Petőfi Népe, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-30 / 304. szám

1991. december 30., 6. oldat PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC Sokkolta őket a japán munkatempó? A Suzuki kosai gyárban a munka nem okoz elviselhetetlen terhelést, azonban el­képzelhető, hogy az esztergomi gyár leen­dő dolgozói közül többek számára megle­petést okozott a japán munkatempó — hangoztatták a Magyar Suzuki Rt. veze­tői sajtótájékoztatójukon. Ishiguro Ma- sayuki vezérigazgató-helyettes, valamint Izsák György személyzeti és oktatási igaz­gató azokra a vádakra reagált, amelyek a betanulási tréningről hazaküldött nyolc fiatal magyar dolgozó nyilatkozataira hi­vatkozva jelent meg a sajtóban. Két csoportban, összesen mintegy 80 magyar dolgozó sajátítja el jelenleg Ja­pánban az autógyártás műveleteit. A tá­vol-keleti ország szokásainak, a Suzuki belső rendjének megfelelően tevékeny­kednek, de feladatuk nem elsősorban a termelés, hanem az, hogy úgy gyakorol­ják be az egyszerű munkafolyamatok so­kaságával végül bonyolulttá váló mun­kát, hogy az esztergomi gyárban japán színvonalon dolgozzanak. Ezt a fajta be­tanulási módszert — amely kisebb tea­mekben, a munkafolyamatokat váltogat­va ad képzést — a Suzuki valamennyi gyárában alkalmazta, sőt az sem kizáró­lag a magyar gyárindítást jellemzi, hogy a leendő dolgozók mindegyikét Japánban képzi ki. Az esztergomi immár a 28. kül­földi gyára a világhírű cégnek, s eddig so­ha senki sem panaszkodott hasonló prob­lémákra, mint a Japánból most hazahí­vott néhány fiatal. Az rt. japán vezetői szerint elképzelhető, hogy néhány ma­gyar dolgozót sokkhatás ért, amikor szembesült a reggel héttől nyolc-kilenc órán át tartó, futószalag melletti munka nehézségeivel, s a mindössze 45 perces ebédszünet számukra kevésnek bizo­nyult. A cég azonban nem egyszerűen magyar Suzukit kíván gyártani Eszter­gomban, hanem olyan minőségű sze­mélygépkocsit, amely mindenben megfe­lel a nyugat-európai, sőt az ennél szigo­rúbb japán követelményeknek. A kezdeti tapasztalatokból a Suzuki vezetői is okultak, igyekeztek könnyíteni a feltételeket, a magyarokra főző szaká­csot Osakába küldtek, hogy megtanuljon magyar ételeket is főzni. A napi munka követelményeiből azonban nem tudnak engedni, csak azért sem, mert a magya­rokkal egy teamben dolgozó dél-koreai­ak, tajvaniak is ugyanezt a képzést kap­ják. Egyébként a magyarok egyre jobban alkalmazkodnak a helyi viszonyokhoz, kezdetben teljesítményük a japánokhoz képest csak 30 százalékos volt, most már az 50-60 százalékot is elérik, mind többen kezdenek a japánokkal azonos értékű munkát végezni. KIS BEFEKTETÉST IGÉNYEL Turizmus falun — de hogyan? Néhány éve az idegenforgalomnak egy viszonylag új, fejlődő ága volt el­terjedőben Magyarországon, az úgyne­vezett falusi turizmus, melyhez kiváló­ak az adottságaink, hiszen a magyar folklór, a népi építészet, a vidék és a vidéki életforma szépségei méltán te­kinthetők olyan tényezőknek, melyek túlcivilizált világunkból ide vonzhatják a külföldiek tízezreit. S bár sokan és sokat beszélünk eme új fogalomról, fé­lő, hogy a mai napig sem kellőképpen tisztázott: mit is értünk falusi turizmu­son? Főleg, hogy több válfaja is ismere­tes, de sajnálatos módon sokaknál ez nem terjed többre a vidéki szobaki­adásnál, ami pedig jóformán semmiben sem különbözik a városi fizetővendég­látástól. Mivel egyre több azon vállalkozók száma, akik a vendéglátásnak e szép. de csöppet sem könnyű ágában szeret­nék bizonyítani üzleti képességeiket, feltétlenül szükséges felhívni figyelmü­ket arra, hogy ne idegen — például osztrák — mintából, hanem a sajátos magyar értékekre alapozva induljanak ki terveik megvalósításakor. A falusi ember, bár sok esetben bi­zalmatlan, de jellemző rá, hogy a ven­dégekkel kedvesen és igen nagyvonalú­an bánik. E magatartással, a még meg­lévő, s kétségtelenül nagy technikai hátrányát is ellensúlyozni tudja. Mind­ez párosítva egy valóban a falusi miliő­höz tartozó épülettel vagy épületegyüt­tessel, ahol a tulajdonos és családja is ott él és részesévé teszi életének az oda ellátogató külföldit, családot vagy tu­ristát, akik ily módon hiteles történé­sekben tudják megélni egy-egy falusi család mindennapjait, mindez olyan feltételt jelent, ami a tényleges falusi turizmus körülményeinek megteremté­sét nagyban elősegítheti. Szintén e tevékenység mellett szól az az tény, hogy ellentétben más — esetleg nagy beruházást igénylő — vállalkozá­sokkal, kockázata is lényegesen kisebb, hiszen nem főfoglalkozásban, hanem másodállásban vagy mellékfoglalko­zásban is ellátható. Tehát a kisebb rizi­kó is ösztönzően hathat az ilyen jellegű szolgáltatások megindítására, melyek­• A hamisítatlan falusi hangulat sokak számára vonzó a városok kőrengetegében. (Hollósy Zoltán felvétele) nek legkritikusabb pontja épp a szol­gáltatások értékesítésében áll. Ezt szem előtt tartva talán elkerülhe­tő, hogy bárkit is csalódás érjen egy-két év múlva, hogy bár invesztál, pénzt költ rá, kapacitásokat fejleszt ki, ám végül is nagyon nehezen jut majd bevételhez. Olyan tájegységben élünk, mely­nek híre messze földről idevonzza a turistákat. Kár lenne tehát nem ki­használni a tálcán elénk kínált lehe­tőségeket. Szász András A TÖBBSÉG MEGKAPASZKODIK A PIACON Vezet a kft. Az adóhatóságnál való bejelentkezés, nyilvántartásba vétel le­hetővé teszi, hogy a Bács-Kiskun megyében működő vállalkozá­sok számának alakulásáról éves szintű értékelést készítsünk. De­cember 23-áig 2004 új gazdálkodó szerv jelentkezett be a megyei adóhatósághoz, gazdálkodási formájuk szerinti alábbi csoporto­sításban: — jogi személyiséggel rendelkező társaság 663 — jogi személyiséggel nem rendelkező társaság 859 — társadalmi szerv 197 — költségvetési szerv 33 — vállalkozási nyereségadó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozó 252 A jogi személyiséggel rendelkező társaságok közül továbbra is a korlátolt felelősségű társaságok­ból alakul a legtöbb. Számuk az 1990. decemberi 915-ről mára 1 523-ra növekedett, a megszűntek száma mindössze 27. A jogi szemé­lyiséggel nem rendelkező társasá­gok közül a betéti társasági forma a legnépszerűbb, aminek oka, hogy alapításához nem szükséges jelentősebb tőke, induló vagyon. A betéti társaságok száma me­gyénkben 269-ről 970-re emelke­dett, a megszűnés ebben a gazdál­kodási formában is jelentéktelen, csupán 30 társaság esetében követ­kezett be. Kevesebb a leány A társadalmi szervek köréből je­lentős az alapítványok bejelentke­zési száma, éves szinten 167, ami­ben valószínűleg a karitatív moti­váció mellett szerepet játszik az adóalap-csökkentési lehetőség is. A vállalkozási nyereségadó ha­tálya alá is megnövekedett ebben az évben a bejelentkezési arány. Jellemzően az év első két hónapjá­ban — januárban, februárban — valamint december hónapban emelkedett létszámuk, éves szinten összesen 252 vállalkozóval. Az e havi bejelentkezési hullámban már a társasági adó tervezett bevezeté­sének hatása is érzékelhető. A gazdálkodó szervek körében egyik gazdálkodási formára sem volt jellemző nagyobb mérvű meg­szűnés. A gazdasági folyamatok visszatükröződése, hogy állami vállalat, önkormányzati vállalat egy-kettő alakulásával szemben hat-négy megszűnés áll. Ezenkívül csupán néhány gazdálkodási for­mánál figyelhető meg csökkenés az 1990-es évi számhoz viszonyítva. Ilyenek pl.: leányvállalat, közkere­seti társaság, mezőgazdasági szak­csoport, szerződéses PJT. Ezen megszűnések éves szinten 284 gaz­dálkodót érintettek. A fenti változásokkal az 1990-es évi 4 156 gazdálkodó szervezettel szemben 1991 végére 5 876 műkö­dik Bács-Kiskun megyében, ami 41%-os növekedésnek felel meg. Hét és fél ezer új egyéni Egyéni vállalkozást 1991-ben 7 560-an kezdtek megyénkben. 3 656 fő kezdte meg egyéni vállal­kozását kisiparosként, ami abszo­lút értékben a legmagasabb mérté­kű létszámnövekedés az egyéni vállalkozók köréből. A megszűnt kisiparosok létszáma 855 fő volt. A magánkereskedők, vendéglátók létszáma 2 166 fős növekedést mu­tat, relatíve (1990. év végi létszám­hoz viszonyítva) ebben a vállalko­zási formában történt a legerőtel­jesebb növekedés, mintegy 50 %- os. Ez a növekedés úgy következett be, hogy 2 678-an kezdtek magán- kereskedőként, és 512 fő szüntette meg ilyen irányú működését. A kisiparosok és a magánkeres­kedők általános forgalmi adóhoz való viszonyát vizsgálva megálla­píthatjuk, hogy 1990-ben az áfa­alanyok aránya 37% volt, az alanyi vagy tárgyi mentességet választóké pedig 63%. Mára az áfa-adóala­nyiságot választók elérték a létszá­mukhoz viszonyitott 50%-os rész­arányt, ami egyrészt az értékesítési árbevétel olyan növekedésével ma­gyarázható, amely mellett alanyi mentesség már nem választható. További oka lehet még az induló egyéni vállalkozások mind maga­sabb értékű beruházási igénye is, amelyekre felszámított általános forgalmi adót, csak adóalanyként tudják visszaigényelni. Több vállalkozó A szellemi szabadfoglalkozású­ak létszáma 900 fővel növekedett úgy, hogy 1 163-an kezdtek ilyen te­vékenységet és a megszüntetők szá­ma 263 fő volt. Mezőgazdasági vál­lalkozónak 63-an jelentkeztek be, a megszűnők száma 11 fő volt, a nö­vekedés tehát 52 fős. Az adószám­mal rendelkező személyek létszáma 1991 decemberében 27 484 fő. Összességében megállapítható, hogy Bács-Kiskun megyében is erőteljes az érdeklődés a vállalko­zások iránt. Ennek jelenleg egyik természetes oka a gazdaság priva­tizációs folyamata, magánszemé­lyek esetében pedig a munkanélkü­liség, melyből kiútként jelentkezik a vállalkozás. Hogy mennyire voltak megala­pozottak a vállalkozói döntések, az elkövetkező gazdasági év alap­ján lesz majd minősíthető. Bajnóczi Sándorné adófelügyelőség-vezető Ajándék kárpótlási jegyért illetéket? Ha a korábbi években megváltás cí­mén mezőgazdasági termelőszövetke­zet tulajdonába került termőföldjeiért kárpótlási jegyet kap, és azt eladja vagy elajándékozza, kell-e a megajándéko­zottnak, illetőleg vevőnek illetéket fi­zetnie? A tulajdonviszonyok rendezése érde­kében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény 5. paragrafusa (2) bekezdése a kárpótlási jegy átruhá­zását valóban lehetővé teszi. A rendel­kezés egyben azt is kimondja, hogy a kárpótlási jegy az állammal szemben fennálló követelést névértékben meg­testesítő, bemutatóra szóló értékpapír. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény alkalmazásában az ér­tékpapír ingó dolognak minősül. Az ingó ajándékozás meghatározott felté­telek fennállása esetén tárgya ugyan az ajándékozási illetéknek, azonban az ér­tékpapír ingyenes megszerzésére a tör­vény 17. paragrafusa (1) bekezdésének g) pontja illetékmentességet biztosít. Ez azt jelenti, hogy a kárpótlási jegy mint értékpapír ajándék címen történő megszerzése esetén a megajándékozott­nak nem kell illetéket fizetni. Ha a kárpótlási jegyet valamilyen ellenérték fejében (pénz vagy egyéb in­gó dolog ellenében) ruházzák át, a kár­pótlási jegy megszerzője ebben az eset­ben sem fizet illetéket, mert az ilyen ingó dolog nem tárgya a visszterhes vagyonátruházási illetéknek. Ha vi­szont a kárpótlási jegy jogosultja a jegy ellenében gépjárművet vagy pótkocsit szerez, akkor visszterhes vagyonátru­házási illetéket kell fizetni. Itt hívjuk fel érdeklődő olvasóink figyelmét arra is, hogy ha a kárpótlási jegyükért az állami tulajdon privatizá­ciója során értékesítésre kerülő ingat­lantulajdont vagy ingatlanhoz kötődő vagyoni értékű jogot (pl. ingatlanhasz­nálati jogot), gépjárművet vagy pótko­csit vásárolnak, e szerzések után vissz­terhes vagyonátruházási illetéket kell fizetni. Ez alól kivétel a fentebb már hivatko­zott kárpótlási törvény hatálya alá tar­tozó termőföld, melynek megszerzése mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól. A tulajdonjog ingatlan-nyil­vántartási bejegyzéséért — erre vonat­kozó illetékmentesség hiányában — 1000 forint eljárási illetéket kell fizetni. A kárpótlási jegy felhasználásával ugyancsak illetékmentesen szerezhető meg az állam, illetőleg az önkormány­zót tulajdőnábáh'állő lakás tulajdonjo­ga, ha. annak elidegenítése a-többször módosított 32/1969. (IX. 30.) Korm. rendelet alapján történik. (MTI—Press — Házi jogtanácsadó) TALLÓZÓ Ágnelli-birodalom • Giovanni Agnelli, a családfő. Keresi az utódját. Giovanni Agnelli, a FIAT elnöke és a tulajdonos család feje néhány hónap­pal ezelőtt befolyásos amerikai barátai, politikusok és üzletemberek társaságá­ban ünnepelte 70. születésnapját a New York-i Metropolitan Múzeumban. Az összejövetel után olyan hírek röppen­tek fel, hogy a hazai piacon erőteljesen visszaesett, Európában a Volkswagen mögé szorult és a japán autóinváziótól tartó FIAT az amerikai Forddal áll össze. Nem sokkal később, amikor Ag- nellit a párizsi Champs-Elysée egyik éttermében látták francia üzletembe­rekkel, a lapok azonnal tudni vélték, hogy a partner mégis inkább a Peugeot lesz. Amikor pedig fivére, a cég máso­dik embere, Umberto Agnelli nemrég visszatért Japánban folytatott tárgya­lásairól, mindenki biztos volt benne, hogy a kiszemelt társ a Toyota. Végül a minap meglepő bejelentés ér­kezett Torinóból: Agnelli — legalábbis egyelőre — nem autógyárat, hanem a legnevesebb francia ásványvízmárkát, a Perriert csatolja birodalmához. A terjeszkedés négy évvel ezelőtt kezdődött, amikor a francia „élelmi­szerkirály”, Antoine Riboud egy New York-i vacsorán meggyőzte Giannit, hogy közösen vásároljanak fel egy ki­sebb olasz ásványvízgyártó céget. A szövetség sikeresnek és tartósnak bi­zonyult: a közös gyerek mára az ágazat legnagyobb olasz vállalatává nőtte ki magát. A család, persze, nemcsak e területen terjeszkedik, hanem az idegenforga­lomban, a pénzügyi szolgáltatásokban és a közlekedésben is. Nyílt titok Itáliában, hogy az üzleti filozófia nyomán a birodalom irányítá­sában is változások várhatók. Agnellit, a Fortuna magazin milliárdosokat fel­soroló listájának 29. helyezettjét, az olasz lapok gyakran az ország nem hi­vatalos államfőjeként emlegetik. Az olasz politikai és gazdasági életről tett kijelentései mindig a lapok címlapján szerepelnek, s alig múlik el hét anélkül, hogy a képe meg ne jelenne valamelyik színes újság borítóján. Állandó szerep­lője a pletykalapoknak is: csakhogy amíg az ötvenes és hatvanas években éjszakába nyúló riviérai kalandjait részletezték, a nyolcvanas években in­kább a megőszült király visszavonulási terveiről szólnak a hírek. Torinóban azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy Giovanni Agnelli az utolsó per­cig, 1996-ig kitölti a családi hagyo­mány által engedélyezett időt. (HVG, 1991. dec, 21.) A HÉT GRAFIKONJA • (Figyelő, 1991. dec. 19.) MAGYAR NEMZETI BANK HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMOK Érvényben: 1991. december 27. vételi közép eladási eviz.anem árfolyam 1 egységre, forintban angol font 141,» 142,34 142,69 ausztrál dollár 57,22 57,37 57,52 belga frank (100) 242,55 243,13 243,71 dán korona 12,81 12.84 12,87 finn márka 18,31 18,36 18.41 francia frank 14,60 14,64 14,68 holland forint 44,29 ■ 44,40 44,51 ír font 131,45 131,77 132,09 japán jen (100) kanadai dollár 59,79 64,82 59.94 64,» 60,09 65,16 kuvaiti dinár 263,78 264,47 265,16 német márka 49,95 50,07 50,19 norvég korona olasz líra (1000) 12,66 12,69 12,72 65,92 66,08 66,24 osztrák schilling (100) 710,39 712,09 713,79 portugál escudo (100) 56,04 56,18 56,32 spanyol peseta (100) 78,39 78,58 78,77 svájci frank 56,19 56,33 56,47 svéd korona 13,65 13,68 13,71 tr. és cl. rubel 27,43 27,50 27.57 USA-dollár 75,20 75,40 75,60 ECU (Közös Piac) 101,27 101,52 101,77 VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK)-ÄRFOLYAMOK Érvényben: 1991. december 27. pénznem vételi eladási árfolyam 1 egységre, forintban angol font 140,94 143,74 ausztrál dollár 56,75 57,99 belga frank (100) 240,80 245,46 dán korona 12,71 12,97 finn márka 18.16 18,56 francia frank 14,50 14,78 görög drachma (100) 42,98 43,82 holland forint 43,97 44,83 ir font 130,47 133,07 japán jen (100) 59,34 60,54 kanadai dollár 64.29 65,69 kuvaiti dinár 261,72 267,22 német márka 49,59 50,55 norvég korona 12,57 12,81 olasz líra (1000) 65,44 66,72 osztrák schilling (100) 705,29 718,89 portugál escudo (100) 55,63 56,73 spanyol peseta (100) 77.82 79,34 svájci frank 55,79 56,87 svéd korona 13,55 13.81 USA-dollár 74,62 76,18 ECU (Közös Piac) 100,54 102,SO

Next

/
Thumbnails
Contents