő helyen a szőrte- lenítést elvégezni. A műtőben ezt látva, a doktornő felháborodva elkapta a cigány nemi szervét, kissé megemelve elkezdte borotválni. Két-három húzás után megszólal a cigány. Tessék elengedni, nagysága, megáll az már egyedül is. A régi szép időkben az egyik parasztember hétvége lévén elment egy kicsit szórakozni. Olyan jól sikerült neki, hogy késő éjszaka ért haza, jócskán leittasodva. Kicsi parasztháza volt a bácsinak, benne egy berakott kemencével. Annak padkájára gyékényből font szakajtók voltak elhelyezve, benne különböző tárgyakkal. Mivelhogy a bácsi jócskán éhes lévén, gondolta, hogy az asszony megint sütött piskótát és az egyikben az van elhelyezve, hogy ki ne hűljön. Fogta magát és hozzálátott a süteményevéshez, már amennyiben lehetett látni a kisablakon keresztül beszűrődő holdfényben. Már a harmadikat eszi, amikor a csoszogásra felébredt a neje és felháborodottan kérdezi: Ember, te mit csinálsz? Válasz: eszem a piskótát. Erre azt feleli az asszony. Eszed ám az apád nem tudom, mijét, abban a szakajtóban naposcsibék vannak, a piskóta a másikban van. Fodor Lajos Dunapataj Malinovszkij csirkecombja 1945. január 28-án, reggel a vértesi hegyekben még dúlt a háború, és én ott harmadmagammal 8 óra körül fogságába estem az orosz hadseregnek. Átkutatás és leszerelés után egy géppisztolyos orosz katona bekísért bennünket a legközelebbi faluban, Szár községben lévő hadtestparancsnokságra. Hosszú parasztház volt. Az udvarról beléptünk a konyhába. A konyhában egy fiatal falusi magyar asszony főzött az orosz tábornoknak és a tolmácsnak. Rendkívüli jó tyúkpörköltillat volt, ami akkor éppen forrt. Ebből a konyhából nyílt egy ajtó a szobába. Amikor ezen az ajtón kijött a tolmács, megláttam bent a szobában egy jó erős testalkatú, kissé pocakos tábornokot, kék színű csizmanadrágja oldalt kb. 5 cm széles piros szövettel végig bevonva. A tolmács mondta: egyenként ki leszünk hallgatva, melyik ezred, melyik század, melyik szakaszbóLya- lók vagyunk. Tessék! Az egyik bejöhet. Az egyik bajtársunk bement. Mi ketten a másik bajtárssal ott maradtunk a konyhában. A fiatal- asszony krumplit hámozott, tette a dolgát. Én, aki kiéhezve, félig átfagyva, térdig érő hóban jöttem be a hegyekből 21 évesen, felvettem a lábos fedelét. Maga mit főz? Erre én kivettem egy combot kézzel a lábasból és kezdtem lerágni a félig főtt tyúkhúst. Jaj! Mit csinál maga? Maga nem tudja, hogy ezek milyen veszettek, szigorúak, ezek rögtön lőnek, ha ok van rá. Akkor vettem észre magam, ennek fele se tréfa. Gyorsan lerágtam még a maradék húst, a csontot pedig azonnal beledobtam a sparheltbe, a parázs közé. Hogy a tábornok észre- vette-e, hogy hiányzik egy comb, vagy hogy hány combja lehet egy tyúknak, az ebéd közben, nem tudom. Szerencsére, megtorlás nem történt. Később tudtam meg, hogy ennek a szovjet tábornoknak Malinovszkij volt a neve. Az én hadifogságomnak aztán Sztálingrádban lett vége. Katzenbach József Soltvadkert NE HAGYJA ABBA! Továbbra is kérjük olvasóinkat, bogy érdekes, humoros, velük vagy ismerőseikkel megtörtént eseteiket írják meg lapunknak. A legjobbakat folyamatosan közöljük és honoráriumban részesítjük. (A szerk.) HAVEL TISZTÁN AKAR LÁTNI. „Felülvizsgálják Benes rendeletéit” cím alatt a pozsonyi Új Szó hétfői száma beszélgetést közöl Huncik Péterrel, Václav Havel emberjogi kérdésekben illetékes tanácsadójával, aki az interjúban beszámol az elnök kezdeményezésére létrehozott jogászbizottság eddigi munkájáról. Ez a bizottság az 1945—1948 között született elnöki dekrétumok felülvizsgálására hivatott. A dekrétumok annak idején a kisebbségek jogfosztását és vagyonelkobzását szentesítették. A tanácsadó szerint a bizottság első, január 7-én megtartott ülésén tisztázta a saját feladatait. Küldetése szerint arra hivatott, hogy kizárólag jogi szempontok szerint vizsgálja felül mindazon elnöki dekrétumokat, amelyek bármilyen módon sérelmet okoztak a Csehszlovákiában élő kisebbségeknek. — Amennyiben a szakemberek jog- és kisebbségellenesnek tartják^ majd a rendeleteket, jogi lehetőségeket ajánlanak az elnöknek a sérelmek helyrehozására. A köztársasági elnök ennek alapján dönt majd, hogy milyen politikai lépéseket tesz — mondta Huncik Péter. Közölte azt is, hogy a négytagú jogászbizottság munkájának segítésére a kisebbségi politikai mozgalmak egy-egy parlamenti képviselőjéből álló tanácsadói testületet is létrehozzák — azzal a szándékkal, hogy „háttéranyagokat gyűjtsön, konzultáljon a jogászbizottsággal, és tolmácsolja a kisebbség véleményét a kérdéskörről”. Arra a kérdésre, vajon miként vélekedik arról, hogy a bizottság létrehozásáról eltérőek, esetenként kételkedőek a vélemények, sőt, sokan az egészet csak kampányfogásnak minősítik, a tanácsadó azt válaszolta: — Nem lehet kételkedni az elnök szándékának őszinteségében. Ha ez választási húzás lenne a részéről, rossz taktikai lépésnek bizonyulna, hiszen a több mint negyven évvel ezelőtti események tisztázásával nagy kockázatot vállal magára.
