Petőfi Népe, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-03 / 283. szám

PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC 1991, december 3., 7. oldal NINCS RÓZSASZÍN SZEMÜVEG RENAULT-BEMUTATÓTEREM LESZ BÁTYÁN Mire számíthat az ipar? Amennyiben nem történnek kü­lön intézkedések, 1992-ben tovább mélyül a magyar gazdaság válsága — állapítja meg az Ipari és Keres­kedelmi Minisztérium által készí­tett tanulmány, amelyben a szak­emberek az ágazati, foglalkoztatá­si és regionális válság tanulmányo­zása mellett azok kezelési módjait is kutatták. A jövő évben is szá­molni kell tehát a vállalatok gyor­suló és egyre inkább tömegessé vá­ló csődjével, a munkanélküliség fo­kozódásával, az inflációs nyomás­sal. Az előrejelzést a külgazdasági feltételek és a belföldi piac várható alakulása támasztja alá. A magyar ipar a következő évben már nem számíthat az eddig érzékelhető kü­lönleges elbánásra a Nyugat részé­ről, amely a kelet-európai blokkon belül is kiemelt helyzetet biztosí­tott számára. Ugyanakkor nem alakul kedvezőbben a volt szocia­lista országokkal való kapcsola­tunk sem, hiszen ezekben az orszá­gokban a politikai és gazdasági té­nyezők egyaránt hátráltatják a kapcsolatok élénkítését. A külföldi piacokon tehát a verseny élesedése mellett a legjobb esetben is stagná­lásra vagy enyhe csökkenésre szá­míthatunk. További csökkenés várható a belföldi piacon is, ez a szak­emberek szerint meghaladhatja az 5 százalékot. A hazai fogyasztási cikkek iránti igény csökkenése, a beruházások elhalasztása, vala­mint a belkereskedelem pénzügyi­készletezési lehetőségeinek beszű­külése az importcikkek kapcsán előrevetítik ezt a csökkenést. Az ipari termelés ugyanakkor akár 7- 8 százalékkal is csökkenhet — amennyiben fennmaradnak az 1991-re jellemző pénzpiaci, árfo­lyam-politikai, adózási feltételek. Ez a csökkenés annak ellenére prognosztizálható, hogy a kisvál­lalkozások száma továbbra is di­namikusan nő. A válság sújtotta ágazatok és régiók vállalati önerőből általában nem képesek a szerkezetátalakítás végrehajtására, ezért szükséges, hogy az állam — tulajdonosként is — részt vegyen a szerkezetváltás segítésében. Ezt elsősorban a koc­kázatok egy részének átvállalásá­val, megfelelő eszközök biztosítá­sával, a privatizálás előtti átszerve­zéssel tudja biztosítani. Az Ipari és Kereskedelmi Mi­nisztérium által javasolt új eszkö­zök között szerepel egy olyan be­fektető társaság létrehozása, amelynek fő feladata lenne, hogy előkészítse és lefolytassa az önerő­ből megújulni nem képes vállala­tok struktúraváltását, hogy azokat piacképes állapotban lehessen ér­tékesíteni. Ez a társaság külföldi befektetők részvételével a közeljö­vőben alakul meg, és a válságkeze­lés egyik fontos eleme lehet. A sikeres válságkezelés intéz­ményrendszere 1992-ben hozható működésbe, pozitív hatásaival pe­dig leghamarabb is csak a jövő év második felétől lehet számolni. U. Z. Irány a Közel-Kelet A külgazdasági kapcsolatok irá­nyításával foglalkozó kormányzati szervek mindinkább keresik az al­ternatív piacokat, hiszen az idén drámai módon tovább csökkent a Szovjetunióba irányuló magyar export. Ennek aránya az idén nem fogja elérni az összes kivitel 10 szá­zalékát sem. Október végéig a ma­gyar vállalatok 738 millió dollárért vittek ki árut a Szovjetunióba, és ez az év végéig legföljebb egymilli- árd dollárra emelkedik. A közel- keleti térség kínálkozik leginkább alternatív piacként a magyar áruk számára. Hagyományos termékek Iránnak Iránba már az év elején, töbj) üzleti delegáció utazott, sót tavasz- szal megtartották a magyar—iráni vegyes bizottsági ülést, amelynek fő témája a kereskedelmi kapcsola­tok bővítése volt. Természetesen a partnerek mindezt kölcsönös ala­pon képzelik el, így a vita jórészt arról folyt, hogy Magyarország mit vásárolna cserébe az ott érté­kesített magyar árucikkekért. Idő­közben sikerült megtalálni az érin­tett termékeket. Magyarország el­sősorban olajat, évente egymillió tonnát importál Iránból. Cserébe gépipari cikkeket, beruházási java­kat vásárolnak az irániak. Jelenleg elsősorban magyar Heller—Forgó rendszerű hűtőtornyok iránt van kereslet, de eladhatók a különböző mezőgazdasági termékek is. A múlt esztendőben az Iránba irá­nyuló magyar kivitel 123 millió dollár volt, az import viszont csak 1,4 millió dollárt ért el. Major Ist­ván, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának helyettes államtitkára úgy véleke­dik: ebben az esztendőben a ma­gyar export elérheti a 220 millió dollárt. Elsősorban az erőművi be­ruházások ígéretesek, bővülnek a nehéztehergépkocsi-szállítások, és az Ikarusz Iránba 3000 autóbuszt is szállít (csak ezek értéke — amely nem teljes egészében az idén érke­zik meg Teheránba — 290 millió dollár). Tavasz óta a helyzet azonban bizonyos mértékben változott. Megjelent ugyanis a konkurencia. A magyar vállalatok viszonylag időben léptek, ám ma már a nyu­gati versenytársakkal is számolni­uk kell, akik általában jobb pénz­ügyi ajánlatokat tudnak tenni. En­nek ellenére továbbra is van esé­lyük a magyar exportőröknek, hi­szen Iránban továbbra is félnek a nyugati függőség kialakulásától. Részvétel a libanoni újjáépítésben Hasonló a helyzet Libanonban, ahol alig fél éve fejeződött be a 16 évig tartó polgárháború. Ha meg­kezdődik a külföldre menekített li­banoni tőke visszaáramlása, ebben az országban hatalmas lendületet vehet az újjáépítés. A hosszú pol­gárháború idején mintegy 20 milli­árd dollárnyi tőke távozott kül­földre. A magyar vállalatok azon­ban a harcok alatt is kereskedtek libanoni partnereikkel, s így a kap­csolatok egy pillanatig sem sza­kadtak meg. Most is, a háború be­fejezésekor, a magyarok elsőként jelentkeztek, hogy a korábbinál több élelmiszert szállítanának, s bekapcsolódnának az újjáépítésbe. A közelmúltban a félig romos Bej­rútban magyar árubemutatót is szerveztek, amely iránt várakozá­son felüli volt az érdeklődés. Az exportőr cégek helyben több mint hárommillió dollár értékű szerző­dést kötöttek. A Pharmatrade si­kertermékeiből mintegy egymillió dollárnyit adott el, egy másik cég, a Gyöngybeton Kisszövetkezet pe­dig szintén jelentősnek ígérkező üzlethez jutott. A szövetkezet fő­vállalkozóként részt vesz Bejrút­ban két, egyenként 50 millió dollár értékű kórház felépítésében. A múlt esztendőben a magyar vállalatok mintegy 24 millió dollá­rért exportáltak Libanonba, de az import, hasonlóan Iránhoz, elha­nyagolható volt. Mindkét ország készpénzzel fizet, s a megrendelők többnyire fizetőképes vállalatok. Könnyítik a feltételeket A közelmúltban magyar kor­mányküldöttség járt Libanonban, Iránban és Szíriában. Major Ist­ván elmondta, hogy mindhárom országban a kereskedelmi kapcso­latokon túl javítani kívánja a tőke­áramlás feltételeit is. Ezért Liba­nonban felvetődött, hogy a két or­szág között meg kellene kötni az ehhez szükséges szerződéseket. Ezt a libanoni kereskedelmi miniszter javasolta magyar partnerének. Az érdekek kölcsönösek, igy hamaro­san megszülethetnek a tervezett megállapodások. A küldöttség Szíriába is elláto­gat, mivel ebben az országban több jelentős beruházás előkészíté­sében érdekeltek a magyar cégek. Egy százmillió dolláros szerző­désről van szó és kisebb beruházá­sokról is, amelyek nagyságrendje tízmillió dollárra tehető, ügy tű­nik, a tervezett szerződésekből még az idén több megszületik. Ez fontos is lenne, mivel a magyar export elsősorban azokban az években jelentős Szíriában, ami­kor nagyobb beruházásokban vesznek részt a cégek. így a múlt évben a magyar export 70 millió dollár volt. Az idén ugyan jóval kisebb lesz, 30 millió dollár körül alakul, ám ha az ígéretes üzletek bejönnek, jövőre elérheti akár a 100 millió dollárt is. Pichler Ferenc Történelemcsináló bankárok A kilenc férfit 1546 nagypénteké­nek éjszakáján lepte meg az őket ül­döző ötven főnyi lovascsapat. Rövi­den végeztek velük: sorjában lefejez­ték őket, köztük Bartholomeus Wel- sert, a nagyhatalmú augsburgi bank­ház legifjabb sarját és a frank nemesi származású Philipp von Huttent, Venezuela spanyol tartomány kor- mánzóját. A spanyol koronagyarmat ügyészsége gyorsan fényt derített az ügyre: a kilencszeres gyilkosságot Juan de Carvajal és emberei követ­ték el. Carvajalt ezért a tettéért—hi­ába szerzett érdemeket korábban a spanyoloknál — 1546. szeptember 17-én halálra ítélték és felakasztot­ták. Mit keresett azonban Welser, von Hutten és a többi német Dél-Ameri­kában? Egyáltalán hogyan kerültek oda? A Welserek dúsgazdag augsburgi patrícius család volt és a XIII. sza­zadtól kiterjedt kereskedelmet foly­tatott. AXV. században már Közép- Európa legjelentősebb bankárai kö­zé tartoztak és bekapcsolódtak a gyarmati kereskedelembe is. Szoros üzleti kapcsolatban álltak a másik híres augsburgi bankárcsaláddal, a Magyarországon is jól ismert Fug- gerekkel. A Welser bankház 1519-ben jelen­tős hitelekkel támogatta a német­római császárságra pályázó I. Ká­roly spanyol királyt, aki győzedel­meskedett is riválisával, I. Ferenc francia királlyal szemben és V. Ká- rolyként lépett a császári trónra. Amikor aztán a Welserek követelni kezdték a 160 000 tallérra becsült kölcsön visszafizetését — mégpedig nem készpénz, hanem az Új Világ egy részének átengedése formájában — V. Károly hűbérbirtokként adta nekik Venezuela dél-amerikai tarto­mányt. Az 1528. március 27-én Madrid­ban aláirt szerződés értelmében a Welser bankház kormányzókat és helytartókat nevezhetett ki a tarto­mányba, vámmentességet élvezett a spanyolországi Sevilla kikötőjében, rabszolgákat szedhetett Venezuela „ellenséges” bennszülötteinek köré­ből és 4000 néger rabszolgát is betele­píthetett a tartományba. A szerző­dés, amelyet spanyol részről maga V. Károly császár írt alá, nem gyarmat­ként, hanem használatra engedte át Venezuelát a Welsereknek. Venezuelában, amely eddig euró­pai szempontból senki földjének szá­mított, 1529 és 1546 között német kormányzók gyakorolták a hatal­mat: Ambrosius Alfinger, Nikolaus Federmann, Georg Hohermuth von Speyer és Philipp von Hutten. Volt egy közös jellemvonásuk: egyikük sem törődött különösebben a Welser bankház felvirágoztatásával, hanem ehelyett sorra vezettek hadjáratokat az indiánok lakta kontinens belsejé­be, hogy kijussanak délen a tengerre és megtalálják a mesés aranykincsé- vel csábító Eldorádót. Bartholomeus, a Welser örökös és von Hutten azon az 1546-os tava­szon is egy ilyen hadjáratról volt ha­zatérőben és érkezett hét társával a Carvajal alapította El Tocuyoba. Az időközben fondorlattal venezuelai kormányzói kinevezés birtokába ju­tott Carvajal először szabad elvonu­lást ígért a németeknek a tengerpart­ra, majd a megállapodást megszegve a nyomukba eredt és végzett velük. Halálukkal az augsburgi Welser bankház utolsó képviselői is eltűn­tek Dél-Amerikából. Röviddel ez­után V. Károly császár felmondta a Welserekkel Venezueláról kötött madridi szerződést, mivel gyarmati politikájukat kudarcok sorozatá­nak tekintette. (A Die Zeit alapján) Sikeres családi vállalkozás: a Fekete-szerviz A Renault-ra, korábban Daciára specializálódott bátyai Fekete-szer­viz már régóta a legnépszerűbbek kö­zé tartozik a gépkocsi-tulajdonosok körében. A cég tulajdonosával, Feke­te Gézával, az egyedülállóan komp­lex szolgáltatásokat nyújtó vállalko­zás jelenéről s jövőjéről beszélget­tünk. — Ügyfelei körében közismert, hogy népszerű műhelyének létreho­zásában, tevékenységében meghatá­rozóak voltak a családi tradíciók. A szakma szeretetét például még ott­hon rál hozta. — Valóban szülői örökség a vá­lasztott szakmám. Édesapám a helyi tsz gépműhelyét vezette, s a nyolca­dik osztály befejezése után oda kerül­tem, tanulónak. Viszonylag korán be­vonultam, s a katonaság után azon­nal, húszévesen kiváltottam az ipar- engedélyt. Éppen huszonegy éve va­gyok kisiparos. Évek folyamán alakí­tottuk ki profilunkat. Úgy döntöttünk, ráállunk egy típusra, amely először a Dacia volt. Ennek eredményeként nemcsak a környék lakossága hozta hozzánk autóját javításra, hanem szélesebb körből: Dunaújváros, Kecskemét vonalától le az országha­tárig hozták a megrendeléseket. — A specializálódás ekkoriban még nem volt általános. Miért döntöt­tek mégis emellett? — 1973-at a franciaországi Renault művek egyik szervizében töltöttem. Végül is ez adta az ötletet, hegy a Renault 12-es egyik alaptípusaként ismert Daciára álljak rá. Az évek fo­lyamán alakítottuk ki a műhelyt, épí­tettünk be újabb rendszereket, a min­denkori anyagi lehetőségek függvé­nyében. így jöttek létre a különféle műhelycsarnokok, amelyek a tervek szerint a jövőben is gyarapodnak; 1991 augusztusában keresett fel a Re­nault—Hungária Kit., hogy vállalkoz­nánk-e Renault személygépkocsik ja­vítására és árusítására. Szerződést kötöttünk, s így ma már a Renault müvek egyik magyar képviselője va­gyok. Pillanatnyilag is műszaki fej­lesztésben vagyunk, a jövő nyáron szeretnénk átadni a háromszáz négy­zetméteres Renault-bemutatótelepet. Telephelyünkön karosszériajavításra és -festésre is lesz lehetőség. A be­mutatószalonban kiállított új autókon • Legújabban a gépkocsik vizsgáztatására is vállalkoznak. kapcsolatban állunk egymással. So­kan keresnek fel bennünket mostaná­ban (zárt technológiás) műszaki vizs­gáztatás céljából is, cégünk tavaly óta foglalkozik ezzel a tevékenység­gel. Az Aro gépkocsik javítását, vizs­gáztatását és a Lada család vizsgáz­tatását is vállaljuk. — A céget — eredetileg óvónői ké­pesítéssel rendelkező — feleségével vezeti. Milyen a családon belül a munkamegosztás? — Jelenleg tizenegyen visszük a vállalkozást, én vezetem a műhelyt, feleségem pedig elsősorban az admi­nisztrációval foglalkozik. Ha úgy adó­dik, természetesen, bármiben helyet­s tésit. — Saját lehetőségeik között ünnepi akciót*'indítottak. Milyen kedvezmé- nyekkel várják ügyfeleiket? Sf- Manapság egyre inkább érzé­kelhető a lakosság pénztelensége. Tapasztalataink szerint például fize­tések után azonnal felfut a javítások száma, de szinte kizárólag csak rész­egységek javítására van igény. Egy idősebb kocsi esetében a megfelelő műszaki kondíció szinten tartása, de a vizsgáztatásra való felkészítés is igen komoly anyagi terheket jelent az ügyfeleknek. Ezért úgy gondoltuk, kedvezményes akciót indítunk: húsz százalék kedvezményt adunk minden gépkocsi felkészítésének és vizsgáz­tatásának árából. Szeretnénk, ha mi­nél többen utaztatnák biztonságos ko­csiban családjukat az ünnepek alatt. A KÜLFÖLDI SAJTÓBÓL Magyarország válaszúton? — Magyarország törekvése ar­ra, hogy virágzó piacgazdaságot hozzon létre, bajba kerülhet — írta a napokban a Párizsban megjelenő International Herald Tribune. A lap cikkének szerzője, Giles Merritt ennek okát a privatizációs folyamat lassúságára, a külföldi tőkével szemben még mindig meg­levő bizalmatlanságra, a tőkehi­ányra és főként a kisvállalkozások számára szükséges induló kölcsö­nök hiányára vezeti vissza. Azt ja­vasolja, hogy a „mikrokölcsönök” folyósításához a nyugati kormá­nyok nyújtsanak segítséget. A cikk részint az OECD szer­vezésében nemrég Budapesten megtartott tanácskozás tapaszta­latait igyekszik összegezni, ré­szint a Magyar—Amerikai Vál­lalkozási Alap (MÁVA) igazga­tója, Alexander Tomlinson véle­ményére támaszkodik. Eszerint Magyarország válaszút elé ke­rült, s ha rossz irányba indul el, akkor elvesztheti vonzerejét a külföldi beruházók iránt. A pri­vatizációs folyamat lassúságáért — a tudósítás szerint — egyrészt „a vezető és mindmáig régimódi kommunista menedzserek”, más­részt „a piaci árnál magasabb árajánlatokra váró kormánytiszt­viselők" a felelősek, de beleját­szik „a külföldi beruházókkal szembeni bizalmatlanság” is, amely „nemzeti érdekre” hivat­kozva elzárkózik számos kulcs- fontosságú ágazat, például a légi és a vasúti közlekedés, a távköz­lés, az energetika és a kohászat privatizálásától. „Magyarország ennek ellenére Kelet-Európa si­kertörténetét mutathatja fel” — állapítja meg a cikk, utalva a kül­földi beruházások magas szintjé­re, de hozzáfűzi: mégis „tartani kell attól, hogy az átállás a sza­bad vállalkozásra rossz irányba fordulhat”. Ennek magyarázata az, hogy a kisvállalkozások indí­tásához szükséges tőke hiányzik, a bankok igyekeznek elkerülni a viszonylag magas kockázattal já­ró, a kisvállalkozások indításá­hoz szükséges és általában tízezer dollárnál nem magasabb kölcsö­nök folyósítását. „Ha a nyugati kormányok segíteni akarnak az egykori kommunista országok­nak a piacgazdaságra történő át­térésben, jól tennék, ha arra össz­pontosítanák erőfeszítéseiket, hogy megkönnyítsék a mikroköl- csönöket” — írja a cikk, amely az újonnan szervezett Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot is hibáztatja az ilyen jellegű köl­csönök elmaradásáért. A Nagykőrösi úti nagybani piac árai nov. 10-től 15-ig Leg­Leg­alacsonyabb magasabb Tojás 5,20 7 Ft/db Burgonya 10 15 Ft/kg Sárgarépa 8 20 Ft/kg PcUezsclycm (gyökér) 10 20 Ft/kg Petr.zöldje 4 6 Ft/cs Zeller 15 25 Ft/kg Retek 8 20 Ft/cs Fekete retek 12 20 Ft/kg Cékla 8 12 Ft/kg Torma 60 80 Ft/kg Zöldhagyma 9 15 Ft/cs Lilahagyma 15 20 Ft/kg Vöröshagyma 10 25 Ft/kg Fokhagyma 50 120 Ft/kg Fejes káp. 5 7 Ft/kg Vörös káp. 10 20 Ft/kg Kelkáposzta 8 12 Ft/kg Saláta 8 20 Ft/db Paraj 40 60 Ft/kg Sóska 45 65 Ft/kg Karalábé 5 7 Ft/db Karalábé 10 12 Ft/kg Karfiol 20 45 Ft/kg Paradicsom 60 160 Ft/kg Paprika tv. 20 120 Ft/kg Paprika tv. 6 15 Ft/db Paprika (hegyes.erős) 2 10 Ft/db Sütőtök 8 15 Ft/kg Ll borka 80 180 Ft/kg Gomba 80 200 Ft/kg Alma 15 55 Ft/kg Körte 15 7ü Ft/kg Dióbél 300 400 Ft/kg Szárazbab 70 120 Ft/kg Száraztészta 100 120 Ft/kg Savanyú káposzta 20 40 Ft/kg Egyéb sav. 25 70 Ft/kg Mák 90 105 Ft/kg Mez 180 240 Ft/kg Banán 64 68 Ft/kg Mandarin 85 140 Ft/kg Narancs 74 145 Ft/kg Grapefruit 80 85 Ft/kg Mandulabél 350 400 Ft/kg Mogyoróbél 380 400 Ft/kg Citrom 62 83 Ft/kg Szőlő 30 100 Ft/kg Kiwi 22 28 Ft/db Datolya 80 85 Ft/cs Füge 70 88 Ft/cs Kapor 5 9 Ft/cs Par.paprika 15 50 Ft/kg Fózótök 15 20 Ft/kg CsenYcgc­kukorica 6 7 Ft/db Birsalma 35 40 Ft/kg Szilva 55 100 Ft/kg kívül használtakat is árusítunk. A jö­vőt mindenképpen a Renault-ban lát­juk, bízunk abban, hogy a lakosság szélesebb körben tudja majd új gép­kocsijainkat is megvásárolni. Természetesen!? nagyon komoly garanciafeltételeket biztosítunk vevő­ink számára. E gépkocsik bármilyen jellegű javítását, karbantartását, sőt, műszaki vizsgáztatását is biztosítjuk. Műhelyeink felszereltsége az átla­gos náf lényegesen jobb, a profilunk! ba tartozó autók valamennyi műsze­res berendelésével (légszennyező- dés-mérőí zajszintmérő, számitógé- 'pes fékpad, számítógép vezérelte programkártyás motorbeállltó mű­szerek) rendelkezünk. Aki bennünket választ, gyakorlatilag műhelyeinkben mindent egy helyen megtalál. Raktál* runkból (vagy legfeljebb 10-12 napon é betűt, a gyártól) bármilyen alkatrészt biztosítunk. A nyugati autók javítását háromszáz forintos orabérbenvégez- zük, ami jóval alattuk marad például a budapesti áraknak. : ijf 0 — Dacia gépkocsik javításával vMt népszerűbbé vállalkozása. Továbbra is foglalkozik ezzel a típussal? — Igen, komplex szolgáltatásaink a Daciára is kiterjednek. A közelmúlt­ban kezdtük meg a karambolos autók javítását, minden mennyiségben ren­delkezünk eredeti alkatrészekkel, és a festést is eredetiben biztosítjuk. 1984 óta vagyok jelen a Merkur ga­ranciális hálózatában, és azóta jó Na most már kotorászhatnak benne az adóhivatalban!

Next

/
Thumbnails
Contents