Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-07 / 235. szám

PETŐFI NÉPE 1991. október 7., 5. oldal Miért lett öngyilkos a hetényegyházi mezőőr ? (Folytatás az 1. oldalról) Hetényegyháza, Németh László utca 19. Gyönyörű, amolyan gondos-dolgos gazdára valló ház. Virágokkal, luga­sokkal és fákkal övezett út vezet a ga­rázsig, a megdöbbentő eset színhelyéig. Horváth Mihályné a hazalátogató lá­nyaitól erőt merítve, sírással küszköd­ve tárja fel a megrázó esemény hátterét. — Csak marcangolom magam, hogy vajon követtünk-e el hibát, és ha igen. akkor hol? Az is lehet, hogy ő eleve elszánta magát erre a cselekedetre. A hetedik érzékszervével talán meg­érezte, hogy végzetes beteg, s lerokkan­va nem akart a család terhére lenni. A boncolást végző főorvos szerint ugyanis súlyos érelmeszesedése volt, ami lehet, hogy rövid időn belül nagy­fokú bénuláshoz vezetett volna. O mégis mindig a hátára panaszkodott, a körzeti orvosa, dr. Száméi Éva is ezzel kezelte. Másfél éven keresztül járt hoz­zá. A halála előtt két nappal hirtelen rosszul lett a bolt előtt, jártányi ereje alig maradt, de bement az orvosnőhöz. Elmondta neki, hogy nagyon betegnek érzi magát, s kérte, küldje el kivizsgá­lásra. „Ne maga mondja meg, hogy mit csináljak! Tanuljon meg élni a betegsé­gével, ezt magának csak a sárga föld gyógyítja meg.” Ez volt a válasz. Ki akarta írni táppénzre, de a férjem erős- ködött, hogy ő nem táppénzre akar menni, hanem meg akar gyógyulni. A végén kapott egy ideggyógyászatra szóló beutalót, hétfőn készültünk is el­menni. Érzékeny ember volt a férjem, mindent nagyon a szívére vett. Ő min­denkivel szemben tapintatos volt, és a környezetétől is elvárta volna ezt a vi­selkedést. Pénteken délután is legalább ötször elmondta itthon, hogy ugyan már, miért érdemelte ő ezeket a szava­kat? Hogyan beszélhetett vele ilyen hangnemben a doktornő? A végtelen­• Sorskérdésekben a magára maradt ember dönt. Egyedül. Az általa feltett kérdé­sekre hiába keressük a választ. ségig gyötörte magát ezért. Folyton csak azt emlegette, hogy ő nem ilyen bánásmódot érdemelt. Az orvosnő mo­dorára már máskor is panaszkodott. Másnap, szombaton délelőtt, Hor­váth Mihály egyedül maradt otthon. A hazalátogató Ildikó lánya szerint na­gyon ingerült volt. Délután, mikor Horváthné hazajött a munkából, még együtt csumázták a meggyet, de feltű­nően ideges volt, többször felugrott a helyéről. Egész délután így viselkedett. Vasárnap reggel negyed hétkor ment el a felesége dolgozni. Már bent ült az asszony a Trabantban, de még ott is megpuszilta és azt mondta, nagyon vi­gyázz magadra. Az orvos szakértői vizsgálat szerint Horváth Mihály reg­gel 7 és 8 óra között végzett magával. Az esetről dr. Számét Éva körzeti orvosnő véleményét is kikértük.- Horváthné állítását 'visszautasí­tom, ilyen hangnemben én soha nem beszéltem betegekkel — mondja. A mezőőr halála engem is mélyen meg­döbbentett és cselekedetére nem talá­lok magyarázatot. Talán ott hibáztam, hogy a pénteki viselkedéséről nem tájé­koztattam a feleségét. Az biztos, hogy a csigolyameszesedésével még élhetett volna szegény. Egyébként elegem van már a vádaskodásokból. Tizenhárom éve vagyok ebben a faluban, de itt bár­mit csinál az ember, semmi nem jó. / Pál Imre Búcsú a műhibától? ” - A .közvélemény minden alkalommái felzúdul, amikor egy kirívóan brutális orvosi műhiba nyilvánosságra kerül. Legutóbb a miskolci sebészeten hasban felejtett törlőkendő okozott közvetett halált. Az Egészségügyi Tudományos Tanács igazságügyi bizottsága azon­ban azzal zárta le a vizsgálatot, hogy ebben az esetben sem történt orvosi műhiba. Rémtörténetek keringenek a ráknak nézett terhességekről, halálos kimene­telű gyógyszerkísérletekről, nyomorék­ká „kezelt” betegekről. A kárvallott sokáig még a nyilvánossághoz sem tu­dott fordulni segítségért. Példa értékű volt, amikor az akkor még jogászként dolgozó Kónya Imre, a Független Jo­gászfórum színeiben többmilliós kárté­rítési pert nyert. Olyan családot képvi­selt, ahol az idő előtt „kierőszakolt” szülés ára súlyosan fogyatékos gyerek lett. Az egészségügyi törvényt naponta és tömegesen meg lehet sérteni. Az orvos­ra nézve ez semmiféle következmény­nyel nem jár. Legfeljebb meghal a be­teg. Orvosi szabályszegés, vagy mulasz­tás címén pert indítani csak nagyon erős idegzetű, és kitartó embereknek érdemes. Az ilyen esetekre ugyanis a jog úgy rendelkezik, hogy mindent a felperesnek kell bizonyítania. És besze­rezni boncjegyzőkönyveket, kórlapo­kat, műtéti jegyzőkönyveket. Ez utób­biakat, megtörtént, átírhatják, kijavít­hatják, újramásolhatják. A bírók az ilyesfajta perekben rendszerint az orvo­si szakvéleményekre hagyatkoznak. Az orvostársadalom pedig jelen esetben te­kintélyét félti, a hibák leleplezésében érdekelt: ma én vagyok a bajban, hol­nap te. A kártérítéseket pedig ha van­nak, nem az orvos fizeti, hanem az az egészségügyi intézmény, amelyben dol­gozik. Nyugaton ez másképp van. A legke­resettebb orvosok, a szív- és alhasi se­bészek. a szülészek magas felelősség- biztosítást kötnek, így kár esetén he­lyettük a biztosító fizet. Nálunk a beteg teljesen kiszolgáltatott, az orvost vi­szont semmi sem szorítja kifogástalan munkára. Ezen a helyzeten próbál segíteni a nemrég alakult Lustitia Bt., amelynek vezetője dr. Huszár András, a BRFK igazságügyi orvosszakértője. — Önök hadat üzennek a műhibát vétő orvosoknak? Nem kifejezetten erről van szó. Mi nem vagyunk orvosellenesek. Rá­jöttünk azonban arra, hogy itt, ma sem az ártatlanul meghurcolt orvos, sem a károsult beteg nem képes a jogait érvé­nyesíteni. Nincs igazán tisztázva, mit akar a beteg, és mit ígér az orvos. A be­teg természetesen azt akarja, hogy az orvos a legjobb tudása szerint gyógyít­sa meg. De mi van akkor, ha a páciens ennek ellenére meghal? Vagy életben marad, de maradandó károsulást szen­ved. Ki fizesse ilyen esetekben a kárté­rítést? Mi szigorúan a polgári jog kere­tein belül maradunk. De akiknek ala­pos indokuk van a per megindítására, azokat magas szinten felkészítjük. Kikből áll a Lustitia? Orvosokból, jogászokból. Szak­értő rendőrorvosokból, akiket eddig egy miniszteri rendelet kirekesztett a magángyakorlatból. Szerződéses kap­csolatunk van ügyvédi irodákkal, és adott esetben a szakma krémjét tudjuk szakértőnek felkérni. Máris nagy az ér­deklődés, és nem a mániákusok jön­nek. hanem olyanok, akik azért fordul­nak a jog eszközeihez, hogy az övékhez hasonló eset többé ne forduljon elő. A legtöbb anomáliát a szülészeti ese­ményekkel kapcsolatban érzékeltük. Ugyanakkor járt nálunk már körzeti orvos is, aki munkaügyi jogorvoslatot kért. — Drágán dolgoznak? Középárasak vagyunk. Alapdíjért tanácsot adunk, és az ügy bonyolultsá­gától függően így megy tovább a tari­fánk. A kártérítési igények általában nem két fillérre szólnak. Mit szól ehhez a szakma? Volt, aki fanyalgott, de nagyon sokan ettől is várják az orvosi társada­lom tisztulását. Voltak, akik összefér­hetetlenséget emlegettek. Erre csak azt mondhatom, hogy a bécsi rendőrfőka­pitány orvosa, miniszteri főtanácsosi rangban hivatali ideje után tisztességes magánpraxist folytat.- Hogyan változtatna a biztosítás bevezetésével az eddigi teljesen kényel­mes felelősségnélküli gyakorlaton? Ha én önkormányzat vagy állam volnék, kórházaimban csak olyan or­vosokat alkalmaznék, akik kötelező fe­lelősségbiztosítással rendelkeznek. Ez lenne az alkalmazás egyik feltétele. A költségvetésből pedig egy fillért sem költenék kártérítésekre. Az is igaz azonban, hogy két-három per után megszabadulnék a sorozatosan hibát vétő orvosoktól. S. Ä. • A pillanat, amikor az orvos tehetetlensége bebizonyosodik. Vajon megtett-e minden tőle telhetőt? SZÁMŰZIK A ROSSZKEDVET Optimista közösségek Gyorsan változó világunkban külö­nösen ki vagyunk téve a pszichés meg­próbáltatásoknak. Átsegít-e a gondo­kon, vagy könnyebbé teszi-e a szembe­nézést a valósággal, ha lelki alapállá­sunkat nem a szorongás, a bizonytalan jövőtől való félelem, hanem az optimiz­mus jellemzi? Vannak — és egyre töb­ben — akik már belátták, hogy úrrá lehet lenni még az indokolt burúlátá- son is, a jövő pedig gyakran meghálál­ja, ha bizalommal és nem gyanakvással várjuk sorsunk folytatását. Az igy gon­dolkodók ma már szervezetten, klub­ban is találkozhatnak egymással és erő­síthetik meggyőződésüket. VÁLSÁG IDEJÉN ALAKULTAK Ez a klub a köztudatban „Optimis­ták Klubja" néven ismert szervezet, va­lójában az amerikai Optimist Inter­national magyarországi tagozata, amely nemrég már a második kong­resszusát tartotta Budapesten. Ekkor ünnepi aktusra is sor került, ugyanis tiszteletbeli klubtaggá avattak ismert politikusokat, köztük Göncz Árpád köztársasági elnököt, országgyűlési képviselőket, írókat, újságírókat, zene­szerzőket, színészeket, vállalkozókat. — Mi a magyarországi tagozat létre­jöttének előzménye? — kérdeztük Be­rek Pétertől, az újonnan megválasztott elnöktől. A mozgalom nyolcvan esztendő­vel ezelőtt alakult Amerikában. Az első klubokat tönkrement vállalkozók ala­pították meg a nagy gazdasági válság idején, a 30-as években. Komoly erköl­csi — anyagi válságot élt át akkor az Egyesült Államok, tehát az optimista életszemléletet éppúgy cáfolta a való­ság, mint ahogy nálunk is sokan csak a rosszkedvre látnak okot manapság. Magyarországon Ertavy-Baráth Jó­zsef, Atlantában élő tanár, pszicholó­gus ismertette meg a szervezetet. O egy­kor politikai menekültként távozott hazájából, és odakint életcéljává tette az optimista mozgalom kiterjesztését. Neki köszönhetően alakult meg a ma­gyar tagozat 1990-ben, a derűlátók első európai klubja. EURÓPAI KÖZPONT HAZÁNKBAN? Ez talán meglepő, hiszen egy nem­zetközi vizsgálódás a magyarokat ta­lálta a legpesszimistább nemzetnek. A/j országban jelenleg huszonkét klubunk működik. De a magyar optimista moz-j galom iránt komoly érdeklődés mutat­kozik külföldön is, elsősorban a kör­nyező országok magyar lakta területe­in. Az Optimist International elképze­lései szerint az európai központot még Mostanában ismét gyakran hallani arról, hogy a Kerepesi temetőben évtizedek óta hábo­rítatlanul örök álmukat alvó Pe­tőfi családot fel akarják ébresz­teni . Egy összevető, két éve tartó vitát eldöntő csontvizsgálat mi­att. Itt, most nem ez a témánk, hanem a lapunkban már felvá­zolt helyzetkép, miszerint a Pe­tőfi család sírboltjának jelenlegi környezete, állapota, finoman szólva, kívánnivalókat hagy maga után. Megismerhettük az illetékes véleményét. Fény de­rült arra is, hogy szándékosan bolygatták-e meg a sírt, vagy pe­dig „csak” felújítási munkákat végeznek. Ez utóbbi állta meg a helyét. A kérdéseink akkor is jo­• Az eldobotl szatyorban hozták a ko­szorút? ez év végén létrehozzák Magyarorszá­gon. Hol működnek vidéki „Optimista Klubok”? Csupán a legkorábban megala- kultakat sorolnám fel: Győr, Salgótar­ján, Sátoraljaújhely, Siófok. Szeged. Székesfehérvár, Veszprém. A felsorolás nem időrendi. Kik lehetnek az Optimista Klub tagjai?- - Az utolsó közgyűlésen kiderült, hogy Amerikában az elsősorban azok­nak az embereknek a szervezete, akik vagy alaptermészetükből adódóan opti­misták, vagy az ő erősen individualizáló­dó társadalmunkban mindig önállóan cselekvő, talpraesett emberek. Olyanok, akik a bukások után is képesek újrakez­deni. Tehát a „nyerő típusúak”, akik ku­darcaikat is saját épülésükre tudják fel­használni. Magyarországon azonban a kevésbé optimisták is megtalálhatják kö­zöttünk helyüket. Ugyanis a mi meggyő­ződésünk szerint önfejlesztő tréninggel elérhető, hogy örökös vesztesből nyerő típusú ember váljék. Ez a legegyszerűbb módon akkor érhető el. hogyha egy egészséges közösséghez tud csatlakozni a személy, ahol lehetőleg optimisták van­nak túlsúlyban, és ahol derűlátásukat át­veheti a közösjjég segítségével, erejével. Az optimistának mindig belülről süt a nap. A külső sugár csak erősíti fényét, melegét szoktuk mondani­SEGÍT A KÖZÖSSÉG EREJE — Hogyan lehet Önökhöz csatlakoz­ni? gosak: vajon így kell-e mindezt végezni? Nem kegyeletsértő-e az, ahogyan a Petőfi család sír­emlékével bánnak, ahogyan a környezetet „helyben hagy­ják”? Azt gondolom, nem viselke­dünk európai módon, amikor ilyen lehangoló, elszomorító látványt „kínál” egy temető. Ráadásul a fővárosban. Ráadá­sul Petőfiék emlékművénél! Ez borzasztó. Borzasztóbb a sokat emlegetett, kegyeletsértőnek ki­kiáltott szibériai ásatásnál. Nincs igazam? Kép és szöveg: Borzák Tibor — Az optimista mozgalom csak azon tud segíteni, aki önmaga akar­ja, hogy életszemlélete megváltozzon. Ez többféleképpen mehet végbe. Ha egy segítségre szoruló emberben túl­teng az elkeseredettség, azt elesett- ség, a reménytelenség, de valahol megvan benne az igény, hogy vala­hová tartozzon, hogy rendszeresen eljárjon egy közösségbe és részt ve­gyen a közösség tevékenységben, ak­kor tudunk részükre segítséget adni. Klubjaink egy részében egyéni érdek­lődésüknek megfelelő tevékenységet végezhetnek, specializálódhatnak va­lamire, például filozófiára, biometeo­rológiára, sportolásra. A klubok má­sik típusára az jellemző, hogy a tag­ságnak nincs speciális érdeklődési iránya. Ezekben vegyes társaság szo­kott összejönni, és nagyon nyitottak. A vidéki érdeklődőknek a hozzájuk legközelebb eső klubot ajánljuk. Ha nincs a közelben Optimista Klub, akkor azt tanácsoljuk, hogy egy szervezőképes, tettre kész személy 9- 10 fővel hozzon létre egy önálló klu­bot vagy egyesületet. Éz a létszám már megfelel az egyesületi törvény­nek is, így bejegyezhető. Más klubokkal összehasonlítva: mitől „optimisták” ezek a klubok? — Van egy hitvallásuk. Ha valaki ezt megismeri és el tudja fogadni azt az életszemléletet, amelyet ez sugall, vál­lalva, hogy megpróbál eszerint élni, ak­kor csatlakozhat a klubhoz. Aki már belépett sorainkba, az tanúsíthatja: ér­demes! Dr. Mérő Éva • Pctőtíné Szendre) Júlia (1X50— 1868), Petőfi Zoltán (1848—1870), Pe­tőfi Sándor (?—?) • Nejlontakaró, esetleg szemétlerakó hely? A Petőfi család ébresztése? l essék levenni a sötét szemüveget! Mindjárt szebb a világ, ha derűvel szemlél­jük , ()s/i Iák alatt, az űtkanvarnlatban. megcsonkítva.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents