Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-29 / 280. szám

4. oldal, 1991. november 29. MEGYEI KORKÉP OSZTÁLYTEREMBŐL KONCERTTEREM Énekórák az Ars Novával A hivatásos muzsikusokból álló, Kiss Katalin művészeti vezetésével tevékenykedő Ars Nova nemcsak a legfiatalabb, de a legsikeresebb is a kecskeméti énekegyüttesek kö­zött. Az új évadot új repertoárral kezdték, amelyet szeptember óta több hazai és külföldi koncerten mutattak be. Nagy sikerrel szere­peltek Győrben és a budapesti Ko­dály Emlékmúzeumban, legutóbb pedig Grazban, ahol a koncert­évad nyitó estjére kaptak meghí­vást. Kecskeméten legközelebb dec. 20-án, az evangélikus temp­lomban lépnek közönség elé egy karácsonyi műsorral. E programot a Régi Zene Együttessel közösen állították össze. A kecskeméti önkormányzat anyagi támogatását is elnyerve nagy feladatokra készülnek. Elő­ször a Kecskeméti Tavaszi Napok egyik rendezvényén lépnek pódi­umra, Orbán György kortárs zene­szerző munkáiból állították össze a szerzői est programját. Ugyanez­zel az összeállítással a Szombathe­lyi Tavaszi Napokra is meghívást kaptak. Ezt követően a Nemzetkö­zi Debreceni Kórusversenyen sze­repelnek. Az Ars Nova Énekegyüttes a kisdiákok komolyzenei műveltsé­gének gyarapítására, az élő zene iránti igényének felkeltésére rend­hagyó fellépéssorozatot indított. November végétől a kecskeméti ál­talános iskolákban adnak műsort az énekórák keretén belül, a Mo- zart-emlékév alkalmából összeállí­tott programmal. • Á pénzügyi támogatás körüli nézeteltérések nem szoríthatják ki a tanulni vágyókat a középiskolákból. Tibetológus Kecskeméten Dr. Bethlenfalvy Géza A buddhizmus néhány alap­kérdése címmel tart előadást december 4-én, 17 órakor a Kecskeméti Képtárban. A rendezvényre a Távoli eredetek című művelődés- történeti szabadegyetem ke­retében kerül sor. AZ EGYETLEN MEGOLDÁS: A NORMÁLIS KÖZPONTI TÁMOGATÁS Középiskolák és falusi diákok Napjainkban a szakmai és érdek- védelmi szervezetek hevesen tilta­koznak amiatt, hogy a várható 25 százalékos infláció ellenére mind­össze 5 százalékkal tervezik jövőre növelni az oktatási intézmények fenntartására adandó központi tá­mogatást. Tudvalevő, hogy az is­kolák működéséhez a pénzt egyfe­lől az állami kasszából, másfelől az adott település önkormányzatá­nak kasszájából adják. Ha tehát — minden józan érv ellenére — megszavazzák a kormány mostani költségvetési tervezetének oktatást érintő elképzeléseit, akkor még na­gyobb terhet jelent az önkormány- zatokn'ak fenntartani az iskolákat. Igen ám, csakhogy egy-egy nagy város középiskoláinak — kü­lönösen a szakmunkásképzőknek - a tanulói között szép szám­mal vannak, akik a környező fal­vak vagy más városok lakói. A várhatóan jelentősen növekvő anyagi terheket értük is az az ön- kormányzat vállalja, ahol közép­fokú oktatási intézmények van­nak? Hogyan lehet ezt legalább megyéken belül tisztázni? — Ezek­kel a kérdésekkel kerestük fel a Bács-Kiskun Megyei Önkormány­zat illetékes irodájának vezetőjét, Csekei Sándort. — Valóban egyre inkább figyel­met érdemlő problémáról van szó, de mi csak egy önkormányzat va­gyunk a sok közül, megoldani ezt nem tudjuk — magyarázta. — Legfeljebb példát mutatni van mó­dunk azzal, hogy a hozzánk tarto­zó szociális és nevelőotthonoknál, gyógypedagógiai iskoláknál na­gyobb mérvű támogatást terve­zünk költségvetésünkben, mint a korábbi évben. — Valószínűleg ezt teszik azok az önkormányzatok is, amelyek fel­ügyelete alá középfokú oktatási in­tézmények tartoznak. Csakhogy például Baja város kasszáját terheli a Sükösdröl, Ersekcsanádról, Vas­kóiról, Szeremléről, Dávodról stb. érkező diákok taníttatása is. — Volt már rá példa Bács- Kiskunban, hogy a város a külö­nösen sok gimnazistát, szakmun­kástanulót adó környező falvaktól ilyen címen hozzájárülást kért. Nem kapott. Azzal az indokkal, hogy az osztálytermet akkor is fű­teni, világítani kell, ha húsz és nem harminc gyereket tanítanak falai között, s a pedagógus bérét így is, úgy is, ki kell fizetni. — Es gondolom, az úgynevezett ,fejpénzre" is hivatkoztak. — így igaz. A középiskolákban — típusoktól függően — 37 és 49 ezer forint közötti összeget adnak jövőre egy diák után egy tanévre a központi kasszából. Ami nem sok, de a kis bevétel is bevétel. — Valóban nem sok. Különösen, ha arra gondolunk, hogy bár az át­lagos életszínvonal csökkenését 25 százalékra becsülik, az energiaárak ennél jóval nagyobb emelkedése várható. Márpedig az iskolák ki­adásainak legnagyobb hányadát a fűtés, a világítás teszi ki. — Pontosan. De szerintem azt várni, hogy középiskolás diákokat adó falvak önkormányzatai vala­milyen mértékben anyagi segítsé­get adnak az őket fogadó városok­nak, reménytelen dolog. Az egyet­len megoldás, hogy az oktatási in­tézmények normális működésének megfelelő mértékű legyen a köz­ponti támogatás. Különben gö­dörbe sodródnak az iskolák ... Koloh Elek Gyermekképzőművészek kiállítása • A gyerekek alkotásait vándorkiállításként láthatják az érdeklődők: ezen a héten a Lánchíd utcai iskolában, majd a Zrínyi Ilona, később az Arany János iskolában. (Fotó: Gaál Béla) A Katona József születésé­nek 200. évfordulója tiszteleté­re meghirdetett gyermek-képző- müvészeti pályázatra százszám érkeztek az alkotások. A na- pökban a kecskeméti Lánchíd Utcai Általános Iskolában ren­dezték meg az eredményhirde­tést, s a legjobbaknak ítélt müvekből -az aulában kiállítást nyitottak. A pályamunkák elbírálását a Kecskeméti Tanitóképző Főis­kola rajztanszékének tanárai végezték, Szappanos István művésztanár elnökletével. A zsűri nem volt könnyű hely­zetben, ezért is döntött úgy, hogy a tervezettnél több díjat ad ki. A kiállítást végül 69 al­kotásból rendezték. Legtöbb díjat vitt el a máriavárosi is­kola, a II. Rákócziból pedig a tűzzománcok arattak nagy sikert. Említést érdemel, hogy a díjakat, jutalmakat számtalan intézmény, szervezet ajánlotta fel. visszaesett, hogy legfeljebb az éhha­lállal küszködő afrikai országokkal mérhetjük össze a mai délszláv álla­mot. Örülni kellene, ha csak 20 mil­liárd dollár lenne az eddig okozott kár ... A menekültekkel is manipulál­nak. Állítólag „csak” 300 000 em­ber kényszerült rá eddig otthonának elhagyására, noha mindannyian tudjuk, hogy a hazai és külföldi föl­dönfut ók számát immár milliós szá­mokkal lehetne csak kifejezni. De ne akadékoskodjunk. Tegyük fel, hogy ez a piszkos, értelmetlen és főleg céltalan háború valamilyen csoda folytán már ma véget ér, s hogy a hitetlennek tűnő veszteség­lista igaznak bizonyul. Tehát ezer halott, 20 milliárd dollárnyi kár és 300 000 menekült. Ezek a számok is elegendőek lennének ahhoz, hogy a nép ellen elkövetett bűntettek vád­jával bíróság elé állítsák azokat a politikusokat, tábornokokat, akik háborúba kényszerítették Jugoszlá­Hangverseny két zeneköltő emlékére Most 250 esztendeje, hogy a kitűnő olasz zeneszerzőt, Antonio Vivaldit, magához szólította az Úr, s december 5-én lesz 200 éve, hogy meg­halt minden idők egyik leg­nagyobb zeneköltője, Wolf­gang Amadeus Mozart. Rá­juk emlékezve rendeznek hangversenyt a kecskeméti M. Bodon Pál Zeneiskola tanárai és növendékei hét­főn 18 órakor a Kodály- iskola dísztermében. via testvérnépeit. Emlékezzünk csak vissza, mi lett a sorsa azoknak az. argentin tábornokoknak, akik 1982-ben ugyanilyen szélmalom­harcba indultak a Falkland-szige- tek meghódításáért. Az ezer halott már önmagában is elegendő lenne ahhoz, hogy a legszigorúbb bünte­tést róják ki azokra, akik ma még nem szégyenük kimondani, misze­rint a háborús uszítok a hazafiak, a béke hívei pedig az árulók. Bármennyire hihetetlennek tűnik is, ez a vádirat igenis elkészül majd egyszer, talán nem is olyan sokára. A meggyalázott és romlásba dön­tött délszláv népek (és itt ne te­gyünk különbséget jó és rossz fiúk, horvátok és szerbek között, mivel mindkettőjük oldalán csak úgy hemzsegnek a szélsőségesek), és a közöttük élő, és testvérháborúba kényszerűéit kisebbségek túlélői fogják megírni. Attól tartok, hogy a vádirat ke­mény, a büntetés pedig nürnbergi lesz. -gh -a Vádirat (Egy menekült tollából) Nem tudom, hogy az immár egy­korinak mondható Jugoszlávia te­rületén uralkodó zűrzavarban, fe­jetlenségben és általános törvényte­lenségben ki merte elvállalni a kár­felbecslést, de a szövetségi kor­mánynak van egy jelentése arról, milyen károkat is okozott eddig a fokozatosan polgárháborúvá átved- lő belháború: eddig legalább ezer halottat, 20 milliárd dollárra tehető rombolást és mintegy 300 ezer me­nekültet mondhatnak magukénak. Ezeket az adatokat ízlelgetve, bármennyire is rosszul esik kimon­dani, kénytelenek vagyunk megál­lapítani, hogy amilyen Jugoszlávia, olyan a kárfelbecslés is. Semmilyen. Ezer emberélet felbecsülhetetlen ér­ték, de a vak is látja és tudja, hogy mesebeszédről van szó. Tény és va­ló, hogy valakik nagyon szeretnék elhitetni velünk, az ágyútölteléknek szánt tömegekkel, hogy az eddigi véres hadakozás „mindössze" ezer életet követelt, és hogy a helyzet nem is olyan drámai. Mégsem hi­szünk nekik. A végső elszámolta­tásnál, attól tartok, nagyon meg­ijednek majd azok, akik túlélik ezt a mészárlást. Hasonlóképpen hihetetlennek tű­nik a 20 milliárd dolláros rombolás, hiszen időközben már a földdel tet­ték egyenlővé fél Horvátországot, ezenkívül teljes megsemmisülésbe kergették a hadurak az egész or­szág gazdaságát. Valójában lehe­tetlen kiszámolni, hogy mekkora veszteség is érte tulajdonképpen az országot, annak köztársaságait. Az azonban biztos, hogy a létünket biz­tosítani hivatott termelés annyira Emberölés Trabanttal IV. Idegességtől remegve mesélte . . . • Ez maradt a Trabantból. HETI SOROZAT A bíróság természetesen szerette volna tanúként meghallgatni Fries Ádámnét is, aki az idézésre sza­bályszerűen meg is jelent a tárgya­láson. A tanácsvezető bírónak kö­telessége volt figyelmeztetni az asz- szonyt, hogy mint hozzátartozó­nak, joga van megtagadni a vallo­mást, nem köteles tanúskodni. — Nem kívánok vallomást ten­ni! — jelentette ki határozottan Fries Ádámné. Voltak azonban más tanúk, akik bizony meglepő dolgokat mondtak el a bíróság előtt. Ilyen tanú volt Magyar József, Kecske­mét, Puskin utca 10. szám alatti lakos, az áldozat munkatársa. — Szakállas Pállal együtt dol­goztunk. Soha, senkivel n,em ve­szekedett, nem ivott. A múlt év őszén egy hétfőn reggel az ideges­ségtől remegve mesélte, hogy az előző hét végén, szombaton vagy vasárnap, motorral ment a telkére. A haragos szomszédja, ez a Fries, úgy üldözte a Trabantjával, hogy ha nem veszi észre a visszapillantó tükörből és hirtelen nem rántja jobbra a kormányt, elüti. Szakál­las azt is megjegyezte, hogy ebből még nagy baj lesz egyszer. Sajnos, jól érezte, mert a nagy baj bekövet­kezett. Hallgassuk azonban, hogy mit mond Fries Ádám szomszédja, László József Sándor, aki Kecske­méten, az Alsószéktó 129. szám alatt lakik. — Fries elég rabiátus, agresszív természetű ember. Velem is volt nézeteltérése, mert a malacaim rá­mentek az ő bejáróútjukra. Majd­nem pofon vágtam, de csak ígér­tem neki. Tavaly tavasszal Fries Ádám felém dobott egy vascsövet, utána a fiával egy karóval úgy bán­talmaztak, hogy eltört a karom, de az emiatt ellenük indult ügyet ke­gyelemből megszüntették. Egyszer az én jelenlétemben Fries Ádám fia egy vascsővel fenyegetve durván szidalmazta Szakállas Pált. Azt mondta neki: „A kurva anyád, in­nen élve nem jössz ki...” — már­mint a telkéről. Meghallgatta a bíróság Szakál­las Pál két fiát is. — A vádlottra haragszom, mert elütötte az apámat — kezdte a ta­núvallomást Szakállas Gábor, majd így folytatta: — Amikor a kerítés áthelyezé­sén dolgoztunk, az ott gépkocsi­val, nagy sebességgel száguldozó Fries Ádám elől apámnak el kellett ugrania. Ha ezt nem teszi, biztosan elüti. Amikor a január 11 -ei eset történt, én sorkatonai szolgálatot teljesítettem. Szakállas Zsolt, az idősebb fiú arról beszélt, hogy havonta álta­lában egy-két alkalommal ment ki a telekre, hogy segítsen az ap­jának. — Ilyenkor tapasztaltam, hogy mennyire megromlott közöttük a viszony. Fries gyakran fenyegette apámat, kapát dobott át, nyitott bicskával, vascsővel riogatta. Ket­tőjük között olyan fizikai különb­ség volt, hogy Fries mindig valami­lyen eszközzel igyekezett támadni. Égyszer a szemem láttára el akarta gázolni a Trabanttal apámat, ami­kor a kerítést építettük. Január 11- én, amikor a baleset helyszínére értem, azonnal tudtam, hogy szán­dékos elütés történt. Csoda, hogy nem ütöttem agyon a Fricset. . . Gál Sándor ( Folytatjuk) Jó az időseknek!? Egy néni szatyorral a kezében ácsorog a buszmegállóban. Né­hány tétova lépés után mond vala­mit az egyik várakozónak, aki fe­jét ingatva válaszol. Újabb bi­zonytalan lépés után ismételten a látható „nem” a válasz. Odalépek hozzá: — Mivel segíthetek? — Nincs jegyem, félek felszállni, ne­hogy megbüntessenek. Hamar sT kerül jegyet szereznem neki. Ö elérzékenyülve mondja: — De jó a hetvenen felülieknek, ők ingyen utazhatnak / És szomorúan hozzá­tette: — Én csak jövőre leszek annyi . . . V. M. SZÍNHÁZ — MOZI — TÉVÉ November 29-én, pénteken KECSKEMÉTI KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ Este 7 órakor: HELLÓ, DOLLY! Blaha L.-bérlet KECSKEMÉTI TELEVÍZIÓ: 9.00—10.00: KÉPÚJSÁG, 14.00- 15.00: KÉPÚJSÁG, 19.00—20.00: KÉPÚJSÁG, 20.00—21.00: TV- TÉVÉ PORODUKCIÓ. 21.00— 22.30: A KECSKEMÉTI TELEVÍ­ZIÓ MŰSORA: ZSEBRE MEGY: Várjuk kérdesiket a 28-333-as és a 24-315-ös telefonokon! 22.30—1.30: TV-TÉVÉ PRODUKCIÓ. MOZI Kecskemét. Városi mozi: fél 4, 3/4 6 és 8 órakor: A NAGY DURRÁ- NÁS. Színes ameriai film. Árpád mo­zi: 3/4 6 és 8 órakor: THE DOORS. Színes amerikai film. Otthon mozi: fél 6 és fél 8 órakor: TALÁLKOZÁS VÉNUSSZAL. Színes angol—ma­gyar film. Stúdiómozi: 7 órakor: METRÓ. Színes francia film. Mese­mozi: 3/4 6 órakor: VÉGTELEN GI­LISZTA. Színes magyar mese-össze- állítás. Baja. Uránia mozi: fél 4, fél 6 és fél 8 órakor: KEBELBARÁTOK. Színes mb., francia film. Kalocsa. Otthon mozi: 6 és 8 órakor: THEL­MA ÉS LUISE. Színes amerikai film. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Kis­kunfélegyháza. Petőfi mozi: 5 és 7 órakor: IRÁNY: COLORADO! Szí­nes amerikai film. Stúdiómozi: 6 óra­kor: Érzelmes csodaboga­rak. Színes olasz film. Kiskunhalas fél 6 és fél 8 órakor: IRÁNY: CÓLO- RADÓ! Színes amerikai film.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents