Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-25 / 276. szám
PETŐFI 1991. november 25., 7. oldal KÖRNYEZETÜNK AZ EREDETI TERVEK ALAPJÁN Megújul a kalocsai Ersekkert Flakoninvázió • Sosem bomló szemét... Sokak szerint túl sokat foglalkozik a sajtó a környezetvédelemmel. Nincs is olyan nagy vész! —állítják. Ma már mindenki tudja, hogy mi a normális. Pedig milyen komoly támadások érik az életünket a sok felvilágositó írás és műsor ellenére is. Például napjainkban, a szemünk láttára újabb, több száz tonnányi—sosem bonló — műanyagot vontak ki a természetből. A Cola, a Fanta és Sprait üdítők töltéséhez használt kétliteres flakonok alapanyagáról beszélek. Fölháborító, hogy nálunk nem szabnak semminek sem határt a hatóságok. Akinek pénze van mindent megtehet? Kihez lehet föllebbezni ilyen bosszantó ügyben? Miután az építők végeztek a kalocsai érseki kastély külső felújításával, a védett épületegyüttes másik része, a barokk kert helyreállítása következhet. A századfordulón, Haynald érsek elképzelései alapján kialakított park rendbehozatalára a budapesti Garden Stúdió készített tervet. A dokumentum minden lapja, a történelmi kertek védelmére szolgáló Firenzei Charta szellemében íródott. E szerint „a restaurálási műveletnek tiszteletben kell tartania a szóban forgó kert fejlődését. Elvileg nem szabad egy-egy korszakot a másik rovására előnyben részesiteni, meg kell tehát ismerni a garden históriáját.” A Török Péter kert- és tájépítész vezetésével munkálkodó műszakiak az eredeti tervek, modellek, képeslapok, szépia festmények felhasználásával igyekeztek fölidézni az európai hírű botanikus, Haynald érsek elképzeléseit. A helyreállítás után ismét tagolttá, funkcionálisan lehatárolttá válik majd a kőfallal védett, az arborétumból leválasztott főpapi park. Az élőkért, az épülettel szoros együtthatásban, főleg a reprezentációt szolgálja. A kastély mögötti árnyas liget a kon- templáció és a felüdülés helye. Fontos szerepe van a gazdasági udvarnak és a pomáriumnak, a gyümölcsösnek is. A művészek elképzelései szerint felújítva kerülnek vissza a helyükre a kert architektúraelemei is: a szökőkút, a szobrok, a keresztúti stációk, a kő- és fapadok, a harangtorony, a madárház és a pavilon. — fpj — ÚJ VEZETŐ A KISKUNSÁGI NEMZETI PARK ÉLÉN Meg kell menteni az Alföld tavait, rétjeit Októbertől új igazgatója van a Kiskunsági Nemzeti Parknak. A nyugdíjba vonult dr. Tóth Károly utódjául dr. Iványosi Szabó Andrást — a korábbi helyettest — nevezte ki az intézmény élére Keresztes K. Sándor miniszter. A jeles geológus az alapítástól — tizenhat éve — munkatársa és egyik vezetője a KNP-nek. — Az Ön pályájának két fontos állomása, a magyar természetvédelem korszakhatáraihoz kötődik. 1975 az alapítás, az intézményszervezés, 1991 a nagy tulajdonjogi változások, a korábbit messze meghaladó természetvédelmi beavatkozások, a nemzetközi kapcsolatok kibontakozásának az időszaka ... — Mindkét periódusnak megvoltak a sajátos problémái. Mára megszabadultunk egy hatalmas politikai tehertételtől: a Honvédelmi Minisztérium felszámolja területeinken mind a volt szovjet, mind a magyar katonai gyakorlótereket. Az idegen csapatok eltávoztak, így mostantól ezen a közel 5000 hektáron a természetvédelemnek abszolút elsőbbsége van. A parlament pedig úgy döntött, hogy itt a Dél- Alföldön, hatósági területünkön 1993-ig elő kell készítenünk a Kőrös—Maros vidéki Nemzeti Park létrehozását. Tehát új alapításra is lehetőségünk nyílik. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió, az IUCN, az állami szervekkel kötött megállapodás alapján folyamatosan segíti a magyarországi természetvédelmi intézkedéseket. Ez erősíti szakmai biztonságunkat; törekvésünket egy maradéktalanul természetközpontú védelmi munkára. Másfelől viszont a költségvetés készítésénél (ismétlődően) bebizonyosodik: az országnak nincs pénze, hogy az intézményeit megfelelő színvonalon működtesse. Az állami támogatás évről-évre csökken. Hiába javasolja a Természet- védelmi Hivatal, hogy a megnövekedett feladatok miatt szükséges lenne újabb területeket védelem alá vonnunk, további szakembereket alkalmaznunk, ennek csak korlátozottan vannak meg a feltételei. A rendszer és a tulajdonváltás során pedig új viták és új feladatok jelentkeznek... — Mire gondol konkrétan? — A védett területeken nemcsak mi vagyunk a tulajdonosok. Az elmúlt évek során az érdekeltekkel — állami gazdaságok, szövetkezetek — kapcsolataink kiegyensúlyozottabbá váltak, sikerült érvényesíteni a természetvédelmi követelményeket. Most azonban szembe kell néznünk a kárpótlással kapcsolatos felfokozott várakozással, sőt türelmetlenséggel. Soksok vitás kérdést kell tisztáznunk. Például Páhin és Fülöpházán előfordult, hogy az „ősi tulajdonos” beleszántott a területünkbe, védett növénytársulásokat pusztított el, pedig nemzeti parki területek a törvény értelmében nem vonhatók be a kárpótlásba. Az állami gazdaságok egy része is új gazdát kaphat. Számunkra is zavaró, hogy a természethez kötődő és a tulajdonjogot szabályozó törvények nem egységes szemléletben, időben és széthúzva születnek meg. A még érvényes természetvédelmi jogszabályok fő hibája, hogy csak a korlátozásra épít, az érdekviszonyok fontosságával viszont nem számol. Ezért van az, hogy a természetet úgy általában mindenki szereti, de a védelmi szervezet föllépését nehezen viselik el, mert a természetvédelemnek nincsenek kompenzációs pénzeszközei. Természetesen készen állunk az egyeztetésekre, de jó lenne, ha a védelmi és a fejlesztésekkel kapcsolatos ügyekre több energiánk maradna. — Különösen most, amikor nyugat-európai támogatással meg lehetne menteni a KNP védett, de gyors pusztuló tavait... — Új elem a magyar természet- védelemben a PHARE-program első mentőakciója. A több millió ECU-s segélyt azonban ma még csak reméljük. Eddig a tanulmány- tervek elkészítéséhez, a pályázat kiegészítéséhez kaptunk pénzt. Februárban döntenek az EGK brüsszeli központjában arról, hogy megindulhat-e a munka Apajon, Fülöpházán, az izsáki Kolon-tónál és később a Szelídi-tónál, valamint Tőserdőnél. Sajnos, a katasztrofális vízhiány miatt védett értékeink egy része is súlyosan veszélyeztetett. Ha így halad tovább a pusztulás, már nemzeti parkunkból is fajok sokasága tűnhet el. Ma összehasonlíthatatlanul több ismeretünk van a Kiskunsági flóráról és faunájáról, mint másfél évtizede, de ha nem készülnek el a szükséges beruházások, a kiadott tanulmányköteteink történelmi elemzések lesznek. Éppen ezért, fő feladatomnak a hidrológiai rekonstrukció gyorsítását, a témában érdekelt intézmények és szervezetek munkájának összefogását tartom. Nem filléres dolgokról van szó, nem lesz könnyű előrejutni a mai gazdasági helyzetben, de mint a nemzeti park vezetője mindent megteszek a sikerért. Bátran kérje csak számon rajtam, hogy mit ígértem ... Farkas P. József RITKASÁGOK A MÁRIA-KÁPOLNA KERTJÉBEN Arborétum születik Kecskeméten • A gazdag fagyüjtemény bejárata. 1995-ben nyitják meg a nagyközönség előtt. Kecskemét szerencsés város. Határában új, változatos természeti táj formálódik. Arborétum fáit ültetik a széchenyivárosi lakótelep észak- nyugati határán. A nagy ívű beruházás munkái az erdőfelügyelőség menedzselésével és a városi tanács szándéka szerint, 1986-ban kezdődtek, Mészöly Győző erdőmérnök tervei alapján. A 64 hektáros változatos talajú és felszínű területen a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság brigádjai kezdtek munkához. Az arborétum központi része 26 hektáros. Többnyire kocsányos tölgy és különféle elegyfajok fedik. Eddig mintegy négyszáz taxont (rendszertani egység) ültettek el az alapállomány védelmében. A Gyűjteményes Kert két részre tagolódik. Egy-egy táj jellemzésére szóbajöhető fajok bemutatását szolgálja az egyik szektor (balkáni, mediterrán, kelet-ázsiai stb.). Különböző növénycsoport-formációkat telepítettek — impresszionista kertépítés módszerével—a másikba. Az arborétum északnyugati oldalán, a védőövezeten kívül 1990- ben kezdték meg a Quercetum, a tölgygyüjtemény ültetését. A kert az ismeretterjesztés, a felüdülés és a környezetvédelem céljait szolgálja. A tervek szerint 1995-ben nyitják meg a nagyközönség előtt, de ifjúsági csoportokat, érdeklődőket már most is fogadnak. A nemrég felépült kezelőházban „Arborétumok és kastélykertek az Alföldön” címmel érdekes kiállítás nyílt. ZÖLD TÉKA Természetbúvár-ábécé AZ AMATÖR TERMÉSZETBÚVÁR LOVASÜNNEP Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága megtekintette az ARGOS Távérzékelési és Filmstúdió „Lovasünnep” című alkotását. A budapesti játékfilmszemlén már bemutatott, de nyilvánosan még nem vetített film szeretné felhívni minden felelős figyelmét: súlyos tartozásaik vannak még a Kiskunsági Állami Gazdaság apajpusztai környezetszennyezésének ügyében. A Kiskunsági Nemzeti Parkban —, amely bioszfera-rezervátum is — ma is vannak még a föld alatt föl nem fedezett „vegyi bombák”. Ki a felelős? Ma még tisztán látható, de nem sokáig. A kunszentmiklósi lokálpatrióták kérésére, hamarosan a város lakossága is megtekintheti a megrázó dokumentumfilmet. Megtisztítható az arzénes víz! Megyénk déli településein régi gond az ivóvíz arzénszennyezettsége. A szakemberek régóta kísérleteznek a források megtisztításának módjaival. Nemrég Szolnokon mutatták be a szakembereknek Stefanovits Pál akadémikus és Törőcsik Mihály kutató találmányát, amely a víztisztításra, a külföldi ajánlatoknál jóval olcsóbb, de igen hatékony módszert kínál. Az arzént megkötő, a vizet nem szennyező anyagok közül a választásuk egy fém- dioxidra esett. Az eredmény: a kutakból nyert víz arzéntartalmának 85 százalékát sikerült kiszűrniük. A találmány továbbfejlesztése 100 százalékos hatékonysággal kecsegtet. A Duna még nem agonizál A Duna nem annyira beteg, mint gondoltuk — jelentette ki Jacques Cousteau, a világszerte ismert tengerkutató egy párizsi sajtótájékoztatón, amelyen a magyarországi kutatóútjáról is kérdezték. — Bár a kutatások még nem zárultak le — az elemzésekkel feltehetően csak jövő áprilisban végeznek — már most megállapítható: bár alaposan szennyezett a folyó, ma is jobb helyzetben van, mint a világ hasonló folyamai. A Cousteau-expedíció mint ismeretes — kétszer is felmérte a nyolc országot érintő, 2840 kilométer hosszú folyó vizének tisztaságát. A kapitány következő kutatóútja Kínába vezet. Ä Jangce vizét vizsgálja majd. „E könyv írásakor arra törekedtünk, hogy munkánk nyújtson az olvasónak némi útmutatást ahhoz a már-már zavarbaejtően nehéz és bonyolult feladathoz, hogy természet- búvárrá képezze magát!”—írja a világhírű szerző, Gerald Durell „Az amatőr természetbúvár” című, pazar kiállítású, alapműnek számító kötet előszavában: (A Gondolat az idei karácsonyi könyvvásárra már harmadszorra jelentette meg a kötetet.) A tartalmas, gazdagon illusztrált munka olvasói ráébredhetnek: az élet csoda! És nem csak a trópusi őserdők és más egzotikus tájak bővelkednek kuróziumokban. A kíváncsi és az értő szem titkokat fedezhet föl a házikertben, a parkokban, az árokparton. A nagy tapasztalaté szerzők a kalauzaink e felfedező- útón. Sok-sok gyakorlati jótanácsot kapunk: mit kell tennünk a terepen, a természetben, ha látni szeretnénk: színről színre. Az amatőr természet- búvár hatalmas ismeretanyagával, gyönyörű képeivel és a szerzőtől megszokott remek történeteivel a család minden tagjának szól. Tájvédelmi terület lesz a tassi Kis-Duna környéke? A Dunavidéki Intéző Bizottság Ráckeve és vonzáskörzete területi csoportja nemrég konferenciát rendezett a Soroksári (tassi) Duna-ág természet- és környezetvédelmi kérdéseiről. A résztvevők megállapították: fontos, hogy a Kis-Duna a jövőben is az üdülés, a horgászat és a vízi sport céljait szolgálhassa. Ehhez azonban az állami és az önkormányzati szervek mellett a hétvégiháztulajdonosok nagyfokú áldozatvállalására is szükség lesz a jövőben. Az iszaposodás ellen ma még nem tehetnek semmit. A beépített part miatt nem lehet kotorni a medret, nincs megfelelő hely az iszap elhelyezésére. A Kis-Duna vize évről évre szennye- zettebb, ugyanis a dél-pesti szennyvíztelepen huzamosabb idő óta csak két tisztítómű működik. 1990-ben például naponta 10 200 kilogramm ammónia-, ammóniumion-, valamint 200 kilogramm foszfátterhelés érte a ráckevei ágat e telepről. Ma már időnként a tassi zsilip környékén is megjelennek a szennyezettség veszélyes mértékét jelző kék algák. A vízfrissítés, -felújítás és-tisztítás ma már létkérdés. Az üdülőterület jövőjéért aggódók szorgalmazzák a folyamatos vízcserét, a vízminőséget védő tanulmány- tervek készítését, és azt, hogy a környékbeli mezőgazdasági nagyüzemek növényvédelme a kémiai helyett mindinkább biológiai legyen. Az érintett önkormányzatok közösen vállalják a tassi Duna-ág tájvédelmi körzetté szervezését. — F — Az oldalt szerkeszti: Farkas P. József Fotó: Walter Péter Borbási Katalin Kunszentmiklós # A kalocsai érseki kert, amikor még éltek a bukszusok. (Archív felvétel) és Lee Durreli Útmutató az élő természet tanulmányozásához
