Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-26 / 251. szám

HÉT VÉGI MAGAZIN 1991. október 26., 7. oldal A PSZICHOLÓGUS VÁLASZOL A szomszéd rádiója mindig hangos A jelenség jól ismert. Valaki be­kapcsolja zsebrádióját a ,buszon; harsogva üvölti a táskarádió a híre­ket az egyik telken; mennydörög a tévé vagy bömböl a magno a panel­házban. Az illető kíváncsi a hírekre vagy megkíván egy kis zenét. T alán nein is akarja bosszantani a szomszédját. A szomszéd is hallgatja. Pár percig talán még élvezi is a zenét vagy kíváncsian elkap egy-egy hírfoszlányt, de kisvártatva elege lesz. Második, harmadik alka­lommal már a bekapcsolás pilla­natában elönti az idegesség. Za­varja a zaj, egyre elviselhetetle­nebbnek érzi. Próbál nem odafi­gyelni, de annál erősebben vissz-, hangzanak fülében a gyűlölt han­gok. Nem tud munkájára figyelni, alvás helyett csak forgolódik az ágyában. Beleizzad, remeg, gyom­ra összeszorul, szíve gyorsabban ver, vérnyomása felszökik. Egyre gyűlik benne a harag, talán ká­romkodik, csapkod magában, vagy ha teheti, odakiabál az ille­tőnek. Ebből mindjárt kész a ve­szekedés. Sok esetben nőttön-nő a keserűség, a harag mindkét fél­ben, elromlik a kapcsolat, szinte háborúskodássá fajul az ügy. Mi ennek az áldatlan helyzetnek a pszichológiai magyarázata? A „tettes” — jobbik esetben — egyszerűen csak önző, saját magára figyel, hogy a környezetét zavarja, az eszébe sem jut. Rosszabb esetben ta­lán szándékosan igyekszik borsot törni a szomszéd orra alá. A szomszéd, akit zavar a zaj, le­het, hogy introvertáltabb a rádiós­nál. Azaz: visszahúzódó, csendes ember, aki kerüli az ingereket, szen­ved minden mozgalmasságtól, a hír- özöntől, a lármától. Ebben igen nagy egyéni különbségek vannak, de az idősebbek általában ingerke- rülőbbek a fiatalokhoz képest. Le­het az is, hogy a szomszéd extrover­tált (élénk, ingerkereső) típusú ugyan, ugyanakkor elképzelhető, hogy éppen fáradt vagy sietnie kell a munkájával vagy aktuális gondjai foglalkoztatják, ezért most terhere van az információ vagy a zene. Har­madszor: még ha szívesen hallgatná éppen az adott műsort, akkor is bosszantó lehet számára, hogy erre kényszerítik. A kényszert, az erősza­kot senki sem szereti, márpedig az, hogy kikerülhetetlenül hallgatni kénytelen a szomszédja kenye- kedve szerinti műsort és hangerőt, kimeríti a kényszer fogalmát. Ha pe­dig feltételezhető, hogy az szándé­kosan erősíti fel a készüléket, hogy bosszantsa a másikat, ez így félreért­hetetlenül agresszív cselekedet. így a legritkább eset, hogy bárki­nek is közömbös vagy egyenesen öröm lenne a szomszéd rádiózása, magnózása. A szomszéd rádiója te­hát valóban „mindig hangos”, ha egyáltalán idehallatszik. A megoldás meglepően egyszerű lenne. Figyelni és tekintettel kellene lenni egymásra, beleélve magunkat a másik helyzetébe. Kompromisszu­mot kellene kötni, azaz mindkét fél engedhetne valamelyest és alkal­mazkodhatna a „partner” igényei­hez. A rádióját bömböltető egyén is volt már beteg és fáradt, és lehet is még. A szomszéd is volt már vidám, és lehet még hangos ő is. Nem szabad elfelejteni, hogy fordulhat a kocka. A másik emberre figyelés, a bele­érző képesség és a kompromisszum­készség a társas lény fontos erénye. Dr. lgnácz Piroska Színes férfiak Most, hogy beköszön­tött az ősz, hogy szürkéb­bek lettek a napok, itt az ideje, hogy öltözékünk megszínesedjen. Azt, hogy a női ruhatárak a szivár­vány minden árnyalatát, de még annál is több színt felölelnek, már megszok­hattuk. Régi századokban, persze, a férfiak sem jártak unalmas, semleges színű ruhákban. Igaz, nem is öl­tönyöket hordtak. Vörös bársonypelerineket, ko­baltkék mentéket, sárga meg zöld nadrágokat. Szőrmével, tollal, drágakö­vekkel ékesítve. Hajuk a vállulaa omlott, kalapjuk riágykarimás, toliakkal dí­szes volt. Nos, nem véletlenül idéztük fel a reneszánsz, és a barokk túldíszített férfi­divatjának néhány jellegze­tességét. Mert, mintha e korszakokba nyúltak vol­na vissza a divattervezők, midőn az 1991—92-es őszi, téli férfimódit megkreál­ták. Színben és színességben tobzódnak, tobzódhatnak ebben a szezonban a férfi­ak. Elegáns viseletnek ugyan öltönyöket ajánla­nak, szigorúan duplasoros gombolással, meglehetős lezserséggel, de ez az öltöny nem szürke, nem fekete, nem barna, hanem tűzpi­ros, olivazöld, napraforgó- sárga, szolidabb változat­ban kobaltkék, méregzöld, vémarancs színű. A színesség nem áll meg az öltönynél. Színes csíkos, mintás hozzá az ing, mérsé­kelt nagyságú gallérral. Ha pedig egyszinű az ing, ak­kor virágos, folyondáros, figurális rajzolatú a nyak­kendő hozzá. Persze, az ing ilyen esetben sem fehér, vi­lágoskék, drapp vagy szür­ke. Legjobb, ha ezeket a semleges, és mind ez ideig férfidivatszíneknek ismert árnyalatokat elfelejtik az erősebb nem tagjai. No, meg a hölgyek, akik a férfi­akat öltöztetik. Szóval az ing is határozott és élénk, rozsdabarna, liliomkék, tűzvörös, lombzöld. Hétköznapi viseletre aztán itt vannak a pulóve­rek. Mintákkal és bordá­zattal, feliratokkal és tá­jakkal dekorálva. Eleve mintásra kötve vagy app­likálva. A cipő sem marad vál­tozatlan. Újból előkerüí- nek a hegyes orrú. s Az elmúlt héten közölt keresztrejtvény megfejtői közül könyvet nyertek: Derecskéi Sándor, SzalksZentmár- ton; dr. Tallós Bálint, Kiskunhalas; Tábi Antalné, Kecskemét; Mészáros Lajosné, Öregcsertő. A múlt szombati rejtvény helyes megfejtése: Egészen csak az szabad, aki maga felett egészen uralkodik. Divatos, kétsoros öltöny. ugyancsak színes lábbe­lik, és a vastag talpú, ma­gas szárú csizmák, var­rott, égetett díszítésekkel. Könnyű cipőhöz színes zokni a módi, lehetőleg csipkemintás változat­ban. Míg a meleg téli zok­nik a tiroli kockákat, a skót mintákat alkalmaz­zák. — kádár — Miniszütyő a gyerek nyakában Nemcsak divat, de hasznos is, ha a gyerek nyakába akasztva kis pénztárcát visel, amibe nemcsak a tejre vagy kiflire kapott aprópénzét teheti, hanem például a lakáskul­csot is, ami így biztosan nem vész el. A kis szütyő még kedvesebb lesz, ha formáját valamilyen figurára alakítjuk, például a rajzon látható, kutya-, eszki­mó-, nyuszi- és csibeformára. Ezekhez célszerű olyan anyagot választani, ami­nek tartása van, nem foszlik a széle és erős is. Legalkalmasabb a filc, nemez, amihez a darabokat akár öreg kalapból is kivághatjuk. A szabásmintán 1 koc­ka = 1 cm2, de ha nagyobbra tervez­zük, akkor övre akasztható kis tasak lehet belőle. Minden figurából két egyforma da­rabot szabunk, s élénk színű fonállal, apró pelcnkaöltéssel hurkoljuk körbe a kettőt úgy, hogy — ahol nem látni az öltésmintát — felül nyitva maradjon. (Ide varrhatunk esetleg egy patentot vagy beüthetünk egy patentgombot.) A szem, orr, fog, nyelv stb. lapos (lánc- kcresztszemes öltéssel, pici gyöngy, gomb felvarrásával oldható meg. Vé­gül színes vastag fonalból horgoljunk rá nyakbaakasztós pántot rövidpálca- sorral. B. K. Kabát és gallérja A kabátoknak vagy van gallérjuk vagy nincsen. De amelyiknek van, an­nak semmi esetre sem hagyományos, hanem különleges, feltűnő. Vegyük először az egyszerűbb esetet, amikor a kabát gallér nélkül készül. Ilyenkor csak a V alakú kivágás kerete­zi az arcot, és a gombolás mindjárt a kivágás csúcsában kezdődik. Szép ez a megoldás, de inkább csak rövid, hét- nyolcados, háromnegyedes vagy félka­báthoz való, amelyet átmeneti időben hordunk. A kivágásba kerülhet selyem­sál, gyapjústóla, esetleg szőrmegallér, de többnyire mindezek nélkül viselik. Legalábbis a manökenek a divatbemu­tatókon. Amelyik kabáthoz gallért is szabtak, az viszont főszerepet játszik. Azon a hangsúly, abból nem sajnálták az anya­got. Húzva, raffolva, rakva meg cak- kozva, a fél hátat, vállát betakarva dí­szíti a puha, tiszta gyapjú kabátokat. Igen dekoratív az A vonalú, azaz lefelé bővülő hosszú kabát, ha széles, húzott gallért kap. Természetesen legszebb a kabát saját anyagából. De megunt és mégjó állapotban lévő kabátunkat fel is újíthatjuk, ha idegen anyagból szabunk rá nagy, raffolt gallért. Mivel most amúgy is divat a fekete, a fehér és a két szín kockás variációi, készüljön ezek valamelyikéből a nagy gallér. Szürke­fekete, szürke-kockás és fekete-fehér összeállítás a legszebb. De aki kedveli, használhat pirosat, sárgát vagy mély li­lát is, az évszak divatszíneit. Alakításnál a régi gallért minden­képpen le kell fejteni. Az új gallért pe­dig vagy szabályosan vissza-, illetve rá- • varrni a nyakkivágásra, vagy pedig csak hátul, középen rögzíteni. Bizton­ságosabb, ha hozzávarrjuk a kabáthoz, de elképzelhető a gombos, kapcsos megoldás is. Ha megvan a buggyos. széles kabátdísz, tovább fo­kozhatjuk a hatást azzal, hogy a ráncba, a hóiba egy­két szem nagy, fényes gyöngyszemet illesztünk, tex­tilvirágot tűzünk vagy szőr- mepompont passzítunk. Szép a kabátanyagból fer­dén szabott sál és stóla, de csak akkor, ha puha velúr­ról, tiszta gyapjúról van szó. Hagyománykedvelők és fá- zós hölgyek ugyanezt mű­szőrméből, valódi szőrmé­ből is megtervezhetik. (kádár) „A” vonalú kabát, saját anyagából készült stólával. M it is jelent a szép csen­gésű névvel illetett aromaterápia? — erről beszél­gettem dr. Tóth Lászlóval, a Szegedi Orvostudományi Egye­tem Gyógynövény és Grogisme­reti Intézetének docensével. — Hirtelenjében két könyv is jelent meg a hazai könyvpiacon erről a témáról. Nekem, a lai­kusnak, az aromaterápia szó azt jelenti: ízzel való gyógyítás. — Valószínűleg ez a megne­vezés éppen azt a célt szolgálta, hogy fölkeltse a laikusok érdek­lődését. Jó fogás, hiszen ez vala­mi újjal, különlegessel kecsegte­ti az olvasót. Pedig szó sincs újdonságról, ez a kifejezés hely­telen, téves. — Mégpedig? — Az aroma szó ízt jelent, márpedig egyes növényeknek nem az ízét, hanem az illóolajá­nak hatását használják gyógyí­tásra, miközben ízek javítására is alkalmasak. — A kutató gyógyszerésznek, akinek szakterülete a gyógynö­vénykémia, mi a véleménye a ter­mészetgyógyászatról, a gyógy- nö vény-terápiáról ? ■— A természetgyógyászatot elfogadom, sőt méltányolom, hiszen ez az őse a mai gyógyá­szatnak. A gyógynövényekkel történő gyógyításnak egy része mindig is elismert volt, még azokban az időkben is. amikor pedig igyekeztek kiűzni az or­voslásból a természetes anyago­kat. A gyógynövény-terápia át­menet a természetgyógyászat és a hivatalos gyógyászat között, méghozzá mindkettőnek része kell, hogy legyen. Vallom: ezt kell szem előtt tartanunk akkor is, ha gyógyító embereket képe­zünk ki. — Kutatásai igazolták-e a né­pi gyógyászat tapasztalatait? — Ma már rengeteg gyógy­növény hatóanyagát és hatását kimutattuk. Többségükben helytállóak az egyszerű embe­kellemetlen gazként ismert csa­lán sem ellenségünk .. . — Sőt. Régóta ajánlja a népi gyógyászat mint vizelethajtót, vértisztítót. Miután tisztázták hatóanyagait, beigazolódott: Gutaütés ellen egyen fokhagymát! rek évszázados megfigyelései. Egy angol orvos az 1770-es években elleste a javasasszony­tól, hogy egy bizonyos növény szárított levelét adja a szívükre panaszkodó betegeknek, és azok jobban lesznek tőle. Ez volt a Digitalis, a gyűszűvirág. Azóta laboratóriumi vizsgála­tok bebizonyították: hatóanya­ga lassítja a szívműködést, erő­teljesebb összehúzódásra kész­teti a szívizmokat. — A nyugati országokban né­hány éve újból fölfedezték a fok­hagymát előnyeiért, megbocsát­va förtelmes szagát is. — Régen azt mondták, guta­ütés ellen egyen fokhagymát! És mit bizonyítottak a kémiai, far­makológiái vizsgálatok? Azt, hogy a fokhagyma csökkenti a vérnyomást, csökkenti vagy megszünteti az érelmeszesedést. Sőt, baktériumölő hatása is van. Antibiotikumokkal össze­hasonlítva megállapították; va­lamivel gyöngébb ugyan, de a megfázásos betegségeknél, hörghurutnál — mivel a tüdőn keresztül válik ki — igen jó ha­tású. Szinte hihetetlen, hogy a enyhíti a prosztatabetegségek tüneteit, jó vérszegénység, vese­elégtelenség ellen is. Kevesen tudják, hogy tavasszal miért ajánlatos vértisztító csalánteát inni. Télen ugyanis, mivel keve­set vagyunk friss levegőn, keve­set mozgunk, kevesebb vitamin­hoz jutunk, sok salakanyag hal­mozódik föl a szervezetben. En­nek elűzésében segítenek a tava­szi vértisztító teakúrák. — Ön, mint gyógyszerész és a gyógy nö vények hatóanyagainak ismerője, mit tanácsol, mikor várjuk a javulást fűtől, fától, le­velektől és magoktól? —A növényi terápia akkor jó, ha nem kell azonnali, erős hatást elérnünk. Krónikus be­tegségek kezelésekor, alvásza­var, stresszállapotok, szív- és re­umás panaszok esetében. Gyen­ge hatásúak, nem mérgeznek, hosszú időn át se károsítják a szervezetet, nem gyöngítik az immunrendszert. Se megelőzés, se utókezelés alkalmával nem szükséges erős gyógyszereket bevennünk. Chikán Ágnes ZÁHONYI VÁMOSOK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL Lakat alatt az Ugandából ellopott majmok Kalandregénybe illő a történet, amelynek vegére — a magyar ter­mészetvédelmi hatóság és a záho­nyi vámosok eredményes közre­működésével — hamarosan pont kerül. A szálak két évvel ezelőttre nyúlnak vissza, amikor egy svéd állatkereskedő Ugandából kicsem­pészett 4 csimpánzt és 2 gibbont. Az értékes zsákmányt Ameriká­ban egy cirkusz, orosz származású tulajdonosának adta tovább. S noha az ugandai „vendégművé­szek” azóta megjárták egyebek közt a Szovjetuniót és Olaszorszá­got is, a nyomozóknak nem sike­rült elkapniuk a szállítmányt. Három héttel ezelőtt az állatvé­dők washingtoni egyezményének titkárságától befutott az értesítés az Országos Természetvédelmi Hi­vatalhoz: valószínű, hogy Ausztri­án és hazánkon át megpróbálják a majomkülönítményt a Szovjet­unióba juttatni, s ha sikerül, alig­hanem végképp bottal üthetik a csimpánz-gibboncsapat nyo­mát . . . — Nyomban értesítettük a ha­tárállomásokat az egzotikus csempészáruról—folytatja a törté­netet dr. Radics Katalin, a hivatal főmunkatársa. Rábafüzesről pat- ora múlva jött is a telex: a szovjet cirkusz 6 kamionját föltartóztat­ták. Azonnal a helyszínre utaztam, de képzelhetik, mekkora volt a csa­lódás: majmok sehol. Egy kamiont ugyanis valahogy továbbengedtek. — Üzenet Záhonyba, értesítés a debreceni rendőr-főkapitányság­nak, mert a cirkusz tagjaitól meg­tudtuk, hogy arra tartanak. Kevés­sel utóbb telex tudatta: a záhonyi vámosok sikerrel jártak, a majmok előkerültek. A magyar természetvé­delmi hatóság nevében lefoglaltam őket, elhelyezésükben a debreceni állatkert segített. — A sikeres akció híre nagy nem­zetközi visszhangot váltott ki. A Jane Goodall Intézet —- amely nyomban vállalta a fölmerült költségek fedezé­sét — hazánkba küldte csimpánz­szakértőjét, hogy a repatriáló jószá­gokat Ugandába kísérje. Az Egyesült Államok belügyminisztériuma tele­xüzenetben gratulált a majmok visz- szaszerzéséhez.s több más nemzetkö­zi szervezet is elismerésétfejezte ki az érintett magyar hatóságok gyors és eredményes fellépéséért. Csimpánzék nagy kalandjának magyarországi fejezete a múlt hé­ten zárult: Elindult vissza szülőha­zájába az „elveszett légió”. — FEB —

Next

/
Thumbnails
Contents