Petőfi Népe, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-02 / 282. szám

PETŐFI NÉPE 1991. december 2., 7, oldal 07—07—07 Védtelenül az éjszakában • Nem lehet egész úton így vezetni, ráadásul a pilótának előre kell néznie, a/ útra. Ma délután egy huszonnégy éves fiatalembert temetnek Nyír­egyházán. Kantár Sándort megöl­tek. A gyilkosok hétfőn este száll­tak be a kocsijába, és a város egyik elhagyatott területére vitették ma­gukat. A gépkocsivezetőt több késszúrással megsebesítették, majd kidobták az autóból. A nyíregyhá­zi taxisgyilkosság ismét felkorbá­csolta az indulatokat... — Egyszerűen megdöbbentő, ami ebben az országban folyik. Már ott tartunk, hogy pár száz forintért is képesek embert ölni — mondja Orcsik Attila, Az Or­szágos Taxis Kamara társelnöke. — Ráadásul mindenki tudja, hogy a taxisnál mindig van legalább egy ezres, apróban. Ha leint valaki a sötét utcán, és beül mellém a kocsi­ba, nem kérhetek tőle igazolványt, és meg sem motozhatom. Veszé­lyes szakma a. miénk, egyre veszé­lyesebb lesz. Ül mellettem valaki, akit nem is ismerek és azt sem tu­dom, mi lapul a zsebében. A job­bik eset, ha csak kiugrik a kocsiból és fizetés nélkül elszalad. Teljesen kiszolgáltatottak vagyunk a volán­nál. Csupán önmagunkban és a kollégák segítségében bízhatunk. — Azt beszélik, hogy a pilóták keze ügyében azért mindig akad va­lami . . . Mennyire hatásos módja ez a védekezésnek ? — Valóban, több kolléga tesz be az ülés mellé egy botot vagy kábel­darabot, de tudok olyanról is, aki késsel indul el otthonról. Ezek, szerintem, inkább csak kabalák, hiszen védekezésre nem nagyon al­kalmasak. Mert mit is lehet kezde­ni egy harminccentis csővel a bal kezünkben két fegyveres támadó­val szemben? Nagyobb biztonsá­got talán majd a gázpisztoly fog jelenteni számunkra. Én is szeret­nék minél előbb venni egyet. A kecskeméti személyszállítók kö­• Van olyan ismerősöm, aki sosem vesz fel stopost. Annyi mindent hall manap­ság az ember — szokta mondogatni. Orcsik Attila, a kamara társelnöke. zül egyébként már eddig több mint negyvenen vagyunk, akik beirat­koztunk az UNIVERSAL—2000 Kft. által indított tanfolyamra. Meggyőződésem ugyanis, hogy már az is visszatartó erő, ha a tá­madó tudja, a sofőrnél esetleg le­het pisztoly. Különben pedig töké­letesen egyetértek dr. Varga Péter­rel, aki a közelmúltban azt nyilat­kozta, hogy a taxisnak bőven elég a gázpisztoly. Igaza van, a mi cé­lunk csak a támadás megakadá­lyozása. Elvégre nem ülhet minden kocsiban egy rendőr. Persze, az lenne az igazi, ha sosem kellene meghúzni a ravaszt... Egy hosszú hajú, szőke lány nyitja ki a kocsi ajtaját, mindkét kezében hatalmas bőrönd. Utazik, a vasútállomásra szeretne menni. Nézem a távolodó taxit — Orcsik Attila valószínűleg most nem szo­rul majd védelemre ... Galambos Sándor 05—05—05 KILENCSZAZ TŰZ „JÁTÉKBÓL” Gyufa a gyerek kezében Gyesen levő, háromgyermekes kismama indult egy nap lakótelepi lakásából vásárolni a közeli ABC- be. A második emeleti kétszobás lakásban addig magára hagyta a három gyereket; a kiságyban a nyolc hónapost, a gyerekszobában a kétévest, s a legnagyobbat, a három és fél éves Évikét. Nem telt bele néhány perc sem és a pici az ágyban sírni kezdett. „Biztosan bepisilt" — gondolta Évike, benyúlt a liberó­ba, s lám, igaznak bizonyult a felté­telezés. Talán emlékezett arra a szülői tiltásra, hogy ne játssz a tűz­zel, a gyufával, mert bepisilsz, talán összekeverte a fogalmakat, minde­nesetre a konyhaszekrényhez sza­ladt, levette a gyufát és az öcsi „megnyugtatásához” kezdett. Meggyújtotta az első gyufaszá­lat... A kiságy pillanatok alatt lángok­ba borult. A kisfiú sivalkodott, míg megrettent nővére, hogy a szomszé­dok meg ne hallják, rácsukta az ajtót és elbújt. Közben anyuka a boltban össze­találkozott egy kolléganőjével. Vi­dám beszélgetésüket tűzoltóautó szirénázása szakította meg, de még ekkor sem gondoltak rosszra. Csak amikor anyuka meglátta a ház előt­ti csődületet, a lépcsőhöz előtt a piros autót, s a második emeleti kié­gett ablakokat. H« * * Ilyen vagy hasonló történet volt az előzménye annak a kilencszáz tűzesetnek tavaly, ami a szülői fel­ügyelet hiánya miatt következett be. A gyújtogatok kisgyerekek vol­tak, akik nem vagy csak részben felelősek cselekedeteikért. Tíz kis­lány és nyolc kisfiú az életét vesz­tette a tűzben. A szülők, a felnőt­tek bűnös mulasztása miatt, akik hozzáférhető helyen, elöl hagyták a gyufát, a tűzgyújtó eszközöket. Elsősorban a pince, az alagsor, a padlás, a melléképület, a kerék­pártároló alkalmas az ilyen veszé­lyes gyermeki játékra. Itt próbál­ják ki az első cigit is, ezeken az eldugott helyeken gyújtanak gyu­fát, állítgatják egyre magasabb lángúra az öngyújtókat. A meg­nyugtató felügyelet megoldása nem könnyű feladat, viszont nem lehetünk egy percig sem nyugod­tak akkor, ha ilyen elhagyatott he­lyeken maradnak magukra a kicsi gyerekek. Az ágyban alvó pici is veszély­ben van, ha az ágyát túlságosan közel tesszük a tűzhöz. Ahogy nö­vekszik, meg kell tanítanunk arra, hogy felismerje a veszélyt, később viszont ne félője, hanem okos használója legyen a „tűzszerszá- moknak”. Különösen fontos ez ott, ahol mindkét szülő dolgozik és a gyerekeknek hamar önállóvá kell válniuk. Legvégül; a felvilágosító munka ne csak a szülők feladata legyen, a nevelésben a pedagógu­sok munkája is meghatározó. így érhetjük csak el, hogy a kép­zelet szülte tűztragédiák mindig csak mesék maradhassanak. Gyer­mekeink pedig biztonságban le­gyenek még egy doboz gyufa mel­lett is. Szebellédi István tűzoltó őrnagy 04 • 05 • 07 MAGAZIN Az oldalt összeállította: Noszlopy Nagy Miklós VÉGET ÉRT AZ AKCIÓ Rossz szervezés vagy felelőtlen emberek? A közelmúltban zárult a megyei közlekedésbiztonsági tanács akció­ja, amelyben ötleteket, javaslatokat vártak a közlekedőktől. Olyan ész­revételeket, melyekből mindannyi­an profitálnánk, kis ráfordítással megvalósíthatók és biztonságosab­bá tesznek egy-egy útszakaszt, cso­mópontot, forgalmi helyzetet. — A legtöbb levél Kecskemétről és a környékéről érkezett, de Bajá­ról, Kalocsáról és Akasztóról is kaptunk javaslatokat — mondja Dávid József rendőr őrnagy, aki az egyik főszervezője volt az akció­nak. — A bírálás során összesen 15 levélírót jutalmazott a tanács, ezer —ötezer forintos összegekkel. Több észrevétel érkezett a szak­emberek által is problémásnak Ítélt kecskeméti BP-kút, illetve a kör­nyezete, a közeli kereszteződés mi­att. Hasonló módon nem biztosí­tott az 53-as út Akasztón átvezető szakasza és Baján is találtak kriti­kus helyeket a jó szemű javaslatte­vők. Ugyanakkor jó néhányan a biztonságos közlekedés kulcskér­dését nem a forgalomtechnikai megoldások jó vagy rossz kivitele­zésében jelölték meg, hanem a köz­lekedő emberek felelőtlen maga­tartására vezették vissza. Ha a sza­bályokat be nem tartva veszünk részt a forgalomban — írták —, akkor hiába a legjobb technikai megoldás, bekövetkezhetnek a balesetek. • A kecskeméti BP-kút közelében lévő kereszteződés baleseti veszélyére többen is figyelmeztették a közlekedésbiztonsági tanács szakértőit. (Galambos Sándor felvétele) A segélyhívás telefonszámai: MENTŐK: 04; TŰZOLTÓK: 05; RENDŐRSÉG: 07. Ajándék a nemesnádudvariaknak A Mercedes tűzoltóautó, amit a német Neibsheim lakosságától kaptak a nemesnádudvariak. (A szerző felvétele) Kéthetes németországi tanfqlya- mon vettek részt a nemesnádudva­ri tűzoltó-egyesület vezetői, Titl András és Szabó István. Amikor a múlt héten visszatértek otthonuk­ba, egy különleges járművön utaz­tak vissza a mintegy ezer kilométe­res távolságból. A testvérközség, Neibsheim lakossága nevében Rai­ner Bachmann elöljáró a búcsúzás­kor egy szép és mindenekelőtt hasznos ajándékkal örvendeztette meg a nádudvariakat. A képen lát­ható — és most már a nemesnád­udvari polgármesteri hivatal udva­rán állomásozó tűzoltóautóval. A Mercedes típusú gépkocsin 9 önkéntes tűzoltó foglalhat helyet. A jármű a nagy teljesítményű fecs­kendőn kívül habosítóberendezés- sel is el van látva. Egyébként, mint Hidasi Antal polgármestertől meg­tudtuk, az önkéntes tűzoltó-egye­sület bőven rendelkezik felszerelés­sel, és csak az idén 300 ezer forin­tot költöttek e célra. Vettek egy japán gyártmányú szivattyút, amit a „házi” karbantartóik felszereltek egy Zsuk kisteher^épkocsira. Most ehhez járul az ajándékba érkezett tűzoltóautó. Jelenleg az említett karbantartó csoport kezeli a tűzoltó eszközö­ket, de rövidesen 20-25 fős önkén­tes egyesületet szerveznek. Terve­zik tüzoltószertár építését is. G. Z. Mentőalapítvány MENTÖALAPÍTVÁNY BÁCS-KISKUN MEGYE Számlaszám: Takarékbank 259-98937-90001969 Levélcím: 6000 Kecskemét, Akadé­mia krt. 66. (telefon: 76/29-466) 04—04—04 rr • • MENTŐSÜK Köszönet a mosolyért is Naponta olvasunk róluk. Kivo­nultak, ellátták, beszállították . .. Sűrűn halljuk szirénáik vijjogását, s ilyenkor összeszoruló szívvel arra gondolunk: ki lehet az a szeren­csétlen, aki most a segítségükre szorul? És magunknak, szerette­inknek kell bajba kerülnünk ah­hoz, hogy eszünkbe jusson az is, milyen emberfeletti munkát végez­nek ők. A mentősök. ígérem, a hetényi kislány, aki­nek november 14-en éjjel talán az életét mentette meg a gyors segít­ség, úgy fog felnőni, hogy sohase feledkezzen meg erről. Arról a kedves mosolyról, simogatásról, bátorításról se, amit két fulladásos roham között kapott a száguldó mentőben. Egyszer, édesanyja he­lyett is megköszöni majd a villám­gyorsan érkezett segítséget, az or­vosi bíztatást, s a mentősök erőfe­szítéseit egyetlen mosolyáért. Mert a kislány anyukája — e sorok írója — akkor megfeledke­zett erről. És csak később, az ijedt­ségéből ocsúdva döbbent rá arra, hogy a segítségnek, a mentősök­nek köszönheti gyermeke életét. • Érkezés a kórházba. (Archív felvétel, fotó: Straszer András) Meg két számnak, amit mostantól a civilizáció legcsodálatosabb ta­lálmányának tart: Nulla, négy . .. Sz. K. INTERJÚ AZ ELSŐ BAJAI MENTŐGÉPKOCSI VEZETŐJÉVEL Kezdetben lovas kocsival szállították a betegeket Munkahelyén, a Türr István Múzeumban kerestem fel idősb Nagy Istvánt, hogy a régmúltról —jelesen arról az időről, amikor ő volt Baján az első mentőgépkocsi­vezető — érdeklődjem. Munkatár­sai vállalták, hogy addig helyette is tartják a frontot, amíg beszélge­tünk. Ez a múlt pénteken történt, azon a napon, amikor Pista bácsi betöltötte 89. életévét. Azóta jelen­tős változás történt az életében: 19 évi teremöri munka után nyuga­lomba vonult. Amikor olvasóink nevében is gratuláltam neki, meg­kértem, mesélje el, hogyan is volt annak idején. Mikor is? — Hát ez bizony elég régen tör­tént, egészen pontosan 1927. no­vember 7-én — kezdte Pista bácsi a mesét. — Ezt megelőzően elme­ápolóként dolgoztam a kórházban, e napon pedig átkerültem a városi tűzoltó egyesülethez. Három nap munkaidő volt, egy nap szabad. Először mentő voltam, azután szo­baügyeletes, a harmadik napon to­rony őr a barátok templomában. A mentéshez nem volt kocsink. Egy régi, rossz, bódés szekeret elvittünk a kovácshoz, az megcsinálta úgy, hogy belefért egy ágy meg egy ülés. Ezzel hordtuk kezdetben a betege­ket. Autónk '28-ban lett. Nekem nem volt jogosítványom, de megsze­reztem, mert kevés volt a sofőr. Először egy nagy, lánchajtásos, tö­mör gumis locsolóautónk volt csak, ehhez jött egy mentő és egy Merce­des locsolóautó. — Az első mentőautó a győri Magosix gyár termékeként került Bajára. A kurbli bele volt építve, ki sem lehetett venni. A szelepeket magam csiszoltam a hat hengerhez. Egyébként külsőre úgy nézett ki, mint a mai kocsik. Csak elöl hosszú orra, hátul pedig sátor volt rajta. A makadámútokon hatvannal ment, de Bajáról másfél óra alatt Szeged­re értem. — Ha a szükség úgy hozta, tűz­höz, ha nem, beteghez mentünk. Egészen addig, amíg ki nem tört a háború. Ketten voltunk iparosok a társaságban, jött egy behívó, egyi­künknek menni kellett. Vass István parancsnok azt mondta: „Gyere­kek, én nem tudok igazságot tenni. Itt egy gyufaszál, eltöröm kettőbe. Aki a fejét találja, az vonul be. A társamnak sikerült, oda is ma­radt örökre ...” — Pár hónap múlva jött a ren­delkezés; menjek Kecskemétre az autóval. Szörnyűséges tél volt, az embereknek lefagyott a füle, az orra, soknak a lába. Hordtam a betegeket a piarista gimnázium­ba, a városi és a honvédkórházba, a főiskolákba. Tele lett mind­egyik a megfagyott, szerencsétlen emberekkel. Haza nem jöhettem, mert akkor még nem volt busz, vonattal sem tudtam, mert mire megjöttem Bajára, nem kellett volna kiszállni, mehettem vissza mindjárt. De sofőr sem volt, aki helyettesítsen. A kecskeméti kirándulás — ez nyolc hónapig tartott — után a Ma- gosix-gépkocsi a roncstelepre ke­rült, én meg vissza Bajára, egy új mentőkocsira. És jött egy SAS be­hívó, egy autóbusszal mentem a frontra. De ez már egy másik törté­net — véli idősb Nagy István, aki sietve befejezi az elbeszélést. Láto­gatók érkeznek a múzeumba, és egy perc múltán már élénken ma­gyarázza, hogyan is működött a dunai vízimalom. Gál Zoltán NEMESNADUDVAR, CSAVOLY, BAJA Támogatókat keres az Aerocaritas Izgalommal várták a gyerekek a rendkívüli eseményt, hiszen még soha- semfordult elő, hogy egy igazi helikop; tér szállt volna le az iskola udvarán’ Menetrendszerű pontossággal, az elő­re jelzett időben meg is érkezett az Aerocaritas mentőhelikoptere, a gye­rekek üd vrivalgása közepette. Amint a pilóta és a két mentőtiszt elmondta, tá­mogatókat keresnek—ésnemishiába —az ifjúság körében. A bajai Közpon­ti Általános Iskola tanulói például már eddig 60 ezer forintot fizettek be a légi segélyszolgálat számlájára. A gyereksereg a helikopter körül, Nemesnádudvaron. (Gál Zoltán felvétele) í

Next

/
Thumbnails
Contents