Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-20 / 272. szám

TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! 1991. november 20., 7. oldal Kedves Olvasóink! Köszönjük újabb leveleiket! Rendkívül sok témát kaptunk Önök­től az utóbbi napokban is. Ezek egy részét ötletként felhasználjuk munkánk során, másik részét az alábbi összeállításban olvashatják. Helyet kaptak ezen az oldalon panaszos és vitatkozó írások, vála­szok, dicséretek és elmarasztalások egyaránt. Egy bét múlva folytat­juk, addig is várjuk további leveleiket. (A szerk.) Hazugnak hisznek, avagy baleknak? A szabálytalan ütést mi kaptuk, mégis bennünket büntetnek. Mert akitől az ütés jött, az a bíró is. A posta távközlési üzeme. Három évig volt telefonunk az előző lakásunkban. Összesen nem fizettünk érte annyit, mint az utol­só hónapban! Amikor már nem is laktunk ott!.. . Tavaly ősszel készült el a családi házunk. Decemberben adtuk le a szolgálati lakást és magunkkal vit­tük a telefont is. Részint, mert sze­rettük volna megtartani, meg azért is, hogy ne maradjon az üres lakás­ban, elvégre bármi megeshet. Megesett! Mire leadtuk a készü­léket, 24 ezer forint lett a szám­lánk!!! ... Az utolsó hónapi! Ami­kor már nem is laktunk ott és ké­szülék sem volt a lakásban!... Még szerencse, hogy addigra le­mondtam az OTP-átutalásibetét- ről a régi lakáshoz kapcsolódó kifi­zetéseket. De azóta is vitázunk a távközlési üzemmel. Pedig a kul­csok hivatalos leadásától, decem­ber elsejétől fogva bizonyíthatóan senki sem járt a lakásban, és mint mondtam, a készülék sem volt benne. Mégis telefonáltak a táv­közlési üzem szerint. December 28. és január 15. között 96 impulzust mértek. Honnan, kitől származik ez a 96 impulzus? Rejtély. Nem tudják megállapítani. De ez is csak 192 forintot jelen­tene összesen, nem 24 ezret!... És azt mondják, mindegyik telefonhí­vás volt, távirat nincs közte. Ak­kor ugyanis könnyebb lenne elin­dulni valamilyen nyomon. Elképzelhetik, hogy fiatal háza­soknak, három kisgyerekkel, mek­kora tehertétel egy ilyen váratlan és értelmetlen kiadás, pláne, a csa­ládi otthon hosszú időre minden anyagi erőt lekötő megalapozása közben. De szerintem senki más sincs, aki ne tiltakozna hevesen egy ilyen jogtalan követelés ellen. Hi­szen eszerint akármikor, akárki bármekkora számlát kaphat és mehet akárhová panaszra, jogor­voslat nincs! Minden fellebbezése­met, kérelmemet elutasították. A távközlési üzem vállat vonogat- va azt mondja, ő nem tudja műsza­kilag ellenőrizni, hogy igazat mon- dunk-e neki vagy sem. De hát eszerint bizonyítani sem tudja! Akkor pedig miért csak és kizárólag neki lehet igaza? Hiszen nekem is vannak érveim, sőt, bizo­nyítékaim, ha közvetettek is. Az egyik az, hogy három éven át min­dig bőven ezer forint alatt telefo­náltam, többnyire 500-600 forintot fizettem. Azután: hallom többfelől, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki így jártam. Szerintem ez is közvetett bizonyíték az igazam mellett és legalábbis belátásra inthetné a táv­közlési üzem illetékeseit. össze kellene fognunk, úgy vé­lem. Éppen ezért, ha azok között, akik elolvassák ezeket a sorokat, akad aki hasonlóképpen járt, ké­rem, írjon, jelentkezzen! Együtt ta­lán meggyőzőbben érvelhetünk. Németh Zoltánná Kecskemét, Dráva u. 1. VITAFÓRUM Szerencsétlen játszótér? A Petőfi Népe 1991. november 5-ei számában megjelent a Végét vetik a játszótérnek című cikkhez az alábbiakat kívánjuk megjegyez­ni. A kecskeméti, Lánchíd utcai társasház előtti játszótér nem a la­kók hozzájárulásával épült fel. A 90 családból öten-hatan vettek részt a társadalmi munkában. Ha valóban megkérdeznek minden családot, ha a közös képviselő megbeszélte volna a lakókkal, ak­kor ez a vita felesleges lenne. Elég sok játszótér van a környéken, csak előbb társadalmi munkával azokat is rendbe kellene tenni. A volt tanács pénzügyi osztályá­tól kapott anyagi támogatást a képviselőnő, de a fenntartásához és javításához kitől fog pénzt kap­ni? A pénzügyi osztály 100 ezer forinttal járult hozzá az építéshez, ami a költségeket nem fedezte (el­hangzott a XI. 7-ei lakógyűlésen). November 11-én este a Kecskeméti Városi Televízió adásában elhang­zott riportban sem kérdezték meg azokat, akik az ügyben érintettek. Azzal sem értünk egyet, hogy a XI. 7-ei „nyilvános” lakógyűlésen a játszótér fennmaradásával kapcso­latban a 2/3-os többségi szavazatot a közös képviselő „utólag” gyűj­tötte össze. Miért nem volt erre szükség akkor, amikor a játszótér építésének a gondolata felmerült? Miért nem kerték akkor a lakók 2/3-os többségét? Ezt így kellett volna tenni, s akkor ez az ellentét nem alakul ki. A polgármesteri hivatalhoz be­adott kérésünket továbbra is fenn­tartjuk. A játszótér kerüljön meg­felelő helyre, oda, ahol az sem a nappali, sem pedig az esti pihenést nem zavarja. Mellékelten átadjuk azt az aláírt listát, melyen az érintett lépcsőhá­zak lakói kérik a játszótér áthelye­zését, nem pedig a megszüntetését. A Lánchíd utcai ház 24—26-os lépcsőháza 28 lakójának aláírása Tévedések 1 itJitKf«.« t „'ji| > ,,,XAbb súly.gs tévedést tartalmaz a Petőfi Népében 1991. november 7-én megjelent Emlékidéző cikk. Az „Emléklap Katona József Emlékszobrának Kecskeméten 1861-dik évi május 20-án történt leleplezési ünnepélyéről” című ko­rabeli kiadvány szerint az emlék­beszédet Horváth Döme mondta. Lestár Péter részt vett ugyan a szervezésben, de nem polgármes­terként, mivel 1880-tól töltötte be ezt a tisztséget. A keveredés onnan adódhat, hogy Katona József születése 100. évfordulójának emlékünnepélyén mondta Lestár Péter a megnyitó beszédet, az üdvözlő beszédet pe­dig Gyulai Pál, aki az 1861. évi avatáson nem mondott emlékbe­szédet. A korabeli kiadványban a szob­rász neve Dunajszki László és nem Dunaiszky, ahogy a cikkükben szerepel. A közölt képeslap nem korabeli, mivel a posta 1870 után vezette be a képes levelezőlapot. A közölt képeslapot a századfor­duló körül adták ki. Ugyancsak téves adat szerepel a Petőfi Népe 1991. november 9-ei számában, a Göncz Árpád Kecs­kemét ünneplő polgáraihoz című írásban, mivel Katona a Bánk bánt nem 34 éves korában, hanem 23-24 éves korában írta. Bizonyára Göncz Árpád, mint irodalmár, ezt tudja, így valószínű, hogy a nyom­da ördöge okozta a tévedést. Tisztelettel: Kis János Kecskemét, Ady E. u. 22. II. 13. (Az emlékidéző című cikket külső szerző írta, ha tévedett, vele együtt tévedtünk. A szerk.). 25-369, jelentkezzen! Vétel? Megjelent az Önök lapjában egy olyan hirdetés, hogy tegye újjá für­dőkádját, vagyis zománcoztassa újjá, de nem címen, hanem csak telefonszámon lehet érdeklődni. A telefonszám: 25-369. Mi bejelentettük a kádjavítási igényünket, felvették a kérést, s közölték, hogy június 14-én tartóz­kodjak otthon, mert akkor jönnek zománcozni. Minden rendben is volt eddig, egy fehér trabantos fia­talember megcsinálta a kádat és azt mondta, hogy két év garanciát vállal rá, s csak ezen a telefonszá­mon hívjam, ha valami baj van a zománcozással. És a zománcozás hamarosan szinte teljesen levált a kádról. Ő semmi papírt nem adott nekem, csak a telefonszámra hi­vatkozott. Én azóta kétszer is próbáltam hívni, de egyszerűen ledobják a kagylót, nem foglalkoznak ve­lem ... A mai világban nagyon ne­héz az embernek pénzhez jutni, s különösen fájó, ha feleslegesen dob ki pénzt. Kérem, tegyék közzé levelemet, nehogy másokat is ilyen csalódás érjen, mint minket. Mert ez az ejész csak egy nagy szélhámosság! Es kérem, ha tudnak, adjanak ta­nácsot, hogy hová fordulhatok se­gítségért. Előre is köszönöm szí­vességüket. Kelemen Imre Orgovány, Szamuely u. 14. Engem nem tudnak beugratni Az újságban találtam egy jó hirde­tést: „Szereti Ön a pénzt? Otthonában né­hány óra alatt elvégezhető munkával napi 3-4 ezer forintot is kereshet. Ér­deklődni válaszborítékkal, Nagy Gab­riella Szilvia, 6087 Dunavecse, Fő u. 87.” Kaptam az alkalmon, s én is írtam ennek a hölgynek. Kíváncsi voltam, ugyan milyen munka lehet az, ami ilyen jól jövedelmez. De hiába küldtem a válaszborítékot, nem lettem felvilágo­sítva a munka folyamatáról. Csak any- nyival lettem okosabb, hogy talán így kell pénzt keresni, mint ez a hölgy. Ugyanis a válaszborítékban ez állt: küldjék 900 forintot és majd akkor tá­jékoztat, hogy mit kell csinálnom. De ki tudja, hányadik 900 forint után lesz hajlandó tájékoztatni? Kételkedtem, ezért pénz helyett csak egy szívhez szó­ló levelet írtam neki. Ugyanis engem nem tudnak egykönnyen beugratni, nem tudják a pénzt csak úgy kiemelni a zsebemből. Nálam a sorrend a következő: mi­lyen a munka, tudom-e azt vállalni, s én döntöm el, hogy belemegyek-e vagy sem. Nem fizetek előre a semmiért. Ugyanis már az első menetben meg­szegte a játékszabályokat. Akkor mire lehet számítani később? Sajnos, egyre többen beugranak az ilyen ügyeskedők markába. De hogy lehetne ezeket a csa­lókat kiiktatni, leleplezni és büntetni?! Ilyen bátor emberek vannak, akik még azt sem szégyellik, hogy újságban hirdetik meg csalásukat. Lehet, hogy igazuk van? Csak a pénzt zsebelik be és jót nevetnek a markukba. Jobbágy Zoltánná Lajosmizse, Dózsa Gy. út A rendőrtiszt meg az útlevél Amióta Madarason lakom, azóta vagyok olvasója a Petőfi Népének. Úgy gondolom, ezért van jogom egy tiszte­letteljes kérésre Önökhöz. Olyan dolog történt velem, amit nem tudok elhallgatni. Kérem, néhány sor­ban közöljék le az újságban, ha van rá mód. A madarasi „Rozmaring” Páva­kor tagja vagyok, nejemmel együtt. A bácsalmási rendőrségre mentünk út­levelet kérni, mivel a Szovjetunióba, Munkácsra is kaptunk meghívást sze­replésre. Én 63 éves vagyok, sok min­dent megértem az életemben, de ilyet még soha. A nevét nem tudom az útlevélügyek intézőjének, mert akkor találkoztunk először. Sorba sem kell állni, azonnal fogadott és udvariasan lényegretörően tette fel a kérdéseit. Elmondtuk, hogy november 21-én Munkácsra szeret­nénk menni a kultúrcsoportunkkal és régen lejárt az útlevelünk. Mondta, hogy nyolc-tíz nap az átfutási idő az útlevélnek. Ha november 7-éig nem ér­kezne meg az útlevél, menjünk be hoz­zá és telefonon utánanéz, merre van a dokumentum. Mi türelmesen vártunk, abban bízva, hogy 8-án megkapjuk, de sajnos nem így történt. Még ezen a napon megjelent nálunk a rendőrség útlevélintézője, aki saját gépkocsival, saját költségén elment Ba­jára és elhozta az útleveleinket. Nem tudtam szóhoz jutni. Még elképzelni sem tudtam, hogy ilyen legyen a rend­őrségi ügyintézés. En annyi mindent hallottam és tapasztaltam a rendőri munkáról, főleg negatív értelemben, hogy az egész ügy szinte hihetetlennek tűnt. Mivel semmilyen formában nem tudtam a rendőrtiszt úrnak hálámat leróni, mert még egy pohár vizet sem fogadott el, kérem, teljesítsék kérése­met és néhány sorban közöljék le kö- szönetemet az útlevélügyek intézőjé­nek. Most kezdem hinni, hogy mégis tör­tént rendszerváltás, mert ilyet azelőtt elképzelni sem lehetett. Dr. Villányi László Madaras, Kossuth L. u. 62. A tompái jegyző válasza Az 1991. október 24-ei lapszá­mukban megjelent, a „A tompái polgármesteri hivatal elutasít” cimű olvasói levélre az alábbiakban kívá­nunk válaszolni: Veverka Mihály és felesége leír­ják, hogy 1950-ben a tanyájukat, a hozzá tartozó melléképülettel együtt a határsáv közelsége miatt, le kellett bontani, s ezért akkor csak 8 ezer forint kártérítést kaptak, ugyanakkor a környéken lévő ha­sonló tanyabontásokért a kártala­nítás összege 28-30 ezer forint volt. Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudjuk, mivel irattárunkban erre vonatkozóan nincs dokumen­tum. Veverka Mihályék — a leírtak szerint — ebből a pénzből 1952-ben vásárolták meg azt a tanyát, ahol ma is laknak. Véleményük szerint 1982-ben a nagyközségi tanács a tanyához tartózó területükből kár- talanitás nélkül elvett 500 négy­szögölt. 1982-ben lakossági igényre hob­bitelkeket alakítottunk ki azon a területen, ami a Kelebiai Rákóczi Csillaga Tsz-től került tulajdo­nunkba. Ezek a területek nagyüze­mi művelésre nem voltak alkalma­sak, így kerülhettek kiosztásra. A Veverka Mihályék tanyája mö­götti terület is a Rákóczi Csillaga Tsz tulajdonában volt... Az itteni telekkialakítások során egyetlen ingatlant sem sajátítottunk ki. A kialakított telkekre több vá­sárló jelentkezett, mint ahány telek volt, így sorshúzással lett eldöntve, hogy melyik terület kié lesz. így ju­tott sorshúzás után a0299/67 hrsz.-ú telekhez Gersits Mihály, és a 0299/ 68 hrsz.-ú területhez Lódri István. Lódri Istvánná adta el azután a tel­két Gersits Zoltánnak, tehát szó sincs arról, hogy „telekkönyvileg hamisan vezették át” a jelenlegi tu­lajdonosok nevére a telkeket. Ve­verka Mihályék állítják továbbá, hogy hat családtól nem vettük el a földjüket a telekmegosztás során, mert azt ők kérték. Ez a hat család sem kérte, hogy ne vegyük el tőlük a területet. Ennek a hat családnak telekkönyvi tulajdonában van az a rész is, amely a telekmegosztások­kal érintett. A telekkialakításokat úgy csináltuk, hogy a benyúló ma­gánkézben lévő területeket adott­ságként vettük figyelembe. Az igaz, hogy Veverka Mihá­lyék — főleg az utóbbi egy-két év­ben többször is kérték „vissza” a „tanyájukhoz tartozó” területet, de tulajdonjogukat eddig egyetlen dokumentummal sem tudtak iga­zolni. Olvasójuk levelének pontatlan­ságaira reagálnék még. Belágyi Mihály dolgozónk a telekkialakí­tási javaslatot készítette el csupán, mint építésügyi előadó, a telekme­gosztási vázrajz és a kimérés az ingatlanyilvántartási térkép alap­ján a kiskunhalasi földhivatal dol­ga volt. A polgármesteri hivatal nem uta­sít el. Veverka Mihályék kérelmét sem utasította el, sőt többszöri pana­szukra megkértük a kiskunhalasi földhivatalt, végezzen vizsgálatot, hogy volt-e valamikor Veverka Mi­hályék tulajdonában a vitatott terü­let. A földhivatal dolgozója a rendel­kezésre álló nyilvántartások és hely­színi szemle alapján megállapította, hogy nem. Errol Veverka Mihályé- kat tudomásunk szerint értesítette is. Megítélésünk szerint hivatalunk munkájára egyébként sem az el­utasítás a jellemző, ezt talán bizo­nyítja a többszáz embernek a kár­pótlási ügyeik intézéséhez nyúj­tott, hivatali kötelességünkön túli segítése is. Megjegyezzük még, hogy a tu­lajdonjoggal kapcsolatos ügyek in­tézésére nem a polgármesteri hiva­tal, hanem a földhivatal, vagy pe­res ügyekben a városi bíróság az illetékes. Káposzta József jegyző Tompa, Szabadság tér 3. Üzenet Szappanos úrnak Kérem, tegyék lehetővé, hogy lap­jukban üzenjek Szappanos Elek umak, akinek a levele november 13-án jelent meg a Petőfi Népében. Tisztelt Szappanos úr! Szomorúan olvastam a levelét, és egy­ben felháborított az. Szidja a maszek teherfuvarozókat úgy, hogy egy csomó dologban nincs tisztában. Előre leszöge­zem, bajai vagyok, nem kecskeméti. Itt is indult akció, hogy a város szélén léte­sítenek egy tehergépkocsi-parkolót. A terv füstbe ment. Olyan drága lett volna a parkolási díj (nem 20-30forint), hogy azt a legtöbb maszek nem tudta volna fizetni. Ezenkívül kora hajnalban vagy késő éjjel tömegközlekedési eszkö­zök híján elérhetetlen lett volna a hely (nem minden maszeknak van személy- gépkocsija). El kell, hogy mondjam, a maszek teherfuvarozót is épp elég fizeté­si kötelezettség terheli. Ne feledkezzen meg a 43 százalékos SZTK-ról, plusz a nyugdíjjárulékról, adóról, áfáról, gép­járműadóról, kötelező biztosításról, tag­díjakról, munkanélküli-adóról, s ráadá­sul Baján most hagyták jóvá, hogy csak a vállalkozóknak kell fizetni kommuná­lis adót. Hirtelenjében több most nem jut eszembe. Ezek után, ha azt hiszi, hogy az összes teherfuvarozási vállalkozó milliomos és irigyli őket, ön előtt a lehe­tőség, vásároljon egy teherautót és kezd­jen bele a vállalkozásba. Végezetül lenne egy kérésem Önhöz! írja meg a nevét és a címét annak az intézménynek, ahol pénzzel mindent el lehet intézni (magya­rul le lehet kény erezni), biztosan lesz­nek érdeklődők. Sztruhák Lászlóné Baja, Fürst S. u. 26. Kérdés az OTP-hez Azt hiszem, nem én vagyok az egyedüli, aki úgy járt, mint én. Van egy hosszú lejáratú kölcsönöm az OTP keceli fiókjánál, amely a kecskeméti hitelszámla-kezelő osztályhoz tartozik. Számlaszámom: 132435 141. Tartozá­som felét januárban töröltettem. Nem én voltam az egyetlen, aki így gondolkodott. Az összeg fennmaradó részét még nem tudtam befizetni, azt mondták, akkor fize­tek, amikor tudok, de fizetnem kell 1500 Ft kamatadót havonta, plusz a havi tör­lesztést, amit idáig is fizettem, s fizetem is minden hónapban, késedelem nélkül. Most nagy örömömre összejött a pénz. Mentem, hogy egy összegben kifizetem tartozásom, s most ért az igazi meglepetés. A júniusban jött elszámolás szerint az adósságom 97 504 Ft. Mivel azóta már törlesztettem, azt gondoltam, kevesebb az összeg. De nem így van, mert a tartozá­som még 103 228 Ft. Ennyit kell befizet­nem. Azt szeretném tudni, hogy ez az ösz- szeg hogy jött ki ennyire? Azt mondták, kamat (gondolom, a kamat kamata). Vé­geztem egy számítást, és nekem az jött ki, amit idáig fizettem kamatadót havonta. Azt még egyszer hozzáadták egy összeg­ben? (Név és pontos cím a szerkesztőség­ben). ... u . I. B.-nc Harta NAPJAINK HUMORÁBÓL „NEM MEGY. A CSALADOM SEMMIKÉPPEN SEM ENGED OLYANHOZ MENNI, AKI POLITIKAILAG NEM MEGFELELŐ.” Az oldalt összeállította: Rapi Miklós Címünk: Petőfi Népe, 6000 Kecskemét. Szabadság tér 1/A Fél a börtöntől K. J., akinek cukrász a szak­mája, gondolt egy nagyot és kürtőskalács-készítésbe fogott Kecskeméten, magánvállalko­zásban. S most dől belőle a pa­nasz. Piaca nincs, mert csak saját üzletben (ha lenne neki) vagy a „KGST”-piacon árusít­hat. Nem tudja kitermelni a több mint félmilliós adósságát, mert mint mondja, nem hagy­ják. Tartozik OTP-nek, taka­rékszövetkezetnek újabb köl­csönt nem kap. Ot tönkretet­ték, meg másokat is. Mindun­talan ismételgeti: fél a börtön­től, nem akar börtönbe kerül­ni. (Hallgatom K. J.-t, mélysé­f 'esen együtt érzek vele, sajná- om, de nem tudok neki mást mondani, mint néhány vigasz­taló szót, meg azt, hogy minden vállalkozásban benne van a ri­zikó is. S hogy hol árusíthat, az az önkormányzat dolga. Bár tudnék rajta segíteni...) Panasz a zsibpiacra Zentai Imre telefonon hí­vott, ugyancsak Kecskemétről. Dicsérte levélösszeállitásain- kat, s közölte, maximálisan egyetért a petőfivárosi lassítók- ra, gépkocsibuktatókra pa­naszkodó levélíróval. Ő is pó­ruljárt, hiába tartotta be a táb­lával jelzett sebességkorláto­zást. Ugyancsak egyetért a te­herfuvarozók és a helyfoglalás problémáját feszegető levélíró­val, aztán panaszra vált át. Fel­hívja a figyelmünket arra, hogy a „KGST”-piac egy nagy sze­métdomb, ahol még használ­ható WC sincs. Érthetetlen, hogy míg ő 100 forint helypén­zért árulhatja gépkocsiját, mi­ért nem költenek a terület tisz­tántartására. Figyelemfelhívását köszön­jük, s ajánljuk az illetékesek­nek. Selejtes csizma Drága pénzért rövid szárú csizmát vásárolt egy anyuka a megyeszékhelyen, a Hornyik János utcai Pötyi butikban. A lábbeli sarka már a második felvételnél meghibásodott, ki­lenc nap múlva pedig kettétört a csizma talpa. — Tisztára se­lejtes ez az áru — panaszkodik olvasónk —, s a pénzt a buti­kos nem hajlandó visszaadni, cserecsizmát kínált helyette, de neki az nem kell, mert attól tart, hogy azzal is ugyanígy jár­nak. Bosszantó eset, mégis azt ja­vasoljuk, fogadják el a csere­csizmát, ha tetszik a fazon, hi­szen lehetséges, hogy csak az az egyetlen pár volt selejt. R. M. AGGODALOM Naponta olvasunk az újságban a déli, határ menti települések lakóinak aggo­dalmáról és arról, hogy felkészültek az esetleges kitelepítésükre. Úgy gondolom, hogy a Garai Egész­ségügyi Gyermekotthonban elhelyezett gyermekek szüleit is aggodalom tölti el. Kérem Önöket, amennyiben, lehetőség van rá, szíveskedjenek tájékoztatni ben­nünket, mire számíthatunk, hiszen na­gyon sok szülőt érint ez, akik aggodalom­mal figyeljük a fejleményeket. Remélem, megértik kérésemet és tájé­koztatnak bennünket is. Kérem nevemet titokban tartani, nem szeretek a nyilvá­nosság előtt szerepelni. D. I.-né Kecskemét (Minden hivatalos megnyilatkozás szerint ki­telepítésről egyelőre s/ó sincs. S hogy mit hozhat a jövő, arra aligha tud válaszolni bárki is. A szerk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents