Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-28 / 279. szám
PETŐFI NEPE 8. oldal. 1991. november 28. A KISGAZDASÁGOK ÉS A JÖVEDELEMADÓ Gyűjthetik a számlákat a kistermelők? • Tudnak termelni, megtanulnak könyvelni? Az eddigi átalányadózási rendszerről jövőre a tételes költségelszámolásra kell majd áttérniük a mezőgazdasági kistermelőknek is, amennyiben a parlament változatlan formában fogadja el a magánszemélyek jövedelemadójáról benyújtott törvénytervezet erre vonatkozó részét. Eddig a mezőgazdasági kistermelők 500 ezer forint árbevételig egyáltalán nem adóztak. A kormányzat új tervezete szerint 1992-ben nem lesz nekik lehetőségük egy ilyen jellegű átalány- adózásra, hanem ugyanúgy kell majd adózniuk, mint mindenki másnak. Ez azt jelenti, hogy árbevételükből levonhatják majd igazolt költségeiket és a megmaradt összeget veszi majd figyelembe az adóhatóság, mint az adó alapját. Annyi kedvezmény azonban megmaradt, hogy az így megállapított adóalapot további 150 ezer forinttal csökkenthetik majd a mezőgazdasági kistermelést végzők. Vagyis, azok akik csak ezzel foglalkoznak, azoknak 250 ezer forint jövedelemig nem kell majd adót fizetniük, hiszen közel 100 ezer forintig a jövedelmük egyébként is adómentes lenne. Mi számítható költségnek? Az új rendszerben előreláthatólag a költségelszámolás okozza majd a legtöbb problémát. Egyrészt a kistermelőknek minden vásárlásukról számlát kell majd beszerezniük, s mint tudjuk ez ma Magyarországon nem túl egyszerű. Ez egyébként a változtatás egyik alapvető célja is volt. Egy országgyűlési bizottsági ülésen a pénzügyminisztérium illetékese elmondta, sokat javíthatna az általános adómorálon, ha közel másfél millió mezőgazdasági kistermelő vásárláskor megkövetelné, hogy az eladó adjon számlát a kifizetett összegről. A számlákon túl, költségként számolhatja majd el a kistermelő a családtagjai által végzett munka ellenértékét is. Ez a családtag számára, ha más keresőtevékenységet nem folytat, 100 ezer forintig szintén adómentes. A költségek között az adószabályoknak megfelelően szerepelhet majd a kistermelők által használt munkaeszközök érték- csökkenése is. Ezt azonban csak akkor számolhatja majd el, ha a megvásárolt munkaeszközről számlával rendelkezik. így tehát valószínűleg nem lesz mód arra, hogy egy néhány évvel ezelőtt épített gazdasági épület értékcsökkenését elszámolhassa, hiszen a gazdák többsége nem őrzi a számlákat négy-öt évvel ezelőttről. Arról nem is szólva, hogy annak idején lehet, hogy egyáltalán nem is kapott számlát. Csak dokumentálva A költségelszámolási rendszerhez, mint feltétel, kapcsolódik a dokumentálás adminisztrációs kötelezettsége is. Ez a jelenlegi tervezet szerint azt jelentené, hogy a kistermelőknek könyvelést kellene vezetniük bevételeikről és kiadásaikról. Ez azonban előreláthatólag nem kerül majd be a törvénybe, egyrészt, mert az országgyűlési képviselők közül is sokan kritikával illették ezt az intézkedést, másrészt az előterjesztők is egyetértenek e kitétel elhagyásával. Az elhagyás azt jelentené, hogy a kistermelőknek ugyan be kellene majd gyűjteni a számlákat és azokat legalább öt évig meg is kellene őrizniük, azonban nem kellene könyvelést vezetniük. Sokan kétségüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy a kistermelőket rá lehet majd venni alkalmazkodásra ehhez a rendszerhez. Van olyan parlamenti képviselő, aki szerint egy ilyen változtatást csak úgy szabadna bevezetni, ha azt sokkal korábban, legalább egy évvel a bevezetés előtt meghirdetnék és nagyszámú résztvevővel ki is próbálnák, még a gyakorlati alkalmazás előtt. A másik vélemény, amit a minisztérium képviselője képvisel, ezzel ellentétben arra hivatkozik, hogy az anyagi érdekeltség jó ösztönző lehet. A tapasztalatok szerint, amikor például az áfa-visszaigénylés lehetővé vált, a mezőgazdasági termelők sokkal nagyobb rétege tudott már rövid időn belül élni e lehetőséggel, mint azt a bevezetése előtt feltételezték a szakemberek. Még az idén döntenek A tervezet készítői abból indultak ki, hogy a jelenlegi általános felfogás szerint a növénytermesztéssel foglalkozók bevételének 70, az állattenyésztők bevételeinek pedig 90 százaléka a költség. Amennyiben ez a feltételezés igáz; akkor az új adórendszer " ném'hoveir a mezőgazdasági kistermelők adóterheit, sőt! Egy növénytermesztő, aki eddig mondjuk 500 ezer forint árbevétellel rendelkezett és nem fizetett adót, az most sem fog fizetni. Az 500 ezer forintból a költségek levonása után marad 150 ezer forint, és pontosan ennyit vonhat le adóalapjából a kistermelő, vagyis nem lesz adóköteles jövedelme. Az állattenyésztők pedig az új szabályok szerint - - feltételezve a 90 százalékos költségtartamot— 1,5 millió forint árbevételig nem fizetnek majd adót. A vitát azonban arról, hogy a kistermelők képesek lesznek-e minden költségükről számlát szerezni, csak az élet döntheti majd el. A parlamentnek ezzel szemben legkésőbb az év végéig el kell fogadnia a jövő évi adótörvényeket. Tehát a képviselőknek előzetesen kell állást foglalniuk a kérdésben. HA AZ ORVOS, ÜGYVÉD TÉNYLEG CSAK ENNYIT KAPNA Kevesebb borravalót adnánk? Érdekes jelentést mutatott fel egy, a közelmúltban készült tanulmány, amely a borravalóból és hálapénzből származó jövedelmek alakulását elemzi a személyi jövedelemadó bevezetése óta eltelt három évben. 1988-ban 827, 1989-ben 768, 1990-ben viszont már csak 633 millió forint borravalóból származó jövedelmet vallottak be az adózó állampolgárok. Hasonló tendencia mutatkozott a borravalós jövedelmet bevallók számának alakulásában is. Az szja bevezetésének első évében még 68 406-an, a rákövetkező évben 63 150-en és 1990-ben már csak 52 842-en nyilatkoztak úgy az adóhatóságnak, hogy borravalóból, illetve hálapénzből is származott jövedelmük. Mixerek és kutasok az élen A bevallások szerint a legtöbb borravalóból és hálapénzből eredő mellékes jövedelemhez a benzinkútkezelők, a mixerek, és az italkimérők jutottak. Az első hely 1988-ban a benzinkútkezelőké volt, évi 33 ezer forinttal, 1989-ben ezt a helyet már a mixerek vették át, igaz alacsonyabb — 20 ezer forintnyi bevallott éves borravalóval. 1990- ben szintén e két foglalkozás vezette a rangsort, a mixerek 28, a benzinkútkezelők 20 ezer forintos borravalót ismertek el ebben az évben. Érdekes, hogy az orvosok és az ügyvédek, akiknek a közvélemény felfogása szerint jelentős jövedelmük származik hálapénzből, a fent említetteknél lényegesen alacsonyabb ilyen eredetű jövedelmet vallottak be. Amíg a benzinkútkezelők például 1988-ban átlagosan évi 33 ezer forint borravalóról adtak számot, addig az orvosok adóbevallásai csupán évi 15 ezer forint hálapénzről tanúskodtak. Az ügyvédek még az orvosoknál is kevesebb hálapénzt vallottak be, három év átlagában 8-10 ezer forintot. Szintén viszonylag alacsony volt egyes, köztudottan borravalós szakmákban dolgozók önbevallása a mellékesről. A három évben a taxisok általában 9 ezer forintot ismertek el, a fodrászok és a kozmetikusok 5 ezret, a pincérek, felszolgálók pedig átlagosan 19 ezret. A borravalót és hálapénzt bevallók között — létszámuk szerint — az első helyen az orvosok, a másodikon a taxisok, a harmadikon a fodrászok és a pincérek osztoznak. Köddé vált a pénz? A borravalóból származó jövedelmek bevallásában alapvetően csökkenő tendencia figyelhető meg, mind a bevallók számát, mind a bevallott összeget véve figyelembe. A kérdést vizsgáló szakemberek ennek okáról nem tudtak egységes véleményre jutni. Egyesek szerint a csökkenés fő oka az életkörülmények romlása, pontosabban az, hogy romló anyagi körülményei miatt a lakosság egyre kevesebb borravalót és hálapénzt tud fizetni. A másik vélemény azonban inkább abban látja a bevallott borravalós jövedelmek csökkenésének okát, hogy romlott az adózók bevallási fegyelme. A három év alatt az emberek egyre jobban tapasztalták azt, hogy ezek az úgynevezett láthatatlan jövedelmek tényleg láthatatlanok. Az adóhivatal ezeket a jövedelmeket se feltárni, se bebizonyítani nem tudja, és arra is képtelen, hogy nagyságukat megbecsülje. Ez a tapasztalat többeket is arra indíthatott, hogy kevesebb ilyen forrásból származó jövedelmet valljon be. Az igazság valószínűleg az, hogy a két említett ok együttesen érte el ezt az adóhatóság szempontjából igen negatív eredményt. • \z erdő és lakói e’ vségét kell megteremteni. A szövetkezeti átalakulási moratórium meghosszabbításának oka az, hogy késik a szövetkezeti törvény parlamenti elfogadása. Szeretnék azonban megakadályozni, hogy joghézag keletkezzék, s az utolsó pillanatban „kiszervezzék” a szövetkezeti tagok alól a vagyont — mondta Bogárdi Zoltán országgyűlési képviselő azon a sajtó- tájékoztatón, amelyet az MDF tartott a szövetkezeti törvényről, a földmoratóriumról, valamint az erdő- és vadgazdálkodásról. Kifejtette: a szövetkezeti és az átalakulási törvényt még ebben az évben el kell, hogy fogadja a parlament, hogy ezek a jogszabályok a jövő év elejétől hatályba léphessenek. Az Országgyűlés gazdasági bizottságához az új törvény tervezetének mintegy 500 módosítójavaslata érkezett be. Bogárdi Zoltán utalt arra, hogy az átmeneti törvény hatálya várhatóan a jövő év végéig tart, ám ez az időpont a kárpótlási törvényben foglaltak miatt módosulhat, s így az átalakulási törvény időtartama is 1993 tavaszáig meghosszabbodhat. Ezután kifejtette: az átmeneti törvény 100 százalékos vagyonnevesítést tesz kötelezővé a termelőszövetkezetekben, míg az áfészeknél az oszthatatlan rész aránya 30 százalék, az ipari szövetkezeteknél ugyanez 10 százalék. Mivel a téeszek vagyonnevesítése 1988 végén kezdődött el, jelenleg pontosan nem tudható, hogy milyen arányú is a tagok tulajdonában lévő tényleges vagyon. A tagok érdekét figyelembe véve vagyonnevesítés felénél a ledolgozott évek arányát kell figyelembe venni, s vagyonrész formájában kell hozzájuttatni a téeszben dolgozókat a szövetkezet vagyonához. A törvénytervezet —amelyet még nem fogadott el a parlament, s ezért az több helyen is módosulhat — lehetővé teszi mind a tagok egyéni, mind pedig a csoportos kiválását a termelőszövetkezetekből. A tulajdon értékének tisztázását az úgynevezett belső árverésen kell a tagoknak tisztázniuk. Az erdő- és vadgazdálkodással kapcsolatosan Magas László egyetemi adjunktus, az MDF Erdészeti és Vadgazdálkodási Szakkollégiumának ügyvivője kifejtette: a hazai erdőállomány jelenlegi állapota rendkívül siralmas, s ezért tárgyalt nemrégiben az MDF elnöksége is e témáról. Utalt arra, hogy nem szentelnek elég figyelmet kormányzati szinten az erdő- és vad- gazdálkodás kérdésének. Ezért a szakkollégium javaslatokat fogalmazott meg a hazai erdőállomány állapotának javítása érdekében, így a szakemberek szerint szükség lenne egy vagyonfelügyeleti kollégium létrehozására, az ágazat kormányzati helyzetének tisztázására — azaz, mely minisztérium felügyelje az erdő- és vadgazdálkodást —, az állami erdők egybentar- tására és állami tulajdonban hagyására, valamint az erdők kivonására a vállalati gazdálkodói szférából. AMIKOR MÉG ORVOSOLHATÓ A TRAGÉDIA Öthetes magzat — színesben d • Hogy egészségesen szülessenek ... “V/Telyik leendő szülő szívét ne szorítaná össze időn- Ev-1 ként az aggodalom: vajon épen, egészségesen jön-e világra a várva várt kis jövevény? A fejlődési rendellenességek felismerésének egy minden eddiginél korábbi lehetőségéről beszélgetett a SOTE I. Számú Szülészeti Klinikáján dr. Papp Zoltán igazgató főorvossal a Falutévé riportere. Van önöknek egy egészen különleges ambulanciájuk, egy speciális ultrahangos vizsgáló, a magzat megfigyelésére. Hogyan működik? —- Ez az első olyan szines, dopplerelven működő készülék, amellyel nemcsak a magzat, a méhen belüli embrió, a növekvő, fejlődő szervezet anatómiáját és szerkezeti eltéréseit, életműködését tudjuk követni, hanem lehetőségünk van a vérkeringés, a magzati szív fejlődésének és működésének vizsgálatára is. Ez egy csodálatos készülék — lehetővé teszi azt, hogy a véráramlást piros és kék színben lássuk, attól függően, hogy a vér felénk, vagy tőlünk áramlik. Ennek a segítségével már egészen korán, szinte hihetetlenül hamar, a fogamzás után akár négy-öt héttel látni lehet a méhen belül fejlődő embrió kezdetleges szívének lüktetését, működését A kezdődő ereződést, abban a vérnak az áramlását. így egészen koránra hoztuk előre a magzati fejlődés rendellenességeinek felismerését is. Erről néhány éve még csak nem is álmodhattunk! Akkor csak nagyobb magzat esetében tudtunk hasonló rendellenességeket fölismerni. — Ez a klinika a vidékieket is fogadja? — Nekik is szól mindaz, amiről eddig szó volt. Mindenki számára rendelkezésre állunk! Talán úgy mondanám, hogy betegeink szempontjából is az a szerencsés, ha nem saját kezdeményezésükre kérik ezt a vizsgálatot, hanem a megyei, városi kórházak, rendelőintézetek ajánlására. Hiszen az országban a szülészeti osztályok túlnyomó többsége már föl van szerelve ultrahangkészülékkel, tehát az előszűrést, az általános áttekintést el tudják végezni. Az eseteknek alig öt százalékára tehető, hogy valami olyan eltérést látnak, vagy olyan beavatkozást tartanak szükségesnek, hogy az ilyen terheseket tovább kell küldeni hozzánk. Mi minden ilyen esetben a betegek rendelkezésére állunk és örülünk, hogy segíthetünk. — Professzor úr, azt hiszem, ma egyáltalán nem szégyen, ha pénzt kérnek ... — Pillanatnyilag az egészségügyre szánt pénz valóban nem elegendő arra, hogy az egészségügyi intézmények a kor színvonalán működjenek. Nézzen nálunk is körül! Itt van ez a csodálatos épület, amely két év múlva éppen százéves lesz. Annak idején Európa egyik legszebb klinikája volt, de azóta lényeges felújításra nem futotta, csak romlott-romlott fizikailag az épület, és ezt a betegellátás színvonala is mindinkább megsínyli. Most alapítványt hoztunk létre— Semmelweis Ignác nevével fémjelezve —, éppen azért, hogy akik támogatni tudják törekvésünket, az egész országra kiterjedő terhesség alatti szűrővizsgálatot, a magzati fejlődési rendellenességek korai felismerését, azok segíthessenek abban, hogy fáradozásaink minél gyümölcsözőbbek lehessenek. MDF-álláspont a szövetkezeti törvényről, valamint az erdő- és vadgazdálkodásról
