Petőfi Népe, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-23 / 300. szám

10. oldal, 1991. december 23. SPORT Szövetségeseket keres a szövetség Szóváltás egy bajnoki idény ürügyén Mélykútra várják az élcsapatokat 2. MÉLYKÚT 15 9 5 1 36—13 23 — Labdarúgócsapatunk a várt­nál jobban szerepelt az ősszel — kezdte az értékelést Földi Mihály, a sportkör elnöke. — Az 1990— 91-es bajnoki év végén öt játékos távozott Mélykútról. Helyükre csak fiatal labdarúgókat igazol­tunk, és senki sem tudta, hogy eb­ből az új keretből mikor sikerül majd jó csapatot kialakítani. Ta­lán ez volt az oka, hogy amikor a dobogós helyezést tűztük ki, sok bírálatot kaptunk. Nem is kezd­tünk valami fényesen, mert az ötö­dik héten még csak az 5. helyen álltunk. Ezután kezdte meg a csa­pat a felzárkózást. A 9. forduló­ban, az Akasztó elleni győzelem­mel kerültünk a Tiszakécske mögé a 2. helyre. Mindez azt bizonyítja, hogy a csapat hamar magára ta­lált. Akadt ugyan ezután is néhány megingás, ami ha nincs, akár 3 ponttal többet szerezhettünk vol­na. — Egyénileg kit tudna kiemelni az együttesből? — Szívem szerint senkit, mert az eredmény a jó átlagos csapattelje­sítményből adódik. Vojnics Antal csapatkapitány mégis az élre kí­vánkozik. Nemcsak remek játé­kos, nagy küzdő, de igazi vezér- egyéniség js, akire hallgatnak a többiek. Ónodi Tamás edző érde­meiből nem von le semmit, ha azt mondom, hogy szerencsés ember, mert jó képzett gárda és egységes csapat állt össze. Van 15 olyan já­tékosa, akiket bármikor és bárhol bevethet a vereség kockázata nél­kül. — Mit jelent Mélykúton a labda­rúgás? — Majdnem mindent, hiszen itt ez az első számú sport. Érthető, hogy a szurkolók is szeretik a fut­ballt és a rangadókra akár hatszá- zan is kijönnek és buzdítják a csa­patot. — Mi a további cél? — Az együttes januárban ugyan­abban az összetételben kezdi meg az alapozást, amilyenben novem­berben abbahagyta. A jelenlegi 2. helyezésünket szeretnénk megőriz­ni és versenyben maradni a bajnoki címért. A sorsolásunk jó, hiszen az élmezőny tagjai Mélykútra jönnek, s remélhetőleg nem sok pontot visz­ne^ e*- Szabó Zoltán Az NB III. a titkos álom Az őszi idényről dr. Fekete Já­nost, a megyei labdarúgó-szövet­ség elnökhelyettesét kérdeztük, aki a következőket mondta: — Összességében egy eredmé­nyes idényt tudhatunk magunk mögött, amelyhez a szövetség hát­teret biztosított. A munkabizott­ságaink megfelelően ellátták a fel­adatukat. Talán a fegyelmi bizott­ságnak volt több dolga, de ez való­színűleg azzal volt összefüggésben, hogy küzdelmesebb mérkőzések voltak, aminek végül a szurkolók élvezhették az előnyeit. — A játékvezetők által kiosztott negyvenegy piros lap ezzel együtt is túl soknak tűnik ... — Mint emlékezetes, az MLSZ eltörölte a sárga lapok szankcioná­lását, s ezt mi is átvettük, bár nem lett volna kötelességünk. De az volt a szándékunk, hogy egysége­sítsünk. Ez könnyítette a munkán­kat is, mert mindig gondot okozott ezeknek a pontos vezetése. A ki­osztott piros lapok magas száma mégis inkább az új játékszabályok bevezetésével függ össze, ám való­színű, hogy mégsem független a sárga lapos figyelmeztetések hatá­sának csökkentésétől. Jellemző, hogy az MLSZ elnöksége már fog­lalkozik a korábbi gyakorlat visz- szaállításával. Tavasszal, amikor a biztosra vett bajnoki cím elúszott, a szak­osztály vezetése úgy határozott, hogy a csapatot meg kell erősiteni, ha ismét harcba akar szállni a baj­noki elsőségért. Ennek megfelelő­en jól sikerültek az átigazolások. Őrző Istvánt a rutinos Bánhidi Jó­zsef váltotta fel a kispadon, és kécskei játékos lett a KSC három tehetséges fiatalja, Török, Balia M. és Békési, valamint a kerekegyházi Gazdag A. és Helik, aki közel két­éves kihagyás után tért vissza ismét a zöld gyepre. Az átszervezett csapat olyan tel­jesítményt produkált, ami szinte példa nélkül álló a megyei bajnok­ság első osztályában. Tizennégy mérkőzést nyert zsinórban, és csak az utolsó összecsapáson szenvedett vereséget, éppen hazai környezet­ben, a Kerekegyházától! A jól ösz- szekovácsolt gárda még azt is ki­bírta, hogy a szövetség elfogadta a Mélykút óvását és a pályán 5—0- ra nyert mérkőzésükből a zöld asz­talon vereség lett. A négy elvesztett pont ellenére is a Tiszakécske az őszi első. — Minek köszönhető ez a kima­gasló szereplés?— kérdeztük Bán­hidi Józseftől. — Tiszakécskére szerződésem­hez az is hozzájárult, hogy öt évvel ezelőtt már dolgoztam a csapatnál és jól ismerem a kécskei játékoso­kat. A KSC-ből jött három fiú pe­dig a kezem alatt játszott. így már az indulásnál gyorsan megtaláltam az egyes posztokra legmegfelelőb­beket. Kialakult tehát a csapat, melyben szerencsére két egyforma képességű, megbízható kapussal rendelkezünk, Békési és Teller sze­mélyében. Előttük a Gulyás, So­mogyi, Helik, Pálinkás négyes ka­pott legtöbbször játéklehetőséget. —- A megyei szövetségnek mi er­ről a véleménye? — A tapasztalatok alapján in­dokoltnak tartjuk a visszaállítását a következő bajnokságtól. — A játékvezetők működését kü­lönösen sok kritika érte. Volt-e en­nek alapja? — Én erre csak azt válaszolha­tom, hogy jobb helyeken a futballt sem csak lábbal, hanem fejjel is játsszák, tehát önmagában a meg­jelenés és a viselkedés is intelligen­cia kérdése. A játékvezető szellemi fölénye nagyon fontos lenne, de hát ez még nem általános. Egyéb­ként a mérkőzésvezetést nagymér­tékben befolyásolja a labdarúgás színvonala is, a kettő elválasztha­tatlan (partnerek nélkül nincs sportszerű mérkőzés). — Mennyiben partnere a szövet­ség a csapatoknak a bajnokság zök­kenőmentes lebonyolításában ? — Ezt a feladatot elvállaltuk, és legjobb tudásunk szerint igyek­szünk megfelelni. Olykor nehezíti a munkánkat, hogy egyre kevesebb a társadalmi aktíva, s a régiekre mind nagyobb teher hárul. Szeretnénk ki­nyitni a szövetség ajtaját mindazok előtt, akik a sportág szeretetéből adódóan szívesen vállalnának fel­adatot — mondta dr. Fekete János. B. I. míg a középpályán Ézsiás Gábor, Domonics, Józsa és a két Gazdag, elöl pedig a két fiatal, Balia M., Török, valamint a tapasztalt Ézsi­ás Bálint. Közülük a pillanatnyi formák alapján került ki a kezdő tizenegy. Egyre felszabadultabban kezdett játszani a csapat a mérkő­zéseken, s ha valakinek nem ment a játék, közös erővel igyekezett se­gíteni mindenki. Az őszi jó szerep­lésnek az egyik „titka” a rendkívül jó, szinte családias csapatszellem. Egyénileg nem is akarok kiemelni senkit, hiszen mindenki hozta ma­gát azon a szinten, ahogy elvártam tőle. — Volt-e olyan mérkőzés, amikor „szorongani" kellett a kispadon ? — Elég sima meccseket játszot­tunk, de két alkalommal én is „át­éltem” azokat a kínokat, amiket a kollégáimnak kellett elszenvedni­ük ellenünk! Érdekes módon mindkettő Tiszakécskén volt. Az elsőt megnyertük ugyan az Akasz­tó ellen, de az ellenfél rendkívül jó védekezése miatt csak az utolsó percekben rúgott góllal, a Kerek­egyháza pedig le is győzött ben­nünket. — Hogyan tovább? — Január elején kezdjük meg a felkészülést a tavaszi idényre, a csapat »menedzselése elsőrangú. Támogatást kapunk a városi ön- kormányzattól, a baráti körtől és nem utolsósorban jó néhány vál­lalkozótól is. Készülődésünk tehát az NB III. jegyében zajlik, aminek első kézzelfogható jele, hogy több mint félmillió forintos ráfordítás­sal elkészült a 800 nézőt befogadó fedett lelátó. Ezzel a pályánk már elérte az NB III-as színvonalat és nagyon remélem, hogy a bajnok­ság végén a csapat is követi. F. T. 3. IZSÁK 15 9 4 2 39—15 22 Az Izsáki Medosz labdarúgó- csapatának őszi szerepléséről és terveiről dr. Rigó Zsolttal, a sport­egyesület elnökhelyettesével be­szélgettünk. — A labdarúgócsapatunk őszi teljesítményével, az elért 3. helye­zéssel elégedettek vagyunk, mert ez megfelel az előzetes várakozásnak — mondta. — Az őszi felkészülé­sünk zavartalan volt, csupán egyetlen problémánk adódott, közvetlenül a rajt előtt még nem volt kapusunk. Erdei Sándor, a KSC kapuvédője az utolsó pilla­natban visszalépett, mert régi csa­patának is szüksége volt rá. Végül Soltvadkertről Mayert igazoltuk le, aki négy héten át igen jól látta el feladatát, hiszen mindössze 2 gólt kapott. Aztán jött az MTK- ból Gáspár, de ő is csak négy mér­kőzésen szerepelt, mert másutt elő­nyösebb feltételeket ígértek neki. Ott álltunk hát, ahol elkezdtük, megint kapus nélkül. Végül Szász leigazolása mentette meg a helyze­tet, és a 9. fordulóban, a Lajosmi- zse ellen már ő állt a kapuba. Mi­vel Oláh és Buglyó személyében jó képességű védő és középpályás ke­rült hozzánk Dunaújvárosból, így lényegében erősödtünk. A védelem szilárdnak bizonyult, hiszen csak a Tiszakécske és a Mélykút kapott nálunk kevesebb gólt. A középpá­Az őszi idény minden fordulója után összeállitottuk a megyeválo­gatottat. A 15 fordulón 94 játékos neve került fel a listára egyszer vagy többször. A leggyakrabban, öt al­kalommal, Domonics (Tkécske), Lázár (Izsák), Ézsiás G. (Tkécske), négyszer Óvári (Kerekegyháza), Mata (Helvécia), Török (Tkécske) szerepelt a forduló csapatában. Az őszi idény válogatottja (záró­jelben a csapatba kerülés száma) Csontos, Lajosmizse (2) — Juhász, lyán a védősorból előrelépett Ja- kus, valamint' Illés és Barna is egyenletes formában játszott. A csatársorban pedig a gyorsasá­gát remekül kamatoztató Domo­kos, és Lázár is képes volt mérkő­zéseket eldönteni. — Minden rendben volt tehát a csapat körül? — Volt két emlékezetes mérkő­zésünk. Az egyik, amikor itthon kikaptunk a mélykútiaktól, akik a saját taktikánkkal, a gyors kont­rákkal vertek meg bennünket. A másik, a Tiszakécske elleni szo­ros küzdelemben elszenvedett ve­reség, amikor egyenrangúak vol­tunk a kécskei profikkal. — Hogyan képzelik a folytatást, szerepel-e tervükben a feljutás? — Az NB III. nekünk is titkos álmunk, de a megvalósulás nem csak rajtunk múlik. A feltételek nálunk is megvannak, de a vetély- társaknak talán több az esélyük. Számunkra az önkormányzat min­den szükséges feltételt biztosít, ezen tehát nem múlik. Nemrég fogtunk hozzá egy új edzőpálya létesítéséhez. Sajnos, a Baráti Kör nem váltotta be a hozzá fűzött re­ményeket, így újra kell szervezni. Izsákon sokan szeretik a focit, sőt a mérkőzéseinkre a környező tele­pülésekről is bejárnak. Egyelőre bízunk a tavaszi jó folytatásban. Gál István Soltvadkert (3). Fekete Zs., Kkfh. Honvéd (3). Vojnics, Mélykút (3). Domonics, Tkécske (3). Ézsiás G., Tkécske (3). Révész Zs., Bácsal­más (3). Óvári, Kerekegyháza (4). Mata, Helvécia (4). Török, Tkécs­ke (4). Lázár, Izsák (5). Tartalé­kok: Szabó G. Jánoshalma (3), Vaits Mélykút (3). A kapusok közül öten kétszer voltak tagjai a csapatnak. Csontos mellett az döntött, hogy legtöbb­ször szerepelt a kitűntek között. • Domonics (jobbról), a kécskeick játékosa az őszi idény válogatottjában is helyet kapott. Feljutásra készülnek 1. TISZAKÉCSKE 15 13 — 2 50—13 26--_ v. jj&r tMK. . jtfrijr yr jM • A kerekegyháziak (felvételünkön) hazai pályán győzték le a bajnoki címre pályázó Tiszakécskét. AZ ŐSZI IDÉNY VÁLOGATOTTJA GÓLOK, GÓLSZERZŐK # Török László (balról), az őszi gólkirály, mellette Bállá Mihály, aki egy góllal lemaradva követi klubtársát. A megyei labdarúgó-bajnokság 120 mérkőzésén 426 gólt jegyez­tünk fel. Valójában 428 alkalom­mal szedték ki a hálóból a labdát, de a Tiszakécske—Mélykút 5—0- ás találkozóból óvás után 0—3 lett. A legtöbb gólt, 36-ot a 9. for­dulóban érték el a játékosok, a leg­kevesebbet pedig a 14. fordulóban, amikor csak 19 találatról számol­hattunk be. Harmincnál több gól csak hét forduló során született. A TELJES ŐSZI GÓLLÖVŐLISTA 19 gólos: Török (Tiszakécs­ke); 14 gólos: Balia M. (Tiszakécs­ke); 10 gólos: Marosi (Soltvad­kert), Mata (Helvécia); 9 gólos: Ju­hász L. (Soltvadkert), Barna (Izsák), Vadászi (Akasztó); 8 gó­los: Csesznegi (Soltvakert), Révész Zs. (Bácsalmás), Csehi (Harta); 7 gólos: Szirják (Akasztó), Máté, Óvári (Kerekegyháza), Csupor E. (Kalocsa); 6 gólos: Józsa (Tisza­kécske), Szabó G., Szénási (János­halma), Oláh (Izsák), Pongó (Mélykút), Juhász Zs. (Kerekegy­háza), Révész G. (Bácsalmás), Sü­megi (Harta); 5 gólos: Török (Solt­vadkert), Lázár (Izsák), Vojnics (Mélykút), Csima (Lajosmizse), Facskó (Kalocsa), Oláh (Helvécia), Csurka (GAMF); 4 gólos: Domo­nics (Tiszakécske), Domokos, Illés G. (Izsák), Juhász (Mélykút), Her­man, Papp L. (KAC), Nagy A., Pázsint (Lajosmizse), Márton, Va- tai, Aradi (Kalocsa), Kertész (Kkfházi Honvéd); 3 gólos: Bug­lyó, Erdősi (Izsák), Nagy T., Deák (Akasztó), Csákány, Papp, Ézsi (Mélykút), Virágh, Orosz (Kerek­egyháza), Csermák, Velez (KAC), Kovács L., Sárai (Harta), Bohos, Agarics I., Moóri (Bajai Tsz SK), Bosánszky (Kkfházi Honvéd); 2 gólos: Somogyi (Tiszakécske), Zámbó, Krascsenics, Faddi (Já­noshalma), Bankes, Jakus (Izsák), Somogyi (Akasztó), Szabó Z., Vaits (Mélykút), Nagy J. (Kerek­egyháza), Prikidánovics (Bácsal­más), Andricz (KAC), Mátéfi L., Tóth J. (Lajosmizse), Süveges, Iván (Kalocsa), Fekete I., Sánta (Kkfhá­zi Honvéd), Golovics (Helvécia), Kiss, Bátyai, Bogdán, Hájer (GAMF); 1 gólos: Balia L., Ézsiás G., Gazdag A., Ézsiás B. (Tisza­kécske), Miskolczi, Bada, Fenyvesi (Jánoshalma), Windecker, Sörös G., Szabó A. (Soltvadkert), Fekete (Izsák), Krizsán, Szabó P. (Akasz­tó), Illés, Tápai (Mélykút), Gál (Kerekegyháza), Lakatos, Till, Tenner, Molnár, Horváth (Bácsal­más), Kovács, Szabó, Csík, Szarka, Sz. Kovács, Baji (KAC), Sebes­tyén, Bleszák Cs., Szabó F., Dosz- pod (Harta), Árva, Németh, Tóth A. (Lajosmizse), Pintér, Berta, Vö­rös (Kalocsa), Harsányi, Panko- vics, Szabó, Sárközi, Káli, Pogány (Bajai Tsz SK), Schal, Kovács, Csuka (Kkfházi Honvéd), Thám, Nagy, Bogdán (Helvécia), Köves, Kovács (GAMF). Öngólosok: Oláh (Izsák) a Ti­szakécske, Ádám (Jánoshalma) a Mélykút, Bolvári (Kalocsa) a Ba­jai Tsz SK, Dusnoki (Akasztó) a Helvécia elleni mérkőzésen. 11-esből 29 gólt értek el. A leg­többet, (4-et) Csima (Lajosmizse) és Bohos (3-at) (Bajai Tsz SK). NEM VOLT ZSÚFOLT NÉZŐTÉR A megyei I. osztályú labdarú­gó-bajnokság őszi mérkőzésein nem volt nagy tolongás a néző­téren. Átlagosan mintegy 300 szurkoló tekintette meg a talál­kozókat. Ennél valamivel töb­ben voltak Kalocsán, Soltvad- kerten, Jánoshalmán és Kerek­egyházán, s egy találkozón La- josmizsén is, amikor a Tisza­kécske elleni rangadót 500 néző tekintette meg. A három élcsapat közül a Ti­szakécske otthoni nyolc mérkő­zését 3250 néző látta. Mérkőzé­senként 400 volt az átlag. Leg­többen — 700-an — az Izsák elleni meccsre voltak kiváncsiak. Mélykúton ingadozott a néző­szám. Az őszi első hazai találko­zón a Bácsalmás ellen még 650 szurkoló ment ki a pályára, de az Akasztóval való összecsapásra már csak 150-en voltak kíváncsi­ak. A csapat nyolc mérkőzését pe­dig 3200-an (400-as átlag) látták. Izsákon sokkal gyérebb volt az érdeklődés. Egyszer, a Mélykút el­leni rangadón voltak 400-an. Az összes nézőszám 1750, az átlag pe­dig 220 volt a nyolc hazai találko­zón. NEGYVENEGY PIROS LAP Az idén ősszel nem vitték to­vább a játékosok a sárga lapos figyelmeztetéseket, ezért a szö­vetség sem jegyezte. A piros la­pos kiállításokról viszont pontos a labdarúgó-szövetség nyilván­tartása. A felnőtt csapatoknál 41-et osztottak ki a játékveze­tők. A 41 kiállítás miatt 81 mérkő­zéstől való eltiltást szabott ki a fe­gyelmi bizottság, az ifjúságiaknál valamivel jobb a helyzet, 34 kiállí­tásra 73 eltiltott mérkőzés esik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents