Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-29 / 253. szám

PÉNZ, VÁLLALKOZÁS, PIAC Vállalkozó fehérköpenyesek? • A sokat tudó laborban: Horváthné Papp-Vid Izabella. (Straszer András felvétele) A nyolcvanas évek közepén hozta létre üzemorvosi rendelőjét a Kis­kunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság Kecskeméten, a József Attila utcai központjában. A cég nem saj­nálta a pénzt a személyi állomány — a többség nehéz fizikai munkát végez — egészségvédelmére. Dr. Nagy István üzemorvos és két segít­sége, Horváthné Papp-Vid Izabella laborasszisztens, valamint Samu Pé- terné általános asszisztens az elisme­rés hangján emlékezik erre. Ők hár­man dolgoznak a rendelőben kez­dettől fogva; de meddig, de hogyan, de milyen feltételek mellett ezután? —ezek a kérdések erősen foglalkoz­tatják őket mostanában. Hiszen a gazdasági, társadalmi átalakulás érinti az egészségügyet is. Kétezernél több dolgozója volt a KEFAG-nak—most már kevesebb van —, akiknek a munkaköri alkal­masságát rendszeresen vizsgálták; külön figyelmet szenteltek a káros hatásoknak kitett dolgozóknak. Az üzem-egészségügyi szolgálat rendel­tetése szerint nem várja meg az em­bereknél a betegség bekövetkeztét, ha elkerülhetetlen, időben javasolja a más munkakörbe helyezést. Aki megbetegszik, rendes orvosi ellátás­ban részesül. — Feladataink ellátásához — a cég pozitív hozzáállása révén — olyan eszközök állnak rendelkezé­sünkre, amelyekkel az általános bel­gyógyászati vizsgálatokon kívül speciális vizsgálatokat tudunk vé­gezni — mondja dr. Nagy István. —Van például süketkamránk, meg­felelő klinikai audiométerrel, a hal­láskárosodás kimutatásához. A vibráció okozta ér- és idegi káro­sodások megállapításánál Doppler­készülék, Palestesiometer stb. segít. Felszerelkeztünk az érszűkületi és a légzésfunkciós elváltozások felfedé­sére is. Háromcsatornás EKG- készülék található rendelőinkben. Laboratóriumunkban, mert az is van, a vizsgálatok széles körére va­gyunk képesek (vérkép, májfunkció, vérzsírok, vércukor stb.), tehát nem kell a betegeket küldözgetnünk. Ná­lunk ezek behívásokkal megoldha­tók. Összegzésképpen: a mi kategó­riánkban kimagasló a felszereltsé­günk, a szolgáltatásaink skálája. A KEFAG levelet kapott a me­gyei kórháztól, amelyben a kórház azt tudakolja: januártól mi a vállalat szándéka az üzemorvosi szolgálat­tal? Ez az, ami a háromtagú közös­séget gondolkodásra készteti, meg amiket a konferenciákon hallott dr. Nagy István: vállalkozzanak, hogy rentábilisak legyenek az üzemorvosi rendelők. Ők évi egymillióba kerülnek a cégnek. Számításaik szerint ötmillió értékű munkát végeznek el, arról a megtakarításról nem is beszélve, amelyet a vidéki kiszállásaikkal ér­nek el azáltal, hogy a vizsgált dolgo­zók csak a lejgszükségesebb időre es­nek ki a termelésből. No, a céggel nincs is vitájuk, az, ha a jogszabá­lyok ezt lehetővé teszik, a jövőben is fenn kívánja tartani rendelőjét, s a három fehérköpenyes szívesen köti le szabad kapacitását vállalkozás­sal. — Arra gondoltunk, hogy kisebb cégek, kft.-k, amelyeknek saját üzemorvosi rendelőt nem érdemes működtetniük, igénybe vehetik szol­gáltatásainkat — folytatja dr. Nagy István. — Azt mindenki tudja, hogy az egészség a termelésben is nagy érték, tehát a mi munkánk hasznos­ságát nem óhajtom bizonygatni. A lényeg: tőlünk nem idegen a vál­lalkozás gondolata. Várjuk, hogy a társadalombiztosítás reformjával megteremtődjenek ehhez a törvé­nyes feltételek. Egy kft. kétfelé nyil­ván nem fizet a dolgozói után járulé­kot vagy valami mást. Ha ránk ala­pozza dolgozói egészségvédelmét, nekünk kell fizetni vagy megosztva, nekünk is és a társadalombiztosítás­nak is. Azt várjuk, hogy ezek a rész­letek tisztázódjanak. —h —r TALLÓZÓ Dutép F. A. (felszámolás alatt)* A'Dutép F. A. olyan korlátozott jogi személy, amelynek a számláit zárolták és csak a szanálószervezet engedélyé­vel folyósíthatok ezekről átutalások. A felszámolás menetéről Fáy Ferenc volt vezérigazgatót, a szanálószervezet helyi megbízottját kérdeztük. — Az ÁVÜ 1991 májusában bejelen­tette a Dutép felszámolását. Mi szűnik meg ezzel és mi az, ami megmarad a volt nagyvállalatból? — A Dutép állami vállalatként szű­nik meg, ami ma nem jelent mást, mint az ötvenfős központi apparátust, 70 főnyi fizikai karbantartó személyzettel, akik viszont hatalmas vagyonért felel­nek. Könyv szerinti értékben 2,8 milli- árdról, becsült forgalmi értéken 3,8 milliárdról van szó. Ebből fizethető ki a bruttó 2,2 milliárdos adósságunk. Megmarad viszont az a húsz társaság, amelyeket ez a vállalat hozott létre és működőképesek. — Az állami vállalatnál ma már nincs termelőtevékenység. Miből van akkor a vagyona? — A vagyon 60-70 százaléka az ipar­telep, amelyet 1975—80-ban a túlzott beruházásokkal hoztunk létre. Ez az objektum 470 ezer négyzetméteres te­rületével, állóeszközeivel a működő társaságok eszköz- és ingatlani vagyo­nának a többszöröse. Ám az a másik, mindössze 400-500 milliós vagyoni ér­ték foglalkoztatja a társaságokba átlé­pett 2200 dolgozót! A Dutép vagyoná­nak jelentős része, továbbá a társasága­iban meglevő üzletrészek. Végül készle­teink és be nem hajtott követeléseink is vannak. Sajnos, ez utóbbiak egyre ke­vésbé lesznek behajthatok, mivel adó­sainkat sorra felszámolják. — A társaságokban a Dutép többségi tulajdona a jellemző. Milyen eséllyel ér­tékesíthetők ezek az üzletrészek? — Mivel nyereségesek, az üzletrész­ként való értékesítésük kínál nagyobb bevételi lehetőséget, mint az, ha va­gyontárgyakként próbáljuk meg eladni őket. Az értékesítésre egységes rendező elv nincs. Három-négy vállalat eseté­ben ugyanis a már érdekelt külföldi partner esetleg hajlandó további részt megvásárolni. Például ilyen a szállít­mányozási vállalkozásunk, amelyben egy svájci speditőrcég 50 százalékos tu­lajdonos és feltehetően igényt tart a másik ötven százalékra is. A többi vál­lalkozásnál a belföldi tulajdonostársak * A Figyelő október 24-ei száma egész olda­las összeállítást közöl a felszámolás alatt álló Dutépről, ebből vettük át a fenti részletet. — Az A VÜ idén májusban kezdeményezte a vállalat felszámolását. nem rendelkeznek akkora tőkeerővel, hogy megvegyék a Dutép részét; ezeket nyilvános pályázatokon meghirdetjük. Árverésről nincs szó, tehát nem kötele­ző betartani az árverési szabályokat. A társaságok értékesítésétől egyébként nem félek. Nagyobb gondot a központ­ban maradt vagyontárgyak eladása okoz. Hiszen ha a jelenlegi felszámolási törvény marad továbbra is érvényben, esetünkben az ipartelep értékesítésével a felszámolás akár tíz évig is elhúzód­hat. Ha a parlament visszamenőleges hatállyal hoz új jogszabályokat, akkor két éven belül le kell zárni a folyama­tot. — Holt tart a felszámolás? — Az anyagok és fogyóeszközök ér­tékesítésének a végén járunk és május­tól szeptemberig mindent, ami a formai szabályok szerint lehetséges volt, lebo­nyolítottunk. Innen a piacra és a tőke- közvetítőkre vagyunk bízva. — Mit gondol, mekkora az a vagyoni érték, amely csak papíron képvisel érté­ket, mert valószínűleg senkinek sem kell? — Nem tudom, de biztos, hogy ma­rad eladhatatlan vagyonunk. Sőt, azt gondolom, előbb-utóbb az egész or­szág eladhatatlan vagyonrészekből fog állni. Pedig még mindig jobb megoldás lenne ezeket az épületeket, gépeket és területeket érték alatt vagy ingyen oda­adni annak, aki hasznosítaná, mint hagyni, amíg fizikailag is tönkremen­nek. Tudom, hogy ezzel vissza is lehet élni, de miért mindig a visszaélésekhez igazítjuk a szabályainkat és miért nem a tisztességes üzleti magatartáshoz? — A Dutép felszámolása után — leg­alábbis a számokból úgy tűnik — az adósságok törlesztése után is marad va­gyon, amivel ezután a szanálószervezet majd elszámol a kormánynak. — A hitelezők a bíróságon mindent megtámadhatnak, amit a felszámoló csinál, tehát egyáltalán nem biztos, hogy lesz mivel elszámolni. Viszont azt már most látom, hogy a volt szállítóink a bankokkal szemben hátrányban van­nak. Mivel a bankok szerződésében üz­leti kamat volt kikötve, az ő követelése­ik a felszámolás bejelentésétől a tényle­ges osztozkodásig növekednek. Tehát ha ma a Dutép vagyonából 50 százalék a bankok és 50 százalék a szállítók követelése, végül jó, ha a szállítók 10 százalékot megkaphatnak. — A felszámolás végén ez a központ megszűnik. Mennyire érzi ezt saját ku­darcának és mik a további tervei? A vállalat működőképességét nem a veszteséges gazdálkodás tette tönkre, hanem a rárótt terhek. És ezt az önálló társaságok létrehozásával bizonyítani tudtuk; csak így tudtuk bizonyítani, mert e vagyon nem „olvadt el" kamat­terhek fejében. Hogyan tovább? Fel­használva a válságkezelés terén szerzett 6 éves tapasztalatokat, erre a tevékeny­ségre szeretnénk vállalkozni. Közpon­tunkat egyébként már most sem a tár­saságok tartják el. Szolgáltatásokat nyújtunk ugyanis külső cégeknek. BOSCH-BEMUTATO • Október 21-én Kecskeméten, a Tormási Kft. telephelyén volt látható a Bosch- bemutató, amely egy „negyvenlábú” konténerkocsiban vándorol nyár óta Európá­ban. (Gaál Béla felvétele) 1991. október 29., 7. oldal TÖBBSÉGÜK BÍZHAT AZ ÜZLETKÖTÉSBEN Elindultak Modenába „fél pénzzel”... A Bács-Kiskun Megyei Agrár­kamara által Modenába szervezett októberi üzleti körúton részt vevő néhány magánvállalkozóval arról beszélgettünk, mit vártak ettől az utazástól, s végül a tárgyalások alapján milyen kilátásaik vannak elképzeléseik megvalósítására? Zoltai Józsefné, a Nimród Betéti Társaság képviselője: — Családi vállalkozás a miénk, egy hónapja nyitottuk meg vadász- és sportfelszereléseket, fegyvereket árusító szaküzletünket Kecskemé­ten. Áruink többségét nagykeres­kedelmi cégektől vásároljuk, de üzleti kapcsolatban állunk egy ma­gyar—olasz kft.-vei is, a fegyvere­ket tőlük vásároljuk. Nincs semmi problémánk egymással, csak azért szeretnénk közvetlen kapcsolatot kialakítani üzleti partnerekkel, hogy rövidebb úton jusson el hoz­zánk az áru. így gyorsabb, sok esetben egyszerűbb, s főleg ol­csóbb. Most vadász- és sportruhá­kat, valamint önvédelmi fegyvere­ket szerettem volna venni. Ez utóbbira egyelőre nincs lehetőség, rpivel a jugoszláv események miatt az olasz kormány megtiltotta a fegyverszállítást. Nagy Éva kecskeméti virágker­tész, magánvállalkozó: — Ezerszáz négyzetméteren ne­velünk rózsát a férjemmel. Volt üz­letünk, de eladtuk, mert nem győz­tük a termelést, a nyitva tartást is. Ekkora mennyiségű rózsát egyéb­ként sem lehet boltban, szálanként eladni, többségét viszonteladónak értékesítettük korábban is. Késő ősztől tavaszig fűteni kell a virág­ra, emiatt nagyon sokba kerül az előállítása. Arra gondoltunk, talán az Olaszországból szállított rózsa sem kerül többe, viszont szebb és tartósabb a miénknél. A szára vas­tag, egyenes, kevésbé törékeny, rá­adásul az olaszok megszívatják va­lamilyen szerrel, amitől sokáig el­áll, strapabíróbb lesz. Ilyen szert is vásárolnánk, mert attól, amit Ma­gyarországon kapni lehet, tönkre­mentek a virágjaim. Fajtabővítést is szeretnénk a kertészetünkben, ezért gyökeret, fagytűrő oltványo­kat is vennék az olaszoktól. A mo- denai kamara rózsatermelőkkel, virágkereskedőkkel fog engem összehozni, s ha az ár elfogadható lesz számunkra, nyélbeütjük az üz­letet. (Az olasz rózsák tartósságáról magunk is meggyőződhettünk. Amit az ott-tartózkodásunk utolsó estéjén kaptunk a vendéglátóink­tól, fél éjszakát hevert az étterem­ben víz nélkül, másnap tizenhét óra hosszat rázódott az autó­buszban, s szinte meg sem lankadt. Ilyen rózsáért érdemes Modenába utazni.) A kecskeméti Jaksa János az édesanyja vállalkozásához üzletet kötni utazott Olaszországba. — A „Szuper”, üléshuzatot és autófelszerelési cikkeket árusító bolt az édesanyámé. Eddig jósze- rint csak keleti gyártmányú ko­csikhoz kínáltunk üléshuzatot, a nyugatihoz nem tudtunk választé­kot nyújtani. Pedig sokféle kíván­ság van, ezeket kielégítendő, kere­sek korszerű, jó minőségű, illetve különleges anyagot. Olyat is pél­dául, amelyik elég rugalmas ah­hoz, hogy különböző méretű ülé­sekre is rá lehessen húzni. Nem az egész huzat készülne ebből, hanem csak az a része, amit műanyagból szoktunk meg. Olasz partnereink­től nagyon jó ajánlatot kaptam. Adnak varrógépet, szabógépet, anyagot, nekünk csak meg kell varrni. Ehhez elég 2-3 vállalkozót alkalmaznunk. A terméket, amire mi nem tartunk igényt, visszavásá­rolják és értékesítik. Ha az ár is megfelel, számunkra igen kedvező lesz az együttműködés. Szakái László soltvadkerti vál­lalkozó, vendéglőtulajdonos: — Sört nem biztos, hogy tudok venni, de egy másik érdeklődésem­re igen kedvező ajánlatot kaptam. Nálunk még nem ismert, rendkívül érdekes, korszerű automata játé­kokat szállítana nekünk az olasz partner, ezek magyarországi, sőt kelet-európai képviseletét is vállal­nánk. Jó hírt vihetek haza a solt­vadkerti szőlősgazdáknak — ma­gam is közéjük tartozom —, akik borpalackozót szeretnének létesí­teni tőkéstárssal, a bornak pedig piacot szerezni. Modenában van érdeklődés iránta, reméljük, meg­egyezünk. Úgy tűnik, az út résztvevőinek többsége bízhat abban, hogy sike­rül az olaszokkal üzletet kötnie. Almási Márta KRITIKUS PONT: A KÖLTSÉGVETÉS Majd megoldja a piacgazdaság? A z idén — hasonlóan a korábbi évekhez — a magyar gazda­ság egyik legkritikusabb pontja a költségvetés alakulása. Számos más területen javult a pénzügyi egyensúly, így a folyó fizetési mér­leg a prognosztizáltnál több mint l milliárd dollárral lesz kedve­zőbb. Az export is gyorsan növek­szik és az infláció sem futott el olyan óriási mértékben, mint ahogy egyesek az év elején jósol­ták. Mindezzel szemben a költség- vetés helyzete nem jó, sőt helyen­ként már kritikus. Egyelőre a szak­emberek óvnak mindenfajta pá­nikkeltéstől. Kupa Mihály pénz­ügyminiszter kifejtette: az igen nagy eredménynek számít, hogyha a költségvetés deficitje (amelyet az idén 78 milliárd forintra terveztek) 90 milliárd forint alatt fog marad­ni. Ez azért lenne nagy eredmény, mert ugyan a helyzet rosszabb, mint amivel számoltak, de a Nem­zetközi Valutaalap ezt még elfo­gadja, s Magyarország számára egyáltalán nem mindegy, hogy a Valutaalap mit tart jónak és rossz­nak. Ha bankókat nyomnak De a költségvetés helyzete a la­kosságot közvetlenül is érintheti. Ugyanis ha ezen a fontos területen nem sikerül rendet teremteni, az előbb-utóbb kihat a gazdaság más részeire, leginkább az árakra és az inflációkra. Ha egy költségvetés­ben évente 90-100 milliárd forint deficit keletkezik, ezt a pénzt vala­honnan elő kell teremteni. Erre több lehetőség van, de a leginkább és legkönnyebben járható út a pénznyomás. Ez úgy történik, hogy a Magyar Nemzeti Bank meghitelezi a költségvetési hiányt, ám ez lényegében nem más, mint hogy fedezetlenül bocsát ki forin­tot. Ilyet pedig hosszab távon, nagy mennyiségben büntetlenül nem lehet tenni. Az elmúlt években is az infláció egyik fontos tényezője volt a költségvetés nemzeti banki finanszírozása, a fedezetlen pénz- kibocsátás. Most más eszközökkel bizonyos mértékben sikerült meg­fogni az áremelkedést, sőt egyes prognózisok szerint jövőre az inf­lációs ráta az ez évi 35-36 százalék­ról ,20-25 százalékra csökken. Ám az infláció teljes megfékezé­se nem képzelhető el másként, csak úgy, ha a költségvetésben is helyre­áll a pénzügyi egyensúly. Erre jövőre még nem lehet szá­mítani. Naszvadi György, a Pénz­ügyminisztérium államtitkár­helyettese szerint már hónapok óta megy a huzavona a jövő évi költ­ségvetés tervezete körül, számos változat készült el, de a helyzet egy szemernyivel sem jobb, mint eddig. Kupa Mihály úgy vélekedik: jö­vőre a deficit semmiféleképpen sem haladhatja meg a 60-80 milli­árd forintot. Ez az összeg, amit a Nemzetközi Valutaalap el tud fo­gadni és ami még finanszírozható a Magyar Nemzeti Bank által, il­letve a hazai pénzpiacról. A szak­értők persze nem optimisták. Va­lószínűleg jövőre is meg fog ismét­lődni az ez évi helyzet: a parlament elfogadja az IMF által jónak tar­tott költségvetést, aztán év közben kiderül: a számok nem tarthatók, a Nemzetközi Valutaalap szakér­tői is belátják, s így ismét túllépjük az előirányzatokat. Sokat vállal magára a költségvetés Mi az oka annak, hogy évről évre megismétlődik ez a szituáció és a gazdasági vezetés nem tud úr­rá lenni a helyzeten? A magyarázat ott keresendő, hogy a jelenlegi költségvetés túl sok tevékenység finanszírozására vállalkozik. Ide tartozik az ingyenes oktatás, az egészségügyi ellátás, különböző szociális támogatások. A jelenlegi költségvetés a szocialista gazdál­kodás viszonyainak megfelelően alakult ki, amikor az állam vállalta magára az oktatás, egészségügyi ellátás, a nyugellátás költségeit. Időközben kiderült, hogy ilyen alapon nem teremthetőek elő a szükséges források, ám egyszerre az egész rendszert nem lehet meg­változtatni. Már négy évvel ezelőtt szó volt arról, hogy véghez kell vinni az államháztartás reformját. Ez nem jelent mást, mint hogy a jövőben mindenért fizetni kell: az iskoláért, az orvosi kezelésért, a tömegközlekedésért. De ennek a feltételeit az elmúlt négy év alatt csak minimális mér­tékben sikerült megteremteni, így a pénzügyi vezetés minden évben tovább tolta a tervezett intézkedé­seket. A lakosságot alapvetően érintik az ilyen változások és nem kis bátorság kell a kormány részé­ről, hogy ilyen nagy horderejű vál­lalkozásba fogjon akkor, amikor nem igazán látható át pontosan: milyen részletintézkedésekre is van szükség, hogyan is lehet mindezt megvalósítani? Nem lesz népszerű az antiinflációs politika Előbb-utóbb azonban a jelenlegi vezetés komolyan veszi az antiinf­lációs politikát, mindenképpen be­lefog ebbe a feladatba. Ráadásul időközben a piacgazdaság kiala­kulásával a feltételek részben ön- maguktól is megteremtődnek. Már most tapasztalható, hogy külön­böző biztosítótársaságok alakul­nak, amelyek biztosítási alapon igyekeznek megszervezni a nyugel­látást. Ezek a társaságok valószí­nűleg rövid időn belül az egészség­ügy finanszírozásába is bekapcso­lódnak. Az oktatásban magánis­kolák alakulnak, amelyek megle­hetősen borsos tandíjért adják at a szakismereteket a hallgatóknak, így a dolgok szinte már maguktól részben megoldódni látszanak, de a folyamat felgyorsulásához min­denképpen szükséges, hogy a kor­mány előbb-utóbb elszánja magát a várhatóan igen népszerűtlen lé- peseta is. Fm||c • Közli: a HVG okt. 26-ai száma.

Next

/
Thumbnails
Contents