Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-05 / 259. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1991. november 5., 3. oldal PONTOZOTT CSALÁDORVOSOK A magánrendelések gyakorlata marad Új rendszer bevezetését tervezi januártól az alapellátásban az egészségügyi kormányzat. A köz­nyelv csak szabad orvosválasztás­nak nevezi a körvonalazott sziszté­mát. Miben hoz újat a hírek szerint még kidolgozás alatt álló rendszer? Erről kérdeztük dr. Molnár Ilona megyei tisztiorvost. — Lényeges változás, hogy az egészségügy kasszájába a betegség- biztosításból befolyó pénz függet­len lesz a költségvetéstől — a biz­tosítási önkormányzat kezeli —, ezért nem lehet elvonni belőle más célokra. Mindamellett az egészség­ügyre fordítható összeg várhatóan jövőre sem haladja meg jelentősen az ideit. — Vagyis a szabadon választott orvosok fizetése sem fog — mond­juk, jó értelemben vett népszerűsé­gük ellenére — növekedni? — Az elképzelések szerint nem feltétlenül az az orvos fogja a leg­többet keresni, aki a legtöbb bete­get gyűjti maga köré. Sőt! A terve­zet limitálja a beteglétszámot: fel­nőttkörzetben 1500, gyermekkör­zetben 800 főt tart ideálisnak. Aki ezen felül vállal, inkább fizetése csökkenésére számíthat. Hangsú­lyozom, ha majd megérnek ennek a gazdasági feltételei, hiszen ma léteznek körzetek, ahova — kény- szerűségből — kétszer ennyi beteg tartozik. Azt azonban elképzelhe­tőnek tartom, hogy egymás között átcsoportosítódhatnak az orvosi fizetések, ha nem is jelentős mér­tékben. — Minek alapján? — Egy pontrendszer szerint, melyet már több városban alkal­maznak, kísérleti jelleggel. Ez a pontrendszer igyekszik majd min­den tényezőt számításba venni, aminek alapján a családorvosok tényleges teljesítménye mérhető. Például: milyen arányban nyújt befejezett ellátást az illető, vagy ha erre nincs mód, a legjobb szakor­voshoz küldi-e a beteget. S nem utolsósorban: a beteg hogy van • Dr. Molnár Ilona megyei tiszti­orvos: nem feltétlenül az fog a legtöbbet keresni, aki a legtöbb beteget gyűjti maga köré. megelégedve a bánásmóddal? Nem mindegy az sem, milyen az ellátan­dó népesség életkora, egészségi ál­lapota, a település szerkezete, azaz milyen feltételek mellett produkál­ja az orvos az adott teljesítményt. — Mi lesz a magánorvosokkal, a hálapénzzel? —Amíg fizetőképes kereslet van a magánrendelések mai formájára, ad­dig ez a magyar orvosi gyakorlatban élni fog. A paraszolvencia elhalásá­ban is csak reménykedni lehet, amíg egy középkorú családorvos 18-20 ezer forint bruttót keres. A legjobb megoldás az lenne, ha — mint Nyu­gaton—a magánorvosok szerződést köthetnének a társadalombiztosítás­sal, s az általuk ellátott betegek után tisztességes fizetést kapnának. To­vábbá meg kellene állapodniuk a he­lyi önkormányzattal, hogy adott te­rületen ellátási kötelezettséget vállal­nak. Máris ugrásszerűen megnőhet­ne a körzeti rendelők száma, hiszen ezek a rendelők már léteznek, több­nyire jól felszereltek. Ezután éreztet­hetné igazán a hatását a szabad vá­lasztás lehetősége, beteg és orvos szá­mára egyaránt. „ Szabó Klara A SZABADSÁGNAK ARA VAN! Tetétlen jövőt tervez, iskolát alapít Dunatetétlenen a rendszerváltás a falu önállóságának a visszaszer­zését is jelentette. Tavaly április­ban zárult a Hartával kötött kény­szerházasság válópöre. Az elszánt tetétleni lokálpatrióták azóta meg­tapasztalhatták: nem könnyű a függetlenség. Különösen akkor, ha a falutól éveken át elorozott pénze­ket nem téríti vissza senki sem. — Az emberek bizakodnak, a falu élni akar! — mondja magabiz­tosan Pálfi Mihályné polgármes­ter, a Harta és Vidéke Takarékszö­vetkezet kirendeltségvezetője. — Az önkormányzatok háza tá­ján ritkán hallani ilyen optimista nyilatkozatot __ — Én sem hurrázok könnyen. De látom az élni akarás jeleit. A lakosság mindenáron teljes isko­lát szeretne. Az lenne jó, ha jövőre már nem kellene Hartára utazgat­niuk a felső tagozatosainknak. Hatszázezer forintunk van az in­tézmény építésére, és biztos, hogy igazi ünnep lesz Tetétlenen amikor megkezdődhet a tanítás az új épü­letben. Az emberek szívesen segíte­nek. Sajnos, az államtól egy fillért sem kaphatunk, mert most a tor­nacsarnokok építését támogatja a költségvetés. Néhány éve még mil­liókat kaptunk volna osztályter­mekre. De ki hitte volna akkor, hogy egyszer lehetőségünk lesz még a teljes intézmény visszaszer­zésére .. . Az elmúlt év tavaszán kértük a kecske­méti tanács tervosztályát,hogy egy játszó­tér építéséhez nyújtsanak anyagi segítsé­get, mivel a környéken sehol egy játszótér nincs. A Lánchíd utcai sportcsarnok és a vándordomb mellett alkalmas területet ta­láltunk erre a célra. Tervezéstől a kivitele­zésig társadalmi munkával készült a ját­szótér, az erdöfelügyelőségtölkapott cser­jékkel körbeültettük, sövényt neveltünk. A gyerekek birtokba vették. A nyári időszakban rendkívül sokan játszanak a játszótéren kicsik is, nagyok is. A kör­nyék kismamái a Lóverseny utcáról, a Március I5.-röl, a Szimferopol térről, az Aradi vértanúk teréről mind ide hoz­zák kicsinyeiket. — Úgy gondolom, megterheli a községkasszát ez a nagy munka. Mire jut még a maradékból? — Fel kell újítanunk a község­házát. A polgármesteri hivatallal társbérletben, az egykori Teleki­kastélyban működik az egészség­ház, a posta, a művelődési ház es a könyvtár. Mind fontos közösségi célt szolgál. Ráadásul maga a szép, öreg épület is megérdemli az ápo­lást. Sajnos, romokban kaptuk vissza a közös tanácstól. Minden­felé házalunk támogatásokért, de a Vidékfejlesztési és Falufelújítási Alapítvány nagyvonalú segítségén kívül más még nem érkezett. A kormány 150 ezer forintot adott a most elvált, eddig hátrányos helyzetben levő falvaknak. Mi is kértünk a segélyből, de elutasítot­ták a pályázatunkat. Azt mond­ták: a mi válóperünk még az átkos tanácsrendszerben zajlott, miért nem kértünk akkor? — Segítség tehát nincs, ön mégis bizakodik... — Látom, hogy az itt élők ma­gukénak érzik a falujukat. Rend­szeresen érdeklődnek, hogy mit se­gíthetnének. Nem fogy a népesség­szám. Zsúfolt az óvoda. Még csak hat munkanélküli van nálunk. Ha­marosan persze eldől, mi lesz a Hartai Erdei Ferenc Termelőszö­vetkezet további sorsa. Kik lesz­nek a kiváló tetétleni földek új gaz­dái? Farkas P. József A napokban arról értesültem, hogy zajossága miatt néhányon kérik meg­szüntetését azzal az indokkal, hogy nap­pali pihenésüket zavarja. Néhány lakó­társ beadvánnyal fordult az önkormány­zathoz a játszótér megszüntetése érde­kében. November 7-én, 18 órakor a Lánchíd Utcai Általános Iskola aulájában köz­gyűlést tartunk. Arra kérem a környék kismamáit, szülőket, akinek érdeke, hogy a játszótér megmaradjon, szemé­lyes részvételükkel támogassák a játszó­tér megszokott helyén való maradását. Tóth György ne közös képviselő SIKERES LÁTOGATÁS AUSZTRÁLIÁBAN Űj támogatókra számít a Lakitelek Alapítvány Az Örökségünk 1956 zsűrijében kissé fáradtnak láttam Gyarmati Dezsőt, a Lakitelek Alapítvány ku­ratóriumának tagját. Tudom, hosszú útról tért haza. — Három napja jöttünk vissza Lezsák Sándorral Ausztráliából. Rengeteg tennivaló várt idehaza, nem is gondolhattam a fáradal­mak kipihenésére. — Hány városban jártak? —- Ötben. A rendezvényeken Le­zsák Sándor szokott higgadt, elemző modorában ismertette országunk helyzetét. Általában rendkívüli ér­deklődéssel figyelték szavait. Beszá­molója után hosszú órákig kérdez­tek bennünket a honi állapotokról. — Nyilván tudatosan választot­ták október második felét utazásuk időpontjául. Részt vettek-e kint öt­venhatos emlékünnepségen? — Camberrai követségünk hi­vatalos rendezvényére meghívott minket Pordány László nagykövet úr, aki mindvégig sokat segített az úti program előkészítésében és megvalósításában. — Emlékeznek-e a melbourne-i olimpia magyar hőseire? — Nagyon is. Hosszú interjú­ban a legnézettebb tévéadón idéz­tették föl emlékeimet. Remélhető­en megkapjuk az emlékezetes, vé­res szovjet—magyar mérkőzésről készült filmet. Idehaza is láthatják a nézők, hogy mennyire elszántan küzdöttünk a győzelemért. — Sikeresnek mondható tehát az ausztráliai látogatás? — Mindenképpen annak érzem. Sok régi kapcsolatot felújíthat­tunk, új barátokat szereztünk. De mindezekről pontosabban tájékoz­tatja a Lakitelek Alapítvány elnö­ke. Úgy látom, már elköszönt a vetélkedő résztvevőitől. Legnagyobb élményéről kérde­zem a Magyar Demokrata Fórum elnökségi tagját, Lezsák Sándort. — Az utolsó előadást sohasem felejtem el. A melbourne-i ma­gyar ház nagytermében mintegy felezren hallgatták alkotmányos forradalmunkról tartott előadá­somat. — Miket kérdeztek? — Mint odahaza. A sajtóból szerzett ismereteik legtöbbször üt­köznek a rokonoktól, az ismerő­söktől tudottakkal. Azt tapasztal­tam, mint korábban Nyugat-Euró- pában vagy Amerikában: a ma­gyarság egy élő idegrendszer, ame­lyik hasonlóan reagál arra, ami tör­tént, történik vagy történni fog. — A világért se becsülöm le útjuk tudati hozadékát, ha úgy tetszik, hazafias eredményeit, mégis megké­rem látogatásuk kézzelfogható eredményeinek érzékeltetésére. — A kapcsolatok lehetséges bő­vítéséről is szóltunk az ausztrál kor­mány több tagjával, szenátorokkal, pártvezetőkkel szervezett beszélge­téseken. Meglepő volt, hogy ők is keresték a találkozás alkalmait. Meghívtak ,Magyarország és az Ausztrál Államszövetség üzleti kapcsolataiban meghatározó szere­pű vállalkozók, pénzemberek. Re­mélhetően, sikerült néhány ügyet a holtpontról elmozdítani. Számít­hatunk újabb szerződésekre. — És gyarapodott hosszú útjuk- kal a Lakitelek Alapítvány? —- Új támogatókra számíthatunk. — Mindent forintra, dollárra ve­títő korunkban tehát anyagilag is megtérültek a látogatás költségei? Többszörösen. Ezért is mondható, hogy jó ügyet támoga­tott a Postabank és a Malév a költ­ségek egy részének a vállalásával, a kedvezményes jeggyel. Heltai Nándor • Mi az igazi felelősöket keressük! (Gaál Béla felvételei) A harang még nem ütötte el a de­let, de a forgácsoló — MC — üzem­csarnokban már türelmetlenül vára­kozott a tömeg. Hamarosan megér­keztek a vállalat vezetői — élükön Hugyecz Pál vezérigazgatóval. Elöljáróban Mucsi László, a for­gácsoló művezetője, szb-titkár és Sárosi Péter, a vállalat szakszerveze­ti titkára ismertette a vállalati tanács (vt) két nappal korábbi ülésén tör­ténteket, s az szb ezzel kapcsolatos véleményét. A két szakszervezeti vezető mind­ezt reggel már elmondta a műhely­ben. Az ott elhangzottak nagy felhá­borodást váltottak ki. A munkások ekkor követelték: hívjanak össze rendkívüli munkásgyűlést, ahol ta­lálkozhatnak a vezérigazgatóval. Sárosi Péter elmondta többek kö­zött, hogy a vszb egyetért az APEH- revízió kapcsán a vezérigazgató ellen indított fegyelmi vizsgálat megindí­tásával. (Történt ugyanis, hogy az idén augusztusban és szeptember­ben APEH-revízió volt az Agrikon- nál, melynek során kiderült, hogy '89—90-ben a cég nem fizetett be egy jelentős adótételt. Ezért a bírsággal, valamint a késedelmi kamatokkal még az idén 140 milliót le kell köny­velniük.) Ezzel kapcsolatos volt a szakszer­vezet másik felvetése is. Elítélték a vt-t, amiért olyan kérvényt küldött a munkaügyi Minisztériumba, amely­ben a vezérigazgató prémiumfeltéte­lének módosítását kérte. Szóba került még, hogy sokak sze­rint a vállalat szerkezetátalakítása részérdekek alapján történik. Ez­után a dolgozók mondták el vélemé­nyüket az elhangzottakkal kapcso­latban. Eleinte nem nagyon akadt je­lentkező, ám később már annyi mondanivalójuk volt, hogy több mint háromórásra nyúlt az összejö­vetel. Egyikük kifejtette, hogy a vál­lalat átalakulása nem dolgozói kez­deményezésre, hanem vezetői dön­tés nyomán indult el. Többen szóvá # llugyccz Pál: A fegyelmi vizsgálatot én kértem magam ellen! tették: etikátlannak tartják, hogy miközben veszteséges az Ágrikon, a vezér prémiumfeltételeinek megvál­toztatásáért kilincsel. Voltak, akik az APEH-revízió nyomán keletke1- zett veszteségek felelőseinek mielőb­bi megnevezését sürgették — külső szakemberek bevonásával, mert mint mondták: a vt működése nem korrekt. A vezetők egymás tisztára mosásával foglalkoznak. Az elhangzottakra Hugyecz Pál válaszolt. Mintelmondta, a fegyelmi vizsgálatot ő maga kérte saját maga ellen, hogy egyértelműen kiderüljön, milyen felelősség terheli őt személy szerint a ’89—90-ben történtekért. Ebben az időszakban ugyanis a siló­üzletág, majd a leányvállalat igazga­tója volt, tehát nem vett rész az Agri- kon szűkén vett vezetésében. Ezért aztán az akkor történtekért—így az adóügyért sem terhelheti felelős­ség. Ezért is kérte a prémiumfeltéte­lek megváltoztatását. —Ezek szerint nekünk dolgozók­nak is jár valamiféle felmentés, vala­mi pluszpénz? Ugyanis a hibás dön­tésekért mi, melósok sem felelhe­tünk! hangzott ekkor a tömegből! A vezér nem hagyta kizökkenteni magát. Hangsúlyozta, hogy pályá­zatában erős vállalat képét vetítette előre, s az eredmény igazolta őt, hi­szen az év végére plusz 30-40 milliós nyereség mutatkozna, ám a ’89— 90- es bűnök meggátolják ezt. Hugyecz Pál még hozzáfűzte: a Munkaügyi Miniszteri um egyébkéntelutasította a vt kérdését, tehát nem vehet fel pré­miumot, s most már nem is fellebbez ez ügyben, bár továbbra is úgy érzi, nem felelős a várható veszteségekért. — Mi az igazi felelősöket keres­sük, nem maga ellen vagyunk. Vegye fel azt a pénzt, ami jár. Nem akarunk ártani magának — szólt közbe ak­kor egy idősebb dolgozó, de néhá- nyan letorkolták: „délelőtt egészen másképp beszéltél”. Mint kiderült, délelőtt sokan sok­kal keményebben fogalmaztak a ve­zérigazgatóval kapcsolatban. Fel­merült a bizalmatlansági indítvány kezdeményezése is. Amikor Sárosi Pétererre emlékez­tetett, a vállalat vezérkara, Hugyecz Pállal együtt, elhagyta az üzemcsar­nokot. Távozóban a vezérigazgató még megjegyezte: Ez már olyan té­ma, amelynél nem kell jelen lennem. H a le akarnak váltani, akkor azt kez­deményezzék a vt-nél. Ekkorra már alaposan megfo­gyatkozott létszámmal folytatódott a munkásgyűlés. A vszb-titkár ismét felvetette a többször felmerülő, két alapvető kérdést: megbízza-e a kol­lektíva őt, hogy kezdeményezze a vt- nél a vezér ellen a bizalmatlansági in­dítványt? És irjanak-e a vasas-szak­szervezetnek, s az ipari minisztéri­umnak, hogy az ő szakértőik bevo­násával alapos kivizsgálást kérjenek az adóügyben a személyi felelősség megállapítására? Végezetül nem született döntés. A vszb-titkár megígérte, hogy ér­tesíti lapunkat a fejleményekről. Gaál Béla Ki felel az Agrikonnál a veszteségekért? Fontos dolgokról döntöttek Kiskő­rösön a legutóbbi képviselő-testületi ülésen a városatyák. Az első napirendi pontban szereplő címer- és zászlóügy­ben egyhangú határozat született: a pajzs alakú címer uralkodó színe a kö­zépkék, a szlovákok nemzeti színére utal. A pajzsban a nyíllal átlőtt szarvas, kaptár, két kőrisfa látható, az alsó ré­szen pedig aranysárga mezőben hat szimmetrikusan elhelyezett szőlőlevél szimbolizálja hajdan a városhoz tarto­zó hat pusztát. Az új zászló középkék, középen a város címerével. Érzelmeket kavart a II. világháborús emlékmű fel­állításának ügye. A város 1,6 millió forinttal kívánja támogatni, ám félmil­lió forintot még az itt élő polgároktól várnak. Dr. Szenohradszki Béla pol­gármester javaslatára a képviselő- testületnek majd’ minden tagja egyhavi illetményét ajánlotta fel az emlékmű­höz, Lupíák György evangélikus lel­kész pedig 120 ezer forintot. Igy a kis­kőrösieknek 300 ezer forintot kell gyüj- teniük. Emléktábla a nemes­nádudvari temetőben • A felavatott emlékmű. Kétszázötven ncmesnádudvari világ- háborús hősi halott, deportált és mun­kaszolgálatos emlékére emléktáblát he­lyeztek el a napokban a község temető­jében. A keresztre feszített Jézust és a két latort ábrázoló Golgota hármas ke­resztje előtt csaknem félezren voltak jelen Hidasi Antal polgármester meg­emlékező és dr. Dankó László kalocsai érsek avatóbeszédén. Később, a már­ványtáblához emlékművet is építtet a polgármesteri hivatal. Otthon a gyógyulásért Alig másfél éve működik Kaskan- tyún a szakosított szociális otthon, ahol a megyében levő szociális ottho­nokban élő alkoholizáló vagy alkohol­betegségben szenvedőket fogadják, gondozzák azokat, akik maguk kérik a lehetőséget arra, hogy Kaskantyúra kerüljenek. Az otthonban engedélye­zett az alkoholfogyasztás, a szakembe­rek által megállapított mennyiségben. A zárt körben élést oldják azzal, hogy heti háromszori kimenőt adnak szá­mukra, és folyamatosan szerveznek kü­lönféle mulatságokat, ahova a falu la­kóit is meghívják. Kaskantyúiaknak legutóbb nyílt napot tartottak, hogy megismerjék egymást és az intézmény társadalmi hasznosságát elfogadják. Zenebank a tanyán Kecskeméthez és Kerekegyházához közel van a szép környezetben álló Ori­gó Stúdió, melynek vezetője Cserny Kálmán. A jövőben új, hazánkban tel­jesen egyedi szolgáltatást vehetnek igénybe az érdeklődők, ingyen és bér­mentve. Cserny Kálmán zenebankot hozott létre a zeneszerzők, a szöveg­írók, az előadók számára. Ismerve azt, hogy nem minden produkció jut el a közönséghez, sok szerzemény fiókban marad, a felvételek netán a polcra ke­rülnek. Lehet, hogy mások használni tudnák, valamilyen úton-módon nyil­vánosságra segítenék. Az Origó Zene­bankban tehát könnyűzenei szerzemé­nyeket tárolnak a teljes anonimitás mellett, távol tartva az illetéktelen ke­zeket is. Az adatbankban a legszüksé­gesebb információk, a dallam, a szöveg kap helyet. Az előadók, akik esetleg nem találnak maguknak alkalmas nó­tát. betekinthetnek a zenebank „széfjé­be” és a kiválasztott műveket minden ellenszolgáltatás nélkül elvihetik, fel­használhatják. Ez a szolgáltatás is in­gyenes, a szerzők és a zenebank csak a már megjelent müvek befolyó jogdíjai­ból részesül. Végét vetik a játszótérnek? Szenátorok felajánlása

Next

/
Thumbnails
Contents