Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-09 / 263. szám

költő - Katona Józsefre emlékezünk Tanulta, tanította, kutatta a Bánk bánt Sütő Józsefet nemcsak kitűnő Katona József-kutatóként ismeri a kortárs irodalomtörténet, hanem pedagógiai munkásságáról is; a harmincas-negyvenes években, kis­kunhalasi tanárkodása idején elkö­telezett Katona-híveket, sőt kutató­kat is nevelt. Tanítványa volt töb­bek között Komáromi Attila, a kecskeméti Katona-társaság jelen­legi elnöke és Rigó Béla irodalom- történész, akinek a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában né­hány hete jelent meg így élt Katona József című kötete. Sütő Józsefet a nagy drámaíróhoz való kötődései­ről kérdeztem. — Katona Józsefhez s Bánk bán­jához való kapcsolatom kiskunha­lasi diákkoromig nyúlik. Ekkori­ban — vándorszíntársulatok igen színvonalas előadásában — láthat­tuk más klasszikusok mellett, Kecs­kemét szülöttének színművét is. Érettségi dolgozatomat ugyancsak e témában írtam, „Katona József Bánk bánja, mint a magyarság tra­gédiája” címmel. Aztán Budapestre kerültem egyetemi hallgatónak. Szerencsém volt, mert bejutottam a nagy hírű, szellemi erődítményként ismert Eötvös Kollégiumba. Ezek­nek az éveknek egyik meghatározó élménye volt számomra neves pro­fesszorunk, Horváth János, Katona Bánk bánját feldolgozó előadása. — Mikor kezdte meg Katonához kötődő kutatásait? Milyen előzmé­nyek után készítette e témakörben első tanulmányát? — Húsz éve Kiskunhalasról Kecskemétre költöztünk. Ekkori­ban, egy találkozás alkalmával kért föl egykori tanítványom, Goór Im­re, a Forrás egyik szerkesztője, hogy kapcsolódjam be a folyóirat munkájába. Egy Katona-tanul­mányt ajánlottam, amely egy aktu­álisnak számító problémát; Gertru­dis kerítőségének vagy ártatlansá­gának kérdését dolgozta fel. Ezek­ben az években újította fel a buda­pesti Nemzeti Színház Katona drá­máját, Both Béla rendezésében. A főszerepet Kállai Ferenc kapta meg, aki — az akkori sémákhoz igazodva — úgy vélte; el kell bánni ezzel a nemes úrral, aki egy handa- bandázó, hőzöngő alak. Végül is ez a Bánk alakját lejárató koncepció inkább a színész, mint a rendező „újítása” volt. A kritikának azon­ban nagyon tetszett, többen is örül­tek, hogy végre „felfedezték” a hő­zöngő bán alakját. Bennünket, a kecskeméti Katona-híveket, ez igen-igen elkeserített. Nemcsak én vettem a nyilvánosság előtt védel­membe Peturt, hanem például Nagy Miklós irodalomtörténész is. Balogh Edgár író és kritikus szemé­lyében még Kolozsvárról is érkezett segítség a védelemhez. Egy akkori cikkem befejezésében a kecskeméti Katona-síremléken olvasható két sorra hivatkoztam, amely azt mondja; ne csak beszéljünk, vitat­kozzunk, hanem forgassuk is kard­jainkat a haza érdekében. — Katona József müveinek kriti­kai kiadása szintén kecskeméti kez­deményezés. Tudomásom szerint ön is részt vett a munka kezdeti szaka­szában. — A hatvanas évek végén a váro­si népművelési felügyelő kezdemé­nyezte a kritikai kiadást. Engem is beválasztottak abba a négytagú bi­zottságba, amely a leendő kritikai kiadás köteteinek gazdája volna. Katona verseinek s a Katona­dokumentumoknak a szerkesztésé­re kaptam megbízást. Nagyon gyorsan kiderült, hogy hatalmas fá­ba vágtam a fejszémet. Csak a legel­ső lépésekig jutottam, mert közben infarktust kaptam, ezért kénytelen voltam kilépni a munkából. A négykötetes kritikai kiadásból végül az Orosz László szerkesztette Bánk bán készült el, amely — tar­talma miatt — talán a legérdeke­sebb, legközérdekűbb is volt. K. J. • Legutoljára Szőnyi G. Sándor vitte filmre a Bánk bánt, amit 1987-ben mutatott be a televízió. A címszerepet Blaskó Péter játszotta. Gertrudis Almási Éva, Melinda Szirtes Ági, Tiborc Koncz Gábor, Petur Kállai Ferenc, Ottó Bubik István, Biberach Szilágyi Tibor volt. Felvételünk e film egyik kockájáról készült, a címszereplővel. Kiadványok KATUSA J<»3K»KF Grafikai kiállítás A bicentenárium tisztele­tére, grafikai pályázatot hir­detett a Katona József Tár­saság. A Bács-Kiskun me­gyei kötődésű képzőművé­szek mellett, szép számmal pályáztak az ország legkü­lönbözőbb részein élő alko­tók, sőt a határainkon túli romániai, jugoszláviai, kár­pátaljai, szlovákiai művé­szek is. A legjobb produk­cióból holnap délelőtt 11 órakor nyílik kiállítás a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban. A harminc művész alkotása­it bemutató tárlatot Sümegi György művészettörténész, a Művelődési és Közoktatá­si Minisztérium főosztályve­zetője ajánlja az érdeklődők figyelmébe. A mellékelt rep­rodukciók a kiállításon lát­ható grafikákról készültek. A névadó szolgálatában Katona-tanulság „Lobogni, tenni, vallani, (nagy lánggal, melynek szűk az ország) ez volna élet. büszke cél. / nem füstbe fojtó búskomorság”. - Áprily Lajos Magányos aktor Kecs­keméten című. Katona József sorsát felidéző szép láto­másával tűnődöm a 200 éves drámaköltő mai időszerűsé­gén. Magányosak vagyunk mi is, amikor egy váratlanul ránkfordult történelmi helyzetben új országot és benne új Nemzeti Színházat kell teremtenünk. Katona költői lobogása teremtő erő számunkra is. mert történelmi mé­retekben és a magánélet köreiben újra át kell gondolni az életünket. A pusztulás és romlás víziója helyett a nemzet színházában bánki felelősséggel kell megvizsgálni a nem­zet lelki állapotát. És annyi gond és összeomlottság köze­pette erőt és bizakodást kell sugároznunk ennek a nép­nek. Mert Katona József minden emberi és írói megalázta- ■ tása közepette is a maga hitével és munkásságával re­ményt sugall nekünk, mondván: a sors által reánk mére­tett felelősséget fel nem adhatjuk. Mindenki és minden ellenében is írni, dolgozni, vagyis cselekednünk kell. S tán remélhetjük: a szabadság Ígéretében magyar drá­mairól. irodalmat, színházat többé kudarc nem sújt, amit Petőfi, Móricz, Füst Milán, Tamási Áron és annyi más kiválóságunk megélt darabjaik visszautasításával. Hogy Katona drámája újra és újra helyet kap színpadon; nem­csak a Bánk bán klasszikus voltát jelzi, hanem rossz lelkiismeretünk tisztítását is: bűntudatunk könnyítője írótársaival szembeni mulasztásokért. Ablonczy László, a Nemzeti Színház igazgatója • Mezei Erzsébet: Cím nélkül (monotípia) • Engel Tevan István: „Mi oka, hogy Magyarországon a játékszíni mesterség lábra nem tud kapni? ” (ceruzarajz) A drámaíróról el­nevezett közművelő­dési, irodalmi társulat alapszabályának megfelelően kiadvá­nyokkal is segitette Katona József élet­művének alaposabb megismerését, az iro­dalom népszerűsíté­sét. Jó néhány év­könyvük, emlókköny- ük — a Hornyik Já- os-, a Katona- emlékkönyv, és több más publikáció — a város- és az irodalom- történet fontos doku­mentuma. Még ilyen összehasonlításban is elismerésre méltó könyvekkel gazdagí­tották a drámaíró születésének kétszáza- dik évfordulóján, a Katona József Társa­ság centenáriumán a Katona-kultuszt. Az ünnepségekkel egy időben kerül az olva­sókhoz a két nagyobb tanul­mányt is tartalmazó évkönyv, Beke József Katona-szótára. Ezúton is fölhívjuk a figyelmet a A legszerényebb becslések sze­rint sem filléres dolog, egy Katona- bicentenárium tíz napig tartó ren­dezvénysorozatának megvalósítá­sa. S ez különösen nagy erőfeszíté­seket követelhetett a szervezőktől egyre inflálódó, elszegényedő vilá­gunkban. A nagy magyar drámaíró nevét viselő társaság vezetőinek előrelá­tását és kitartó munkáját dicséri, hogy mégis több, mint egymillió forintot tudtak összegyűjteni erre a nemes célra. No, nem egyik nap­ról a másikra. Már csaknem négy esztendeje elkezdték tervezni-szer- vezni a kétszázadik születésnap programjait, illetve gyűjteni az azok fedezetére szolgáló forinto­kat. Amiket azonnal bankba tet­tek, hogy addig is kamatozzanak. Az eltelt esztendők során, renge­teg levelet postáztak az országgyű­lési képviselőknek, a minisztériu­moknak, a legkülönbözőbb cégek­től a pénzintézményekig, hogy te­kintélyükre, lehetőségeikre apellál­va, anyagi támogatókra találhas­sanak e bicentenárium minél szín­vonalasabb megemlékezéséhez. El­gondolkodtató, hogy Bács-Kiskun megye egyetlen jelenlegi ország- gyűlési képviselője sem vette a fá­radságot arra, hogy legalább vála­szoljon a segítséget kérő levélre. A szűkebb környezetünkben élő, sokszoros milliomosként magasz­talt vállalkozók sem tartották tá­Forrás ünnepi különszámára, a bibliofil ritkaságnak számító verseskötetre, Rigó Béla Kato­na-életrajzára. mogatásra méltónak e nemes célt, ahogy — az OTP megyei igazgató­ságát kivéve — a legnagyobb ban­kok is megfeledkeztek arról, hogy nemzeti drámánk írójának, Kato­na Józsefnek a kétszázadik szüle­tésnapjára némi pénzzel adakozza­nak. E rendezvénysorozaton egyéb­ként, a legnagyobb kiadást két ki­advány jelenti: A Katona József Társaság évkönyve és a Bánk bán szótár együttesen több, mint 600 ezer forintba kerül. Aminek csak töredéke térülhet meg az eladásuk jóvoltából. Minimálisnak mond­hatók a rendezvénysorozat tiszte­letdíjai, ugyanis a felkért jeles sze­mélyiségek többsége azok közül az írók, irodalomtörténészek közül való, aki inkább szívügynek, mint pénztárcadagasztónak tekinti ezt a jeles eseményt. És ne feledkezzünk el megemlí­teni azokat sem, akik önként je­lentkeztek támogatni ezt az ünnep­ségsorozatot. Ilyen volt például, a Lakitelek Alapítvány. Kik segítet­tek, segítenek még? íme a névsor: Kecskemét polgárai, Bács-Kiskun Megye Önkormányzata, az Agrár Innovációs Bank Rt., a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Ró- naság Takarékszövetkezet, a Tran­zit Kereskedelmi Kft., a Tudomá­nyos és Ismeretterjesztő Társulat országos szövetsége, valamint az OTP megyei igazgatósága. (koloh) Nem akkor vagyunk hűségesek névadónkhoz, ha bemutatjuk a Bánk bánt, valahányszor átépítik a színházat, hanem akkor, ha fon­tos tennivalónknak tekintjük a magyar dráma, különösen a kor­társ magyar dráma ápolását, mert ezen alapul a korszerű magyar já­tékszíni mesterség, hogy őt idéz­zem. Kevés magyar értelmiségi tett annyit a magyar drámáért — saj­nos oly kevés eredménnyel —, mint Katona. Egyetlen utána való nemzedéket, színházi korszakot, egyetlen kecskeméti társulatot sem mentesíthetnek a balsikerek a ma­gyar dráma szolgálatának köteles­ségétől. Idén három honi színmű­vet tűztünk műsorra. Középtávon azt tervezzük, hogy a mi színhá­zunk az új magyar dráma egyik műhelye lesz. Sajnos az elmúlt év­tizedekben elcsépelték az új ma­gyar dráma fogalmát és mindenfé­le ideológiai szemponttal, atyásko- dással nehezítették kibontakozá­sát, az eredeti tehetségek érvénye­sülését. Illés István, a kecskeméti Katona József Színház igazgatója PINTÉR LAJOS: Egy évfordulóra Kik pénzt olvasnak bankban, ki Bánk bánt iskolapadban. Kik fürkészve — félve — néznek a sors tükrére: jövendőnk mit hoz egyénre, nyelv zenéjére, alanyra-állítmányra, s mit hoz nemzetre-népre. Kik a holt márványt, márvány-szobrát körülállják s csodálják s tán csudálják, álljanak most kicsit félre: nem látni tőlük az eleven költőt! így is éljen Minden nemzedék számára, napjainkban különösen idősze­rű Reviczky Gyula üzenete. A szülőházon elhelyezett em­léktábla előtt elmondott versé­nek utolsó sorai egyetlen rá emlékező ünnepségről sem hiá­nyozhatnának. Ezekkel zárjuk az emlékezést! Intő példa légyen ö a kornak, Hogyha majd még egy Katonája lészen, Ne csak így feltámadjon, így is éljen. Összeállította: Heltai Nándor VAN, AKI TÁMOGAT, VAN, AKI NEM Összejött több mint egymillió

Next

/
Thumbnails
Contents