Petőfi Népe, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-27 / 302. szám

4. oldal, 1991. december 27. MEGYEI KÖRKÉP • A hercegszántói hétközi diákotthon valamennyi tanulója már hónapok óta készült a karácsony megünneplésére, ünnepi műsorokban dalokat, táncokat és jeleneteket mutattak be. Tölgyesi Gábor felvételén a betlehemes játék egy jelenete látható. BESZÉLGETŐPARTNERÜNK: A KULTURÁLIS ÁLLAMTITKÁR A művelődésügy válságáról, a „terelgető” menedzselésről, a kultúra mostohagyermekéről Kritikák pergőtüzében áll im­már hosszú hónapok óta a kultu­rális tárca. A bírálók a művelődés- ügy egészének válságáról, periféri­ára kerüléséről beszélnek, s egye­bek közt azt róják fel a minisztéri­um vezetőinek, hogy nem harcol­nak kellő eréllyel és következetes­séggel az ágazat presztízséért, nem tudják érvényesíteni e stratégiai te­rület érdekeit. Milyen a hazai kul­túra helyzete az állami tisztviselő szemüvegén át — kérdezte a Fe- renczy Europress munkatársa a tárca egyik kulcspozíciójának be­töltőjét, Fekete György művelődé­si minisztériumi államtitkárt. Sze­rinte változott, javult-e a kultúra állapota, vagy továbbra is válsá­gos? — Bár a tárcának vannak hosszú távra szóló elgondolásai, jelenleg elsősorban egyfajta vál­ságmenedzselés az alapvető fel­adat. Személyes véleményem — ami ennek némileg ellentmond —, hogy hazánkban a szó szoros értel­mében vett „valódi” válság egyet­len kulturális ágazatban és az ok­tatás területén sincs. Válságjelen­ségek természetesen vannak, ezek leküzdéséhez azonban nem kell falrengetően új és nagy dolgokat kitalálni. Inkább afféle pallérozó, ahogy mondani szoktam, „terelge­tő” menedzselő módszert kell al­kalmaznunk. Egyebek közt azért, hogy a megvalósulás útjára segít­sük azt a rengeteg kitűnő ötletet, jó elképzelést, ami az értelmiség kü­lönböző rétegeiben és köreiben. már eddig is megfogalmazódott. Önöknek sokan szemükre vetik, hogy terveik végrehajtása lassú, hogy nem veszik igénybe a társa­dalmi szervezetekben rejlő erőt. — Igen, valóban sok támadás érte a miniszter úr személyét és en­gem is. Tagadhatatlan, él olyan vé­lemény, hogy napjainkban nincs idő a demokratikus játékszabá­lyok betartására — a fejlődés sok­kal gyorsabb tempót igényel. Jó­magam nem értek egyet azzal a paternalista magatartással, hogy most négy évig úgyis a mi kezünk­ben van a hatalom, megcsináljuk, amit akarunk ... aztán majd az állampolgár szavaz. Ez rossz takti­ka — igenis, az állampolgárt meg kell nyernünk az egyes döntéseink támogatásához. — Ugyanakkor azt kereken cá­folom, hogy nem építünk a társa­dalmi szervekre. A valóság az, hogy szinte körülbástyáztuk ma­gunkat a különböző szervezetek­kel, számolunk véleményükkel és értékítéletükkel. Érdekegyeztető fórumokat tartunk fenn minden szakmában, a színháztól a képző- művészetig. HOVÁ JUTOTTAK A MILLIÁRDOK? Nem segély, hanem támogatás Nevelési segélyre az idén össze­sen 7,1 milliárd forint állt a 3200 önkormányzat rendelkezésére. A család rászorultsága szerint ese­ti vagy rendszeres támogatást ad­tak. — Miért segélyekben gondolko­dik a szociálpolitika, gerinchajlító kuncsorgásra kényszerítve ezzel a nehéz helyzetben lévőket? Ugyan­akkor közismert, hogy a szociális támogatásra szánt pénz egy része nem azokhoz jut el, akiknek szán­ják! Az igazán szegény ember ugyanis nem kér, mert szégyelli a szegénységét... — Mi sem segélyezésben, hanem támogatásban gondolkodunk — válaszolja Bene Béla, a Népjóléti Minisztérium család-, gyermek- és ifjúságpolitikai főosztályának ve­zetője. — Hogy mégis az előbbi elnevezés vált általánossá, annak történelmi okai vannak, de nem célunk ezt fenntartani. A tényt, amit említett, hogy megalázottnak érzi magát, aki kér, nem tudja ke­zelni ez a szociálpolitikai rendszer. Egyébként a segély hatékonysága is kérdéses: nem biztos, hogy arra költik ezt a pénzt, amire kellene. Előfordul, hogy alkoholt vásárol­nak belőle a szülők, ami semmi­képpen nem szolgálja a gyerek ér­dekét. Sajnos, a rászorulók hatékony támogatása előtt ma még komoly akadályok állnak. A legfőbb a szo­ciális intézményhálózat hiánya, el­sősorban a lakóhelyeken. Azon vagyunk, hogy a családsegítő szol­gálatok tevékenységét fejlesszük, az idén újabb kilenc központ látott munkához. Hiszen ők érhetik el a leggyorsabban és a legkönnyebben a családokat. Arról pedig, hogy milyen segítségre van szükség, ott, helyben döntsenek. A gyerekeknél maradva: ha a szociális gondozó tudomást szerez arról, hogy az ebédet a szülő nem tudja fizetni, intézkedjen: kapjon ingyenes ét­keztetést a tanuló. így biztosan jó célt szolgál a támogatás, mert nem vándorolhat az összeg a kocsmá­ba. Igaz, mindig lesznek olyan ügyek, amikor a konkrét pénzbeni juttatás segít. Ám tudunk olyan esetről, hogy valaki az önkor­mányzattól különböző címeken havonta 30 ezer forint segélyt szed össze. Ez pedig megengedhetetlen. A támogatási rendszer megváltoz­tatására, tudjuk, mielőbb szükség van, ez azonban nem megy egyik napról a másikra! Újabb szobrok kerültek elő Szegeden Anyakönyvi hírek KISKUNFÉLEGYHÁZA Születtek (december 16. és 20. között anyakönyvezettek): Kovács Zoltán La­jos (anyja neve: Gál Rita Izabella), Ko­vács Zoltán (Kurucz Gyöngyi Kata­lin), Gácsi-Varga Viktória (Bónus Ildi­kó Rozália), Lantos Ivett Márta (Kese­rű Márta Rozália), Nagy Dávid (Vára- di Tünde), Karádi Judit (Bibok Piros­ka Veronika), Karádi József (Bibok Piroska Veronika). Meghaltak: Vajda Béláné Sarlós / Margit Ágnes (Kiskunfélegyháza), Szabó Sándorné Csáki Margit (Kis­kunfélegyháza), Czinege Istvánná Ples- kó Gizella (Tiszaalpár), Czibolya Fe­renc Tibqr (Kiskunfélegyháza), Király Ferencné Körmöczi Irén Anna (Kis­kunfélegyháza), Kellner Ferencné Pa­lásti Mária (Kiskunfélegyháza), Gera Pál (Kiskunfélegyháza), Kis József Kiskunfélegyháza). • Folyik a feltárás a kolostor mel­léképületében. T ízre emelkedett azoknak a barokk stílusú szobor­alakoknak a száma, amelyek közül az elsőket egy héttel ezelőtt, nyomdaépítés közben találták a munkások a szege­di alsóvárosi ferences kolos­tor melléképületében. Előke­rült egy olyan alak is — saj­nos, fej nélkül —, amelyről feltételezhető, hogy azonos az 1934-ben még a templom előtt álló Máriával. A Szent István felajánlja a koronát Máriának kompozíció annak idején lebontatott és nyomta­lanul eltűnt, s hasonló sorsra jutott A szeplőtlen fogantatás című szobor is. Egyház és állam viszonya Platthy Iván előadása — A felekezeti és vallásszabad­ság deklarálása új kihívásokat je­lent az egyházaknak és az állam­nak egyaránt — mondta Platthy Iván, a Közművelődési Minisztéri­um egyházügyi főosztályának ve­zetője Baján, az Eötvös József Ta­nítóképző Intézetben tartott elő­adásában. A pedagógiai társaság megyei tagozata és a tanítóképző által szervezett beszélgetésben nemcsak kormányzati hivatalnokként, ha­nem mint pedagógus fejtette ki ál­láspontját az egyházak és az állam viszonyáról, elsősorban az iskolák, oktatási intézmények helyzetét vizsgálva. Egyre nagyobb az igény mind az egyházak, mind az állampolgárok részéről arra, hogy a különböző val­lási közösségek részt vegyenek az oktatásban, kórházak, gyermek- és ifjúsági otthonok fenntartásában. Ez az óhaj elsősorban a kisebb tele­püléseken jelentkezik: a falvak újra­élik felekezeti hivatartozásukat, a vallást a hagyományőrzés eszközé­nek tekintik, hitük összetartó erő­ként működött az elmúlt negyven év alatt. Mindemellett az egyházak az önkormányzatok segítségére is le­hetnének. Á jelenleg működő 38 kö­zösség és 63 szerzetesrend integrá­lódni kiván a társadalom életébe, el­sősorban hagyományos tevékenysé­gi köreivel: karitatív és oktatási fel­adatok ellátásával. Öt törvény szabályozza az egyház és az állam viszonyát: a lelkiismereti és vallási szabadsá­got kinyilvánító, az egyházi in­gatlanokról szóló, az oktatási, az önkormányzati és a költség- vetési törvény. Készül egy na­gyon fontos tervezet is, amely az egyház és az állam viszonyának financiális kérdéseivel foglalko­zik s az egyházak állami költség- vetéstől való függőségét szüntet­né meg. Miután részt vesznek az alapellátásban, ugyanazok a normatívák és pénzjuttatások il­letik meg őket, mint az állami intézményeket, hiszen állami fel­adatot látnak el. Szó esett az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló tör­vényről is. Több mint 6 ezer ingat­lanigénylés érkezett 13 egyháztól, és körülbelül 150-200 ingatlant he­lyi megegyezés szerint már haszná­latba is vettek. Új óvodákat és is­kolákat is létesítenek, ha van rá lakossági igény. Ennek személyi feltételei megteremtésére hitokta­tói képzés is indult több helyen, gyakran állami iskolák keretein belül. Már nem álom egy közép­európai katolikus egyetem sem. Ahhoz, hogy mindez igazán része legyen a Magyarország jövőjének, állandó párbeszéd szükségeltetik az állam, az egyházak és az állam­polgárok között. Huszár Adrien A CSÁSZÁR LOVAGLÓMESTERE írástudatlan gimnazista? Nemeskürty István szerint „írástudatlan kecskeméti suszter­inasból avanzsált Gáspár András huszárezredes kapitánnyá” (Kik érted haltak szent világszabad­ság, 1977. 56. o.). Azt még meg­érteném, hogy egy írástudatlan fiatalembert felvettek a császári seregbe. Miként végezhetett el azonban egy állítólagos analfabé­ta négy osztályt a kecskeméti re­formátus gimnáziumban ? 1813 őszétől 1817 nyaráig koptatta a középiskola padjait, tanúsítja a Nagy István rektor úr által hite­lesített az egyházközség Ráday könyvtárában őrzött katalógus. Igaza van tehát Kenyeres Dé- nesnek, a lapunkban a generálisra emlékező cikk szerzőjének: keveset tudunk Gáspár Gusztáv és Vasvá- ry Julianna gyermekéről, azt is pontatlanul, noha a helyi kiadvá­nyokban többször is megjelent életrajza. A kisvárosi bezártságból szülei akarata ellenére elvágyódó fiatalember 1825-ben már Nápoly­ban szolgálta tizedesként a Habs­burgokat, 1846-ban pedig átvehet­te az orosz cár által adományozott Szent Vladimir rend IV. fokozatát. A kitűnő lovas hírében álló hu­szártisztet maga Franz Hauslab, az ifjú, Ferencz József katonai nevelé­sével megbízott ezredes választotta ki a trónörökös lovaglótanárául. Elégedetten állapította meg ké­sőbb, hogy jól döntött, mert kitű­nő lovast faragott a korábban a négylábúakkal nehezen boldoguló, tizenegynéhány éves ezredtulajdo­nosból. Tévednek azonban akik úgy vé­lik, hogy e személyes szolgálatának köszönhetően menekült meg Gás­pár András Világos után az akasz­tófától. Akkor sem ítélték volna ha­lálra a szabadságharc alatt őrnagy­ból tábornokká előléptetett vitéz katonát, ha sohasem hozta volna össze sorsa a későbbi uralkodóval, mert csak a trónfosztás után is to­vább szolgáló, úgymond lázadókat sújtottak a legszigorúbb büntetés­sel. A kecskeméti csizmadia fia azonban valódi betegségére hivat­kozva, de nyilván emberi és politi­kai megfontolásból 1949 április kö­zepén kilépett a hadseregből. A várfogságból már a császári kegy mentette ki egyesztendei ra- boskodás után. Az első között sza­badult a 10 évre ítélt tábornok. Az 1884-ben elhunyt Gáspár András emlékét már 1898-ban róla elnevezett utca őrizte. Nyil­ván iparos édesapjára tekintettel vette föl a (talán csizmadiainas­ból lett) tábornok nevét a me­gyeszékhely egyik nagy szak­munkásképző intézete. Heltai Nándor VÉLEMÉNYEK SZABADON A szövetkezeti törvény előtt a mezőgazdaságról Az új parlament működése so­rán mind ez ideig csupán a kárpót­lásról szóló törvényt alkotta meg. Ezt is jelentős késéssel. A szövet­kezetekről és átalakulásukrók szó­ló törvények késedelmet szenved­nek. A földtörvény módosítása el­kerülhetetlen az új tulajdonviszo­nyok működtetése és a mezőgaz­dasági finanszírozás szempontjá­ból. Mindezek azonban még a jövő feladatai az Országgyűlésben. S a mezőgazdaságból élőknek — ma­gángazdáknak és tsz-tagoknak egyaránt — a mindennapok konk­rétságával kell végezniük kenyérte­remtő munkájukat. A földműves termékeinek pia­cán a dolgok kizökkentek eddig megszokott kerékvágásukból. A kelet-európai piacok által to­vább nem vásárolt áruk a termelők nyakán maradtak. A mezőgazda- sági árak ennek következtében a tavalyi év színvonalán maradtak, miközben az átlagos inflációs ráta eléri a 35%-ot. Ez azt is jelenti, hogy a gazdák, a szövetkezetek egy évvel korábban vagy még az­előtt befektetett tőkéjüket veszte­séggel, méghozzá tetemes veszte­séggel tudták megforgatni. A me­zőgazdasági termelő azt is tapasz­talja, hogy egyre több adót kell fizetnie, egyre kevesebb támoga­tásra tarthat igényt, sőt a támoga­tások maholnap már meg sem ille­tik őt. Azt is tűrnie kell, hogy tőle az exportár feléért-harmadáért meg­vett búzát, állatot stb. a kereskedő busás haszonnal adja tovább. Hi­vatkozhat a megkötött szerződés­re, a korábban kialakult, megegye­zett árra, a partnerek ezt rendsze­rint és következetesen felrúgják. És számos más, életből vett esetet le­hetne itt felsorolni. Az is közismert, hogy az Áfor, az áramszolgáltató, vagy más érté­kesítő vállalatok csak azonnali készpénzfizetés mellett hajlandók eladni számukra az alapvető ter­mékeket. A bank sok esetben nem látja megfinanszírozhatónak az adott gazdaságot, vagy a gazdaság nem tud felvenni hitelt az érvényes kamatlábak mellett. Végigkövetve ezt a gazdasági folyamatot kiderül, hogy a láncolat leggyengébb hely­zetben lévő szeme, tagja a mező- gazdasági termelő. A dolgok logikájából követke­zően a fejlett piacgazdaságú orszá­gokban is így lehet valahogy a do­log. Azaz így lenne. Ott azonban belátták a dolgok tarthatatlansá­gát és az igen fejlett piacgazdasági, fiskális és monetáris viszonyok kö­zött ár- és hitelgaranciákkal siet a kormány, az állam a termelők se­gítségére. Nemrégiben érdeklődve olvas­tam az egyik napilapban az új ag­rárpiaci rendtartásról szóló kon­cepciót. Meglepődve tapasztaltam, hogy a garantált ár intézményét, vagyis az állami garanciavállalást igen szűkmarkúan mérték a terve­zet kidolgozói. Csupán a leghaté­konyabb termelők felmerülő költ­ségeire nyújt majd fedezetet a ga­rantált ár. Vagyis a középmezőny és a még fennmaradásra érdemesí­tett gyengék csoportja továbbra is veszteséget realizálhat. Mindad­dig, amíg a piac kereslet-kínálati viszonyai gyors árnövekedést nem kényszerítenek ki. Mindaddig a gazdák nagyobb fele veszteséget veszteségre halmoz, mígnem vég­leg tönkre nem megy, fel nem akasztja magát. Hiszen gazdaságá­nak eladására, értékesítésére ilyen viszonyok között nincs lehetősége. Arra hívjuk föl a parlament és a kormány figyelmét, hogy a szüksé­ges ár- és hitelgaranciák nélkül a magyar mezőgazdaság sem képes működni. A magyar paraszt, me­zőgazdasági vállalkozó joggal vár­ja ezt el a koalációtól, mi ebben támogatjuk. Nagyon jól tudjuk, hogy a késlekedés, a dolgok meg nem értése csődtömeget okoz a fal­vakban, a vidéken s végeredmény­ben a szélsőségek malmára hajtja a vizet. Horváth László országgyűlési képviselő FKgP SZÍNHÁZ — MOZI — TELEVÍZIÓ KECSKEMÉTI KATONA JÓ­ZSEF SZÍNHÁZ, este 7 órakor: MACSKAJÁTÉK. Németh László- bérlet. KECSKEMÉTI VÁROSI TELEVÍZIÓ 9.00—10.00: KÉPÚJ­SÁG. 14.00—15.00: KÉPÚJSÁG. 19.00—20.00: KÉPÚJSÁG. 20.00 —24.00: TV-Tévé-produkció. Kecs­kemét, Árpád mozi: THERMINÁ- TOR 2. AZ ÍTÉLET NAPJA. Szí­nes amerikai sci-fi 18.45 és 20 óra. Városi mozi: ROBIN HOOD, A HARAMIÁK FEJELDELME, AZ IGAZI ROBIN HOOD. Színes, magyarul beszélő, amerikai kaland­film 15.30, 17.45 és 20 óra. Otthon mozi: GONDOS BOCSOK 2. Szí­nes, magyarul beszélő, amerikai rajzfilm 17.30 óra. PROSPERO KÖNYVE. SHAEKESPEARE VI­HARJÁBÓL. Színes, feliratos angol film 19.30. Kecskemét, Városi mozi: A PARADICSOM. Színes, francia játékfilm 19 óra. Mesemozi: KÉK MADÁR. Színes, magyarul beszélő, szovjet ifjúsági film 17.45 órai kez­dettel. Kiskunfélegyháza, Petőfi mo­zi: HAMIS A BABA. Színes, ma­gyar filmvígjáték 17 és 19 óra. Kis­kunhalas: MENTŐCSAPAT A KENGURUK FÖLDJÉN, KOLDUS ÉS KIRÁLYFI. Színes, mb., amerikai rajzfilm. NAGYME­NŐK, GOODFELLAS. Színes, fel­iratos amerikai film 18.30. Stúdió­mozi, Kiskunfélegyháza: HAMIS A BABA. Színes, magyar filmvígjá­ték 18 óra. Kiskőrös, Petőfi mozi: ROCKTEER RAKÉTAEMBER. Színes, mb., amerikai kalandfilm 18 óra. Kalocsa, Otthon mozi: SZÁR­NYÁT VAGY DOMBJÁT. Színes, magyarul beszélő, francia filmvígjá­ték 18 és 20 óra. Baja, Uránia mozi: NEW JACK CITY. Színes, magya­rul beszélő, amerikai bűnügyi film 15.30, 17.30 és 19.30.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents