Petőfi Népe, 1991. december (46. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-16 / 294. szám

PETŐFI NÉPE 1991. december 16., 7. oldal ELETMOD Függőágy ürügyén Ha most tehetném, ij>en szívesen helyet cserélnék a függőágyban ol­vasgató ifjú hölggyel. Sok szem­pontból. Mégis leginkább a kénye­lemszerető ember ötletes találmá­nyát, a két fa közé kötött pihenőal­kalmatosságot irigylem tőle. Las­san megeszem ugyanis a kenyerem javát (olykor a szárazát is) és mindeddig nem volt módomban a hőn áhított állapotban hevergetni. Hol a két, alkalmas távolságban levő fa hiányzott — akkoriban megtanították nekem a neccelés- nek nevezett hálókötés trükkjét, tehát elvileg akár függőágyat is barkácsolhattam volna. Később lett fám, akkorra meg elfelejtettem a necckötés technikáját. így aztán nincs más: irigykedem, földhözra­gadtan. Még a végén egészen megsajnál­nám magam, kilyukadva arra a végkövetkeztetésre, hogy lám: hány álmunk, hány vágyunk nem teljesülhet az életben? Annak okán, hogy a dolgok egyszerűen képtelenek összejönni, hol az hi­ányzik, hol ez. S éveink előreha­ladtával, sok efféle kis csalódás, kudarc után eljutunk a felnőttség állapotába, amely tudvalevő, nem egyéb, mint egy nagy, kifejlett bol­Nagy Mária dogtalanság. (Ez utóbbi meghatá­rozást olvastam valahol, s távol áll tőlem, hogy idegen toliakkal gondolatokkal — ékeskedjem.) Vajon tényleg alapérzés a bol­dogtalanság? A kérdés felvetésével már írásom céljához is értem: nem kerülgetem tovább, miért hoza­kodtam elő fával, neccel, függő- ággyal. Épp itt, ehelyt, az életmó­dozatokat taglaló összeállítás be­vezetőjében. Egyszerű. Ebből a szi­tuációból pofonegyszerű levezetni a képletet. Lássunk hozzá kímélet­lenül, mert csak ez segít. Szeretnék egy hintaágyat. Rég­óta. Elvileg és gyakorlatilag min­den megvan hozzá. És ahelyett, hogy fognám magam, s meg se áll- nék az első háztartási boltig spár­gát venni, hét végére beszereznék egy kézimunkakönyvet, kifarag­nám (kölcsönkérnék) necctűt... ... ahelyett itt ábrándozom, me­rengek múlton és jövőn, s rovom a sorokat... Hát nem megérdemlem ... Nem megérdemeljük azt a nagy, kifejlett boldogtalanságot?! • Ég és fold között lebegve. Kik a leggyakoribb női csábítók? Mennyibe kerül egy félre­lépés? A férjek legelőször azt a kérdést teszik fel maguknak, ha alkalom adódik egy kis „kihágásra”. Egy brit közvé­leménykutatás szerint — me­lyet a feleségek körében folytat­tak le — a férjek többsége megle­hetősen nagy árat fizetne a tit­kos légyottért, ha a neje meg­tudná: a nők több mint a fele azonnal ajtót mutatna a hüt- lenkedő férj­nek. A megkérde­zettek 75 száza­lékának az a véleménye, hogy a házas­ságtörés miatt megrendülne a bizalma a férjé­ben, ezenkívül a dolgot er­kölcstelennek is tartaná. A fele­ségek 19 száza­léka nyilatkozott úgy, hogy elfo­gadná, ha a férje viszonyt kezdene valakivel, ameddig ez nem sodorja a házasságot „lelki válságba”. A Woman’s Own című női ma­gazin összegyűjtötte azokat a fog­lalkozási ágakat is, ahol különösen nagy a „félrelépő” hölgyek aránya. A hűtlenkedő feleségek, vagy nős férfiakat elcsábító nők listáját a titkárnők vezetik. A második és harmadik helyet a tanárnők és az ápolónők foglalják el. A cikk meg is magyarázza az okokat. Eszerint a titkárnők és fő­nökük között a legtöbbször alakul ki viszony, mikor a főnök és mun­katársnője túlórázik. A tanárok és tanárnők sokszor a nagyszünetet használják ki: tíz­óraizás helyett egy jóképű kollégá­• A Woman’s Own című női magazin szerint az isko­lákban a nagyszüneteket különös dolgokra használják ki. val zárkóznak be valamelyik szer­tárba. Különösen a vidéki iskolák­ban fordul elő sok „munkahelyi barátkozás”. Az ápolónők esetében a „kézen­fekvő” lehetőségek a csábítók: a praktikusan berendezett és jól zár­ható orvosi szobák, esetleg kezelő­helyiségek, a csendes éjszakai ügyeletek. . . A lista negyedik helyén az ingat­lanügynökök állnak, akik sok fér­fival kerülnek kapcsolatba munká­juk során. Őket a könyvelők, a grafikusok, a bankalkalmazottak, a tisztviselők, végül az eladók kö­vetik a flörtlistán. Ez a közvéleménykutatás a csábí­tók magatartását vizsgálta. De tud­juk, vannak dolgok, amelyekhez két fél kell FEB-SAD A NŐ KITARTÓ, MÉGIS BOLDOGTALAN Ha szeret, nincs menekvés... Tisztázzuk, miről is fogunk beszélni. Nem arról, amit az angol és a német (making love, Liebe ma­chen), s nem is arról, amit a magyar szeretkezésnek, szerelmeskedésnek nevez, s amiből mára minden nyel­ven csak szex maradt, hanem arra, hogy a nő szeretet- re vágyik. Előfordul néha férfiakkal is, de nőkkel sokkal gyak­rabban, hogy minden szeretetüket egy kapcsolatba te­szik bele, s minden mást feláldoznak. A kívülállónak érthetetlennek tűnik, miért választ egy nő olyan férfit, aki hideg, zárkózott, csak a munkának él, nem megér­tő, vagy felelőtlen, kicsapongó, önző, lusta, esetleg iszik, kártyázik, üti a nőt, vagy szexuálisan erőszakos, netán perverz. Még érthetetlenebb, hogy miért marad a nő olyan helyzetben, amiben csak szenved. Márpedig a nő kitartó, mindent megpróbál: pénzt ad, főz, mos, takarít, gyereket nevel, dolgozik, míg a férj vagy az ud­varló tévét néz, sörözik, a barátaival lóg. A nő megpró­bál új hobbit találni kedvesének, hogy ne unatkozzon. Szerez barátokat, ha a férfi nem képes kapcsolatokat teremteni. Új, jobb állást hajt föl, hogy a férfi önérzetét emelje. Amikor semmi sem működik, jön az állandó veszekedés, zsarolás, fenyegetés. A nő még így sem éri el, amit akar: megváltoztatni a férfit, elnyerni a szerete- tét, az elismerését. Az a nő, aki magára ismert ebből a leírásból, tudja, hogy életében nem először került ilyen helyzetbe. Már gyerekkorában is így élt. Vagy egyik vagy másik szü­lője elérhetetlennek tűnt érzelmileg. Kislánykorában sosem érezte, hogy szeretete vagy vágyai számítanak. Mindig azt csinálta, amit elvártak tőle. S tette azért, hogy megnyerje a mama vagy a papa szeretetét. Ko­rán lett belőle felnőtt. Freud szerint, ha valami nem sikerült gyerekko­runkban, felnőttkorunkban megismételjük, s addig kísérletezünk, amíg rá nem jövünk, hogy minden erő­feszítés hiába. Hiába, mert ugyanazt az utat tapossuk, ugyanazokat a hibákat csináljuk, következésképp ugyanúgy csalódunk is. Egyszerű lenne a megoldás. Az a nő, aki „túlságo­san szeret”, választhatna magának felnőtt, érett, fele­lősségtudó, megértő férfit. De nem teszi, mert ez ide­gennek, ismeretlennek tűnik. Megértést és figyelmet sose kapott az a nő, aki túlságosan szeret, s ahhoz sem szoktatták hozzá, hogy róla gondoskodnak — csak ahhoz, hogy ő gondoskodik másokról. Hiányzik az az önbizalom, ami kell, hogy megértse: ő is megérdemli egy férfi gondoskodását, megértését és szerelmét. Ráadásul ha a „túlságosan odaadó nő” egy kicsit hajlamos a depresszióra, még rosszabb a helyzet. Szá­mára minden izgalom depresszió elleni orvosság. De ez is érthető. Mert amíg ideges, feszült, veszekszik, hajszolja magát, nem kell éreznie a belső ürességet. Van-e kiút? — kérdezi olvasóink közül az, aki ma­gára ismert, vagy az, aki férfi ugyan, de egy túlságosan szerető nővel él. Nincs kiút és nincs menekvés addig, amíg az ilyen beállítottságú nő mindent saját erejéből próbál megoldani, s eltitkolja a problémákat a külvi­lág (de elsősorban saját maga) elől. A szeretett férfi előbb-utóbb elhagyja, mert megunja, hogy a nő állan­• A kezdet mindig gyönyörű. dóan noszogatja, hogy uralkodni próbál a szereteté- vel. A nő pedig gyorsan talál egy másik társat, s kezdi elölről az egészet. Mert mindig másokon keresztül élt, tehát fogalma sincs róla, mit akar az élettől. Menekvés mégis van, s felismeréséhez pszichiáter sem kell, elég a jó tanács. A túlságosan szerető nőnek el kell ismernie saját problémáját, s abba kell hagynia, hogy mindig másokat hibáztat. Az egyéni vagy a csoportterápia sokat segíthet abban, hogy a felisme­réstől eljusson a nő a gyógyulásig. A pszichiáter ab­ban is segíthet, hogy a szeretetadagból végre a nő is kapjon, s hogy életét feltétlenül könnyebbé teszi, ha saját magát változtatja meg, s nem a férfi megváltoz­tatásával próbálkozik. Saját érzelmi világát kell meg­ismernie ahhoz, hogy tényleg szeretni tudjon egy fér­fit. És saját életét kell kialakítani ahelyett, hogy foly­ton „szeretetével” gyötri a másikat. Amerikában pár évvel ezelőtt jelent meg Robin Norwood könyve, a „Nőkről, akik túlságosan szeret­nek”. Nagy siker volt, de olvasóiból nem váltott ki túlzott lelkesedést. Talán mert mindannyian a nagy romantikus szerelem ábrándjával nőttünk fel, bízva abban, hogy a szerelem mindenre képes. A földiekkel játszó égi tüneményben hittünk, amiben a csalfa vak remény kínzó fájdalma szükségszerű, tehát a szenve­dés nem látszik olyan lehetetlennek. Dr. Larson Ágnes (Kalifornia) Ki az alkoholista? Nagyon sokan aggódnak amiatt, hogy iszik a partne­rük. A kérdés az, hogy még kordában tartható-e ez a szokás, vagy a partnerük már alkoholfüggőségben szenved. A kérdésekből és a válaszokból mindez kiderül. 1. Megfigyelte már, hogy remeg pm inere ke­ze? 2. Az utóbbi időben fel­tűnően idegesebb, mint azelőtt? 3. Sokkal magabizto­sabb, ha alkoholt fo­gyasztott? 4. Nehezen tudja abba­hagyni partnere az első pohár után? 5. Kevésbé bírja az al­koholt, mint azelőtt? 6. Akkor is iszik, ha egyedül van? 7. Érez-e bűntudatot, ha iszik? 8. Van-e otthon, vagy a munkahelyén titkos „ital- raktára'’? 9. A stresszhelyzeteket alkohollal próbálja enyhí­teni? 10. Vannak különböző egészségügyi problémái? Például egyre kevesebbet eszik? Ha több, mint három kér­désre igennel kellett vála­szolnia, nagy valószinűség- gel már alkoholbeteg. Úgy segíthetünk rajta leginkább, ha elmagyarázzuk szenvedé­lyének következményeit és megmondjuk, hogy csak ak­kor tudunk segíteni rajta, ha hajlandó orvoshoz fordulni. Ferenczy Europress AMIKOR A KILENGÉS FEGYELMEZ Fekély által tizedelve Az emésztőszervi fekélyek a nye­lőcső, a gyomor- vagy a bélszövet hiányai, magyarán sebei. Statisztikai adatok szerint csak­nem minden tizedik ember szenved ettől a betegségtől. Minden kor­osztályban előfordulhat, csak gyermekkorban ritka. Férfiaknál háromszor-négyszer gyakoribb, mint nőknél, bár az utóbbi időben ez a különbség csökkenni látszik. Gyakran találkozunk egy családon belül több fekélybeteggel. Ez felve­ti az öröklés esélyét, de lehet, hogy a rossz táplálkozási szokások azo­nosságáról van szó. A fekély keletkezésének okát pontosan nem ismerjük. Létrejöt­tében többféle tényező szerepe va­lószínű. Ilyenek a gyomrot és a bélrendszert támadó, ingerlő anya­gok, mint a túl fűszeres, savanyú ételek-italok, az alkohol, a nikotin, egyes baktériumok, a rendszerte­len étkezés, és a mindezekkel szem­ben védekező mechanizmusok egyensúlyának felbomlása. De fe­kélybetegséget okozhatnak az egész szervezetet érintő ártalmak is, mint például a súlyos égési sérü­lés, nagyfokú idegi megterhelés, néhány gyógyszer (leginkább a re­uma elleni gyógyszerek). A betegség vezető tünete a fájda­lom, ami többnyire összefügg az ét­kezéssel: vagy közvetlenül utána je­lentkezik, vagy a gyomor kiürülése­kor, az úgynevezett éhség-fájdalom formájában. Ugyancsak jellemző az éjszakai fájdalom. Égő érzés, bö­fögés, hányinger, hányás kíséri. Kevés étel fogyasztása (például tej vagy savkötő szerek bevétele) át­menetileg megszünteti a panaszt. További jellegzetesség a betegség időszakossága. Általában tél vegén vagy kora ősszel jelentkezik, né­hány napig vagy hónapokig tart, s ha szövődmény nem társul hozzá, megszűnik, majd a következő év­szakváltáskor újból elkezdődik. Ez így mehet éveken keresztül, de ugyancsak évekre ki is maradhat. Szövődményei közül legsúlyo­sabbak a vérzés és a fekély átfúró- dása. Előbbi vérhányás vagy véres székletürítés formájában zajlik — utóbbi helyi vagy általános has- hártyagyulladást okozhat, esetleg a szomszédos szervekbe fúródik át. Mindkettő életveszélyes szövőd­mény! Az említett ismétlődő jelent­kezés miatt a többszörös fekélyes hegek gyógyulása a gyomorszáj szűkületét okozhatja. A felsorolt panaszok esetén ta­nácsos orvoshoz fordulni, mert a betegség tisztázása fontos, és a vizsgálat a mai korszerű diagnosz­tikai eszközökkel (röntgen vagy az ún. tükrözéses eljárás, laboratóriu­mi vizsgálatok) fájdalommentesen és megbízhatóan történik. A fekélybetegség kezelése orvosi feladat. Á szükséges és ma már egyre hatásosabb gyógyszereket csak orvosi vényre kaphatjuk meg. A betegség heveny szakában pi­henni kell, tehát a rendszeres szel­lemi vagy fizikai munkát is szüne­teltetni kell. Nagyon fontos a diétás előírá­sok betartása. Gyakran, a heveny szakban kétóránként kell enni, ke­vés, jól elkészített, könnyen emészthető ételt. Aki szereti, fo­gyasszon minél több tejet. Az éte­leket ne fűszerezzük túl, és ne fo­gyasszuk forrón. A húsételek, fő­zelékek rostjai legyenek fellazítva, vagyis darálva, esetleg pépesítve, de legalábbis jól átfőzve, párolva készítsük. A húsételt ne süssük és főleg ne pirítsuk, ne sózzuk túlsá­gosan, ne készítsük pirított hagy­mával, s azt már talán mondani sem kellene, hogy csípős fűszereket ne használjunk. A kávé, tea erősre főzve ingerli a gyomrot, ezért ke­vés tejjel vagy vízzel hígítva és lan­gyosan kell tálalni. Az üdítőitalok sem előnyösek, de a szeszes italok minden formában ártanak csakúgy, mint a dohányzás. A mostanában divatos gyógyteák fogyasztása kellő kritikával megen­gedett. Jó hatású a kamillatea. A rendelt gyógyszert még néhány hétig a panaszok megszűnése után is szedni kell, de az ún. inaktív sza­kaszban is fontos a diétás tanácsok betartása. Megkönnyíti ezt, hogy minden kilengés 1-2 napig tartó rossz közérzetet okoz. Megéri tehát fegyelmezetten enni-inni, mert ettől a betegség végleges gyógyulása is remélhető. Kálmán doktor UJ FOGYOKURA-SZENZACIO AMERIKÁBÓL Mindent ehetsz, amit csak akarsz! És ilyen leszel!? Jó hír a tésztákat, édességeket kedvelők számára: a Heller házas­pár, a New York-i egészségügyi fő­iskola orvos tanárai új elméletet dolgoztak ki a kövérség okának fel­derítésére. Dr. Rachel Heller maga is jóval túl volt a 100 kilós testsú­lyon és sehogy nem sikerült lefogy­nia, ezért foglalkozott kitartóan a probléma megoldásán. A kutatá­sok során arra az érdekes felfede­zésre jutottak, hogy sok ember nem is tehet a kövérségéről, mivel egy anyagcserezavar miatt szénhidrát- függőségben szenved. Állandóan csak a kenyérre, tésztákra vágyik, aminek oka az, hogy a szénhidrát fokozza a hasnyálmirigy inzulinter­melését és egyre többet és többet eszik. Ennek következménye pedig nem lehet más, csak a hízás. Az elmélet legérdekesebb, leg­meglepőbb pontja az, hogy nem az elfogyasztott szénhidrát mennyisé­ge, hanem gyakorisága növeli a zsírpárnákat. Eszerint tehát minél gyakrabban fogyasztunk szénhid­rátot, annál gyakrabban szottyan rá kedvünk megint. Ezek után ké­zenfekvő a megoldás: napjába csak egyszer együnk kenyeret vagy tész­tát, lehetőleg este. Ez a szabály könnyen betartható és játszva sza­badulhatunk meg fölös kilóinktól! Erre a legjobb példa maga dr. Hel­ler, aki 15 kilót fogyott! Az étkezés megtervezésekor az a fő szabály lebegjen a szemünk előtt . hogy csak egyszer együnk szénhid­rátot a nap folyamán, de a többi étkezéskor se fogyasszunk zsíros ételeket. A reggeli állhat omlettből, vagy kemény tojásból, vagy sajtból, vagy sovány felvágottból zöldsé­gekkel, salátával, de nem ehetünk hozzá kenyeret. Ebédre fogyaszthatunk sovány főtt marhahúst, vagy párolt halat, grillcsirkét, párolt zöldséggel, salá­tával, gyümölccsel. A vacsora a szénhidrátoké: főtt tésztát, rizst, burgonyát ehetünk, természetesen ízletesen és változa­tosan elkészítve és nem kell csupán a szénhidrátra korlátozódnia a fő fogásnak; hússal, zöldséggel, már­tásokkal, tejtermékekkel gazdagít­hatjuk. A mennyiség nem elhanyagolha­tó szempont, mert ha valaki bevág egy egész tortát, ne számítson egy centi fogyásra sem. Tésztából 6-8 dkg-ot ehetünk, rizsből 4 dkg-ot, burgonyából 20 dekányit egy-egy alkalommal, édességből legföljebb egy fél süteményt. A kúra szabályaihoz az is hozzá-, tartozik, hogy alkoholt nem fo­gyaszthatunk, teát,, kávét pedig csak cukor nélkül. Úgyszintén ke­rülnünk kell az édesített üdítőita­lokat. És még egy: este 6 után egyetlen falatot sem! Piros Christa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents