Petőfi Népe, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-30 / 304. szám

1991. december 30., 8. oldal PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC Szigorodik a társadalombiztosítás behajtása Szigorúbbak lettek a társadalombiztosításnak tartozókkal szemben a szankciók. Megszűnt a késedelmi pótléknak a tartozás 100 százalékában meghatározott felső határa. Inkasszó az adós bármely bankszámlája ellen benyújtható, a járulékbevallás végrehajtható okirat, s a társadalombiztosítási tartozás végső soron ingó- és ingatlan-végrehajtással is behajtható. E tényék­hez fűzünk magyarázatot a Házi Jogtanácsadó szakembereinek segítségével. fi» FŐSZERKESZTŐJÉNEK ROVATA Arcposta A szeptemberben életbe lépett kormányrendelet szerint a társada­lombiztosításijárulék, a nyugdíjjáru- lék, a szakszövetkezeti járulék, vala­mint a növelt összegű szakszövetke­zetijárulék, illetőleg a késedelmi pót­lék és a rendbírság behajtására, to­vábbá a járuléktartozásért felelős személyek körére az adókra vonat­kozó rendelkezéseket kell alkalmaz­ni. E szabályozás szerint a tartozások behajtásáról elsődlegesen az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tör­vényt kell alkalmazni. E törvény alapján a végrehajtásra vonatkozó szabályokat a társadalombiztosítási tartozásokra ugyanúgy kell alkal­mazni, mint az adókra, azzal az elté­réssel, hogy ingó- és ingatlan-végre­hajtást a társadalombiztosítási szerv megkeresésére az önkormányzati adóhatóság foganatosíthat. Közvetlen letiltás — azonnali beszedési megbízás Az érvényes rendelet ide vonatko­zó bekezdésének módosított szöve­ge: A magánszemélyt terhelő tarto­zást a társadalombiztosítási szerv fel­hívása alapján a kötelezett munkál­tatója, illetőleg a folyósító szerv a munkabérből, szövetkezeti vagy egyéb időszakonként visszatérő já­randóságból, illetőleg a munkából eredő díjazásból, juttatásból, követe­lésből köteles levonni és a társada­lombiztosítási szervnek átutalni. Ez az úgynevezett közvetlen letil­tási jog, amely magánszemélyek já­ruléktartozásának behajtására szol­gál. A társadalombiztosítási szerv ilyenkor a tartozást nem adja át be­hajtásra az önkormányzati adóható­ságnak, hanem maga igyekszik azt letiltás útján beszedni. Például a volt egyéni vállalkozó munkahelyének, szövetkezetének küldi meg a letiltást, aki a tartozást a munkabérből, mun­kadíjból köteles rendszeresen levon­ni. Letiltás egyébként, időszakon­ként visszatérő járandóságra is vezet­hető. Ilyen járandóság lehet maga a nyugdíj is. A tartozást a bankszámlával ren­delkezők esetében azonnali beszedési megbízással kell végrehajtani. Az azonnali beszedési megbízást a társa­dalombiztosítási szerv a kötelezett bármely bankszámlája ellen benyújt­hatja. Tartozás esetén a társadalombiz­tosítási szerv promt inkasszót (azon­nali beszedési megbízás) nyújt be ah­hoz a pénzintézethez, ahol az adós bankszámláját vezetik. Amennyiben e bankszámlán fedezet van, azt a bank leemeli, s közvetlenül — a gaz­dálkodó szerv megkérdezése nélkül — átutalja a társadalombiztosítás­nak. Abban az esetben, ha a számlán nincs fedezet, a pénzintézet a társa­dalombiztosítási követelést sorba ál­lítja, s fedezet esetén a tartozást — a kielégítési sorrend figyelembevételé­vel — a későbbiekben emeli le. Köztudomású, hogy egy-egy gaz­dálkodó szervezetnek egy időben és különböző pénzintézetnél is lehet több bankszámlája. Az inkasszó azonban a jövőben mindegyik bank­számla ellen benyújtható, s ennek jo­gi alapja az lesz, hogy a pénzintézetek értesítik a társadalombiztosítást a bankszámlák létesítéséről (létezésé­ről). Ingó- és ingatlan- végrehajtás Amennyiben az ilyen közvetlen le­tiltás, illetőleg promt inkasszó nem vezet eredményre, akkor kerülhet al­kalmazásra a rendelet erre vonatko­zó pontjának másik, (4.) bekezdésé­nek előírása: „Amennyiben a (2.)— (3.) bekezdésben foglalt végrehajtás nem, vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre, a követe­lést az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény szabályai szerint in­gó- és ingatlan-végrehajtással kell behajtani.” Aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre például közvet­len letiltás, avagy az inkasszó, ha az adós magánszemélynek nincs olyan foglalkozása, járandósága, amelyből a követelés letiltható lenne, illetőleg fedezet hiányában a pénzintézet már huzamosabb ideje sorba állítva tartja a beszedési megbízást. Ilyenkor kerül sor a legszigorúbb szankcióra: az in­gó- és ingatlan-végrehajtásra. Mint azt említettük, ezen jogcselekmény­nek foganatosítása jelenleg az önkor­mányzati adóhatóság feladata. A társadalombiztosítási szerv negyedévenként keresheti meg az ön- kormányzati adóhatóságot behajtás végett, ha a tartozás összege eléri az 1000 forintot. Ha a hátralék későbbi megfizetése veszélyeztetett, az ön- kormányzati adóhatóság soron kí­vül is megkereshető. Felszámolás kezdeményezése Megkeresésében a társadalombiz­tosítási szervnek fel kell tüntetnie a fizetésre kötelezett azonosításához szükséges adatokat, a tartozás jogcí­mét, a fizetési kötelezettséget megala­pozó végrehajtható okiratot, annak számát, jogerőre emelkedése idő­pontját, a teljesítési határidőt, a tar­tozás összegét és esetleges járulékait (késedelmi pótlék, rendbírság), vala­mint annak a jogszabálynak a pon­tos megjelölését, amely az adók mód­jára való behajtást lehetővé teszi. Ingó- és ingatlan-végrehajtás te­hát nemcsak magánszemélyekre, ha­nem gazdálkodó szervezetekre is ve­zethető! Abban az esetben, ha az adós fizetésképtelen, a társadalom- biztosítás a csődeljárásról, a felszá­molási eljárásról és a végelszámolás­ról szóló 1991. évi II. törvény szabá­lyai szerint a gazdálkodó szerv felszá­molását kezdeményezheti. Nyilván­valóan nincs értelme promt inkasz- szóval, ingó- és ingatlan-végrehajtás­sal kísérletezni abban az esetben, amikor a cég fizetésképtelen, esetleg vagyona a tartozásokra már nem is elegendő. Ez a végső, legsúlyosabb szankció, amely az adós megszűnését jelenti, a behajthatatlannak minősü­lő tartozások egyidejű törlése mellett (például előfordulhat, hogy az eljá­rás során és a kielégítési sorrend mi­att a társadalombiztosítási tartozá­soknak csak egy része térül meg). (MTI—Press) Kedves Ol­vasó, most arra kérlek, gondol­kodj el azon, ami a címben áll. Arcposta! Vagyis valaki, valamilyen ügyben vállalja saját fizimiská­ját, száját szóra nyitja és üzen vala­kinek, valamit. Kedves Olvasó, légy most egy kissé tévénéző és gondolkodj el azon, ha már rendben a fizimiskád, ajkaidat szóra nyitottad, szóval gondolkodj el azon és képzeld el, hogy előtted ott áll egy riporter, egy operatőr, egy mikrofon, egy kamera. Most arra kérlek, jegyezd még meg, hogy a Falutévé egyik újabb ötletéről, vagy ha úgy tet­szik, újabb vállalkozásáról tájé­koztatlak. Elnézést a tegeződő hangnemért, de így talán közelebb tudunk kerülni egymáshoz, vagyis a Néző a Falutévéhez. Az ötlet alapja a következő: igen-igen ne­hézkes a levélírás tudománya, van aki egyenesen az öngyilkosságba kergetné magát, ha néhány sort papírra kellene vetnie. Azután meg kell vennie a bélyeget, el kell juttat­nia a borítékot a postára. Aztán a küldemény megérkezik. (Beh jó dolog volna, ha némely küldemény a feladónál maradna ... És most nem is csak a tragikus események­re gondolok.) Mindez kikerülhető, és egysze­rűsíthető a Falutévé segítségével. A riporterek azt a feladatot kapták az óév végén, hogy keressenek olyan honi polgárokat és polgár­nőket, akik szeretteiknek, rokona­iknak, barátaiknak, barátnőiknek valamit üzenni kívánnak. Az ég óvjon attól, hogy az üzenetek tizenöt-húsz másodpercnél hosz- szabbak legyenek. Mert úgy gon­dolom, száz ország tévéműsora sem volna elegendő a sok „külde­mény” sugárzására. Ahogy pedig magunkat ismerem, könnyen es­nénk a bőbeszédűség bűnébe. Tehát Kedves Olvasó, most arra kérlek, gondolkodj el azon, ho­gyan lehetne röviden üzenni. Ne feledd: sok beszédnek, sok az alja. Szóval röviden, tömören, velősen és ha lehet szellemesen. Üzenj! Kedves Olvasó, ne lepődj meg hát azon, ha eléd toppan egy ripor­ter, azt állítja, hogy falutévés és azt kéri, mutatkozz be, mondd a lakcí­medet, aztán azt, hogy kinek, mit kivánsz az Arcposta segítségével küldeni. A szerkesztő csupán arra kér, nehogy véletlenül minket küldj el... ‘rv-'-rs A világ bankja 1991. december 1-jén megkezdődött a Világbank szervezeti rendjének átalakítása. A Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankot, más néven Világbankot (Internatio­nal Bank for Reconstruction and Development — IBRD), ikerszervezetével, a Nemzetközi Valutaalappal együtt 1945. december 27-én hozta létre 28 kormány képviselője Washingtonban. Működését 1946. június 25-én kezdte meg és 1947. november 17-én lett az ENSZ szakosított szervezete. A Világbank feladata kezdet­ben az volt, hogy segítséget nyújtson Európa újjáépítéséhez a II. világháború után, de a Marshall-segély beindítása után figyelme a fejlesztési hitelek felé fordult. A Világbank ma egyfelől fejlesztési intézmény, másfelől hitelfelvevő, köt­vénykibocsátó és hitelközvetítő is. A Világbank célja, hogy kormányok­nak vagy kormányzati garancia mel­lett magáncégeknek nyújtott, kedve­ző kamatozású kölcsönökkel előse­gítse a tagállamok gazdasági fejlődé­sét, ösztönözze a külföldi befektetése­ket a magánberuházók befektetései­nek garantálásával, elősegitse a nem­zetközi kereskedelem hosszú távú ki­egyensúlyozott növekedését és techni­kai segítséget nyújtson a fejletlenebb tagállamoknak. Világbanki tagságért csak a Nemzetközi Valutaalap tagjai folyamodhatnak, amennyiben elfo­gadják a Világbank alapokmányá­ban foglaltakat és hajlandók az előírt részvénymennyiség jegyzésére. A ki­lépéshez elegendő felmondó levelet benyújtani, és a kilépés annak átvéte­lekor azonnal hatályba lép. Ilyen eset­ben a tagnak rendeznie kell esetleges tartozásait, az IBRD pedig visszavá­sárolja a tag részvényeit. Amennyiben egy tag nem tesz eleget kötelezettségei­nek, úgy felfüggesztését a Világbank is kezdeményezheti. Amennyiben az in­tézkedés érvényben marad, az illető ország egy év elteltével automatiku­san elveszti tagságát. Kormányzók — fizetés nélkül A Világbank legfőbb szerve a kor­mányzótanács, amely évente egyszer tart közgyűlést—két egymást követő évben a Világbank székhelyén, a har­madik évben egy tagországban. (A Világbank és az IMF közgyűléseit egy helyen és egy időben tartják.) A kor­mányzótanácsba minden tag egy kor­mányzót küld, aki nem kap fizetést, de a közgyűlésen való részvétel kapcsán felmerült „ésszerű költségeiket” az IBRD megtéríti. A kormányzótanács kizárólagos jogköre új tagok felvétele, tagság fel­függesztése, az alaptőke növelése vagy csökkentése, az alapokmány módosítása, az éves jövedelem felosz­tása és együttműködési szerződések kötése más szervezetekkel. Minden állam alapszavazatainak száma 250, ehhez a kvóta minden befizetett 100 ezer dollárja után újabb egy szavazat járul. A szabályozás következtében hét állam rendelkezik a szavazatok abszolút többségével, és az Egyesült Államok egymaga több szavazattal rendelkezik, mint a többi hat ország együttvéve. A kormányzótanács minden egyéb hatáskörét az ügyvezető igazgatóság­ra ruházta. A Világbankban 22 ügy­vezető igazgató tevékenykedik; közü­lük ötöt a legnagyobb tőkét, befizető öt tagállam (az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, az NSZK, Francia- ország és Japán) jelöl, a fennmaradó 17 helyen a többi tagállam osztozik, amelyek csoportokba szövetkezve próbálják érdekeiket érvényesíteni. Minden csoport egy-egy tagot választ a testületbe (Magyarország Belgium­mal, Ausztriával, Luxemburggal és Törökországgal van egy csoportban). Egy ügyvezető igazgatónak annyi szavazata van, amennyi az általa kép­viselt országoknak együttesen. Az ügyvezető igázgatók általában heten­te egyszer találkoznak, és döntéseiket konszenzusos alapon hozzák. A for­mális szavazás ritka, de ha sor kerül rá, a minősített eseteket kivéve elég az egyszerű többség. Szavazategyeiüő- ség esetén az egyébként nem voksoló elnök dönt. Az ügyvezető igazgatók választják a bank elnökét, aló ex offi­cio az Ügyvezetőség elnöke, az appa­rátus irányítója, a kölcsönök előter­jesztője, a felelős a napi ügymenetért. Kölcsönt vesz fel és hitelez A Világbank tőkéjét a tagállamok befizetéséből, hitelek felvételéből és a bank nyereségéből szerzi. A tagorszá­gok IMF-kvótájuk alapján jegyeznek részvényt, ennek nagyságát az illető tagállam gazdasági mutatói, kereske­delmi mérlege, devizatartaléka és egyéb pénzügyi mutatóinak figyelem- bevételével számítják ki, és nagyságát legalább ötévenként felülvizsgálják. A részvények vásárlásakor csak a névérték 10 százalékát kell befizetni: 1 százalékot konvertibilis valutában, 9 százalékot az adott ország valutájá­ban, a fennmaradó 90 százalékot pe­dig a tagországok jegybankjainál kell tartalékolni. Ezeket „különleges felté­telek” esetén hívnák le, de erre még nem volt példa. Az alaptőke az 1988- as emelés után 80 százalékkal 171 mil­liárd dollár lett, és ennek folytán a köl­csönözhető összeg 1993-ra 24 milliárd dollárra nő. A törlesztés mindig ab­ban a valutában esedékes, amelyik­ben a hitelt nyújtották. A bank nyere­sége kötvények kibocsátásából, köl­csönök eladásából származik, illetve abból, hogy kölcsöneit fél százalékkal magasabb kamatra nyújtja, mint ahogy ő hitelekhez jut. A Világbank hitelt kétféle módon vesz fel: fix kamatozású, illetve ke­reskedelmi feltételek melletti kötvé­nyeket bocsát ki. A Világbank esz­közeit csakis a tagországok vehetik igénybe, kívülálló országok nem kaphatnak hitelt és nem vehetnek részt a bank által finanszírozott be­ruházás kivitelében sem. A kölcsö­nök 5-től 30 évre szólnak, de a gya­korlatban a 18-20 éves lejárat az ál­talános. A Világbank csakis olyan beruhá­zások, programok kivitelezéséhez ad hitelt, amelyek elsőbbséget élveznek az adott országban és a befektetett tőke megtérül; ezért a hitelek nyújtá­sát alapos gazdaságossági vizsgáló­dás előzi meg. Az IBRD tudatosan törekszik arra, hogy minél több pia­con legyenek tartozásai, egyetlen tő­kepiacra se legyen túlzottan rászo­rulva. A Világbanknak két fiókintézete van: az 1956-ban alakult Nemzetkö­zi Pénzügyi Társaság (IFC), a világ legnagyobb nemzetközi fejlesztési intézete, amely a magánbefektetések összehangolásával igyekszik a gaz­dasági fejlődést előmozdítani, és a Nemzetközi Fejlesztési Egyesülés (IDA), amely a fejlődő országok számára nyújt általában 40 éves lejá­ratú, 1 százaléknál alacsonyabb ka­matozású hiteleket. Az IFC és az IDA apparátusa azonos a Világban­kéval; a három szervezet együtt al­kotja a Világbank-csoportot. Ötezernél több alkalmazott A Világbank székhelye Washing­ton, de több regionális irodája is van. Most megreformálják a bank struktúráját, három igazgatóból álló elnöki hivatalt létesítenek, megszün­tetik az eddigi három fő-alelnöki tisztet, létrehozzák a Kelet-Európá- val és a csatlakozni kívánó Szovjet­unióval foglalkozó osztályt. A Világbanknak több mint 5 ezer alkalmazottja van, több mint 100 országból, akik ágazati, területi, il­letve funkcionális (jogi, banktechni­kai stb.) főosztályokon dolgoznak. A szervezet elnöke 1991 júliusa óta az amerikai Morgan-bankház volt feje, Lewis Preston. A Világbank két intézetben nyújt segítséget a szakem­berek képzéséhez, és tíznél több idő­szaki kiadványt ad ki. Magyarország 1982 óta tagja a Világbanknak, és azóta több mint 20 fejlesztési hitelt kapott az ipar, az energetika, a közlekedés és a távköz­lés fejlesztésére, legutóbb az emberi erőforrások fejlesztésére 180 millió, illetve a gazdasági szerkezet átalakí­tására 250 millió dollárt. Vladár Tamás TALLÓZÓ Vigyázat! Magyarok! • Menedzserfázisok. Megismerni a magyart cifra húzásáról. Egy amerikai mondás szerint a magyar az, aki mögötted lép be a forgóajtón, de előtted megy ki. Ahogyan az amerikaiak nem fel­tétlenül rosszallással, de nem is el­ismeréssel mondják ezt, ugyanúgy vegyes a magyar üzletemberekről kialakult kép — amibe, persze, be­lejátszott az elmúlt négy évtized is. Igaz, a magyar üzletemberek és menedzserközvetítők véleményé­ből viszont az derült ki, külföldi cég alkalmazásában állni sem fené­kig tejfel. Amikor Budapesten valakivel leülök tárgyalni, fogalmam sincs, hogy komolyan vehetem-e a szava­it, ígéreteit és nem derül-e ki más­nap, hogy minden másként van — mondja a magát megnevezni nem kívánó itáliai vállalkozó, aki a jogi keretek tisztázatlanságán túl, de az újsütetű, otthoni vállal­kozók mohóságát és — fogalmaz­zunk így — „könnyed ígérgetését” emlegeti fel. Persze nemcsak sötét árnyalatok vannak a képben. Általánosítható az a nézet, miszerint a magyar üz­letemberek tele vannak vállalkozó­kedvvel, ötlettel. Csak pénzük nincs — teszik azért hozzá. Rodolfo Escher, a Time Lising pénzintézet igazgatója tucatnyi magyar tárgyalóféllel állt és áll kapcsolatban. Elsősorban nem is rájuk panaszkodik: „az a benyo­másom róluk, hogy inkább a kö­rülményeik bénítóak, s ezentúl hiá­ba rendelkeznek jó üzleti érzékek­kel, alapvetően nem ismerik a nyu­gat-európai gazdaság működését. „Arról nem is szólva, emlegetik fel Itália-szerte, hogy milyen kevés a megbízható bankinformációkkal lenyomozható magyar partner. „A magyar üzletemberek köny- nyedebbek, szellemesebbek, mint más kelet-európai társaik.” Általá­ban ez az első — hivatalos — reak­ciója az osztrákoknak. S a dicsére­tek ezzel még nem érnek véget, az itteni cégek menedzserei szerint a magyarok „szakmailag rendsze­rint igen felkészültek és általános tájékozottságuk, a nemzetközi üz­leti világban való jártasságuk is jó­nak mondható”. Mielőtt azonban úrrá lenne raj­tunk a nemzeti büszkeség, szögez­zük le, a fenti, igen hízelgő kép 1. fázis: Internacionalista köte­lességünk segíteni minden rászoru­lót, hogy győzelemre vihesse igaz­ságos harcát fejlődése érdekében. 2. fázis: Természetesen minden segítséget megadunk — gazdasági eredményeink függvényében. 3. fázis: Nem feledve, hogy egy szövetségi rendszer része vagyunk, hajlandóak vagyunk segíteni — terínészetesen nem eredményeink rovására. 4. fázis: Őszinte rokonszenvünk és együttérzésünk kinyilvánításán kívül, sajnos, most nem futja több­re. 5. fázis: A levelet, amelyben a segélyt kérték, sajnos, nem kaptuk meg. Egyébként nem vagyunk ab­ban a helyzetben ... 6. fázis: Voltaképpen időnként nekünk is jól jönne egy kis segítség. 7. fázis: Adósságainkat szeren­csére saját erőnkből is képesek va­gyunk visszafizetni. 8. fázis: Bár adósságainkat két­ségkívül magunk is képesek len­nénk visszafizetni, egy kis segítség­menten árnyaltabbá válik, amint „névtelenséget” ígérnek a beszélge­tőpartnernek. Rögtön kiderül pél­dául, hogy az osztrák üzletembe­rek mennyire helytelenítik, amikor a legújabb divat szerinti öltöny­ben, s nemegyszer általuk is iri­gyelten drága autóval érkező ma­gyar üzletember csapzottan, az üt­és menet közben beiktatott bevá­sárlóközpont „porától” lepett ci­pőben az utolsó pillanatban esik be a tárgyalásra. (HVG, 1991. dec. 21.) gel azért könnyebben menne a do­log. 9. fázis: Voltaképpen igen sokan érezhetnék erkölcsi kötelességük­nek, hogy a folyamatok felgyorsí­tásában végzett szolgálatunkért és lojális együttműködésünkért némi segélyt nyújtsanak. 10. fázis: Megfelelő segélyek hí­ján aligha leszünk képesek törlesz­teni adósságunk kamatterheit. 11. fázis: Megfelelő segítség hí­ján aligha leszünk képesek foglal­kozni adósságaink törlesztésével. 12. fázis: Megfelelő nagyságú se­gítség híján elkerülhetetlen lesz a fizetésképtelenség, amely termé­szetesen hitelezőinket is veszélybe sodorhatja. 13. fázis: Ha nem kapunk segít­séget, összeomlik a gazdaság, kitör az éhínség és ellenőrizhetetlen fo­lyamatok kezdődnek meg. 14. fázis: Segítség! 15. fázis: Help! Hilfe! Au secour! Aiuto! 16. fázis: POMOGITE! (HVG, 1991. dec. 21.) Fázisok tegnaptól holnapig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents