Petőfi Népe, 1992. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-11 / 09. szám

HÉT VÉGI MAGAZIN 7 WlSBl88SlBm0m 1992. január 11., 7. oldal A január 4-ei számunkban megjelent rejtvény megfejtése: művésznek lenni annyi, mint soha nem fordítani félre a tekintetünket. Az elmúlt héten közölt keresztrejtvény megfejtői közül könyvutalványt nyertek: Kerekes József, 6000 Kecskemét Gőzhajó u. 6. III/38. Demeter János, 6452 Mátételke, Ságvári u. 13. Papp Géza, 6000 Kecskemét, Nagykőrösi u. 24. fsz. 1. Dr. Magyar Jenőné, 6400 Kiskunhalas, Bocskai u. 7. GASZTRONÓMIAI KALANDOZÁSOK FRANCIAORSZÁGBAN A haspártiak birodalma Gourmet-k, azaz ínyencek, vagy gourmand-ok, tehát nagyevők a franci­ák? Azt hiszem, inkább az előbbi, Franciaországot a haspártiak birodal­mának is szokás nevezni. A mennyi­ségnél sokkal fontosabb a minőség — nem úgy, mint általában Kelet-Euró- pában. A francia étkezési kultúra évszáza­dokra tekint vissza, és titka az alap­anyagok gondos megválasztásában rej­lik. Nem mindegy például, hogy egy hús tűzdeléséhez pácolt, enyhén vagy erősebben, hidegen vagy melegen füs­tölt szalonnát használnak fel, és egy nem kellően friss, ropogós salátalevél az egész étkezést tönkreteheti egy fran­cia számára. Az utolérhetetlen ízek másik titka, hogy semmit sem szabad elsietni. Idő kell a vásárláshoz, a hozzávalók kivá­lasztásához éppúgy, mint az előkészí­téshez, a főzéshez, no és persze az étke­zéshez is. A franciák ugyanis nem esz­nek, hanem étkeznek. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy még a gyorsbüfékben is kétszer annyi időt szánnak az evésre, mint például a ha­sonló angol, vagy pláne amerikai ét­kezdékben. Egységes francia konyháról beszélni éppúgy nem lehet, mint olaszról vagy németről, csaknem ugyanannyi kony­hát különböztetnek meg Franciaor­szágban, mint ahány tartományból áll az ország. Párizs az egyetlen, ahol min­den táj jellegzetessége megtalálható a számtalan külföldi étterem ínycsiklan­dó kínálata mellett. A nemzeti ételek és italok a legnépszerűbbek: a világhírű francia botkenyér, a baguette még a volt gyarmatokon is fel-felbukkan, nem is beszélve a 300-nál is több fajta sajtról és az elmaradhatatlan vörösbor­ról. A francia reggeli fantáziátlan, általá­ban egy nagy bögre híg tejeskávéból és vajas kenyérből, vagy édes péksüte­ményből, croissant-ból áll. A háziasz- szony inkább délben vagy este tesz ki magáért. Egy átlagos étkezés legalább másfél óráig tart és három fogásból áll. Az ebéd előétellel kezdődik, levest csak este szolgálnak fel. Az előétel va­lamilyen gondosan kiválasztott ínyenc­falat, mely inkább csak az étvágyat kel­ti fel. A második fogás hús vagy hal, burgonyával, párolt zöldségekkel kö­rítve, és ami számunkra meglepő, a harmadik fogás a saláta, melyet magá­ban fogyasztanak. Az étkezést sajt és gyümölcs zárja. A vacsora mindig meleg, ez ugyanis a főétkezés. A tartalmasabb levest többnyire rakott zöldségétel vagy tész­ta követi. A franciák gondosan ügyel­nek arra, hogy az egymást követő fogá­sok ízben és színben harmonizáljanak egymással és még csak véletlenül se for­duljon elő ugyanaz az alapanyag még egyszer. Ugyanilyen hangsúlyt kap a terítés és a tálalás is. Piros Christa Miről ismerni fel a szerelmes nőt? A Cosmopolitan című női magazin szerint a következő apró jelekből ve­hetjük észre, hogy barátnőnk, felesé­günk, munkatársnőnk szerelmes. Smink: Munka után azonnal haza­rohan, hogy felújítsa sminkjét. Órákat tölt el azzal, hogy minél természeteseb­ben nézzen ki. Öltözködés: Fogalma sincs, hogy mit vegyen föl. Új dolgokat vásárol, mert semmivel sincs megelégedve, amiket pedig mind ez idáig szívesen hordott. Cigaretta: Arra vár, hogy Ő adjon tü­zet neki. Egyedül inkább nem gyújt rá. Család: Anyját hirtelen kibírhatat- lannak találja, inkább apjával próbálja megértetni magát. Barátnők: Dicsekedni akar új barát­jával, kíváncsi arra, milyennek találják a barátnői a kiválasztottat. Ha véletle­nül épp becsönget, nem nyit ajtót. Ajándékok: A Tőle kapott ajándékot olyan helyre teszi a lakásban, hogy aki belép, azonnal észrevegye. Szabadság: Nem utazik el, ha Ő nem veszi ki ugyanakkor a szabadságát. Telefon: Órákig ül a telefon mellett. Ha viszont csörög, nem veszi fel. Fénykép: Mindenkinek mutogatja barátja fényképét és azt hajtogatja, hogy a valóságban sokkal jobban néz ki. A férfiról készült összes fotót látni akarja. Evés: Nincs étvágya és fantáziája sem, előfordul, hogy egy hét alatt kétszer is ugyanazt főzi. Ferenczy Europress KÖNYVSIKER A technika krónikája A dortmundi Bodo Harenberg kia­dásában megjelent, rövid idő alatt könyvsikerré lett Chronik der Technik 1988-as kiadását átvéve, magyar vo­natkozásokkal kiegészítve és magyarra fordítva nálunk is megjelent a Techni­ka története című, az őskortól 1991 májusáig ívelő áttekintés. Csaknem 2000 fénykép, ábra, rajz segít a techni­kai felismerések, alkotások megértésé­ben, s győz meg arról: „az ember soha­sem volt csupán szerszámkészítő állat — ahogy azt a fel-felbukkanó filozófi­ák hirdetik. Agya, a legcsodálatosabb szerszám már az ősidők óta új, ismeret­len területek felfedezésére sarkallta, a létért való küzdelem pedig találékony- nyá tette: eszközöket, fegyvereket kez­dett készíteni”. Több ezer év alatt elké­pesztő szellemi, technikai produktum­ra volt képes az emberiség: az ókori civilizációk gigantikus alkotásai, a re­neszánsz művészet mémökteljesítmé- nyei a múlt; az űrkutatás, a processzo­rok, az Öböl-háború haditechnikája a jelen, majd pár oldalon a holnap mű­szaki lehetőségeinek előrevetítését is kapjuk a kötetben. A könyv végén a mennyiségek és mértékegységek, a kémiai és fizikai No- bel-díjasok, a természettudósok és fel­találók bemutatását találjuk, végül mutatók sora zárja a könyvet. Műszaki érdeklődésű felnőtteknek és gyerekeknek kitűnő kézikönyv, az igényes olvasónak igazi böngésző­kötet az Officina Nova új kiadványa. Gyönyörű, színes fotóanyaga, olvas­mányos ismertetői, kitűnő mutatói ré­vén igazi könyvcsemegét kap a könyv­vásárló; sajnos, elég borsos áron. k. m. A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL Miért nosztalgiázunk? Ejtsünk néhány szót a nosztal­gia és az utópia pszichológiai hát­teréről — mivel ma mindkettő di­vatban van. A nosztalgia azt jelenti: vágya­kozás, sóvárgás valami távoli, el­múlt, elvesztett dolog iránt. Min­denki látott már napjainkban for­galmazott képes levelezőlapokat, melyeket 60 évvel ezelőtti eredeti példány alapján nyomtattak. Ki­rándulásainkon megcsodáljuk a szabadtéri néprajzi múzeumot (skanzent), és a múlt századbeli falusi berendezés tárgyait. Tudjuk, vannak, akik sok pénzt fizetnek azért, hogy részt vehessenek egy nosztalgiajáraton: egy kormos, füstös, pöfögő gőzmozdony von­tatta fapados vasúti kocsiban — és sorolhatnánk a példákat. A nosztalgia érzése és a nosztal­giázás, mint viselkedésmód, in­kább az idősebb korosztályra jel­lemző. Ők azok, akik megváltozott világban, egészen más élettérben élnek, és vágynak vissza gyermek­koruk emlékeihez; újra meg akar­ják kóstolni a régi ízeket, és ezáltal felidézni a gyermekkor önfeledt boldogságát. Sokan a civilizáció­val messze maguk mögött hagyott természet „elveszett paradicso­mát” próbálják visszaszerezni egy szabolcsi parasztházban eltöltött hétvége alkalmával. Az utópia légvárépitést, ábránd- kergetést jelent. Szintén egyfajta el­vágyódás, csak éppen nem a múlt, hanem a jövő irányába. így nem is valós emlékeken alapul, hanem el­lenkezőleg, a fantázia építőköveiből alakít ki feltételezhető, jövőben be­következő eseményeket. Utópia az is — bár elvben megvalósulhat még —, ha valaki majdani űrrepülését tervezgeti, ha értelmes robotokkal szeretné felszerelni a háztartását, ha űrlények társaságában képzeli el ké­sőbbi éveit. Mindez inkább a fiata­lok gondolkodásmódjára és vágyai­ra jellemző. Van egy közös lélektani vonás a nosztalgiázás és az utópisztikus fantáziálás hátterében: ez a jelennel való elégedetlenség. Ha egy idős ember elégedett a még oly megvál­tozott életkörülményeivel, kevésbé vágyik gyermekkora tárgyai közé. Ha egy iíjúnak kitölti valami az életét, nem szorul ábrándok kerge- tésére. Napjaink lehetőségeivel igen sok ember elégedetlen, amel­lett sivárnak érzik környezetüket, és bizonytalannak látják a legkö­zelebbi jövőjüket is, ezért elvá­gyódnak. Akik régebben szebb na­pokat éltek, azok inkább a múlt (a saját személyes és általánosabb társadalmi múlt) emlékeihez rin­gatják vissza magukat. Akiknek nincs még múltjuk, és talán igazi jövőjük sem, azok egy elképzelt szép jövőt próbálnak felépítgetni, kiszínezgetni aszerint, ahogy alko­tó tehetségükből futja. Ha a nosztalgia és az utópia túl­ságosan eluralkodik az ember tuda­tában, káros is lehet, hiszen ha vala­ki nagyon belemerül a (megszépí­tett) múltba és a (hamis) jövőbe, elszakadhat a valóságtól. Mégis fel­tétlenül létjogosultsága van mind­kettőnek, mivel meglévő lelki igé­nyeket elégítenek ki. Felüdülést, vi­gasztalást, biztatást, reményt hoz­hatnak a sivár és szomorú jelenbe, és segíthetnek építgetni egy reális és valóban szebb jövőt. Dr. Ignácz Piroska A FÉRFI, AKIRE JÓ RÁNÉZNI Dinamikus életmód ­A nők maguknak öltözködnek, s a férfiakat is maguknak öltöztet­nék, ha hagynák .. •. Téltől kora tavaszig van idejük elszánni magu­kat a férfiaknak arra, hogy engedé­kenyebbek legyenek, a nőknek pe­dig (akik híresek arról, hogy ter­vezgetni legalább annyira szeret­nek, mint vásárolni) íme néhány ötlet a férfidivathoz jövő tavaszra és nyárra. A hölgyek a maguk szelíd erő­szakos módján arról győzik meg a párjukat, hogy az 1992-es tavaszi­nyári divat a tiszta, egyszerű for­mákat ajánlja. A kora reggel enyhe párája, összemosódó pasztellszí­neivel, így a halványzöld, világos­kék, karamell és a barna árnyalatai a természetet idéző virág és növény ornamentikáiban jelentkezik. Ha­sonlóak a színek az aprókockás és a tűcsíkos, valamint az egyszínű anyagokon. A sziluett enyhe bőséggel követi a test vonalát. A kabátok válla kis­sé szélesített. A rövidebb kertész­kabátok teljes felületét elborítják a virágminták. A hosszúak combkö­zépig érnek, gombolásuk egysoros, három- és négygombos kivitelben, keskeny kihajtóval, sálgallérral vagy éppen gallér nélkül. Jellemző­ek a rátett zsebek. lezser öltözék • A délelőtti nyári melegben térd­nadrágot is felvehetünk zakóval. Az anyagok, így a len, a kender, a pamutvásznak lágy fogásúak. A kabátok konstrukciói lazák, így viseletűk igen kényelmes. A dél­előtti hivatalos időre tervezett za­kók, az ún. menedzserzakók is laza vonalúak. A fehér árnyalatai és a homokszínek jellemzőek, keskeny kihajtóval, négy gombbal. Igen di­vatos, ha hatgombos mellénnyel társítjuk. A pasztellszínek közül a nyers alapon világoskék, a mogyorószín, a szürke és a barna színek kombi­nációjával kialakított kockás anyag szintén jellemzője a zakók variációinak. Hasonló hangulatú­ak az ingek is, s ezeket selyemsállal kiegészítve ajánlják a francia ter­vezők. Ismét divatba jöttek a gallér nélküli ingek és a garbók. Az olasz kreátorok elegáns irodai öltönyei kissé hosszított, kétgombos zakó­val, szélesített kihajtóval és vállal készülnek, anyaguk pedig figye- lemreméltóan puha és fényes kiké­szítésű. Pasztellszínű inggel és csí­kos nyakkendővel hordják ezeket. A nadrágok magasan derékra szabottak. Nagy kényelmi bőség­gel futnak alá. Később — bár már ott tartanánk — a délelőtti nyári melegben majd térdnadrágot is fel­vehetünk zakóval, igényes bőr- és szövetövekkel (mint az illusztrá­ción). A zoknik színe harmonizáljon az öltönnyel! Általában véve pedig elmondható: az 1992-es tavaszi— nyári divat a felénk is egyre idősze­rűbbé váló dinamikus életmódra épül, s finom alapanyagokkal ké­szül. Cser Andor (kép és szöveg) SZTÁRPORTRÉ A sziúk barátja Robin Hood szerepében Kevin Costner manapság egyál­talán nem tekintheti magát mellő- zöttnek a filmszakmában. Az áttö­rést a közelmúlt hatalmas sikere, a Farkasokkal táncoló jelentette, amely nem kevesebb, mint hét Os- cart szerzett alkotóinak. Costner népszerűsége egyik pillanatról a másikra akkora lett, hogy Madon­nát is lesöpörte a címlapokról. Pe­dig ( a sztárallűrökhöz állítólag nincs sok érzéke, mint mondja: a mai napig sem sikerült megszok­nia, hogy interjúk, fotósorozatok teszik közhírré minden gesztusát, szavát. A sziúk barátja, Dunbar had­nagy életre keltése után új hőst ját­szik; Robin Hoodot, a kisemmizet­tek bosszúállójának alakját szemé­lyesíti meg. Nem kis részben neki köszönhető, hogy a jó és a rossz, a szegények és a gazdagok harcá­ról szóló, az eredeti sherwoodi er­Anyai ösztön — Rendkívül érdekes együttes tanulmányt jelentetett meg a Jeruzsálemi Héber Egyetem és a Sare Zedek kórház szülészeti osztálya. A tanulmány azt állítja ugyanis, hogy az édesanya néhány perccel a szülés után, pusztán a szagról és tapintással képes azonosítani gyermekét. A tanulmány alapjául szolgáló kísérletek során 50 szülő nőt tettek próbára az orvosok, mégpedig néhány órával a szülés után. Mindegyikük­nek átadtak három trikót, amelyeket előzőleg három újszülött viselt és közülük az egyik az illető anya gyermeke volt. Már tíz perccel a szülés után az édesanyák 90 százaléka felismerte gyermekét a trikó szagáról. Egy óra elteltével az eredmény százszázalékos volt. A második kísérlet abból állott, hogy az ötven bekötött szemű és orrú édesanya mindegyikének tenyérrel meg kellett simogatnia három újszülöt­tet, akik közül az egyik a sajátja volt. Egy órával a szülés után az édesanyák 88 százaléka felismerte gyermekét a tapintás alapján. (MTI) dőben játszódó történetet tekinté­lyes mennyiségű humor teszi élve­zetesebbé. A jó ritmusú, nem túl durva akciók csak a ráadás! A Ke­vin Reynolds rendezte produkció­ban a vér helyett a helyzetkomi­kum és a gégék kapnak kisebb- nagyobb szerepeket. Costner Ro­bin Hoodja az eredetinél egy kicsi­vel filozofikusabb figura, és az is előnyös számára, hogy szakáll he­lyett divatos, harmadnapos boros­tát visel. Annyi bizonyos, tökéletes az összhatás, és az eddigi Robin- adaptációk közül Costneré a legki­emelkedőbb. Úgy tűnik, jó érzék­kel válogat a felkínált szerepek kö­zül, pontosan tudja, miben nyújtja a legjobbat. Néhány cím a vissza­utasított produkciók közül; Hiúsá­gok máglyája (Tom Hanks kapta meg), Ártatlanságra ítélve (Ham­son Ford vette át), Vadászat a Vö­rös Októberre (Alec Baldvin sike­re). Kevin Costner azon kevés sztár közé tartozik, aki művészi sikereivel anyagilag is jól jár. Rajta kívül azzal sem sokan dicsekedhet­nek, hogy magánéletük rendezett. Amikor Costnert a közelmúltban egy amerikai magazin címlapján Amerika legerotikusabb férfiúja­ként szerepeltette, a következő­képpen nyilatkozott; „ ... nagyon szerettem volna, ha a lap Pasade- nában is megjelenik, mivel felesé­gem biztosan tiltakozott volna.”

Next

/
Thumbnails
Contents